Alaptó tagja vagyok a Terra Hungarica mozgalomnak amely a haza organikus és terroir szemléletű bortermelőket fogja össze. Rendszeresen szólítom meg a szakmát, az ágazati döntéshozókat és a fogyasztókat újságcikkekben, blogposztokban. Járom az országot, boros rendezvényeken veszek részt. Heti kapcsolatban vagyok szakmaközi vezetőkkel. A borvidékem küldötte vagyok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában. Példát mutatok a sajét 3 hektáromon a minőségi bortermelésre, segítek minden újonan induló borászatot aki megkeres abban, hogy piacra jussanak.
Mi az ami ezen túl csinálnom kellene?
A szarral nem foglalkozom, nem tudok vele mit csinálni. Engem a rossz borok nem érdekelnek és nem vagyok hajlandó azon keseregni, hogy milyen sok rossz bor van. Szerintem van elég jó bor és aki jó magyar bort akar inni anak erre bőségesen megvan a lehetősége.
Nálam ez 76 év diktatúra, de ezen nem fogunk összeveszni. Ami azóta eltelt 27 év? Mondom nem akarok erről beszélni, mert akkor valakit biztos megsértenék.
Ez nem politika, ez azon túlmutat. Elgondolkodtató, hogy 40 év diktatúra után 30 év telt lassan el, és semmi vagy alig valami változott... Ez kódolt bukás.
Nektek, igazi borászoknak kéne összefogni, érdekképviseleteket létrehozni, hogy olyan törvények szülessenek, amik nem engedik piacra ezeket a csinálmányokat."
Sok mindent el lehet róla mondani, de hogy ne viselné szívén?? Mégis, mit kellene még tennie?
Igazi borászok? Azok kik? Konkrétan? A maradékborászok nem igazi borászoik? :) Akkor mik?
Rengeteg érdekképviselet, egyesület van már. Kell még több?
Ezzel azt állítod, hogy mi determinálva vagyunk a szarra :(
Én pedig azt állítom, hogy ez az ország 1914-ig a világ élvonalába tartozott! Igaz, hogy egy dualista államalakulatban de virágzott a gazdaság, az ipar, épültek a vasutak, lett fővárosunk.
De a borászatunk elitje is akkor jött létre.
Arról nem a néplélek tehetett, hogy jöttek a világháborúk és a kis maradék országunkban meg a diktátorok.
Abban igazad van, hogy a túlélés prioritása sok más értéket felülírt de ezért nem lehet a népet elítélni, hiszen az összes népi demokrácia így működött, még németországban is!
Ami számomra megdöbbentő, hogy a nagyon várt szabadsággal mit kezdtünk :( De nem akarok aktuálpolitizálni.
Talán túl naiv vagyok de váltig azt állítom, hogy csak összefogással lehet ezen változtatni.
Laikusokkal és bennfentesekkel együtt kényszeríteni a törvényhozókat arra, hogy hozzanak létre egységes szabályozást, minősítési rendszert.
"te is elgondolkoznál a SAP boraid termelésének növelésén ha növekedne a kereslet és nagyobb vételi nyomás nehezedne rád."
A kereslet a borainkra a kapacitásunk sokszorosa már most és folyamatos a nyomás minden partneremtől, hogy adjak nekik többet. Ez nálunk 2007 óta amióta kiléptünk a piacra így van.
Ezzel együtt, nem nem tervezem sem a kapacitásunk sem pedig az áraink növelését. A kapacitásunk annyi amennyi, az árainkkal pedig a termelési költségeinket követem le.
"Azt hittem szíveden viseled az ágazat problémáit."
Nézd... kétfajta probléma van a világon. Azok amiket meg tudok oldani és azok amelyeket nem. Az, hogy a magyar borágazat eladhatatlan szemetet termel az olyan probléma amit én nem tudok megoldani. Ezek után nem érzem, hogy bármi feladatom lenne.
Ott ülök a HNT köldöttgyűlésén és szavazok. ha kell. De mivel egyedül vagy kisebbségben vagyok rendszerint a véleményemmel így hatásom sincsen a fontos dolgokra.
Összetett probléma ez.. BZoli szerintem pont azok közé tartozik, akit érdekel a magyar boros helyzet, és aki képes volt felülemelkedni a középszar minőségen. Nem rajta múlik az, hogy akár egy elvileg drágább budai helyen, de az egész országban is “elmegy” a szar minőség. Ez bizony igényszint, életnívó, kultúra és a népszellemet érintő sajátosság. Egy olyan országban, ami 500 éve provinciális volt, és mindenki lopott, csalt, hazudott az életben maradásért, plusz országnyi területek voltak elmocsarasodva (amit a jó emlékezetű Széchenyi csak súlyosbított, amikor fél országnyi tölgyfát vágatott ki, de nem csak ő), így létkérdés volt az ihatatlan, fertőzött víz kiváltása olcsó, híg borokkal. Nos hát ilyen genetikai hátrány vágja szemközt a bor készítőit és fogyasztóit egyaránt...
