Akkor nem sajnálom. Biztos valaki olyan kapott energiát, akinek nagyobb szüksége volt rá :) Tényleg.. ha már jóslás?! Próbáltál már Magadnak valamivel jósolni? Kártya, inga...stb. ? MInt említettem, nekem a kártya sokat forgott a kezemben, az ingát is szeretem (különös előkészületek nélkül, legegyszerűbb hozzájutni, cérna és egy karikagyűrű), ha hírtelen kellett válasz, ezt részesítettem előnyben (kártyáim meg ne tudják )... Viszont frászom van az újságok oldalain olvasható horoszkópoktól. Vicc az, hogy megannyi szűz, oroszlán, rák és bak...stb. elhiszi, ez mind róla szól :))
"HIÁBA KELTEM "KORÁN" !!!! ( A napnál világosabb! :))))) )
Nem jártam sikerrel.Segítséget kért tőlem valaki,de valószínű nem volt nagyon fontos számára,mert vagy elfelejtette,vagy meggondolta magát. Majd kiderül! :)))
Ezért,talán már túl későn érkezett a segítség,de azért nagyon köszönöm!
Biztos vagyok benne,hogy a segítséged,valamikor,valahol,célbaér! :)))))
Remélem a gondolati úton küldött segítségem megérkezett. Mesélj, miről van szó?! Persze ha nem titok.
Tudjátok mi az ami a napokba egyre erősebben foglalkoztat? A kártyáim szemeznek velem a szekrényemből. Azt hiszem kicsit meg kellene őket simiznem... Tudom, ez most tiszta flúgosan fog hangzani (aki kicsit is hiszi, hogy képesek segíteni az most megért) de olyan, mintha mondani szeretnének valamit... Lehet teret engedek a "hangjuknak". :)
Hogy kicsit a topikhoz is hű legyek: azt érzem így előre, hogy holnap nagyon nehezen ébredek majd :))
Ezzel én is így leszek holnap! A JÓSLÓ ÁLOM ÉS A TE SZABAD AKARATOD!!!!!
Ma viszont már négy óra óta csak forgolódtam,mert kicsit izgatott vagyok,mert ma egy teljesen új kihívás vár rám,és szeretnék megfelelő munkát végezni!
Légyszives gondolataiddal segíts egy kicsit,hogy minden a lehető legjobban alakuljon a
JÖVŐBEN!!!!!
SZÉP NAPOT KÍVÁNOK NEKED,ÉS AZ IDE BETÉRŐ OLVASÓKNAK!
Bölcs humor? Már amennyire bölcs lehet a humorom agyalágyult 31 évemmel :))) Bár néha öregebbnek érzem magam a koromnál. :) Viszont annak örülök, hogy Te élvezed a soraimat :))) <------ mosolygok látod :))
Jaj, ne is beszéljünk az embertársak szeretetéről!! Nagyon utálom az embereket :))) Jó, nem utálom őket, csak néha van ilyen érzésem.... na jó, akkor sem gondolom komolyan.. Viszont sokszor érzem azt, hogy komoly próbának van kitéve tűrőképességem és a tolarenciám. Ha felbosszantanak futok pár kört, és utána reagálom le a dolgokat. :))
Ha nem jelent anyagi gondot minimálbérből élni, most a gazdasági válság miatt csökkentett munkaidőkerettel, csökkentett bérből élni, hát... Nem panaszkodom. (Aki sír, attól el kell venni, szokták a nagyszüleim mondani) Mindig lesz valahogy... Lottózni azért nem lottózom,és azért nem is jut az eszembe, mert tarta a mondás: Kinek szerncséje van a szerelemben, annak nincs szerencséje a kártyán. Meg azért, mert nincs erre már pénzem.. :)) A szerencsés mivoltomat nem is konkrétan ilyenre gondoltam. Igaz, pénzre nem igen vágyom... Nagyon occccsó jányka vagyok én :) MOst egy csokira vágyom de arra nagyon :))
Na lépek... Hogy kicsit a topikhoz is hű legyek: azt érzem így előre, hogy holnap nagyon nehezen ébredek majd :))
Olvastam a zorka2-höz hasonló történetedet és borzong a karom még mindig. Lehet vitatkozni hogy létezik-e élet a halál után, mi lesz a lélekkel, és egyáltalán léteznek-e szellemek. Tudom, ez nem itteni téma, de (olyan Zoránosan vagyok, értem ez alatt, hogy "Én is hiszek egy-két szép dologban....") hiszek abban hogy léteznek szellemek. Hiszek abban, hogy a halál után is a lélek él. Nem vagyok egyetlen vallási szekta tagja sem, a magam módján hiszem azt, hogy van egy felsőbb hatalom. Imátkozni is szoktam, de nem olyan keresztény módón.
