Én infúziót kapok - sajnos, odáig még egy hónap, júl.21-re vagyok rendelve. Lehet, hogy felhívom a doktornőmet, nagyon belobbantak a lábaim, a lábfejem majd szétrobban, a talpam meg lüktet - ha keddig nem lesz jobb, akkor telefonálni fogok, nem bírok szenvedni. A Metypredre nem szívesen fanyalodnék, az visszalépést jelentene.
Ma voltam a dokinőmnél................felemelte a Trexan adagomat heti 1x8 szemre. Választási lehetőséget ajánlott: vagy marad a tabletta vagy szúrom magam. Nem tudom, mi lett volna a szuri, de a tablettánál maradtam.
Hm, pedig bármikor hívhatnának, de hogy éppen akkor... hm! Ez is bizonyítja, hogy ez nem lehet véletlen, az a 9 hónap nem múlik el nyomtalanul, legalábbis ott, ahol a szülő-gyerek kapcsolat már a terhességtől kezdve bensőséges. Bakokról én is mesélhetnék, a férjem is bak:-) Nagyon nyugodt, két lábbal áll a földön és nagyon tud szeretni is, de sosem volt egy bújós kisgyerek, már egészen kicsi korában is önálló volt, ami azt illeti, a mérgét is ritkán adja ki, inkább befelé "nyeli", ritkán tudja valaki felbosszantani, nem sűrűn szakad el nála a cérna, de amikor betelik a pohár, akkor megjelenik a szája alatt, az állán a két kis párhuzamos "dacvonal" (én neveztem el így) és akkor olyan lesz, mint egy szikla - mondjuk a termete is adott hozzá - na és ott aztán slussz-passz, a legjobbat akkor teszem vele, ha ilyenkor inkább kivárom, amíg megnyugszik, de akire így, ilyen "igazán" megharagudott (kevesen vannak), már soha nem kerül ugyanolyan közel hozzá. Amikor megbántják, akkor meg begubózik és tüskéket növeszt, bár az én "rákságom" már sokat lágyított rajta, egyszóval mi jól kiegészítjük egymás (ő tigris, a fiunk és én is, sárkányok vagyunk) :-))
Sejtettem, hogy akkor nem érzed annyira, azért ez is milyen furi, ha az agyat kellemetes ingerek (tánc stb.) érik, tompítja a fájdalmat is? Ezt én is tapasztaltam a tai chi órákon, anno még amikor "fájtam". Többször előfordult, hogy arra a két órára teljesen el is felejtettem, hogy nincs minden rendben... a bal gyűrűsujjam (a második ujjperc) nekem meg kattog és csak az az ujj, de teljesen komolyan, tényleg így van :-)))
Gyűrűsujjról jut eszembe, hogy egyszer, kb. 2 éve - még az elején - megkérdeztem a főorvosnőtől, hogy van-e valami köze a jobb gyűrűsujjamról soha le nem kerülő arany karikagyűrűmnek ahhoz, hogy ez az ujjam soha, de soha (még a 72-es vérsüllyedésnél és minden ízület begyulladásának idején sem) nem fájt... szerinte ez csak véletlen s különben is az az ujj általában nem szokott bedagadni .... hát nem tudom, azért gyanús:-))
Hát ez nagyon kedves, el is hiszem, hogy olvadozol!!! Ez a legfontosabb, az összhang, a szeretet, nem? A többi - minden - csak másodlagos... fontos az egészség is, de akit szeretnek, szeretettel vesznek körbe, szerintem könnyebben viseli még a nehezebb napokat is!
Én is így vagyok a fiammal, pedig már 23 éves lesz, de mindig úgy és puszil (még a barátnője is, gondolom nem véletlenül, imádnak pl. velünk jönni nyaralni, kirándulni, vacsizni, sütögetni stb. stb.) olyan sok szeretet van ilyenkor a levegőben, hogy szabályosan vibrál:-)) Ráadásul van közöttünk egy speciális telepatikus kapcsolat is, lehet, hogy ezt túlmisztifikálom (nem hiszek a véletlenben!), de azt gondolom inkább valami eltéphetetlen kapocs, vagy mifene ez, ami még akkor alakult ki, amikor a hasamban volt.
