Keresés

Ha sokat vár tőled, akkor nagyobb küszöböt kell átlépned

Amikor más már felismer, neked le kell győznöd az akadályokat, hogy felismerj

Amikor más könnyűszerrel hordja a keresztjét, neked mások keresztjét is hordoznod kell

És ne irigyelj minket, kiknek csak éppen meg kell mozdulniuk és máris haladnak

Hanem inkább örvendj annak, hogy azt viszed, amit más nem bír el

És mi is örvendjünk, mert nagy távolságunkat átlépi az Irgalom

Mélységünkből felhangzó sóhaj felér az égbe

És eléd jön, hogy kiemeljen

Ha sok a terhed, örvendj, mert az azt jelenti, elbírod

Ha a mélységem, a mélységeknél is mélyebb, örvendjek, mert látva a gyengeségemet, elém jön az, Aki engem megmenteni képes

Nem vagyok tökéletes, hanem az akaratom tehet engem tökéletessé a Kegyelemben

Ha azt gondolod, hogy azért jövök hozzád, hogy elrebegj egy igent, akkor rosszul gondolod

Sokkal inkább azért, hogy kiejts egy döntést, egy igent, vagy egy nemet, hogy kilökjelek a közömbösségedből

Hiszen a langyos, az nem mérlegel, így döntése sincs, hanem egyszerűen alapok nélkül kijelent

És ne is nekem mond, hanem annak, Aki képes válaszolni neked a lelked útjain

Ugyan eljön, hogy tűzzel tisztítsa meg a világot, de mennyivel inkább az a vágya, hogy megelőzd

De nem úgy jön, hogy nem hagy a kezedben semmit, hanem a kezedből várja majd akkor a bűnbánat szavait, és a kéréseit, és kéréseid

Rosszul gondolod, ha azt gondolod, hogy azért jön, hogy megmutassa magát

Sokkal inkább azért, hogy megmutasson téged magadnak

És megtudhatod a bűnbánat szavaival, hogy azok milyen értékesek a számodra, megmutatva neked, hogy a Számára milyen értékesek, mikor megtisztulsz

És megtudhatod, hogy a kéréseid másokért milyen értékesek, és abból megtudhatod, hogy amit adsz, az marad nálad, és minél többet adsz, annál több marad nálad

Beléphetsz a bölcsességbe

"Istentől jön a segítség,
Istentől jön a reménység,
forduljatok Hozzá,
és meg fog menteni benneteket."

Mikor visszatekintesz, és azt érzed, hogy több lettél, lehet igazad is

De abban nincs nagyon igazad, ha azt gondolod a nemzedéked több az elmúlt nemzedékeknél

Mert azok, akik már letették a garasukat előttünk, azok előbb érlelődtek ki a megmérettetésre

Amikor pedig az igazságosság nevében másoknak fájdalmat okozol, és azt gondolod, jól teszed, éppen akkor alakítod a szeretetedet gyűlöletté

Ugyan az elmúlt nemzedékek szentjei szerettek volna ebben a korszakban élni

De ez azoknak adatott meg, akik lemaradtunk a többiektől

És egyáltalán nem lehet okunk a panaszra, mert amilyen a mélységünk, annyi a segítségünk

Ugyan megláttam-e a gondolataimat annak, amik?

Mert az könnyen jön tőlem, hogy beengedem hozzám a bukottak gondolatait, anélkül, hogy felismerném róluk, hogy idegenek

És az azért lehetséges, mert olyanok a saját gondolataim, hogy a rosszakaró idegenek is megborzadnak a gondolataim borzalmaitól

És mennyivel inkább azon is lehetnék, hogy megkeressem az ég gondolatait, és megengedjem az égnek, hogy találkozhassak azokkal

Ehelyett menekülök attól, ami életet adna nekem, és inkább befogadom a halál leheletét az elmémbe

Amíg nem vizsgálom meg a gondolataimat, azok minden ékezetével együtt, addig ez így történik

Nem veszem a fáradtságot a valódi érdekemben

Pedig a kezemben a lehetőség, hogy felismerjem, magamtól ki vagyok, és felismerjem ebben, ki nem vagyok

Taszításaimban haladok, holott haladnék a magasság vonzásában

Igen, valóban telve vagyok olyan gondolatokkal, amit másoktól nem fogadok el

Kivethetném őket a szemétre, hiszen a szemét szemétdombra való

De ez csak akkor fog bekövetkezni, amikor befogadom a tisztát

Mert amint megjelenik nálam a tiszta gondolat, ami nem oda való, az már nem is lesz jelen

Amint felismerem, elhagyom, és amint ragaszkodik, aszerint megragadom, és messze hajítom

Igen a felismert szelídségért, erőszakot veszek az erőszakomon, hogy ne legyen közös bennünk

Nyilván meg akarod érteni Jézust

És nyilvánvalóan arra van szükséged, hogy te értsd meg

És milyen akaratod indít el a megértés vágyára?