Hiszem, hogy aki nagyon közel áll hozzánk és távozik az élők sorából valahol velünk is marad. Az álmok topikban folyton a nagyszüleimmel jövök, lehet uncsi is, de azt kell mondanom, ez a történet is róluk szól.
A Nagymamám mikor meghalt, anyám úgy próbált meg a temetésénél "intézkedni", hogy a 14 hónappal korábban távozott nagyapáméhoz hasonló legyen. Erről beszélgettünk a konyhába, ami tipikus kisfalusi konyha a falon tányérokkal... Annál a mondatánál, hogy biztos elégedettek lennének mind a ketten a választásával, egy kicsi fatányér leröpült a falról. Nem le ESET, le RÖPÜLT srégen. Megnéztem a tartóját, épp volt, a szeg nem esett ki.... A másik eset, szintén a mama hallála után temetés intézésének idejében: a szomszédba a barátnőméknél az összes TV és nálunk is az összes TV a VB egyik meccsének kezdetekor bekapcsolt. Azért tudom, hogy viszonylag egyszerre, mert a barátnőm lesápadva jött át és mesélte, hoyg nem érti mi lehet, a távirányítók jól elpakolva és mégis. Akkor mondtam Neki, semmi para, papa jött meccset nézni, mert nálunk is ez volt. Ja, nem volt akkor áramkimaradás sem. :)
A harmadik eset, ez már jóval a temetés után, anyám dolgozott, én pedig jól megérdemelt pihenőhetemet töltöttem. A húgommal ketten ültünk a konyhába és valami olyan hangot hallottunk a nagymamám volt szobája felől, mint amikor rosszabbul érezte magát, és krákogott, zilált. Összenéztünk, egy egyszerre kérdeztük meg:Te is hallottad??? Úgy nyitottam ki az ajtaját a szobának, hogy vártam ott fog ülni az ágy szélén és mosolyog. (MOst mindjárt bőgök... mert nagyon szerettem őket és hiányoznak még mindig, de tudom, jó helyen vannak)
MOndjuk ennek most semmi köze nem volt a jósláshoz...
Nagyon tetszik benned,hogy bölcs humoroddal,megvidámítod perceimet! :)))))
"Tehát kérem, csak pozitívan :)) Mosolyog és a világ visszamosolyog rád (vagy hót hülyének néz, de az meg kit érdekel??? :)) " ( :)))))))))))))))))))))))))))) )
Igen,én is úgy vélem,a pozitív hozzáállás nélkülözhetetlen kelléke a mindennapjainknak. De ahhoz,hogy így próbáljuk élni mindennapjainkat,őszintén kell szeretni,vagy legalábbis kedvelni,de minimum szeretettel elviselni ember társainkat.
Ez bizony sokszor nagyon nehéz,és nem kevés empátia szükségeltetik hozzá.
Én soha életemben nem voltam egy irígy természetű,ezért ŐSZINTÉN ÖRÜLÖK annak,hogy SZERENCSÉS VAGY!
