A régi Erzsébet híd egyik pilonja oly mértékben meghajlott, hogy azt már felhasználni nem lehetett. Iszonyú nehéz híd volt, a mostaninál sokkal nehezebb.
De itt épült helyette másik, nem egy seb maradt...
Amit a múlt végképp eltörléséről írsz, az szó szerint így volt. Az A körfűtőházról vannak képek a háború utánról, abszolút menthető lett volna. De rengeteg budapesti nevezetes épület esetében hazudták: "a háborúban súlyosan megsérült, ezért le kellett bontani".
Közben érdeklődtem valakinél, aki sokáig rálátott erre a területre hivatalból, bár nem közvetlen szemtanú: sajnos megerősítette bennem azt, hogy szándékosan pusztították el a királyi kocsit. Hogy tisztán politikai, vagy csak sima romboló szándék vezette őket, nem tudom.
Putyi sokat mesélt nekem az ellenséges közegről a vállalaton belül. Semmire sem tartották - tisztelet a kivételnek - a régi járműveket, csak gondnak, amikkel sok vesződség jár. Az általad emlegetett D. elvtárs megérdemli, hogy kimondjuk a nevét, miután ő volt a BKV első vezérigazgatója, egészen 1983-ig.
Sajnos csak 1977-es térképet találtam. Még látszanak a sinek. A 24-es villamos bement azon a részen ahol most az M5 bevezető szakasza van. A felüljáró lábánál. A kocsiszín mögött végig ment keresztezve a Lenkei útat, majd a sínjavító telepen is keresztül ment. Majdem a vágóhídi kocsiszínig, ahol egy szűk pályán jutott ki a Soroksári úthoz.
Hát igen, a járműpusztítások és bontások. Jó néhányaknak az a véleménye, hogy annak kell örülni ami megvan és megmaradt, és nem mindig azon "nyavalyogni", hogy mit miért bontottak el !?
Azzal én is egyetértek, hogy ami megvan és megmaradt annak igenis kell örülni. Azonban hagy tegyem hozzá a következőket. Lehet, hogy bizonyos embereknek ez nem fog tetszeni, de ez engem különben nem érdekel. Igenis kihangsúlyozom, hogy abból a sok értékes múzeális járműből ami az 1970-es évek végén és 80-as évek közepén még megvolt sokkal többet lehetett volna megőrízni üzemképes, utolsó üzemi állapotban. Rengeteg negatív példát lehet felsorolni közlekedési eszközeink pusztítására. Tapasztalatom nagyobb részben a nagyvasúti járművek területén van. Egyrészt szakmai dolgaim miatt is, másrészt pedig alapérdeklődési köröm mindig is a nagyvasúti járművekhez közelebb állt, de ez nem azt jelenti, hogy ne kedvelném a régi villamosokat, illetve a közúti vasúti járműveket. Mostanában igen sok irat és fotó anyagot sikerült tanulmányoznom az 1950-es 60-as évek közlekedési állapotáról. Az 1945 és 60 között készült fotók tanulmányozása számomra egy megdöbbentő felismeréshez kezd elvezetni. Sajnos kezd bennem kialakulni az a gondolat, hogy igenis a múltat végképp eltörölni jegyében gondolkodtak bizonyos politikai vezetők. Persze, most lesznek néhányan akik azt mondják, hogy nem vagyok normális. Nem baj. Több közlekedéstörténeti tanulmány is hivatkozik arra, hogy a II. világháború pusztításai a Magyar Vasutakon oly nagymértékű épületkárokat okozott, hogy nagyon sok vasútállomást emiatt le kellett bontani és új épülettel kellett pótolni. Egy példát szeretnék ennek tárgyában kiragadni.
Az egykori Északi fűtőház példáját, melynek területén jelenleg a Vasúttörténeti Park működik.
