Örülök, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődéset! Jó kis kaland lehetett a könyvvásárlás! Egyszer én is így jártam, valamivel zárás előtt futottam be! De csúnyán néztek rám..! :-)
Élmény lesz olvasni a könyvet, meglátod! Jó szórakozást kívánok hozzá! Én úgy voltam vele, hogy alig tudtam letenni!
Nem tudom miért, de rögtön elhittem neked amit a könyvröl írtál és ezért pénteken délután nyakamba vettem a várost, bejárva 3 Hugendubelt (München legnagyobb és legjobb könyvesboltjai), ahol hösiesen, határozott léptekkel, nem nézve sem jobbra, sem balra, egyenesen a "gyerekkönyvek szektor"-ba vettem az utamat. Sajna nem volt, de meglehetett rendelni és szombatra meg is érkezett volna. Természetesen úgy gondoltam hogy én semmi szín alatt nem tudok holnapig várni, inkább megnézem máshol, tuti hogy én még ma megkapom!
Mit ne mondjak, a harmadik könyvesboltból már majdnem hogy kidobtak, ugyanis 20 órakkor zárnak. Büszkén távoztam két De Crescenzo könyv birtokosaként, viszont Pollyanna nélkül.
Mindenesetre nagyon elégedett voltam magammal hogy 3 boltot megjárva csak kettöt vettem.
És még büszkébb másnap, ugyanis majd hogy nem csukott szemmel, rögtön a gyerek részre mentem, megrendeltem a könyvet, menekülve elhagytam a boltot és ma ugyan ilyen elszánt vaksággal el is hoztam. És csak ezt az egyet! Nagy teljesítmény tölem:)))))).
És most kíváncsian várom hogy mit mond majd nekem!:)
Egyik számomra nagyon kedves könyvet szeretném a figyelmetekbe ajánlani:
Eleanor PORTERAZ ÉLET JÁTÉKA.
Rövid tartalom:
A múlt század közepébe, egy angol protestáns közösség szigorú-praktikus világába vezet Eleanor Porter egykor méltán nagy sikerű gyermekregénye, követve az árván maradt kislány élettörténetét és a játékot, amellyel élni tanít kicsinyeket és nagyobbakat.
Régi sérelmektől megkeményedve és a boldogság gondolatát is elfelejtve éli puritánul egyszerű és hasznos életét Polly kisasszony, a Harrington kastély jómódú úrnője. Napjai átgondolt tevékenységek sorával telnek, magányát csak Nancyvel, a mindenessel és Tommal, az öreg kertésszel osztja meg. Egy júniusi napon azonban megérkezik a kastélyba a kisasszony elárvult unokahúga, Pollyanna, aki jelenlétével felforgatja nemcsak Polly kisasszony, de az egész, szigorú szabályok szerint szervezett kisváros életét is. A Harrington ház úrnője hiába írja elő Pollyannának a hasznos élet szabályait, hiába bünteti meg heveskedéseiért és a szabályok áthágása miatt, a kislány alaptermészetét nem tudja megváltoztatni. Pollyanna ugyanis egy szokatlan - meghalt édesapjától tanult - játékot alkalmaz a nehézségek leküzdésére: megtalálni minden bajban és történésben azt a valamit, aminek örülni lehet.
A mindent legyőző szeretetről szól a regény; az élet feltétlen szeretetéről, amelynek - túllépve az indokolatlan, önáltató optimizmus ürességén - játékszabályait valamennyiünknek tanulni és gyakorolni kéne.
A könyvet elsősorban 10-12 éves gyerekeknek ajánlották, én 20 évesen olvastam, és nyugodtan mondhatom, bármelyik életkorban is van valaki, ennek a könyvnek az olvasását nem szabad kihagyni!
Nálatok is maratoni a közgyűlés? Én megfogadtam, hogy többet el nem megyek, mert csak a cirkusz megy, és a gusztustalan személyeskedés. A végén már nem is a közös dolgokról szól a vita. Akárcsak a parlamentben!
Nekem is folytatnom kellene a nyelvtanulást, de lusta vagyok, meg kicsit fáradt is. Ha valami motíválna, akkor talán..
súlyos nap volt a mai, tegnap majdnem éjfélig lakásszövetkezeti közgyűlésen voltam, többször jól felhergeltem magam, de ez legalább eredményesen zárult.
a mai angolórán viszont mélységes hülyeség ömlött el rajtam.
a napokban volt a felsőoktatási törvénytervezet érdemi vitája, ami abszolút érdektelenségbe fulladt a parlamentben, mert öt darab képviselő volt csak jelen.
versenyt futunk az idővel, jó lenne, ha szeretett miniszterünket seggberúgnák még a megszavazása előtt.
