Keresés

Részletes keresés

papagáj20 Creative Commons License 2015.06.11 0 0 80914

Igen. A közvetlen napfény(UV) fontos nekik. D vitamin termelődéshez, ásványi anyag hasznosuláshoz, pajzsmirigy működéshez és sok más dologhoz,folyamathoz is köze van. De persze az se jó ha nincs árnyékos rész a röpdében.

Előzmény: lacika104 (80912)
ombuccman Creative Commons License 2015.06.10 0 0 80913

Üdv!

 

Párom már régóta nyaggat, hogy papagájt szeretne. Mivel hamarosan szülinapja lesz, gondoltam meglepem őt. Mivel nem szeretnénk túl drága madarat, így Kormos/feketefejű, vagy álarcos törpepapagájra gondoltuk (értelemszerűen egy párat tartanánk). Budapesten, vagy a környékén nem tud valaki olyan megbízható tenyésztőt, akinél be lehetne őket szerezni? Válasz privátban is jöhet.

 

Köszönöm.

lacika104 Creative Commons License 2015.06.10 0 0 80912

Kerti voliernek kinéztem egy helyet. Széltöl óvva, durva eső, hihar nem érné, ugyanis egy cseresznye fa alatt lenne. Viszont gyakorlatilag a nap nem tud rásütni, mert a fa leárnyékolja. Nem sötét, egy kellemes árnyékos hely, kerti butoraink is oda vannak felállítva, de a nap tényleg nem süt oda direktben.

 

Ez gond a madaraknak?

papagáj20 Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80911

Én imádom a hullámosokat és a hiperaktív, tevékenykedő, kíváncsi természetüket de ha mindenképp más fajban gondolkodsz akkor nimfához hasonló a kecske,pyrrhura is.

Ha az ausztriai jogszabályokat nézzük(Magyarországon sajnos nincs normális) akkor 2 nimfának a minimális ismétlem a minimális helyigénye 2 méter magas, 1 méter mély és 2,5 méter hosszú röpde. Szóval ennél kisebbet nem ajánlok én se. Mivel ez csak egy minimális méret és mivel kinti röpdéről van szó szerintem 2 méter magas, legalább 1 méter mély és 3-4 vagy több méter hosszú röpde lenne az ideális aminek egy részét zártra(szél és fagy védettre) csinálod így kint maradhatnának egész évben.

Fontos szem előtt tartani hogy a nimfáknak kb. 45-50cm a szárnyfesztávolságuk így hogy kényelmesen elférjenek ajánlott a kb. 1 méter mélység és ahhoz hogy rendesebben tudjanak repülni ne csak pár szárnycsapásnyit kell pár méter. A repülés fontos az egészségükhöz. Ahhoz hogy télen melegen tudják magukat tartani szintén kell a hely hogy tudjanak repkedni,mozogni.

Igen mindenképp több madárban gondolkodj.

A klasszikus kalitka és a csengő említése miatt írom hogy olvasgass utána mire van szükségük igazából mert e két dologra biztos nincs. És magát a röpdét is jól tervezd meg hogy ne férjenek be a verebek, ne tudjon ragadozó bejutni, legyen zsilip nehogy kiszökjenek,stb.

1-2 napra megoldható az egyedül hagyásuk ha valaki(szomszéd) mindennap rájuk néz és ad nekik friss vizet, megnézi van-e kajájuk.

Előzmény: lacika104 (80903)
lacika104 Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80910

A 60 helyett mennyi lenne az optimális? Végülis hely van, a méretet meg olyanra csináltatom amilyenre akarom

cavecat Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80909

Most látom, tök fölöslegesen koptattam a billentyűzetet, te már leírtad kb. ugyanazt...

Előzmény: papagáj20 (80902)
cavecat Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80908

"Vannak olyan fajok, meg esetek, hogy az egykeként felnevelt madár oly mértékben emberre imprintált lesz, hogy a később összetett madarat(kat) NEM, vagy csak nagyon nehezen tűri, viseli és szokja meg!"

 

Vannak ilyen esetek, de szerintem ez inkább a kivétel, mint a szabály.

(Sőt, olyan is van, hogy csak a gazdi türelmetlen :))

 

Szóval ha más "ellenérv" nincs, mindenképp érdemes megpróbálni - aztán ha nem jött össze, hát, akkor majd két ketrecet kell ganyézni... :P Ha két külön ketrecben laknak, mert nem viselik el a másikat a saját "revírjükön", de látják-hallják egymást, még az is jobb, mint a teljesen fajtársmentes, ingerszegény környezet.

Előzmény: corvi01 (80901)
cavecat Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80907

A 60 cm-s méretbe szerintem egyik se fér el tisztességesen (nimfa, barát, sanyi).

Ha nincs lehetőség / hely nagyobb ketrecre, akkor szerintem a "választék" a hullámos, a törpe-, vagy a verébpapagáj. (Én személy szerint nagy törpepapesz-rajongó vagyok, ha nem lenne a szürke, biztos vennék egy csapat törpét...)