Nem az elme lesz a felismerő, hanem a szíved

A szíved egyszerűségében

Az elméd abból a felismerésből fog táplálkozni, és követni

És az nem úgy van, hogy egyszerre mindent, hanem egyszerre egy kérdést

Aminek a célja, hogy bővelkedj az erényekben

Így addig jársz egy kérdést, amíg az engedelmességben nem lesz a tied

Nem kényszerítve, hanem eldöntve

És amint gondolt rád, egyenesen rád a keresztfán, úgy gondol most rád

És nem csak gondol, hanem cselekszik, hogy megértsd

És hol szeret veled szemben? - a hitedben szeret megjelenni a szív útjain

Mert a hit az a hely, ami nem vesz el, hanem hozzá tesz

Ha megkeresed a Szavában, akkor alapvetően nem az van abban, amit másnak mond, hanem az, amit neked

Amit másnak mond, ő küzdjön meg érte, amit neked, azt értsd meg

A megértés jön, mert a Szava mellett ott van a Lelke, Aki megértet

De akkor nem értet meg, ha azt látja, hogy azt érted meg, amit megérteni akarsz

Hiszen az a világ gondolata

Az ég gondolata a befogadás

Mit mond neked az Isten?

Hogy értsd meg, hogy meg tudja könnyíteni a terheidet

A földi örömökben nincs béke, csak rövid kielégülés

És azokat szorosan összeköti a hiányérzet

Istenben szabadságom és szabadságod van, békém, és békéd van

Huszonnégy óra béke minden nap, és háromszázhatvanöt nap béke minden évben

Egy-egy perc meginoghat, de a csend visszaszerzi a békédet

A világ azon van, hogy elvegye a békédet, hogy igazolja önmagát, de nincs képessége igazolni azt, ami nincs a helyén

Nem az a természetes állapotunk, hogy elszakítjuk magunkat az Istentől, hanem Benne van a helyünk, és a békénk, ahol szeretünk

Isten tiszteli a szabadságunkat, és célunkért elfogadja a halálunkat is

De mindent megtesz azért, hogy életünk legyen

Ha nincs békénk, életünk sincs

Csak a halál kérdezi azt, hogy mennyi az éppen elég az élethez

Az élet nem számolja az életet, hanem éli a békéjét

Hogy azt keressem, hogy véletlenül se találjak, nincs annak értelme, hanem a föld nem akar elengedni

De nem kérek engedelmet a földtől, hanem kiszakítom magamat a karjaiból

Ugyan mennyit ér a csalfa csókjának egy röpke perce, a hűséges kitartó szeretetéhez képest?

Ha azt mondod mindent, akkor öleld a halált magadhoz

Ha nem vetem össze a testem öröm perceit, és a békémet, a békém éveit, és hogy mit adnak, vagy veszítenek el, nem jövök tisztába magammal sem

A test készíti számomra gúzs kötelet, és minden erejével szorosra fűzi

Az ég Szavában ott az olló, ami képes feloldani

Mit gondolsz az Atyáról, a Fiúról, és Lelkéről?

Abban majd világosságba fogsz lépni, sokkal inkább az a kérdés, mit gondolsz magadról?

Mert hogy megláthasd az Atyát a Fiúban, ahhoz először magadat is világosan kell látnod

Elhessegeted a gondolatot, de ne tedd, a Sátán az úr a Földön a tested felett

Az akaratodat adhatod a testednek, de avval odaadtad a gondolataidat, hogy elvezessen téged az igazságtól

És ugyan kihez tartozik a lelked, testedhez, vagy ahhoz, aki téged legjobban szeret?

Tested arra rendeltetett, hogy szolgáljon téged, és nem arra, hogy szolgáld

Nem akarod elfogadni, hogy a gondolataiddal azt teszi a Sátán, amit akar

Aki Istenbe lép, az szabadságot választotta, és úr lesz a részesedésben

Így úr lesz a Sátán felett

Ha kimented magadat a hatalma alól, akkor mentőkötelet dobsz a számára

Nem, nem tudod a gondolataid eredetét

Térj be az Istenhez, és megtisztulnak a gondolataid

Mégha egyszer-egyszer meg is sebesít a Sátán, de nem tud akkor elragadni

Tedd láthatóvá magad előtt a Sátánt, avval, hogy megkeresed az igazságot

Ha hagyod, hogy az árnyékban maradjon, meg fog téveszteni téged

Mi a legjobb fegyvered ellene, a böjt és az imádság

Keresd meg az Igazságot, és megmutatkozik a Sátán előtted, mint félelmetes 

Használd az értelmedet, amikor ezt teszi, meglátta, hogy kiléptél az uralma alól 

Mikor bekerülsz a küzdőtérre, akkor onnét csak egy út vezet ki, amire az van írva, ketten, együtt

