Összesen 11 nemzet 83 újságírója döntötte el ki legyen a 2011/12-es idény legjobb síelője. Az első helyen a svájci sífutó Dario Cologna (524 pont), a másodikon „kolleganője” a norvég Marit Björgen (402 pont) végzett. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a norvégok újdonsült összetett Vk győztes síugrója, Anders Bardal ért föl, aki 216 pontot kapott szezonbeli teljesítményére! Az első 10-ben Bardalon kívül még 4 (illetve 5) síugró kapott szavazatot! A Négysáncverseny győztese, Gregor Schlierenzauer 6. (77), a Vk szezon felfedezettje, Richard Freitag 8. (36), valamint a sírepülő világbajnok szlovén Robert Kranjec pedig 10. lett (34). Az északi összetettes francia Jason Lamy Chappuis a 4. (149), míg az első ízben megrendezett női Vk amerikai győztese, Sarah Hendrickson 7. lett 45 szavazattal.
Denis Kornilov ápr. elején tért vissza Oroszországba térdműtétje után, melyet Németországban végeztek rajta, hamarosan pedig örömteli eseményben lesz része!
„A műtét sikeres volt Németországban. – mondta Denis. A szezon során a térdemmel nem volt probléma, jól éreztem magam. A probléma csak egyszer fordult elő, tavasszal egy tréning ugrás során Csajkovszkijban a leérkezés után fájdalmat éreztem a térdemben. Köszönhetően a Sí szövetségnek a németországi kórházi költségeimet állták. A vizsgálat után kiderült, hogy semmi komoly nem történt és a műtét sem bonyolult. Ápr. 1.-én tértem haza, Nyizsnyij Novgorodba. Kezdetben még mankót kellett használnom, most már a nélkül járok. Minden nap jobban érzem magam!”
„Ápr. 20.-án fogok nősülni! – mondta örömmel az oroszok jelenlegi legjobbja. Kedvesem neve Maria, hat éve ismerjük egymást és négy éve vagyunk együtt! A döntésünk, hogy családot szeretnénk alapítani teljesen természetes. Akkor találkoztam Mariával, amikor még diák volt. Ő tanulmányait a nyizsnyij novgorodi egyetemen végezte, közgazdaság szakon. Az esküvői szertartásra kb. 100 embert hívtunk meg. Ezek természetesen a rokonok, a barátaim, kollégáim (síugrótársaim). Az esküvő előkészületeit már befejeztük és már alig várom, hogy életem egyik fontos eseménye eljöjjön!”
Talán sokak számára nem ismerős a neve, bevallom én is csak a statisztikai adatok böngészése közben leltem rá. Szóval ő a norvégok egyik világbajnoki bronzérmese, aki az 1929-es zakopanei VB-n állhatott föl a dobogóra mindössze 22 évesen. Akkori honfitársai, a világbajnok Sigmund Ruud és az ezüstérmes Kristian Johansson tudott csak jobb lenni nála. 1907-ben született a norvég Telemark tartomány Boe nevezetű városában, aki a ’20-as évek egyik meghatározó síugrója volt. Abban az időben a norvégok egyeduralkodók voltak a világ síugrásában. Kleppen 2007 márciusában szülővárosában ünnepelte 100. születésnapját! Miután részt vett az 1928-as st. moritzi téli olimpián ő lett a legidősebb élő olimpikon hazájában! A versenyen egyébként csak 36. lett, miután a második sorozatban elesett. Az 1932 –es lake placidi olimpiára utazó norvég csapat tagja volt, de csak mint tartalékos, a versenyen nem vett részt. 1934-ben megnyerte a norvég bajnokságot. Síugró karrierje után szülőfalujában, Boe-ben élt haláláig, ott taxisként, tanárként és autókereskedőként kereste a kenyerét. 2009 április 12.-én érte a halál 102 évesen, aki addig minden bizonnyal a legidősebb élő ex síugró volt a világon! R.I.P.