A ruszki csak “beköltözött” ebbe a mocsárvilágba, ő soha nem ismerte a minőségi kultúrát, de a cirka 40 év, amit vendégségben töltött nálunk (mert megérdemeltük) szintén nem kedvezett semmi jónak.
Az egyik legjobban menő étterem a környékünkön a Fióka. Az kvázi egy borbár bisztrós jellegű jó konyhával, 40-50 féle bort poharaztatnak. Nem tudom, ezt hogy lehet megoldani - a pincérek valószínűleg folyamatosan kóstolnak és van fogalmuk arról, mikor kell kiönteni valamit, a haszonkulcs pedig úgy van belőve, hogy elbírja ezt.
Ott ittam a juhfarkodat is, legutóbb meg Grál kékfrankost.
Látod Zoli megválaszolta az első mondatod :) Neki sem mindegy, hogy nyereséges a cége, vagy esetleg vesztességes.
A vendéglői példád pedig nagyon ül, Buda egyik legdrágább részén lévő vendéglő is ihatatlan szart ad.
Én még csak nem is a hazai közönségről írtam, hanem a betévedő turistákról! Aki ha olyan mint én, elmegy abba az étterembe, ahová a hazai közönség jár. Aztán elmeséli otthon, hogy a magyarok csak szart isznak :(
Hát, lehet hogy a Salánki sok éve jobb volt, egyszer én is vettem valami palackost a nevével, ami csak egyszerűen vízszerű volt, de itt a szomszédban évek óta konstans a minőség: szar. A fehér (olasz) bizonytalan illatú és ízű, oxidált szar, ami fáradtabb, mint én 5 óra teniszezés után; a vörös (kékfrankos) pedig keserű, technokolos, és változó mértékben, de markánsan ecetes.
Az is lehet persze, hogy a Salánki nevű arc nem tehet erről, és a vendéglős járatja le, hogy azt hazudja, ezek Salánki-borok...
Nem tudok ezzel vitatkozni, hiszen te érzed mennyire lehetsz elégedett a helyzeteddel.
Azonban nekem ne mondja senki, hogyha emelkedne itthon az általános színvonal borainknál, az ne hatna ki az export piacainkra is.
Valószínűleg te is elgondolkoznál a SAP boraid termelésének növelésén ha növekedne a kereslet és nagyobb vételi nyomás nehezedne rád.
Nyilvánvaló az összefüggés a tájegység hírneve és a borai eladhatósága között. Lózungok és közhelyek ezek de attól még igazak.
Én csak azt akartam egyébként közölni, hogyha egy hazai jó borászt nem érdekel a sok alja vinkó amit árulnak, akkor szerintem baj van.
Azt hittem szíveden viseled az ágazat problémáit.
Nektek, igazi borászoknak kéne összefogni, érdekképviseleteket létrehozni, hogy olyan törvények szülessenek, amik nem engedik piacra ezeket a csinálmányokat.
A SAP-nak a cirka 6-7 ezer palackos kapacitásával éves szintem cirka 10-12 milliós árbevétele van. Messze nem vagyok olyan gazdag és nincs másból olyan mértékű bevételel ami ezt az összeget jelentéktelenné tehetné. Vagyis a családom megéhetése és anyagi biztonsága szempontjából a SAP borok eladása bizony nagyon fontos.
De szerintem nem én vagyok az egyetlen vállalkozó az országban akinek a bevételei nem egy forrásból származnak. Sőt, szerintem a meglehetősen nagy kockázatú agráriumban kimondottan hasznos dolog több lábon állni.
"fillérbaszó türhők pedig, akik ilyen borokat itatnak a közönséggel, majd akkor változnak meg, ha ezt nem issza meg a közönség."
Egyébként szerintem az a legnagyobb poén, hogy nem issza meg a közönség. Elképesztően sok vendéglős van aki a nagyságrendekkel nagyobb forgalmat tudna ital eladásból realizálni ha nem fost mérne, anem jó bort.
De közben meg sírnak mint a fürdőskurvák, hogy nincs forgalom. Ha nem szart kínálnának akkor lenne.
Sajnos az én eszközeim és lehetőségeim korlátosak. Nekem személy szerint semmilyen ráhatásom vagy befolyásom sincsen azokra a termelőkre akik hulladék mennyiséggel árasztják el a piacot.
