Én is olvastam erről az összeesküvés-elméletről. Ezek szerint, ha élve fogták volna el Mussolinit, akkor elővehette volna a levelezését Churchillel, és az kellemetlen lett volna a brit miniszterelnökkel. Ezért megbízta az angol titkosszolgálatot, hogy tegyék el láb alól Mussolinit.
Mussolinit tényleg lelőtték, de kivégzője nem egy angol ügynök, hanem egy olasz kommunista partizán volt, bizonyos Walter Audisio, akinek az álneve Valerio ezredes volt. A háború után az Olasz Kommunista Párt parlamenti képviselője lett.
Van egy önéletrajza is, amiben részletesen leírta, hogy végzett Mussolinivel és Petaccival: In nome del popolo italiano. Magyarul is megjelent Az olasz nép nevében címmel:
A könyvben a második világháború olaszországi történetének egyik legizgalmasabb időszaka elevenedik meg. "A német megszálló hadsereg összeomlásával az olasz fasizmus elvesztette utolsó támaszát, végnapjaihoz érkezett. 1945. április 28-án, kora hajnalban egy partizánosztag indult el Milánóból, amelynek Walter Audisio - vagy ahogy partizántársai ismerték, Valerio ezredes - volt a parancsnoka, hogy végrehajtsa a fasizmus legfőbb vezetőire és felelőseire az olasz nép nevében korábban kimondott halálos ítéletet." Nagyon sokszor megírták Mussolini kivégzésének történetét, eltérő politikai indítékokból, különböző színvonalon és más-más műfajban. Most a leghitelesebb beszámolót kapja az olvasó a történtekről. Audisio visszaemlékezésében tárgyilagos képet nyújt az eseményekről, aggályosan tiszteletben tartja az igazságot, azoknál a tényeknél is, amelyeket mások igyekeztek elferdíteni vagy elhallgatni.
Állítólag aktív levelezésben voltak és 1940-ig Mussolini nagyra értékelt ember volt Angliában.
Az igaz hogy Churchill a háború alatt és végén nem ismerte el sokat leveztek volna. Mussolini gyors halála mondjuk úgy, hogy nagyon jól jöhetett neki. De amikor Olaszország belépett a háborúba akkor tényleg volt levél és annak hangvétele eléggé olyan volt, mintha a sokadik lett volna.
Miért ne kereskedtek volna addig, amíg a két ország között béke volt?
Úgy tudom, hogy Churchill és Mussolini egyszer találkoztak csak egymással 1927-ben, amikor aláírták azt az egyezményt, ami szerint Olaszország visszafizette volna Nagy-Britanniának a háborús kölcsönöket.
Természetesen az olaszok utána egyetlen lírát sem fizettek Angliának.
1940 májusig (Június 9-ig) Olaszország és Anglia is nagyban kereskedett egymással, hadianyaggal is. Churchill pedig Mussolinival kifejezetten jóban volt.
Én csak azt írtam le, hogy a brit kormány kijelentette, hogy nem akar részt venni az I. bécsi döntésben (szemben a Csehszlovákiát feldaraboló müncheni egyezménnyel).
Ettől persze még működött a brit diplomácia, de pl. én nem tudtam arról, hogy a britek a háború közepén szállítottak volna Magyarországnak stratégiai árukat. Tényleg, mit szállítottak nekünk?
Arról viszont olvastam, hogy a Magyarország és a Szovjetunió újra felvette diplomáciai kapcsolatot egymással, a szovjetek 1941 tavaszán részt vettek a budapesti BNV-n, és azt tervezték, hogy jelentős gazdasági kapcsolatot építenek ki egymással. Ebből ugyan nem sok valósult meg, csak egy nyilas képviselő, bizonyos Rátz Kálmán elutazott a Szovjetunióba, hogy feltérképezze, hogy mivel is lehetne kereskedni. Ez a Rátz korábban József Attila barátja volt.