Sok tanulmány leírja, hogy az iker mozdonyszín közül az A jelzésűt a 34 állásosat oly mértékű légitámadás érte, hogy bontani kellett. Ugyanez az állítás található számos tanulmányban a fűtőház eredeti főnökségi épületébről is. Ezzel szemben 1949 és 57 közötti fényképek sorozata bizonyítja azt, hogy az A mozdonyszínt semmi olyan komoly háborús sérülés nem érte, ami miatt azt bontani kellett volna. 1952-es fotókon jól látszik, hogy a főnöki épület tetőzete és felső falának egy része ugyan sérült, de az sem oly mértékű, hogy emiatt egy épületet le kellett volna bontani. Mégis ezeket 1963-ban elbontották.
Másik példa az esztelen járműbontásokra a következő. 1980-as évek közepe Rákosrendező felső kocsibontó telep. Három darab Ganz gyártmányú, az 1900-as évek elejéről származó, jó állapotban lévő favázas négytengelyes személykocsit állítottak be bontásra. Valahol pályafenntartási kocsik lehettek. Két kocsiban még az eredeti fülkék egy része, és a berendezés egy része is benn volt. A kocsik közül az egyik felső fékbódés személykocsi volt. Szóltam a bontó csoport vezetőjének, hogy ne álljanak neki a kocsi bontásának és felgyújtásának. Azonnal beszaladtam a Tatai úti múzeumi bázisra Mészáros Matyi bácsihoz, hogy jelezzem mi fog történni. Hála isten Matyi bácsit ott találtam, visszamentünk a bontóra és próbáltuk rávenni a bontócsoport vezetőjét, hogy várjanak a bontással.
Hozzá kell tenni igen rendesen, három napig vártak is a kocsik elbontásával. Azonban a vasút akkori illetékes vezetői azzal utasították el a dolgot, ha a múzeum nem képes tárolni a kocsikat, akkor nem fogunk bohóc vasutat csinálni! Egy pénteki délelőttön két munkás gázolajjal végiglocsolta a kocsikat, azokat felgyújtották, és miután a faváz leégett a vas főtartót és a forgóvázakat hegesztő pisztollyal darabokra vágták!
A BKV egyik volt vezetőjének kedvenc szóhasználata volt, "hogy nem tűrjük a múzeum szökevényeket". A kijelentés állítólag bizonyos D elvtárs szájából hangzott el. Hát ennyit a megőrzésekről.
A felgyújtás azért történhetett, hogy csak a vas maradjon meg, amit már lángvágóval el lehet vágni. A lemezburkolatú kocsik, és a vezérlő kocsik is így végezték. A 20-as kocsi fel volt bakolva egy betongerendára. Nem volt futómű alatta. Így aztán útban lehetett. Akkoriban sok vágánycsere volt a kocsiszínek környékén. Még a villamosokat is terelték. A kocsiszínen kersztül vitték az utasokat. Ezt én is tapasztaltam. Gondolom ekkor volt útban nagyon.
Nagyon szépen köszönöm az információt. Sajnos az eddig hozzám került dokumentumokból nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy mi történt a 20-as kocsival.
Lovász Putyi bácsit többször kérdeztem erről, Ő vagy nem volt hajlandó beszélni róla, vagy tényleg nem tudta, hogy mi a valóság. Pedig ha valaki ebben jártas volt, akkor az pontosan Ő volt.
Azt hozzá kell tenni, hogy mindig olyannak ismertem aki nagy tudással, kiváló úri modorral, mindig a legkészségesebben adott információt amiről tudott. A királyi kocsiról a kötethez négy tanulmányt néztem át alaposan. Az egyik tanulmány szerint 1942-43-ban a pesti főműhelyben a forgóvázakat -már mint az eredetieket- félretették. Egy későbbi tanulmány szintén felemlíti, hogy a sorozatos kisiklások miatt az eredeti forgóvázat kellene megfelelő átalakítással a jármű alá visszaépíteni. A megfelelő átalakítás egyáltalán nincs részletezve. A Németh féle tanulmány 1965-ben szintén említi a forgóvázak kérdését. Ott már konkrétan újra gyártott forgóvázakról beszélt, de jelezve, hogy az eredeti alapján. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy az eredeti forgóvázak talán még a 60-as években meglehettek. Ezt biztosan nem állíthatom, tehát a kötetben sem fog ez szerepelni.