Előzmény: corvi01 (80904)
cavecat Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80906

Lehet remek műtojásokat kapni (itt legalábbis, de feltételezem, hogy Magyarországon is).

Kiváló születésszabályozó.:)

(Ha csak szimplán elveszed a tojást, a tojó toj másikat, és a sok tojás tojásától legyengül egy idő után. Ha van műtojás, remélhetőleg nem jön rá a turpisságra, és azon ül, amíg fel nem adja.)

Előzmény: lacika104 (80905)
lacika104 Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80905

Köszönönöm a válaszokat, olvasok folyamatosan. Igaz egy egy kérdésre már magam is megtaláltam a választ, pl. párban kell gondolkodnom, és valahogy kiküszöbölni a kiköltést.

 

 

Előzmény: corvi01 (80904)
corvi01 Creative Commons License 2015.06.09 0 0 80904

Jó pár papagáj bírja a mínuszokat, a nimfa is, de legyen azért szél és fagy védett rész is a kalit vagy röpdén belül!

Nimfánál, szubjektíven csak nekem, kicsit izgalmasabb kategória a barátpapagáj, vagy a kis sanyi, hogy kategóriában kb. hasonlókat mondjak.

A megadott ketrecméretnél csak a 60 cm tűnik kicsit korlátozónak még a nimfákhoz is.

Az való igaz, hogy a madarak többen (lehetőleg párban) érzik jól magukat, persze, ha kezdetektől ismerik egymást. Párok esetén azonban számolnod kell a költés feltételi és következményeivel. :)

Kicsit érdemes lenne itt is visszaolvasnod pl. a 2009-2013 időkben, nagyon sok komoly, s szakszerű meglátás és hozzászóló volt itt!

Előzmény: lacika104 (80903)
lacika104 Creative Commons License 2015.06.08 0 0 80903

Üdvözletem mindenkinek!

Teljesen új vagyok itt a fórumon. Magamrol annyit, 44 éves vagyok, 3 gyermekem van, nős, Mentőtisztként dolgozom, hobbim a tengeri akvárium, ill a motor. Sátoraljaújhely-Széphalomban élek.  

Úgy tünik, nem sikerül legyőzni a vágyamat, hogy papagájt tartsak, így valószínüleg pár héten belül belevágok. Volt már hullámos papagájom, klasszikus kalitka, csengő stb, sajnos pár évesen egy költözés közbeni zürzavarban elrepültek :(

Most kicsit mást akarok, ezért kérem a segítségeteket.

Elképzelésem a következő:

1. Nimfa papagájra gondoltam... Esetleg más ötlet a hullámos kivételével?

2. Udvaron, a teraszunkon lenne kora tavasztol a hidegekig. Utána, ketrecestöl valahova a (ház, garázs...) beköltözne. Az igazi az lenne, ha maradhatna télen is a teraszon. Mekkora ketrec kellene ahhoz, hogy ez utóbbi megoldható legyen?

3. Alapbol  120x60x120 cm es  ketrecre gondoltam, de ez változhat. Tudom, nincs elég nagy. . Megfelelő e 2 madárnak?

4. És persze, 1 vagy 2 madárban gondolkodjak?

5.Előfordul, hogy max 1-2 napig napig otthon nincs senki. Ez lehet probléma az etetés itatás miatt? Bár ha nagyon muszály a szomszéd rá tud nézni

 

Egyenlőre tervezéshez ezekrd szeretnék választ kapni, amit előre is köszönök.

 

 

papagáj20 Creative Commons License 2015.06.07 0 0 80902

Ez igaz.

Van rá sok jó példa hogy kellő türelemmel,kitartással és persze megfelelő módszerrel évekig egyedül élt papagájokat is össze lehet szoktatni fajtárssal. Tény hogy nem minden esetben lesz sikeres az összeszoktatás de sokan meg se próbálják különböző okok,kifogások miatt. Az is a teljesebb képhez tartozik szerintem hogy rengeteg esetben nem a madár viselkedése, emberre fixálása az ami megakadályozza a fajtárs beszerzését hanem az ember hozzáállása. Találkoztam már olyan emberrel aki kezdetben azt mondta azért nem szerez be fajtársat neki mert jól elvan az emberekkel és amúgy se valószínű hogy elfogadna egy párt később viszont további győzködés hatására már azt írta vehetne neki párt de nem fog mert nem érzi szükségesnek. Akár egy hullámosról akár egy jákóról beszélünk az emberek önzősége, lustasága, nemtörődömsége,stb sajnos gyakran jelen van(a papagájok kárára).

Tudom az anyagiak és egyebek miatt nem olyan egyszerű megpróbálni összeszoktatni 2 nagyobb papagájt de ha sikerül sokszorosan megéri ha pedig nem legalább lesz valaki akivel egymást nézik amikor az emberek éppen nem érnek rá(ez is egy elfoglaltság),stb és az évek alatt lehet lassan mégiscsak barátkozni kezdenek szóval egy fajtárs puszta jelenléte még mindig jobb(persze csak akkor ha bizonyos távolságra egymástól békésen elvannak és nem akarják egymást bántani).

