a következő kérdésem: hogyan kezelnétek az olyan mozgalmi/közösségi neveket, amik nem végig vagy nem kimondottan intézménynévszerűek (bejegyzett egyesületektől eltekint). A "Bokor bázisközösség" esetén már egyszer megegyeztünk abban, hogy a fantázianév-elemet naggyal kezelnénk, tulajdonnévszerűen, a bázisközösséget viszont afféle típusnévként, ami szorosabban nem része a tulajdonnévnek (kicsit hasonlóan a pályaudvarok és társaik kezeléséhez). Az olyan szimbolikus nevekkel vagyok bajban, mint a Nyolc Boldogság közösség pl., hogy egy ilyenben a "Nyolc Boldogság" afféle kapitalizált vallási fogalomként kezelendő-e (mint a Szent Jobb), vagy hát mégis hogy. :( Ezek alapján egy listát terjesztenék itten elő, amihez várom a hozzászólásokat. A példák a katolikus lelkiségi mozgalmak bonyolult esetei közül valók. Az alábbi formák már az általam javasoltak...
Több esetben az az érzésem, hogy a "közösség" stb. elem inkább értelmezőszerűen szerepel a tulajdonnév mellett, nem is igazán része a névnek (a Bokor is ilyen).
Antióchia közösség
Bokor bázisközösség
Bárka közösség
Chemin Neuf közösség [?]
Élet Kenyere közösség
Emmausz közösség
Emmánuel közösség
Fokoláre mozgalom
HÁLÓ [-- itt az a kérdés, hogy a csupa nagybetűséget tartsuk-e tiszteletben, holott nem betűszó]
Hit és Fény
Hét Láng közösség
katolikus karizmatikus megújulás -- ezt mozgalomként értelmezném, csupa kicsivel, nincs is neki intézményszerű kerete
Keresztény Élet közössége [? itt grammatikai viszonyban van a "közösség" a fantázianévi résszel]
Mária kongregáció [itt kételyek merültek föl bennem, hogy ez nem inkább Mária-kongregáció-e véletlenül]
Mária légió [?]
máriás papi mozgalom
Nyolc Boldogság katolikus közösség
Regina Pacis közösség
Regnum Christi mozgalom
Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület [ez egyesület, s ekként intézménynévszerűen viselkedik]
Nem teljesen világos a kérdésed. A word dokumentum és a .rtf nem alternativák, egy word dokumentum menthető .rtf, .doc és .docx formátumban. Korábban előnyösnek tartottuk az rtf-et, mivel az nagyjából alkalmazásfüggetlen, de sok esetben sokkal nagyobb, mint az alapértelmezett formátumok. Az újabb verziók már számos más formátumot is ajánlanak, az rtf-et is, de pl. talán univerzálisabb az Open Document formátum. Mindezekben az esetekben lehet konvertálási probléma, ezért szerintem érthető a szerkesztőség igénye a word vonatkozásában.
A normál sortávolság nem szabatos, az alkalmazásban szimpla (simple) a neve, amely a sorban alkalmazott legmagasabb betűhöz igazítja a sortávolságot, a word alapértelmezése szerint betűmagasság+20%. A szövegszerkeszztők emellett más lehetőségeket is adnak. Nézetem szerint a szimpla nem igazán jó megoldás, mert ezzel a beállítással nemigen lehet soregyent biztosítani, ezért én fix sortávolságot szoktam ajánlani, méghozzá többet, mint +20% - 10 pontos betűhöz 13 pontot, 11 ponthoz 14 pontot, 12 ponthoz 14,5 pontot szoktam ajánlani.
A margók tekintetében a Word alapbeállítása jó kikötés, ha a szöveget átszerkesztik, egyébként nem az, mert ott az oldalmargók egyformák (és nagypk, 2,5 cm).
A szegedi közleményben engem kicsit zavarnak a lábjegyzetek. Szerintem a lábjegyzet csak rövid közlemények esetén célszerű, a hosszabb dolgokat (mint amiéyenek itt vannk), vagy végjegyzetben kell elheleyzni, vagy bele kell foglalni a szövegbe (attól függően, milyen távol van a mondanivaló fősodrától).
Találtam egy pontot, amelyik a számomra nem világos, msajnos, a copy-paste le van tiltva. A fettelésről szóló bekezdésben van, dea nagybetűkről szól - szerintem nagybetűt folyó szövegen nem szabad kiemelésre használni.
Azt hiszem, kötőjel kérdésében nincs közöttünk lényeges ellentét, azonban ezek a szubjektív kísérőkörülmények a hat-hármas szabályban nincsenek meg. Nekem pont a mechanikus alkalmazási szabályok nem tetszenek.
A Microsot Számítógép-szótár magyarázata az, hogy a Microsoft tulajdonképpen mint kiadó jelent meg. Ez a Microsoft cég szótára volt.
