"''.ezt teszi ez a nyomorult világ velünk,.. mit Pavlov tett a kutyájával, folyik az emberek nyála a sikerre, a tárgyakra, a hamis értékekre, meg a mocskos pénzre, frusztrálva önmagukat, s közben a lényeg meg elvész. Gusztustalan, undorító, és nem értik .."
Ez igaz: "az télezés az egy nagy kövér ego csapda...."
"A napokban láttam a tévében Esztergályos Cecillia mikor átvette a Kossuth díjat, örült mint majom a farkának, ettől lett boldog, a külsőségtől, ami aztán porrá hullik szét, ...én el sem fogadtam volna .ezt teszi ez a nyomorult világ velünk,.. mit Pavlov tett a kutyájával, folyik az emberek nyála a sikerre, a tárgyakra, a hamis értékekre, frusztrálva önmagukat, s közben a lényeg meg elvész. Gusztustalan, undorító, és nem értik .."
A szamurájokról olvasva emlékszem, .még huszas éveimben olyan munkahelyem volt, hogy lehetőségem nyílt a kovácsolást megismerni. Szenvedélyesen gyártottam a késeket, tőröket. A tökéletességre törekvés három éve után a tudásom egy Tantóban /valami szamuráj kardféle/csúcsosodott ki. Ritkán, ha a kezembe kerül, nem a tárgyat látom benne, hanem azt a szellemiséget, azt a tüzet amiben a Tantó edződött, ami most is ugyan úgy élesen fénylik bennem, mint maga a kard. Amibe belekezdtem abban a végletekig elmentem, hogy tökéletes legyen. És most itt az elme, .a nagy feladat, tökéletesre formálni!
Ahogyan az öreg kovácstól lestem el a módszereket, hogy megalkothassam a kardot, úgy lestem el tőled, meg másoktól is sok mindent, hogy megalkossam a tökéletes elmét. Nem az kell ami neked van, senkitől nem kell semmi, hanem az által megalkotni magamban azt. Persze hogy tudatosan szelíd vagyok, tudatosan nem engedem a haragvó gondolatnak hogy elvigyen, vagy a vágynak .. ezt teszem, tennem kell hiszen még nem vagyok kiüresedve.
A napokban láttam a tévében Esztergályos Cecillia mikor átvette a Kossuth díjat, örült mint majom a farkának, ettől lett boldog, a külsőségtől, ami aztán porrá hullik szét, ...én el sem fogadtam volna .ezt teszi ez a nyomorult világ velünk,.. mit Pavlov tett a kutyájával, folyik az emberek nyála a sikerre, a tárgyakra, a hamis értékekre, frusztrálva önmagukat, s közben a lényeg meg elvész. Gusztustalan, undorító, és nem értik ..
Mindig feszélyezett voltam az emberek között, .azért amit tettek , .kint a vadonban egyedül, veszélyek közt, veszélyre szomjazva, az igazi közegben, az érzékek kiélesednek, az elme kiürül, üresen és helyesen reagál az ingerekre.
Nem tudom kiben mi van, bennem szenvedély ég, valami nagyobb és több mint ami én,....valami örök.
No már itt az elején találtam is valami szenvedélyeset a könyvben amit ajánlottál, .ami több mint én ..
A halál erkölcsfilozófiája meglehetősen összetett, amely túllép a szamurájok alapvető etikai törvényein és a hűbérúr és vazallusa közti kapcsolat szabályain. Ez a filozófia elsősorban a szégyen etikájához fordul, azaz ahhoz a mentalitáshoz, amit a szamurájok osztálya tanúsított a szégyen mindenáron való elkerülése érdekében. Ha dönteni kell élet és halál között hangsúlyozza a Hagakure, - az embernek habozás nélkül a halált kell választania. Ez azt sugallja a szamurájnak, hogy szabaduljon meg az önszeretettől és a felesleges mérlegeléstől, és vesse magát egyenesen a halál karmai közé. A cél természetesen nem az értelmetlen halál, hanem annak az állapotnak az elérése, amelyben az ember megszabadul minden halálfélelmétől. Ebben a kivételes lelkiállapotban megszűnik a félelem okozta cselekvésképtelenség, önsajnálat és mindennemű ragaszkodás: az igazi belső szabadság gátjai - így szinte paradox módon megnyílik előtte a halál elfogadásával járó tisztességes élet is. Az igazán bátor férfi nem gondol a küzdelem eredményére. Hevesen a halál karmai közé veti magát, így feltárul tudatában igazi énje. Ha megértjük ezt a gondolkodásmódot, természetessé válik az is, miért hangsúlyozza annyira Cunetomo azt, hogy haladéktalanul morfondírozz halálod különféle módjain, és képzeld el az utolsó percedet. A halál legijesztőbb volta ismeretlenségében rejlik, de képzeletünkben tárgyilagosan elemezgetve egyre közelebb kerülhetünk rejtelmeihez; a halál közelsége megszokottá válik, miközben maga a halálfélelem egyre jobban eltörpül. Ez a Busidó egyik receptje a legnagyobb erénynek tartott, rendíthetetlen bátorság megszerzéséhez, és a gyávaság miatti megszégyenülés elkerüléséhez.