......és abban is biztos vagyok,hogy nincsenek anyagi gondjaid,hiszen eszedbe sem jut a lottózás.
Én magamat ismerve mondom ezeket!.......Én is csak akkor folyamodok ilyen "praktikákhoz",amikor nagyon-nagy szükségem van egy kis pénzre(és szó szerint értsd!) /Ilyenkor tényleg ennivalóra kell!
Bevallom volt egy nagyon rossz időszak az életemben,és akkor abból éltünk,amit minden héten megnyertem. Egy nagy bökkenő volt csupán! Hiába adtam mindíg "borravalót" a lottózóban,egy idő után kinéztek onnan,mint a véres inget...... Később már "kiokosodtam"..... igyekeztem mindíg máshová menni.......
Mikor kicsit jobbra fordult a sorsunk,(Mert egyszer fenn a kerék,máskor lenn...) csak néha-néha jutott eszembe.... Jobban szeretek megdolgozni érte!!!
Köszönöm,hogy elmesélted a történetedet.Azt hiszem értem,mi nyomja (illetve nyomta)a lelkedet.Biztos vagyok benne,hogy később,amikor a félelmeid lecsendesedtek,megbékéltél,és álmaidban (egy idő után már képes vagy róla álmodni),és gondolataidban sok kellemes percet,órát töltesz a szeretett néhai férjeddel.
Most elmesélek neked,egy hasonlóan szomorú,de reménytadó történetet.
Anyám utolsó heteiben teljes ellátásra szorult,így otthon hagyva pici fiamat,és férjemet,hozzá költöztem,és ápoltam.
Egyik éjszaka álmodtam: ( JÓSLÓ ÁLOM !!! )
Álmomban azt mondta,hogy már csak néhány napja van hátra,és ne legyek szomorú,de a hétvégén szombaton délután itt kell hogy hagyjon. Én szomorú voltam,de ő vigasztalt. Megígérte,hogy ha van odaát valami,jelet küld nekem.
( Most el kell,hogy mondjam: Szüleim soha nem neveltek vallásosan,és akkoriban én hallani sem szerettem,semmiféle "hitkérdésről". Anyám,mikor beteg lett,akkor lett vallásos,és kezdett templomba járni.
Azt gondolom,hogy lelkiismeretfurdalása lehetett, a"hitetlenségem " miatt. Pedig igazán nem Ő tehetett róla! Más értékrend szerint kellett élni!)
Két nap múlva rosszul lett,és az orvos beutalta a kórházba. A férjemmel szombat délelőtt hiába látogattuk már meg,Ő lázban égve,nem volt tudatánál. A nővérke bejött a szobába,és megkért,hogy vegyem le a nyakáról a láncot,és a gyűrűit. Remegő kézzel,teljesítettem a kérést,de marcangolt a bűntudat,egy utolsó tolvajnak éreztem magam,aki kifoszt egy haldoklót.
Hazafelé iszonyúan vegyes érzelmek csapongtak bennem.A félelem,a kétségbeesés,a bűntudat harag..... . A Duna közepén járt a villamos: A könnyeimmel küszködve,az ÓRÁMRA PILLANTVA arra gondoltam,.........ha annyira akarsz,hát menj,hagyj itt,!!! ki tart vissza ???
....pár órán belül megérkezett a távirat: PONTOSAN AKKOR HALT MEG !
A temetésen a testvérei ülték körül a koporsót. Lesütött tekintettel,marcangoló bűntudattal a tömegbe vegyülve,képtelen voltam a gyászra. Nem bírtam elviselni még a gondolatát sem !
Pár nappal később Nyári este volt........karomban a kisfiammal szomorúan felsóhajtva néztem fel az égre......s,abban a pillanatban egy hatalmas csillag hullott alá az égből.
Patakokban kezdtek folyni a könnyeim,s lelkem megkönnyebbülve borult gyászba.