Szomorúan hallom. Én szerelmese vagyok a kötőjelnek, szerintem rendkívül elegáns eszköz, félúton van a teljes egybeírás és a különírás között, remekül jelzi, hogy az így kapcsolt két szónak közelebbi köze van ugyan egymáshoz, mint ha szóköz választaná el őket, de az összeforrás annyira mégsem teljes, mint a tökéletes egybeíráskor. Valahogy olyan átmenet, mint ha két ember egymás mellett sétál, vagy kézenfogva, a harmadik esetben pedig sziámi ikerként. :)
Átlátható fokozatosság, tiszta szimbolika.
A "Microsoft Számítógép-szótár" címben a Számítógép-szótár nagybetűjét nem értem, illetve hogy milyen viszonyban van a Microsoft cégnévvel.
Ezzel egyetértek, sőt, a magam gyakorlatából is tudok példá felhozni, 2000-ben iadtunk egy Microsoft Számítógép-szótár című könyvet, ahol is a cím helyesírását az Index akkori korrektora kifogásolta. Mi mégis kiálltnk mellette, mert a kötőjel nélküli alak bénának tűnt. Különösen azért, mert a címlapon akár elválasztásnak is tűnhet, de a gerincen is kötőjellel jelent meg, és bibliográfiában is úgy szerepel. Tehát ez tudato eltérés volt.
Egyébként az egész vitát illetően szeretném megjegyezni, hogy ha rajtam múlna, a kötőjelnek nem lenne ilyen szerkezeti szerepe, inkább különírást alkalmaznék. A kötőjelet szemantikai szerpben javaslom (a nem véglegesült, bizonytalan összetételek jelölésére, szótagszámtól függetlenül).
Spongyát rá, kérem, sejtettem, hogy csak technikai práblem volt.
Ami a helyi hagyományt illeti: olyan helyi, kiadói/szerkesztői hagyományokra gondoltam, amik bizonyos kérdéseket nem az AkH. ajánlásai szerint rendeznek, de azon belül konzisztensen. Ilyesmire a bonyolultabb terepeken nyílik sok lehetőség. De olyan egyéni megoldásokra is gondoltam (konkrét példa), mint hogy mondjuk a szerkesztő ragaszkodik a cappuccino olaszos írásához, dacára mondjuk az OH. által ajánlott "kapucsínó" formának stb. Ilyenekről mindenkinek vannak tudomásai, ahogy én tapasztalom, mindenkinek, aki a profi szöveggyártók közé tartozik, és már régebben van a szakma valamelyik ágában, megvannak a maga mániái, olykor contra ortographiam is. Szerintem ez nem baj, és minőségileg más eset, mint mikor valaki az AkH. nagyvonalú nem ismeretében fütyül rá.
Elnézést, természetesen nem neked szólt, valószínűleg nem figyeltem, hol kattintottam be a választ.
A szerzői helyesírás természtesen lehetséges, amennyiben a szerző kifejezi az igényét erre (rávezeti a korrektúrára, hogy "kézirat szerint"). Ha ilyen nincs, a kiadó akkor jár el helyesen, ha az AkH-t alkalmazza. Nem teljesen vilűgos, mit jelentenek a helyi hagyományok (mi is a helyi?). A tudatos eltérés érvvel is egyetértek, de szerintem ez még az AkH-ban is benne van valahol.
Még egyszer, bocs, hogy a vitát igazságtalanul hozzád kapcsoltam, ez pusztán technikai tévedés volt.
A like ige tárgyas ige, ez azt jelenti, hogy vagy főnév, vagy főnevesült ige (Gerund) követi. Nem összetévesztendő az a bizonyos "ing-es alak" a present participle-lel (jelen idejű melléknévi igenév), mert jelen esetben nem ezzel van dolgunk. (Hiszen az nem lehet a mondat tárgya!).
Nyers fordítása: "Én szeretem ennek a könyvnek az olvasását."
Nagyon szepen koszonom, hogy segitettel! Most nagyon orulok annak, hogy vegre tudhattam a kulonbsegeket mind a harom peldamondat kozott. A "tetszik" iget nagyon gyakran hasznaljak nalatok, de igazabol volt nehany dolog, amit nem jol ertettem, de most sokkal biztosabb vagyok benne!
Ebben az esetben csatlakozom azokhoz, akikre a mókuseledel sorsa vár: titokban arra szavaztam volna, hogy ilyenkor ne mozgószabáljunk, hanem maradjon minden külön. Félig már meg is ettek a mókusok! :)
Imádom ezt a jelzőt, ezt az "igénytelen"-t. Szeretnek vele dobálózni, holott semmi egyebet nem jelent, mint hogy "nincs rá igénye, hogy utolsó betűig betartsa az akadémiai helyesírást". Van benne valami lenéző, lesajnáló.
