Nem tudom mennyi feszultseg van az indian-ban: az altalam ismert amerikaiak mindegyike habozas nelkul hasznalja az indiaiakra, es az altalam leindianozott mohikan ismerosom is kb olyan hangsullyal javitott ki, mint amikor Bukarestet Budapesttel osszekeveri egy kulfoldi. Az altalam tapasztalt helyeken semmi 4letterword jellege nincsen, kozel sincs olyan ele, mint pl a niggernek.
Én ezt a kifejezést legelőször Richard Twisstől olvastam pár éve, ő viccesnek találta. Azt gondolom, hogy valami feszültséget old fel, valamiképp ártalmatlanítja az "indian" jelzőt.
Még tavaly akartam írni a navahók kulturális önazonosságáról, de aztán az is elmaradt… Ami számomra érdekes, az főleg az, hogy a navahókat tartják a legnyitottabb őslakos népnek. Ők mindent megtanultak a zuniktól is, a spanyoloktól is, amit csak lehetett, ezüstművességtől a baracktermesztésig, és azt gondolhatnánk, hogy ez a kulturális felhígulás legjobb útja. Néha úgy is tűnik, felületesen szemlélve a dolgot.
Régebben, amikor még blogoltam, írtam egy sorozatot a navahó szőnyegekről, és egy kicsit olvasgattam a témában. A „pictorial”, vagyis figurális mintájú szőnyegek egyik fontos csoportja az „életfa” típus. Néhányat mutatok, ezek a kedvenceim.
Azt olvastam több helyen is (pl. A Guide to Navajo Weavings, by Kent McManis & Robert Jeffries), hogy a madaras életfa motívum örmény szőnyegekről került a navahók kedvelt mintái közé. (A madarakban az örmény hitvilág szerint a halottak lelkei élnek.) Ez a típus a harmincas évektől kezdve terjedt el, ekkor mutatták meg az örmény szőnyegeket a navahó szövőknek, akik aztán szép lassan elnavahósították a témát, kukoricára cserélve a fát. A navahók nem használtak szőnyegeket a szertartásaikhoz, kereskedelmi céllal készítették őket, az alapján, amit a megrendelő kért. Ha örmény mintát kért, akkor azt csináltak. Ez a történet így nem hangzik valami jól, pedig történetileg nyilván igaz.
Később elkezdtem a rituális célú homokfestésből kiinduló navahó festészetet nézegetni. Klah-Tso (Big Lefthanded) az első, fehérek által „felfedezett” művészek közé tartozott. Érdekessége a képeinek, hogy cserzett bőr színű pamuttextilre festett hagyományos navahó festékekkel, melyeket hegyes pálcikákkal vitt fel. Az olajat azonban már ecsettel. Néhány életképén kívül navahó homokfestés-motívumokat örökített meg. A számomra legérdekesebb képe 1905-ben (!) készült, és rajta van a teljes „életfa” motívum, „kosárból” kinövő szent kukoricával, madarakkal és szivárvánnyal együtt. A kép címe: „Szent Kukorica Asszonyok szertartási ruhában, csörgőkkel, kukoricacsövekkel, a fejdíszek tetején madarakkal, a kukoricák felhőkben (!) gyökereznek.”
Ezek a festmények általában nem azonosak a rituális festményekkel, mert azok tabu alá estek, még a valódi, gyógyításra használt homokfestményeket is meg kellett semmisíteni napkeltéig, nehogy bajt okozzanak. Vagyis ezek „hibás” ábrázolások. Mégis, arról azért bizonyságot tesz ez a festmény, hogy az életfa-szőnyegek sokkal kevésbé örmények, és sokkal inkább navahók, mint ahogy első olvasatra gondoltam. Még annyit hozzáteszek, hogy a manapság ezerszámra készülő kis sandpainting képecskék alaptípusai közül nagyon sokat megtalálhatunk Klah-Tso képei között.
En aszittem, a native american es a first nation teljesen atlagos nomenklatura. Az indiant szerintem sem Amerikaban, sem Kanadaban nem hasznaljak, sot, nem is ertik.
Az NDN újabban az indiánok önmegnevezése, (mondd ki angolul a rövidítést :), egyesek szerint csak az indiaiaktól való megkülönböztetés miatt használják, mások szerint a pc közbeszédre reagáló fintor ez. A srác is ezt használja magára. De én a macska miatt tettem fel. :)
Teljesen OFF itt ugyan, de a középső és déli prériövezet virágzó mezőgazdaságát az tette lehetővé, hogy öntözésre használják fel a föld alatti ún. Ogallala-víztározó vizét, amelyet a Föld legnagyobb föld alatti tavaként tartanak nyilván.
