de én Szardíniával vagyok még így, ugyan Dél- Spanyolország még csak várakozik a listán:-).//
Ami tény: Horvátország semmilyen hatást nem tett rám (bocsánat a rajongóktól), és úgy gondolom, hogy Montenegró összehasonlíthatatlanul szebb nála! Remélem, okosan fogják csinálni...
Először mi is befizettünk egy Kotori-öböl körútra, abban benne lett volna, de miután két egymást követő alkalommal is lemondták megfelelő számú jelentkező hiányában, meguntuk a fölösleges korán keléseket és visszakértük a foglalót.
Herceg Noviban attól is féltünk, hogy kevés időnk maradt a Kék-barlangra, így inkább nem keresgéltünk. Legközelebb már célirányosan indulunk el.
Valamit legközelebbre is hagyni kell: mi így vagyunk a barlanggal, a Tara-raftinggal, illetve a bevásárlással, ami nálunk a körülmények miatt elmaradt. Azt hittem, hogy Podgoricában majd tudok még vásárolni, de másképp alakult. Nem akartuk, hogy nagyon ránk sötétedjen.
Van ugyan egy kis lekvár, méz, meg bor..., de meddig tart ki????:-( És a paprikakrémükből sem vettem. Legalább egy gyors bevásárlásra még kiugorhatnék!!!
Utak: a kövekkel vigyázni kell. A Tara-kanyonban mi találkoztunk eggyel, kellemetlen volt (bár ennek semmi köze az autó későbbi sorsához).
Sok a keskeny, egysávos út (perszek ezek a legszebb panorámautak). A helyiek a mindenféle aszfaltra festett csíkokról nem vesznek tudomást.
Vezetés: mint feljebb, kiegészítve azzal, hogy valóbban sokkal vakmerőbben vezetnek, mint egy átlagember. Véleményem szerint egy turista vendégként egyet tehet: megpróbál alkalmazkodni, betartja a szabályokat és óvatosan vezet!!! El lehet felejteni az itthoni hőbörgős vezetési stílust!
Árak: vegyes. Van, ami szvszorítóan olcsó, de minden ám! A legtöbb élelmiszer kb. mint itthon. Étteremben átlag 20 EUR-ért ettünk ketten főételt, üdítőt, salátát.
Ételek: nagyon finomak, és mi nem kaptunk mérgezést...legalábbis még nincsenek tüneteink.
Emberek: kedvesek. Semmi attrocitás nem ért minket.
Szemét: na, az van. Szemétgazdálkodás nem szuperál. Úgy gondolom, egyelőre nem ez a legfontosabb napirendi pont náluk.
Állatok: egyik este arra értünk haza, hogy egy szimpatikus skorpió pihen a padlócsempén...azóta már elhalálozott szegény.
Egyébként nagyon sok kóborkutyájuk van és nagyon szépek! Mi szórakoztatónak tartottuk a jelenlétüket.
Piac: pl. Bárban, érdemes bemenni! Élménynek sem utolsó, de vásárolni is jó lehet.
Egyelőre befejeztem:-) Köszönöm a türelmet! Igyekszem majd képeket is feltenni:-)
Megy az mindenhonnan, mi a hunguest hotel előtt szálltunk fel, de körbejárta utána az egész környéket, csak rá kell kérdezni. Én se vagyok egy nagy érdeklődő, de itt rákérdeztem
A Kék-barlanghoz a városi kikötőből mennek kishajók, de a helyi turistairodákban is meg lehet venni a jegyet. Több társaság is indít kishajókat, hogy melyik hová megy, az időnként rejtély, a fiúktól kell megkérdezni a beszálláskor. :-) Mi még lozovacát is kaptunk az indulás után. :-)
Az imént már majdnem a végére értem a beszámolónak, amikor elszállt a szöveg...kissé bosszantó, de nem adom fel! Addig akarok mesélni, amíg frissek az élmények.