Egy 1970 körüli feljegyzés részlet pedig rávilágít arra, hogy a 20-as kocsi semmiféle formában nem kiállítható és nem restaurálható, mert a forgóvázai elvesztek, és a kocsi erősen hiányos és lepusztult állapotban van, tehát a forgóvázak tárgyában teljesen ellentmondóak az íratok. A kötetben lehetőség szerint csak a hiteles, vagy valamilyen formában többször is megerősített adatok szerepelhetnek.
Az elbontásának körülményeiről is több mende-monda terjedt el. Hallottam ezek közül arról, hogy részeg munkások felgyújtották, de hallottam olyat is, hogy a BKV felsőbb vezetőségének párt embere rendeltette el gyűlöletből a bontását. Sajnos egyik állításra sem lehetett hiteles bizonyítékot, vagy dokumentumot felkutatni.
Köszönöm. Reméltem, hátha kiderült valami. S hogy nem, az véleményem szerint valami olyasmi végzetre utal, amire nem voltak büszkék maguk sem. (Lásd a Gyömrői úti muzeális buszok szétvágása, pedig az csak tíz éve volt, felelős azóta sincs).
Ráadásul valami durva dolognak kellett történnie, hogy legalább a masszív alváz megmaradt volna abban az időben, amikor favázas szekrényeket még sorozatban építettek újra a Füzesiben, és ezt meg sem próbálták a vasút legkülönlegesebb járműve esetében...
A szétvágott lemezburkolatú járműveknek a futóműveit is szétvágták. A fa burkolatú járműveknek meg szinte mind alatta volt még ekkor. A Csepelen lévő futóművek a korábban kiégett jáművek valamelyike lehet. Nagy Zsolt Levente tudja melyek semmisültek meg, és mikor. A futómű is külömbözött egy kicsit a kétféle földalatti kocsin. Igy aztán jó szemmel kideríthető mely járműé lehetett.
Mesélek valamit. 1973-ban a vegyiművekbe jártam nyári szünetben dolgozni. A vágóhídnál szálltam át a másik villamosra. Egy idős ember látta, hogy áhítattal figyelem a régi villamosokat. Szóba elegytünk, és mesélte, hogy ha látnám azt ami a kocsiszínben van. Valószínű, hogy a királyi kocsi lehetett. Én nem láttam, de ez a vágóhídi kocsiszin előtt volt.
A másik érdekes amit Csepelen láttam 1978-ban. 2 darab földalatti forgóváz volt letólva. Ezek már az új forgóvázak voltak. Talán ezt akarták a 20-as kocsi alá rakni a stuka forgóváz helyett. Szóval a forgóvázak állhattak a vágóhídi kocsiszínben is, és onnan kerültek Csepelre.
Sajnos, pontosan ez a dolog az amit nem sikerült az eddig ismert dokumentumokból teljes biztonsággal megállapítani. Addig viszonylagosan jól követhető az életútja a kocsinak, amíg a ferencvárosi kocsiszínbe nem került. Az elbontásának időpontja 1975-re datálódik.
1943 és 1955 között bizonyos források szerint az eredeti forgóvázai megvoltak, mások szerint nem. Tehát pontosan ezt sem lehetett kideríteni. Különböző szóbeszédek voltak arról, hogy mit történt a királyi kocsival (állítólag részeg munkások felgyújtották dohányzás közben) de ezekre a szóbeszédekre hitelesen adni nem lehet. Sajnos dokumentumokból az nem derült ki, hogy pontosan miért lett elbontva a 20-as kocsi.
A gőzmozdonyosban említetted, hogy épp a királyi kocsi történetét fejezted be. Anélkül, hogy lelőnéd itt előre a könyv "poénját", érdekelne, hogy sikerült-e számodra megnyugtatóan tisztázni a 20-as végzetét? Mert nekem elég rejtélyes, mi történt vele.
