Miért gondolod, úgy, hogy meghaltak Jób gyermekei? Senkinek a gyermekei nem halnak, ha egyszer mindenki Isten> gyermeke. Pont ez a történet lényegi tanulsága. Ha meg is hal valaki, a spirituális fejlődése nem szakad meg, hanem következő életében azt kamatoztathatja, ahogy Jób gyermekei is tették, miután visszatértek apjukhoz.
Nem gondoltam meg magam: továbbra sem bizonygatom, hogy Jób gyerekei nem haltak meg.
Most kérdezzem meg tőled, hogy te miért fantáziálsz azon, hogy a "hazugság atyjának" (Sátánnak) rendelkezésére bocsátott emberek igazat szóltak? Mert ezek a követek úgy beszélnek magukról, mint egy-egy — Jób szolgálatában álló (azaz a Sátánnak rendelkezésére álló) emberről.
(Ha azt mondod, hogy neked a Lélek azt mondja, hogy Jób gyerekei tutira meghaltak - akkor azt megértem és elfogadom.)
Hát te gondolod-e, hogy Sátán nem "oldhatta" meg, hogy a gyerekek akármiért ne mehessenek haza? — szabad kezet kapott Istentől, de kiderül-e, hogy mit tett meg (a fekélyen kívül)?
Miért az az alap, hogy elemésztette Sátán a gyerekeket? Miért nem egyértelmű a magyar fordításokból, hogy Jób visszakapta-e halott/halottnak vélt gyerekeit?
Jób barátai elmentek hozzá, és 7nap, 7 éjjel csendben gyászoltak vele, azután kezdték neki az észt osztani. Gondolom, ez is időbe tellett. Gondolod, hogy ennyi idő alatt, ha éltek volna a gyerekei, nem mentek volna el Jóbhoz?
Nem akarok kardozni sem amellett, hogy álhírek voltak, sem amellett, hogy nem voltak. Inkább azon gondolkodom, hogy miért olyan nagyon kézenfekvő abból kiindulni, hogy Jób gyerekei meghaltak. A Sátán majdnem szabadkezet kapott megverni Jóbnak mindenét. Mégis csak a fekély az, amiről konkrétan beszél Jób könyve.
Igen. Ha nem így lett volna, akkor az is meg lenne írva. Annyira részletes a Jób könyve, miért ne írták volna bele, legalább a végén, hogy ezek álhírek voltak csak?
Igen, és ebből számomra annyi bizonyos, hogy négy követ (róluk semmit sem olvastam) ezt a hírt vitte Jóbnak.
Jób, 42:7 - Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
— biztos vagy abban, hogy az a négy követ "igazán szólt" Jóbnak?
Jób 1:18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; 19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 20. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. 21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! 22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Teljesen igazad van! Már sajnálom, hogy nem tettem a ''kárpótlás'' szót idézőjelek közé, mert ez volt a szándékom, csak végül lemaradt (a hsz-eimet szövegszerkesztőben írom, csak a végén másolom ide a fórumra, mert megjártam már, hogy itt szerkesztve a fórum időtúllépés miatt kidobott és a hsz elszállt, erre mondják mifelénk: kis kár, nagy bosszúság, szóval a végén itt akartam az idézőjelet beírni, nehogy egy tipográfiai karaktert áthozzak, vagy azt helyettesítse a vágólap valami mással, de mindegy is).
Azért nem szeretem a ''kárpótlás'' szót Isten munkájával kapcsolatban használni, mert valahogy nem érzem helyénvalónak, hiszen a kárpótlás mást jelent! Kárpótlásra akkor van szükség, amikor valamit elrontunk, vagy szándékaink ellenére másként mennek végbe a dolgok, mint ahogyan azt szeretnénk, és később visszatekintve megállapítjuk, hogy nem jártunk el megfelelő módon, ezért utóbb valamiként jóvá akarjuk tenni a hibánkat, vagy legalábbis azt, ami nem az eredeti tervünk szerint alakult. Csupán erre gondoltam a ''kárpótlás'' szó kapcsán. Bármennyire is nehéz, de el kell fogadjuk, a gyermekek meghaltak, és ez valamiként része volt Isten tervének, Isten tudott erről és megengedte a Sátánnak.