Nem mehetsz a nézők közé, aki beül oda, az marad a küzdőtéren

Hegyre nézel, és hegyet mászol, ott vezet felfelé az ösvény, ahol beláthatatlanul meredek

Aki keresi a lankáját, nem tesz mást, körbe-körbe kering

Még a saját nyomomba lépek, mégsem jutok egyről kettőre

Szeretném varázslattal, és különösen nyitott szájjal, hátha úgy is jóllakhatok

Az utamon asztal, borral és kenyérrel, és még mindig derogál azokból vennem

Hangos dicsekvő nevetéssel vagy csendes mosollyal az ajkamon, ott van bennük a különbség

Dicsekszem, és szomorkodnak rajtam, a Segítőmmel dicsekszem, és vidámmá válik a szívük

Beléptél, és körbenézel, kik vannak a porondon

Most léptél a küzdőtérre, vidámodjon fel a szemed sarka

Annál nem történhet veled jobb, mint amikor teljes erőddel szereted az Istent, és befogad a szeretetének az ölelésébe

Szíved világossága felragadja magával az elmédet, és olyat látsz, amit eddig még nem láttál, és úgy értesz, hogy a gondolatod a Világosságból indul ki

Hogy új Emberré válhass, aki beléphet a valódi teremtésbe

Aki már nem abban született, hogy kimondatott rá, hogy élj, hanem aki maga érte el az életet, és maga küzdötte ki magában az életet

Avval, hogy befogadta magába az életet

Az ó ember testében szeret, az új ember pedig követi Jézus vértől átitatott nyomait

És Jézus akaratában teszi meg, hogy bizonyítsa a szeretetét

Egészen nagy tévedéssel vagyok magammal szemben, mert úgy vélem, hogy a megszentelődésem egy elhatározásom kérdése, és nem több

Mintha csettintenék egyet az ujjammal, és megtörténne

A tökéletességemet gondolom megszentelőnek, csakhogy amelyik edény tele van, abba nem lehet tölteni

És ráadásul azt gondolom, hogy mindent egyszerre tudok

De nem

Hanem amikor egy erényt megragadok, és megtartok, az vezet be egyesével az erényekbe

Éppen az, amikor felismerem azt, aki nem vagyok, az teszi számomra lehetővé, hogy megszentelődjek

Ha pedig a végével akarom kezdeni, akkor kezdjem a barátsággal, és azon felül kezdjem a hűséggel

Elszakítva magamat a mélységtől, felkéredzkedve az égbe

Aki elveszi a másét, az tudja meg, hogy igen alacsony szinten van a szeretete, amit a szeretetének gondol, ott abban amit kap, az a nagy tévedése, hogy övé az a szeretet

És hogy elveszem a másét, annak nem egyféle a formája, hanem ezer és egyféleképpen lehet megrövidíteni a másikat

És egyáltalán ne gondoljam, hogy csak külső okok vezetnek arra, hogy elveszem a másét

Hanem sokkal inkább a belső okom késztet, amit úgy hívnak, hogy önszeretet

Az önszeretetem vezet arra, hogy elvárjak másoktól, magam meg nem cselekszek, így a restségem az első késztetésem, hogy elvegyek a másiktól

És mivel gyógyítható a lelkem ez a betegsége?

Nyilván abban, amikor önzetlenül adnak, amikor kapok másoktól, és abban elkezd meggyökeresedni a felismerésem

És gondolj bele, amikor adsz, az, hogy hogyan adsz, az elveheti azt is, amit adtál, és hozzá is tehetsz bőségesen

Így mogorva arccal, és mogorva lelkülettel amikor adsz, akkor inkább elveszel

És amikor kioktatod a rászorulót, gondolva azt jószándéknak, azzal bezárod a börtönébe, és még a kulcsát is messze elhajítod

Hát igen, nehéz kérni, aki rászorul, mikor kér, szenved

De ez az első lépése, hogy kikerüljön a szorultságából, beleértve szellemi szorultság állapotát

Ugyan a Bölcsesség ébreszt fel téged, de mégis akkor kezded világosságban meglátni a világot, amikor megérint a Szeretet Lángja

És ugyan úgy van, aki lángra gyúlt, az Lángot ad, úgy hogy maga lángolva marad, de mégis az van, hogy az kapja meg azt az éltető Lángot, aki az akaratának megtisztításával elmegy érte

Az pedig egy belső áldozat, a figyelem oltárán

Addig meg telve vagyunk tévedéssel, az önmagunkból kiindulásainkban

Így ami megtéveszti a világot, az a tévedése, mert nem ragaszkodik az igazsághoz, amit úgy nyer el, hogy ragaszkodik a tisztasághoz

Ugyan a tévedő nem akarja megérteni, hogy amit a világban lát, az minden ítélet

Pedig megérthetné, de azt nyilván nem teheti meg a világban, hanem csakis a tisztulásban, ami nem más, mint kiszabadulás az ítéletből

A világ célját úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az egy választás, hogy maradok önmagamba zárva, vagy abból az ítéletből kilépek