Az alábbi 7 rajzot, képet találtam nemrég a neten korunk egyik legnagyobb síugrójáról. Korábban Malyszról is sikerült párat találnom (melyeket beraktam ide anno) és még jó néhány síugróról is, melyek képeit a későbbiek folyamán szintén közzé teszek majd itt! :)
Az alábbi kanadai sáncot (K35) tíz méter magas tornyával 1958-ban építették svéd bevándorlók Mount Seymourban, mely 1967-ig működött! A sáncnak nincs semmi különlegessége, ha csak az nem, hogy egyszer, egészen pontosan 1964-ben annyi hó esett a környéken, s egyúttal a sáncra, hogy azt érdemes megnézni a mellékelt képen! Az egyik hólapátoló munkás (aki éppen a sánc oldalán áll) fejmagasságáig ér a hó, nem semmi munka lehetett arról a sáncról eltakarítani az „égi áldást”! :)
Ma ünnepli 22. szülinapját a finn síugrósport egyik legnagyobb reménysége, akire Ahonen, Olli és Hautamäki visszavonulásával jelentős szerep hárulhat az igencsak szárnyaszegetté vált nemzeti csapatban. Pályafutása 2006-ban indult, méghozzá egyből egy komoly próbatétellel, a kranji junior VB-n bizonyíthatott, ahol egyéniben a 20. lett. Egy év kihagyás után a finnek akkori edzője, Tommi Nikunen a COC-ban szerepeltette, hogy kellő rutint szerezzen, majd a GP-n is részt vehetett, ahol mindkét hakubai versenyén pontszerző lett. A kuusamói Vk nyitányon nem került a legjobbak közé, pontot csak a következő (2008/09) szezonban sikerült szereznie, onnantól kezdve viszont beindult Ville siker szériája! Otthonában, Kuusamóban érte el első nagy sikerét, ugyanis egy csapat arannyal hálálta meg edzője bizalmát! Az egyéni versenyen nem csak megszerezte első Vk pontjait, hanem top10-es helyen végzett (9.). A következő versenyen, Trondheimben már dobogós volt, a második helyet szerezte meg Schlierenzauer mögött. Még a 2008-as esztendőben újabb érmet (bronz) szerzett Pragelatóban. A Négysáncon eddigi legjobb helyezését érte el, összetettben a 14. lett. A tauplitzi sáncon bizonyította kíváló repülőképességét is, mindkétszer top10-en belül (7., 5.) végzett és itt szerezte egyéni legjobbját (209 m.) is.
Vancouverben újból bronzérmet szerzett úgy, hogy Schlierenzauerrel együtt új sáncrekordot ugrottak (149 m.), mivel ezt az ugrást azonban nem tudta megfogni így az nem hivatalosnak minősült. A csorba-tavi junior VB-n egyéniben bronzérmes lett, majd a libereci VB-n is kitett magáért, 7. és 12. helyeken végzett. A Vk szezont egy összetettbeli 14. hellyel zárta. A 2009/10-es szezon gyengébbre sikerült, csupán egy 15. helyet tudott felmutatni (Willingen). A hinterzarteni junior VB-n 8. lett. Bár a 2010-es GP-n is gyengén teljesített, a Vk szezonra óriásit javult formája, Kuusamóban 6. lett (a verseny előtti tréningen 150,5 m.-ig repült, mely nem hivatalos rekord lett), majd Kuopióban megszerezte első Vk győzelmét, méghozzá csapattársát, Hautamäkit mindössze egy tized ponttal megelőzve! Lillehammerben ezüstérmet szerzett, majd jött a Négysánc, ahol Garmischban nem tudott megfogni egy hatalmas (140,5 m.) ugrást, elesett és keresztszalag szakadást szenvedett, innentől kezdve a szezonban nem tudott többet rajthoz állni! Bár a nyári GP-re felépült, „sikerült” egy újabb sérülést összeszednie, lapockacsonttörést szenvedett az egyik tréningen, így a 2011/12-es szezon is mehetett a „levesbe”, csak Lahtiban tudott újból versenyezni, ahol nem jutott be a fináléba. Larinto 43 Vk versenyen szerepelt, 5 érmet (1-2-2) szerzett és 901 pontot gyűjtött össze. 2010-ben finn bajnoki címet szerzett Rovaniemi normálsáncán Ahonen és Hautamäki előtt! Boldog szülinapot neki! :)
Az alábbi képek egy meg nem valósult repülősánc tervrajzának képei, mely projekt még 2007-ben készült el. Anno egészen fönn, Lappföldön, azon belül Kemijärvi-ben épült volna föl az első repülősánc Finnországban, aztán jött az új terv, Ylitornio, mely szintén csak terv maradt, legalábbis eddig. Kemijärvi-ben az építési költségek 13 millió eurót tett volna ki, ezzel szemben Ylitornio alagútszerű fedett pályás sáncai (HS207, HS140, K90) 30-40 milliós beruházás lett volna, érthető a magasabb költség, hiszen 3 különböző méretű sánc is szerepelt anno az új projekt terveként. A finn Sí szövetség jelenleg pénzügyi gondokkal küszködik, így elképzelhetően várniuk kell még egy kicsit a finn szurkolóknak (talán pár évet is) az új csoda monstrumra!
Ma ünnepli 27. születésnapját az osztrákok B kategóriás síugrója, aki egykor északi összetettes versenyzőként kezdte pályafutását 2001 dec.-ében Planicán. A síugrásból és sífutásból álló sportágban csak annak második vonalában aratott sikereket, 2007-ben 7 győzelmet is szerzett, de összetettben csak a 10. helyen végzett. Északi összetett győzelmeit rendre a síugrásban aratott győzelmeinek köszönhette, ahol minden alkalommal kimagaslott a mezőnyből, versenyeit nagy fölénnyel nyerte, mellyel komoly időfórt szerzett a sífutásra, ami elegendő volt, hogy versenyeit megnyerje! A Vk első vonalában viszont nem sikerült a legjobbak közé verekednie magát, legjobb helyezését 2005-ben Sapporóban érte el, ahol 9. lett. A 2008/09-es idénye rendkívül pocsékra sikeredett, a kudarcok miatt sportágat váltott és ezután már csak a síugrásra kellett koncentrálnia, ami mindig is jobban ment neki a sífutásnál! Szimpla síugróként először 2009 nyarán, a villachi FIS Cup versenyen mutatkozott be egy 17. hellyel, majd másnap ugyanitt, immár a COC-ban a 8. helyen végzett. Pragelatóban a Grand Prix-n már a 6. helyet szerezte meg és a nyári versenyeken végig jól teljesített, ezek után nem volt meglepő, hogy Alexander Pointnertől meghívót kapott a 2009/10-es Vk szezonra!
