Nem egy tipikus steppe az igaz. Ezért is csodálkozom, amikor egyesek Etelközt a Don és az Al-Duna közé, sőt netovább a Volga és az Al-Duna közé álmodják. Hova fértek volna be azok, arról a hatalmas területről.ű
Persze megmagyarázzák, hogy akkor a KM-ben szárazság volt és több volt a legelő, illetve a besenyők nagyon sokat legyilkoltak...
" A rovásírás a magyarok legrégibb és legértékesebb kincse. Emlékei bizonyítják, hogy legalább 8-9 ezer éve a Kárpát-medence õslakói vagyunk, õsi soron, õsi jogon mienk ez a föld. Különösen fontos ennek hangoztatása most, az erõteljes globalizációs törekvések idején, amikor betereltek minket az Európai Unió közös aklába.
· A rovásírás cáfolja a finnugor származás és nyelvrokonság elméletét és bizonyítja szkíta-hun-pártus-avar-magyar folytonosságunkat, mert ezeknek az õseinknek tárgyi, régészeti emlékein megtalálható.
· Aki a rovásírás történetével foglalkozik, az megismerkedik õsvallásunk fennmaradt töredékeivel is. Ezek a töredékek cáfolják azt a hivatalos álláspontot, hogy õsvallásunk szibériai sámán vallás volt. Bizonyítják viszont azt, hogy õseink papjai nem alkoholtól és bolondgombától kábult sámánok, hanem tudós táltosok, akik népünknek szellemi, lelki vezetõi, természetgyógyászai, múltat õrzõ történészei, diplomatái és mûvészei voltak.
· A rovásírás rendkívül fontos nemzettudatunk, nemzeti önbecsülésünk felélesztése érdekében, különösen gyermekeink számára, hiszen az 50 évig tartó kommunista internacionalizmus kiölte a befolyásolhatóbb rétegekbõl a hazaszeretetet, és jó táptalajt készített elõ ezekben a befolyásolható agyakban a globalizmus eszméinek.
· A rovásírás a magyar nyelvvel együtt fejlõdött, ezért minden hangunkra van benne jel. A 10-11 .században a sokkal fejletlenebb latin betûs írásra kényszerítettek minket, amellyel 13 hangunkat (Ty, Gy, Ny, Ly, J, K, Sz, Zs, Cs, Á, É, Ö, Ü) nem tudtuk lejegyezni, ez írásbeliségünket rendkívüli módon visszavetette. Holott a köznépi sírokban talált rovásemlékek tanúsága szerint már szkíta-hun-avar népünk egésze írástudó volt, a juhászgyerekektõl a fejedelmekig; olyan korokban, amikor más népeknek még az uralkodói is írástudatlanok voltak."
A Szkíták erősen R1a dominánsak voltak, a Székelyeknél az R1a csupán 18.6% a Raskó féle mintában. Különben a szláv nacionalisták is szeretnék az őseik között tudni őket, náluk olyan 50% körüli általában, leszámítva a dél szlávokat .
Számtalan magyar genetikai eredettel foglakozó blogon vagy más netes oldalon találkozni ezzel a téveszmével, szinte csak kizárólag ebbe botlik az ember ha kiszeretne deríteni valamit a magyarok genetikai őseiről.
Még prominens magyar közéleti személyiség szájából is hallottam ezt a botorságot.
A tévedés alapja egy olasz genetikus Ornella Semino kutatása 2000-ben, ami szerint az R1a(eu19) a magyarok körében 60% magasabb mint a lengyeleknél (56%), vagy az ukránoknál(54%). A kutatás másik következtetése, hogy az R1a a paleolitikumban alakult ki, Kelet-Európában durván 20 000 éve. Az R1 másik nagy ága az R1b pedig Nyugat-Európába. Az R1 és azt hordozó férfiak 40 000 éve érkeztek Európába és a kromoszóma Európában differenciálódott két ágra, amikor a jégkorszak során egymástól elszigetelődtek a keleti és nyugati populációk az eljegesedés következtében.