Aki akar, az maradjon meg a muszájban, aki meg azt választja, lépjen ki a szabadságba

És hogy először a Világosság adjon világosságot? – hiszen azt teszi, amikor eléd tárja a Bölcsességet

Fel akarom tárni előtted az akaratodat, amikor is homokba dugod a fejedet, hogy meg ne érts

Mert ahol most vagyunk, ott teszed félre a mérleget

Ha azt keresed, hogyan ne kelljen, akkor nem találod meg azt, amit keresel

Nézz körbe, lásd meg, mennyi betegség szenvedtet mindenkit

És azoknak a többségének az oka a bujaság, és a hűtlenség

Amit megtetőz az azokban alkalmazott erőszak

Akármerre is nézel, és bármi mást szeretnél hallani, de mégis az van, hogy a szeretet két pillére a barátság és a hűség

Hogyan gondolod, hogy hűtlenségedben tovább mehetsz a megértésbe?

Mit is tesz az, aki megront egy gyereket? – gyilkol, a lelket küldi halálba, ahonnét csak igen nagy segítséggel tud kimászni a lélek

Ezért most ne a földi törvényre gondolj, hanem gondolj bele az igazságba, aki megront egy gyereket, az a gyilkosok büntetését kapja a pokolban

És mi van azzal, aki megront egy felnőtt és egészséges embert, az dupla büntetésben részesül

És mi van azzal, aki egy cédán vesz erőszakot, a büntetése tízszeres

Ugye nem érted, hiszen a szemedet a földre szegezed

A céda egy beteg szűz, aki rajta vesz erőszakot, az egy betegen vesz erőszakot

Amikor a hatodik törvény áll eléd azt gondolod, hogy az nem a te törvényed

Tedd a tieddé, mert érted megy el hozzád, hogy megmentsen téged a haláltól

És hogy megmentsen mindattól a szenvedéstől, amit a be nem tartása okoz

A cédáktól meg tartózkodj, mert amikor közelítesz hozzájuk, abban te leszel a nagyobb bűnös

Aki meg úgy lesz hűtlen, hogy azt gondolja, majd bűnbánatot tartok, az már le is mondott arról, hogy bocsánatot nyerjen

Felébresztetted az utolsót, és mögé léptél, hogy aki nem keresett, az is felismerhessen Téged

A legkisebbnek adtad a tanúság Lelkét, hogy a Láng, amit a szívébe helyeztél, az nálad maradjon

Hogy felderítse a szemedet, felderítse a szívedet

Hogy Aki a tanúságát adta a legkisebbnek, az tanúságot adjon neked is

Lángot, ami el nem emészt, és mégis látható

Hogy aki nem keresett, az felismerje a Bölcsességet, és megkapja az Atya Szeretetét

Az Írásokból lép ki a Lélek

Hogy miként éljünk igaz életet Istenben

Felismerve, hogy aki keres, az megtalál téged

Nem olyan helyre hívlak, ahonnét majd vissza akarsz térni, hanem oda, ahol ott akarsz maradni

Nem oda hívlak, ahol nincs jelen, hanem ide, ahol azt mondja: itt vagyok

Én tettem eléd az Írásokat, hogy azok visszavezessenek hozzám

Költeményekben szóltam hozzád, hogy megtaláld a jegyesedet

Jegyesedet, aki most megszólított téged

Hogy amit a legkisebbel tettetek, azt velem tettétek, az úgy visszhangozzon a szívemben, mint a Hegyi beszéd

Hiszen nagy tévedéseknek vagyok kicsi gazdája

Mert nem aszerint viszonyulok az Istenhez, ahogy Felé fordulok, hanem úgy, ahogy a testvéreimre nézek, és amint felőlük gondolok

Mert amint úgy szeretem testvéreimet, ahogy magamat szeretem, ledöntöttem a falat, amit Isten felé építettem, és attól kezdve, már csak egy fátyol marad köztünk

És ha már meglévő a kapcsolatom az Istennel, de elkezdek gyűlöletet nevelni a szívemben a testvérem felé, azzal elléptem Tőled, a Tőled távolba

Amikor Isten feltámaszt a szeretetének érintésével, attól kezdve elkezdek ragaszkodni Hozzá, fenntartás nélkül, és abban nincs nehézségem

De hogy azt szeressem, aki inkább az ellenségem mint a barátom, az sok és rengeteg, és még több munkám magamon, nem megy máshogy, mint önmagam megtagadásával, testem ösztönzéseinek ellene mondásával

És jócskán megkönnyítem azt a dolgomat magamon, ha azt nézem, ahogyan Te nézel, és azt látom, amit meg akarsz nekem mutatni

Valójában én vagyok az, akit nem a valójában láttam

Hogy megérted, hogy milyen fontos az a szeretet, amit irántad éreznek, az előbb utóbb bekövetkezik