Előzmény: corvi01 (80901)
corvi01 Creative Commons License 2015.06.03 0 0 80901

"Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem értünk egyet.;)" ...Hááát én sem. ;)

 

Még annyi a teljesebb kép kedvéért: A párban vagy többed magával tartás lehet olykor necces is. Vannak olyan fajok, meg esetek, hogy az egykeként felnevelt madár oly mértékben emberre imprintált lesz, hogy a később összetett madarat(kat) NEM, vagy csak nagyon nehezen tűri, viseli és szokja meg! Ezt fajtájuk, értelmi szintjük, de egyedi vonatkozásaik is nagyon behatárolhatják, amit igencsak érdemes fontolóra venni.

Előzmény: cavecat (80899)
Törölt nick Creative Commons License 2015.05.24 0 0 80900

Sziasztok! Annyiban szeretnèm a segítsègeteket kèrni hogy a kis papagájomnak begyulladt a szeme ès ki se tudja nyitni csak kis időre meg kicsit vörös is neki meg 2 napja fel volt dagadva de kamilláztuk ès attól le is ment a duzzanat,annyi lenne a kèrdèsem hogy nem lehet h elveszítette a látását vagy nincs valami komolyabb baja? Vagy tudnátok valami tanácsot adni?

Előre is köszönöm a segítsèget,további szèp napot!!

cavecat Creative Commons License 2015.05.21 0 0 80899

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem értünk egyet.;)

Csak másképp kommunikáljuk.

 

Megpróbálom mégegyszer :)

 

A cél mindenkinek az kell(ene) legyen, hogy a madár számára a "tökéletes" életet biztosítsa.

Nagy hely, fajtárs, megfelelő koszt, fiókák.

Aztán ezt a célt mindenki annyira közelíti meg, amennyire tudja - a lehetőségeitől, tapasztalatától, értékrendjétől és természetesen a helyi törvényektől / szokásoktól / kultúrális adottságoktól függően.

 

Éppen ezért, arra bíztatni bárkit, hogy párban tartson madarat, (szerintem) helyes.

Amit papagáj20 leírt, hogy a madárnak párban jó, az tény, és ezt szerintem helytelen relativizálni.

Az egyetlen, ami relatív, az az adott ember "képessége" a madár összes igényének kielégítésére.

Nyilván kevesen vannak, akik tényleg mindent meg tudnak adni a madaruknak.

Legtöbbünk kompromisszumokra kényszerül. (Én is.)

 

Azt viszont mindenki csak saját maga tudja eldönteni, hogy milyen kompromisszumokat kénytelen kötni.

Teljesen felesleges arra bíztatni másokat, hogy ne tartsanak párban madarat, mert kismillió egyéb dologban úgyis kénytelenek lesznek kompromisszumokat kötni. Teljesen felesleges arra bíztatni embereket, hogy a cél ne a "tökéletes" élet legyen.

 

Tanárként az a tapasztalatom, hogy ha a diákoknak azt mondom, minimum 4 tizedesjeggyel illenék számolni a vizsgán, ők azt hallják hogy maximum 4 tizedesjegy. Ugyanez sajnos a kezdő állattartókkal is működik: amit megjelölsz minimumelvárásként, az lesz számukra a maximum (nem rosszindulatból, hanem mert nem ismernek mást). Ha azt mondod a kezdő gazdinak, elég a saját madártartói célját szem előtt tartani, hiszen olyan sosem lesz hogy mindene megvan a madárnak, akkor nem fog nagy kalitot, párt, vagy változatos étrendet biztosítani akkor sem ha amúgy lenne rá lehetősége.

Előzmény: corvi01 (80898)
corvi01 Creative Commons License 2015.05.21 0 0 80898

"Számodra nem tűnik reális elvárásnak a madarak kettesével tartása, mert több vele a gond (nagyobb ketrec kell, költeni kezdenek, stb.); "

 

Jól tudod, hogy nem ezt mondtam!

 

