Keresés

Részletes keresés

Korill Creative Commons License 2016.11.26 0 3 11517

Egy laza szombat délutáni kis sztori:

 

Hidegzuhany, I. rész:

 

Zsolti barátommal a középsuliban töltött 4 év alatt jó barátságba kerültünk. Sok-sok  személyes titkot, élményt megosztottunk egymással. Sok időt töltöttünk egymással szabadidőben is. Természetesen a csajos élményeket is mindig átbeszéltük. Kinek mennyi volt, meddig tartott, meg a piszkos részletek is ugyeh.

Elérkezett a ballagásunk napja negyedik évfolyam végén. A ceremóniák után egy kósza ötletet feldobva meg is egyeztünk abban, hogy a délutánt valahol egy csehóban töltjük, leisszuk magunkat ameddig jólesik. Így is tettünk, de inkább egy viszonylag színvonalas helyre ültünk be a kisvárosban, ahol egy pizzát felesben elfogyasztottunk, majd erre jött pár sör, arra meg még több. Ő vette észre már a dolgot, hogy elég kellene legyen, mert jó lenne épségben hazajutni. Ígyhát mondta, hogy több sör nem kell, inkább a számlát kérjük. Nem nagyon ellenkeztem, fizettünk és a világ már forgott velünk. Így indultunk hazafelé, az egyenes nem mindig volt egyenes. Hol ő dőlt nekem hol én. Vidámságunkban egymást a vállaink felett ölteltük át. Talán ennek is köszönhető, hogy hol egyikünk, hol a másik nem rogyot össze. Valahogy mintha tudat alatt ilyenkor ráérezne az ember a másikra, és kicsit erősebben meglöki, hogy ,,héé ne ess össze”. J Útközben aztán mindenféle érett, komoly dolgokról beszéltünk. Munka, továbbtanulást stb. Előkerültek viszont finomabb témák is: Minthogy ki meddig tudja visszatartani az elélvezést, kinek merre görbül stb. A hülyéskedés közben azért olyasmit is megbeszéltünk, hogy a barátságunk nem ér véget a mai ballagással, bármerre sodorjon is a továbbtanulás, vagy a munka. Egyszóval az élet maga! Én vidéki bejáró voltam huszon valahány kilométerről, ő viszont a városban lakott. Tángálódásunk közepette ajánlotta fel, hogy aludjak nála nyugodtan, ahogyan erre már volt is precedens a történelem során. Persze tiltakoztam – gátlásokat levetve, megbátorodva a piától – hogy én haza tudok buszozni, nekem ugyan nincs semmi bajom. Még el is poénkodtuk, hogy ugyan már ne akarjon ,,felvinni szobára”, mert dákóm van, nem pedig…

De aztán csak fel-felhozta az ötletet, hogy épségben nem érek haza, mert részeg vagyok. Beletörődtem, meg be is kell vallani, hogy tényleg szerintem a buszon jegyet sem tudtam volna értelmesen megkérni, másodrészt pedig úgy bealszok a buszon, hogy kicsit tovább visz Isten tudja meddig. Útközben aztán mindenféle vidám, szerelmes, vagy épp szomorú nótát próbáltunk énekelgetni, hol magyar, hol angol, hol pedig érthetetlen világnyelven. Végül ,,faltól-falig” módszerrel a város utcáin csak hazataláltunk Zsoltiékhoz. Kertes családi házuk volt, amolyan ,,Kádár-kocka” jellegű. Megérkeztünk hozzájuk és az édesannya el volt hűlve, hogy ,,Hogy néztek ki gyerekek”? A ballagás kettőkor véget ért.” Valami nem hihető dologgal biztosan mentegetőztünk, de hát a vak is látta volna rajtunk, hogy mi az ábra. Kedves anyuka mondta, hogy menjetek aludni. Be is tereltük egymást a Zsolti szobájába. Már ismertem némiképp a járást, voltam náluk többször, józanul is. J De persze részegen az embernek a saját otthona is más tud lenni. A szobában két ágy volt, mert a húga kiskorukban ott aludt vele, ez volt a gyerekszobájuk. Közben felcseperedtek, a kishúgból is csaj lett, külön szobába költözött, ahogy ennek lennie kell. Mondta Zsolti, hogy ,,Nesze, ez lesz a tied”. Mutatott rá az üres ágyra. Nagyon nem kellett kínálni, lehuppantam rá, mert már alig álltam, forgott a szoba is velem. Tipikus májusi, ballagásos idő lévén szinte nyári meleg volt. Valahogy kihámoztam felső testem a zakóból. Úgy ahogy illik, ledobtam a szőnyegre. Zsolti valamit szöszmötölt az ő ágya előtt, vagyis kicsit föléhajolt. Alighanem a kislámpa kapcsolóját kereste. De hát ilyen állapotban nehézkesen ment. A póz kicsit félreérthető volt, úgy nézett ki, mint aki a farkát keresi. Én ezt ugye hátulnézetből láttam csak. Oda is szúrtam neki poénból, hogy a dákódat elhagytad a ballagáson, mit keresed… Reakciója csak egy szolid ,,Hahaa!” volt. Percek múltán csak meglett a kis kapcsoló az ágy sarkánál. Akkor megint beszóltam, hogy ,,Naaa, meglett a farkincáád Zsóóti?”. Részeges, gúnyos akcentussal. Erre föl piától belassult tipikus mozdulatsorral, de mégis határozottan kiegyenesedett, megfordult felém és az ünneplős nadrágot letolta felső combig, majd a boxerból kivette a ,,csomagot”. Bal kezével a nadrágszárat tartotta, jobb kezével meg ,,azt”, őt magát meg a jóég tudja hogy mi tartotta és miért nem dőlt el. És mutogatta, hogy ,,Bazdmeeg itt van, nem hagytam el. Elhiszed?”. Csak néztem, hogy úristen, mit művel itt. Aztán csodálkozósan azt mondtam, hogy ,,Jaja látom ám, mert áll a pöcsöd Zsóóti!” ,,Micsodaa?” Aztán mintha eddig nem is az ő testrésze lett volna, észre sem vette, hogy áll a harci helyzet. Lenézett, közben imbolygott kicsit és így szólt: ,,Télleg bameg!” Erre összenevettünk mindketten, majd lassú, bizonytalan léptekkel közeledett hozzám. Én az ágyam szélén csücsültem, felállni már nem biztos hogy tudtam volna. Aztán kicsit meglökve leheveredett mellém egy ,,Jaaajh” sóhajjal. Következő pillanatban azt érzem, hogy engem matat ott lenn. ,,Neked meg nem áll bameeeg!” És vigyorgott, közben már bokáig lecsúszott nadrágokkal ült mellettem. ,,Elpoénkodtam, hogy rád nem is fog állni Zsóóti.” Ki tudja meddig tartott ez a kis játék, de aztán valahogy az én férfiasságom is mocorogni kezdett. Fiú közelében ilyet még sosem éreztem. Bizonyára annak volt köszönhető, hogy az ő rámarkolása érzéki volt. Hosszú, elnyújtott mozdulatokkal a nadrágon keresztül is kellemes érzést keltett. Tán a részegségtől volt, hogy a jobb keze nem mászott el az ágyékomról. Ahogy poénkodtunk, ő csak ,,ottfelejtette” a kezét. Eztán megszólalt: ,,Felállsz Balázs, feel?” Kérdezte cinikusan. Én nem értettem, és mintha nem is a merevedésemre értettem volna, adtam a választ: ,,Fel, mert le kéne zuhanyozni.” És próbáltam feltápászkodni. Fel is álltam az ágyról, de imbolyogtam. Majd ahogy az ünneplőn keresztül is kissé már meredező dákóm meglátta, csak egy ,,Óóóóó!” felkiáltás, széles vigyorral kísérve jött ki a száján. Mondom: ,,Mit óóó, gyere már zuhanyozni, bűzlünk a piától.” Megpróbált elrugaszkodni az ágyról de először, másodszor, sőt harmadszorra sem ment, visszaült, mint egy zsák. Dákóink aztán kezdtek lenyugodni, mert azzal voltunk elfoglalva, hogy a zuhanyzót hogy találjuk meg, hogy tángálódunk el odáig a szobából a lakáson keresztül. Valahogyan csak felhúztam, majd ő rámborult. Arcával a bal vállamra. És annit mondott, hogy ,,Mehetüüünk.” Persze ezt kimondani könnyeb volt, mint véghez vinni. Zsolti kilépett valahogy – perces küzdelmek árán – a már lecsúszott nadrágjából és alsójából, én viszont felöltözve zakó nélkül, de ingben voltam. Lefejtettem róla is az ingét, mégsem abban menjen fürödni. Tíz-tizenkét lépés lehetett a szobán kívüli folyosóból nyíló fürdőszoba, de nekünk 30-40 is lehetett. Azt, hogy mennyi időbe tellett oda eljutni, a fene se tudja. A folyosón aztán édesanyával találkoztunk, leteremtett minket, hogy ,,Hová lesz a séta? Miért nem alszunk már?” Amit persze sétának nem lehetne nevezni, mert kapaszkodtunk fogasban, a fali lambériában, meg az ajtószárfákban, mindenben. Ellenállóan persze odamotyogtuk, hogy ,,Zuhanyozni megyünk, mert kell. Tiszta hülyék akarunk lenni…” Nevetett édesanya egyet és legyintett, majd eltűnt, vagy mi tűntünk el a fürdőszobában. J  Jóég tudja mit gondolhatott, hiszen a Zsolti majdnem meztelenül volt egy szál pöcsben. De ismervén hogy jó humorú, kedves asszony volt, nem firtatta a dolgot. Fürdőben aztán Zsolti megtámaszkodott a mosdókagyló peremében és csak állt imbolyogva. Én elkezdtem kihámozni magam a ruháimból, tán 5 perc alatt sikerült is. Ő meg cukkolt közben, hogy ,,Annyit kell rád várni, mint a menyasszonyra!” Válaszul csak egy ,,Jólvannaa!”-t kapott. Mikor sikerült meztelenre vetkőznöm, valahogy sikerült belépnem a zuhanykabinba. Matattam a vízcsapot, mivégre sikerült is  megnyitni. De eleinte csak hidegvíz folyt, amely kicsit kijózanított, hiszen a fejemre ömlött a hidegzuhany. Zsolti csak röhögött és azt mondogatta egyre csak, hogy ,,Balfaaasz, balfasz!” Nahát, mivel kicsit már úgy éreztem, hogy ura vagyok a testemnek, kinyúltam felé, bal karjánál megragadtam és behúztam a fülkébe. Próbált lépkedni is, de a zuhanytálca peremében elakadtak a lábai. Melyeken egyébként az ünneplős cipő még mindig rajta volt. De ez érdekelt minket a legkevésbé! :D Végül is beesett, engem a falhoz lökött ő pedig mellkasával rám nyomódott. Mozdulni nem tudtam. A hidegvíz lassan csordogált ránk, még mindig nem akart a csőből a melegvíz megérkezni. Erre kicsit ő is élénkebb lett. Egymásnak fonódott pozíciónkból egyszer csak felnézett. Szőkésbarna, közepesen rövid haját a víz már ,,elmosta”. Rám nézett, mélyen a szemembe. Csak nézett, bámult rám, mintha valamit olvasna ki a szemeimből. Nem tudtam szólni. A következő pillanatban egy kissé vad puszit adott a bal orcámra csukott szemekkel. Miután ezzel az érthetetlen mozdulattal végzett, ismét mélyen rám nézett. Percek telhettek el, farkasszemet néztünk. Hirtelen azt látom, hogy szemei és velük együtt egész arca ismét közeledik felém. Majd egy csókszerűséget éreztem ajkaimon. Viszonozni nem tudtam, hiszen már-már meg voltam rémülve, a döbbenetről nem is beszélve. Ugyanakkor hihetetlenül jóleső érzés volt. Előtte addig csajokkal ilyen, de még csak ehhez közeli élményem sem volt. Abban a kis ellopott csókban annyi érzés, érzékiség volt, hogy hihetetlen. Ez az érzelmi töltet csak fokozódott, nem tudtam, nem akartam ellene tiltakozni. Akciónk folytatódott újabb percekig tartó mély szemezéssel, mikor megszólalt, hogy ,,Balázs, te vagy az igaz barátom!” Ezt hangsúlyosan kihegyezte az igaz szóra, és látszott rajta, hogy valóban komolyan is gondolja. Eztán valahogy bemászott – továbbra is cipőstül – a zuhanyzóba és gyengén, szinte érezhetetlenül két kezével a nyakamat fogta át és adott egy hosszú puszit a bal arcomra. Talán épp ez a szituáció hozta meg a kijózanodásunk, hogy tulajdonképpen mindketten felfogtuk már, hogy mi is történik. Viszont egyikőnk teste és lelke sem tiltakozott a dolgok ellen. Sőt, jóleső, meghitt pillanat volt. Melyről már inkább azt kívántuk, hogy ne is érjen véget. Majd végre meg tudtam szólalni én is: ,,Mi volt ez Zsolti?” -,,Szeretetem jele.” mondta. ,,De szájon csókoltál!” szegeztem hozzá kérdőre vonóan a szavakat. ,,Igen, mert nagyon szeretlek Balázs!” Jött az érzéki válasz és jobb kezét a nyakamról lesimította a mellemre valahol a szívem tájára. Majd világrengető megdöbbenésre azt látom, hogy bal szeméből egy könnycsepp indult meg arcán. Egy villanásra belém is ötlött, hogy talán csak a fentről érkező, lassan csordogáló – immár melegvíz – lehet az. De nem az volt, jól kivehetően a könny a szeméből indult ki, mielőtt a csepp kifolyt, könnybe lábadt a szeme. Az az egyébként gyönyörű szép, világosbarna szeme. Ezt eltéveszteni sem lehetett, hiszen centiméterekről figyelhettem arcát, szemeit. Reakcióm nem lehetett, nem tudott más lenni erre, minthogy: ,,Úristen Zsolti tee…?” Felismervén, hogy ő biza szeret engem és nem csak úgy, mint barátot, hanem úgy mint fiút. Ebben a pillanatban minden megváltozott. Barátságunk teljesen más pontra jutott. Érzések, végeláthatatlan gondolatok kavarogtak bennem. Közben a víz csak csordogált fejünkre, még mindig némiképp öszekapcsolódó testünkre. Isten tudja csak hány 10 perc tellett el ebben a fürdőszobában…

