Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
Minek? Nem akarsz tanulni, nagy valószínűséggel képességed sincs a megértésre. Én magyaráznék, te semmit se értenél, aztán azzal nyugtatnád magad, hogy odavetnél valami nagyképű ostobaságot. Mire lenne ez jó?
Az erő, meg az ellenerő ugyanúgy kitalált fogalom, mint a V meg az A. Csak valami miatt azt hiszed, az erő maga a valóság, a többi meg kitaláció. Pedig az erőt is közvetve, számítással kapod meg, a rugó megnyúlását megszorzod valami N/cm dimenziójú konstanssal. Vagy elvégzi helyetted egy mutató-skála összeállítás.
Van a fejedben egy egyszerű modell, és azt hiszed, az maga a valóság, a fejlettebb modellek meg kitalált agyrémek. Pedig az saját modelleddel nem tudsz egy csomó kérdésre helyes választ adni, aki meg jobb modellel dolgozik, az képes erre.
Az erőt nem tudod mérni, csak a vele szemben fellépő ellenerőt. Ezzel tudod megfogni az erőt. A rugós erőmérő az erővel szemben kifejtett ellenerőt mutatja a rugó ereje által. Minden mechanikus műszerben megtalálható egy rugó. A V/A Depréz mérő sem mér semmiféle Voltot és Ampert csak a mutató erőkarjára szerelt rugó által kifejtett ellenerőt mutatná. A számlapon Newton-nak (N) kellene lennie, de kitalálták helyette a Voltot és az Ampert. Persze lehetne rajta Nm is, csak ez már nem mért, hanem számított érték, mivel az erőt be kell szorozni hozzá az erőkar hosszával.
Ilyen alapon mehetne a mennyországon is keresztül. Annak is annyi értelme van mint a kitalál téridő kitalált geodetikus vonalának.
Ha a mennyország modellel meg tudod mondani, számszerűen, pontosan, hogy hogyan térül el a fénysugár, akkor az szintén egy jó modell. Ha nem, akkor csak azt mutatja, hogy semmit se értesz az egészből.
A görbült téridő modell segítségével ki lehet számítani. Ezért használják.
Te láthatóan az hiszed, hogy az "erő" nem csak valami "kitalált" dolog, hanem maga a valóság.
De tudsz te közvetlenül erőt mérni? Ha statikusan méred rugós "erőmérővel", vagy nyúlásmérő bélyeggel, akkor valójában egy ismert rugalmassági modulusú test deformációját méred. Ha pedig dinamikailag méred, akkor valójában egy ismert tömegű test gyorsulását méred. Tehát valójában vagy geometriai jellemzőt, vagy kinematikai jellemzőt mérsz. A "kitalált" tér, a "kitalált" idő, a "kitalált" téridő valamilyen adatát, amelyekhez csak a Yung törvénynek illetve a Newton törvénynek nevezett egyszerű lineáris modellek kapcsolnak valamiféle "elképzelt" erőt.
A geodetikus pálya viszont nem csak ilyen áttételesen mérhető, hanem közvetlenül, geometriai illetve kinematikai méréssel. Tehát sokkal kevésbé "kitalált" dolog, mint az erő. Sokkal közelebb áll a mérhető valósághoz.
Einstein és modern fizikusék szerint a fotonoknak, melyek a fény részecskéi, nincs tömegük. Persze én jól tudom, hogy ez egy baromság, de hát ezt is azok találták ki, akik a gravitációs lencsét. Nos akkor hogy működik a gravitációs lencse?
" A Napnak több millió kilométer kiterjedésű légköre van, amely mint görbült közeg valós optikai lencseként működik. Ez okozza a Nap légkörén áthaladó fény útjának a megtörését. A Földön a szivárvány egy ilyen hasonló esemény"
A gravitációs lencse nem bontja színeire a fehér fényt. Ha a Nap légköre okozna lencsehatást, akkor az megfelelő fénytörési hibával járna, azaz a Nap mellett látszó távoli csillagok képe előre jelezhető nértékben szivárványos. lenne.
Dilettáns elgondolásod egy 100 éve megbukott ötlet felelevenítése.
Ha csak mondani kell valamit, akkor persze bemondhatsz bármit. Viszont ha rendesen megvizsgálják az állítást, akkor elvérzik. Ilyen a Nap légkör elképzelés is. A Hipparcos és Gaia satellitek kimérték a Naptól nagy távolságban is az elhajlást.
A Merkurral ugyanez a helyzet. Mondasz valamit, hogy ne legyen csend. Meg kellene pontos számításokkal és mérésekkel mutatni, hogy tényleg egyenetlen a tömeg eloszlás a Napban, és hogy az tényleg pont egy ekkora eltolódást okoz. Persze ilyet nem tudsz, csak bemondani egy blöfföt.
A gravitációs fényelhajlás azóta már a csillagászat egyik bevált eszköze, gravitációs lencse módszer.
Teljesen más jellegű kísérletek is követik az altrel előrejelzést, pl. Chou óráival már 30cm magasság különbségen ki tudja mutatni az eltérést. A GPS satellitek 38us napi eltérése is stimmel, meg a többi, más pályamagasságú, így ettől eltérő értéke is.
Kimérték a frame dragging effektust satellitre telepített kísérleti eszközzel.