Nézzünk már magunkba is kicsit. Bármilyen állatot így madarat is az ember -ősidők óta- vmilyen célból tart, a saját céljából! Hagyományos házit: (kutya-cicc) praktikusság hasznosság és társállatfunkció, házikedvenceket: kisragadozó, kisrágcsáló, dísz és egyéb madarakat szépségük kedvességük, az értelmesebbjét társállatként is! Mondja már meg valaki, hogy ebben hol van az állat érdeke, meg pláne az a farizeuság, hogy csak az állat "szempontjait" nézzük...?
Ez az egész sokkal bonyolultabb dolog mint aminek látszik. Azontúl, hogy az ember leigázza a
természetet, vannak jóérzésűbb, sőt érzelmileg túltengők is, s emezek állatokra irányultsága még szerteágazóbb. Persze vannak olyanok is akik, csupán önző kedvtelésből, vagy pillanatnyi poénból kezdenek madarat tartani. Ezek között, viszont egyáltalán nem biztos hogy később mind szakszerűtlenül állnak a dologhoz..! Sőt olyanok is vannak akik a madárral való viszonyuk miatt változnak meg bizonyos szempontból.
A másik oldalon viszont az üzlet van; a madártenyésztők, eleség gyártók-kereskedők, a kalitgyártók stb. ugye meg akarnak élni, mert kihasználják, hogy már régről van egy ilyen emberi igény a társadalomban..S így az egész egy öngerjesztő folyamattá válik, aminek csak az adott régió gazdasági színvonala szab határt., no és erre persze az álnok törvényekkel is rájátszanak, mert ne mondja már senki, hogy újfent exkatedra azért írnak pl. 6 légköbmétert, mert 5.8-ban már nem érezheti jól magát madarunk!? Nevetséges. Persze hogy a madár (és egyéb állatok) a minél nagyobb helyen és minél többedmagával érzi jól magát, e-mögé elbújva viszont rá lehet venni, sőt kötelezni a tartókat (is) a minél nagyobb méretek, no meg helybiztosításra, de végül is a többletkiadásokra! Ebből egyenesen következik az állattartó kultúra színvonala is, ui. nincs értelme egy adott országban olyan törvényeket előírásokat kikötni, amit ha be
kellene és tudnának tartatni, megállna e vonalakon a forgalmazás! Tenyésztőktől tudom, hogy kis hazánkban a marártenyésztés... "kereskedelem" így is szinte végnapjait éli! :(

 

"Az "alapvonal" bizony az, hogy a madárnak az a jó, ha fajtársakkal él, nagy térben, változatos koszton, és lehetősége van szaporodni."

 

Persze hogy az, de mindenkinek mások a lehetőségei, fajonkénti tapasztalatai meg céljai, minek alapján érdemes mérlegelnie, melyre korábban is céloztam.

Előzmény: cavecat (80897)
cavecat Creative Commons License 2015.05.19 0 0 80897

A "realitás talaja" erősen függ az ember épp aktuális lakhelyétől, a helyi szokásoktól, a helyi állattartó kultúrától, a helyi törvényektől, és persze az adott ember neveltetésétől, értékrendjétől is.

Számodra nem tűnik reális elvárásnak a madarak kettesével tartása, mert több vele a gond (nagyobb ketrec kell, költeni kezdenek, stb.); van, aki szerint megéri az extra erőfeszítés; és van, akinek nincs választása, mert törvény kötelezi rá. (Nekem pl. kissé meggyűlt a bajom a helyi törvényekkel: a ketrec, amiben a madár 10 évig élt, hirtelen "kicsi lett" - no, nem a madár szerint, hanem a törvény betűje szerint.)

Miután elköltöztem Magyarországról, rácsodálkoztam, mennyire különböző az állattartó kultúra már pár száz kilométernyi távolságra. (Itt épp dúl a "pellet-mánia", én személy szerint inkább a változatos nyers diétában hiszek. Van is bajom belőle bőven ;))

És a különbségek nem csak személyek között, valamint térben, hanem időben is igen jelentősek - régen simán tartották a madarakat egyesével, 20*20*20 centis kalitban, olyan koszton amitől ma bármelyik jóérzésű ember elájulna.

 

Az "alapvonal" bizony az, hogy a madárnak az a jó, ha fajtársakkal él, nagy térben, változatos koszton, és lehetősége van szaporodni.

Szerintem mindenki saját maga tudja legjobban eldönteni, mennyi és milyen kompromisszumot hajlandó kötni annak érdekében, hogy a lehető legjobban megközelítse ezt.

 

Előzmény: corvi01 (80896)
corvi01 Creative Commons License 2015.05.18 0 0 80896

Csak pár dolgot kiemeltem, mert úgy érzem külön vágányokon vagyunk:

 

1.) "Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi"

 

"... étrendjükre odafigyelve nem indítják be őket illetve hormonos időszakban nem engedik hogy befészkeljen pl. a polcra így nincs fióka és igaz ezen szükségletük nincs kielégítve.."

 

..Akkor itt mégis lennének saját szempontjaink..?

 

2.) "Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi"

 

Ha ez valóban ilyen fontos lenne, akkor egyáltalán nem tartana állatot (főleg madarat)az ember fia, de miután tart és évezredek óta, így nehezen hihető, hogy mindig az állatok érdeke volt az első.

 

"Továbbra is fenntartom, hogy ezeknél a madaraknál a hibás bevésődés a kizárólag emberrel történő kapcsolat hosszútávon mindenképpen viselkedésproblémákat okoz."

 

S az, hogy évtizedekig be vannak zárva kalitba, röpdébe, párban vagy nem és nem élhetik a fajt megillető életet, az nem okoz...?