Azért ahhoz kellett nagy lelkierő, és igzából ez a színtiszta, önzetlen szeretet. Elengedni akkor is, ha tudjuk nagyon fog fájni az az űr, ami marad. ;(
ha valaki úgy érzi, milyen sorscsapás az élete, akkor a fekete mondja hogy rendben, és a fehér angyal nem tehet semmit.. (MIÉRT NEM?????)"
Csak gondolj bele, hogy akkor a fekete angyal is beleszólhatna abba, amire a fehér azt mondta rendben. Arra kell megtanítani az embereket, hogy pozitívan, optimistán kezeljék az adott helyzetüket (baromi nehéz, de működik) és akkor nem lesz dolga a fekete angyalnak, csak rábólintani arra, amire a fehér azt mondja, hogy Ámen. :) Tehát kérem, csak pozitívan :)) Mosolyog és a világ visszamosolyog rád (vagy hót hülyének néz, de az meg kit érdekel??? :))
Vannak olyan "ajándékok" a sorstól, amit lehet nem is nekünk szántak, csak megkaptuk. Ezek azok, amelyekkel nem igen tudunk mit kezdeni.. Mert amíg vágysz valamire, és eléred, megdolgozol érte és nem kifejezetten a szó szoros értelmében gondolom ezt, viszont hopsz... kapsz egy tengerparti kéglit, amire nem is lett volna szükséged, egy darabig tök szupi, de jönnek a bosszúságok. Kiadtad valakinek, az tönkre tett ezt-azt, mállik a vakolat javítani kellene...stb. Már nem is olyan jó mint elsőnek... :)
Azt hiszem, már említettem, hogy én szerencsés alkat vagyok :) Viszont lottózni nem lottózom :) Gondolatban eljátszottam vele, hogy mit kezdenék vele (anyámnak, apámnak, húgomnak és a többieknek miként segítenék, alapítvány és egyebek...), de eddig jutok mindig :)
Szerinted miért nem lehet róla beszélni? Kitilthatja meg?Ha már saját magad is előítélettel vagy ez iránt,hogyan várod el mástól?
Én mindíg őszintén beszéltem a "különös "dolgaimról. Valóban , akik csak felületesen ismertek,hamar lesajnáltak,és lehülyéztek. Igen elismerem,nem is normális, könnyen megemészthető dolgok ezek.És,ha nem hétköznapi,"normális" dolgokat művelek,vállalom,hogy nem vagyok normális.Igyekszem elfogadni,megérteni,és a megmaradt épp eszemmel megmagyarázni magam megnyugtatására a számomra is különös történéseket.
Akik pedig ismernek,elfogadnak olyannak amilyen vagyok.S,ha szükségük van segítségre,bármikor,és bármiben segítek,ha tudok. Persze azért nem terhelek feleslegesen senkit a problémáimmal.
De én most arra kérlek mesélj el egy történetet! (...én tudom,sokszor már az is segít ha az ember elmondja valakinek)
Én nem vagyok szakember! Tehát nem tudom neked úgy elmagyarázni,ahogy a nagy könyvben le van írva,.... de a saját tapasztalataimat megfigyelve,inkább csak példákon keresztül tudom elmondani,hogy igenis "bárhol "beléphet a szabad akarat. (Csak ebben az a szomorú,hogy bárkinek a szabad akarata beléphet az életedbe,ha nem vigyázol a saját "SZABAD AKARATODRA"
...ÉS HA SZABAD KÉRDEZNEM......honnan vannak ezek a százalékok?Biztos,hogy ilyen arányban vannak mindenkinél? ( pl.könnyen befolyásolható,gyenge akaratú emberek vannak! )
"Nem is lehetne igazán értékelni azt, ami az ölünkbe pottyanik."
Most ezzel nem igazán értek egyet.Vagyis,inkább attól függ melyik oldaláról nézem azt a "pottyanást". Ha arra gondolsz,hogy ha valaki úgymond beleszületik a jóba,és természetes dolognak tartja,hogy minden kívánsága teljesül,és semmiért nem kell kemény munkával( lehet az szellemi,és fizikai munka is)megküzdenie,biztos nem értékeli kellőképpen mindazt a jót mai ölébe "pottyanik".