Működnek a gravitációs hullám detektorok, jeleztek olyan eseményt is, amit máshogy is megláttak.
Olyan konkrét dolgokat, hogy pl. mennyit tolódik el egy csillag látszó helyzete az égen, mikor a Nap mellett jön el a fénye. Mennyi a Merkúr pálya ellipszis elfordulása.
A Napnak több millió kilométer kiterjedésű légköre van, amely mint görbült közeg valós optikai lencseként működik. Ez okozza a Nap légkörén áthaladó fény útjának a megtörését. A Földön a szivárvány egy ilyen hasonló esemény.
A Merkúr keringési tengelyének az elfordulását pedig a nap tömegének a nem egyenletes eloszlása okozza. A Merkúr keringési tengelyének az elfordulása abba az irányba történik, amely irányban nagyobb a tömegsűrűség a Napban. A Földön sem egyforma mindenütt a felszíni gyorsulás. A Mariana-árok vagy gázmezők felett kisebb, míg sűrű kőzetrétegek felett nagyobb a felszíni gyorsulás.
Mondok egy egyszerű példát arra, mi a különbség az abszolút meg a relatív hosszúság mérés között.
Van mondjuk két egyforma hosszú vasrudad. Mérőeszköznek meg csak szabócentid van, ami nem elég, hogy durva mm beosztású, de még nyúlik is egy kicsit. A kb 1m-es rudakról nem tudsz többet mondani ezzel a szabócentivel, mint hogy 1m +-1mm. A mérésed pontossága ez az 1mm. Ez lenne az abszolút mérés, ahol konkrét mérőszámot tudsz mondani a rúd hosszáról.
De ha egymás mellé teszed a két rudat, egyik végüket pontosan összeigazítod, a másik végén (ha elég sima a rudak vége) simán észrevehetsz század mm különbséget is egészen egyszerű módon is. Pl. húzod a körmödet, egyik irányba jobban akad mint fordítva.
Ez a relatív mérés, nem tudod pontosan milyen hosszúak a rudak, de meg tudod mondani, melyik a hosszabb.
Abszolút módon nem, de ilyen pontosan tudják mérni a megváltozását a hullámok periódusidejének megfelelő időtartamok alatt. A mérés elve az, hogy több km távolságban elhelyezett tükrük között lézer fény verődik vissza nagyon sokszor. Egy nagyon ki távolság változás egy picit eltolja a lézerfény fázisát, és ez minden visszaverődésnél tovább tolja, összegződik. A sok kis eltolódás összegzett hatását pedig már mérni lehet oly módon, hogy a merőleges karban haladó fény fázisával összehasonlítják fázisdetektorban.
A dolog fő problémája, hogy a tükrök távolságát nem csak a gravitációs hullámok, hanem helyi mechanikus elmozdulások is befolyásolják. Így pl egész kis talajrengések, amiket nem csak földrengés, de akár közeli járművek stb. okozhatnak. Ezek nagyságrendekkel nagyobbak lehetnek, mint a mérni kívánt effektus.
Ezért szeretnének az űrbe telepíteni detektorokat. Ott nincs talajmozgásból eredő zavar, a vákuum adott, és jó messze is lehet telepíteni a tükröket.
Csak hát mivel kitalált, ezért nem tud lassulni és a szerkezettel nem rendelkező teret sem tudja meggörbíteni!
Ennek semmi értelme. A kitalált idő fogalom része a szintén kitalált speciális relativitáselméletnek, melyben a kitalált módon (Lorentz) transzformálódnak az idő és tér koordináták. Amire te azt mondod, lassul az idő.
A bonyolultabbra kitalált általános relativitáselméletben pedig a téridőnek görbülete is van.
Te kevered a modellt a valósággal. Az idézett mondatot feltehetőleg úgy érted, hogy egy kitalált dolog nem görbítheti a valóságot. Ez tudatlanságból eredő butaság. A görbült téridő a modell része. A modellben lehet logikai úton következtetni, számolni. Aztán az eredményt össze lehet vetni a valósággal. Nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy a valóság görbe-e. Hanem úgy, hogy a mérhető dolgok jól kiszámíthatóak-e a görbült téridőt tartalmazó modellel.
Olyan konkrét dolgokat, hogy pl. mennyit tolódik el egy csillag látszó helyzete az égen, mikor a Nap mellett jön el a fénye. Mennyi a Merkur pálya ellipszis elfordulása. Az előre elképzelt módon működnek-e a gravitációs detektorok, jeleznek-e eseményeket, van-e olyan közte, amit más módon is észlelhetünk. És így tovább.
„Sőt ilyen módszerekkel a hőtágulás (meg egyéb zavaró körülmények) ellenére még állandó értéken is lehet tartani sok kilométer távolságban lévő tükröket.”
Ezzel ugye a gravitációs hullámok megmérésére utaltál?
„A hullám hatása az, hogy a rá merőleges egyik téridő-koordinátatengely mentén a távolságok megrövidülnek, a rá merőleges másik koordinátatengely mentén pedig meghosszabbodnak. A jelenleg legerősebbnek várt intenzitású hullámforrások hatása a Földön várhatóan legjobb esetben is csak kb. 1:1020 lesz. Ez a Föld méretét is csak egy atom méretének századával változtatja meg.”
