Ez így van ... de hetvenvalahánytól, kilencvenvalahányig minden turnén szerepeltek, szal én amolyan 1/2 tagnak számoltam őket. És így jön ki a fél-Genesis. PC 1 tag, meg 2x 1/2 tag, egyenlő 2 ... plusz van még a két alapító ... összesen 4. Aminek a fele a 2. Tudom, hogy nem 'korrekt' a számításom, de sztem aki akarja érti, hogy mire gondolok ... :-)
Senki nem nevezte sztároknak ezeket az embereket, még a híresember jelző is idézőjelben volt. Engem mindenesetre érdekel, hogy ki volt kíváncsi a Mesterre...
Ez megint olyan Story magazinos hozzáállás...
Kit érdekel, hogy ki volt ott a magyar "sztárok" közül?
A megasztáros tiniket meg azért túlzás sztároknak nevezni.
Mennyire volt aktív a közönség? Én majdnem legelöl (2. sor) álltam, így nem nagyon láttam hátrafelé. Volt még valaki egészen elöl? Pár sráccal beszélgettem, hátha van itt valaki...
Sztem is nagyon állat volt a tegnap este! Kár, hogy a megfázás miatt kimaradt 2 dal. Messze nem panaszkodom, de a ráadásból - nekem - picit hiányzott az It's Not Too Late. Az öreg lazasága, ruganyossága, humora még így, csak félig egészségesen is hihetetlenül átjött. És ez az érzés (közvetlenség, jókedv) az egész társulaton érződött. A koncert DVD-t mikor korábban néztem, gondoltam is magamban, hogy Phil ennél ’lazább’ szokott volt lenni. Picit féltem, hogy esetleg megöregedett, de most szerencsére láthattuk, hogy akkor csak a felvétel miatt volt picit ’komolyabb’. Zenekar: hihetetlen érzés a fél Genesis-t (PC, Daryl Stuermer, Chester Thomson) egy színpadon látni! És akkor még a Invisible Touch is! Phüüüü :-) Szakállas bácsi: Lee Sklar. Javítsatok ki, ha tévednék de az egyik legfoglalkoztatottabb session-basszista a szakmában, és mellékesen a legjobbak közül az egyik. (Ha jól láttam ugyan azzal a gitárral – 5 húros, ferde bundos !!! – nyomta, mint a dvd-n, csak a matrica már lekerült róla :-))) We Wait and We Wonder: én albumon is bírtam (végre egy nem 'tucat', 4 perces 'sláger' szám), de élőben azt hiszem igazán fergeteges volt. Sztem a koncert egyik - ha nem a - legjobb pillanata (7-8 perce) volt!!! (Érdekes, hogy körülöttem a népek nem nagyon értették/ismerték!) Ha a ’csúcspontoknál’ tartunk. Az In The Air Tonight ’természetesen’ nagyot szólt. Tegnap mikor kezdődött a szám, az járt a fejemben, hogy a legjobb része az instrumentális bevezető előtte … utána mikor kezdődött a lassú rész, akkor az, hogy ez is nagyon nagy … és végül mikor Phil is belecsapott a lecsóba … izé, a dobokba … akkor meg hogy az a legnagyobb. Végül is mindegy is. Nagyszerű dal, nagyszerű előadás, méltán a koncertek 'elvárt' fénypontja. :-) De ami utána volt! Főleg a 2Hearts-Wear My Hat – Invisible Touch – Easy Lover – Sussudio ötös ’pörgése’. Waoooooo!!! :-)
Én készítettem jó néhány fotót - feltöltés folyamatban! :-)
Valamelyik dalban Phil bá eleresztett egy "fuck"-ot...
Ki emlékszik, melyik volt?
Összességében nem szeretem a szirupos dalokat, de ahogy a néger csajszi énekelt szólóban, az elôtt megemelem a kalapom.
Ja!
A Sussudio basszusfutamát élôben így elôadni! Ugyanaz a hangzás, mint az eredeti, ugyanaz a húzás... És még csak gitárt sem váltogatott a "varázsló".
Phil Collins frenetikus koncertje a Sportarénában 2005. október 27. 10:36
Phil Collinns nem okozott csalódást több mint tízezer rajongójának: az 54 éves angol dobos-énekes frenetikus koncertet adott szerdán este a Budapest Sportarénában, First Final Farewell Tour elnevezésű nemzetközi "búcsúturnéja" alkalmából. Pályája kezdetét, amikor a Genesis ritmusembereként ült a dobszerelés mögött, stílszerűen idézte föl a fellépés nyitányát képező, majd tízperces dobszóló, amelybe idővel beszállt a kísérő zenekar két ütőse is. Az így kellően felpörgetett közönség pedig hálásan fogadta Collins bejelentését: Ma este kedvenc dalaimat fogom előadni nektek!
A jelek szerint a kopaszodó énekes ízlése egybevágott a hallgatóságéval: az aréna állóhelyes népe kórusban énekelte Phillel a 80-as és 90-es évek nótáit: Don't loose my number, Can't stop loving you, Groovy kind of love, Another day in paradise, We wait and we wonder, Take a look at me now, Separate lives, Can't hurry love, Sussudio, Just one night, Dancing to the light...
