Tisztelt topikközönség! Tudna nekem valaki segíteni egy latin szöveg lefordításában? A kremsmünsteri alapítólevélből való:
Tradimus autem et Decaniam sclauorum cum opere fiscali seu tributo iusto, quod nobis antea persolui consueuerant, hos omnes predictos sclauos, quos sub illos actores sunt, qui uocantur talivp et sparuna quos infra terminum manet, que coniurauit ille Jopan (Supan), qui uocatur physso, et conduxit per gyrum illos nominantes Fater Abbatem et Archibresbyter et Chunipreht Judex et Hleodro comes et Kerpreht iussi a summo principe Tassilone definire decreuerunt et terminum posuerunt, totum et integrum ad eum tradimus Locum et XXX. sclauos ad Todicha cum opere fiscali seu tributo iusto.
Ez a dekánia dolog izgatna leginkább. Alfons Dopsch írt az alpesi szlávok korai történetéről szóló művében erről is, de azt még nem tudtam átnézni. Az összefoglaló munkák meg éppen csak érintik, megemlítik a dolgot.
Sziasztok! Nekem is kellene segítség 1 idézet szeretnék latin fordításra! Élsz a semmiért, vagy meghalsz valamiért? Döntsd el!Előre is köszönöm a segítségeteket! További szép napot!
Levi impetu perit infirmus, fortis tamen perseverat constantissime.
Eléggé átírtam, mert szentenciózusabbnak találom így, a két ige egymás mellett valahogy nem volt latinos nekem, aztán lehet, hogy abszolút nem ezt akarod mondani. Szó Szerint:
"A gyenge kis lökéstől is elpusztul, az erős viszont állhatatosan kitart."
Túl sok értelme nincs, mert ez elég evidens, nem? :)
Latin mondások: könyvtárban csomó könyvet tudnak mutatni, neten is elég beírni a keresőbe, és kiköp számosat.
Köszönöm a válaszod arom, mint mindig, most is nagyra értékelem, és bevallom, egyet értek veled! Ha esetleg tudnál ajánlani egy könyvet, vagy olyan online forrást, ahol nagy számban fellelhetők az ilyen mondások, azt nagyon megköszönném, ugyanakkor, ha nem gond, tudnál nekem alternatívákat mondani erre a mondatra?
Az „égettbor” idegen nyelvi megfelelői pl. a holland brandewijn (ebből honosult angolul a brandy) a német Branntwein és Weinbrand, a dán brændevin, a román vinars.
Annyit sikerült közben kiderítenem, hogy ez a konkrét kifejezés – vinum crematum – még a latinban megszületett, mielőtt más nyelvekben elterjedt, bár az nem egyértelmű, hogy a „bor” rész itt az alapanyagra vagy a késztermékre vonatkozott, azazhogy a bor lepárlására utal, mint azt ma gondolnánk, vagy olyan „borra” (=részegítő italra), ami lepárlással készült, de ez nem egyértelmű a modern nyelvekben sem. Az utóbbira utalhat az, hogy alapanyagtól függetlenül minden égetett szeszt égettbornak hívtak (dánul máig is).
Úgy tűnik, a legtöbb nyelvben négy latin kifejezés fordításaiból erednek az égetett szesz hagyományos nevei: aqua ardens (aguardente, aquardiente), aqua vitae (eau-de-vie), crematum (žganje, pálinka, stb.) és spiritus (spirit, Spirituose, spiritueux, stb.).
Szia, az ardens eredetileg folyamatos melléknévi igenév, vagyis égő, lángoló, melléknévként lehet forró, tüzes, de égetett nem, mert az a befejezett mnévi igenév lenne.
De én nem tudom, hogy vannak az égetett szesz meg bor stb külföldi nevei. :) Írj egy pár verziót kérlek.
Fembapa, szívesen váltok Veled szót ingyen is, de ez a mondat valahogy nem tud megihletni. :) Nem elég latinos.