Ezt aztán, hazánkban sokan tovább gondolva arra a következtetésre jutottak hogy mi magyarok vagyunk Európa ősnépe és a honfoglaláskor csak visszatértünk az őshazánkba és tőlünk származnak a lengyelek, ukránok és sokan mások. A valóság egészen más és sokkal árnyaltabb.
Semino kutatása két szempontból is hibásnak bizonyult. Először is, nagyon alacsony mintaszámmal dolgozott. Összesen 1007 európai férfi, ebből 45 a magyar. Közben eltelt csaknem másfél évtized és sokkal nagyobb minta számmal rendelkezünk. Jelenleg 750 fős magyar mintából 29.5% R1a. Ugyanakkor sok tőlünk északra élő szláv népnél 50% körüli, ugyanakkor észak-indiában is 50%körüli.
Raskó István magyar genetikus 100 magyar és 96 székelyből vett mintát. A magyar mint nagyon hasonló arányokat hozott ki mint a fent idézet eupedia, ami számtalan kutatás összegzése. Ezt az alábbi pdf 70. oldalán lehet kiolvasni. Egyébként a kutatás célja a mai magyarok gén álományának összehasonlítása a honfoglaló magyarokéval. A kutatás eredménye, hogy a honfoglaló magyarok genetikai profilja nem azonos a mai magyarokéval, mivel az számos ázsiai elemet tartalmazott, addig a mai magyarból ez hiányzik. Ugyanakkor ez a pdf bemutatja a különböző markerek eredetét. Erősen ajánlót olvasmány:
A másik, ami végül is tévedésnek bizonyult Seminoék részéről, hogy a kromoszóma nem a felső-paleolitikum idején érkezett Európába, annál lényegesen fiatalabb. Ezt azóta számos archogenetikai kutatás megerősíti. Eddig egyetlen paleo vagy mezolitikus maradvány csontjából se tudták kimutatni se az R1a-t, se az R1b-t. Ebben a korai időszakban az I y-kromoszóma volt a leggyakoribb. Ime:
Az R1a eredetileg Közép-Ázsiában vagy Dél-Szibériában alakult ki, legkorábban a bronzkori temetkezésekből vett mintákból mutatható ki az európai jelenléte. A megjelenése kapcsolatba hozható a Kurgán kultúra, sírhalmos (népiesen: kunhalom) temetkezések megjelenésével és az ezt létrehozó népek európai terjeszkedésével. Ezek a népek lovas nomádok voltak, akik ebben az időszakban nagyon sikeresnek bizonyultak és gyorsan terjeszkedtek a ponti sztyepéről.
A bizonyítéka, hogy létezett az R Y-kromoszóma Ázsiában a felső-paleolitikumban. Egy 2013-as genetikai kutatás mutatta ki egy 24 000 éves szibériai fiúnál. A Mal'ta fiúnál. Ekkor még nem különült el az R1a és R1b egymástól.
Ezenkívül számtalan ázsiai bronzkori leletnél azonosították ezt a markert. Tehát világos, hogy nem egy őseurópai markerről van szó!
Tehát nem a magyaroknál a legmagasabb az R1a és nem is a legrégibb marker Európában, vagyis nem vagyunk Európa titokzatos ősnépe. Bár igaz, hogy a maga megközelítőleg 30%-al ez a leggyakoribb marker a magyar férfiak között. Ezt átvehettünk a helyi szlávoktól de akár hozhattuk Közép-Ázsiából is a honfoglaláskor, hisz ez a marker gyakori volt az olyan lovas nomádoknál is mint a Szkíták.
Azonban azt is teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a mai európaiak nem a paleolitikumban itt élők leszármazottja. A neolitikumban jelentős népmozgás volt a közel-kelet irányából a balkánon keresztül a kárpát-medencébe és később innen nyugati és keleti irányba. Ezek a korai földművesek jelentősen átrajzolták Európa genetikai és embertani térképét. Később a bronz és vaskorban újabb és újabb hullámokban érkeztek új hodítok, köztük azokkal akik ázsiából ide hozták az R1b és R1a Y-kromoszómát. Vagyis az írott történelem előtti időben legalább olyan dinamikusak voltak a nép mozgások, mint később az írott történelem során, ahogy tudjuk is: Kelták, Romaiak, Szkíták, Szarmaták, Magyarok, Szlávok, Svábok, etc.