 

Folyt. köv.

barnus66 Creative Commons License 2016.11.25 -2 0 11516

40-es bisex pasi vagyok Nyíregyházán vagy környékén keresek hellyel rendelkező bi vagy meleg pasit aki napközben inkább délelőtt benne lenne egy kis erotikus játékban, vagy erotikus masszázst vállal valaki? persze nem ingyen gondoltam, esetleg ha valaki ismer bevállalós masszőrt szívesen veszem az elérhetőségét. Köszi Üdv: barnus

barnus66 Creative Commons License 2016.11.25 -2 0 11515

Nyíregyházán vagy környékén szívesen ismerkednék bevállalós masszőr férfival, természetesen nem ingyen anyagi rendben. de helyed legyen.



Törölt nick Creative Commons License 2016.11.24 -1 0 11513

 Hetero vagy biszex fiút keresek akit szintén érdekel hogy milyen lehet egy másik sráccal és van kedve találkozni  (Győr-Moson-Sopron megye) .  Skype: a.steven5

 

totalkáró Creative Commons License 2016.11.24 0 0 11512

Szia. Tőled is várnánk a folytatast. Vagy privátban inkább? :)

Előzmény: barna7511 (11511)
barna7511 Creative Commons License 2016.11.24 0 1 11511

Egyszer már feltettem, de azóta törlődött.

 

Nem koleszos történet, de koleszban történt... A középiskolával nyáron jutalomtáborba vittek bennünket, valahonnan csurrant nekik hozzá pénz, s sportteljesítmény meg tanulmányi eredmény alapján összeszedtek egy busznyi diákot, hogy had élvezzék a nyár első hetét a Balaton partján. Gondolom költséghatékonyság miatt, de a szállásunk nem a parton volt, hanem egy székesfehérvári kollégiumban, s csak nap közben mentünk le mindig Almádiig strandolni. Jókat ökörködtünk a vízben, leamortizáltunk néhány vízibiciklit, összevesztünk a kölcsönzőssel, átlógtunk a szomszéd üdülő "minőségibb"szolgáltatásai felé, szóval elvoltunk mint a befőtt.

A tábor jutalomtábor jellegénél fogva elég vegyes összetételű volt, minden évfolyam képviseltette magát, s a nagy suli miatt is az ürgék fele sem ismerte egymást. Vagyis néhányan persze igen, de a többséget legfeljebb látásból lehetett beazonosítani. Az egyik elsőévesen már korábban is megakadt a szemem, ami először főleg annak volt betudható, hogy meglepően hasonlítottunk egymásra. Persze ő egy évvel fiatalabb kiadásban, s mi tagadás, összképében sokkal csinosabb is volt mint jómagam. Barna haj, nagy, melegbarna szemek, a közepesnél s nálam valamivel alacsonyabb, arányos termet, de dacára annak, hogy nem a leggizdább kiszerelésű teste volt, valami párducszerű ruganyossággal és puhasággal mozgott; amit magam is megpróbáltam utánozni, nyilván a létező legsutább eredménnyel. S mindenekfelett olyan aranyos, huncut mosolya volt, ami már az óraközi szünetekben is messziről odavonzotta a tekintetet...

Óvatos visszafogottsággal örvendtem meg akkor, amikor kiderült, hogy a szálláson egy szobába kerülünk. Én is egy osztálytársammal álltam össze, és ő is hozta a sajátját, de mivel mind a "kisebbek" közé tartoztunk, így elég egyértelmű volt, hogy összemotyózunk az egyik négyágyasban a kollégiumban. Így legalább kimaradtunk a felsőbbévesek részeg tivornyáiból és a balhékból is, de nekem külön jutalom volt, hogy végre különösebb indok nélkül a közelében lehetek.

Első este persze már ment az ismerkedés, végiglátogattuk az ismerősök szobáit meg a lányokat, amíg a kísérő tanárok már az éjszaka közepén jóval túl meg nem elégelték, s le nem lőtték a dolgot, így mindenki visszahúzódhatott a saját körletébe. Mivel az ágyak emeltesek voltak, mi kétfelé osztályozódtunk, alulra kerültek az osztálytársak, s mi vele a két felső helyet foglaltuk el. Ha a szoba két szemközti falánál is, de legalább karnyújtásnyira egymástól. :) A beszélgetés egyre akadozott, s már a hajnal is lassan ránk pirkadt, mire mindenki elcsendesedett.

A következőnapokban elképzelhető, mennyire fent járhattam a fellegekben, s mennyire szenvedtem közben meglehetősen földi dolgoktól... Egész nap a strandon együtt voltunk, de persze sohasem kettesben, mindig a többi srác gyűrűjében. De legalább feltűnés nélkül és gátlástalanul lehetett tekintetet legeltetni, a nyáridő és a fürdőruhák aztán a legkevesebb részletet bízták már a fantáziára. Azóta is az egyik legszebb kép, amit őrzök, ahogy a vízből kijőve a finom ívű nyak alatt vékony lánca gyengéden a mellkasára simul, s ahogy az egyébként sem fakó bőr napról napra barnább formás vállain. Mondjuk a vele érkezett osztálytárs egy idő után szerintem levett valamit a dologból, néhány megnyilvánulásából mintha féltékenységet is kiérezni véltem volna - de ez persze lehet, hogy csak a saját féltékenységem kivetítése volt; miért vele beszélget többet, miért nem velem, s ő miért érhet hozzá büntetlenül a vízben véghezvitt nagy akrobatamutatványok és vízicsaták közben...

Este viszont csak az enyém volt, ha az ágy oldalléce felett átlestem, addig nézhettem az utcai lámpák beszűrődő fényében tökéletes tiszta profilját, amíg csak jól esett. Azt hiszem, akadt olyan éjszaka is, amin tulajdonképpen végig ébren is maradtam, csak hogy nézhessem, hogy közelről hallgathassam a szuszogását.

Hamarosan egyre közelebb jött a jutalomhét vége, s ahogy a napok viharos gyorsasággal teltek, egyre nagyobb szorongással gondoltam arra, hogy ez az idilli állapot már nem tart sokáig, s lehet, hogy nem is adatik meg többé. Nem nagyon tudtam mit kezdeni az érzéssel, arra pedig, hogy egyszerűen kezdeményezzek, és így lendítsem tovább a dolgot a hazautazásunk utáni időre, gondolni ugyan mertem, de cselekedetté ezt sohasem merészeltem volna váltani. Azt biztosan tudtam, hogy ha visszatérünk, az otthoni körülmények közt már sokkal nehezebb lesz feltűnés nélkül bármihez is fogni. Nem, szó sem lehetett egyfajta coming out-ról, a nagy iskolai közösség előtt sosem mertem volna akkor felvállalni kettőnk ügyét: nem is szólva arról, ami a legsúlyosabb kérdés volt, hogy vajon tényleg "kettőnk ügye" ez, vagy csak az én problémám mert ő aztán nem érez semmi ilyesmit. Mindketten tapasztalatlanok voltunk, s ő még nálam is fiatalabb, meglehet hát, hogy a sok pozitív jelzések vett odaadó mosoly, az ugratások és a vétlen érintések nem egyebek tényleg pajtáskodásnál.

Alighanem ez az őrlődés vitt el odáig, hogy utolsó esténken már nem elégedtem meg a csendes szemlélő pozíciójával. Addig-addig csüggtem a félhomályban a nyári melegben a takaró alól kikandikáló térd és formás lábszár látványán, meg a párnán (ó, hogy cseréltem volna azzal a párnával!) csendesen nyugvó angyalarcon, amely felől szinte érezni véltem a kilélegzett édes levegőt; hogy kezem lassan magától indult vigasztalásomra. Nem volt új a gyakorlat, persze, hiszen már több év nagy rutinja vezetett az öröm e magányos formája felé, korán értem és sokat tanultam már magamról. De az, hogy így többekkel egy légtérben, szinte érintésnyi közelségben végzem megszokott mozdulataimat, valami elképesztő elektromos töltéssel ruházta fel a szituációt. Kezdetben lassan, félve, a mozdulatokra finoman suhogó takaró minden kis neszét lefojtva fogtam neki a műveletnek, s közben le nem vettem a szemem az akció tárgyáról s egyben egyetlen, alvó "szemtanújáról". A takarót végül felgyűrtem az ágydeszkának, fedve ezzel ami fedhető, ha mégis buknám a dolgot legalább némileg takarjam a takargathatatlant.

Aki már átélt hasonlót, tudja: nincs az az óvatosság, amit meg nem tör az izgalom mindent elsöprő vihara, amint a hangulat forrósodik, s amikor a ritmus egyre közelebbi véget követel. A külvilág ilyenkor visszahúzódik, a véredények már a fülben is dörömbölnek, a légzés kihagy - s az ember óvatlanná válik, reszelős, nagy sóhajtással próbálja visszafogni a hangot, ami sokkal átütőbben kívánkozna elő, a mozdulatok kuszává válnak, a dolog lényege pedig sohasem volt ilyen szilárd, ilyen rugalmas, ilyen élő...

A művelet maradványait igyekeztem úgy egybeterelni, hogy reggelre kelve ne sok magyarázkodnivalóra adjanak okot, még ha a felszabaduló illatok előttünk, tapasztaltak előtt nem is hagyhattak kétséget az események lefolyása iránt. Épp itt tartottam s a takaró rendezésénél, amikor a szomszéd ágyon egy nagyon is éber szusszanás hallatszott... egy olyan kis sóhajféle, olyan belenyugvó, olyan, mint aki a megfordulást fontolgatja, de még igyekszik úgy csinálni, mintha álmában tenné. Mozdulatlanná dermedtem, s talán ebből a dermedtségből ébredtem fel közvetlenül hajnal után.

Mintha csak néhány perc telt volna el, mint ahogy tényleg nem is ugrott sokat előre az óra magányos ügykezelésem óta. A kora nyári reggelben már a hajnali óra dacára fényben úszott a szoba, s a fehér plafont bámulva próbáltam rendezni a rendezhetetlen belső káoszt. Oldalra fordultam, s az láttam, hogy már ő is felébredt: feje ugyanúgy süpped a párnába mint éjjel, haja kócos kis boglyában, de a szeme, az a ragyogó gesztenye szempár már nyitva. És ahogy a kedves, ragyogó szempárba, és az üdvözült mosolyba néztem, döbbenetesen világossá vált, hogy az éjszakai neszek nem maradtak hatástalanok; amikor nyugvópontra kerülésem után szusszani hallottam, az nem volt véletlen - ébren volt, csak hamukált a kis dög! :) Olyan gunyoros, kéjelgő vigyort kaptam jutalmul, ami immár félreérthetetlenné tette, csak hittem, hogy észrevétlen vagyok, s hogy tán azzal is tisztában van, mi váltotta ki éjszakai gerjedelmem. Lazán hanyatt feküdt, macskásan nyújtózva egyet ágyán, csupasz fél lábát kilógatta a takaró alól, majd felhúzta maga mellé, s hagyta hogy a vízszintesen beeső napsugarak még egy kicsit cirógassák felkelés előtt.

