A kedvenc pókunk! Unokáim közül több is pókiszonyban szenvedett. (Hogy honnan vették ...? nem tőlem!) Ezzel a pókkal sikerült az averziójukat csillapítani, mikor megmutattam nekik, hogy táncol, ha picit megpiszkáljuk, körbe-körbe, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek látsszon. Nagyon tetszett nekik.
Más! 2 fiúunokám (a sok közül) pici koruktól félt a méhektől, ilyesmiktől. Az egyik ordítva futott be az udvarról, hogy ott egy "zümzüm" (2-3 éves volt). A másik odáig egyszerűsítette a védekezést, hogy nyáron lehetőleg ki sem ment a naturfüves udvarra. Nekik meg a nagy kék fadongót mutattam be, először csak fotón-videón, ahogy elbódulva udvarolnak a muskotályzsályának. Mondjuk tényleg elképesztő, a hangjuk még a csukott ablakon át is hallatszik, ilyenkor néha kifutok és gyönyörködöm bennük. A füvet kerülő unoka - most 14 éves - újabban remek makrofotókat készít mindenféle rovarról, köztük hártyásszárnyúakról is.
Érdemes néha beavatkozni, akár még jól is elsülhet!
Biztosan gyakori, ismert valaki, de nekem még nincs bemutatva :), ezért kérem, azonosítsátok ezt a hosszúlábút. Ilyenkor nyár végén igyekszenek beköltözni a házba. Ezt is az egyik sarokban fotóztam. Köszönettel várom a választ!
Kullancslégy. Május körül kétszer is hazavittem magammal egy ilyen példányt. A másodikat nem nyírtam ki, hanem beraktam egy átlátszó műanyag dobozba. Nem tetszett neki, folyamatosan mozgott. Másnap reggelre kimúlt. Azután már nem találkoztam ezzel a fajtával.
Köszönöm a gyors azonosítást. Így, hogy megtudtam, miféle, arra gondoltam, talán azért került elő, és "ült" olyan tétován a semmi rózsaágán, mert megszüntettem az addigi élőhelyét, amikor eltávolítottam egy régi-régi korhadt csonkot a földből.
Ez itt milyen jószág? tele van velük az összes bokor. Nem hagyományos pókhálójuk van, hanem ahogy látszik is, egy látszólag (vagy valóban?) kaotikus háló a levelek között.
A rés-keresztespókról azt olvastam, hogy éjjel táplálkozik, gyenge a hálója és kisebb rovarokat fog. A képen szereplő mama ezt nem tudja. A fényes nappal (a lámpa ne tévesszen meg) beleakadt talán sebes acsa hím jó erőben volt, hiába verdesett, a pók kis tétovázással minden lépése előtt, de előbújt és elkapta.
Az előbb mutatott négylábúval közös a hálójuk egyik keretszála, amit nem tudom, hogy hoztak össze úgy, hogy egyik sem ette meg a másikat (főleg a rés a koronásat).
Négy lábú vitéz. A hálója kicsi és szedett-vedett, ami nem meglepő, hiszen nincsenek hátsó lábai-ahhoz képest viszont egész jól szőtte meg. Kíváncsi vagyok, megmarad-e. Úgy tűnik, vedlés után nem sokkal érte valami, fiatal még ez a potroh. Érdekes, hogy a lábait mennyire hátrahajtja, hogy pótolja a hiányzókat. Adtam neki egy legyet, nem kötözte meg, nem is nagyon próbálta, hanem úgy, ahogy volt, elfalatozta.
Ha már eszünk... Végy egy jó szelet forró, éppen sült, hólyagos, de vékony, ropogós fehér pizzát, kend be bőven vajjal, és pakold meg friss retekkel és rúkolával! (A nevét nem tudom; nálunk nagyon sikeres és gyakori.)
Néha a rokonszenves rovarok is kapnak valami finomságot. Ez itt egy friss, virágos izsóphajtáson lakmározik:
Ooo pedig gyönyörű, lehet nagytotált nem is lőttem bar a hálójuk képen alig látszott. Szabad szemmel viszont nagyon durva ahogy mindenhonnan csüngtek az Iguazu nemzeti parkban.
van azért nekik, csak nem ránk veszélyes legalábbis az itthoni fajok. Az egyik legnagyobb kerekhálót szövő pók a Nephila clavipes vagy az Aranyhálót szövő pók akit volt szerencsém látni Barzíliában, elég nagyok és hatalmas hálókat szőnek, elképesztő. Lehet ide nem is tettem fel?