Többször előfordult már, hogy valamire gondolt, jött haza a barátnőjétől és én azonnal azt kezdtem neki mondani, vagy éppen azt főztem stb., amire gondolt, vagy amit meg akart velem beszélni... de vannak ettől sokkal "intenzívebb" eseteink is:-))
Az egyik ilyen például (talán már itt is írtam róla) az volt, amikor hárman bementünk a városba néhány éve, leparkoltunk, én fodrászhoz voltam bejelentve, így a fodrászat közelében elváltunk, a férjem és a fiam pedig beült egy közeli pláza éttermébe egy kínaira, hogy ott várjanak meg engem. Sajnos a fodrásznőm megbetegedett, kicsit még beszélgettem ott a csajokkal, de végül én is a fiúk után mentem a plázába. Akkor - mint utóbb kiderült - ők már éppen elkezdtek eszegetni, én tök nyugodtan haladtam felfelé a mozgólépcsőn (még nem láthattak), kb. ekkor a fiam hirtelen abbahagyta az evést és azt mondta az apjának: Jön anya .... , a férjem válaszolt: Ugyan dehogy, hiszen fodrásznál van .... és ebben a pillanatban megjelentem az oszlop mögött, hát mit mondjak a férjem se köpni, se nyelni nem tudott:-)) De amikor elmesélték, hogy Patrik megérezte, hogy jövök, hááááát én sem:-)))
Na a lényeg, hogy imádom és olyan jó, hogy mindig mindent meg tudtunk beszélni, soha nem korlátoztam (pedig egyszer-kétszer nehéz volt megállni, pl. mennyire szerettem volna, ha kihasználja a jó bizonyítványát és mégis jelentkezik a kinézett főiskolára... de hát, nem ment oda, végülis nekem úgyis az a lényeg, hogy boldog legyen), inkább csak terelgettem az élettapasztalatomat bevetve, megfogadtam tinédzserkoromban, hogy én soha nem felejtem el, hogy milyen volt 14- 15-16-18 évesnek lenni:-))
Nagyon szerencsés vagyok (némi vacak ilyen-olyan betegség sem tud letörni), mert nálunk minden olyan szépen ment magától, semmit sem kellett erőltetni, semmitől sem kellett tiltani, pl. amikor komolyan parkourozott (elég veszélyes "sport") mindenki arról győzködött, hogy tiltsam meg neki, mert .... én meg csak legyintettem... nem is értették, de én tudam, ez is elmúlik, csak annyit mondtam a fiamnak, hogy mielőtt csinál egy veszélyes "mutatványt", mérje fel a kockázatot, s gondoljon bele, mit mondanék én, ha látnám... ez használt, megúsztuk ép bőrrel azt a korszakot is:-))
Valami főokos találhatta ki, túl sok logika nincs benne:-) De megértem, hogy nem szeretnél emiatt vitát, gyorsan elrepül az a 3 hónap... azt hiszem jó sok puszit fog kapni, mihelyst letelik a "kényszerpihenő":-))
Tánc közben is fájdogálsz itt-ott, vagy olyankor nem is érzed?
Három hónaposan már megismertek, majd' kiröpültek a kiságyból, kezük-lábuk, mint a motolla..., mikor megláttak! Amikor picik voltak, még 120 km-re laktam tőlük, sőt a nagyobbik bébikorában még dolgoztam, de minden hónapban legalább kétszer-háromszor jöttem, ha ők nem tudtak jönni. Kéthónaposan már elvitték őket az akkor még élő szüleimhez, mert ők már nagyon idősek voltak, nem tudtak volna ilyen távolságra elutazni. Látni kellett volna a Dédiket, milyen mennyei boldogság ült az arcukra, hogy ölbe vehették a dédunokáikat. A nagyobbik unokám emlékszik a szüleimre, a kisebbik már csak az Édesanyámra, mert fél éves volt, mikor az Édesapám 91. évében meghalt. Én meg annak örülök, hogy örülhettek még a dédunokáknak.
A menyem szerint a csecsemőket csak a szülei vehetik fel , akik gondozzák 3-6 hónapos korukig. Szerintem valahol olvasta és félreértelmezte. Mint mondjak............... fáj, de nem akarok vitát. Így csak nézegetem a kis drágát. Már felemeli a fejét és szemlélődik. Ma 5 hetes.Ide kapja az első nagyi puszit. :-))
Fura nézetei vannak a menyednek! Mi bizony felvettük a piciket, főleg a kisebbiket, már az akkor 5 és fél éves bátyuskája is cipelte. Igaz, alig volt 2 kg a drágám, mikor született, de hamar utolérte a korosztályát, 8 hónaposan már felállt a járókában és vigyorgott. Nagyon derűs baba volt, sírni alig hallottuk.
Én nem is tudtam volna megállni, hogy magamhoz ne szorítsam - még most sem, pedig már nagyok. Olyan finom babaillatuk volt, ki nem hagytam volna, hogy kézbe vegyem őket.