Nehéz volt hallani, ahogy a társak odalent ébredeznek, s nehéz volt az elpakolásra, meg a szoba körletrendjére összpontosítani, mikor olyan mágnes mozgott a közelemben, ami minden egyéb ingert és külső parancsot felülírt. Mélyeket lélegezve szedtem össze énem megmaradt darabjait, nem, nem méltóságot, vagy tartózkodást - világosan éreztem, hogy ebben az irányban a falak közül, amelyet magam köré építettem, egy ledőlt. S csak a jóisten a megmondhatója, ki jön be majd rajta.

 

barna7511@freemail.hu

lacka1234 Creative Commons License 2016.11.23 0 0 11510

Köszönöm a folytatást...(előzményeket)...ha van még a tarsolyodban akkor szívesen olvasnám ha megosztod velem...vagy akár privátba is elfogadnám a lacka123@citromail.hu címre írj légyszíves...és lenne néhány kérdésem még.....köszi !

Előzmény: Korill (11508)
totalkáró Creative Commons License 2016.11.23 0 0 11509

Nagyon jók a történeteid. Köszi, hogy megosztod velünk. Örömmel vennénk a folytatást :)

Előzmény: Korill (11508)
Korill Creative Commons License 2016.11.23 0 0 11508

Csak előzménye(i) vannak... :)

 

3 évvel ezelőtt történtek az alábbiak, persze csak a fantáziámban. A pikáns részletek sajnos nem történtek meg eddig. Van nekem egy nagyon jó barátom, akivel már 6 éve ismerkedtem meg. Közös hobbink a fotózás, azon belül is a vasútfotózás. Ez a speciális hobbi rengeteg kirándulással jár országszerte. Ádám - a kis imádatom tárgya - egy 180 centi magas, 70 kilós, 25 éves fiú. Tömegében egy deka felesleg sincsen, mivelhogy úszással, bicajozással és TRX edzéssel tartja karban csodás testecskéjét.

 

2011-ben - egy verőfényes áprilisi napon - 3 napos fotózásra adtuk a fejünket Tamási környékén. Első nap, annak is a már-már nyarat idéző délutánján egy domb oldalában heveredtünk le. A köröttünk elterülő fű puha szőnyegként szolgált. Egyszer csak megszólal - angyalom - hogy rohadt meleg van, a nap is úgy tűz, mintha muszáj lenne neki és ezzel a lendülettel már rántotta is le magáról a sötétszürke pólóját, melyből rögvest párnát gyúrt feje alá. A következő pillanatban már könnyeden fekszik is a hátán. A nap sugarai már töltötték is enyhén barna mellkasának szőrtelen, szeplőtlen bőrébe az áldásos D-vitamint. Jómagam persze életem végéig is gyönyörködtem volna a látványban, de cselekedni kellett. Nagy belső harcok után - mégis erőt véve magamon - hasonlóképp leheveredtem mellé a fűszőnyegre. Épp oly messze csak, hogy ha úgy alakul, akkor egy ,,véletlen" mozdulattal érintőlegesen kézfejemet végighúzhassam a nap által már felhevített mellkasán. Újabb percek telltek el, fejemben ezernyi gondolattal. Nem szabad, ne tegyem kockára sok éves szoros barátságunkat, Istenem vajon mi lesz a reakciója. Észre veszi-e, hogyan magyarázom ki, és mi van, ha még tetszene is neki csoda fojtán.

Tán negyed óra telhetett el, mikor a kis belső ördög irányítani kezdte bal karom izmait. Most vagy soha! Hihetetlen óvatossággal megtörtént a mozzanat, a kezem végigsiklott a forró bőrén. Határtalan kíváncsisággal - de csukott szemekkel - ,,lestem" a reakcióját. A mozzanat után kicsit megváltozott a lélegzetvétele, ekkor álmos hangon halkan annyit mondtam, hogy ,,Nyújtóztam egyet, bocs!" már jött is a válasz: ,,Semmi baj, de mitől hideg a kezed, mikor meleg van...?" Nahát ekkor hihetetlen öröm fogott el, hogy semmi baj? ! De nem törhetett ki az öröm belőlem, inkább csak annyit válaszoltam röviden, hogy ,,Nem tudom." Hatásszünet következett. Majd Ádám halkan, de kissé kuncogva megszólal, hogy ,,Tedd a hasamra a kezed, nehogy megfagyj itt nekem ebben a 25 fokban!" Ki sem mondta az n-betűt, a kezem már ott is volt a pociján, ahogy kérte nagy meglepetésre. Ki tudja, tán szerencse volt, hogy a kezem valóban hideg volt. Ennek a furcsa véletlennek köszönhettem, hogy utána hosszú percekig a hasán érezhettem a kezemet. Ezt a számomra fontos pillanatot a világ összes kincséért sem cseréltem volna el. A nap szüntelen ragyogott tovább, kényeztetett minket. Bennem viszont megint ,,dolgozni" kezdett az a bizonyos kis ördög. De mégis inkább elfojtom, nem szabad ajtóstul a házba rontani - szokás mondani... Tellt-múlt az idő. Ádám egyszer csak felült és az okostelón a megfelelő applikáción megnézte a fotózni tervezett vonatot, hogy merre jár épp. Negyedórányira járt tőlünk, ígyhát kezdtünk készülődni. Mindketten póló nélkül, a nap mostmár hátunkat kényeztette sugaraival. Beállítottuk a fényképezőgépeinket, majd megérkezett a várt dízelmozdonyos tehervonat. Lefotóztuk, majd az előzetesen Pécsett lefoglalt kollégiumi szálló felé vettük az irányt. Az autóút ,,semleges" dolgokkal tellt, nem is igazán akartam semmi olyant tenni, ami egy kicsit is ,,kétértelmű". A szállásunkra 20 óra magasságában érkeztünk egy pizzériában elköltött kellemes vacsorát követően.

Második felvonásként természetesen következik az esti tusolás, mint a megfáradt nap végének i-betűjére felteendő pont. Önzően, de természetesen huncut udvariasságból ,,Nyugodtan menj előre." mondattal magam elé engedtem. Közben el-ellopott pillantásokkal a mindenütt kellemesen izmos testét lestem, amint levetkezett. Feszes boxeralsójából és a benne található csomagból persze nem láthattam semmit, mert ennek levétele előtt törölközőbe csavarta formás csípőjét. Zuhanyzást követően a kellemes klímájú szobába lépett ki a zuhanyzóból. Finom bőrét számtalan apró kis vízcsepp borította még, melyeken a szoba halvány megvilágítása mégis tükröződött. Az a fránya törölköző megintcsak a csípőjére volt csavaroda. Tépném róla le rögtön... Megszólalt megint a kisördög bennem. De természetesen cselekednem nem volt szabad. Tiszta boxerét így vette föl, még csak egy véletlen pillanatra sem lehetett látni semmit sem, amit én szerettem volna. Sebaj, végre lekerült a törölköző, így az alapjáraton lévő férfiassága domborulatát lehetett csak kivenni, majd egy férfias mozdulattal jobb kezével benyúlt és igazított a ,,belsőségeken" egyet. Beszélgettünk a nap eseményeiről, majd egyszer csak az ágyán találtam magam, amint a laptopján elemeztük, szerkesztettük a nap ,,terméseit". Engem már jobban érdekelt hogy megint közel lehetek fétisem hús-vér élő tárgyához, Ádám testéhez. Ő az ágyon törökülésben ült, én meg annak szélén. A délutáni kaland óta forrt bennem valami. Fortyogott bennem valami, ami egyre nehezebb teherként nyomta a lelkem. Barátságunk első napjától kezdve csaknem folyamatosan erősödött bennem ez az érzés. Tán most érkeztem el arra a pillanatra, hogy ezt a terhet levethessem, megoszthassam vele. 6 év őszinte barátság tán már elég lesz ahhoz, hogy az őszinte színvallásomat követően sem szakadunk el egymástól örökre. Nem keletkezik közöttünk áthatolhatatlan szakadék. Isten tudja csak, hányszor fogalmaztam meg a mondatokat, melyeket egyszer a tudomására hozok. Ígyhát erőt vettem magamon és félelmekkel teli lélekkel így szóltam, miközben a képeket szerkesztettük, vagyis csak ő szerkesztette. Én a színvallással voltam elfoglalva. ,,Szeretnék néhány komoly dolgot mondani neked." Közben nem mertem ránézni, de az illem úgy kívánta, hogy ezt mégiscsak a kedvesem szemébe kell mondani egyenesen. Ő csak annyit válaszolt, hogy ,,figyelek". Majd belekezdtem talán életem legnehezebb mondatába:

 

,,Ádám, én tiszta szívemből szeretlek úgy mint barátot, úgy, mint fiút."

 

Tekintete megakadt a laptop monitorján, felém fordította a fejét, két sötétbarna, láthatóan megdöbbent szemeivel rám nézett, s nem szólt semmit. Percek telhettek el, mikor a szemkontaktust lezártam, lenéztem a szoba padlózatára. Mélyen néztem magam elé, már-már azt latolgatva, hogy most rontottam el mindent. Tönkre tettem egy barátságot, többé már nem lesznek közös programjaink. Majd a sor fojtatódhatott egyébb, ,,világvége" jellegű gondolatokkal. A szoba félhomályában egyszer csak szemem sarkában megjelenik kétoldalról két kéz, melyek az arcomhoz értek. Csakis Ádám kezei lehetnek! Gyengéden arcomat megfogta, majd még ennél is gyengédebben a lefelé néző arcomat maga felé fordította. Még mindig nem mertem a szemébe nézni, ugyanakkor sejtelmem sem volt, hogy most vajon mi következik. Szívem úgy kalapált, mint még előtte sosem. Mintha órák tellettek volna el, pedig másodpercek történése volt. A következő pillanatban egy rövidke, hihetetlenül gyengéd, érzésekkel teli aprócska puszit éreztem jobb arcomon. Nem más, mint Ádám ragasztotta arcomra lelkének egy darabkáját, szívének egy kis lenyomatát. Ez a puszi gyengédebb volt a legoltalmazóbb, legszeretőbb szülői, anyai puszinál is. Ebben a pillanatban rettegésem átváltott határtalan megkönnyebbülésre, örömre. Egy hatalmas kő esett le szívemről, egy hatalmas titkot vetkőztem le, melyet ennél szebb végkifejlettel elképzelni sem lehetett. Eztán lecsukta a laptop fedelét, kiült az ágy szélére ő is, majd kicsit itt elbizonytalanodva nézett hol rám, hol a padlóra. Nem szólt, de láttam, hogy keresi a szavakat, akárcsak én egy fél perccel azelőtt. Végül csak erőt vett magán és megszólalt: ,,Ezt mióta titkoltad magadban, Kornél?" -,,Barátságunk első napjától." Fogalmaztam lényegretörően, más szavak nem jöttek ki a nyelvemen. Észrevehető döbbenettel az arcán így szólt: ,,Több mint hat éve már?" -Igen. Válaszoltam nagy sóhajjal. Következő pillanatban azon találom magam, hogy két kezével a hónom alatt átölel, magához szorít. Állaink egymás vállán, s így simogatta a hátam. Szavakkal leírhatatlan érzések öntöttek el, majd viszonoztam én is. Forró ölelkezésünk közben megszólal és a következőt mondja: ,,Nem gondoltam volna rólad, hogy így belémszeretsz." -Nem tehetek róla Ádám, minden porcikádat imádom. És most itt vagy a karjaimban, el sem hiszem. Ezt most azt jelenti akkor, hogy..." -Igen Kornél, azt. Vágott szavamba. Majd szorosabban magához ölelt. Ezen a ponton már nem bírtam magammal, de igazából nem is akartam már uralkodni cselekedeteimen. Gyengéden tolni kezdtem ölelkező testünket hátrafelé, mígnem ő az ágyra dőlt hanyatt. Kezeimmel a vállait fogtam meg, majd csókolgatni kezdtem a nyakát, majd haladtam izmos kis mellkasa felé. Minden négyzetcentiméterre többtucat puszit adtam. Édes, tűzvörös mellbimbóján külön elidőzve. Mellei között a köldökéig háromszög alakzatban épphogy kezdett pihésedni mellkasa. E háromszöget vezetésül használva jutottak el csókjaim köldökéig. Ennek mélyét nyelvemmel kényeztettem, mire össze-össze rándult kellemes felsőteste. Megállapíthattam, hogy itt bizony csiklandós. Nem kínoztam tovább, így továbbhaladtak gyengéd csókjaim férfiassága felé. Alsóját nem akartam ,,megbontani”, nem akartam elrontani ezt az isteni pillanatot. Egyik kezemmel azért gyengéden csak rámarkoltam, simogattam párszor. Megállapítást nyert számomra, hogy bizony vérkeringése hibátlanul működik odalenn is. Pusziözönjeimnek irányát megfordítottam és felfelé haladtam tovább. Közben egy kérdést tettem fel neki: ,,Ugye akkor te is...?" -Igen, Kori. Halkan jött a válasza. Eközben kezeivel a hátamat simogatta, melynél akkor jobb érzést elképzelni sem tudtam. Hosszú percekig kényeztettem felsőtestét csókokkal, s egyszer csak megállított, tenyerével megfogta az arcom kétoldalt, mélyen a szemeimbe nézett és így szólt:  ,,Ma előhoztad belőlem is azt, ami hosszú évek óta lappangott. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiú kényeztetését így tudom élvezni. Nagyon köszönöm neked Kornél! Mire én: ,,Ha tudnád, hogy milyen régóta vártam ezt a pillanatot, hogy 6 év viszonzatlan vágyakozása, érzelmei végre viszonzásra leltek általad. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok veled. Végre elmondhattam, bizonyíthattam érzéseim. Hatalmas terhemet végre levetted vállamról." ,,De akkor miért nem adtál jelzéseket? Én semmit sem vettem észre eddig rajtad, talán csak azt, hogy ritka bizalmas szintre került barátságunk az elmúlt évek alatt." ,,Nem mertem kockáztatni. Mi van, ha elutasítasz? Elveszítelek, és nem láthatlak többé. Előre nem tudhattam, hogy te miként reagálnál. Hiszen lassan bebizonyosodott számomra, hogy nekem – egy fiúnak – esélyem sem lehet nálad. Semmi jelét nem mutattad, hogy a fiúk felé kacsingatnál." ,,Hidd el énmagam sem tudtam eddig a napig. Elfojtottam magamban sokmindent, melyet te oldottál fel." Párbeszédünk végét azzal zártam, hogy megyek tusolni. Épp állnék fel az ágyról, mikor utánam nyúl, megszorít és visszahúz magához egy ,,Ne menj most!" felszólítással. Nem tiltakoztam, hanyatt fektetett és arcára elégedett, meghitt mosoly ült. Közben elkezdte simogatni férfiasan szőrös mellkasomat, hasamat. Lehúnytam szemeimet, hogy mégjobban átadjam magam az érzéseknek. Majd azt éreztem, hogy akjaim közelében egy langyos szuszogás jelenik meg. Következő pillanatban ajkaink egyesültek egy gyengéd csók következtében. Lassan, óvatosan csókolt rá számra, melyet viszonoztam is. E rövidke csók után megszólalt: ,,Mostmár mehetsz zuhanyozni." És huncutul mosolygott. Ezt a kis ajándékot nevetéssel köszöntem meg, majd mentem is. Zuhanyzás közben is még egyre csak azon jártak a gondolataim, hogy ez még mindig nem lehet igaz. Álmom vált valóra, melyről sosem gondoltam volna. Az este hátralévő részét immár teljes koncentrációval az aznapi fotók szerkesztgetésével töltöttük - egymás karjaiban, ágyban fekve. Megállapodtunk abban is, hogy semmit sem siettetünk egymás felé. A jövőben kell egymást felfedeznünk a saját tempónkkal.