Sokfelé látom így írva: rukkola. Azon kívül, hogy így, hibásan rögzült, és terjedt el, semmi sem indokolja ezt a változatot.
A borsmustár olasz neve: rucola, a kiejtése pedig rúkola. Az első szótag u-ja hosszú és hangsúlyos, a c -- természetesen -- csak egy rövid k hang.
Vannak más, hasonló elnevezések is, például a rughetta (ejtsd: rugetta), ami a kedvencem ugyan, de tény, hogy nemzetközi viszonylatban kevésbé ismert.
Hogy a topikba is illeszkedjék...: A legelvetemültebb, legfalánkabb pusztítója e finom salátanövénynek a földibolha. Mi csalánlével permetezünk ellene, de a siker nem teljes, csak lyuggatnak így is.
Hamarabb ehető, mint a laboda. Gumikesztyűt kell húzni, és máris könnyen kezelhető.
Tavasszal, mikor megérzem az illatát, mindig megkívánom. Olyankor még csak az van, ami kint áttelelt (nálam a galambbegy saláta és a karórépa, a rukkolát nem szeretem) meg ami a pincében van. Akkor párszor főzök belőle, aztán már nem érdekel, hagyom a rovaroknak.
A poloskák nálam nem mindenütt károsítanak egyformán. A kert aljában van a paradicsom, tulajdonképpen nem túl jó helyen, eléggé árnyékban, de ott nincs gond velük. Ha máshová is ültetek, ott már figyelni kell, mert könnyen ellepik a poloskák. De alapjában véve nálam elég jól eloszlanak, nagy kárt nem okoznak, ha figyelek, le tudom szedni a kényes terményekről - ez a paradicsom és a paprika.
Egyébként ismerem a helyzetet, nálam is vegyes kert van, zöldségek, dísznövények, díszgyomok, nyíratlan gyep és a fák alatt avar. Ha elég fajgazdag a kert, valóban beáll egy egyensúly. Ha valami nem bírja ezeket a körülményeket, arról lemondunk. Nálunk ez a szilva. Egy darabig mindig iszonyúan tetves, és hiába eszik le nyárra a ragadozók a tetveket, addigra túlságosan legyengül a fa, és alig terem. Mirabolán van helyette, az bírja.
Őszintén szólva évek óta készülök valami konyhait alkotni csalánból, de mindig addig halogattam, míg már elöregedett a növény. Nomeg a natur-kertemben mindig van valami könnyebben feldolgozható, pl laboda≡spenótfa, ami mindig magától kel (csak nem szabad sokat kapálni :) ) meg rukkola ilyesmi... Kimegyek az udvarra és összekapkodok ezt-azt, úgy hívom, hogy "gezemice-saláta", benne pitypanggal kezdve sokminden. Az ilyen vegyes kertben annyira nem veszélyesek a "károkozó" rovarok sem, jól kordában tarják egymást, kivéve a rohadt zöld vándorpoloskákat, akik miatt már évek óta fel kellett hagynom a paradicsomtermesztéssel, azóta kénytelen vagyok beérni a se íze - se bűze tescós paradicsommal. 2016-ig voltak tyúkjaim, akkor ettem utoljára finom paradicsomot, mert ők megszabadítottak a poloskáktól és csak őszfelé jöttek rá, hogy a paradicsom is ehető!
A csalán nagyon hasznos növény. Sok egyéb rovar is szereti, szép ormányosbogarak is élnek rajta, tavasszal pedig érdemes a friss hajtásait zöldséglevesbe belefőzni. Mikor már az egyebek (krumpli, répa, akármi, ami még van benne) puha, belerakod, kicsit még rottyantasz rajta, hogy épp megfőjön, de még egybe maradjon. Finom.
Sztori! Egyszer régen, vagy 20-30 éve a WC sarkába befészkelt egy jókora pók. Gyerekeim - akkor még kiskamaszok - elnevezték Jenőnek és ha találtunk egy bágyadt téli legyet, megetettük vele. Megjegyzem, a WC ablaka a szabadba nyílt. És - bár ebben már nem vagyok biztos - Jenő egy keresztes volt, szép nagy és sárga mintás. Ott telelt ki. Aztán tavasszal - az ablak mindig nyitva volt - bejött egy icipici pók, Jenőnek talán az 1/5-e és megette a Jenőt!
Biztosan gyakori, ismert valaki, de nekem még nincs bemutatva :), ezért kérem, azonosítsátok ezt a hosszúlábút. Ilyenkor nyár végén igyekszenek beköltözni a házba. Ezt is az egyik sarokban fotóztam. Köszönettel várom a választ!