Ma fél3-5-ig egyhuzamban táncoltam. próba volt, mert pénteken és hérfőn is fellépünk. Hétfőn Kerepesen a Kaqun fürdő klubban. Cserébe a műsor után kapunk fejenként 50 perces fürdési lehetőséget a kaqun vízben.
Okos tanács a vődtől..................én minden fontosat a D meghajtóra teszek.
Már alig várom, hogy megdögönyözhessem Misikét. Egyelőre az anyuja nem adja senki kezébe, még a nagyszülők sem foghatják meg...........majd 3 hónaposan. Igaz a kórházban kezemben volt, amikor átettem a kiságyba, de a menyem szúrós szemmel nézett. A fiam a kezembe nyomta és nagyon jó érzés volt. de nem akarok vitát köztük, inkább kivárom.
A "mester" mentségére: a lányoméknál dolgozik, ezért tolódott ki az általam rendelt munka. Lehet, hogy már írtam, sőt, valószínű: lassan két éve lesz, hogy a lányomék családi házába költöztem, egy teljesen különálló lakásba. Ezt a részt ők korábban nem használták, de a múlt nyáron kiderült, hogy a konyhám túl meleg nyáron - ezért gondoltuk, hogy talán a zsalugáterek enyhítenének valamit a nyári kánikulai melegen. Ha készen lesz, majd teszek föl képet. A ház mediterrán jellegű, és keskenyek az ablakok /4 db/, örültek, hogy kitaláltam a zsalugátert, így még hangulatosabb lesz a belső udvar, ahova az ablakok néznek. Az udvar fele be van futtatva borostyánnal.
A kutyus nagyon huncut, mindig talál valahol rést, ahol átbújik a szomszéd kutyához, úgy tudja, hol kell visszajönni!!! Délben én etetem, már vár a drótkerítésre felkapaszkodva mind a négy lábával, de amint bemegyek hozzá /el van kerítve a nagyudvarból neki egy jókora terület/, már a lábam alatt van, kapaszkodik a szoknyámba, alig tudom lerázni. Egyébként visz mindent, kipakolta a házából a párnáját, a rongyait, azokon hentereg a fűben. Már érti a nevét.
Ovics, az unokád "zabálnivaló", imádom az ilyen pillanatfelvételeket: ezt a grimaszt utánozni sem lehet - kinyilvánította, hogy valami nem tetszik neki. Nekem is vannak az unokák pici korából derűs képek, de legjobban egy eszméletlen "ferde" ásítás tetszik, amit Ágika produkált /ezelőtt 8 évvel/. Aztán van még egy nagyon kedves felvétel: 6 éves Levike és 1 éves Ágika pancsolnak a medencében - a picinek nagy élmény volt! Kár, hogy nem tudom feltenni, remélem, az én gépemről nem fog eltűnni minden. A vőm szerint, ami a D meghajtón van, megmarad. Én annyit értek hozzá, mint a tehén a zongorához.
Márciustól június végére? Hát ez nem semmi, gondolom kihasználja az "egyeduralmát" a környéken, különben félne a konkurenciától és biztosan kapkodná magát!!
Tényleg milyen furi, néhány éve még kerestük a szótárt, a térképet, az utikönyvet, ma pedig csak gyorsan bekapcsoljuk a gépet, megnézzük a Google Earth-ön, az infót megkeressük a wikipedián, és lefordítjuk a sztaki szótárán, hogy a receptekről, boltok nyitvatartásáról, telefonszámokról, repjegy foglalásról, ügyfélkapuról, mérőállás on-line bejelentésről stb.stb. már ne is beszéljünk. Én - konkrétan - egyszerűen imádom a netet, most hétvégén is például - hiába választ el most minket több mint ezer km - "élőben" láthattam a férjem, messengereztünk:-)
Annyira édes az unokád, egészen jó kis pajesza van:-), a fintorgós kép pedig valami elképesztően jó, tisztán látszik, hogy már most igazi karakter:-)))
De jó Neked, irigyellek a nagymamiságért, én még csak a fiam puszilgatom, már amikor felérem.... :-)
Bár tudom, hogy még kicsit odébb van, amikor majd beszélni kezd, de javaslom valami biztos, "megmaradós" helyen rögzíteni a beszólásait, én is lejegyeztem Patrikét, hogy mi milyen jókat derülünk, amikor átlapozzuk a Babakönyvben a feljegyzéseket, áldom az eszem, hogy anno mindent leírtam (a furcsa kesze-kusza szavak, cuki mondatok, mit mikor csinált először, mikor hány cm és hány kg volt, szerencsére ezekre direktben volt hely biztosítva az ajándékba kapott, Dr.Miriam Stoppard féle Babakönyvben) !