 

Amúgy,,,, életem során ha lehetett és tőlem függött én sem tartottam szívesen soha egyedül madarat, de azok a (papagájon kívüli) madarak legtöbbje sérült, mentett egyéni esetek, vagy eleve nem társas fajúak voltak... No meg, ha bármely madaram megbetegedett, pénzt, időt, idegrendszeremet, egészségemet nem kímélve addig mentem, kutattam, amíg megnyugtató állapotba nem hoztam; miután én sem vagyok 100-as! :-P Mind ettől függetlenül nem várható, hogy mindenki ilyen legyen ezért érdemes a realitás talaját is súrolni! :)

Előzmény: papagáj20 (80895)
papagáj20 Creative Commons License 2015.05.18 0 0 80895

Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi mivel így garantálni lehet hogy az állatnak nem lesz jó. Aki papagájt vesz az ne azért vegye hogy ő legyen a társa élete végéig mivel az ember nem papagáj így eleve nem lehet teljes értékű társa arról nem is beszélve hogy az átlag embernek napi néhány órája van a madarára mivel ott a család, a munka, a háztartás,stb. pedig egy papagájnak a nap 24 órájában szüksége van/lenne a párjára/csapatára. Idézek a papagájvilág alapítványtól pár mondatot: "Továbbra is fenntartom, hogy ezeknél a madaraknál a hibás bevésődés a kizárólag emberrel történő kapcsolat hosszútávon mindenképpen viselkedésproblémákat okoz. A fajra jellemző kommunikációt, a normális papagájviselkedés elsajátítását (táplálkozás, testbeszéd, papagájokra jellemző (társas) viselkedés, rangsor, szexuális magatartás stb....) az ember NEM KÉPES sem megtanítani, sem pedig a papagáj erre irányuló igényeit kielégíteni és akkor még nem beszéltünk a kakadunak (egyéb papagájnak) szükséges élettér biztosításáról."

Az hogy ha lehetősége van a fajtársát választja aki ugyanúgy kommunikál,viselkedik mint ő és teljesen megértik egymást teljesen természetes ebből is látszik hogy kell nekik fajtárs. Ugyanakkor mivel az ember/család is a madár szemében a csapat része ugyanúgy megmarad a jó viszony csak nem olyan természetellenes módon fog megnyilvánulni hogy pl. egész nap a válladon ül a madár.

Tudom hogy nem lehet nekik mindent maximálisan megadni de azért van egy szint amíg el kell jutni hogy a madár is teljes(a lehető legteljesebb) életet élhessen. Gondolok itt arra hogy a hullámos papagájok a vadonban rengetegen vannak de ez nem azt jelenti hogy mindenkinek legalább 100 hullámost kell vennie ha hullámost akar tartani hanem hogy minimum 2 madarat tartson.

Attól hogy párban tartunk papagájt nem kötelező tenyésztésbe kezdeni és azt sem kötelező támogatni odú felrakásával(megfelelő tudás nélkül) ha pl. a hullámos tojónk elpottyantott egy tojást a kalitka aljába(hagyni kell ha már bekövetkezett a tojás és megfelelő étrenddel biztosítani kell hogy túlélje a tojó a tojások letojását és ennyi, a kalitka aljába úgyse fogja kikölteni őket vagy ha mégis lelkesen kotlana vannak műtojások). Sokan tartanak párban papagájt tenyésztés nélkül. A környezetükre és az étrendjükre odafigyelve nem indítják be őket illetve hormonos időszakban nem engedik hogy befészkeljen pl. a polcra így nincs fióka és igaz ezen szükségletük nincs kielégítve de legalább párban vannak ami sokkal jobb mintha magányosan kuksolnának a kalitkában arra várva mikor ér haza a gazdájuk. Mint írtad és mint írtam fogságban nem lehet mindent megadni nekik(pl. fiókanevelés) de egy bizonyos szintig el kell jutni(pl. legalább 1 fajtárs) ahhoz hogy jól érezze magát a madár és egészséges maradjon fizikailag is és mentálisan is.

Ellenzem a hobbiból tartott papagájok tenyésztését mert így is rengeteg papagáj sínylődik. A tenyésztés a hozzáértő tenyésztők dolga(akiknek mellesleg kötelességük lenne tájékoztatni a vásárlót hogy párban kell őket tartani és nem egy pici kalitkában hanem lehetőleg röpdében de legalább a lehető legnagyobb kalitkában ami elfér a lakásban és hasonlók csak hát megfelelő tájékoztatással nem lenne annyi eladásuk,bevételük mert sokan meggondolnák magukat).

Ja 2 madárnak a több hely biztosítása mint írtad természetes dolog(legtöbbünknek) de hogy kinek mi a több és a nagy hely már megint más. Az alapítvány írta hogy a papagájok minimális helyigénye szerintük is és az ausztriai jogszabály szerint is szobai röpde(ausztriában a kézzel nevelés és az egyedül tartás is tilos). Ami azt jelenti hogy pl. 2 db nimfának 2méter magas, 1 méter mély és 2,5 méter hosszú röpde a minimum.

 

Ezen dolgok és még néhány dolog tudatában kéne átgondolni az embereknek vegyenek-e papagájt, tudnák-e megfelelően tartani és akkor talán nem lenne annyi a szoba sarkában egy pici kalitkában egy tükör társaságában gubbasztó hullámos vagy viselkedésproblémás nagypapagáj vagy nem lennének dugig a papagájmenhelyen különböző problémákban szenvedő madarakkal.