Nem agyalnék ezen, alázattal meg kell hajoljunk a történet előtt, és bátoríthat minket, hogy Isten minden helyzetből, még a legkétségbeejtőbből is, még a legérthetetlenebből is a végén jót fog kihozni, mert tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Nem kárpótlásként, hanem Isten jó terve szerint. Ad dolgokat, elvesz dolgokat, és közben a jóra segít minket azzal, hogy szeretni tanít minket.
Szerintem semmi okunk arra, hogy feltételezzük, nem haltak meg Jób gyermekei (és csak a Sátán hazugsága csapta volna be Jóbot), sem arra nem szabadít fel Isten Igéje, hogy a halott gyermekek feltámasztásával akarjuk Istent mentegetni, sem azt nem gondolnám, hogy Isten kárpótlásként tett jót Jóbbal a történet végén, noha minden bizonnyal valóban nagy kárpótlás, hogy lettek más gyermekei. Nekem is van ismerősöm, aki elvesztette a gyermekét, amikor az 17 éves volt, és lettek később más gyermekei, akikre sosem úgy tekintett, mint kárpótlások az elveszett helyett, hanem mint Isten további ajádékai az elvesztettek mellett/után.
Jób 42: 12. Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13. És lőn néki hét fia és három leánya. 14. És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. 15. És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. 16. Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. 17. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
Hát, azért volt ebben kárpótlás.
A történet elején nincs megnevezve egy gyermek sem, a végén a lányok igen, és hogy igen szépek voltak, ráadásul még Jób megtörte a szokásokat, és örökrészt osztott a lányoknak is.
Ráadásul ott van Jób hite, miszerint lesz feltámadás, és gondolom, megfordult a fejében, hogy az összes gyermekével fog majd annak idején találkozni az Örökkévaló kegyelméből.
Szóval igen soktanulság vonható le Jób könyvéből... :-)
A belinkelt magyarázattal az a probléma, hogy nem Isten kijelentése alapján próbál választ adni egy kétségtelenül érdekes(nek tűnő - de nem biztos, hogy egyúttal fontos) kérdésre, hanem emberi elgondolásokat igyekszik hozzátenni az Igéhez és emberi fantáziálásokkal olvas bele a szövegbe olyasmit, ami nincs ott. Azt látom a sorok között, hogy a magyarázat írója szerint Isten kezéből kicsúszott a gyerekek dolga, és a Sátán túljárt Isten eszén, és Isten akarata ellenére meghaltak Jób gyerekei, mire -gondolja a magyarázat kiagyalója- jobb híján Isten feltámasztja a gyerekeket, ezzel kiköszörülve a csorbát. De természetesen erről szó sincs - az Ige ezt nem támasztja alá.
Hasonló miértekkel Jézust is nyaggatták! Miért született a gyermek vakon, ki vétkezett, ő, vagy a szülei? Miért van ez? De nézd csak meg, Jézus nem a Miért?-et magyarázza, nem a kíváncsiságunkat elégíti ki, hanem az Úrról tanít. Van egy helyzet, és nem azt boncolgatja, hogy miért alakult így, miért született vakon a gyermek, hanem arról beszél, ami történni fog, amit ki fog hozni ebből a helyzetből. Vagy nézd a siloámi torony romjai alatt meghaltak esetét! Talán rászolgáltak az áldozatok, hogy meghaljanak a balesetben? Talán rosszabbak voltak, méltóbbak a halálra, mint mások? Nem! - mondja Jézus. Itt is arról tanít Jézus, hogy nem tudhatjuk, meddig tart még a kegyelmi idő, használjuk hát ki az időt, ami arra adatott, hogy kövessük Jézust.
A feltámadás mindig Jézusról szól! Az ószövetségi időben azért támadtak fel emberek, hogy a próféták a Messiásról tanítsanak: amikor eljön a Messiás, aki ezeket a jeleket teszi, erről tudják majd, hogy ő a Messiás, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket Jézus Krisztus tesz, csak ha Isten van vele. Lázár is Jézus szavára támadt fel, és sokan hittek Jézusban azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Látták a messiási csodát, és hittek. Ahogyan János látta a feltámadás nyomait, összeállt a kép a fejében, és elhitte, amit korábban Jézustól hallott.