Az én boraim áraira az export piacon semmilyen hatással nincsenek hazai piac rossz minőségű borai. A mi boraink a magyar piacnál sokkal, de sokkal kompetitívebb USA-ban és az EU országaiban magyar forintban 7-10 ezer forintért vannak polcon és még nagasabb áron itallapokon. Nem hiszem, hogy nekem ennél magasabb sávba kellene törekednem. Vagyis köszönöm, de én jól vagyok.
Volt egy barátnőm régen, aki a Salánki borokat szerette. Ha lehetett azt vett. Mondjuk akkor még a szuper- és hipermarketekben is elérhetőek voltak. Évszámot nem írva, de akkor még rendben ihatóak voltak, különösebb izgalom nélkül.
[BZoli valószínűleg nem ebből él - a cégében dolgozó emberek élnek ebből.]
A jobb helyeken a jobb borok jelennek meg, a kevésbé jó helyeken meg a rosszabbak.
Buda egyik legdrágább részén lakom, légvonalban 200 méterre van egy magyar átlag vendéglő: semmi se különösebben jó, kilométeres az étlap, a készételek nyilván ki vannak porciózva a mélyhűtőben, de nagyjából ehető minden. Bár írogatok is gasztronómiáról, de nem vagyok annyira sznob, hogy ne ülnék be ilyen konyhájú helyre. Miért nem teszem mégse? Kimért bor kizárólag a Salánki nevű balatoni arctól van náluk, konkrét borhibák tankönyvi választékát felvonultatva. Nem messze van egy tűrhető konyhájú kifőzde/kocsma. Onnét is csak elhozok ételt, olyan a kimért boruk.
No most, mit tehet a BZoli vagy bármely jóra törekvő borász, ha még itt is olyan borokat poharaztatnak a vendéglősök, amikhez képest bármelyik magnum kiszerelésű Frittmann, Feind, de akár a Varga is fine wine? Szerintem abszolúte semmit. Mindenki csinálja a maga dolgát tőle telhetően jól, azok a fillérbaszó türhők pedig, akik ilyen borokat itatnak a közönséggel, majd akkor változnak meg, ha ezt nem issza meg a közönség.
hétvégén ittam egy 2000-es Pók Tamás Kétfrankost. Teljesen élő, gyümölcsös bor volt, nagy élmény volt. Már többször taasztaltam a Pók borok hosszú eltarthatóságát, eddig többször leptek meg kellemesen.
Engem elszomorít ez a hozzáállás. Pont neked kéne legtöbbet tenni a magyar borok minőségének a javításáért, hiszen úgy tudom te ebből élsz.
Az a baj, hogy az emberek nagyon könnyen általánosítanak, a turista beül egy étterembe és megkóstolja a magyar bort.
Igazad van, 90%-ban kap valami alig ihatót. Mit fog otthon mondani az ismerőseinek? Gyerekek én jó bort nem ittam Magyarországon. Mi lesz az információval? Terjed, sokkal gyorsabban mint egy pozitív tapasztalat.
Hol vannak a boraink külföldön? Az alsó polcon 2 eurós szinten. Se a franciáknál se a spanyol éttermeknél, bároknál nem tapasztaltam ilyet. Ahol bort kértem, ott minimum kellemes élményeim voltak.
És ne hidd, hogy a te boraid eladására nem hatnak ezek a tények. Lehet, hogy így is eladod a teljes mennyiséget de valószínűleg ha magasabb presztízsű lenne a magyar bor akkor te is jobb árat érnél el.
Szerintem azon kéne dolgozni közösen a borászoknak, hogy az iható (tehát nem a csúcs) minőségű borok aránya túllépje az 50%-ot és ezek jelenjenek meg a jobb helyeken.
Én pont tegnap ittam a 11-es Vylyan pinót. A pinós jelleghez már kell egy jó pohár. Először a Riedel újvilági pinósából kóstoltam, de abból kissé jellegtelen volt, aztán a sima burgundisból. Ott már rendben volt...
Vylyan Pinot Noir 2011: ebböl meg egy barban ittam meg egy poharral, es tkp kellemesen csalodtam. PN jelleget ugyan abszolut nem tudtam felfedezni benne, de ez egy szepen erett, fas, egyben levö, elvezetes darab volt. Stilusban leginkabb talan Rioja-ra emlekeztetett. Talan 6p alja; korrekt közepkategorias bor.
Kit érdekli, hogy 10% vagy 5% vagy 50%. Ha elég jó bor van ahhoz, hogy minden alkalomra jó bort ihassak akkor tőlem akár 1% is lehet. A szeméttel nem kell foglalkozni. De ha nem ismered a jó magyar borok 90%-át akkor ne a kínálatban keresd a hibát. Egyszerűen ne szűkítsed be a merítést két kereskedőre.
Semmi bajom a BT-vel, nem is értem, hogy miből veszed le, hogy bármi bajom lenne vele. De egyszerűen ők nem fedik le az elit magyar borkínálat 10%-át sem.