Előzmény: corvi01 (80894)
corvi01 Creative Commons License 2015.05.18 0 0 80894

Nagyon szép és derék, hogy az ember társakat akar madarának, ezzel azonban más vonalakon több, s nem biztos, hogy mindenben jó változtatásokat tett! Legyünk kicsit őszinték, s nézzük a saját szempontjainkat is: Az első, hogy szinte törvényszerűen, s ugyan különböző mértékben, de el fognak távolodni tőlünk, mert a fajtársi kapcsolat az ösztöneikben sokszorosan erősebb! A második, hogy 2 vagy több madárnak eleve több hely kell, ez természetes, mint ahogy az is, hogy ha ellenkező neműek, alapból fennáll a költésigényük lehetősége...Miután ilyenkor Mi hajlamosak vagyunk ezt is lelkesen támogatni, a projekt sikeréhez viszont alaposabb információkkal ill. felkészültséggel kell rendelkezzünk szükségletük biztosításához..! Ha mind ez sikerült (ami sajnos nem mindig...), felmerül az újabb kérdés: a születendő porontyokkal vajh mit kezdünk..? Tartjuk őket tovább együtt, még zsúfoltabban, ha nem akkor kinek...hova passzoljuk őket..?
El kell döntenünk, hogy tulajdonképp miként és mi célból akarunk madarat tartani! Ha már eleve
bezárva tartunk egy madarat olyan sosem lesz, hogy mindene megvan, mert mindenben nem tudunk a kedvében járni, akármennyi időt is szentelünk rá... akárhány fajtársat is szerzünk, szükségleteit messze nem tudjuk kielégíteni, csak bizonyos dolgokkal törekedni rá! :-P Szóval, semmiképp nem szeretnék itt a kedvrontó rosszarcú barom képében tündökölni, csak néhány valós dologra rávilágítani, amik egy felelős döntés feltételei lehetnek.

Elizé__ Creative Commons License 2015.05.15 0 0 80889

Sziasztok

 

Opalian/keki színű hullámos papagájt keresek, tojót. (fiatalat, 2 hónap körülit)

Bp-en.

papagáj20 Creative Commons License 2015.05.14 0 1 80892

Szia

Azt remélem tudod hogy a kézzel nevelés nem azt jelenti hogy boldogan elél csak emberi társasággal. Ugyanúgy szüksége van fajtársra amit minél előbb megkap annál jobb de erősen ajánlott ivarérés előtt(jóval előbb) beszerezni a párját mert ivaréréskor(kamasz korban) vagy még később sokkal bonyolultabb az összeszoktatásuk és sokkal valószínűbb a viselkedésproblémák kialakulása. Arról nem is beszélve hogy kb. minden tizedik szenegáli bekattan(agresszívvá,nehezen kezelhetővé válik) ami kialakulásához hozzájárul a kézzel nevelés és az egyedül tartás. A kézzel nevelés amúgy is nagyban növeli a viselkedésproblémák kialakulását mert nincs esélye a madárnak megtanulni a szüleitől hogy hogyan is viselkedik egy papagáj de ebbe most nem megyek bele.

Ha érdekel a téma ajánlom a papagájvilág alapítvány facebook oldalát(hasznos bejegyzéseket találsz ha visszafelé olvasgatsz) és ajánlom a Papagájok titkai című filmet(youtubeon megtalálod).

Előzmény: eeszter84 (80889)
papagáj20 Creative Commons License 2015.05.14 0 0 80891

Szia!

Képről/képekről valószínűleg meg tudnánk mondani az újonc nemét.

De mivel a leírásod alapján nagyon jól kijönnek szerintem mindegy milyen neműek. A hullámosoknál merem azt állítani hogy nincs olyan hogy ha összeraksz 2 madarat nem jönnek ki,bántják egymást. A hullámosok egyszerűen annyira akarják,szeretik a fajtárs/fajtársak jelenlétét(a vadonban nagy csapatokban élnek) hogy a másikat szinte azonnal elfogadják és vele akarnak lenni. És ha a körülmények nem adnak okot arra hogy bántsák,kergessék egymást akkor tökéletesen elvannak, jól kijönnek. Gondolok itt arra hogy ha 2 hím mellett nincs egy tojó vagy egy vacak tükör(amit tojónak tekintenek) amiért harcolni kezdenének egymással akkor jól elvannak. Vagy ha nem egy pici bolti kalitkába vannak benyomorítva hanem van egy tágas mondjuk minimum 100x50x100 centiméteres kalitkájuk amiben teret tudnak egymásnak hagyni amikor kell akkor jól elvannak. Ez utóbbi főleg több hím akár tojókkal akár tojók nélküli együtt tartása esetében fontos mert ők mindennek(ülőrúd, játék,rács,stb) is udvarolnak és udvarlás közben az adott dolgot védik a többi hímtől és képesek a fél-1 méterre lévő másik hímet még messzebb kergetni az aktuális "párjuktól" legalábbis én ezt tapasztaltam.