Nekem úgy tűnik, de persze tévedhetek is, hogy nem kapunk választ, miért haltak meg Jób gyermekei. Mármint persze olvassuk, hogy hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Ennyi, többet nem köt az orrunkra az Ige. Ez van, meghalnak szeretteink, olykor fájdalmasan fiatalon és döbbenetesen ok nélkül. Jób a bajban is istenfélő marad, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen: Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! - mondja Jób
Nem gondolom, hogy az Úr kárpótolta Jóbot! Hiszen a gyermekek meghaltak, hiába kap helyettük más gyermekeket, akik meghaltak, azok már nem pótolhatók. Ne is így gondolkozzunk, hogy Isten jóvá tett valamit. Azok a gyerekek meghaltak, szörnyű tragédia. Később Jóbnak ismét lettek gyermekei, és azokat is minden bizonnyal szerette, de akiket elvesztett, azokra is biztosan gondolt. Hogyan gondolhatott rájuk? Istent vádolva? Ugye, hogy nem! Szerintem ez volt Jób szívében később is: Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!
Hogyan állhatunk meg azokban a próbákban, melyek alatt normális dolog, ha összeroppanunk? Ahogyan Jób: az Úr segítségével. Nincs más út. Erről szól Jób története.
Ezzel szemben pedig Isten kijelentése az alábbiakra tanít minket:
De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak. (ApCsel 26,22-23) - mondja Pál apostol Jézus Krisztusról
Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. (Kol 1,18) - ez is Jézus Krisztus
János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. (Jel 1,4-6)
Az Isten akkor is megért bárkit, ha a bárki éppen fütyürész, dúdol, vagy trallalázik, vagy csak úgy mormog. Vajon a felsoroltak ajándékok lennének az Istentől?
Az előadás másfél óra ugyan (nem rövid, de megéri), de számomra kibontja ezt a kérdést, és az előadó választ is ad.
Aki "megijed" az előadó vallási hovatartozásától, annak mondom: nem toborzó, nem "speciális felekezeti" előadás. :)
Keresztények, akik azt hangoztatjátok, hogy az Isten törvényei rátok nem vonatkoznak - miért van, hogy a Biblia (- Isten parancsolatai) egészére hivatkoztok, amikor megnyilvánultok itt?
Miért akarjátok alátámasztani a mondandóitokat a Bibliával, mintha az törvény lenne?
— írtam ezt azoknak, akik szerint Isten parancsolatai rájuk nem vonatkoznak.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,6Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;8És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.9Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;10Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.11És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
A fenti idézetek Páltól származnak. Pál miért sugallja azt, hogy Jézus nem istentől lett szűznemzéssel, hanem normális úton, Józseftől és Máriától?"
Ugy kell érteni,ahogyan Pál írja is. Csak Izrael Istét magába hordozó hústestre érvényes az,
hogy asszonytól és a Szentszellemtol van. A hústesttel eggyé vált szellem az Isten (Izrael Istene és Atyja)
ellenben az Isten Fiak Atyjától szuletett.
„Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint” Rom. 1:3 K.G.
Egyértelmuen írja Pál, hogy TEST SZERINT lett dávid magvából.
A hústesttel eggyé vált Szellem az Isten azonban a mennybol szálott alá,azzal a céllal
hogy a hústestell egyesulve a saját azaz az Isten vérét áldozza fel.
Ap. csel. 20:28Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
János 1:1Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
14És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.11Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Sokan vitáznak a mindenható jelentésén, de nincsen tisztázva. Többen azért nem fogadják el Istent (mint Mindenhatót), mert nem a logikájuk szerint, nem az elvárásaik szerint, nem a számításaik szerint cselekszik/cselekedett.
Olyan ez nekem, mintha azt mondanám, hogy akkor lehetne valaki mindenható, ha nem a saját belátása szerint cselekedne, hanem úgy - ahogy én cselekednék.
Én azt hiszem, hogy a Mindenható pontosan azt teheti, amit akar.
Én azt hiszem, hogy a Mindenható mindenhatóságát semennyire sem csorbítja - semmiféle emberi logika, vagy ennek ellentmondó cselekvés, sőt!
Ahogy az Isten létezése is független mindenféle vitától, mint olvashatjuk azt.
Az Isten léte független attól is, hogy kinek mi számít bizonyítéknak az Isten léte ellen,- vagy amellett.
Isten léte attól is teljesen független, hogy - ezt olvasván hányan ordítják/suttogják/képzelik: ostoba és elvakult vagyok (ezektől a minősítésektől én magam is független vagyok).