Tehát nagyon nincs genetikai folytonosság se a kárpát-medencében, se Európában a paleolitikum ota.
Néhány archeogenetikai kutatás, amik igazolják a leírtakat:
Csak az, hogy úgy elment mellette a tudomány, hogy már a kanyarba se látszik.:)
Majd összeszedem miért nem igaz csak kell egy kis idő a keresgéléshez és csak este érek haza ha nem leszek túl fáradt, így moblról nem igazán lehet linkelni.
Alapvetően egy átfogóbb cikket szerettem volna írni a magyarság őstörténetéről, de rájöttem, hogy lehetetlen a témát olvasható méretűre tömöríteni. Nincs kedvem szövegfalakkal bombázni az olvasókat, ezért leszűkítettem a témát konkrétan a genetikára. A többit talán majd később.
A genetika (mint sok más tudományág) megfélemlítheti az embert a szakzsargonnal. Én nem fogok kromoszómák régióiról, allélekről vagy polimorfizmusok genotípusáról beszélni. Ugyanis a genetika (mint sok más tudományág) prímán megérthető konyhanyelven is – legföljebb az ember nem kap a megértés mellé diplomát. Mielőtt belecsapunk a kondérba, négy dolgot érdemes tudni:
1. A vér szerinti őseink az őseink, pont. Beszélhet bárki nyelvészetről, régészetről, ókori iratokról – ez mind nem jelent semmit annak tükrében, hogy ha megtalálják Attila sírját, és kimutathatóan az ük-ükapánk, akkor ő az és kész. Viszont ha nem, akkor nem. A genetika tényszerű és megmásíthatatlan.
2. Amikor a magyarság őstörténetét kutatjuk, akkor a magyar nemzetiségű emberekről beszélünk, nem a magyarállampolgárokról. Igen, mindenki tudja, hogy élnek köztünk svábok, szlávok, zsidók, akik állampolgári értelemben pont ugyanannyira magyarok. Viszont nemzetiségileg nem azok, tehát kéretik a félrebeszélést mellőzni; nem a cigányok vagy a ruszinok eredetét keressük, hanem a magyarokét.
3. A gének összehasonlításával csak akkor lehet bármilyen értékelhető eredményre jutni, ha azok a gének különböznek egymástól, ezért a genetika a mutációkat vizsgálja. Ne horrorfilmes mutációkra gondoljunk, régen sem volt az embereknek két feje vagy három lába – egyszerű apróságokról van itt szó, amik ránézésre talán meg sem állapíthatóak, de műszeres vizsgálattal kimutathatóak. Ezek a mutációk egy leágazásokkal teli fára rajzolhatók fel, amin nyomon követhető a különböző népcsoportok egymástól való szétválása. A genetika konyhanyelvében a mutációkat markereknek (“jelzők”) nevezzük.
4. Vannak olyan mutációk, amik hatalmas néptömegekre jellemzők, és vannak, amik csak kisebb csoportokra, népekre. Az ilyesmi nincs tisztelettel országhatárokra vagy népességpolitikai irányelvekre: a gének mennek amerre a tulajdonosaik viszik őket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos markerek (majdnem) az egész emberiségben megtalálhatóak – ezek nyilván nem alkalmasak “finom” következtetések levonására. Ugyanakkor nem is lehet velük cáfolni más összefüggéseket. Hogy érintsem a fő témánkat: a finn-magyar rokonságot nem bizonyítja, hogy mindkét népben van ~2%-nyi EU17-es marker, ugyanis ez egészen ausztráliáig minden népre jellemző, vagyis annyira általános, hogy szemszögünkből egyszerűen nem jelent semmit.