Ami az időjárást illeti, ez az én időm: nem sülök ki saját zsíromban, mindössze 22 fok van és szép, szürke égbolt...
Tegnap végre elvitték a gépemet, csak győzzem kivárni, míg kész lesz. Addig is, hogy nagyon ne legyen hiányérzetem, megkaptam Levike unokámét, de ezen meg nem találok semmit, csak kinlódok vele, persze, jobb a semminél.
...hogy milyen "süsü" vagyok: képet akartam küldeni a "nagyfiúról", hát sajnos, ezen a gépen nincs meg, különben is mindent letöröltek róla, unokám mérgére. Lehet, azért adta oda ilyen könnyen? Ő azért tud gépezni, az apja gépén, de van egy laptop is a családban, ha az apjáé foglalt lenne.
Van még mérgem: kb. márciusban rendeltünk a konyhaablakaimra zsalugátert, úgy volt, május végén szerelik, szombaton meg azt mondta a "mester", hogy még 2-3 hét. No hiszen, akkorra már július lesz... Nem is baj, hogy ilyen sunnyogó idő van, ha sütne a nap, telibe kapnák a konyha ablakok napfelkeltétől kb. du. 2-ig.
Azért Neked csak süssön, meg mindenkinek, aki szereti!
Még mindig a rozoga masinámon írok, de legalább már tudom, miért nem jön érte a szerelő fiatalember. Azt mondta a vőmnek, hogy ebbe memóriát csak "szerezni" lehet, mert olyan régi masina, hogy ilyenbe már nem gyártanak. Igy aztán a vőmmel közösen próbálnak alkat-részhez jutni.
Más: Tegnap a fél napomat a kardiológián töltöttem, kontrollra kellett mennem. Úgy néz ki, egy ideig még húzhatom, a ketyegőm állapota nem rosszabbodott.
Ra-s kezelés, /előte laborral/ júl. végén és aug. elején lesz. Remélem, addig kibírják az ízületeim.
Ja, tényleg, annyira kecses vagyok, és olyan hosszú a nyakam, hogy hihetetlen:-)))
Bár ez lutri, de azért remélem ezek a kenyerek már jobbak lesznek, az ír szódásra szavaznék, a másiknál - főleg, ha teljes kiőrlésűből készül (ami eleve zömökebb, sűrűbb) állítólag nem olyan jó a kenyér (a belinkelt oldalon, a recept után van egy hozzászólás erről). Egyébként is szeretem szamoca receptoldalát, több receptjét is felhasználtam már, eddig még mindegyik bejött, igaz az ír szódás kenyeret még nem próbáltam, majd írj, hogy milyen lett. Aztán ha nem jó, nem ám "anyázni" a hátam mögött:-))
Azért a "direkt" kemo erősebb, mint a mi Trexanunk. Nálam szerencsére a fényérzékenység nem jelentkezett, sem a Balcsin, sem néhány éve a bolgár tengerparton (Sozopol) nem volt gond a Methotrexattal (azt hiszem 2008-ban még az volt, ugye), pedig reggeltől estig a tengerben voltam, ez nálam az alap:-)) Igaz, hogy csak tengerpart ritkán van, szívesebben töltöm/töltjük a nyaralást "vegyes" progival, kicsi víz is legyen benne, de inkább városnézés, mászkálás, felfedezés, lazulás stb.
De jó Neki, jaj, már én is úgy mennék a Balcsira! A parton én sem szeretek napozni, túlságosan is vonz a víz. Viszont - nem kell nevetni - a Balcsiban (!) imádok napozni!! Nagyjából így zajlik a történet, a "kellékeim", amivel bevonulok a vízbe: Polaroid napszemüvegem (szerintem ez a legjobb!), egy szuper gumimatrac (olyan poharas, vagy minek is hívják), egy szivacslabdácska, ami pont belefér a matrac poharába, nem elázós szárítókötél.