Pechjére azonban a Rovaniemiben rendezett COC versenyen nagyot bukott, kulcscsontjárt törte, így csak a szezon közepén vehetett részt a Vk-ban, ahol nem okozott csalódást, első versenyén Sapporóban (majd másnap is) az előkelő 9. helyen végzett (érdekes, hogy 5 évvel korábban északi összetettesként is hasonló helyezést ért el ugyanitt). A szezon hátralévő versenyein egy kivételével (Oberstdorfban 12.) végig a top10-ben végzett, legjobb egyéni helyezését Lillehammerben és Oslóban érte el, mindkét alkalommal a 4. helyet szerezte meg, utóbbi versenyen ráadásul úgy, hogy csak 1 tized hiányzott, hogy Koflerrel holtversenyben végezzen a 3. helyen! Ami nem sikerült egyéniben az sikerült csapatban! A Team Tour willingeni állomásán bronzérmes csapat tagja lett Schabereiter, Hayböck és St. Thurnbichler oldalán úgy, hogy messze a csapat legjobbja volt! Az Északi turnén az 5. helyen végzett, élete első összetett Vk szezonját (annak ellenére, hogy nem szerzett érmet) kíválóan zárta, 13. helyen végzett és a Vk pont/rajt ranglistán 11 Vk versennyel a háta mögött az előkelő 6. helyen állt olyan nevek mögött, mint Schlierenzauer, Ahonen, Morgenstern, Jacobsen és Malysz! A planicai sírepülő VB-n a 13. helyen végzett, ezen a versenyen szerezte egyéni legjobbját, a 3. körben 223 m.-ig repült! 2010 nyarán megszerezte első egyéni érmét a síugrásban, a GP courcheveli állomásán ezüstérmes lett holtversenyben Morgensternnel. Zauner második Vk szezonja előtt ismét lesérült, a csapat lillehammeri tréningjén bal térdében szakadt el egy ínszalag, viszont a felépülés hosszabbra sikeredett a vártnál, a teljes szezont ki kellett hagynia. 2011 dec.-ében Harrachovban ismét beállította korábbi egyéni legjobbját, a 4. lett (majd másnap 7.), csapatban pedig újból érmet szerzett, ezüstérmes lett Schlierenzauer, Morgenstern és Kofler oldalán. A következő versenyeken formája hanyatlani kezdett, a szezont pedig a 23. helyen zárta. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 38. születésnapját a norvégok egykori síugrója, aki 1991-ben kezdte karrierjét Trondheimben, ahol a Vk-ban debütált. Itt még pontot nem szerzett, de két héttel később a Csorba-tónál már sikerült, 14. lett. A ’92-ben Vuokattiban rendezett junior VB-n szerezte első érmét, csapatával ezüstérmes helyen végzett. Még ez év dec.-ében a Vk-ban is ezüstérmes lett, Falunban holtversenyben végzett a 2. helyen Goldbergerrel Rathmayr mögött. 1994-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor a lillehammeri olimpia nagysáncán 6., majd a normálsáncon ezüstérmes lett, csak a nagyszerű formában versenyző honfitársa, Bredesen tudott jobb lenni nála. Pályafutása legjobb összetett Vk helyezését is ebben az évben produkálta, top10-ben végzett, a 9. helyet szerezte meg. Legjobb világbajnoki helyezését ’95-ben érte el Thunder Bay-ban, ahol nem sokon múlt a bronzérmen, 4. lett. 1997-ben a planicai Vk finálén bronzérmet szerzett, de ami ennél is értékesebb volt számára az a sáncon elért távolsága, 212 m.-es ugrása nem csak egyéni rekordja lett, hanem két éven keresztül a világ leghosszabb ugrása is volt! A ’98-as oberstdorfi sírepülő VB-n 5., míg a naganói olimpia nagysáncán 10. lett. 2000-ben szerezte legjobb Négysánc helyezését, 8. lett összetettben, valamint először volt része igazán sikerben, Kuopióban győztes csapat (Ljökelsöy, Dönnem, Ingebrigtsen) tagja lett a Vk-ban. Ez volt utolsó komoly sikere, ezután 2002 nyarán visszavonult! Ottesen 193 Vk versenyen állt rajthoz, ezeken 9-szer végzett a dobogón (3 ezüst, 6 bronz), egyéni győzelmet azonban soha sem sikerült szereznie. Karrierje befejezése után a norvég északi összetett csapat edzője lett, majd ugyanilyen szerepet töltött be az USA-ban is, később az „A” síugró nemzeti csapatot is irányította a tengerentúlon. 2008-ban Mika Kojonkoski segédedzője lett a norvég csapatnál, ahol a junior csapat irányítását bízták rá. Bajnoki címeit hazájában 1992 és 2000 között szerezte, 5 alkalommal volt Norvégia legjobbja! Boldog szülinapot neki! :)