Előzmény: lacka1234 (11505)
lalo5 Creative Commons License 2016.11.21 -1 0 11507

Szegeden egy koleszos fiú?

Email: lalo5@citromail.hu

stvda Creative Commons License 2016.11.21 0 0 11506

Szia!

 

Tudom hogy szinte esélytelen ennyi év távolságából, de nagyon szívesen beszélnék veled.

Előzmény: Albvs (9470)
lacka1234 Creative Commons License 2016.11.20 0 0 11505

Szia nagyon jó élmények várom a folytatásokat...izgalmas olvasni....

Előzmény: Korill (11500)
Korill Creative Commons License 2016.11.20 0 0 11504

Eleinte nálunk sem volt gond, de aztán a heti 1-2 alkalom gyanús lett az egyik portásnak, úgyhogy fizetni kellett...

Nemes a gesztusod! Biztos akad, akiknek szüksége lehet rá.

Előzmény: Törölt nick (11503)
Korill Creative Commons License 2016.11.19 0 0 11502

Te bajod, akkor is így történt....

Előzmény: uuuuuuuu (11501)
uuuuuuuu Creative Commons License 2016.11.19 0 0 11501

:)) Hiszi a piszi... :))

Előzmény: Korill (11500)
Korill Creative Commons License 2016.11.19 0 1 11500

Bele is kezdenék az elsőbe...

 

Tulajdonképpen ez annyira friss, hogy csütörtökön történt. Témába is vág, mert egy kollégiumi szobában történt. Jóllehet munkásszálló, de teljesen ugyanaz a feeling, csak nem tizen-huszon évesek vannak, hanem munkás korosztály A-tól Z-ig...

Egy hónapja van egy barátom, aki mellett végre kezdem elfogadni a másságot. Ő 31, én 25 éves vagyok. Én ennyi idősen még sokmindennek előtte vagyok (...). ,,Tomi" már tapasztalt, csaknem minig tudja mikor minek jött el az ideje. Ezt úgy az 1 hónapra értve is mondom.

Szóval kisebb játékok ezidő alatt már voltak. Szeretünk úszni, szaunába járni, ill. télvíz idején termálfürdőbe is. Ezeknek külön is lehetne egy-egy kis írást keríteni. Csütörtökön hát bekucorodtunk a kis szentélyünkbe, ahol addig már kétszer voltunk. Az estét, éjszakát egy kellemes kis vacsorával kezdtük. Utána összebújva tévézgettünk, közben azért egy-két dolog megmozdult a takaró alatt. ,,Tomi" szokása, hogy minden előzetes jel nélkül hozzám nyúl, ,,ott". Persze összebújva már azért némi vérkeringés is szorult oda le. Olyankor huncut ajkaival megszólal, hogy ,,Húúúhaaa, valaki felébredt!" Teszi mindezt nevetve. Jobb kezének matatása nem maradt abba, minek hála az én vérnyomásom fokozódott. Én nem vagyok, nem tudok ennyire rámenős lenni. Ezt a jóleső gesztusát ,,csak" a felsőtestének masszírozgatásával hálálom meg. Gátlásaim még jelen vannak azért. Percek tellnek el így, mikor is ő már tudja hogy hogyan is kell ráfogni a lényegre, hogy az ,,bedurranjon". Hát ráfogott, ez nem más, mint a makkom hegye... Teszi mindezt olyan gyengédül, érzékien hogy órákig is el tudnám viselni, ha mást nem is csinálnánk. Következő pillanatban megszólal, hogy ,,Aztaa kurvaa, megint milyen kemény!" Majd ezzel a lendülettel a takarót is lelebbenti, és szemei elé tárul a csodálata tárgya. Tovább már nem is tud ellenállni neki és ajkaival kényezteti tovább férfiasságomat. Ezt is mennyeien tudja művelni, nagyon kellemes érzés. A történések ezt követően (számomra) új dolgok felfedezésével folytatódtak. Kértem, hadd mozduljak el a féloldalas pózból, mert kezdett zsibbadni bal karom. Ígyhát hanyatt feküdtem, ő hozzámigazodva kényeztetett tovább. Közben én csukott szemmel adtam át magam a finom testi-lelki (!) érzéseknek. Az ágy keskeny és rövid is - amilyen egy kóterféleségben lenni szokott. De mi egymáshoz simulva kellemesen elfértünk. Szájacskájával megint elővette a bedurrantós módszert, majd nemsoká abbahagyta és egy szempillantás alatt felült a csípőmre, majd mellkasomra borult. Adtunk egymásnak pár forró csókot, puszit. A következő pillanatban azt érzem, hogy rámarkolt az égnek meredő szerszámomra, melyet előtte tüzelt fel, és óvatosan popsijának megfelelő helyére vezeti be. Tulajdonképpen rám ült. Hát én még ilyen csodás érzést sosem tapasztaltam. Más nem jött ki a számon, mint egy ,,Baameg, itt milyen meleg van!" felkiáltás sok-sok rácsodálkozással megfűszerezve. Kissé fájós sóhajokkal kezdett el nagyon óvatosan lovagolni rajtam. Csak feküdtem ott, nem igazán tudtam hogy mitévő legyek. De tán még a gyönyörtől a nevem sem tudtam volna megmondani. Gyengéd mozdulatai közben szőrös mellkasomat simogatta, és elkezdett gyorsítani. Isten tudja csak mi idő tellhetett el, mikor megszólal: ,,Nagyon vastag farkad van!" De ebben a mondatban érzékiség és fájdalom is volt egyszerre. Nem szóltam, nem tudtam kiejteni egy árva szót sem. Kellemes tempóban ,,folytatódtunk" egymás testével összeforrva. Később aztán valahogy ő került alulra, hason feküdt és én mozogtam testén. Aktusunk véget kellett érjen, mert bár ő élvezte nagyon, de nem bírta tovább. Én pedig Isten ments, hogy kínozzam. Kapcsolatunk a gyengédségről, érzelmekről, érzékiségről szól. Este 10 óra is elmúlhatott, mikor végül lezuhanyoztunk és egymás karjaiban álomra szenderültünk.

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

Korill Creative Commons License 2016.11.19 0 1 11499

Sziasztok!

 

Kori vagyok, régebb óta olvasom ezt a topikot már . Sok jó sztorit is lehet olvasni. Most jutottam el arra a pontra, hogy én is írjak ide. Hetente 1-2 kis szösszenetnél ne várjatok többet, de azt majd igyekszem tartani.

 

Szép hétvégét!

uuuuuuuu Creative Commons License 2016.11.16 -1 0 11498

Van kolesz, ahol van uszoda és ilyen úszó-szakkör? Mesélhetnétek ottani élményekről is... :)

 

 

 

Előzmény: uuuuuuuu (11497)
uuuuuuuu Creative Commons License 2016.11.16 0 0 11497

Van kolesz, ahol van uszoda és ilyen úszó-szakkör? Mesélhetnétek ottani élményekről is... :)

neiskérdezd Creative Commons License 2016.11.16 0 0 11496

Nagyon jo történet, utálok olvasni, de az ilyet valahogy nem bírom nem elolvasni, muszáj végigolvasnom, borzasztóan jól írsz, volt bennem minden, éreztem mindent, ahogy olvastam, volt bennem féltékenység is, majd a végén, a gondolataim is elcsendesedtek, eltünk az a kis féltékenységem is és kezdte felváltani inkább a megbánás, tanulságos, tetszik.

Előzmény: barna7511 (11492)
Törölt nick Creative Commons License 2016.11.15 -1 0 11495

 Hetero vagy biszex fiút keresek akit szintén érdekel hogy milyen lehet egy másik sráccal és van kedve találkozni  (Győr-Moson-Sopron megye) .  Skype: a.steven5

 

 

abcd....-i Creative Commons License 2016.11.11 0 0 11494

ELISMERÉSEM a stilusért!

Előzmény: barna7511 (11492)
barna7511 Creative Commons License 2016.11.11 0 0 11493

barna7511@freemail.hu

barna7511 Creative Commons License 2016.11.11 0 1 11492

Az elmeséltek akkor történtek meg, amikor még szokás volt a gyerekeket nyári táborba vinni, az iskolák még évről évre csapattáborokat szerveztek, és a szülők és a tanárok sem ódzkodtak attól, hogy a diákokat több napra elvigyék, ottalvással, napközbeni programokkal. A mi iskolánk is rendszeresen szervezett ilyen táborokat, mindig másik helyszínen, és én is ráérő időm szerint el-el lettem küldve rájuk a felső tagozat alatt. Volt, amire kedvvel mentem, volt amikor szülői rábeszéléssel, de olyan nem volt, ami ne jó hangulatban és ne csomó pozitív élménnyel és mesélnivalóval záródott volna. Nyolcadik után is még utoljára jogosult voltam arra, hogy amíg végképp ki nem növöm, a többiekkel egyszer még részt vehessek egy utolsó ilyen táborban.

Szarvason táboroztunk, a Hármas-Körös holtága, a Kákafok mellett, az Anna-liget fái alatt, s egy boldog hetet töltöttünk el fürdéssel, úszással, a városban való sétával, vagy épp az Arborétumban végzett egyszerűbb önkéntes munkákkal; és persze sok-sok játékkal és ökörködéssel. Mondjuk az én korosztályomból elég kevesen voltunk, a többség ötödik és hatodik után volt, vagy épp a hetedik-nyolcadik között. De még mint volt nyolcadikosok, mi sem voltunk épp az a korcsoport, amely azzal a gondolattal érkezett volna a táborba, hogy itt majd már bármi komolyabb nemi tapasztalatszerzésre lehetőség adódhatna. Természetesen már mindenki erősen mutatta, hogy kész lenne rá, mindenkinek nagy volt a szája, de a valóságban még kicsik voltunk ahhoz, hogy ha arra kerül a sor, akkor merjünk is lépni. Azóta ez már máshogy van, a mai gyerekeknek sokkal kevesebb skrupulusuk van ezzel kapcsolatban, és gyakran olyan könnyelműen vetik bele magukat a korai nemi életbe, mint éjszakai lepkék a lámpafénybe.