Tehát Ostrog: Niksicben egy bácsi olyan útra irányított bennünket, ahonnak az első adandó lehetőségnél fejvesztve fordultunk vissza! Az út életveszélyes volt!!! Ám nem adtuk fel, házigazdánk telefonos instrukciói alapján megtaláltuk a helyes utat a Podgorica felé vezető út mentén jobbra. Azt gondoltuk, hogy ez biztosan valami biztonságos megközeleítési lehetősége az akkor még csak légypiszoknak látszó monosotrnak. Mekkora tévedés!!! Az út felfelé engem egyszerűen sokkolt. Úgyhogy az egyik leállóban, egy levegőben lebegő kanyar után nemes egyszerűséggel letettük az autót és felgyalogoltuk. Én a csodatevő szentről nem sokat tudtam, inkább az emberi teljesítmény nyűgözött le! Az Ostrog fantasztikus hely, de aki nem bírja a horror utakat, az inkább messziről gyönyörködjön benne! (A későbbiekben is sajnálkozva gondoltam az Ostrog-kirándulásra indoló turistákra, akik lelkesen várták a kirándulóbuszt, nem sejtve mi vár rájuk.)
Az Ostrogra vezető út (egy részének) megtétele után kezdett a másfél éves, nemrég nagy szervizen átesett Toledo, amivel utaztunk, furcsa hangokat adni...ennek persze később még fontos szerepe lesz.
Este, jókora kavirnyázás után érkeztünk meg a szállásunkra Petrovác mellé: az apartman szép, jól felszerelt, panoráma csodás, ehhez képest az ár korrekt (25 EUR/apartman), mindenkinek ajánlom figyelmébe...egy fórumtárs ajánlása alapján találtam rá én is.
Házigazdánk, értesülvén a kocsival kapcsolatos aggodalmunkról, másnap elvitt bennünket az unokatestvére szervizébe, ahol megnézték a Toledót és megnyugtattak bennünket, hogy nyugodtan közlekedjünk tovább, típushiba, kuplung, de szerintük ráér otthon kicseréltetni. Ugyan később kiderült, hogy tévedtek, de azért megjegyzem, hogy a látleletért egy fillért sem voltak hajlandóak elfogadni.
Megkönnyebbülve a következő két borongós napot kirándulással töltöttük: először is Skadari tó (Virpazar-Pelikántól: 20 EUR/fő), gyönyörű!!! A hajón abszolút nemzetközi volt a társaság, a hajó ugyan aggasztóan büdös füstöt köpködött, de a látvány így is fantasztikus (sajnos a panoráma kép ezúttal is lemaradt). Másnap Ulcinj- Stari Bar- Budva. Ulcinjt szokni kellett, egészen különleges hely. Stari Bar szerintem SZUPER (nem is gondoltam volna). A vénséges vén fát ugyan hiába kajtattuk... Budva: csúcsszezonban kibírhatatlan lehet. Az óvárost Dubrovnik is megirigyelheti, bár én kicsit furán éreztem magam pólósan, farmeresen, fótózgatva, nem soppingolva.
Ezen nap végén kocsink aztán végleg megadta magát, traktor módjára kezdett köhögni. Senkit nem untatnék a részletekkel: a lényeg, hogy trélerrel Podgorica, ott remény, majd a rossz hír: sajnos nincs alkatrész. Telefonálgatás...végül a SEAT-assistance intézett nekünk 5 napra egy bér -Alteát. Munkehellyel értekezés a megnyúló szabiról, feszültség és megkönnyebbülés: kaptunk a borongós 3 nap helyett 3 plusz napot! Vasárnap indultunk volna haza, de az alaktrész csak szerdára volt várható, nem maradt más hátra: immár a bárautóval vettünk nyakunkba az országot. Megnéztük végre a Kotori-öblöt. Először Lovcen-mauzóleum-fantasztikus, mesés, csodás, nem érdemes kihagyni! Majd csordogálás le a szerpentineken az öbölbe: a látványtól elakad az ember lélegzete és ezúttal még a tériszonyom is elfelejtettem. Odalent megnéztük Kotort és Perastot, nekem az utóbbi jobban tetszett, már ha érdemes egyáltalán ilyen megkülönböztetést tenni. Herceg Noviba két nap múlva mentünk el az öblöt autóval megkerülve. Nagyon bájos hely, de sajnos a Kék barlanghoz vezető kirándulások kiindulópontját nem sikerült megtalálni:-((((, legnagyobb fájdalmamra az kimaradt.