Ma 112 éve annak, hogy megszületett a norvégok egyik legsikeresebb síugrója, egyúttal olimpikonja, aki már közel 60 éve, hogy nincs az élők sorában! Ő volt az első olimpiai bajnok síugrásban (1924 Chamonix, mindkét körben 49 m.-rel!). Csupán 3 tizeddel bizonyult jobbnak honfitársával, Narve Bonnával szemben, a síugrást tekintve 1956-ig csak norvég győztese volt az ötkarikás játékoknak! Olimpiai győzelme után (ami egyben világbajnoki címet is ért) 4 egymást követő évben (1924-27) megnyerte a Holmenkollenen az északi összetett síugró számait. 1926-ban világbajnoki aranyat is szerzett a Lahtiban rendezett VB-n, melyen szintén csak „centikkel” nyert egy újabb honfitárs, Otto Aasen ellen! Ő volt az első síugró, aki elnyerte a Holmenkollen érmet, továbbá a híres Ruud testvérek mellett az ő érdeme is volt a kongsbergi technika kifejlesztése, melyet 1950-ben a Daescher-féle repülőstílus váltott föl! 1922-től hat éven át tartott sáncrekordot a Holmenkollenen 46 m.-es ugrásával, melyet 1928-ban Harald Sörensen döntött meg egy méterrel!
1928-ban nem sikerült megvédenie olimpiai címét, ugyanis a második körben elért 73 m.-es ugrásánál nem volt esélye talpon maradni, mivel rossz testtartásban ugrott, emiatt elesett, így csak a 28. helyen végzett St. Moritzban! Thams ugrása egyébként közel 10 méterrel volt hosszabb bárkiénél, aki ugrott ezen a versenyen. A norvég ugró nehezményezte, hogy a svájci zsűri jóval messzebbről engedte őt leugrani többi versenyző társához képest, ezért önhibáján kívül került a kritikus landolási zónába, ami miatt bukott. Egyébként 73 m.-es ugrása volt a leghosszabb távolság, amit addig valaha mértek! Thams az olimpia után visszavonult a síugrástól, gyakran töltött időt a tengeren, a vitorlázásnak szentelte szabadidejét. Hamarosan olyan jó tengerész lett, hogy egy norvég milliomos család felajánlotta neki, hogy vegyen részt velük a berlini olimpián a személyzet tagjaként. Ennek köszönhetően 1936-ban ezüstérmet szerzett a norvég vitorlás csapat tagjaként a 8 méteres jacht kategóriában! Ő volt egyike annak az 5 sportolónak a világon, akik érmet tudtak szerezni a téli és nyári olimpiákon egyaránt! Thams mellett még az amerikai Eddie Eagan (bokszolás/bobozás), a kanadai Clara Hughes (kerékpározás/gyorskorcsolya), a keletnémet Christa Luding (kerékpározás/gyorskorcsolya) és a svéd Gillis Grafström (műkorcsolyázott mindkét olimpián) is el tudta érni ezt a kivételes teljesítményt! Közülük csak Eagan volt az, aki mindkét ötkarikás játékokon aranyérmet tudott szerezni! Thams 1954 júl. 27.-én hunyt el Oslóban! R.I.P.!
Nemrég készítettek vele egy interjút, amit most szabad fordításban elétek tárok! :)
„Azt lehet mondani, hogy véletlenül lettem síugró! Síelést tanultam, szerettem síléccel mutatványokat csinálni, pl. átugrani vele embereket, autókat és egyéb dolgokat! Miután világossá vált, hogy versenyzőként nem jutok ki a ’84-es olimpiára úgy döntöttem, hogy megpróbálom a síugrást! Lake Placidban képeztem magam, ahol jól felkészített sáncok voltak az olimpia után.”
„Sokszor voltam nehéz helyzetben ugrásaim során! A ruha és sisak, amit viseltem mindig melegítette a testem, az arcom, ami által a szemüvegemre lecsapódott a pára, így legtöbb esetben úgy repültem, hogy nem is láttam semmit! Ebből kifolyólag sokszor nem sikerült talpon maradnom talajfogáskor! Bevallom, nagyon nehéz volt!”