Én sem voltam ezzel a visszafogottsággal másként, s a dolgot még tetézte az is, hogy az ember bár már tisztában volt vágyaival és hogy kit-mit szeretne, de abban az időben ez még inkább elítélt és üldözött, megvetett állapot volt, s a világ minden kincséért sem mertem volna kockáztatni hogy kiderüljön. Aki meg mert volna nyílni, nem csupán a lebukást kockáztatta volna, de annak sokkal messzebb ható következményeit is, a megbélyegzését, továbbtanulását, egész későbbi sorsának alakulását. Arról nem is beszélve, hogy egész héten egymás szájában éltünk, mindent együtt, szem előtt csináltunk, magányos percek nagyon ritkán adódtak. Ráadásul a szállás faházai is erősen túlzsúfoltak voltak, 4-6 diák kapott egy-egy közös szobát. A mi faházunkban is rögtön öten voltunk. Beköltözéskor én az ajtó mögötti ágy alsó részét foglaltam el, a szemközti emeletes ágyon pedig két ötödikes-hatodikos kissrác vackolt be. A szoba végében lévő magányos heverőre és a fölöttem lévő fekvőhelyre két hetedikes érkezett, akik osztálytársak voltak, s rögtön látszott hogy Sanyi és Dénes, azaz Dini jó haverok.

Kettejük közül Sanyi volt a hangadó, mozgékony, de jókötésű, tömör gyerek, akinek mindenről volt véleménye, és szemmel láthatólag jómódú családból került ki – mellette a magasabb, de vékonydongájú Dini csak a rezonőr, a fegyverhordozó szerepét töltötte be. Csöndesen támogatta mindenben Sanyi hülyeségeit, és olyan dolgokat is megengedett neki, amire más már rég odacsapott volna. Én mégis inkább vele szimpatizáltam, sose kedveltem a nagypofájú, kivagyok-mivagyok szépfiúkat, s Dinit elesettsége is automatikusan védelmezendővé tette. Ennek ellenére szégyellem bár, de benne voltam a vég nélküli froclizásokban és szivatásokban, s mivel engem Sanyi nagyobbként nem kóstolgatott, a kicsik meg inkább segéderőként szerepeltek, az ugratások szenvedő alanya többnyire Dini maradt.

Teltek a napok, s ahogy egyre több időt töltöttünk a szabadban ezzel-azzal, egyrészt egyre többet megtudtunk egymásról, másrészt az addig hóka gyerektestek szép lassan vérmérséklettől függően lepirultak. Sanyin a nap egy sorozat szeplőt hozott elő, nem csak az orrán és az arcán, de a vállán és a karjain is, amit rendkívül szórakoztatónak találtunk, el is neveztük hol leopárdnak, hol pulykatojásnak. Én is küzdöttem némi bőrpírral, s ezért is elég irigy voltam Dinire, aki viszont hibátlan bronzos árnyalatot fogott meg rögtön, bőrét egyáltalán nem gyötörte meg a nap. A hőség elől általában a vízben kerestünk menedéket, a foglalkozások közti szabadidőben enyhülést a holtágban állandóan folyó óriási rajcsúrok nyújtottak, a felfújt teherautó belsőkön vívott hatalmas vízicsaták. Mi, nagyfiúk, persze amint lehetett leléptünk a felügyelők figyelő tekintete elől, s a látótérből kikerülve kétoldalt messze elúsztunk a Kákafok partjai mentén. Előbb-utóbb nyilván ez is teljesítménykényszerré vált, a versengés részét képezte, a retorziók fenyegető damoklész-kardja ellenére ki meddig mer elmenni.

A holtágon leúszva a városból kiívelő hídig, annak északnyugati pillérénél találtuk a vízben magasodó mocsári ciprusok groteszk, óriási törzseit. Ezek a fák úgy álltak a másfél-két méteres sötét vízben, mintha gigantikus fagyitölcséreket fordítottak volna fejjel lefelé a mélybe. A vízfelszín magasságában törzsük megvastagodott, kiszélesedett, ami szinte vonzotta arra az embert, hogy kikapaszkodva megpihenjen ezen a peremen. Dinit már hiába figyelmeztettem, engedve a csábításnak két kézzel belekapaszkodott a legközelebbi törzsbe, s egyik lábát nekifeszítve próbálta felhúzni magát a vízvonal fölé. Én már tudtam, hogy miért nem tanácsos ezt megpróbálni: ugyanis a kérgen körben apró kagylók ezrei telepedtek meg, reszelőszerű felületükkel egyből belevágva a puha bőrbe, ha az ember hozzájuk ért. Ráadásul Dini amint érzékelte a fájdalmat, ijedtében elengedte a fát, s ezzel fél oldalát is végigsúrolta a gonosz pengesoron.

A hideg víztől és a kíntól elfehéredő vékony ujjakon apró vércsíkok patakjai indultak meg, a srác oldalát fedő érzékeny bőrt pedig már meg sem mertük nézni. Becsületére mondva nem sírt, de sápadtságán látszott, hogy nem sok választja el ettől. Rövid kupaktanács kezdődött a holtágban taposva, amelyben Sanyi mindenképpen a parton való visszatérést javasolta, de tudtam, hogy a fekete iszapos szegélyen való keresztülgázolás semmiképpen nem fog a nyílt sebek hasznára válni, akkor már inkább ázzanak a kétes tisztaságú vízben. Abban maradtunk, hogy sokkal jobb úszóként majd megpróbálom én segíteni Dinit a hazajutásban. Riadt képpel, de karomat satuként szorítva kapaszkodott belém, és némi megnyugtatásul szánt poénkodás és biztatás után elkezdtünk tempózni. Kicsit még jól is esett a dolog, hiszen lám, a megmentő szerepében tetszeleghetek, s bár az ellógás nyilván nem marad megtorlás nélkül, de közben azért valóságos hőstettet is végrehajtottam.

Néhány száz méter után azonban kezdtem azt érezni, hogy a fiú súlya igazából egyre nehezedő teherként húz vissza, s közben a hideg víz is megtette hatását; a mozdulatok egyre nehézkesebbé, kapkodóbbá váltak, majd egy furcsa bénító érzéssel az egyik vádlim olyan izomgörcsbe rándult össze, amilyet addig még nem éreztem. Fél lábbal és fél kézzel most már én csapkodtam rémülten a vizet, prüszkölve és köhögve próbáltam mindkettőnket a felszínen tartani. Dini nagy, kerek, ijedt szemekkel nézett:

-          Mi van?

-          Megfogta a görcs a lábam.

Addig is elkeskenyedő szája pengevékonnyá vált, majd azt éreztem, hogy az addig vaskapocsként szorító ujjai egy pillanatra elernyednek, kicsit változtatva a testhelyzetén egyet fordul, majd nyomban újra ráfonódik a karomra, csak ezúttal már alulról, és ő támogat engem, nem fordítva.

-          Próbáld meg kinyújtani, lazán tartani…

Bal lábamat uszályként magam alatt vontatva, nagyon lassan kanalazva haladtunk egyre közeledve a tábor stégje felé. Igazából mire kikapaszkodtunk a görcs már feloldódott, de sajgó fájdalmat hagyott maga után. Dini oldalát és kagylóktól szabdalt talpát elnézve, ami a fájdalmat illeti, maga sem lehetett másképp. Sanyi addigra némi apróbb kölkökkel körülvéve elsprintelt, s már hozta is az ügyeletes tanárok egyikét, aki röviden meghallgatta a sztorit, s rögtön az elsősegélyes csomag felé terelt miket.

-         Ferinek meg megfogta a görcs a lábát. – Dinit szemmel láthatólag már kevésbé izgatta annyira a maga baja, így, hogy gyámolításra szoruló szerencsétlenből csaknem baywatch-os szintű vízimentővé léphetett elő. Igaz, napvilágnál és megszárogatva, meg a vérzést elállítva már a sebei sem voltak olyan szörnyűek. A letolás után fertőtlenítették, majd kapott egy krémet, hogy a szellőzés végett be nem kötött sebesülését azzal kezeljük.

-         Majd mi bekenjük! – Vette el rögtön a tubust, és azonnal tovább is adta nekem, evvel is mintegy rámtestálva az ezzel járó feladatokat. Mint faházunk korelnöke, a felelősséget természetesnek is vettem.

Ahogy viszont telt a nap, a délután közeledtével furcsa érzések kezdtek elhatalmasodni rajtam. Végül is mégiscsak nekem kell majd megérintenem, a krémmel bekennem azt a most rendkívül érzékeny testrészt, ami biztos még fáj is - a kezemmel, hát persze, mi mással. Elképzeltem, ahogy végigsimítok Dini oldalán, először kötelességtudóan a sérült részen, aztán pedig végtelenül finoman az ép oldalon is… Nem telt bele sok idő, s nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valamiképpen többet is jelent ez nekem, mint a rám bízott, és segítségre szoruló fiú istápolása. Valami többet is akartam.

Dénest eddig az iskolából csak futtában, látásból ismertem, lévén ott is mindig a háttérbe húzódott, ott sem keltett valami nagy feltűnést. Két szót sem váltottunk vele addig a táborig, csak annyit tudtam róla, hogy ugyanoda jár. Az egyedüli, ami észrevehetővé tette, az az volt, hogy arisztokratikus vonású arca feltűnően hasonlított egy akkori sorozatszínészre, persze sokkal fiatalabb kiadásban. Ő is elmúlt már tizennégy, de mint megtudtam nem bukásból adódóan, még óvodás korában költöztek, akkor vesztett egy évet. Vékony csontú, keskeny csípőjű, de velem már egyforma magas gyerek volt, finom mozgással, kevés szóval, okosnak tűnő magas homlokkal, és sötét, bársonyosan nehéz pillájú bogár szemekkel. Szája lágy ívű volt, amit most, hogy jobban elkezdtem odafigyelni rá, különösen vonzónak kezdtem érezni. Mint ahogy tekintetemet oda-oda vonzotta az általa viselt palaszürke szabadidő nadrág íve is, ahol elöl, valahol alatta, rejtett dolgokat sejtettem. Karcsú alakja, izmos vékony karjai és hosszú lábai folyton ott forogtak körülöttem, ami nem segítette, hogy másra is tudjak koncentrálni a teste közelségén kívül. Mire délután a kezelés esedékes időpontjáig eljutottunk, már úgy túlspiláztam magabmban a dolgot, hogy egyszeriben hihetetlenül rövidnek, igazságtalanul rövidnek éreztem azt a néhány pillanatot, amit a kenőccsel és Dinivel szöszmötölve tölthettem.

Aztán eljött a mélysötét buja nyári este, s a műanyag tálcás tábori menzavacsora, meg némi érdektelen, ám annál hangosabb pinpongmeccsek után a felnőttek a szállásokra szorították vissza az ifjúságot. A szokásos pizsamapartis ökörködésekben Sanyi vitte a prímet, hatodikos társaink lelkes asszisztálása mellett, s a nehéz úttörőtábor-szagú faház levegőjében egyre fülledtebb hangulat kezdett uralkodni. Egy sorozat trágár vicc és némi szabadon értelmezett dalszöveg lelkes, de minden zeneiséget nélkülöző átköltése után a melyik lánnyal mit csinálna típusú pikáns kívánságlista következett. A kicsik már nyerítettek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a kifejezések egy része legalább annyira idegen volt nekik, mint a kötelező orosz nyelv a tanórákon. Sanyi az ágyra felállva rövid szólótáncot adott elő a Technotronic Pumped up the jam című számára – na, ezt legalább már mind értettük, áthallásostul, mindenestül.

Hirtelen gondolt egyet, s az ablak rácsába fűzött, délután a parton gyűjtött gyékénybugák egyikét húzta ki, majd belülről kifelé átdugta pizsamanadrágja slicc részén, az arasznyi hosszú, s épp megfelelő vastagságú terméssel imitálva a dalban leírt művelethez szükséges férfiasságot. Az egyik hatodikos az ágy alsó részén kucorogva zseblámpát kapott a kezébe, és Sanyi árnyképét a falra vetítve immár tökéletes volt az illúzió, mintha csak korát meghazudtoló méretekkel büszkélkedhetne, ágaskodva vonaglott a zene ütemére. Azután mintha csak egy álomképben úszna elő, Dini csatlakozott a bábjátékhoz; az ágy széléhez térdelve engedelmesen előre hajolt, fejét felszegte, s arcának nyitott ajkú sötét kontúrja egyre közelebb került a másik árnyékhoz. Nem értek ők egymáshoz, csupán az árnyjáték imitálta azt a kényeztetést, ami én szerettem volna, vagy amit én adtam volna neki, ha tehetem, mégis mintha parázzsal égettek volna meg, olyan mardosó féltékenység fogott el. Visító nevetés, valóságos orgazmus, én viszont nem tudtam csatlakozni az össznépi ünnepléshez, csak bénultan szemléltem vágyam tárgyának megalázását és nevetség tárgyává tevését.