A néhai Mao elnök ruházatára emlékeztető szürke zubbonyt és bő nadrágot viselő Collins egyetlen percig sem lazított a több mint kétórás koncerten: hol "csak" énekelt, hol viszont a dobok mögé ülve diktálta a tempót a népes kísérő gárdának, amelyben többek között hattagú vokál, négytagú fúvós szekció és két gitáros kapott helyet.
Kemény rockos beütésű számokat éppúgy hallhatott a nagyérdemű, mint jellegzetes "Collins-hangzású" balladákat vagy reggae stílusban fogant dalokat. Az est egyik csúcspontja volt a Wear my hat című nóta: ennek előadása közben a szereplők különböző kalapokat viseltek, majd a zene ütemére mozogva csereberélték egymás között a tökfödőket.
A másik csúcsponton Phil és a kísérő vokál egyik fekete bőrű, fantasztikus hangú hölgytagja énekelt duettet (True colours), a háttérben szopránszaxofonon játszó köpcös, fekete zenész kíséretével, hátborzongató élményt nyújtva a hallgatóságnak.
Pontosan kétórás zenélés után a színpad kiürült - hogy aztán a közönség ütemes tapsára Phil és társai visszatérjenek, és ráadásként eljátsszák a Take me home című dalt. Ennek végén az énekes csókokat hintve közölte: I must go now (Most már mennem kell). Csak remélni lehet, hogy a nemzetközi turné címe nem fedi a valóságot, és hamarosan újra láthatjuk, hallhatjuk őt Magyarországon!
ha találtok még kritikákat, képeket..stb. azt nyomjátok!!! én csak egy tegnapi beharangozóra leltem: Az éneklő dobos
Népszabadság • Serfőző Melinda • 2005. október 26.
Nem először, de valószínűleg utoljára láthatjuk Budapesten a hét Grammy-díjjal és egy filmzenei Oscarral elismert Phil Collinst, aki búcsúturnéja keretében lép fel a Papp László Budapest Sportarénában ma este.
Bár a múlt héten az énekes megfázott, és ezért vasárnapi és hétfői prágai koncertjét el kellett halasztania, de a menedzsment és a hazai szervező, a Multimédia Concerts megerősítette: az egykori Genesis-tag Budapesten mindenképpen fellép.
Ötévesen dobolni kezdett, tizenkét évesen már profi dobfelszerelése volt, és az Oliver című musicalben énekelt - aligha lehetett kétséges, hogy Phil Collins a színpadon fog kikötni. 1970-ben a még formálódó, önmagát kereső Genesisnél kötött ki, ahol öt évvel később, az énekes Peter Gabriel távozásakor "hangszert" váltott: a dobverőket mikrofonra cserélte. A nyolcvanas évek elején kiadta első szólóalbumát is, majd egy ideig párhuzamosan dolgozott a Genesisben és szólóban, miközben filmekben, színdarabokban is feltűnt. 1996-ban aztán úgy döntött, szólóban folytatja tovább, és kilépett a Genesisből. Ebben az évben kiadott egy szólóalbumot, majd egy válogatáslemez következett, meg a Tarzan című rajzfilm zenéje, és egy igazi csemege: saját dalait dolgozta fel egy big band segítségével.
Ezután három évig kellett várniuk a rajongóknak egy újabb albumra, a 2002-es Testifyre. Vagyis úgy tűnik, visszafogta kissé a tempót, aminek az az oka, hogy új családot alapított, és egyre több időt szeretne tölteni feleségével és gyerekeivel. Több interjúban elmondta, hogy nem a zenéléssel szeretne felhagyni, csak a turnézással, tehát lemezeket továbbra is készít majd, és alkalmanként színpadra is lép, de több hónapos koncertkörutakat nem vállal. Így lett a mostani turné címe The Farewell Tour - First Final (Búcsúturné - az első záró), ami azért nem zárja ki teljesen a lehetőséget, hogy lesz még folytatás.
Budapesten eddig egyszer lépett fel, még a nyolcvanas évek közepén a Genesisszel, majd 1992-ben is jöttek volna, de végül lemondták a koncertet. Most a tervek szerint nagyjából huszonöt dalt válogat össze Collins a koncertre, harmincöt éves pályafutása terméséből.
én ezt mindig úgy csinálom, hogy térkép és megnézem merre nem mennek az emberek, ezt ki lehet találni, mert általában a birka szellem egy csapásirányba viszi őket... nem a főbb útvonalakon kell járkálni....Én Érdről mentem 1 óra alatt értem el a Sportcsarnokig, az esti csúcs miatt 20 perccel volt hosszabb a menetidő, mint akkor ha üresek az utcák, a Salgótarjáni útnál balra be, majd a Stróbl Alajos utcán vissza és a Százados utcában annyi parkolóhely volt ihaj-csuhaj. 3 perc sétára van a sportcsarnoktól.