A problémák az utóbbi 1-2 évtizedben mutatkoznak, ti. a túlhasználás (mértéktelen öntözés) és az éghajlatváltozás miatt az Ogallala-víztározó vízmennyisége rohamosan csökken, jóval nagyobb mértékben, mint a természetes vízpótlás.
Sok szakember azt mondja, hogyha nem változnak meg a trendek, 2050-re a prérividék nyugati részén lehetetlenné válik a növénytermesztés.
Vissza lehet majd adni a marhatenyésztőknek meg az indiánoknak:-)
"Nem akarok hülyeségeket írni, de szerintem a homokviharok pont az erózió miatt alakulnak ki."
Ez teljesen így van. Ott volt pl. a Nagy Síkságokon a "Nagy Felszántás" a XX. sz. első két-három évtizedében, aztán meg ennek gyümölcseként a milliókat tönkretevő hatalmas homokviharok az 1930-as években.
"Állatok meg már alig vannak a prérin..."
Igen, lényegében mára az egész prérividék óriási gabonatáblák és legelők együttese, de maradt azért néhány nemzeti park és vadrezervátum, ahol részben fönnmaradt az eredeti növény- és állatvilág.
Ott van pl. a Yellowstone, hogy mást ne mondjak, igaz az már inkább a hegyvidék, mint a préri.
Ez nagyon sokat megmagyaráz a szóban forgó témakörből, mármint abból is, hogy miért volt az Amerikák népsűrűsége és technológiai fejlettsége annyival alacsonyabb az Óvilágnál, főleg az eurázsiai civilizációknál.
Egyreszt megertem a nosztalgiadat a preri irant, masreszt azert hadd vegyem eszre, hogy itt multkor megbeszeltuk, hogy azzal a mezogazdasagi intenzitassal egy kontinensen max partiz millio ember elt meg. Nyilvan nem azert mert nem volt kedve az anyaknak kettonel tobb gyereket szulni...
Ami engem ezen elgondolkodtat az az, hogy az amerikai prériről 50 millió bölény tűnt el pár évtized alatt. Ezek az állatok ugye "gondozták" a földet... A musztángokat is öldösik, mert le legelik a farmerek földjeit. Igaz, a lovak nem őshonosok.
Nem akarok hülyeségeket írni, de szerintem a homokviharok pont az erózió miatt alakulnak ki... Ha kikapálsz egy darab földet és nem takarod szerves anyagokkal, azt égeti a nap, veri az eső, a szél elszállítja a felső réteget. Olyan a kapálás okozta rész, mint egy tátongó seb, csak a takarás menti meg attól, hogy elsivatagosodjon, ugyanis a halott föld egyre nagyobb területet foglal el az élőből. Állatok meg már alig vannak a prérin...
Én is néztem a lányommal a Yakarit! Hetekig kellett "Kis Mennydörgés" mintázatú foltos pónikat rajzolnom utána! Hogy úgy mondjam, változó sikerrel! :-)
általában azt lehet mondani, hogy az észak-amerikai nyelvekből - egyes közép- és dél-amerikai nyelvekhez képest - nagyon kevés szó került át az európai nyelvekbe. Ezek is szinte mind a keleti algankin nyelvekből valók, amelyekkel az angol telepesek legelőször érintkezésbe léptek.
Ilyen pl. a mocassin, a wigwam, a tomahawk, a squaw, a pepoose (indián csecsemő), a pemmican.
Ezen kívül az amerikai angolban még van egy-kettő, pl. a már említett succotash (babból és kukoricából készült étel), a sachem (eredetileg szacsima, algankin főnök) vagy a toboggan (egyes északkeleti törzsek egyszerű szánkója), aztán ki is fújt gyakorlatilag.
A sziú nyelvekből pl. egyetlen szó sem került át az európai nyelvekbe, habár a bölénybikát jelölő 'tatanka' vagy 'tatonka' szó azért ismerős lehet sokaknak.
Ott van pl. a Tatanka hátizsák-márka vagy a Minimax-mesecsatornán a Tatonka c. rajzfilmsorozat.
Ez utóbbi - nem meglepő módon - a végtelen kiterjedésű észak-amerikai vadonban játszódik, főhőse a bátor és bölcs bölénybika, Tatonka, aki mindig megsegíti a bajba jutott állatokat.