Lovász Istvánt sokszor kérdeztem erről, és ő sem tudta, pedig ha valakinek, hát neki tudnia kellett volna. Csak annyit mondott, hogy a Közlekedési Múzeum 1966-os megnyitója előtt nem sokkal a saját szemével látta a 20-ast felbakolva, forgóvázak nélkül, jó állapotban a Ferencváros kocsiszín melletti felsővezetékes telepen, méghozzá a debreceni gőzmotor-mellékkocsi társaságában (van is erről kép). Ez utóbbi ma is a múzeumban van, és hogy a király kocsi miért nem került oda, sőt megőrzésre, az érthetetlen.
Gondoltam ostoba politikai okokra, hogy királyi kocsit a munkás-paraszt hatalom nem visz múzeumba (sok minden elképzelhető volt akkor), de Lovász Putyi esetleg azt gyanította, hogy a nem meglevő eredeti forgóvázai miatt nem állították ki, ismét csak korlátolt múzeumi gondolkodást feltételezve. Ám amikor a Deák téri múzeum épült, ami úgy az 1970-es évek legeleje volt, akkor még meg lehetett, hiszen számoltak vele ott (ugye 1975-ben nyílt meg), és hát ott a többi kocsi is az 1930-as évekből való, nem eredeti forgóvázaival van kiállítva, mellesleg a 20-ashoz Stuka forgóváz lett volna bőven.
Hogy ez alatt a néhány év alatt mi történhetett vele, hogy semmi, de semmi, mindössze néhány dirib-darab maradt belőle, az igazán érthetetlen. Valaki azt is írta itt, hogy Vágóhídon baleset érte, összetörték. El tudom képzelni, hogy valami nem tervezett dolog, esetleg gondatlanság miatt nem láthatjuk ma a királyi kocsit a neki szánt vágányon.
Mint ahogy a gőzmozdonyos fórumon szó esett róla, ezúton tájékoztatlak Benneteket, hogy a Földalatti Vasút megnyitásának 120. évfordulója alkalmából egy reprezentatív A/4 méretű kötetet tervezünk megjelentetni. A kötet előreláthatólag több mint 200 oldal terjedelemben, eddig sehol sem publikált részletességgel számos - a korábbiakban meg nem jelent fényképpel és dokumentummal - kívánja bemutatni a földalatti vasút történetét. A kötet jelenleg befejezés előtt áll, azaz a történeti rész két utolsó fejezete vár elkészítésre. Terveink szerint a kötet 2016. május 2-ára elkészül.
Itt szeretném kijelenteni, hogy kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak korlátozott példányszámban, szerzői magánkiadásban lát napvilágot. A kötettel kapcsolatban bármely kérdésre szívesen válaszolok.
Én is már régóta vágyom arra, hogy láthassak egy fotót az eredeti állomásról.
Ez biztosan, hogy nem a régi Deák, ez a Vörösmarty tér, ahogy írtad.
Annyi biztos, hogy a Deákon a lépcsők egészen közel az alagút széléhez kezdődtek, nem pedig az állomás oldalában.
1: Tudtommal üresen állt.
2: 2 ajtó, közötte egy raktár köti össze a ma is használt alagutat és a múzeumot. Ha jól tudom, vasbetonnal töltötték ki a nem szükséges részeket. Emiatt nagy a távolság a kettő között, de ha azt kibontanák, mindenképpen össze lehetne kötni újra a kettőt.
3: Üzemi terület, a BKK és a BKV helységei vannak ott.
Össze is van kötve meg nem is. :) Az ajtó amit láttál a Deák, Bajcsy között van a mexikói út felé vezető oldalon. Tudomásom szerint mögötte beton van, majd ismét egy ajtó amit a múzeumból láthatsz.
A régi Deák téri állomásról létezik bármilyen kép?
A fortepanon találtam egy ilyen fotót: "Millenniumi Földalatti Vasút a Deák Ferenc téri állomás áthelyezésekor." felirattal, de ez szerintem inkább a Vörösmarty tér lesz.
Valamint lenne még pár kérdésem a megszüntetett Deák téri szakasszal kapcsolatban.
1: Használták-e valamire az áthelyezés és a múzeum megnyitása közti időkben, vagy üresen állt?