Persze starndoltunk is, ugyan nem sokat, mert nem vagyunk napimádók...a fürdést így is kihagytunk, csak a parton lustálkodtunk, illetve bokáig mentem a tengerbe:-). A nagy strandok számomra csalódást jelentettek (ideértve a Jazt is). Jellegtelenek, kopárak, koszosak. Buljarica strandja volt ezek közül a legjobb, oda többször vissza is tértünk. Az utolsó nap találtuk meg a számunkra legmegfelelőbb partot, sziklákkal, kritálytiszta vízzel...legközelebb (mert biztosan lesz ilyen) oda megyünk egyenesen. Egyébként ez volt a legközelebb...csak elbújt!
Az autónk nem készült el szerdára, ami okozott némi idegeskedést. A főnököm kijelentette, hogy inkább trélert küld értem, de most már térjek vissza. Szerencsére másnapra végre megérkezett az alkatrész és bár szerdán leadtuk a bérautónkat, a a házigazdánk volt olyan aranyos, hogy bevitt bennünket Podgoricába (természetesen nem fogadott el cserébe semmit.) Nagyon kedves volt, nagyon együttérzett velünk és szemmel láthatóan bántotta, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. A szervizben is kedvesek, segítőkészek voltak, attől függetlenül kialakult a véleményünk a SEAT assistance-, ill. alkatrész ellátó rendszeréről...
Visszafelé Belgrádnak vetük az irányt, mivel 18 órára vehettük át az autónkat, ezért megint csak szürkületben láttm a Moraca-kanyont, bár lehet, hogy jobb is így:-). Azt, hogy miylen szép, már mondanom sem kell. Még egy utolsós csevapis vacsit ettünk a szerb határ előtt, ahol aztán rengeteg kamiont kerülgetve sikerült átjutnunk. Ezúttal autópályán haladtunk (vagy valami olyasmi) és én úgy gondolom, hogy azt a 800 dínárt megérni, hogy gyorsabban lehet utazni rajta /hozzáteszem, hogy romák lakta szerb településeken való keresztülkocsikázásnak ia sajnátos hangulata van, nem bánom, hogy osafelé arra mentünk/. A szerb városok esti fényei bizarrak, bennünket a Szárnyas fejvadász képeire emlékeztettek.
11 körül értünk haza...fura, hogy ez még csak ma volt. Fura itthon lenni...
Szia! Melyik részéből? Nem irónikusan mondtam, komolyan gondoltam, hogy mentünk volna segíteni. Ha a tenger mellett lehetek elvégzek bármit. Sőt. Fizetés nélküli szabit is kiveszek, ha kell.
Montnegróban jelenleg 28 fok a nappali hőmérséklet, aki menni szeretne, tegye nyugodtan: tombol a nyár!