De ennek ellenére lehetséges egy másfajta "ölünkbe pottyanás" is,ami igazán csak az akaratunktól függ,és teljesül.
Bár nagyon sok "tanulás" (tiszta akarat!!!)kell ahhoz,hogy az a lottó milliárd az ölbe pottyanjon,de hidd el nem lehetetlen! :)))))
Én nagyon sok példát tudnék az életemből elmondani,amit nagyon -nagyon szerettem volna megkapni,és "csak úgy" "véletlenül" (véletlenek pedig nincsenek) az ölembe pottyant.
Igaz én nem vagyok nagyravágyó ember,és talán túl szerény is vagyok,így az én apró-cseprő álmaim könnyen valóra válnak.(Bár..... ha jól bele gondolok!.....:)))
Csak egy apró példát,mire is GONDOLOK!!!:))))) ;)
Férjemmel egyszer sétálgattunk,és megláttam egy kabátot ami nagyon megtettszett,de mivel nem volt pénzünk,így a vágyamat elfojtva,szó nélkül továbbsétáltunk...... majd két-három nap múlva hatalmas csomaggal állított haza,és aggodalmasan mondta,hogy reméli tetszik,mert vett valamit. Elmesélte,hogy az egyik kollégája vette a feleségének,de mivel rossz méretet vett,féláron továbbadta neki. Mikor megláttam a lélegzetem is elállt! Álmom teljesült.
Más:
Az idézet,nekem csak félig tetszik!Tetszik benne az,hogy: Ő milyen szerencsés, az élete szép, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy rendben, és a fekete angyalnak is rá kell bólintania.
Nem tetszik benne az,hogy: ha valaki úgy érzi, milyen sorscsapás az élete, akkor a fekete mondja hogy rendben, és a fehér angyal nem tehet semmit.. (MIÉRT NEM?????)
A Sötétről ....jut e szembe! :))) ( Most egy igen érdekes könyvet olvasok: Elizabeth Moon Nebula-díjas regényét:
A sötét sebessége )
...."fejünkben már előre eldöl, hogy milyen lesz az életünk...." Igen,én is úgy GONDOLOM,OTT DŐL EL MINDEN ! :))))
Örömmel olvastam :) Legalább kevesebb van belőlük, bár úgy hallottam szaladgálnak még kint néhányan :) Én kicsit lusta vagyok démonokat hajtani, a nemes feladat Rád vár, hogy elkapkodd őket :)) Drukkolok nagyon :))
Nem is lehetne igazán értékelni azt, ami az ölünkbe pottyanik. (Bár egy lottó ötös halovány részének örvendenék a mai világban) Ami pedig nem öl meg, az csak erősít, nem igaz? A problémák által leszünk kicsit jobb emberek (vagy nem... ki miként éli meg azokat). Az is biztos, hogy nem mindegy, ki milyen felfogással kezeli az adott helyzetet. A minap hallgattam a RTL klub üzenet című szösszenetét, és megütötte a fülemet az elhangzott kicsi történet. Ne kérdezz rá, hogy ki volt aki beszélt (talán Müller Péter, de nem teszem rá a nyakam...), arra se, kitől idézett. Arra kaptam fel a fejem, mikor mondta, hogy a föld körül két angyal kering, őrköd (pontosabn nem tudom) az egyik fehér és jó, a másik fekete és rossz. Amikor a földön valaki arra gondol, hogy Ő milyen szerencsés, az élete szép, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy rendben, és a fekete angyalnak is rá kell bólintania. Viszont ha valaki úgy érzi, milyen sorscsapás az élete, akkor a fekete mondja hogy rendben, és a fehér angyal nem tehet semmit... Nagyon tetszett ez az idézet, és hiszem is, hogy a fejünkben már előre eldöl, hogy milyen lesz az életünk....