És az akkor következik be, amikor felismered a téged körbefogó szeretet hiányát

És abban van egy késztetésed, hogy több szeretetet adj másoknak

De az igazi késztetést akkor kezded el tapasztalni, amikor szeretetet adsz, és felismered, hogy jó adni

És amilyen egyszerű a szeretet fogalma, annyira könnyű félreértelmezned

Mert nem a késztetésben adott szeretet a nagyobb, hanem amikor minden az ellen van, hogy add

Amikor annak adod, aki nem viszonozza, vagy akkor adod, amikor az alkalom teljesen alkalmatlan és terhes számodra

És az, hogy valakinek adom, a másiknak meg nem adom, vagy egyenesen visszavonom, azok kérdésessé teszik a szeretetem milyenségét, hiszen telve van önösséggel

És ha azt gondolom a szeretetem lehet Istentől elszakadva teljes, az először is gőg, a gőg meg gyűlölet párja, és nem a szereteté

És ha ugyan még nem tapasztaltam, de az értelmem felfoghatja, hogy van bennem, és benned egy szikra Istenből, aki várja a lelkemet, amikor szellemem várja a lelkemet

Hogy egyesülhessenek, hogy szellemem közvetlenül adhasson a lelkemnek Istentől

Felismerésekben és ösztönzésekben

Hogy az értelmem is munkát kapjon a szeretet fogalmának feldolgozásában

Hogy a felismerésben ne egyszerűen csak döntsek, hanem átgondolva és mérlegelve találjam meg a helyes utat a szeretet útjain

És még rám vár a feladat, hogy felismerjem, a helyes döntés az küzdelmes

Hiszen a kényelemszeretetem, az elsősorban önösség, igaz, van benne egy szükséges rész is

Az értelmemre is sok munka vár, ha a Szeretet mellett döntök

Nehogy azt gondoljam, és gondold, hogy mikor jön a Kegyelem, azt fogja mondani, hogy élj

Hanem amikor jön, világosságot ad, hogy meg tudjam ragadni a Kegyelmet, és ki tudjam magamban, s magadban küzdeni az életet

Itt van a Kegyelem, csak én vagyok a megértésben lassú, és töredékes

Előttem az értelem, hiszen kinyilvánítja a Bölcsesség, de nem azt teszem, hogy befogadom, hanem körbejárom

Olyan vagyok, mint egy zöldségtermesztő, az egyik keveset termel, a másik bőségben bővelkedik, mindketten tudják ugyanazt, de csak az egyik csinálja eredményesen

Ugyanúgy, mint két borász, mindketten tudják ugyanazt, az egyik ugyanabból szőlőből csodát készít, a másik nem jut többre lőrénél

És aki nem tud szépet készíteni, nem érti, mért nem, hiszen tud mindent

Belép hozzánk a Kegyelem, de hogy életet adjon, ruhaként magára ölt más alakot a szentekben

Akik felöltöznek, majd hozzák, és tovább mennek, miközben a Kegyelem megmarad, nálam marad, amikor okos vagyok

Közben meg jól el tudnak hitetni azok, akik azt mondják náluk a kegyelem, és közben amit adnak, abból lesz nyereségük, kinyújtok tenyerükkel tőlem várva

Az Isten, Atya, Fiú, és Lélek

A Lélek jön, és felébreszt mindarra, amit Jézus tanít

Nem azt fogadom be, aki hozza, hanem a Lélek jön, hogy szállást vegyen nálam

És mikor rálépek a tanított útra, avval befogadom az Atyát is, a befogadott Bölcsességben

Nem más választ, én választok, ha jól választok, bővelkedek a csodákban

Megízlelve, mit jelent Isten áldása

Az engedelmességed vezet be téged a megértésbe, és neked lett mondva: vedd a szavamat magadra

Annyi lesz a megértésed, ami rád vonatkozik, és abban az ütemben értesz meg, amint megszentelődsz

És hogy ez mérlegelés, igen a szíved mérlegelése

És hogy ez küzdelmes és fárasztó? - igen küzdelmes, de megtaláltad a helyet, ahol megpihenhetsz

Ne gondold, hogy Isten a csodákban szereti, hanem abban szereti, amikor kiküzdted, hogy a csodák megszűnjenek csodák lenni

Az oktalan megértés nélkül hal meg, az élő engedelmes, és evvel kilép a halálból

A halott nem tudja, hogy nem ért, az élő együtt jár az Istennel

Ami ott kezdődik, hogy gondolatod találkozik a gondolatával, és cseréltek

És hogy bezárjam a gondolataimat az önösségbe, az a visszatérésem a halálba

Ha megkérdezik tőled, hogy kit a legkönnyebb szeretned, mit fogsz válaszolni, vajon felismered a kérdésed?