…
Namármost kezdjük a tényekkel. A “magyar őstörténet” wiki nyelvészet és régészet témakörében sok hülyeséget összehord (ragaszkodik a finnugor elméletekhez, igyekezve azokat addig nyújtani, amíg nem válnak teljesen önmaguk paródiáivá), mindazonáltal a genetikai rész kellően korrekt. Ebben nem lehet halandzsázni, ugye, nem lehet feltételezésekre támaszkodni. A magyar nemzetiségű emberek zöme két ősapára vezethető vissza, ezeket az EU18 és EU19 markerekkel jelölik – ez a kettő a mai magyarság háromnegyedének az őse. Aki esetleg nem látná át elsőre, hogy mekkora jelentőségű kijelentés ez, az olvassa el többször is. Nagyjából annyit jelent ez, hogy ha kimész az utcára, akkor (a svábokat, szlávokat, stb. nem tekintve) minden 4 magyar emberből 3, akivel szembetalálkozol, visszavezetheti a saját családfáját egy olyan ősapára, aki már a kőkorban is Európában élt. Mielőtt valaki a “maradékon” kezdene lovagolni, a wikiből kiolvasható, hogy további egyötödnek két másik, szintén európai ősapja van: az EU4 és az EU7. Erről beszélt Czeizel Endre a következőképpen:
“Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
Hadd folytassam egy további idézettel:
Szabó István Mihály [mikrobiológus, egyetemi tanár, az MTA tagja] a következőképpen kommentálta mindezt: “2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól… E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték. Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették: 1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak. 2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus – őskőkori genetikai marker – igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal). 3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép. Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el.”
A linket, ahonnan az idézetek származnak, tudom ajánlani elolvasásra minden érdeklődőnek. (Grandpierre Attila kissé belecsavarodik a dolgokba, de a másik két író tárgyilagosabb.) Persze a cikk érezhetően finnugor-ellenes, de forrásként az MTA-t és a “hivatásos” kutatók anyagait hozza, illetve nemzetközi vizsgálatokat. Aki eleddig magyarkodó nacionalistáknak gondolta az ilyesmivel foglalkozókat, az most pislogjon sűrűbben – maga az MTA is kezdi beismergetni a dolgokat, csakhát gleccserszerű sebességgel. Akit tegnap még szidtak, azzal ma fogcsikorgatva tárgyalnak, és holnap talán beismerik, hogy mindigis neki volt igaza.
Ahol a “tudomány” – a szó szoros és átvitt értelmében is – megáll, az az, hogy kik vagy mik voltak ezek a népcsoportok. Merthát szép az, hogy “EU19 ősapa”, de mégis mi a harcsabajszot jelent ez konkrétan? Betűjelekkel valahogy nem lehet átütő tudatosság-változást elérni a magyarságban, mert hiába ismeri be az MTA rejtve és suttyomban, hogy az uráli eredet kamu, a finnugor rokonság füllentés volt, és hogy az “apasági vizsgálataink” egészen a kőkorig a Kárpát medencéhez kötnek minket – hiányzik valami egészen konkrét, valami kézzelfogható, ami bevésné az emberek fejébe, hogy mi is az igazság, ki is volt valójában a magyarok őse.
Az EU18 (más néven R1b vagy M173 haplocsoport), a szakértők szerint az ún. Aurignac-i kultúra jellemzője, amely első homo sapiens sapiens embercsoportként települt be Európába, mintegy 40.000 évvel ezelőtt. Ennek a kultúrának az egyik leletekben legdúsabb lelőhelye egész Európát tekintve a Szeleta- és az Istállóskői barlang. Rakjuk össze a képet: a mai magyarság 13,3%-a a Bükk hegység barlangjaiban tanyázó embercsoport leszármazottja.
Az EU7 (más néven I vagy M170) az ún. Gravetti kultúra jellemzője, aminek régészeti lelőhelyei – micsoda meglepetés – Magyarországon igencsak sűrűek. Ez további 11%-ot jelent, vagyis minden 9. magyar ember ősei (mint Gravettiek) már hazánk területén sétálgattak 20-30 ezer évvel ezelőtt.
~13.000 évvel ezelőtt, az akkori jégkorszak visszahúzódásával terjedt el európában az EU19 (más néven R1a vagy M17), a magyarokra leginkább jellemző gén. Ezt nem azonosítják konkrét új-kőkori kultúrával (egyesek a Gravetti alcsoportjának tekintik), de minimum tízezer éve itt éldegélnek a környéken, tehát ők sem kifejezett “honfoglaláskori bevándorlók”, hogy úgy mondjam. Az, hogy nem 896-ban érkeztek ide mint rénszarvashajcsárok, tökéletesen garantált.