A világot mindenki az önmagáról alkotott képzeten keresztül látja. Ahogy önmagad létezését elképzeled, hasonlóképpen képzeled a világod létezését is. Ha úgy képzeled el önmagad, mint aki különálló a világtól, akkor a világ úgy fog megjelenni, mint ami különálló tőled, és vágyat és félelmet fogsz tapasztalni. (hogy elmenekülj a félelmed tárgyától, vagy megszerezd azt amit megkívántál.) Ha viszont ugy képzeled hogy nem vagy különálló a világtól, akkor nincsen számomra semmi kívánatos amit meg kell szerezned vagy félelmetes amitől el kell menekülnöd. ~Srí Niszargadatta Mahárádzs:
miért kellene képviselni a Tant. Amikor tanulsz valamit aztán tovább lépsz akkor mit képviselysz? Képviseld és viseld önmagadat, azt ami valóban vagy.
lehet kellemetlen de mi más lehetne ami nem kellemes? Te legyél az aki megfelel neked.. Legyél semleges, és legyél felülemelkedett annyira, hogy ott ne legyen kellemes és kellemetlen mert még azt sem gondolod, olyan távol vagy már a szubjektivitástól és a relativitástól.
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Nagyon tisztelem a feleségemet*, amiért úgy szereti a Semmiért Egészen című versemet, amely sokak szerint maradéktalanul feltárja a férfi igazi felfogását.
* én: az embert
persze így is meg úgy is van ebben csavar, de ez inkább zenes én meg totál feminista vagyok, hisze a Buddha is az volt.
Mindenki mást lát, ezért mindenkinek más világa van. Mindenki másként fogja meg, (fogja fel) a világot, és ezért mindenkit a saját birtokviszonyához való ragaszkodása téveszti meg. Aki tudja, hogy minden elképzelését a tudatában hozta létre, és ezekkel kapcsolódik mások hasonló elképzeléseihez az már itt jelen van a közös realitásban. Aki viszont azt is tudja hogy végtelen elképzelést teremthet és végtelen elképzelést semmisíthet meg, és egyetlen elképzeléséhez sem ragaszkodik, és aki egyetlen elképzeléshez sem ragaszkodik és tudja, hogy ez az összekapcsolódás a többiek elképzeléseihez is csak ideglenes és tudatilag az is megszüntethető, az megvilágosult (buddha).
tudatosság, nem össze keverendő az akarat mágia gyakorlóval*/*akaratos=csökönyös../
a legegyszerűbb állat is .. már rá jött, ha eleget hízeleg a gazdának.,. akkor neki nem kell vadásznia .. de ez nem szabadság, sem nem értelem,.. csak rabszolga tartás, a rabszolga nem él csak korlátjai bábja
Negyven év szenvedés edzett, mint acélt a jeges víz: az érzelmek hullámvasuta. Szép hétvégét!
/Szabó Lőrinc/ Lelkiismeret
"Fő-hóhérom a lelkiismeret maradt. Ahogy a tengeribeteg, fordúltam ki magamból, ha csak a szeme villant is. S az lángolt, csupa vád s büntetés: isten, az elhagyott, s a jog, a morál, s ami még nagyobb, az igazság igénye szüntelen nőtt bennem. Minden célom és hitem magát fürkészte, földi s mennyei: nem téves-e, rossz-e? Érv s szempont ami ellenfelemé volt, úgy érdekelt, mint akár őt. Perc és részlet helyett az Egész, a Teljes, a Végleges vonzott, valami Több-Mint-Én, nemes és örök; a hibás tett s gondolat mint szégyen mart, mint szenny, mely rám ragadt vagy épp belőlem sajdult: bűneim sebeiből nőttek erényeim."
evolúció,társadalom-szellemiség, dogmák-szokások kialakulásának fejlődésének, mióta az ember képes magát a környezetétől elvonatkoztatni, csak az ember szab határt.../***ezt ismerte fel Gautama 2500 éve !!! ***/ !! Így tartja markában a MA hatalmasai-értelmiségijei, az emberiséget.. is
hogy értsd: olyan hogy tiszta tudat nincsen .. csak fejlett ... fejlettlen .. s tudatosodás...
.. s ja tény, a vallás okozta szellemi károknak köszönve ... a szellemi távolság szinte fényévekben mérhető... :( .. még az én elmaradottságomhoz képest is... :(
tudatosság-éberség /magyarság/?/-buddhaság/a vallás , ill. az evolválódás lehetőségét biztosító szemlélet módok közt az a különbség. Míg az istenizmus vallása szempontjából a hierarchia az egyedek uralmi állapotát hívatott erősíteni egymás fölött. Addig az evolválódás szempontjából, az én kép, a tudás megosztása egymás között egy élhetőbb világ kedvéért,,,A mai oktatás viszont a vallás szempontjából szellemi rabszolgákat gyártja a hierarchiának-bürokráciának .. mit legfeljebb 60- 120 évig élvezhet az egyed... saját s mások kárára... gazdasági - hatalom -piac érdekében .. még ha ezt politika.. nemzetiség, köntösében teszi is ...
/ s ha Te a.. a lét szeretetéről való lemondásra sarkaisz .... :( nem egy jó karma..//