Mert attól kezdve, hogy megérintett, és megértetted mit tett, és mit tesz érted, eltölti a szívedet az Iránta való szeretet és a hála

És értsd meg, hogy mért jön először hozzád a Szavával, hogy eltölthessen téged a jelenlétével, aminek mindennél jobban örülni fogsz

Mert amit nem akarsz, azt nem cselekszi, amit viszont akarsz, az megjelenik előtte

És gondolj bele, hogy mért nem jön királyi hatalommal

Ami azt jelenti: nem akar senkit sem elítélni

Hanem, hogy arra az ösvényre vezessen mindenkit, ahol megtalálhatjuk a Szelídséget

És hogy elhagyjuk a halál kanyargó ösvényeit

Nem rejtett szándéka, hogy bevezessen mindenkit a Házába, ahol már szőlőmunkások várják a megfáradtakat

Hogy a terméketlen hajtásokat óvatosan lefejtsék, a termőket meg megerősítsék

Hogy belépjetek a szőlőskertbe, ahol az élet Forrása fakad, és minden egyes tőkét egyenként megöntöznek

De nem úgy, mint a béres, aki azon van, hogy gyorsan végezzen, hanem úgy mint a gazda, aki minden egyes tőkével elbeszélget, és megkérdez

És örvendezz annak, ha először eljön hozzád a Szó, Isten Szava, mert abban ott van: az ajtódban állok, és kopogtatok, bejöhetek?

„Isten itt van, velünk van, most! Ne nézzetek se hátra, se jobbra, se balra, nézzetek előre, és lássátok ki áll előttetek!” 

Mert mi is történik, amikor elkezdek figyelni az Istenre, befelé fordulva a csend felé, amikor elhallgattatom magamban a világ hangjait?

Kezdek gondolatokat várni Tőle

És elkezd gondolatokat adni mindenben

Azokban is ad gondolatokat, akik nem keresik a jelenlétét

Igaz, az semmit nem hoz az ő számukra, hiszen nem ismerik fel, ki közöl bennük

Hogy elkezdem várni a gondolatait, veszem azt a Szavából, és kiegészíti a Szavát, és rácsodálkozom, amikor azok egymáshoz illenek

Amikor beszél, úgy beszél, mint az Isten, és amikor cselekszik, úgy cselekszik ahogyan az Isten, az pedig elválasztja az embertől

És abban azt ismerjük fel, Aki leereszkedett a gyermekeihez, és magunkat is felismerjük abban

Egy-egy percet Neki szánunk, a gondolatainak, majd egyre jobban elkezdenek lekötni minket a gondolatai

Ugyan tehetnénk, hogy kiszakítjuk magunkat a világból, ehelyett felvonzza a gondolatainkat az égbe

Eddig a világból szemléltük az Istent, kevés megértéssel, most kialakul bennünk, hogy az Istenből szemléljük a világot, többet megértve a világból, mint amit megérthet a világ önmagáról

Mikor nem tapasztalom az Istent, mások meg az ellenkezőjéről beszélnek, az Isten nem más egyik esetben sem, hanem ugyanaz

Ha nem keresem, Ő keres engem, de cselekedetei csak annyi lesz értem, mint a gondolataim, mint a tiszta gondolataim

Annyit mindig megad, ami a földi életemhez szükséges, de ami tőlem függ, azt a részt nem adja

Azt szereti, ha kérek, abban szeret cselekedni, amint kérek

Ha nem kérek, próbálja velem megértetni, hogy kérjek

Eléd rakta a Szavát, hogy megértsd mit vár tőled

Keveset kér, mégis az sok a számomra és a számodra

Hogy szent legyél, azt várja tőled, és az hogy kérsz, az segíti meg azt, hogy valóban elérd a szentséget

Az a tévedésem, hogy az Istennek kérek, hanem abban én leszek az, aki épül

Ő mindent megtehetne a kérésem nélkül, amiért ragaszkodik a kérésemhez, az én vagyok, a megszentelődésem miatt várja, hogy kérjek, és kérj

A kérésünkben épül a hitük fel a magaslatokra, ott lépünk Sion hegyére

A test földben születik, a lélek Sion hegyén fogan

Mikor felsír a felismerésben, meglátva Istenben önmagát 

Ha nem törődne velünk a Lélek, az istenhitünk értelmetlenné válna

Hiszen a hitünk nem egy halott dologban gyökeredzik, hanem a Feltámadt Krisztusban

Aki elküldte a Lelkét, és velünk maradt

Még mikor nem tudod, és nem látod az összefüggéseket, nem látod a hajtóerőt sem bennünk

Az Élő és jelenlévő Isten válik az erőnkké

Még mikor csak abban vagy, amit látsz, mi abban vagyunk amit tapasztalunk

Élővé válik az Ige a számunkra, mikor meghalunk az önmagunk számára

Élővé teszi a Lélek a Tanításokat, hogy a Tanításokból kiindulva megértsünk, és majd kövessük

Nem egy halott sziklára élül a hitünk, hanem a cselekedeteire

Amely onnét indul, amerre elindulunk a felismerés felé

A ránk figyelő és válaszoló Isten teszi élővé azt a hitet, ami ott van a Tanításokban