Nekem amúgy személy szerint (ha érdekel a véleményem e téren) az a bajom ezekkel a mű-latin tetkó-szentenciákkal, hogy még a legjobban tudó latinosok sem anyanyelvi beszélők, így ha nem is hülyeséget varratsz magadra, de nem egy megnyugtató verziót. Akkor már jobb ötlet választani egy létező latin mondást, nem? Rengeteg volt, biztos találsz olyat, ami találó Neked. Mit gondolsz? Persze ha ragaszkodsz hozzá, adok én is egy verziót, de amit kaptál, azzal sincs baj nyelvtanilag. :)
Nagyon nagy szükségem lenne ennek a mondatnak egyéb változataira is mivel egy tetoválásnak szeretném, és ahogy arom is mondta, ő másképp fordítaná. Nagyon kíváncsi lennék további lehetséges megoldásokra akár teljesen más szavakkal is, amennyiben az értelme megmarad.
Nem szeretnék senkit megsérteni ezzel, de nagyon nagy szükségem van a további változatokra, vagy csak, hogy egy pár szót váltsak latinul tudókkal, és ezért szívesen honorálnám a jelentkező segítségét.
Tudna segíteni valaki abban, hogy az aqua ardens kifejezésnek önmagában van-e (egy vagy több) egyértelmű jelentése, vagy ez jelöletlen szókapcsolat, és egyaránt jelenthet égő, égető, tüzes, égetett (stb.) „vizet” is?
(Az aqua ardens a desztillált alkohol legkorábbi tudományos neve volt kb. a 11-12. századtól, és eredetileg az éghetősége miatt nevezték így. Azt próbálom kideríteni, hogy a későbbi égettbor, égetett bor, borégetés, égetett szesz (és külföldi megfelelőik) milyen eséllyel születhettek az aqua ardens átértelmezéséből.
Köszi a válaszod, amint kiderült, a második az csak egy kommentár erre a kérdésre. Én nagyon vevő lennék a te javaslatodra is. A non curo-s kérdésemben is rengeteget segítettél, tudom, hogy van ott még ahonnan az jött! :D Nem kell kifejezetten ezekkela szavakkal, ha a mondta értelme megmarad, nekem máshogy is jó!
hú, ezt a másodikat nem igazán tudom hová tenni, átvitt értelemben sem látom, hogy mi köze lenne az eredeti mondathoz, sőt, hogy egyáltalán mi akar ez lenni...
Az első az többé-kevésbé okés, talán más szavakat használnék, de így is jó.
Erre mondatra ezt a két megoldást kaptam egy másik fórumon, és érdekelne, hogy ti mit szóltok hozzá, valamint ha van más ötletetek azt is szívesen látnám.
Szóval;
Imbecillus submergitur ac suffocatur, fortis exstat ac pergit.
Superum sufficit, sed 'debilis' fortasse minum risum evocavisset.
> Talán a Tulfa egy konkrét, önállóan álló fa tulajdonneveként jelenik meg az oklevélben, ahogy a Jegune is.
A mikrotoponimáknál ott áll a „dictus” szócska, de a „Tulfa”-nál nem. Sőt a „Jegune” első említése előtt ott áll az „vnam” ’egy’ számnév, amely biztosan nem lehetne ott, ha tulajdonnév lenne.
> Ki tudja, mennyire régre nyúlik vissza az eredetük.
Amennyit én olvastam dűlőnevek körében, a személynevet tartalmazók meglehetősen fiatalok. Általában véve is változékonyak – változatlan lakosság mellett. Mifelénk még a kisebb patakoknak is több nevük van egy időben, pedig a vízneveket konstansabbaknak vélik.
> Találtam a középkori határfákról egy tanulmányt, és abban is felmerül ennek a kifejezésnek a problematikája.
Az „arbor silicis”-re elsőre én is „tölgyfa/fűzfa” vagylagos fordítást írtam, egészen addig, amíg azt nem olvastam, hogy „ad metam terream, in qua est arbor Tulfa”. Ez egyértelműen magyarul nevezi meg a „tölgyfa”-t (a „tölfa” máig a „tölgyfa” elterjedt nyelvjárási alakja), amely egy földből való határjelen áll. Vagy egy hasonló megfogalmazás, de ebben a „tölgyfa” helyett latin szó áll: „arbor silicis cruce signata, sub qua est meta terrea”. Ebből arra következtettem, hogy az „arbor silicis” nem lehet ugyanaz, mint az „arbor Tulfa”. Ráadásul egy kőoszlopon lévő kereszt logikusabbnak látszott (különösen ebben a megvilágításban), mint egy kereszttel jelzett élő fa. — De persze ki tudja…
> A határleírásban szereplő "arbor silicis" terület, mind a mai napig Tölgyfák és Tölgyfák alatt elnevezésekkel bír.