Nos, azt az éjszakát ami következett, az álmatlanul forgolódást, a belső őrlődést és a tegyem- ne tegyem közti pillanatonkénti váltást szívesen feledném, ha tehetném. Ha legalább lett volna valami eredménye mire eljött a fehér hajnal, azt mondhatnánk megérte, de igazság szerint legalább olyan tanácstalan voltam másnapra és zsákutcás tervekkel teli, mint villanyoltáskor. Egyre az este képei jelentek meg előttem, és képek amik még meg sem történtek…

A nappal ehhez képest még csak rontott a helyzeten. Programként a kastélyt néztük meg, némi belvárosi sétával fűszerezve, de menet közben keveset lehettem szobatársaimmal; Sanyi valamelyik kis mellű, de lelkes leányzó szimpátiájáért pedálozott, aki társnőivel egyetemben vihogva figyelt minket, s laza csoportba húzódva hosszan sugdolóztak és szervezkedtek valami levélke átadása körül. Sanyi és Dini nemkülönben ugyanezt művelte hamarosan, majd leszakadva tőlünk el is tűntek egy időre. Ebédnél derült ki, hogy közben már a válaszlevél is megfogalmazódott, és egy gálánsnak szánt városi szerzeményű bizsu kíséretében már el is juttatták a kérdéses szobába. A lánykát Annának hívták, hosszú haját csábosnak szánt mozdulatokkal rendezgette, s azt azért már szakértőként megállapíthattam, akadt volna formásabb és jobb természetű csaj is a táborban, ha valaki mindenáron flörtölni szeretett volna.

- De engedékenyebb nem… - Állapította meg Sanyi, és igazat kellett neki adnom. Annácska már délutánra az esti félrevonulós randit szervezgette, s majd leestem a székről, amikor megtudtam, hogy rögtön kettős enyelgésre van kilátás. Az egyik dundusnak ugyan nem nevezhető, de némileg jobb húsban lévő, sötét hajú barátnőjét saját randijával párhuzamosan leszervezte Dininek. A dupla randi helyszíne sötétedés után az Anna-liget sűrűbb részei lesznek, a tábor hátsó kerítése egyébként is mintha erre terveződött volna, akkora folytonossági hiányok tátongtak a dróton, hogy biciklivel is keresztül lehetett volna hajtani rajtuk.

Nem volt boldog délutánom. A lehetőség, hogy Dini összejön a vastagkarú vérmedvével, valahogy nem hatott rám túl megnyugtatóan. Tartok tőle, hogy túl kedves sem voltam vele, amivel nyilván saját esélyeimet még inkább lerontottam, de hát már úgysem volt mit tenni, nyilvánvalóan Dini másik csapatban játszik, s a sötétben való tapi és csókcsata lehetősége jobban vonzza, mint az én társaságom. Legszívesebben felrúgtam volna ott helyben, de nem is őt, hanem főként az értelmi szerző Sanyit, meg a tüzelő szukákat, akik korukhoz képest igencsak szabadosak voltak. Ilyen gondolatokkal néztem este a távozó párt, ahogy a ház fala mellett elsettenkedtek a hátsó bokrok homályába veszve. Egy kicsit kiültem a stég végére, egyszerre dühösen és végtelenül szomorúan bambulva a túlparti nyaralók fényeit, meg hallgatva mögöttem a tábor szokásos esti vidám nyüzsgését.

Nem telt el sok idő, és rá kellett jöjjek, hogy tragédia ide vagy oda, a szúnyogok nincsenek tekintettel a lelki válságokra. Hamar megtaláltak, kitartóan dönögve szálltak körül a hűvös víz felől támadva, amely ráadásul még némi mocsárszagot is lehelt, az éjszakai párás levegőtől életre kelve. Itt még szenvedni sem lehet – gondoltam – és rövid úton elindultam vissza a faház magányt ígérő biztonságába. Ahogy az ajtón belül kerültem, csaknem velem egyszerre jelent meg Dini is a színen.

-          Hát te? Már végeztetek is?

-         Én igen. – Dinin azonban láttam, hogy ez a „végzés” nem „olyan” végzés lehetett… Mérhetetlen öröm fogott el, mert ezek szerint csak nem jött össze a dolog, és nem vitte el szívem szottyának lelkét a villásfarkú nőstényördög. Rövid úton kiderült, hogy a sötétben egy darabig kóvályogtak, majd megjelentek a lányok, ám Annácska csak beszélni akart – Dini meg még azt se.

-         Otthagytam őket, most a sétányon vannak, de a lányok már vissza akartak jönni.

Na, ez kell nekem, gondoltam, majd megvigasztallak én… És hát meg is vigasztaltam. Beszélgettünk, nevettünk, rendet raktunk a szobában, kicseréltük tapasztalatainkat a hülye csajok témakörében, a katonai repülés, a horgászélmények és a könyvolvasás gyors módszereit illetően, meg még egy csomó más dologban, amire már nem is emlékszem. Sokkal fontosabb volt hogy hallom a hangját, érzem az illatát, ott szuszog mellettem a sporttáskájával birkózva. Azt is megtudtam hogy verseket is szokott írni egyébként, de szerinte nem túl jókat.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mindenesetre már jól benne járhattunk az éjszakában, mire a két hatodikos megérkezett, Sanyinak azonban még se híre, se hamva nem volt. Dini kifejezte aggodalmát ez ügyben, s bár nekem egy centit se hiányzott, felajánlottam, hogy utána nézek, nem-e a lányok faházában ragadt. Hát persze, nehogy Dini menjen át a sötét hajú tündérkéhez… Átóvatoskodtam, de a lányoktól csak annyit tudtam meg, hogy Dini után pár perccel mindketten visszatértek, Annácska is már az igazak álmát aludta, s Sándorunk a lányok rezidenciájának közelében sem járt. Mit volt mit tenni, elraktunk egy-egy zseblámpát, és ketten elindultunk a liget belseje felé. A táboron kívül felkattintottuk a fényeket, és a sétányon végigindulva elkezdtük Sanyit keresni, bár kiabálni a felügyelők miatt nem mertünk. Hosszan baktattunk a sötétben, egyre fogyó reménnyel, és egyre növekvő haraggal a srác iránt, mert hiszen mi is megüthettük volna a bokánkat a kis kaland miatt. Már a liget túlsó végében jártunk, amikor az egyik vastagabb fa mellől sötét árnyalak lépett ki, nem túl magas, és nem is tűnt túlságosan szívtipró típusnak.

-          Mi lett veled, eltévedtél?

Rövid, zavaros történetet kezdett előadni arról, hogy hogyan csókolta meg Annácskát, ami némileg érthetetlen fordulattal átváltott arra, hogy a túloldalon egy meztelenre vetkőző nőt látott meg, és azt figyelte eddig ahogy fürdik, meg törölközik a parton. Kicsit színesnek tűnt a sztori, visszafelé ballagva Dinivel meg is állapítottuk, hogy valószínűleg azért várt ki a fák között, hogy ha későn ér haza, kellően bő sztoriban tudja tálalni mi minden történt vele a sötétben.

Megébredve azt tapasztaltuk, hogy az eddigi ragyogó nyáridő átváltott egy augusztusban még szokatlanul hűvös, őszies reggelre. Dini lekászálódott az emeletes ágy tetejéről, majd öltözés közben az enyém szélére ült le zoknit és cipőt húzni. Még gondolkodásra sem adtam időt magamnak, és megkockáztattam egy némileg bizalmasabb mozdulatot, pólóját oldalt megemelve megszemléltem, hogy hogy gyógyulnak a fán szerzett horzsolásai. Elégedetten konstatáltam, hogy jó munkát végeztem, amit megerősítve ő is hálásan pillantott rám. Ha nem egy ötfős szobában vagyunk épp, úgy éreztem közelebb is kerülhetnék hozzá.

Az utolsó, zárónap következett, ami egyben azt is jelentette, hogy ha erre bármilyen szándékom van, azt vagy most kell megtenni, vagy soha. Szerettem is volna, nem is, féltem, hogy mi van, ha félreértettem a jelzéseit, és észrevéve közeledésemet botrányt csap. Hiába nem otthon vagyunk, a táborból az információk hamar hazajutottak volna. Aztán megint újra elkapott valami őrülten elszánt merészség, délutánra már odáig jutottam, hogy lehet az sem érdekelne ha nem kettesben lennénk, akár a többiek előtt is kezdeményeznem kell, mielőtt késő lenne. Az ágyon ültem, ő pedig odafent pakolt valamit, karcsú csípője a hamvas szürke melegítőben épp az arcom előtt támaszkodott az emeletes ágynak. Arra gondoltam, hogy most ideális helyzetben van ahhoz, hogy megérintsem, egy kicsit megsimogassam a combját, meg ott, is, természetesen. Ha hirtelen lehúznám róla a mackót, akkor láthatnám amit szeretnék, közvetlen közelről… S ha hagyja, akkor rögtön meg is csókolnám ott, lassan, érzékien, ő pedig élvezné, hiszen még sosem csinálták vele… Ebben biztos voltam, s olyan élő volt az élmény még elképzelve is, hogy tényleg majdnem belekapaszkodtam melegítőnadrágjába, ott rögtön, mindenki előtt.

Délután megérkezett egy lassú, áztató eső is, miközben az étkezdében a házak közti táborzáró vetélkedőt tartottak nekünk, amiről kevés emlék maradt meg, mivel folyamatosan Dinin járt az eszem. Na, nagyon hülyék nem lehettünk, mert a mi faházunk is kapott valami jutalmat, de Annácskáék csapata még jobb lehetett a lányok frontján, mert hamarosan meginvitáltak minket, hogy menjünk át az ő asztalukhoz, és segítsünk megenni a tortát. Közben Sanyitól megtudtam, hogy azért nem jutott Annával sokra a parkban, mert valójában ő engem nézett ki, s most azt szerette volna, ha Sanyiék segítenek neki velem összejönni. Mondani sem kell, nemigen hozott az ötlet lázba, de amikor azt láttam, hogy Sanyi immár egy másik bige mellé telepedve viszi magával Dinit is meg a sötét hajú leányzót is, inkább felálltam és elegánsan leléptem. A tocsogók közt átvágtam az udvaron, és behúzódtam a házunkba, leheveredve az ágyra, közben átkozva a világot, esőt, lányokat, a viszkető kis micsodájukat és az állhatatlanságot.

Hogy eltereljem a gondolataimat, épp elővettem egy, a városban vett képes magazint, s az ágyon hasalva kezdtem belemélyedni, amikor óvatosan nyílt a faház ajtaja. Dini jelent meg a világos négyszögben, tétován lépve be a köztes térbe.

-          Mit csinálsz?

-         Olvasok. – Nehéz lett volna adekváltabb választ adni, egy nyilvánvalóan felesleges kérdésre. Hát a vak is láthatta hogy olvasok. Hogy lehet ilyen hülye ez a kölyök, hogy nem látja, hogy olvasok?

-         És mit olvasol?

Dini becsukta az ajtót, majd ugyanazzal a mozdulattal ráfordította a belső záró kallantyút is. Egy lépéssel a hátsó ablak elé lépett, és mintha csak rendszeretetből tenné, megigazította a picit félrehúzódott függönysarkat. A faház belsejére némiképpen félhomály borult.

-          Hogy ne lássanak be. – Magyarázta szükségtelenül. - Szóval mit olvasol?

Ó… Mivel továbbra sem mozdultam, Dini leheveredett az ágyamra. Nem, nem mellém… közvetlenül rám heveredett, tulajdonképpen kedvesen, de határozottan félig rám feküdt, karcsú kezeit kétoldalt az én oldalam mellett támasztotta le, és éreztem ahogy dereka az ágybetétbe nyomja csípőmet. Állát a vállamra támasztotta, úgy leskelődött bele a lapba.

-          Szóval?

A történtek a mentségeim rá, ha vaslapáttal ütnek agyon, akkor sem emlékszem már, valójában mit is olvastam. Talán valamit a szarvasok nászáról, vagy a mennyországról, vagy összefonódó, forró fiútestekről… Úristen, azt sem tudtam már, hogy melyik betű micsoda, nemhogy olvasásról lehessen szó. Remegő kézzel lapoztam párat, és közben éreztem, hogy Dini fenekemhez nyomódó könnyű teste milyen mély hatással van rám. Egyszeriben olyan merevvé váltam, hogy egy kicsit gyengébb ágyszerkezetbe kétségkívül a Marianna-árokkal vetekedő lyukat vertem volna, s a hőmérséklet mintha egyszerre több tíz fokkal ugrott volna meg a kunyhóban. Nem tudtam hogy kellene továbbgördíteni a pillanatot, de olyasmit is éreztem, hogy akár ez meg is maradhatna az örökkévalóságnak, s ha semmi más nem történik, már akkor is kéjes elégedettséggel a szívemben halhatok meg. Dini ficergett, mocorgott, könyökével hátamra támaszkodott, és valami semmiségről kezdett el beszélni, ami biztosan összefüggésben volt az általunk olvasottakkal, de én csak a bőre melegét éreztem, a szavai nyomán fülem mellett áramló meleget, lehelete illatát, és ahogy ujjai a vállamba kapaszkodva megkeresték a gyúrható izmokat.

