ha valaki idézetet akar az esküvői meghívójára, többnyire az örökké tartó szerelem tematikájában gondolkodik, ergo az erre hivatottak ezt az igényt igyekeznek kiszolgálni.
Végtelenül megaértelmiségin nekünk nem volt idézetünk. Jó, tudom, a nagy Eküvői Szabálykönyv előírja, de akkor sem. :)) És mi csináltuk saját kézzel, ezért aztán nem volt két egyforma. (Újabb rosszpont.) :))
Ha mégis akartok, akkor mondjuk találjatok ki valami frappánsat magatokról és írjátok oda, hogy idézet tőletek. :))
Sziasztok!
Nagy brainstormingra szeretném megkérni a tisztelt topikközösséget!
Végtelenül megaértelmiségi módon úgy döntöttünk (na jó, egyszerűen nem találtunk megfelelőt), hogy többféle meghívót fogunk csinálni, különböző idézetekkel. Konvencionálisból akad egy pár, de viccessel rosszul állunk, ezért azt szeretném kérni, írjatok nekünk mindenféle humoros v. alternatív meghívóidézeteket, Murphyt, Woody Allent, jöhetnek az szexuális célzások egész az obszcénig, szóval minél többet és többfélét, hogy tudjunk válogatni! (Vagy akár a megfelelő linkeket, a guglin én nem sokat találtam, de ha van vicceseskuvoiidezetek.lap.hu, akkor azt várjuk ;-)
És köszönjük szépen, továbbá jó hétvégét mindenkinek!
Nekünk is volt egy csomó ilyen utunk, busszal-vonattal, külföldön, diákszállásokon, és nagyon jó emlékek mind, meg tényleg jól sikerültek, de attól még emlékszem jól arra is, hogy félórák/órák telt el azzal, amíg eldöntöttük, hogy most akkor merre menjünk, meg hova üljünk be kajálni, meg akkor X elmegy pisilni, Y meg fényképezni akar és várjuk meg, ez azért 8-10 ember esetén néha már nagyon idegesítő tud lenni.
Kettesben meg soha nem volt ilyen.
Persze az is lehet, hogy már annyira alkalmazkodtunk egymáshoz, hogy egyszerre éhezünk meg, és egyszerre kell pisilni is.... ;-))
Nálam ez életkorfüggő is, ilyen utam, amit írtál, nekem is volt a huszas éveimban és imádtam. De mostanában mások az igényeim, a társaságom is máshogy alakult, ma már nem menne.
Én azt gondolom, hogy a pár napos városnézések, miniszünidők jók lehetnek, de akkor az ember úgyis előre átbeszéli, hogy mik lesznek-lehetnek a programok. Még síelésnél is járható ez az út. De nyaralni, pláne nászútra, amikor aznap reggel dönti el az ember, mit is csinálni, az én tapasztalatom szerint biztos, hogy feszültséget szülne. Másrészről pedig egy utazás ne az alkalmazkodásról szóljon, életvitel- és felfogásbeli különbségek a legtöbb társaságban vannak.
H_G, ott a pont. Egyetertek, es tetszik, ahogy irtad :)
En egyszer utaztam 8-as tarsasagban Spanyolorszagba. Nagyon klassz volt, pedig voltak kulonprogramok. Eletem egyik legjobb nyaralasa volt, pedig busszal zotyogtunk at jo par ezer kilometert, ott jokat foztunk, lekestuk a vonatot Figuerasba menet, sangriaztunk. Senki sem kerult vegul a nemszeretem listara.
Szerintem nagyon nehéz olyan embert találni, akivel azonosak egy utazás során az igények, azonos az életritmus, azonos a pénzügyi háttér és kölcsönösen tudunk alkalmazkodni. Összesen 4 főnél több pedig teljességgel járhatatlannak tűnik. Nálam az évek során egyre gyűlik az "akivel soha többet nem utazunk együtt" lista és már nagyon meggondolom, hogy kire bólintanék rá. És ettől még nagyon kedvelem az érintetteket, barátokat, családtagokat, csak nem fogunk közös utazást szervezni.
Mostanában inkább read-only üzemmódban követem a topicot, de azt lelkesen :) de most azért belekotyogok:
Ha nászútra nem is, de én nagyon szeretek a haverokkal közösen utazni. A plusz szervezés nem gáz, én szeretem :) Eddig hosszú hétvégéken voltunk, 4 napos utakon, kibérelünk egy nyaralóházat, amit 10-15-en megszállunk. A programok közül semmi sem kötelező, de mivel hasonló érdeklődésű a banda, ezért könnyű összehangolni az igényeket. Persze ezek elsősorban arról szólnak, hogy kell pár nap együttlét. Mellette túrázunk, fürdünk vagy megnézzük a környék látnivalóit - és ha valakik-valaki valamelyik programot ki akarja hagyni, abból sincs soha gond.
De azér a nászút, az alapvetően két emberről szól, hogy egymással foglalkozzunk ez alatt az idő alatt - akkor szerintem sincs helye a haveroknak.
Bár visszagondolva, a cipőboltok kirakatait azért megnézegetem.
Mi egyszer próbáltunk többedmagukkal nyaralni, nem volt rossz, de inkább semmilyen. Túlságosan más ritmusban jöttünk-mentünk, nem érvényesült a dolog előnye.
"Akkor meg minek társasan menni, ha nem is töltik együtt az időt?"
Attól még vacsoránál, hosszú utazás közben jól eshet nagyobb társaságban marhulni, nem? El tudom képzelni, h. annak is megvan a varázsa. Vagy ha pl. olyan helyről van szó, ahol asszonyka feltétlenül fölkeres néhény divatáruházat (és ki tudna ennek ellenállni Itáliában?) akkor nagyon praktikus lehet arra az időre egy másik nőt ragadni magával és szabadságot adni a férjnek, nagyságrendileg kevésbé lesz elgyötört estére :)
Akkor meg minek társasan menni, ha nem is töltik együtt az időt? Nekem olyat meséltek, hogy a zifjú pár Mauritiusra ment három hétre nászútra, de előre lezsírozták, hogy egy hét múlva utánuk menjenek a barátok, hogy ne unatkozzanak...