Lehet, hogy igazad van. Ugyanakkor a mai Őrhalomtól délre jelzi a mai térkép a „Tamás körtéje dűlő”-t. Szerintem nem valószínű, hogy ez a név összefüggene a szövegben említett Tamás vajdával. Lehet, hogy az utóbbi „Tölgyfák (alatt)” elnevezés azonos a határleírás „arbor silicis”-ével, de lehet, hogy csak post hoc ergo propter hoc jelenséggel van dolgunk.
> Sajnos nem ismerek másik leiratot. Györffy rövidítésekkel közölt, kivonatolt változatában sem jelöl az említett részen szünetet, vagy szöveghiányt.
Lehet, hogy csak a középkori latintudásom csekély, de a 2. és 3. sor összeolvasásával adódó „parseptemtrionali” szót nem tudtam (és tudom) értelmezni, ehelyett kézenfekvőnek tűnt, ha legalább „a par[te] septemtrionali” alakú kiesést feltételezek. De akkor már nagyobb egység is kieshetett, amely egy sornyi méretű is lehetne.
> Sőj, ma Sőjpuszta Nógrád megyében, Nógrádmarcal és Patvarc között.
Valóban. Én a Cserhát turistatérképen próbáltam ellenőrizni a topográfiát, és nem találtam meg a helynevet. De hogy most említetted, ráleltem, csak a dűlőnevekhez képest kisebb betűkkel van kiírva, így átugrotta a szemem.
Ceterum prima meta terrae Ztraas incipit ex alia parte Ipul iuxta eumdem fluuium a par- […] septemtrionali circa Kurtwelusteluk ex alia parte, et exit versus meridionalem inter nemus et lacum ac pratum iuxta vicinitatem villae Howgyag a parte orientali, et trauseundo nemus iuxta campum ad vnum monticulum, vhi in ascensu montis circa aquam est arbol silicis cruce signata, sub qua est meta terrea aggregata; deinde ad eamdem partem tendit vsque ad puteum iuxta magnam viam, vbi est vnum paruum nemus, Fyzes dictum, ab hinc ascendit ad magnam viam, et in magna via declinat ad orientem, perueniendoque ad cliuium, vertit se iterato ad meridionalem partem, et per quamdam antiquam viam veniendo , peruenit ad duas arbores piri, et ibi deficit vicinitas terrae Hugyag; post haec ascendit ad virgultum per latus cuiusdam montis, et ascendit ad verticem ipsius montis, peruenitque ad vnam arborem silicis, pro meta; deinde de monte vertit se ad occidentalem partem, et descendit de monte ad vnam arborem silicis, ibique meta terrae Chatar est vicina; quae quidem terra Chatar eiusdem Thomae Vajuodae est haereditaria; post haec tendit versus eamdem partem occidentalem, et per terras arabiles transit vsque nemus Fizesberuk dictum; deinde transit ipsum nemus per quamdam viam ad arborem pomi circa viam se adiungit, ab hinc per eamdcm viam tendit ad partem meridionalem per magnum spatium inter virgultum eundo, in via peruenit ad biuium, et de ipso biuio versus occidentem vertit se et deuenit ad unam metam terream, quae separat a terra emptitia eiusdem Thomae Vajuodae Seu vocata; abhinc diuertit se a meta terrea, quae est circa viam ad partem septemtrionalem iuxta terras arabiles prope virgultum ad Methodum (?) peruenitque ad metam terream, in qua est arbor Tulfa pro meta; deinde ad eamdem partem vadit directe ad fluuium Ipul, per vnam arborem Jegune, de ipsa arbore Jegune, iuxta vicinitatem terrae praedicti Thomae Vajuodae cadit ad fluuium Ipul, et ibi cursus et distinctiones praetactae possessionis, seu terrae Ztraas metarum terminantur.