Úgy tűnt, ha még egy ideig így hason fekve maradok, biztosan beletörök az ágy fekvőlapjába, így hát a már-már fájdalmas kényelmetlenséget megszüntetendő elkezdtem megfordulni.

-          Megfordulok.

Szükségtelen volt mondani, Dini készségesen felemelkedett kissé, hogy karjai közt immár hanyatt feküdjek, majd a legteljesebb természetességgel visszafeküdt rám. Zavaromban még a kezemben tartottam az újságot, de hamarosan rá kellett jönnöm ennek értelmetlenségére, merthogy egyrészt a betűket sem láttam az izgalomtól, másrészt így eltakarta előlem Dinit, ő pedig bámulhatta a hátlap hirdetéseit, ami ugye nem túl tartalmas olvasmány, legalábbis ahhoz biztos kevés, hogy fenntartsa a beszélgetés folytonosságát. Ezzel együtt azzal is szembesülnöm kellett, hogy kontrollálhatatlan erekciómat így tulajdonképpen azért elég közelről tártam elé, hiszen ott pihent felette, kicsit talán lejjebb is csúszva mint eddig volt. Az újságot leeresztve válaszolgattam neki teljesen öntudatlanul, s közben magas homlokát, huncut szemeit és a fülkagyló eddig még meg sem dicsért tökéletes formáját és belső íveit figyeltem. Ő a hasamon fonta keresztbe kezeit, picit a félig megemelkedett póló alá csúszva, picit játszva ujjbegyeivel bőrömön. Letekintett, megszemlélve és mintha elégedett sóhajjal nyugtázva, hogy milyen mértékben meredezek az ölelésében, majd nagyon lassan és tétován, de tenyerével is lejjebb húzódott, és végigsimított rajtam.

Remegve eresztettem ki a levegőt, lehanyatló kezekkel várva, hogy mi lesz a folytatás. Dini már elhallgatott, és ő is kicsit mintha zaklatottabban vette volna a levegőt, bizonytalanul abban, hogy hogyan is kellene tovább lépnie. Félénken kioldotta nadrágomon a megkötőt, majd az előbbi simogatást már némileg határozottabb fogásra válva, két kézzel tapogatta ki a ruha szövetén át, mettől meddig tart izgalmam. Úgy éreztem, ha nem jutunk hamar tovább, menthetetlenül elpatkolok valami keringési rendellenességben. Hihetetlen forróság hullámai leptek el minket, szemmel láthatólag őt is, s végtelenül lassan meghúzta a nadrág derékrészét lefelé, közben még egy picit lejjebb csusszanva, hogy jobban rálásson a csípőm tájékára. Ujjaival az alsó gumírozott része alá kanalazott, s én már láttam felülnézetből, hogy mi fog itt előbukkanni, de ő még csak most szembesült a dolgok forró és merev eredőjével.

Az eddigiekhez hasonlóan nagyon lassan és minden mozdulatával szinte elnézést kérve érintett meg, gyengéden meghúzva a bőrt lefelé, majd vontatott, bársonyos simítással kezdett bele egy olyan ritmusba, amit addig csak a magam szórakoztatására volt alkalmam megtapasztalni. Ha lehet, még jobban megkeményedtem, s más lehetőség híján két kézzel simogattam meg csupasz alkarját hálaképpen. Biztatásnak véve a mozdulatot, egy határozottabb húzásokból álló játékba kezdett, majd kicsit többet szabadított fel belőlem, a nadrágot letűrve a combjaim magasságába. A nagy helyezkedés közepette nagyon szerettem volna megcsókolni, de nem mertem megzavarni, nehogy megtörjem a varázst. Már csaknem az arcával egy magasságban meredeztem, éreztem leheletét bőröm érzékenyebb részein, a belőle kiáramló perzselő lélegzetet. Először picit azt a csodálatos vonalú ajkát nyalta meg, azután mintha ismeretlen gyümölcsöt kóstolna meg, engem. Nyelvét csak alig-alig merte kiengedni, úgy csókolt meg lent, egyre többet és többet nedvesítve be makkomból, alulról finoman végigkísérte vele az ereket, megkóstolta a hegyét, majd szétnyíló ajkakkal teljesen magába engedte a végét.

Ha lehetett volna, itt állítottam volna meg az idő múlását pár percen belül már másodjára. Mintha egyszerre minden a helyére került volna, mintha a világ minden dolga értelmet nyerne, megnyugodna és egyszerre a fejéről a talpára állna. Végre határozott tartalmat nyert az a sok minden, amiről annak előtte csak hallottam, de elképzelni addig nem tudtam. Úgy éreztem egy teljes élet is kevés lenne, hogy mindazt a gyengédséget amit most éreztem, át tudjam adni Dininek. Beletúrtam kölykös hajába, végigtapintottam nemes halántékát, lehunyt szemeit, megmorzsolgattam aranyos fülcimpáját, majd visszatérve tarkójára, úgy kísértem végig mozdulatait hogy a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozzam neki. Kutató marka ezalatt alám került, hogy sorra vegye az ott található kincseket is, puhán megemelte zacskómat, végigmorzsolgatva, hüvelykujjával az ott még egyenlőre gyérebben növő szőrt borzolva.

Ahogy nekibátorodott, egyre lejjebb és lejjebb hajolt, s nemsokára már egészen tetemes részt tüntetett el szájában. Amit a kezdetekkor nem mert megtenni, most megtette: felemelte tekintetét, és szemembe nézve bizonyosodott meg róla, hogy milyen élvezetet okoz ténykedésével. Szép volt ez a szempár, ezt eddig is tudtam, de teljesen másként fúródott most egybe tekintetünk, mint annak előtte. Most már valami olyasmi kötötte össze, aminek tudása messze túlmutatott a lányokkal való játszadozások felszínességén, vagy a haverokkal való közös témákon. Hogy nézel annak a szemébe legközelebb, aki ezt tette meg neked? Hát így…

Hamarosan én is úgy éreztem, hogy nekem is meg kell tennem, amire eleddig olyan nagyon vágytam. Nem volt szívem azonban megszakítani ügyködését, kicsit félve is attól, hogy tán sose jön vissza újra ez a pillanat. Tapasztalatlanok voltunk még, és tapasztalatlanságunkban is önzők kicsit, hagytam hát, hogy egyre jobban elragadjanak a hullámok, kicsit már mertem meg-meg emelni a csípőmet is, hogy minél teljesebb legyen az élmény, ő pedig minden lelkesedésével követte le ritmusomat. Nem kellett túl sok hozzá, és olyan csodás orgazmussal olvadtam a szájába, amit csak kívánni lehetett, mintha az a jutalom érkezett volna meg, amire titokban mindannyian egy életen át vágyunk. Csodás gyengeség fogott el, csak szorítottam a kezét, babráltam karcsú ujjait, duzzadt, csillogó száját, belesimítottam édes nyelvébe.

Félig felülve, előrehajolva úgy húztam le róla a pólót, mintha életmentő műtéthez készülődnék, de orvosi műszerek helyett számat tapasztottam mellkasára, lázasan keresve mellbimbóját, amely félénken összerándult ahogy ráleltem, és rögtön úgy kezdett el két kézzel ölelni, akár pár nappal előtte a holtágban, a nagy mentőakció közepette. Csiklandósan kuncogott, a homlokomra csókolt, amikor végre én is úgy éreztem, hogy ezt nekem is meg kell tennem. Én felfelé emeltem a tekintetem, ő lefelé hajolt amennyire tudott, s ajkaink úgy találkoztak össze, mintha csak mágnes vonzotta volna egymás felé őket. Sosem tudtam volna betelni vele, ha nem ilyen nyakatekert pozitúrában tesszük meg először. Egyszerre volt idegen és furcsán ismerős, mintha csak világéletünkben így bújtunk volna össze, ilyen intimitásban. Édes volt, ugyanakkor leírhatatlanul fűszeres, bizsergető és megnyugtató egyszerre. Nyelvünk összeért, bátortalanul táncba kezdett, nevettünk, újra csókoltunk, és egymás tüdejéből szívtuk ki a levegőt mohóságunkban.

Kinyújtóztatva vékony testét az ágyon, most már én kerültem felülre, s a barnára sült bőrt puszilgattam végig mindenütt ahol csak értem. Újabb nagy kuncogás volt a jutalmam, ami különösen jól esett, majdhogynem egy hét alatt nem hallottam Dinit annyit nevetni mint most, se olyan szélesen, önfeledten mosolyogni mint amikor túlbuzgóságomban hóna alá bújtam és ott is kényeztetőn megkóstoltam. Megadóan megemelte csípőjét amikor határozottam megragadtam kétoldalt, s most róla került le a nadrág. Kevésbé szép és türelmes módon mint rólam, én tétovázás nélkül bontottam ki ajándékcsomagomat, s szemérmetlenül csodáltam meg annak tartalmát. Dini férfiassága határozottan vékonyabb volt mint az enyém, de hosszra mindenképpen többet ígért, mint amit én valaha is fel fogok tudni mutatni. Látszott, hogy még fejlődésben van, és ha évek múlva kiteljesedik, csodálatos kis műszer lesz belőle. Próbaképpen én is húztam rajta párat, de aztán szinte habzsolva estem neki, minél előbb én is abba az eufóriába szerettem volna juttatni, mint ő engem. Mivel ilyet még nem próbáltam, először nem tudtam, mennyire lehetek merész, de ahogy a tövétől a csudás, aranyos csúcsáig végignedvesítettem, hamar levetkőztem a gátlásaimat, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a végletekig fokozzam az élvezetét.

Diniről teljesen lekerült minden ruha, s lábait kissé felhúzva úgy helyezkedett, hogy még kényelmesebb elférjek combjai közt. Tenyeremmel azok külső és belső oldalán is simogattam, végigborzoltam lábszárán a finom pihéket, lapos kis hasát melegítettem velük, aztán összefonódtak ujjaink, miközben fejét hátravetette a párnán, és hosszan, reszketve felsóhajtott. Két kézzel nyúltam feneke alá, amit olyan magasra tolt fel, ahogy csak bírta, s bennem olyan elégedettség áradt szét, ami vetekedett a saját élvezetemkor érzettekkel. Elernyedő kézzel húzott fel magához, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessen csupasz testünk, és ajkával rögtön az enyémet kereste. Az eső közben halkan kopogott a faház tetőszerkezetén, a szoba túlfűtött levegője lassan borzongatóan hűvösre váltott, és a délutáni félhomály elmélyült a holminkkal teliszórt sarkokban.

 

Egy boldogabb korban akár így is történhetett volna. S ha így történt volna, valószínűleg megspórolhattam volna sok-sok év tétova útkeresést, bizonytalanságot, félelmet és néhány kudarcra ítélt plátói kapcsolatot. Lehetett volna könnyedebben venni az életet, jobban kihasználni a fiatalságot, a soha vissza nem térő éveket. Egy boldogabb világban a bimbózó kamaszszerelem iránt lehetett volna elfogadóbb a társadalom, s ha két fiú megfogta egymás kezét, azt tekinthették volna ugyanolyan szépnek, mint amikor egy vegyes pár teszi meg ugyanezt. Kezdődhetett volna egy teljesebb élet, egy hosszú, boldog szerelem. De hát nem ilyen korban éltünk. A valóságban miután hanyatt fordultam, és egyértelművé vált a dolgok állása, Dini megállt azon a ponton, amikor kezével felfedezte testemet. Utána mindketten túl gyávák voltunk továbblépni, hogy beteljesíthessük azt, amit mindketten szerettünk volna. Megrettentünk attól, amivel ez jár, az élet lehetőségétől, amit élhettünk volna, de nem tehettük. Addig haboztunk, én kezemben a félig lejtett újsággal, ő pedig kezei közt velem, amíg a többiek meg nem jelentek a faháznál, és el nem illant a pillanat. Másnap hazatértünk, és én soha többé nem láttam őt.

dragon73 Creative Commons License 2016.11.09 0 0 11491

Szia.

Engem érdekelne a dolog, igaz én barcikai vagyok de miskolc nem távolság.