Az etetés úgy néz ki náluk hogy az etető fél bólogat(így öklendezi fel a kaját) majd a 2 madár egymáshoz illeszti a nyitott csőrét így a kiköpött kaja a másik csőrébe kerül. Egyikük se nyúl a másik csőrébe/torkába. Általában a hím eteti a tojót de a tojók is szokták etetni a hímeket. Az is előfordulhat 2 hím esetében hogy az egyik visszafogottabb így ő nem annyira etet inkább őt eteti a másik vagy pont azért visszafogott mert a másik elnyomja(erősebben, rámenősebben udvarol neki) de ez nem baj.

Előzmény: Apa27 (80888)
tacslika Creative Commons License 2015.05.12 0 0 80890

Szia eeszter84.

Próbáld meg a gyula kalitnál. Én most vettem tőle és még volt eladó néhány napja. :)

Nagyon cuki madarai vannak! :)

Előzmény: eeszter84 (80889)
eeszter84 Creative Commons License 2015.05.12 0 0 80889

Sziasztok!

 

Szeretnék egy kézzel nevelt szenegáli papagáj fiókát. Tudnátok segíteni, hol találok megbízható tenyésztőt? Köszönöm

Apa27 Creative Commons License 2015.05.09 0 0 80888

Sziasztok!

A papagájunk kapott egy (elméletileg...) barátnőt.

Tiszta sárga...a csőre halvány szürkés. (A tenyésztő szerint fiatal-50napos kb. és lány)

Mikor meghoztuk (külön kalitkában persze) és a másik kalitkája mellé helyeztük, mindkét papagáj érdeklődve csimpaszkodott a saját kalitkája rácsára és föl-alá mászkáltak a rudakon. :) Nagyon aranyosak voltak.

Egy napig hagytuk. Csicseregtek egymásnak. :) Majd megpróbáltuk összetolni a kalitkákat, hogy a lány átmenjen a fiúhoz. Nem mert kijönni. Erre a fiú ment át hozzá. Elvoltak, ismerkedtek. A fiú próbálta hívni (oda-vissza járt a két kalitka között), először csicsergéssel, majd tolta-vonta-húzta. Aztán vagy 2 nap elteltével átment a lány.

Amit megfigyeltem:

1, finoman csipogtak, beszélgettek egymásnak

2, csőröztek

3, mintha a fiú etette volna a lányt. Nem hinném, de a lány csőre szinte a fiú torkánál járt... :)

4, volt egy kis hatalmi harc a fiú megszokott ülőrúdján...hívta a lányt, mire az ment is :)aztán elzavarta, mert ketten már nem férnek el. :) :D

5, aztán hol engedi (kedvében jár-puncsol neki), hogy Ő üljön oda, hol magának szeretné a helyet (mármint a fiú)

6, a fiú eddig is kirepült, szabadon repkedett a lakásban. Próbálta hívni a lányt (körberepülte a szobát, hívta csicsergéssel, visszarepült és tolta, húzta, vonta, szinte már rúgta,) de hiába a lány még nem akar kijönni. Így már a fiú sem jár ki.

 

A kérdésem az lenne, ha a már meglévő papagájunk fiú, reménykedhetünk benne, hogy az új jövevény lány ha már ennyire jól elfogadták egymást (csőröznek is)? Vagy ettől még lehet az új is fiú, csak jól megvannak?

Honnan látom, hogy mikor van az, mikor egyik a másikat nem fogadja el? Vannak ennek fokozatai?

Inkább a fiú keresi a lány közelségét, a lány inkább csak hagyja magát. Itt értem ezalatt azt, hogy a fú hívja, kezdeményezi a csőrözést azt a különleges etetéses dolgot (mély torok), viszont a lány meg "befogadó" természet.

papagáj20 Creative Commons License 2015.04.08 0 0 80887

Szia!

Írtam egy hosszút de elszállt.

 

A lényeg az hogy a papagájoknak nagyon nem jó egyedül mivel az ember nem tudja kielégíteni a szociális és egyéb igényeiket. Ráadásul abból hogyha egy papagáj túlságosan az emberre vagy egy bizonyos emberre fixál később problémák lesznek. Elsősorban egy fajtársra van szükségük aki a nap 24 órájában vele van és a fajnak megfelelő hangokkal és testbeszéddel kommunikál velük, fogadja és viszonozza az udvarlást,stb.

Egyéb hasznos dolgokat is találsz ezen az oldalon: https://hu-hu.facebook.com/pvalapitvany/posts/262033854001166

 

A madár érdekében kérlek bármilyent fajt is veszel kettőt vegyél, hamar vegyél neki fajtársat.

A pyrrhurákat ismerem valamennyire innen a fórumról régről. Ők a szokásosnál is jobban igénylik a fajtársat mivel a többi fajjal ellentétben ők igénylik a fizikai kontaktust is(összebújva pihennek,stb). Intelligensek, nagyobb papagájként viselkednek, csendesek(ez attól is függ kinek mi a csendes/hangos). Nagyon könnyen szelídülnek így ha lehet ne kézzel nevelteket vegyél mivel a kézzel nevelésnek sok negatív hatása,utóhatása van és lehet. Egy eleve könnyen szinte magától szelídülő fajt felesleges kézzel nevelni.

