Nem kedves, bevallom, igazából azt akartam írni, hogy egy sznob liba vagy borzalmasan irritáló, modoros stílussal, ám annál kevesebb intelligenciával. A topikbeli megnyilvánulásaidról meg a medve és a vadász vicc jut eszembe. De biztos élvezed, te kis mínuszfetisiszta. :-)
Nem lenne semmi baj azzal, ha ezt te lehangolónak találnád, mint ahogy azzal sem volt bajom, hogy szkati unalmasnak és lassúnak találta az ajánlatomat. Nyugodtan visszaolvashatod. Nem sértődtem meg érte. Csakhogy nem arról van szó, hogy te másképp nyaralsz, hanem arról, hogy köcsögösködsz. Ami téged minősít. Ez a te lelki nyomorod, nem az enyém :-D. Nehéz lehet számodra az élet.
A zenei ajánlatod akkor is tetszett, csak a stílusod nem szimpatikus. De nem zavarsz egyáltalán. Azzal nem is vígasztallak, hogy elnövöd. Már ilyen maradsz. Szórakozzál jókat!!!!!
a nyári Genova-i nyaralásunkból nekem is egy hasonló az egyik legnagyobb élményem:
Casella-ba szintén keskeny nyomtávú, de villamosított vonaton-vonalon felmenni a hegyek közé, majd megérkezni egy csodás kis faluba, ahol persze egyből egy kis strand, majd arrébb egy nyugis kis szálloda teli nyugdíjasokkal, utána pedig a főtéren több étterem, egyből két fagylaltozó, bentebb gyönyörű templom...
a vonaton együtt utaztunk egy botos öreg bácsival és a "filippino" hölgyutasával, akinek végig mesélt a környékről...
nagyon meleg volt, nem lehetett minden ablakot lehúzni, de a huzatra mindenképp szükésg volt...
végig küzdöttük a közel 1 órás utat, hogy a két légteret elválasztó ajtót hogyan, mivel tudjuk kitámasztani, hogy az első részből hátra is jőjjön menetszél:-)))
a bácsi végül felajánlotta a speckó, szerintem valami kevlár, 10 dekás botját, azzal támasztottam ki az ajtót, de az többedszerre is kiesett a "helyéről"..
egy idő után már csak röhögtünk, mindannyian:-))))
én szinte már sírtam a nevetéstől, annyira mulatságos volt a küzdelem:-)))
visszafelé persze a sors újra egy vonatra sodort minket, ismerősként üdvözöltük egymást...
majd pedig elkezdtük a küzdelmet, most az ablak kitámasztásáért.......
lejtmenetben nagyon lelassított a vonat, a sínen előttünk 3-4 őz sétálgatott, láthatóan nem zavarta őket a közeledő vonat, a masiniszta persze nem dudált, türelmesen zötyögtünk mögöttük kb. 0-val, amíg le nem sétáltak a sínekről:-)))
Küldök egy videót, ez is mutatja, hogy engem mi érdekel: kattints ide
Ennék ilyen kenyeret, süteményt, ami hagyományos módon készül, faszenes kemencében.
Itthon is termelői árut vásárolok, illetve sok mindent magunknak megtermelünk, és tavaly már Olaszországban is sikerült ilyen élelmiszereket vásárolni. Szalámit, kenyert már nem multiban veszünk, hanem kis pékségben, illetve kisüzemi szalámikat, sajtokat.
Amikor jöttünk hazafelé délről, lejöttünk az autópályáról (Atena Lucana - Sorrento környéke). Sötét volt. Egy kisvárosban találtunk egy hölgyet, aki valamit árult. Nem tudtuk mi lehet az. Csak a nagy citromokat ismertük fel. Később derült ki, hogy főtt disznófej megsózva, citrommal meglocsolva. Meg gyomor, de abból nem kértünk inkább. Nagyon finom volt. Jó citromos volt. Azóta se láttunk olyat sehol. Ez is egy élmény volt. Nem egy gazdag étel, de egészséges, jól megcitromozva könnyebben emészthető.
Nagyon finom szalámit pedig Norcia környékén vettünk. Ott szinte csak a helyiek álltak meg. Turisták nem. És ilyen helyen jobban örülnek is egy idegennek. Nincsneke kifáradva a turistáktól.