2: Össze van-e kötve valamilyen formában az alagút a jelenleg használt szakasszal? (A kettő között nincs túl nagy távolság, ráadásul láttam a kezdődő új alagútszakasz környékén egy ajtót is)
3: A bejárattól balra még tart egy darabig az alagút, azt mire használják?
4: A másik oldalon (a Vörösmarty tér felé) maradt bármi is az alagútból, vagy az teljesen megszűnt?
5: Igaz az, hogy eredetileg a bejárattal szemben a királyi kocsit akarták kiállítani, de aztán ez mégsem történt meg?
Ennyi lenne. Főleg a régi állomás érdekelne, mert sehol sem találtam róla fotót, csak a kijáratról az eredeti épület lebontása után.
Egy fizetős nosztalgiamenetet is kellene szervezni egy legalább olyat amilyen a 115-ös volt.
Nem hiszem, hogy tudnék újat mutatni, előszedtem a földalattis dolgaimat. Ha valami érdekes küldök képet, stb, de ha nem baj csak az emlékkötethez
- Földalatti vasúti Múzeum / Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára 530 - Földalatti vasúti múzeum / 1977 Daczó József
- Vasútak világa 2: Hetvenöt éves a földalatti - Budapest's Földalatti Subway and the Seashore Museum / 1992 (18-as) eredeti anyag csak nekem van meg - kinti fotókat korábban már mindet feltettem ide - MFAV ezüst érme 1896-1996 - Medveczki Ágnes / Földalatti vasút - 100 éves a MFAV boríték; bélyegző ; bélyeg - 100 éves Telefonkártya - 50 éves Kisföldalattis elsőnapi bélyegzés
- eredeti képeslap Földalatti villamos Városliget Stadtwaldchen
Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy a Földalatti Vasút 120 éves évfordulója alkalmából 2016. május 2-ára egy emlékkötet készül amelynek munkái az előkészítés és szerkesztés állapotában vannak. A könyv bemutatja a budapesti földalatti villamos vasút 120 éves történetét, közlekedés és müszak-történetileg egyaránt. Számos eddig nem publikált fényképpel rendkívül gazdag képanyaggal és illusztrációval kerül korlátozott példányszámú kiadásra.
A magam és szerzőtársaim nevében ezennel tisztelettel felkérném a földalatti barátokat, hogy akinek a birtokában van olyan anyag, fotó, műszaki dokumentum vagy bármilyen dokumentáció a földalatti történetéről -amit szívesen megosztana velünk és szívesen látná a könyvben- kérem jelentkezzen nálam vagy Zslevi fórumtársnál.
No meg a kisföldalatti igen ritka modell. Egy piko taurust meg lehet kapni 15 ezer körül. Egy 424-es mozdonyt meg 1850 Euro. Ami testvérek között is majd 600 ezer forint.
3D nyomtatással lehet pénzt spórolni, lehet megpróbálkozom vele. Akkor műanyag lesz, nem fa, mint az enyém.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen technikával készül az egyedi modell. Egy wumm modell sem olcsó, pedig még nem is szép, sőt elég randa. De kb hasonlít. Én speciel fából építettem, a pótkocsit rézből. Kiszámoltam a munkaórákat, az anyagot, és így jött ki ilyen ár.
Csináltam a gyereknek BZmotot, vettem a börzén fröccsöntött szlovák karosszériát, gyorsan lefestettem, aztán ha a munkadíjat is beleveszem, kb 20 ezerből megvolt. De nem is vagyok rá büszke, hogy milyen szép lett. Hasonlít, meg jól néz ki. De egy 10 évesnek megfelel.
Ne érezze senki bántásnak, de ezzel az árral biztosan nagyon meghozta a kedvét és a lelkesedését a kollégának a modellvásárlás iránt!
Szolidan megjegyezném, hogy ennek az árnak a töredékéért, durván 1/5 részéért vásároltam teljesen egyedi, prototípus modellt (tehát ez az egy van belőle) és pontosabb rekreáció... Ráadásul csuklós modellről van szó...
Balra azokról beszélek.
"Millenniumi Földalatti Vasút a Deák Ferenc téri állomás áthelyezésekor." felirattal, de ez szerintem inkább a Vörösmarty tér lesz.