Egyébiránt Ztraas [Sztrázs, ma Őrhalom] földjének első határa az Ipul [Ipoly] túlpartján kezdődik ugyanezen folyó mellett […] északon a túlparti [?] Kurtwelustelek-hez [Körtvélyestelekhez] közel, és elmegy dél felé egy berek és egy tó meg egy rét között Howgyag [Hugyag] falu szomszédságában a keleti oldalon, és átszelve egy dombnál lévő mező melletti berket, ahol a hegyhez csatlakozva [?] a vízhez közel van egy kereszttel megjelölt kőoszlop [?], amely alatt van a földből rakott határjel. Innen ugyanabba az irányba igyekszik egészen a nagy út melletti kútig [vagy forrásig], ahol egy kicsi, Fyzes [Füzes] nevű berek van, innen a nagy úthoz emelkedik, és a nagy úton térül keletnek, és elérkezve a lejtőhöz [?], ismételten déli irányba fordul, és egy bizonyos régi úton tartva elér két körtefáig, és ott elhagyja Hugyag földjének szomszédságát. Ezután egy bizonyos hegy oldalában a cserjésig emelkedik, és [tovább] emelkedik egészen a hegy tetejéig, és elérkezik határjelként álló kőoszlophoz [?]. Innen a hegyről nyugati irányba fordul, és leereszkedik a hegyről egy kőoszlophoz [?], és ott Chatar [Csatár; ma Csitár] földjének határjelével szomszédos. Amely Chatar [Csatár] földje pedig ugyanannak a Thomas Vajuoda-nak [Tamás vajdának] az öröksége. Ezután ugyanabba a nyugati irányba igyekszik, és szántóföldeken megy át a Fizesberuk-nek [Füzesbereknek] nevezett berekig. Innen átmegy magán a berken egy bizonyos úton egy almafához [amely] az úthoz közel helyezkedik el [?], innentől ugyanazon az úton igyekszik déli irányba egy nagy térségen át a cserjésen keresztül haladva, az úton elér egy kétfelé vezető útelágazódásig, és magánál az útelágazódásnál nyugatra fordul és eljut egy földből való határjelig, amely elválaszt ugyanannak a Thomas Vajuoda-nak [Tamás vajdának] a Seu [? Ső; vö. Vas megyei Sé] nevezetű vásárolt földjétől; innen eltér a földből való határjeltől, amely az úthoz közel van [attól] északi irányba a szántóföldek mellett a Methodus-nál (?) lévő cserjés közelében, és elér egy földből való határponthoz, amelyen Tulfa [tölgyfa] fa van határjelként. Innen ugyanabba az irányba halad egyenesen az Ipul [Ipoly] folyóhoz egy Jegune [jegenye] fát érintve, magától a Jegune [jegenye] fától a fent említett Thomas Vajuoda [Tamás vajda] földjének szomszédságában jut az Ipul [Ipoly] folyóhoz, és ahol a birtoknak, azaz Ztraas [Sztrázs] földjének határvonala és az érintett megkülönböztető pontjai végetérnek.
Megjegyzések:
– Mintha a második sor vége [par-] és a harmadik sor eleje [septemtrionali] közül kimaradt volna szöveg.
– Az arbor silicis szó szerint ’kavicsfa, kőfa; kőárboc’, vélhetően kőből lévő magas jelet, kőszlopot kell alatta érteni. Ugyanakkor lehetne akár az arbor salicis ’fűzfa’ és az arbor ilicis ’tölgyfa’ keveredése is (bár ez utóbbit magyarul nevezi meg a szöveg).
Itt a forrás. A térkép valamikor a 17. század közepén készülhetett és szövegezése a korabeli franciát tükrözheti. A szöveg mindkét oldalon hosszabb. A térkép eredeti őrzési helyét nem ismerem (talán Bécs), így jobb felbontást jelenleg nem tudok elérni.
Ce canal qui ... - Ezen a csatornán ... (Egy mai francia netes szótár alapján.)
Ezen a csatornán történt a víz idevezetése a Tisza felől a vár környékéhez. Ma ezen a nyomvonalon húzódik a Belfőcsatorna néven szereplő belvízhálózati főgyűjtővezeték a környéken.
Francia hihetőbb, de ráadásul ez régi francia, abban ez e topik elvileg kevéssé van otthon, én legalábbis biztos nem vagyok. :) A B képen mintha valami "import" kezdetű szó lenne....
Tovább nyomoztam és egy újabb kiadványban említenek egy francia nyelvű térképet, ami a melléklete szerint ez. De ott még olvashatatlanabb felbontású, habár a melléklet alapján az eredeti rajz nagyobb és a másik oldalon több szöveggel. A B csak a szöveg vége.