Az előre elrendeltségről szintén olvastam sokat. Bár az ismét más téma. A Lélek lógálja a nemlétező lábát, és vár. Eldönt magának, milyen helyre, körülmények közé születik meg, hiszen tanulási folyamatában szerepe van egy-egy helyzet, feladat megoldása, értékelése... Így a sorsunk tényleg el van rendelve számunkra... (mondjuk ez már egy másik topik...)
Addig pedig még nem találunk módot, emlékezni a születésünk előtti dolgokra, marad a tudatlanság, vagy kikérjük a kártyák, kockák, gömbök segítségét a válaszokhoz... Amit mint egy relytvényt megfejthetünk :))
Szia Suada! Nagyon sokat segítettél nekem,és nagyon is megértettem mire is szerettél volna " kilyukadni" :)))))
Én is úgy vélem,hogy a "véletlenek",és minden mindig okkal történik.Nagyon sokszor rájöttem én is,hogy ha valami rossz történik velem,(mert akkor pillanatnyilag rosszként élem meg), idővel rá kell ébrednem,hogy azért történtek a dolgok,hogy a hasznomra legyenek,és(-vagy) megkíméljenek egy még rosszabb történéstől. Valószínű a pozitív hozzáállásom segít áthidalni a gondokat,és a lehetőségek közül kiválasztani a legjobb megoldást.Persze,most hazudnék,ha azt mondanám,hogy mindíg minden gördülékenyen,problémák nélkül sikerül,de olyankor veszek egy nagy levegőt,és rábízom magam a JÓ SORSOMRA. S,az IDŐ valahogy (talán a megfontoltság,átgondolás bölcsebbé teszi az embert) gyógyír "sebeimre ".
"Oka van annak, hogy elveszítünk valamit (szerelmet, egészséget, állást, pénzt, barátot), ezek hiányából megtanuljuk értékelni azt amink megmaradt."
Őszintén a szívemből szóltál. Sőt egy kicsit ki is egészíteném: Ha az ember nem veszteségként éli meg,hogy elveszítette állását, nincs pénze, elhagyták a barátok ( barátok voltak e igazán,ha a bajban eltűntek? ) hanem egy megoldandó feladatként,és annak tudatában,hogy okkal történnek a dolgok,akkor keresve egy új utat,(ha a "járt út járhatatlan") új életet indíthatunk
Mert,az írás is valahogy így szól: A jót vésd kőbe,de a rosszat írd homokba.
Talán ha meg is van írva a sorsunk,de van lehetőségünk választani életünk útjai között,hogyan érjünk el egy-egy célt,akkor meg kell tanulnunk kiválasztani a számunkra lehető legjobb utat.
Hiába, a jövő kifürkészése már amióta világ a világ érdekli az embereket. Nem csoda, hogy kialakult hozzá a kínálatot nyújtó piac, nem? :) Úgy is lehet mondani, hogy a jósnőködés szitén ősi foglalkozás.. :)
Fortuna /szerencse/ nő, bármilyen logikátlanságra képes!
:o)
Ismerős a Defi jósda története?
Jártam ott, és mindenre magyarázatot adott a hely.
Nem a szelleme, a valósága!
A rosszul teljesült jóslat miatt érkező reklamáló teljesen reménytelen halyzetben volt, és még örülhetett, ha ép bőrrel megúszta a jósnő(k) kérdőre vonását, hacsak nem egész hadsereggel érkezett!
Meg kell alaposan figyelni a különböző jóslatoxövegét!
A kívüláló szeme rögvest megakad a különböző csibészségeken, amelyeket érintett észre sem vesz!
Az előzőekben írt esetek mind tartalmazzák azokat a trükköket, amelyekkel oly könnyedén megtéveszthetőek a hívő szemek!
Én pölö, megjósolom magamnak, hogy jó órán belül igen morcos leszek, és mérgemben kinyírok egy démont!