Akkor pontosítsuk. Természetesen csak az I. bécsi döntés esetén merülhetett fel a brit és francia részvétel. Az első bécsi döntést 1938. november 2-én írták alá.
A második bécsi döntést 1940. augusztus 30-án írták alá. Akkor már egy éve folyt a világháború, sőt Franciaország már kapitulált is.
Churchill 1940. szeptember 30-án jelentette ki, hogy a müncheni egyezményt a németek megsértették, így az már nem érvényes:
"The Prime Minister had already stated in a message broadcast to the Czecho-Slovak people on the 30th September, 1940, the attitude of His Majesty's Government in regard to the arrangements reached at Munich in 1938. Mr. Churchill then said that the Munich Agreement had been destroyed by the Germans. This statement was formally communicated to Dr. Beneš on the 11th November, 1940."
Ladislav Deák (Márk, 1931. január 13. – Pozsony, 2011. november 15.[2]) szlovák történész volt, aki elsősorban Közép-Európa és a Balkán két világháború közötti történetével foglalkozott.
Görögkatolikus pap családjában született. 1957-ben végzett a Comenius Egyetemen. Előbb tanított, majd 1962-től a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa, majd a legújabbkori részleg vezetője lett.
Műveiben szlovák nemzeti szempontból mutatta be Szlovákia 20. századi történetét.
Aztán 1940-ben a brit kormány kijelentette, hogy a müncheni egyezményt sem tekinti már érvényesnek, hiszen azt már 1939 tavaszán megsértették a németek, amikor megszállták Csehországot.
"Mit mond ez? Hat azt, hogy eredetben a britek a Müncheni Targyalasok alatt nagyon is a Döntöbirosagban reszt akartak venni, tehat brit erdektelensegröl nincs szo."
Ezzel semmi újat nem mondasz, hiszen a müncheni egyezményhez csatolt kiegészítő nyilatkozat szövege is arra utalt, hogy ha a magyar-csehszlovák kétoldalú tárgyalások megszakadnak, akkor a kérdés a müncheni egyezményt aláíró 4 nagyhatalom, köztük Nagy-Britannia elé is kerül.
"Na ja, marad az hogy a britek pl nem irtak ala a Becsi Döntest, de ez nem erdektelenseggel magyarazhato"
Egyrészt, nem arról van szó, hogy nem írták alá az 1. bécsi döntést, hanem arról, hogy részt sem vettek a tárgyalásokon. Itt mutatkozott meg az érdektelenségük. Az angolok távolmaradását alapvetően az motiválta, hogy nem akartak nemzetközi jogi kötelezettséget magukra vállalni egy olyan ügyben, amely a német érdekszférába tartozik. Mi ez, ha nem az érdektelenség kinyilvánítása??? Ezért London többször is hangsúlyozta, hogy elzárkózik egy újabb 4 hatalmi döntés elől. (Forrás: Ivánicková: Ceskoslovensko-madarski vzt'ahy v stredo-europskej politike Vl'kej Britanie. Historicky casopis, 1998. 2. sz. 253., illetve Dagmar Cierna-Lantayova: Pobody cesko-slovensko-madarskeho vztahu 1938-1949, Bratislava 1992)
De, hogy konkrétabb is legyek:
Barcza György londoni magyar követ Kánya külügyminiszternek küldött 1938. október 17-i táviratában írja le, hogy Alexander Cadogan brit külügyi államtitkár jelezte, remélik, hogy a magyar és csehszlovák félnek sikerül megállapodnia, mert nem szívesen vennének részt egy újabb négyhatalmi döntésben. (Forrás: MNL OL - K63 - pol. - 1938 - 7/7 - 3265. (3746)
Charles Corbin londoni francia nagykövet írja le a Bonnetnak küldött 1938. október 28-i jelentésében:
"A külügyminiszter (Lord Edward Halifax) úgy véli, hogy amennyiben a csehek a népszavazást elvetik, a vitát csak a nagyhatalmi döntéshozatallal lehet megoldani. Értésemre adta, hogy nem nagyon van kedve belekeveredni egy ennyire kényes ügybe, s ha erre nem kapott volna formális felkérést, úgy nem különösebben ragaszkodna ahhoz, hogy a müncheni egyezményhez tartsa magát, annál is kevésbé, mivel Németország és Olaszország nézőpontja minden jel szerint nem egyezik, így a döntéshozatal bizonyára egy méltányos kompromisszumhoz vezetne."