A büfénél terveztük elfogyasztani, amit vásároltunk. Rosszul parkoltunk, a hölgy büféje nem látszott a kocsinktól. Megkért, hogy álljunk odébb. Gondolta a férjem, hogy akkor menjünk is tovább (nem sértődöttségből). Aztán a hölgy észrevette, hogy menni akarunk, és szólt, hogy ne menjünk, maradjunk. Éreztük a szivélyességet, kedvességet. Mikor másodszorra jártunk ott kb 2 hét múlva, visszatérő vásárlóként üdvözölt.... megismert bennünket.... ezek megmaradnak az emberben.... lenyomatot hagynak a lélekben
Ezek mind emlékezetesebbé teszik az utat. Persze jó volt látni Lecce gyönyörű városát is.
De ilyen hétköznapi dolgok egy buszos, szervezett utazás során nem igazán történnek meg velünk.
bemenni a templomba, miközben mise van, és gyönyörűen énekel a kórus...... előre ki nem számított meglepetések
és meg kell nézni, amit a turisták is megnéznek (Castel del Monte).... és itt nem olyan kedvesek az olaszok.... gondolom televan a hócipőjük az értetlen idegenekkel.... megértem.
közben sütünk főzünk magunkar, ezt igazán könnyű összeütni
és eszünk egyszerű helyen finomat műanyag tényérból... egyszerű a hely, de a kiszolgálás annál szívélyesebb... és milyen finom az étel..... nem a itthon megszokott olcsó konyhás színvonal....
és trattoriaban is falatozunk, miközben a teraszáról bámuljuk a tengert...... 30 euro körül fizettünk.....megérte.... friss ízek...zamatok...
Polignano a Mare - persze mi is megcsodáljuk másokkal együtt....
de megállhatok, ha látok valami érdekeset, egy idegenvezetőt, ahogy gesztikulál az angol turistáknak.... leragadtam.... és szerencsére az én "idegenvezetőm" nem szólított fel, hogy haladjak a csoporttal.
Kapcsolatba kerülni az emberekkel, vagy csak figyelni őket.....
.... egy olajfa ligetben borjút sütni sajttal, ahol csak mi vagyunk
körberollerezni Gallipoli óvárosát.... ez még az olaszokat is meglepi
Gallipoli jobban mutat, ha egy Vespa is van a képen...
óóóó ez a "migráns" jól érzi itt magát..... telefonál órákon át
kóstolgatni, hogy a tökéletes caffé mégis hol a legtökéletesebb..... jé egy ilyen kis ismeretelen kisvárosban is lehet a legjobb a kávé.... de jó lenne hazahozni ezt a csészét.... megvehetnénk, hátha eladják nekünk...
Amit ki tudsz szemezni belőlük, kb. annyi, amit most is el akarnék mondani. Az én történeteim, helyeim kevésbé a turizmusról szólnak/-tak, jobban hasonlítanak egy portréra. Nem tudom ideírni őket. De ugye nincs harag?!? :)
Megint rákerestem Calabria kifejezést tartalmazó hozzászólásokra, és úgy látom te sokat tudsz erről a régióról. Inkább te írhatnál, ajánlhatnál helyeket. Amit eddig leírtál, azokat kimazsolázom. Ráguglizok.
Persze. De a táj szép, a miliő különleges, az élmény valós. A beszélgetés annyira nem is fontos. Arra esetleg a Felcsut-Alcsut-vasut is jó lehet... ;-)
Kocsival megyünk, aminek megvan az az előnye, hogy bárhova eljuthatunk. Nem gond, ha nincs tömegközeledés, vagy rossz. Viszont igen harmatos olasz nyelvtudásom miatt nem sok mindenről tudok beszélgetni :-)
Jól közelíted meg a dolgot. Számomra például egy bő 3 órás keskenynyomtávú és gépolajszagú döcögés a le- és felszálló, cserélődő őslakosokkal együtt Cosenzától Catanzaróig, a csodás hegyvidéki tájat bámulva, egy szakaszon a kalauz úrral az élet apróságain csámcsogva, az egyik legszebb mese, amire Itáliából szívesen emlékszem. Ott a kisvonatozás az emberek hétköznapjainak szerves része. Calabria mesés a szegénységével, egyszerűségével együtt. Vagy épp azért.