Az EU4 (E3b vagy M35) afrikai eredetű marker, ami első hallásra furcsának tűnhet, de mivel ~ 12 ezer évvel ezelőtt jött be Európa területére, volt ideje “kifehéredni”. Hozzánk Görögország és Itália felől érkezett – ahogyan a “modern” földművelést elterjesztő déliek hozták.
Ezeket összegezve kimondható, hogy még a “legfrissebb” őseink is nagyjából 12.000 éve itt vannak – vagy közvetlenül a Kárpát-medencében, vagy legalábbis Közép-Európában. 4 ősapánk közül 2 kifejezetten ide köthető nagyjából 20-40.000 évre visszamenőleg nemcsak genetikailag, de régészetileg is. A mai magyarság 24,3%-ának (kvázi negyedének) ősei az újkőkori magyarországi ősemberleletek lelőhelyein éldegéltek, úgymint Istállóskő, Bodrogkeresztúr, Verőce, ésatöbbi. Hogy jönnek akkor ide a finnek meg a honfoglalás? Nagyjából sehogy. Erre a következő magyarázatok lehetségesek:
1. Honfoglalás nem létezett, az egész csak kitaláció. Ez nem túl valószínű.
2. A honfoglalók bejöttek, de valamiért “kikoptak” a magyar népességből. Ez akár lehetne igaz is, de az MTA állásfoglalása szerint a honfoglalás-kori leletekben sem mutatható ki pár százaléknál nagyobb ázsiai (finnugor TAT marker) jelenlét. (Pedig elhihetjük, hogy az MTA régészei nagy erőfeszítésekkel keresték őket…)
3. A “honfoglalók” nem voltak finnugorok. Ők is valamely újkőkori népcsoport (az Aurignac-i vagy a Gravetti kultúra) leszármazottai voltak, és ezért “nyom nélkül” összeolvadtak a már itt lévő népességgel. Bármilyen irányból vizsgálva ez a változat tűnik a leglogikusabbnak.
A genetika része a dolognak nagyjából ennyi, a nyelvészet, kultúra, régészet, és ki tudja még mi majd jön a folytatás(ok)ban.
A Semino féle kutatás hibás következtetéseket vont le túl alacsony mintaszám alapján, az arra alapozott hipotézis ma már tarthatatlan az újabb kutatási eredmények fényében. Se az nem igaz hogy a magyar férfiak 73%- a az R1a haplocsoportba tartozik, se az hogy az R1a őseurópai. Ez genetikai bizonyosság!
Sztereotípiákat döntött meg, téveszméket oszlatott el a magyar őstörténetről előadásában Bíró András Zsolt humánbiológus-antropológus. Tudományos kutatásai eredményeként immár tudjuk, hogy vérrokonság, testvériség köt a kazakisztáni madjar törzshöz, és gyaníthatóan az őshaza megtalálásához is közelebb kerültünk.
Egyfelől hamukáltál, amikor Éry Kingának tulajdonítottad László Gyula szövegét (mintegy az előbbivel igazolandó az utóbbi magáramaradt véleményét), másfelől ha igaz lenne László Gyula állítása, akkor 10x annyi későavar sírt kellene felmutatnia a 10. századból, mint honfoglalóit. Ezzel szemben ez az arány 36 : 1000, azaz 27x annyi a honfoglalói.
No ilyen igazolatlan és igazolhatatlan kijelentései miatt meszelte el László Gyulát egyetemesen a tudós világ.
Már megszokhattuk tőled, hogy egyéni véleményedet osztod meg, mint hivatalos álláspont! Csak a csűrésre csavarásra vagy hajlamos, és mint általában a bértollnokok,nincs egy épkézláb mondatod. Felőlem, azt gagyogsz itt össze amit akarsz, mert mindenki tisztában van vele, hogy te vagy a villamos!!!! De felőlem Napóleon is lehetsz!