Mi szeptember 22-én, szombaton indultunk és rögtön szeretném leszögezni, hogy megdöntöttük a nem hivatalos "ki ér le leghamarabb Montenegróba" bajnokság negatív rekordját. Eleve nem szeretjük kínozni magunkat, az éjszakai indulás tehát szóba sem jöhetett, ráadásul dolgunk volt az ország déli részén, amit újtba ejtve az autópályát is kihagytuk: Mohács felé léptük át a határt, majd az Eszék- Újvidék- Sabac- Pozega irányba haladtunk Zlatibor felé. Eredetileg úgy terveztük, hogy majd ott szerzünk tranzitszállást, de hamarabb elkapott minket az éjszaka és a fáradtság, így az út menti Izvor szállodában szereztünk nagyon egyszerű szállást 1 éjszakára. Több volt, mint puritán, de mi örültünk, hogy valahol álomra hajthatjuk a fejünket. Másnap reggel folytattuk az utunkat Uzicén keresztül, dél körül léptük át a határt, tehát kb. 24 órán keresztül utaztunk:-). A bijelo poljei határátkelő érdekes élmény, soha nem gondoltam volna, hogy egy országhatár ilyen is lehet! Első uticélunk a Biográdi Nemzeti Park volt, ahol tettünk egy laza túrát, majd jóllalktunk a tóparti étteremben és folytattuk az utunkat Zabljak felé. Persze kissé későn vágtunk neki az útnak, ezért hol máshol ért volna bennünket utól a szürkület, ha nem a Tara-kanyonban..., így aztán-legnagyobb fájdalmamra- egyetlen fotót sem csinálhattam:-(((. A hely mesés, amikor nem az életemért imádkoztam, tátott szájjal hitetlenkedtem. Út közben ihletet kaptunk, hogy szálljunk meg a kanyonban, de az utunkba eső szálloda ajtaja zárva volt, az autokampot jelző leágazás helyén pedig egy mesebeli völgyet találtunk templommal, tehenekkel, csönddel és harapnivaló levegővel, ám az autokamp teljes hiányával. Így maradt Zabljak, ahova sötétben sikerült megérkezni, így először csak sejtettem azt a környezetet, amitől másnap napvilágnál elállt a szavam. Szerettünk volna magánszállást keresni, de a sötétben esélyünk sem volt rá, a nagy állami szállodákról viszont inkább lemondtunk, végül az MB Hotelben szálltunk meg 50 EUR/szoba/éj. Ez az ár tartalmazta a bőséges menü-reggelit is, amivel nagyon elégedettek voltunk, még ha maga a szálloda nem is volt különösebben attraktív. Az első zabljaki napunkon felkerekedtünk, hogy felfedezzük a Durmitort...ha nem részletezem a táj szépségét, az nem azért van, mert nem volt rám hatással, egyszerűen csak nincs rá szavam! Többek között mindenféle vulgáris kifejezések csúsztak ki a számon, ami annak a reménytelen próbálkozásnak volt az eredménye, hogy plasztikusan megfogalmazzam azt, ami a szemem elé tárult. Hegyek és sztyeppék, nem tudtam eldönteni, hogy Ázsiában, mondjuk Kazahsztánban, vagy É- Amerikában vagyok, egészen különleges élmény!
Elhatároztuk, hogy hegyet fogunk mászni: kinéztük magunknak a Mali Mededet. Nagy büszkeségünkre mellénk szegődött egy túravezető egy kutya személyében. Nem volt azonos azzal, akiről már itt a honlapon olvastam, de őt is láttuk később, jól van és mindenkit üdvözöl. A hegymászás arra irányult többek között, hogy a magasból megszemléljük a Crno Jezerót, ám a csúcs elérése előtt kb. fél órával úgy döntöttünk, hogy feladjuk a hegy maghódításáért vívott harcot, mert az útvonal kezdett veszélyessé válni, a férjem pedig már egyáltalán nem bírta a strapát. A Fekete tó magaslati panorámája elmaradt, de a hegy nem maradt adós látvánnyal. Fantasztikus érzés volt és felfoghatatlanul szép! Ezúton érdeklődöm, hogy akik megmászták már ezt a csúcsot, hogyan voltak rá képesek???! Tényleg érdekel!
Másnap elbűcsúztunk az itteni hegyektől és Petrovác felé vettük az irányt út közbe beiktatva egy laza Ostrog-kirándulást...Bocs, hogy ennyit beszélek! Asszem illik adni egy kis pihenőt mielőtt folytatnám.
Mindegyikőtöknek köszönöm a részletes tájékoztatást. Tényleg figyelemre méltó ország, és ráadásul olyan gyönyörűűűűűűűűűű. Én akkor is csak a tengert akarom, ha mellette rögtön hegy van, akkor meg pláne. Montenegró meg ilyen.