A kérdésedre hogy "...a jövő „kőbe vésetten” egyértelműen meglátható ? Kártyák, vagy gömbök, vagy tenyérből kiolvasással?" csak annyit tudok mondani, ami a saját véleményem és amiben hiszek. Véleményem szerint a születésünktől meg van írva a sorsunk. Persze vannak választási lehetőségünk egy adott helyzetben, de a főbb sorokat nem tudjuk átírni. A kártya, a tenyér csak a lehetőségeket kínálja fel számunkra, rajtunk múlik, miként élünk velük. Betegesen romantikus alkatként én hiszek az igazi szerelemben, tudtam az, hogy valahol ott van, csak meg kell találnom. Ha az első utat választom, és maradok az első vőlegényemnél, akkor úgy érzem, nem lett volna tartós házasságom. A Férjemért viszont - vicces - nekem kellett megküzdenem. Az első pillanattól fogva tudtam, nekem Ő az Igazi. Olvastam sok könyvet, voltak olyanok, amelyek komolyan hatottak rám (Mennyei Prófécia és társai), nem fizikálisan az életemen, hanem a gondolkozásomon. Már ez előtt a könyv előtt sem hittem a véletlenekben. Tudtam, hogy minden okakl történik. Oka van annak, hogy elveszítünk valamit (szerelmet, egészséget, állást, pénzt, barátot), ezek hiányából megtanuljuk értékelni azt amink megmaradt. A kártya adta válasz segítség értelmezni a lehetőségeinket, de nem mondja meg, hogy kire szavazzunk, hogy jobb legyen, nem mondja meg milyen vitaminokat szedjünk, hogy egészségesek maradjunk, sem az, hogy melyik az a munkahely, ahol minden szuper.... elmondja, hogy most van lehetőség arra, hogy váltsunk, de nekünk kell meglelni az utat.
Ha megfigyeled, a tenyeredben lévő vonalak folyamatos változásban vannak. Nincs belekódolva, csak az alapvető információ. A többi vonalka átalakul, ahogy a lehetőségek is.
"Ha hatnak a gondolatainkra, a viselkedésmintát „diktálva”közvetetten befolyásolhatja a jövőt,s ezáltal a történelmet?" Igen, hatnak a gondolatainkra, de egy adott csoport gondolataira. MInden filmnek van egy bizonyos "vevőköre", amelyet csak az a réteg fog megnézni. Persze, ők képesek lesznek a hallottakat, látottakat átadni kicsit másként, mások "nyelvére" lefordítani, de úgy torzul az információ.
Na lépek, nem szeretnék magasröptű lenni.. már lassan nem értem mire szeretnék kilyukadni. :)
Nekem egyszer egy jós azt mondta, mikor megkértem mondja el őszintén szerinte mennyi a szabad akarat szerepe egy ember életében, hogy legalább 70%-ban determinált az életünk. Ráadásul a maradék százalékot csak nagyon kevesek használják ki, és rá sem jönnek az emberek mennyire előre megírtan élnek. Ezért lehet sok mindent – avatott szemnek talán megdöbbentően is sokat előre látni. Szóval a jövő amúgy is jórészt már kőbe van vésve, a változtatás lehetőségével pedig kevesen élnek. Szerintem az első lépés az önismeret kellene legyen, amihez nagyon is hozzátartozik a múlt megismerése. Ha eljutnánk legalább oda, hogy felismernénk korlátainkat és jelenünk milyenségét, talán már egy kicsiny változtatástól sem lennénk messze.
„-Hogyan kellene döntenem? - A döntéseket már meghoztad, amit tenned kell, az hogy megértsd végre azokat.”
Leültem, hogy válaszoljak Neked ,hogy mit is gondolok én a jóslásokról, és a jövőről, de előtte megakadt a szemem egy cikken.
Szinte tálcán kínálta fel magát ,a gondolataimnak!
