Ismét nyári vegyes, jó hosszúra sikeredett. De ezúttal beszámolóként megközelítve, mivel úgyis szombat van, az emberek otthon tartózkodnak. Ezért az utasszámlálásunk alapján a midibuszok nálunk nem elegendőek a célra! :D
Óó, király, lesz mit nézegetnem. Hát igen, aki nem szerencsétlenkedik annyit a képek rendezésével, mint én, annak nem is hónapokba telik az... :D Mondjuk már azt hiszem meséltem neked, de én tavaly a nyíregyházai kétnapos egyedüllétem után sokalltam be annyira nagyjából, mint most te is. Bár nekem a rendelkezésre álló időkeretem is jelentősen csökkent, így fizikailag is képtelenség lett volna azt az életvitelt folytatni... :D
Szerintem Tarján-Gyöngyös, legalábbis mindig azon láttam a nyáron.
...
Ha pedig már nyár, akkor itt a beígért -és remélhetőleg párak által várt- gyűjtemény, egyelőre különösebb válogatás nélkül, avagy három hónapnyi semmittevés gyümölcse, avagy a jó, a rossz és az autodel, avagy vége az országjárásnak. Nem számoltam, de biztosan 1000-nél több, javarészt napos-ajtós, rossz esetben felhős-ajtós kép a végső termés. Nagyjából augusztus végén döntöttem el egy idegromboló, kétszer hatórás kanizsai vonatozást (és egy természetszerűen lekésett csatlakozást) követően, hogy a maratoni utazások helyett inkább hazai tájakat veszek ostrom alá és a KMKK-ra megyek rá, azt úgyse fotózza senki (ha igen, az is max a Nógrádot), szóval a kelleténél több Dunántúlt nem érdemes keresni. Igaz, Borsodot és Szabolcsot se, mert bár szerepeltek a tervek közt, a hirtelen váltás miatt nem maradt rájuk idő; DAKK-ot pedig azért nem, mert nem is terveztem vele semmit, azok a buszok már ettől fehérebbek nem lesznek úgyse. De hogyha azt nézzük, megérte, mert mindössze 35 buszról nincs képem az említett cégtől (plusz néhányat nem lenne elvetemült ötlet újralőni, ha lesz rá módom), ám azokról vélhetően nem is lesz soha. :D
A befejezés azért igen parádés volt, hiszen az utolsó három napban 3 darab nem-eBay-es maszekot is fotóztam. Igen, ez egy szolnokinak nagy durranás, főleg úgy, hogy ebből egy tök véletlenül, a vonatból kihajolva lett meg, kettő pedig megyehatáron belül - ami már-már a fizikai képtelenség határait súrolja. :D (És ezúton is szeretném megköszönni a tanszékünknek, hogy az utolsó pillanatban küldtek mailt a hétfői egyetlen órám elmaradásáról, aminek hála méltó módon tudtam búcsúztatni a szezont Berényben.)