Nálunk sajnos több hónapra előre kell tisztázni, ki mikor megy szabadságra. És mivel igenis számít az ár (nekünk legalábbis), nem véletlen, hogy szeptember a kiválasztott hónap, bár egyébként is nagyon bevált ez az időszak. És látom, jövőre már akadnak is jelentkezők. :-)
:)) Ha ez 9 kg mínusszal jár - én is veszek egy házikót!!! Azzal együtt annakidején, június tájt nem olvastam a felhívásodat ám!!! Pedig úgy főzünk a barátnémmel, hogy 9 plusszal jöttél volna:)) Jövőre????
Szervezkedő! Kár, hogy nem szoltál hamarabb, bár igaz, hogy én csak valamikor júlis végén csatlakoztam ide, de mi szivesen mentünk volna segíteni! Egész nyáron itthon voltunk, nem mentünk sehova, csak hogy elmehessünk nyaralni szeptemberben. Az időnkből futotta volna egy kis segítségre is!
Írtok az olcsóságról. Velem meg senki sem jött ki júniusban amikor csinálgattuk a házikót. Pedig csak az lett volna a fizetség hogy naponta kétnaponta főzni kellett volna valami kaját. Majd 9 kilót fogytam 2 hónap alatt- a főzőtudományom miatt.
Na mindegy! Idén kialakultak a kapcsolatok. Jövőre ha dolgozgatunk ez már meg lesz oldva..
Azt a buszt tényleg el kéne felejteni. :-) Tavaly úgy mentünk, ahogy az előbb leírtam, de haza vonattal jöttünk, előre váltott jegyünk volt Belgrádból Pestre, az árra már nem emlékszem, csak arra, hogy mindketten örültünk annak, hogy milyen olcsó volt, pedig elég csórók vagyunk. Belgrádba meg úgy jutottunk el, hogy elbuszoztunk Podgoricába nagyjából egy ezresért, ott átballagtunk az állomásra (kb. 50 méter), és kértünk két jegyet, a pontos ár már nincs meg, csak az érzés, hogy tök jól jártunk. :-) Az út meg tényleg mesés.
Kettőnknek mindennel együtt 11 ezer volt a repülő Splitbe a Wizzairrel, szerintem ennél jobb árat nehéz találni. A hajó utána Dubrovnikig sokkal drágább (busszal is lehet tovább menni, az olcsóbb), kusettet akarunk, de kabint kaptunk, 592 kunáért kettőnknek, ez úgy húsz ropi. Ebből úgy 7500 Ft volt a menetjegy maga, ez a fedélzeti jegy ára két főre, de akkor Korcsulán le kell szállni este, és csak reggel lehet visszamenni a hajóra (tavaly ezt csináltuk életünk legolcsóbb szállása volt, egy pad az öbölben, egy fél pizzával), a többi a kabin. Viszont minden erre fordított fillér megéri, nagyjából életem leghajtósabb két hetén voltam túl az út előtt, és mire a Bracs és Solta közti szoroshoz értünk én már csak vigyorogtam, jobban leszedált a hajózás, mint bármelyik fű, amit valaha szívtam. :-) Amúgy a reggeli benne van az árban, miniméz, minilekvár, felvágott, müzlizé, tej, kávé, jól lehet lakni. Dubrovnikból meg 120 kuna volt a busz Herceg Noviba kettőnknek, ez úgy négyezer forint, nem olyan vészes. A hajó délelőtt tizenegykor fut be, szóval a 10.30-as busz ugrott, marad a fél négyes, addig lehet várost nézni, a dubrovniki buszpályaudvaron van csomagmegőrző.
Nem, idén indult először (próbajárat) Pénteken 14.30-kor indult, vissza szombaton19.30 kor Ulcinjból, közben felszedte utasokat. Jelenleg vagy jövőre, is csak 2 hetes jöhet számitásba:) Szerintem idén csak azt mérték fel, hogy még nincs teltház a buszon:)
A vonatos út tényleg csodálatos. Mi most fapados repülővel jöttünk-mentünk, Dubrovnikból pedig nincs másfél óra az út Herceg Noviba - a határátkeléssel együtt -, szóval érdemes körülnézni, ki lehet fogni jó és olcsó utat. A szállás ilyenkor már nagyon olcsó, és nagy a választék.