Előzmény: tacslika (80885)
papagáj20 Creative Commons License 2015.04.08 0 0 80886

Szia!

Türelem és neked is írom hogy fajtárs nagyon kéne neki. Az ember sose lesz egy papagáj teljes értékű társa mivel az ember nem tud repülni, nem tud papagáj hangokkal és testbeszéddel kommunikálni, nem tudja fogadni az udvarlási,etetési szándékát és viszonozni,stb azaz nem tudod kielégíteni a szociális és egyéb igényeit. Arról nem is beszélve hogy ha túl sokáig fajtárs nélkül él egy papagáj az emberekkel próbálja kielégíteni a szükségleteit,ösztöneit amiből az lesz hogy egy embert kezd a párjának tekinteni és egyéb viselkedésproblémák jelenhetnek meg.

Az embernek csipogó/udvarló, egész nap az emberen ülő(vagy épp a tükörnek udvarló) egyke hullámos papagájban az ember hajlamos a boldog, aranyos kismadarat látni pedig az igazság az hogy szegény madár szenved a magánytól és mivel rá van szorulva próbál az emberrel(tükörképével) fajtársként,párként foglalkozni,viselkedni mert ENNYIRE igénylik a társaságot(fajtársat) de ez eleve veszett ügy mivel az ember,tükörkép sose fog úgy viselkedni és reagálni ahogy egy fajtársa tenné azaz sose lesznek teljes értékű társai.

 

Bő fél éve fogadtam be egy olyan szegény kis hullámost aki 2 évig egy repülésre nem alkalmas kalitkában élt. Egy ideig(max. 1 évig) volt fajtársa de meghalt utána egy tükör és egy műmadár volt a "társa" szegénynek. Abnormális, hullámosra nem jellemző volt a viselkedése amikor hozzám került(röviden: egésznap egyhelyben ült, alig evett, repülni fizikailag tudott egy keveset de fejben fogalma se volt róla hogyan kell mondhatni kétségbeesett amikor repült mert a repüléshez szükséges gyors gondolkodás,helyzetfelismerés,stb teljesen szokatlan volt neki, rossz szokásokat vett fel, nem érdekelte semmi csak ült és létezett de nem volt benne életkedv,kíváncsiság, hiperaktivitás pedig ezek alapesetben nagyon is jellemzőek a hullámosokra). A mozgáshiány, repüléshiány, elfoglaltsághiány, fajtárshiány következménye volt ez mind. 

Szinte abban a pillanatban amikor összeengedtem a szobába az egyik hullámosommal életre kelt, ment utána és repült vele úgy ahogy. Azóta fokozatosan helyrejött és ma már tele van életkedvvel, kíváncsisággal, szépen megtanult és már szeret is repülni.

Ja a lényeget kihagytam: a többi papagájomat utánozva elsőre megevett mindenféle állagú, kinézetű gyümölcsöt,zöldséget és egyebet pedig 2 évig csak magot evett. Amikor a karantén alatt kézből próbáltam megetetni ezzel-azzal mindentől félt de amint látta hogy egy másik papagáj hogyan viselkedik,megeszi ő is egyből így állt hozzá.

Előzmény: tranvía (80880)
tacslika Creative Commons License 2015.04.08 0 0 80885

Sziasztok.

Szeretnék segítséget kérni. 

Néhány éve volt egy jákóm aki azóta az exemmel él ugyanis őt választotta a papika. Most szeretnék újra papagájt. Hosszas tanulmányozás, olvasgatás után kettő madárkára esett a választás. A jandaya és pyrrhura fajták. 

Kérdés, hogy a pyrrhurák mennyire rendelkeznek a nagyobb testű papagájok tulajdonságaival? Használják e a lábukat kézként? Pl. fogják-e a kaját vele evésközben stb. 

A másik nagy kérdés az az, hogy találtam egy eladó jandayát aki 1 éves. A hangja miatt válnak meg tőle. Viszont a madárka nem kézzel nevelt bébike volt. Ezzel sem lenne nagy gond, hiszen azt olvastam róluk, hogy nagyon nyitott, érdeklődő, barátságos madárka. Viszont ez a madár nem az. Egyáltalán nem keresi állítólag a jelenlegi gazdi társaságát. Elfogadja a kaját kézből, de ő magától nem megy oda az emberekhez, nem engedi, hogy hozzá érjenek... egyszóval nagyon nem kíváncsi az emberekre. Az lenne a kérdésem, hogy ez változhat. Így 1 éves kora ellenére nyit még az emberek felé? Tudom, hogy nem lesz soha olyan mint egy kézzel felnevelt madár, de van arra esély, hogy érdeklődjön a gazdi iránt? Gondolok arra, hogy kézre száljon? Odajöjjön magától...? stb

Köszönöm a segítséget.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!