„Még az olimpián meghívást kaptam Los Angelesbe, egy nagyon népszerű tv show felvételére, a „Johnny Carson Show”-ra, de az igazi „sokk” azután ért, hogy visszatértem az Egyesült Királyságba! Amikor hazajöttem arra gondoltam, hogy taxival vagy busszal térek haza, kértem is a szüleim, hogy ne jöjjenek ki elém! Amikor leszállt a gép 30 rendőr köszöntött mondván, hogy segítenek nekem kijutni a repülőtérről! Amíg a vámkezelés folyt nem tudtam mi történik odakinn, csak utána láttam a tömeget, a mintegy 10 ezer embert, akik eljöttek, hogy üdvözöljenek engem! Csodálatos volt!”
„Az egyetlen sport, amit nézek az a női strandröplabda. Nem vagyok nagy sportrajongó, nem nézek túl sokat a tévében. Remélem a brit sportolók házigazdaként megmutatják legjobb formájukat a londoni olimpián és azt is remélem, hogy nem leszünk semmilyen dopping illetve egyéb botrányok részesei, melyek elpusztítanák a sport szépségét!”
„11 évvel ezelőtt írtam alá egy szerződést, hogy filmet készítsenek a karrieremről, de eddig a dolgok nagyon lassan folynak! Kezdetben Steve Coogan játszotta volna el a szerepem, aki azonban visszalépett a forgatástól! 18 hónappal ezelőtt a film készítői ismét kapcsolatba léptek velem és azt mondták, hogy a Harry Potterben is szereplő Ruper Grint fogja játszani a főszerepet! Remélem, hogy a film hamarosan elkészül!”
MacKenzie Boyd Clowes hatalmas fölénnyel nyerte mindkét sáncon a bajnokságot, még úgy is, hogy elindult a versenyen 3 német ugró is (Schmitt, Horlacher, Bodmer)! A német ugrók eredményei nem számítanak bele a kanadai bajnokságba, így Boyd Clowes és az őt követő második legjobb kanadai versenyző, Korek Dusty között közel 80 pontos (!) különbség volt a nagysáncon, de a normálsáncon is több mint 50 pont volt közöttük! Ha ezt a formát tartani tudná Boyd Clowes a következő téli szezonig (ami igen messze van még), akkor Horst Bulau után újból nagy eredményeket érhetne el a kanadai síugrósport!
A nőknél Heinrich Taylor lett a bajnok, míg a férfi juniorok közt Kevin Bickner.
Anssi Koivuranta mindkét sáncon (normál-, nagy) megvédte bajnoki címét! Matti Hautamäki a finn bajnokságban búcsúzott el az aktív versenyzéstől, normálsáncon ezüstérmes lett, a nagysáncon pedig a 6. helyet szerezte meg.
Csupán érdekesség: Siim Tanel Sammelselg, az észtek ugrója mivel évek óta a Lahden Hiihtoseura versenyzője, így ő is részt vehetett a finn bajnokságban, ahol 12. lett.
Toni Innauer, mint a síugrás nagy szakértője az alábbi kisfilmben mondja el véleményét a 300 m.-es ugrásokról, elég érdekes módon bizonyítja ennek helytelen mivoltát!
Mai szülinaposok: Björn Einar Romören és Toni Innauer
Bár ápr. 1 van, mégsem tréfálok: :) ma ünnepli 31. szülinapját a norvégok fenegyereke, az egykori világrekorder Björn Einar Romören, aki a síugrás szeretetét bátyjától, Jan-Eriktől „örökölte”, aki szintén síugró volt. Björn Einar fiatalkorában elsősorban északi összetettet, alpesi síelést, beltéri hegymászást űzött, valamint teniszezett, ezeket mind csak amatőr szinten gyakorolta. Mikor 12 éves korában leugrott a lillehammeri Lysgaards sáncról (méghozzá törött karral!) pályafutása során első alkalommal sikerült 100 méter fölé ugrania, 115 m.-es távolságot ért el! 2001-ben kezdődött el síugró karrierje, első hivatalos versenyén a norvég csapat tagjaként ugrott a willingeni sáncról a Vk keretén belül, akkor társaival a 6. helyen végzett. Két héttel később már a Lahtiban rendezett VB-n szerepelt, ahol a nagysáncon az előkelő 16. helyet szerezte meg. A szezon során 6 alkalommal is részt vett Vk versenyeken, de egyszer sem sikerült pontszerző helyen végeznie. Bár 2001 nyarán top10-es helyezést (10.) ért el a GP stamsi állomásán, ennek ellenére a 2001/02-es Vk szezonban sem sikerült maradandót alkotnia. Az áttörés a 2002/03-as szezonban volt, amikor a kuusamói nyitányon megszerezte első Vk pontjait egy 18. helyezéssel. Engelbergben már 7., míg a Négysánc bischofshofeni fináléján nem csak első érmét, de első győzelmét is megszerezte, méghozzá a 8. helyről! Bredesen ’94-es Négysánc sikere óta ez volt az első norvég győzelem a turnén! A 2003-as val di fiemmei VB-n csapat bronzot szerzett, de egyéniben sem okozott csalódást 10. és 13. helyezéseivel. Az összetett Vk-ban a 14. helyen végzett.