Tropeában elvileg szeptember közepén van az egész óvárost estéken át belakó blues- és jazzfesztivál. Azt is nagyon szerettem egyszer.
Persze! Szivesen. Csak szerintem én a kisebbséghez tartozom azzal kapcsolatban, hogy mi érdekel. Talán azért is nem nagyon találok anyagot. Most Pentedattilot nézegetem. Valamiért nagyon izgat az Aspromonte.
Megosztottam egy videót is, amire szkati azt mondta, hogy lassú és unalmas. Nekem meg nagyon tetszett. Érdekel a régi kézműves mesterségek.
Vegyesen szoktuk az utazást intézni. Megyünk turistás helyekre is, de azt is szeretjük, ahol szinte soha nem jár turista. Egy üres olajfa ligetben ebédet készíteni.... kis gázfőzőn. És éppen egy úgy egy trattoria teraszán a tengert bámulva ebédezni. Vegyes utat szoktunk csinálni.
Gigliola Cinquetti - Non Ho L'età nekem nagyon tetszik :-). És ráadásul a régi verziója. Mint Széci Pál. Nem ismertem korábban, én örülök, hogy megosztottad. És időnként Celentanot is szoktam én is hallgatni.
Egy calabriai barátunknak van itthon egy kis pici, falusi pizzázója és ők egész nap ezeket a régi számokat hallgatja. Én is nagyon megszerettem őket.
Di Barit se ismertem.
Imádom az olasz nyelvet. Is.
Amióta délen jártunk, azóta meg csak oda mennék vissza. Pedig azt hittem, hogy nem olyan szép mint a közepéig. De rajongójává váltam. Inkább azt mondanám rabul ejtett, és most már nekem az igazi Olaszország dél :-). Ez van.
Déllel úgy jártam mint Petőfi az Alfölddel. Én is csodálom északot :-D
Ahogy kutatom az infókat én is úgy gondolom, hogy Puglia a nagyközönségnek jobban bejön, és azzal a tartománnyal biztosra mennék. Ha elmegyünk Calabriáig, akkor nekem nem elég 3-4 tengerparti város, ami főleg a turizmusra épül.
Most így az anyagokból azt látom, hogy van egy-két felkapott hely, azon túl pedig a szegénység, elhagyatottság jellemző. De lehet, hogy látni kell. Lehet, hogy a fotó nem adja vissza a hely varázsát. Ahogy nekem Taormina sem tetsztet képekről. De amikor a téren álltam, az meglepő érzés volt a fotókhoz képest.
Közben azzal is számolnom kell, hogy lehet hogy a szeptemberi nyaralásból október lesz. Akkor már a turistás városok kiürülnek, a tenger fürdésre már nem az igazi. Nincs a parton olyan élet, bár a zsúfoltság sem jó, de ismerei az októberi partot. És akkor jó, ha van más fajta látnivaló. Amikor Camigliatello Silanoban voltunk, akkor sajnáltam, hogy a fesztiválok idejére már mennünk kellett. Volt egy gombafesztivál. Ott sok a tölgyes. Azon résztvettem volna.
Még párhuzamosan kutatom a két régiót. Csak hát Calabriáról nagyon keveset találok kivéve ez a pár város, azokat meg már rongyosra olvastam.
Időjárásfüggő is lesz. A hegyekben jó időnek kell lenni, viszont októberben ez már kockázatosabb. Lehet, hogy nagyon bejönne nekünk Asporomonte. Lehet, hogy nem. Nagy kérdőjel van bennem. De amíg a kérdőjel megvan, addig kutatok. Van még időm. Még szimatolgatok. Biztos tartaléknak ott van Puglia.
Csak annyit a zenei ízlésemről hogy nagyjából a Dire Straits, Pink Floyd, LGT, Cseh Tamás vonal jellemzi, de ezekre az olasz zenékre (Nada, Di Bari, Celentano, Bobby Solo, Cinquetti, Patty Pravo stb.) valahogy nagyon rácuppantam. :-) Szóval a megvetés nekem is jár. :-)