Az első bécsi döntés után nemsokkal maga Halifax külügyminiszer nyilatkozta úgy, hogy Nagy-Britannia kimondottan örömmel fogadja a csehszlovák-magyar ellentétek brit részvétel nélküli sikeres elsimítását. (Forrás: Public Record Office 371/22 380. Közli: Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország 1938-1941., 61.)
És ha már a nyugatiakról beszélünk, akkor álljon itt a francia álláspont is:
Khuen-Héderváry Károly párizsi magyar követ jelentése Kánya Kálmánnak a francia álláspontról 1938. október 27-én:
"Már utolsó demarche-om alkalmával melyet Nagyméltóságod utasítására a francia külügyminiszternél eszközöltem és ahol kifejtettem a magyar kormány álláspontját a komáromi tárgyalások megszakítása alkalmából, az volt az impressióm, hogy a francia kormány csupán arra helyez súlyt, hogy ne kerüljön erőszak alkalmazásra és a tárgyalások mindkét fél által elfogadható compromissumra vezessenek, ellenben, hogy nem nagyon érdeklődik a végleges megegyezés lényege iránt. ... A francia kormány jelenleg lehetőleg tartózkodni óhajt a közép-európai kérdésekbe való beavatkozástól és keveset érdeklődik a létrejövő megoldások mikéntje iránt. ... A francia kormány ma már csak esetleges újabb komplikációk elkerülésére helyez súlyt, egyébként a közép-európai kérdések eldöntésére lehetőleg kevés befolyást kíván gyakorolni. (MNL OL - K63 - pol. 1938-7/7-3265.(3755.)
"This decision was forced also by fact that France and Great Britain lost interest on Czechoslovakia and considered the region to be in the German sphere of influence."
Nem értem, ha az adott időpont kiismerhetetlenül változott, akkor a tengeralattjáró személyzete honnan tudta, hogy mikor hogyan kell beállítani a tárcsákat?
Csak éppen az "adott időpont" változott naponta kiismerhetetlenül, és tette a rendszert biztonságossá, kódkönyv ide, vagy oda. A tengerészet által használt Enigma gép verzió extra (két?) tárcsája már túl sok volt az akkori Turing szerkezetnek a megfejtéshez addig, amíg a már említett emberi tényező fel nem ütötte a fejét...
Mert a haditengerészet egyel több beállító tárcsát használt. Ez logikus is, mert hajó a világon bármerre járhatott hosszú ideig. A Luftwaffe pedig csak harcászati légierő volt kis távolságokra, rövid idejű feladatokra. Nem kellett akkora teljesítmény és olyan bonyolult, hosszú parancs a légierőnek.
Úgy bizony! A partrasszállás tervezésnél is alkalmaztak számítástechnikát. Ők nevezték el "operációkutatásnak". Hitler hírszerzése nem tudta elképzelni mi a fene az... Az adások címzetteit meg a történések összevetését is számítógéppel elemezték, sőt a lengyel tapasztalatokat is feldolgozták...
Én úgy tudom, hogy nem véletlenül törték fel, hanem a kor szupertechnikáját alkalmazták az angolok (mechanikus, majd elektronikus számítógépeket). Persze az is sokat segített, hogy kétszer is elfogtak német tengeralattjárókat, amiknek az Enigma gépét sikerült ép állapotban megszerezni. De ez csak gyorsította a megfejtést.
Érdekes módon éppen a haditengerészet kódja bizonyult a legnehezebbnek feltörés szempontjából. És a Luftwaffe a legkönnyebbnek. Nem egy esetben nem is a kód volt túl sebezhető, hanem az emberi tényező.