Átnyújtjuk, hogy te is megtapasztalhasd azt, amit tapasztalunk

Isten Szavára mutatnak a tanúságok, amelyek az élő Istenre mutatnak

Azért maradt velünk, hogy adjon

De csak annak tudja odaadni, aki befogadja

Azt mondják, nézd meg az anyját, és vedd el a lányát

De az igazsághoz még jobban hozzá tartozik, hogy nézd meg az apját

Mert ugyan a test nem fordít nagy hangsúlyt a lelki dolgokra, de saját magának választhatna könnyebb sorsot, mikor gyermeket vállal

Mert a lélek nem a testben születik, hanem szülőt választ, hogy testet ölthessen

Ezért aki gyermeket vállal, az legyen lelkileg érett, hogy érettebb lélekkel születhessen a gyermeke

Mert a lélek, amikor jön testet venni, keresi a hasonlót

Így egyrészt nem mindegy a szülő kora, a lány legyen legalább tizennyolc éves, de minden esetben legyen több mint tizenhét

A fiú legyen legalább huszonhárom éves, mert ő legyen az, aki lelkileg érettebb

Másrészt meg jó, ha mindketten felébresztették magukban az igazságot, az igazság megragadásával

A magzat testét meg a lelke építi, ezért hagyjátok egymást békén áldott állapotban, ne zavarjátok, hogy gyermeketek egészségben születhessen

A ti testi egészségetek összefügg a lelketek egészségével, és a gyermeketek egészsége is sokban függ attól

És amint ti sem emlékeztek a célotokért, így majd gyermeketek sem emlékezhet a céljáért, a lelkének a múltjára

Akik még nem ismerték fel magukban, a belső kiküzdésben az Istent, és nem is próbálják keresni, azok ugyanazt mondják, de nemcsak azonosan beszélnek, hanem a tetteik és a gondolataik is azonosak, annak ellenére, hogy tiltakoznak ez ellen

Akik meg találkoztak az Isten kegyelmével, és megtapasztalták a csendet, amikor lemondtak a világ gondolatairól, azt mondják, amit tapasztalnak, és ami igaz

És közben vannak olyanok, akik a tanításokat ismerik, és nem is mondanak ellene, de langyosságuk bekényszeríti őket azok közé, akik nem ismernek, és a tetteik is úgy alakulnak

Nyilván úgy van, hogy homokos tengerparton, mikor a víz üdítően meleg, és simogató, bekívánkozol a vízbe

Majd amikor égi értelemben oda kerülsz a csábító tengerpartra, és nem tudsz belépni a vízbe, nem külső gátló tényező miatt, hanem belső kényszerrel ezt lehetetlenné téve, szenvedést okoz az neked

És már itt is úgy van, amikor megterheli a lelkedet a sötétség, és a Kegyelem nem lépi át a sötétségedet, elkezdesz menekülni a világosságtól, belső kényszertől vezérelve, a bűneid súlya alatt

Mikor valaki imádkozik érted, ő felszabadít téged ettől a menekülés kényszerétől

Ez még nem a világosságod, hanem a lehetőséged, hogy belépj a világosságba

És amit neked mond az Igaz, az igaz, és arról tanúságot adnak a keresők, akkor más nincs rajtad kívül, aki téged bevinne a világosságba

Így ismerd fel a kérdéseid tengerét, mert azokban ott van, hogy hogyan nem

A hogyan igen, az meg nálad van, az engedelmességben, ami bevezet téged a felismerésbe

Hogy át kell menned egy sivatagon, le kell győznöd a sivatagot

Hagyjátok abba Isten Szavának elferdítését!

Ne gondold, hogy csak a felébredésed az, ahol az akaratod számít, hanem inkább minél közelebb kerülsz az igazsághoz, annál jobban számít az akaratod, ami tudatos

És sok visszakérdezésre van szükséged, hogy egyre jobban tudatossá váljon

Hiszen a tudatosságod minden helyzetben felismertet, felismertetve veled a gyengeségeidet is

És ahogy látom a gyengeségemet, úgy tudok az erődre támaszkodni

Először eldöntöd, hogy felébreszted magadat, avval felébresztve a szellemedet

Majd eldöntöd merre tovább

Isten a szeretetében fürdet, és az minél jobban betölt téged, annál inkább Ő lesz a cselekvő benned

És választhatod az engesztelés nehezebb útját is, avval kilépve a szeretetéből, a szeretetéért

Magad választva a nehezebbet, az Ő ölelésében, de a magam törekvő akaratában

Hogy ugyan adja az erejét, de mégis takarva adja, hogy már ne csak Ő legyen a cselekvő, hanem cselekvővé lépjen elő az akaratom, ledöntve akkor a hegyeket

Istenben elé lépve, mégis maradva a nyomában

És a tudatosságom megsegít a kísértésekben, hogy ne erőszakom legyen a harcomban a másikkal szemben, hanem a szeretetem