Előzmény: Picikeméret (11487)
lacka1234 Creative Commons License 2016.11.07 -1 0 11490

Szia...nagyon jó történet,kiváncsi lennék még több kalandodra is ha elmesélnéd....

Előzmény: Ervin900 (11488)
neiskérdezd Creative Commons License 2016.11.06 0 0 11489

Nagyon aranyos történet :) tetszett, nekem ilyenem sose volt, mindig féltem, a mai napig :D pedig 21 éves vagyok, de nem megy nekem ilyen könnyen, inkább olvasgatni szeretem a történeteket, meg is élni ahoz több bátorság kéne, de nincs xd na, de lényeg, hogy jo kis stori volt :D érdekes, hogy csajoztál, de a végén egy finál kötöttél ki :) sok boldogságot :D

Előzmény: Ervin900 (11488)
Ervin900 Creative Commons License 2016.11.06 0 7 11488

Sziasztok!

 

Örültem hogy rátaláltam egy ilyen fórumra, ahol megoszthatók az első néhány meleg élménye az embernek, és nincs tele negatív kommentelőkkel.

 

27 éves srác vagyok, vidéken nőttem fel. Az első férfiak iránt vonatkozó kíváncsiságom a középiskolai évek alatt mutatkoztak először. Falusi gyerekként, szüleim régimódiak, így 8. osztály után bekerültem a közelünkben lévő kis városi gimibe. Semmi extra nem történt az elején. Kollégista lettem, persze közös zuhanyzók stb, elkezdtem focizni végre normális edzések voltak stb. 11. osztályos voltam mikor észre vettem magamon hogy zuhanyzás közben nézem a fiúk farkát... Hát na valljuk be elég sokféle farok van főleg nyugalmi állapotban :) Persze akkortájt kezdtem el úgymond igazán bulizni, kocsmázni, csajozás is elég jól ment. Ekkoriban lettem igazán jóba egy szintén gimis sráccal, aki felettem járt egy évvel, szintén kolis volt csak másik szinten lakott így ismertük egymást, csak nem voltunk a legjobb haverok. Na és vele kezdődött a dolog.

 

Egy kocsmázós este után, enyhén spicces állapotba szöktünk vissza a koliba, aztán együtt mentünk be wc-re mert mind a kettőnknek kellet már csurgatnia egyet. Na itt mellé álltam a piszoárnál és bámultam a farkát miközben csurgatott. Meg is jegyezte, hogy miért lesem a farkát, persze én egyből rávágtam, hogy nem lesem. Aztán itt jöttem rá hogy ö is lesi az én farkamat. Nem szolt egyikünk sem csak ott álltunk és ráztuk a farkunkat mind a ketten hugyozás után. Aztán én elkezdtem verni a farkamat, erre ő is elkezdte verni. Aztán kérdezte:

-Kiverjük?

-Kicsaphatjuk ha gondolod. Válaszoltam és ekkor már egymással szemben álltunk és vertük a farkunkat.

-Vered egy kicsit nekem? Kérdezte

-Ha te is vered az enyémet! Jött a válaszom.

Egymás mellé álltunk és aznap este egymásnak élvezésig kivertük. Nekem nagyon tetszett hogy éreztem hogy másik srác farkát a kezemben. Persze megbeszéltük hogy erről egy szót sem senkinek stb...

 

Mindent ment a régi kerékvágásban, Tomi nem hozta fel a dolgot, így én sem nagyon utalgattam rá, bár szerettem volna megismételni, de ne mertem úgymond ajánlatot tenni. Két hét után az ebédlőben Tomi megkérdezte, hogy mit szólnék ha megint segítenénk egymáson. Mondtam neki hogy én benne vagyok felőlem nyugodtam mehet a dolog, ezzel Tomi is egyet értett, ő is benne lenne ilyenekben néha néha. Mind a ketten elmondtuk egymásnak, ez nem melegség stb nincs ebben semmi rossz, hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekelt minket hogy most ez melegség-e vagy sem. Következő alkalmat megbeszéltük hogy este takarodó után találkozunk a 2. emeleti wc-ben. Úgy is volt ott találkoztunk és már vertük is egymásét, itt volt az hogy felvetettem Tominak hogy én szívesen bekapnám a farkát, először mondta hogy az már túl sok lenne vonakodott, én nem erőltettem, sok inkább szégyeltem, hogy felmohoztam, majd magától mondta kb 2 perc után hogy ha gondolom akkor mehet, na itt szoptam életemben először, számba is élvezett Tomi. Előtte soha nem kóstoltam spermát szóval szinte dermedten álltam, de jó volt nagyon. Majd Tomi megszólalt hogy kölcsön kenyér vissza jár, majd ő is élvezésig szopott engem. Nagyon jó érzés soha nem élveztem ekkorát. 

 

A továbbiakban így volt mindig egy héten egyszer, vagy kétszer megbeszéltük, hogy mikor és melyik wc-ben, és mindig élvezésig leszoptunk egymást kb 10-12 alkalom lehetett, fogalmazzunk úgy, hogy Tomi és én is belejöttünk a szopásba, mind a ketten egyre mélyebben vette be egymás farkát bő nyállal vertük és közben szoptunk, mind a ketten egyre tovább bírtuk élvezés nélkül, lassítottunk ha a másik közel volt az élvezéshez, hogy minél tovább szophassunk. És itt kezdődött egy kis gond, ami végül nagyon jól sült el... 

 

Egyik ilyen titkos találkozásunk alkalmával mikor éppen Tomi előtt térdeltem és szoptam a farkát lebuktunk. Hülyék voltunk Tomival, mert nem a wc fülkében csináltuk soha, hanem a piszoárok előtt. Kicsit kómásan belépett Elemér, ő egy cigány srác volt, de teljesen normális szerette mindenki és még jó tanuló is volt, Elemér 11. volt mint én csak másik osztályba járt. Matek faktra jártunk mind a ketten én onnét ismertem jobban. Mikor belépett a wc-be szerintem egyértelmű volt számára hogy mi történik éppen Tomi farkát szoptam. Majd felpattantam, Tomi éppen a kemény farkát akarta beletuszkolni a gatyájába, majd Elemér döbbenten kérdezi:

-Fiúk ti mi a faszt csináltok itt?

-Nézd nincs értelme mentegetőzni, néha segítünk egymáson, de nem vagyunk buzik! Válaszolta Tomi.

-Ja persze, én is ezt mondanám, kis buzik! Röhögött Elemér.

-Nézd elemér egyet kérünk hogy ez maradjon már közöttünk, nem akarom hogy az egész suli meg koli erről zengene! 

-Nyugi fiúk ez nem a világ vége tartom a szám! Mondta Elemér!

 

Nos itt eljöttünk és otthagytuk Elemért, suttogva megbeszéltük Tomival hogy mind a ketten tagadni fogunk holnap. Nagy meglepetés ért minket Tomival, mert, két hét után sem volt semmi visszhangja, hogy Elemér rajta kapott minket. Egyik nap az ebédlőben oda mentünk Elemérhez és megköszöntük, hogy tényleg tartotta a száját. Mosolyogva mondta, hogy nincs mit van ilyen a mai világban bőven! Szóval teljesen korrekt volt, aztán elkezdett faggatni minket, hogy mióta csináljuk, hogy jött az első stb, és hát mi meg Tomival szépen válaszolgattunk a kérdéseire. Mi is kérdezgettük, Elemér már nem volt szűz, mesélt a lányokkal való élményeiről. Tulajdonképpen jól összehaverkodtunk Elemérrel egy két hét alatt. Majd egyszer kérdezte Elemér, tőlünk, hogy mikor segítettünk egymáson utoljára, mondtuk hogy akkor mikor lebuktunk előtte. A végkifejlett az lett, hogy Elemér mondta hogy szívesen csatlakozna egyszer csak kipróbálni a közös recskát. Meg is beszéltük hogy hol és mikor, de Elemérnek volt egy jó ötlete, hogy a zuhanyzóban találkozzunk ne pedig a wc-ben mert oda este senki nem megy. Úgy is tettünk találkoztunk a zuhanyzóban, kis habozás után Tomi elővette a farkát, majd pedig én is előkaptam és elkezdtük Tomival egymásnak verni, Elemér egy ideig csak nézett, majd ő is elővette a farkát. Hu hát az hatalmas volt kb 20 cm hosszú volt, és vastag. Tomi és az én farkam között nem nagy különbség volt 16-17 cm hosszú általános vastagságú, szóval látva Elemér hatalmas farkát csak bámultunk. Ekkor felváltva vertük Elemér farkát, meg ő is a mi farkunkat, majd egymás mellé állva mindenki kiverte saját magának és néztük melyikünk lő tovább. Elemér győzött!

Ezután volt még vagy három alkalom, amikor hármasba találkoztunk, de ekkor már szopás is volt, Elemért felváltva szoptuk le Tomival, ő csak egyszer szopott le minket. Szóval elvoltunk így egy kis ideig, de jött az érettségi időszak Tomi végzett, nyári szünet és így abba mard a dolgog.

 

Elkezdtem a 12. osztályt a gimibe, Tomit felvették az  egyetemre hamar megszakad a kapcsolat vele, ott voltam végzősként, Elemérrel egész jóba lettünk. Nem sok idő elteltével megkérdeztem Elemért hogy benne lenne-e még egymás kölcsönös izgatásában. Igent mondott, szóval a megszokott módon amikor tudtunk este a zuhanyzóban leszoptam, Elemér ritkábban szopott le de mindig kiverte nekem.

Majd olyan december körül Elemér mondta hogy ő szívesen meg is dugna... belementem hát bevallom az első nagyon fájt, égető érzés volt, nagyon nem volt jó, de aztán még is élveztem valahogy nem tudom hogyan... Elemér többször is megdugott ezek után és egyre jobban élveztem.... Én is kezdetleges voltam először anális szex szabályait betartva már egészen nagy élményt nyújtott nekem Elemér. Aztán én is igényeltem hogy dughassak Elemér is megengedte, élveztem nagyon. Érettségi után is összejártunk Elemérrel, mert csak 3 falu volt között szóval meg tudtuk találkozni réten, erdőben, kukoricásban. 

 

Mind a kettőnket felvettek az egyetemre, Elemért a Budapestre, én egy vidéki egyetemre mentem. De ennek ellenére tartottuk a kapcsolatot, ha úgy adódott akkor találkoztunk és nyomtunk egy két menetet. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, megosztottuk egymással a pasi ügyeinket, neki és nekem is volt jó pár kalandom. Az első egyetemi év után megbeszéltük hogy nem szeretkezünk többet egymással, ekkor volt alakulóban egy komoly kapcsolata egy lánnyal. Két évig nem is nagyon beszéltünk, ez idő alatt volt egy hosszabb kapcsolatom fiúval meg jó pár kalandom. Két év után felkeresett, beszélgettünk, és valami varázs elkapott Elemér iránt, beleszerettem, elmondtam Elemérnek hogy mit érzek iránta, és megerősített, hogy ő is elkezdett érezni irántam... soha nem tudott elfelejteni... Összejöttünk, első év nehézkes volt mert végzősök voltunk mind a ketten nagy volt a távolság, volt féltékenység, bizalmatlanság, mert talán csak 2-3 havonta tudtunk találkozni... de kitartottunk egymás mellett. 

 

Most lesz karácsonykor egy éve, hogy összeköltöztünk. Szülőknek, családtagoknak elmondtuk. Az én szüleim a melegségemet talán még elfogadták volna de azt nem hogy Elemér cigány. Elemér családjánál sem volt zökkenőmentes, de egy fél éve után megnyugodtak a kedélyek, én úgy fogalmaznék, hogy kezdik elfogadni ez a helyzetet. Felvállalni, hogy meleg vagy nem könnyű de nem is lehetetlen. 

 

Ennyi lenne az én történetem. Köszönöm hogy elolvastátok!

Picikeméret Creative Commons License 2016.11.06 -3 0 11487

Miskolcon szopiznék fiúkat,viszonzás nélkül.Kor és méret nem számít.Diszkréció maximális.

   Ha meg vagy velem elégedve,akár rendszeresen is.  gabeszlovag@hotmail.com

fella_01 Creative Commons License 2016.11.04 0 0 11486

én szoktam chatelni is erről a témáról emberekkel és próbálom nekik mondani , hogy van ez a fórum…a lényeg , hogy a napokban dumáltam egy 40 év körüli fazonnal,aki elmondta, hogy mikor katonák voltak, úgy 18-20 évesek lehettek, rendszeresen verték hármasba a farkukat. De nem is ez a nagy sztory, hanem mondta, hogy egy másik szobában egy hasonló közös faszverés alkalmával az egyik srác nem akarta  verni a farkát és a többiek lefogták és úgy csapták ki neki. állítólag vegyvédelmi kesztyűben nyúltak hozzá.

A jó öreg katonaság, mennyi mindent tanulhatott ott az ember:)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!