Egy belvárosi szálloda halljában készítettek interjút, Amos Gitaival, az izraeli filmművészet nemzetközileg legismertebb alakjával. A Szabad övezet és a Kadosh rendezője elkísérte Budapestre a Plus tard tu comprendras
„(Később majd megérted)”
című filmjét, amelyben egy felnőtt férfi megszállottan kutatja zsidó gyökereit a lyoni mészáros perének árnyékában.
A feltett kérdésre adott válaszai magával ragadtak! )))
- A Plus tard tu comprendras egy önéletrajzi regény adaptációja. Mi fogta meg önt a könyvben?
- Az érdekelt, hogy milyen módon hat a múlt a jelenre. ( !!! )
Nem kedvelem azokat a nagyszabású, kosztümös filmeket, amelyek a történelmet lezárt korszakként ábrázolják. Ha egy adott történelmi epizódról mesélünk, akkor a jelenről is mondanunk kell valamit. Hozzám Rossellini és Fassbinder hozzáállása áll a legközelebb, ők mindig reflektáltak az aktuális állapotokra. Rosselliniben megvolt a bátorság, hogy a Németország, nulla év-ben, a háború után nem sokkal megmutassa, hogyan tették tönkre a németek a saját országukat.
Persze a filmek sosem fogják megváltoztatni a történelmet, viszont nagyon is alkalmasak arra, hogy nyugtalanító kérdéseket tegyenek fel. ( !!! )
Hogyan lehet ítélkezés nélkül megmutatni azokat az ellentmondásos és súlyos témákat, amelyekkel ön foglalkozik?
- Állandó egyensúlyozással és nagy érzékenységgel. Szerintem csak így lehet hozzányúlni a kemény és égető kérdésekhez. Közben szeretném, ha a filmjeim olyanok lennének, mint a jó versek. Ébresszenek gondolatokat és érzéseket, de olyan asszociatív, nyitott és finom módon, ahogyan azt a költészet teszi.(!!! ) Egyébként is jobban szeretem a költészetet a prózánál.
- Ön volt az első izraeli rendező, aki arab országban forgatott teljesen vegyes nemzetiségű stábbal. Gondolja, hogy a film képes arra, hogy megszüntesse a határokat és hozzájáruljon a békéhez?
- Legalábbis meg kell próbálnia. Szerintem a film nagyon jó médium arra, hogy felépítse ezeket a keskeny hidakat, még ha nem tudja is megváltoztatni a valóságot. (!!!) Ennyi gonoszság, félelem és ellentét közepette, ha összefogunk és megmutatjuk, hogy képesek vagyunk együtt kreatív dolgokat létrehozni, az egy jó kezdet lehet. "
Azért idéztem ezeket a cikkből,mert én nem tudtam volna ilyen szépen kifejezni a gondolataimat.
Tulajdonképpen a „jövő tudása” csak annyiban izgatja az én fantáziámat is,hogy rájöjjek mennyiben lehet változtatni rajta. Mert ha a múlt hat a jelenünkre( s mivel a múltban a mi jelenünk jelentette a jövőt) akkor bizonyára a jelenünk is befolyásolja a jövőt.
S,hogy a filmek nem változtatják meg a történelmet? Ha hatnak a gondolatainkra, a viselkedésmintát „diktálva”közvetetten befolyásolhatja a jövőt,s ezáltal a történelmet? Nem??? Hiszen a szavaival Ő sem zárta ki teljesen ennek a lehetőségét a „keskeny híd””felépítésével”egy jó „kezdethez”?
Szóval szerinted a jövő „kőbe vésetten” egyértelműen meglátható ? Kártyák, vagy gömbök, vagy tenyérből kiolvasással? Vagy csak ezek az eszközök segítenek az összpontosításban,és minden a „FEJben” dől el? Ha szakavatott(- ak )vagy( -tok) kérlek válaszolj ( -atok) !!!!