Így a Sátánt se harcolva fogadjam, hanem magamat legyőzve

Ezzel világosságot adva a Világosságtól

Hogy az ördögök, és minden más bukottak is arra essenek, hogy elkezdenek mérlegelni

Szeretetedben megállva az erőszakukkal szemben

Gyengeséggel legyőzve az erőszakot

Jézus vérébe burkolózva

Gondolatokat ébresztve

Ahol már itt is van a mérlegelés

Magam is töprengve

tartalom nélküli forma, forma a formáért 

Szellemszikráddal beoltottad az alanyunkat, hogy édes és bő termést hozzon

De hogy életre keljen bennünk a nemes, ahhoz sok gondoskodásra van szüksége, hogy felébredhessünk, hogy felébreszthessük Isten Szavával

Ezért egy kicsit máshogy kell nézzünk a nemszeretem részre

Amikor bekopog hozzánk kéretlenül a szükség, és az ínség

A fájdalmak és betegségek, a magunk és mások szenvedései

Hogy már ne abban lássunk, ami alulról való, hanem abban, ami felülről érkezik

Hogy a nemszeretem részben felismerjük, milyen sokat jelent, amikor a másiktól kapunk, hogy képesek legyünk mi is arra

Mert önmagunktól ugyan a szánk képes, de a tetteink másról beszélnek

Hogy inkább a tetteink váljanak beszédessé

Hogy beköszönthessen hozzánk először a hála, majd képesek legyünk arra, hogy másokat ébresszünk a hálájukban, ahogy mi is a hálában ébredezünk

Hogy eljöjjön hozzánk, hogy már ne értéktelen kövekben mérjünk, hanem gyémántokban

Hogy meg tudjuk tenni a nagy lépést, kérve

Hogy meg tudjuk hallani abból mások kéréseit

Valaki minél szegényebb, és minél közelebb kerül az ínséghez, annál nehezebben állja meg, hogy tiszteletben tartsa mások tulajdonjogait

Annál nagyobb a kísértése, hogy másoktól elvegyen

Ha ebbe a helyzetbe kerülök, akkor kérjek, először attól, aki a viszonylataimban segíthet, majd ha a kérésem meddő marad, akkor fordulok Hozzád, és akkor megkönnyíted a terheimet, ha szorgalmas vagyok, megsegítesz

Ezért ha teheted, vedd figyelembe, hogy másokat jólétre segítsél

És tartsd a szemed előtt, hogy méltó a munkás a bérére

És segítsd meg a gyengét

Minél többet kaptál, azt másokért kaptad

Amikor Isten kijelent, akkor úgy lesz

Szokj hozzá a gondolatot, hogy amikor kijelent, akkor meglesz

Nem, nem fordította el rólad a tekintetét, hanem te nem tekintettél Rá

Engedte, hogy kiteljesítsd az akaratod

De egy időszakot lezár, és új időszakot kezd

Amit áthat az ismeret

Oda meg csak az megy be, aki be akar oda menni, és kijelenti az akaratát Neked

Aki elégedett önmagával, tapasztalja meg önmagát

És ne legyen elégedetlen a választásával, hiszen a mellett döntött

Még nem ismered a Hatalom Istenét, mert eddig csak azt láthattad, mit cselekszik az Irgalom

Elküldi a Szavát maga előtt, aki elhiszi, az igazságot hiszi

De mint a Hatalom Istene sem fog mást mondani, hanem megkérdez téged

Nem dönt helyetted, te döntöd el, mit mondjon neked

Szebbé tudnád tenni a világot, egy ember is szebbé tudja tenni

Jézusban lépett be az Irgalom a világba

Ha követed, személyessé tudod tenni a kapcsolatotokat

Megismerheted a megismerhetetlent, mert önmagát adja, hogy megismerd

Mint ahogy Testét és Vérét adta, úgy kínálja most nekünk, hogy eggyé váljunk

Az áldozatát kínálja most a Testének, és a Vérének

Hogy ne egy láthatatlan Isten legyen, hanem eggyé váljon bennünk

Ezt kínálja nekünk fel az Irgalom

Ugyan elhozza az új Ég és az új Föld korszakát, de nem azt kínálja, hogy majd attól fogva, hanem azt kínálja, hogy mindazoknak, akik befogadják, belépjenek az újba

Ébreszd fel a hajnalt, ismerd meg, hogy megismertethesse önmagával a világot

Kiárasztja a Szavát a világra, vedd Testét és Vérét, hogy fel tudd ismerni a Szavában

Nem hatalommal jön, és se nem erővel, hanem elküldte Szavát maga előtt

És azt ne hidd, hogy el tudod odázni a kijelentését, amikor majd lezárja a régit, és megnyitja az újat

Félelemmel ne töltsön el a felismerés, hiszen az történik veled, amit akarsz, hogy megtörténjen veled