A következő (2003/04) évada még jobban sikerült, pályafutása legjobb szezonját produkálta! Két egyéni- és két csapatgyőzelme mellett még további 5 dobogós helyezése volt a termés, a szezont egy Északi turné ezüsttel, valamint egy összetett Vk bronzzal zárta! A szezon során sírepülő világbajnok is lett csapatban (Planica), egyéniben pedig 6. helyen végzett. 2004/05-ben visszaesett a formája, de az oberstdorfi VB normálsáncán csak 1 pont hiányzott egyéni bronzérméhez, nagysáncon csapatban mindez már sikerült neki! A szezon végére káprázatos formába lendült, a planicai finálén új sánc- és világrekorddal (239 m.) nyert, mely utóbbit 6 éven át tartott is! 2006-ban újból sírepülő világbajnok lett csapatban, majd a pragelatói olimpián bronzérmet szerzett negyedmagával. 2007-ben szerezte első GP győzelmét Courchevelben. A 2008-as oberstdorfi sírepülő VB-n csapat bronzot szerzett. A 2009-es kuusamói szezonnyitón szerezte eddigi utolsó Vk győzelmét, a szezonzáró planicai sírepülő VB-n pedig újabb csapat bronzot szerzett. A 2011-es oslói VB-n ezüstérmes csapat tagja volt. Romören 219 Vk versenyen állt eddig rajthoz, ezeken 22 érmet szerzett, 8-szor pedig győztesen hagyta el a sáncot! 15-szörös norvég bajnok, ennek több mint felét (8) egyéniben érte el (11 ezüst és 4 bronzérem mellett). Magánéletét tekintve tavaly nyárig Baerumban élt szüleivel, de 2006 eleje óta egy lakást is bérel a spanyol La Mangán, ahol egyik kedvenc időtöltésének, a golfozásnak szokott hódolni. 2011 nyara óta összetörte lány rajongóinak szívét, ugyanis Svédországban megnősült, a norvég sífutónőt, Martine Remsöyt vette el feleségül!
A másik szülinaposunk az osztrákok egykori olimpiai- és világbajnok síugrója, Toni Innauer, aki 54. évébe lépett a mai nap folyamán. Mielőtt karrierje elkezdődött volna 1970-ig alpesi síelt, majd síugrásra váltott. Első hivatalos versenye 1974-ben volt a Négysáncon, de akkor még nem tudott kitűnni síugrótársai közül. ’75-ben viszont már a legnagyobbak közé emelkedett! 1975-ben svájci turnét nyert, a Lahti Sí játékokon bronzérmes-, valamint junior bajnok lett, végül a Holmenkollen Sí fesztiválon is a legjobbnak bizonyult. Továbbá versenyeket nyert Lierbergetben, Rovaniemiben, Kuusamóban és megnyerte a Kongsberg Kupát is Planicán. Két junior Európa bajnoki cím (1975, ’76) között a Négysáncon 3 szakasz győzelmet is szerzett, ennek ellenére még a dobogóra sem ért föl összetettben, mivel az innsbrucki állomáson csak a 24. helyen végzett, mindössze 9 tized pont hiányzott a bronzéremhez! Egy hónappal később ugyanitt olimpiai ezüstöt szerzett csapattársa, Karl Schnabl mögött, mely egyben világbajnoki ezüstöt is ért! 1976-ban 2. helyen végzett a Holmenkollen Sí fesztiválon, majd a norvég turnén is ezüstérmes lett, valamint megnyerte a Hochkönig Kupát. Még ebben az évben egy kivételes rekordot vallhatott magáénak, ugyanis ő volt az első síugró a világon, akinek ugrására a pontozóbíróktól a maximális 5x20 pontot kapta, ezen az oberstdorfi repülőversenyen egyébként először 174, majd 176 m.-es ugrásaival új világrekordokat is fölállított, mely utóbbit négy éven át tartott! Rajta kívül még négyen büszkélkedhetnek a max. 5x20-as pontszámmal (Funaki, Miyahira, Hannawald és Loitzl).
Az 1976/77-es Négysáncon is csak a 4. helyig jutott összetettben, pedig a 4-ből 3 helyszínen is érmes volt (1 arany, 1 ezüst, 1 bronz). A vikersundi sírepülő VB-n ezüstérmet akasztottak a nyakába, a korábbi sírepülő világbajnok, Walter Steiner tudott csak jobb lenni nála! 1976-ban és ’77-ben is a világranglista 2. helyezettje volt. 1979 dec. 27.-én ő nyerte meg az újonnan bevezetett összetett Vk első versenyét Cortina d’Ampezzóban. A Vk szezon során még kétszer állhatott föl a dobogóra, Thunder Bayban bronzérmet szerzett, míg Engelbergben újból győzni tudott! Az összetettben végül top10-es helyen (9.) végzett. A ’80-as lake placidi olimpián érte el legnagyobb sikerét, középsáncon olimpiai bajnok lett! 1980 dec.-ében egyik ugrása alkalmával elesett és szárkapocscsonttörést szenvedett, az ínszalagjai is megsérültek. Felépülése hosszú időt vett igénybe, korábbi remek formáját már nem tudta visszanyerni. A ’82-es oslói VB-n búcsúzott pályafutásától, ahol 29. helyen végzett. Karrierje után 1987-ben diplomát szerzett a grazi egyetemen filozófia, pszichológia és sport tudomány szakon. 1987 és ’89 között tanárként és edzőként dolgozott a stamsi sí gimnáziumban, melynek eredményeképp 3 junior világbajnoki aranyban volt döntő szerepe (kettő csapatban, egyéniben pedig Heinz Kuttin volt az aranyérmes).