A technika: a kötél egyik végét áthúzom a bója láncán (a kemping saját partszakaszán, általában, kiteszik tavasszal a bóját, de legalább a vízmélységet jelölő táblát tuti - végső soron az is jó erre a "célra", bár a bóját jobban kedvelem), a másik vége a csuklómon, vagy tetszés szerint, a bokámon, én pedig a matracon. Időnként a szivacs labdával lelocsolom magam, vagy becsusszanok a vízbe és úszkálok kicsit, majd újra fel a matracra. Órákig képes vagyok így ringatózni a vizen, a "kikötés" miatt természetesen a víz sem sodorja el a matracom, közben lehet úszkálni (ilyenkor a matracot kötöm a bójához), kb. ennyi:-) Nem mellesleg, én éjszaka is simán bemegyek a vízbe, nehogy már holmi siklók miatt lemaradjak egy jó kis éjszakai fürdőzésről a langyi vízben:-))) De olyan is volt már, hogy mivel korán reggel felébredtem, bementem úszni, aztán amikor már ki szerettem volna jönni, nem tudtam, mert egy komplett hattyú család úgy döntött, hogy őrnaszádosat játszik a két lépcső között, s amikor közelítettem, elég fenyegetően védték a kicsiket, így a tervezettnél tovább kellett a nem éppen meleg vízben maradnom:-))
Ízületeim egyébként szerencsére rendben vannak, kedden voltam vérvételen, kértem anti CCP és reuma faktor érték meghatározást is, de el is felejtettem a héten rákérdezni az eredményre, ha gond van, úgyis hívnak alapon... június 28-án megyek a 19. Remicade infúzióra.
Nálunk sorozatban előfordul mostanában, hogy felmérik az elvégzendőket és aztán nem küldenek ajánlatot. Az érdi házunkat akarjuk szigeteltetni, felmérték, azóta némaság................. vagy a lányomnak akartunk biztonsági rácsot az ajtaja elé, nem 1 vállalkozó csinálta ugyanezt............jött és eltünt.
Pedig mindegyiket megbízhatónak ajánlották. Mintha nem kellene a pénz nekik.
Szóval ismerősnél is előfordul ilyen, csak neki kellemetlen megmondani, hogy felejtsen el. Egy idegen vállalkozóval lehet ingerültnek lennem.
Sajnos, csak ekkorra van időpont. Még szerencse, hogy semmi bajom sincs, csak kontroll.
A reumára 1 hétre kaptam már időpontot, de azért ilyen " későn" , mert van még a Trexánból és nem fájok.
Bocsi, mostanság nem foglalkoztam a receptekkel, de folytatom hétfőtől......................
Megsütöttem az élesztő nélküli tönkölybúzás kenyeret.........................háááááááááát.................:-(((
Tegnap lánykám hosszú hétvégére utazott a Balatonra - fürdött is a vízben - így férjemmel kirugtunk a hámból, vétkeztünk: a nyaralóban Érdligeten voltunk ma és sütkéreztem: fánkot és lekváros buktát. Cukrosat. Fiamék kértek buktát és megosztottam a tésztát, fánk is lett. Lányom nem ehet élesztőset, fehér liszteset és olyat, amiben tojásfehérje van. Ezekre ételallergiája van.
Lehet, hogy már írtam.
Késő délután elvittük a sütiket a fiamékhoz, majd megsétáltattuk Misikét a babakocsiban.
Kinek hogy vannak az izületei? nekem jól, amikor dokihoz kell mennem, olyan nem volt, hogy fájdalmam legyen :-)) De egyébként is ritkán van.Szerencsére.
Mivel a Trexan a kemoterápia egyik alapanyaga, így valóban okozhet EGYESEKNÉL fényérzékenységet, ha napozunk. Barátnőm most kapja a kemót és külön felhívta a doki a figyelmét, ne menjen napra.
Ebben is szerencsém van, sosem voltam napozós tipus. De ki nem kerültem a napot, pl a Balcsiban pancsolva :-))
Fiamnak továbbra is fáj a törött karja, hétfőn kiderül , elmozdultak-e a csontok.
Én elkezdtem az éves kontrolljaimat, onkológiai laboron túl vagyok, csütörtökön csontszinti lesz, aug.18-án hasi Ct és tüdő Ct, október 9-én mammo és uh, majd ezt követő hónapban MR.
Hétfőn megyek a reumára kontrollra.
A gondom az, hogy a csontszinti után 60 óráig nem mehetek kisgyerek közelébe. Sugárzok
Lányomnál megállapitották az ételallergiát, így óvatosan kell főznöm és egy csomó mindent mellőznöm. 2 oldalas lista van. Jó kis agytorna, mire összeállitom a napi ebédet.
Ó, elmondjuk mi Neked, hogy miről írtunk korábban, emiatt ne bosszankodj, egyébként ezek az informatikusok már csak ilyenek:-) De tényleg, a cégnél a mi rendszergazdánk is pont ilyen, valahogy mindig túlvállalja, vagy elszámítja magát a határidők terén:-)
Ide kapja az első nagyi puszit. :-))
Ide a következőt :-))