1989 és ’92 között az osztrák nemzeti csapatot is irányította. Ezen időszak alatt 3 csapatversenyt nyertek tanítványai, ’91-ben Andreas Felder révén összetett Vk győzelmet szereztek, a ’92-es albervillei olimpián minden idők legeredményesebb osztrák szereplését nyújtották: 1 arany (Ernst Vettori), 2 ezüst (Martin Höllwarth 2x), 1 bronz (Heinz Kuttin), valamint egy csapat ezüst volt a termés! Végül a ’92-es harrachovi sírepülő VB-n Andreas Goldberger ezüstérmet szerzett. 1992 és 2010 között az Osztrák Sí Szövetségben (ÖSV) dolgozott, ’93-ig mint tanácsadó, ’93-tól pedig mint sportigazgató, aki a síugrásért és az északi összetettért volt felelős. 2001 februárjában pár hónapig ismét az osztrák nemzeti csapat élére került, miután az akkori nemzeti trénert, Alois Lipburgert halálos autóbaleset érte, így őt pótolta a szezon végéig (Lahtiban világbajnoki címhez segítette a csapatot). 2010-ben elköszönt az ÖSV-től és 2011-ben egy sportügynökségi céget alapított. Most a ZDF-nél dolgozik, mint síugrás szakértő. Innauernek 3 gyermeke született, a legfiatalabb, Mario szintén síugró lett, aki 2007-ben debütált a Vk-ban. 1992-ben önéletrajzi könyvet adott ki „A kritikus-pont” címmel. Ebben leírja kalandos életét, mely otthonától, a Bregenzi erdő búcsújával kezdődött és a sportnak köszönhetően egy ismert ember vált belőle. 2010 tavaszán kiadta második könyvét is az „Eredmények pulzusában” címmel. Boldog szülinapot nekik! :)
Új hős született a világhálón, a vérbeli emberi emóciókra vágyó internetes közösség
Zia Terryben találta meg imádatának tárgyát. A mindössze 10 esztendős kislány saját kezével vette fel élete első ugrását egy 40 méteres sáncon. Akarat, kétely, félelem, lelki vívódás, majd egy adott tizedmásodpercben a döntés... és a kitörő öröm első szavai: mit nekem ezután a K60-as sánc?!
Az alábbi felvétel amellett, hogy meghatóan emberi, hitelesen bemutatja, hogyan is tehette meg egy Janne Ahonen, egy Adam Małysz, vagy egy Gregor Schlierenzauer az első métereket a levegőben, s egyáltalán, hogyan omlik le az a bizonyos fal. A képen Zia látható a sporttörténelem első Síugró Világkupa-győztesével, Sarah Hendricksonnal.
Az egész csapatverseny legjobbja az egyéniben bajnok Anders Jacobsen volt, aki hiába versenyzett kitünően gyengébben teljesítő csapattársai lehúzták őt és csapatukat, ez pedig csak a bronzéremre volt elég!
A Romörent és Hildét is soraiban tudó Akershus csak a 4. lett. Bardal ismét nem versenyzett.
A 9. helyen végző Sogn og Fjordane csapatában három Fannemel is szerepelt, feltehetően mind testvérek. Közülük is Anders volt a legjobb, aki több mint 100 ponttal volt jobb a 2. legjobb teljesítményt nyújtó csapattársánál, Fredheimnél!
A versenyen David Lazzaroni hivatalosan is búcsúzott síugró pályafutásától. A csapatverseny érdekessége az volt, hogy a női versenyzők is csapattagok voltak, pl. a legjobb francia, Coline Mattel a Mont Blanc II-ben szerepelt Benjamin Raffort, Geoffrey Lafarge és Nicolas Martin oldalán, az 5. helyen végeztek!
Stoch hatalmas fölénnyel nyert, mind két körben messze a legjobb volt!
A dobogóra meglepetésre Bartlomiej Klusek és az utóbbi pár évben gyengélkedő David Kubacki került föl! Zyla kissé gyengébben teljesített, csak a 4. lett! Ami ennél is nagyobb meglepetés az az, hogy a csapatverseny legjobbja, Maciej Kot csak a 9. lett, míg Krzysztof Mietus kiesett (31. helyen végzett)!
Dimitri Vassiliev 3 bajnoki címet is szerzett Csajkovszkijban, remélhetőleg lendülete kitart a GP-ig is! :)
A csapatversenyen Vassiliev új sáncrekordot ért el 136,5 m.-es ugrásával, 3 nappal ezelőtt Kalinitchenko ért el ott egy 135 m.-es ugrást, ezt überelte most a "cár"! :)
Olli jobban tette volna, ha hallgat! Akkor kellett volna egy kicsit jobban csipkednie magát edzéseken, versenyeken, amikor erre lehetősége nyílt. Sosem volt egy stabil versenyző, ritkán tudott csak két egyforma nagyot ugrani, még akkor sem, amikor Nikunen vagy Väätäinen volt az edzője. Őszintén szólva akkor vágta el magát Nikunen előtt, amikor bemutatott a zsűrinek az egyik versenyen! Kár érte, mert most ennek a szárnyaszegett finn csapatnak még talán ő is hasznára lehetett volna!
Vancouverben újból bronzérmet szerzett úgy, hogy Schlierenzauerrel együtt új sáncrekordot ugrottak (149 m.), mivel ezt az ugrást azonban nem tudta megfogni így az nem hivatalosnak minősült. A csorba-tavi junior VB-n egyéniben bronzérmes lett, majd a libereci VB-n is kitett magáért, 7. és 12. helyeken végzett. A Vk szezont egy összetettbeli 14. hellyel zárta. A 2009/10-es szezon gyengébbre sikerült, csupán egy 15. helyet tudott felmutatni (Willingen). A hinterzarteni junior VB-n 8. lett. Bár a 2010-es GP-n is gyengén teljesített, a Vk szezonra óriásit javult formája, Kuusamóban 6. lett (a verseny előtti tréningen 150,5 m.-ig repült, mely nem hivatalos rekord lett), majd Kuopióban megszerezte első Vk győzelmét, méghozzá csapattársát, Hautamäkit mindössze egy tized ponttal megelőzve! Lillehammerben ezüstérmet szerzett, majd jött a Négysánc, ahol Garmischban nem tudott megfogni egy hatalmas (140,5 m.) ugrást, elesett és keresztszalag szakadást szenvedett, innentől kezdve a szezonban nem tudott többet rajthoz állni! Bár a nyári GP-re felépült, „sikerült” egy újabb sérülést összeszednie, lapockacsonttörést szenvedett az egyik tréningen, így a 2011/12-es szezon is mehetett a „levesbe”, csak Lahtiban tudott újból versenyezni, ahol nem jutott be a fináléba. Larinto 43 Vk versenyen szerepelt, 5 érmet (1-2-2) szerzett és 901 pontot gyűjtött össze. 2010-ben finn bajnoki címet szerzett Rovaniemi normálsáncán Ahonen és Hautamäki előtt! Boldog szülinapot neki! :)
Pechjére azonban a Rovaniemiben rendezett COC versenyen nagyot bukott, kulcscsontjárt törte, így csak a szezon közepén vehetett részt a Vk-ban, ahol nem okozott csalódást, első versenyén Sapporóban (majd másnap is) az előkelő 9. helyen végzett (érdekes, hogy 5 évvel korábban északi összetettesként is hasonló helyezést ért el ugyanitt). A szezon hátralévő versenyein egy kivételével (Oberstdorfban 12.) végig a top10-ben végzett, legjobb egyéni helyezését Lillehammerben és Oslóban érte el, mindkét alkalommal a 4. helyet szerezte meg, utóbbi versenyen ráadásul úgy, hogy csak 1 tized hiányzott, hogy Koflerrel holtversenyben végezzen a 3. helyen! Ami nem sikerült egyéniben az sikerült csapatban! A Team Tour willingeni állomásán bronzérmes csapat tagja lett Schabereiter, Hayböck és St. Thurnbichler oldalán úgy, hogy messze a csapat legjobbja volt! Az Északi turnén az 5. helyen végzett, élete első összetett Vk szezonját (annak ellenére, hogy nem szerzett érmet) kíválóan zárta, 13. helyen végzett és a Vk pont/rajt ranglistán 11 Vk versennyel a háta mögött az előkelő 6. helyen állt olyan nevek mögött, mint Schlierenzauer, Ahonen, Morgenstern, Jacobsen és Malysz! A planicai sírepülő VB-n a 13. helyen végzett, ezen a versenyen szerezte egyéni legjobbját, a 3. körben 223 m.-ig repült! 2010 nyarán megszerezte első egyéni érmét a síugrásban, a GP courcheveli állomásán ezüstérmes lett holtversenyben Morgensternnel. Zauner második Vk szezonja előtt ismét lesérült, a csapat lillehammeri tréningjén bal térdében szakadt el egy ínszalag, viszont a felépülés hosszabbra sikeredett a vártnál, a teljes szezont ki kellett hagynia. 2011 dec.-ében Harrachovban ismét beállította korábbi egyéni legjobbját, a 4. lett (majd másnap 7.), csapatban pedig újból érmet szerzett, ezüstérmes lett Schlierenzauer, Morgenstern és Kofler oldalán. A következő versenyeken formája hanyatlani kezdett, a szezont pedig a 23. helyen zárta. Boldog szülinapot neki! :)
