Á ne agódj én 84 ről 64kg ra fogytam másfèl hónap alatt és tartom már 7. hònapja!
Amit irtak hogy ne túráztasd az agyad hogy ők mit csinálnak ès hogy milyen jól érzi magát meg hogy ne keresd ne hívd meg ilyesmi tudom nehéz hisz átéltem én is benne voltam vagyok de ne add fel én megpróbáltam feladni gondoltam már olyan dolgokat is hogy nekimegyek az első fának kocsival de valahogy itt belü valamil azt mondta hogy ne tegyem!
Èn ugyan így jártam ahogy te mint ha csak magamat olvasnám vissza 7 hónappal ezelőtt, hazudnék ha azt mondanám már nem fáj és nem érdekel, hisz ha csak meglátom akár egy pillantásra is majd kiszakad a szívem a melkasomból ès elborítanak az emlèkek, de megtanúltam kezelni ès elnyomni naggyábòl!
Ezt mindenki máshogy dolgozza fel max csak kissebb tanácsokat adhatunk de neked kell tovább lépni és nem a múlton rágódni rajtad áll de hidd el ő már tovább lépett és ha zaklatod és keresed még a maradék esélyed is elveszted, megszünsz férfi lenni a szemében és csak lesajnál aminél rosszabb nem lehet!
Amit csinàlsz, az a lehető legrosszabb. Azon fantàziàlni, hogy ők vajon most mit csinàlnak, neki milyen jó. Ebben neked semmi felemelő nincs! Minek emészted magad? A felesleges energiàdat ne ilyesmire pazarold, hanem magadra! Ha így folytatod a fogyàst, olyan leszel, mint cérna a hurrikànban, szedd ösze magad! A te érdeked! Senki nem fog helyetted törődni veled!
tőled arra kért időt, h meg tudja milyen mással. viszont ha 55 kg-ra fogysz, akkor te nehezen tudod meg milyen lesz mással- nem nő vagy, úgyh neked nem áll jól a fogyás. ne rájuk gondolj, hanem arra, h miként hóditod vissza. na rajta!!! koncentrálj a munkádra, irj listát mit kell ma megtenned, és csak azzal törődj. néha nézz rá egy két csinos csajra, csak h feldobd a napod ( nem kell azonnal feleségül kérni egyiket sem ) hajrá!
10kg mínusz eddig.Amúgy vettem ilyen testépítőknek szán étrendkiegészítőt.Az öreg legyengült embereknek is szokták adni.Egy pohár az kb egy ebéd.
Tudom nem jó, de ha most ez miatt ne fogyok többet akkor már jó... Nem hiszem, hogy egy következő kapcsolatba 72kg helyett majd 55kg-os akarok belemenni. Most 62kg vagyok.Itt állok most.
Amúgy most egyértelműen a legrosszabb, hogy egyfolytában arra gondolok, hogy ezek együtt vannak.És mivel ez így is van most-biztosan tudni egy forrásból- így nagyon-nagyon rossz.Az tud eszembe jutni, hogy milyen jól érzi most magát, hogy Ő meg a napi rutint nem csinálja meg - ezért.Este pedig megint együtt voltak.Nagyon fáj... csak legalább pár napot, 1 hetet adott volna.addig nem tudja kibírni... közben meg ugye tőlem kért időt...
Már tényleg nem tudok többet, csak, hogy valahogy rendbe kellene szednem magam...
Írni, hívni nem akarom, bár sejtem, hogy lehet soha többé nem beszélünk.Adalék, hogy szinte 100%ban tudom már, hogy pl ma is folyamatosan együtt voltak.Szabin volt, és a Pasi meg tegnap este ért haza.99% hogy egész nap együtt voltak.Azt most nem írom le, hogy miből lehet tudni, de gyakorlatilag biztos.Ilyen vigasztalás mellett lehetetlen, hogy hiányoznék neki... vagy eszébe jutnék, és Ő még jobban kihasználja ezt, hogy elfelejtsen.Szervez magának progikat minden szabad percére!1 percet volt fb-n fent, amikor előtte szinte 0-24ben.Nem ért rá most erre, mert le volt kötve...
Úgyhogy nem ringatom magam álomvilágba.Ez most nem fog neki fájni.Talán soha nem fog neki fájni.Így van.Ezt kell megemésztenem, hogy ennyire értéktelen lettem számára. :(
Elhiszem, hogy nehéz. Hidd el, nem vagy egyedül a problémáddal! Nem vagy te sem különb!
(Többször megcsaltak, elváltam, vállalva és feldolgozva azt, hogy a szeretett lányomat ritkábban fogom látni, de nem mentem le "kutyába" és nem mutatok hazug mintákat. Akkor egyedül éltem egy nagyvárosban, családtagok messze, barátok megtizedelve. Szereztem új barátokat, új szerelmet, majd ismét válaszút elé kerültem, hogy az új kapcsolatom és családja, vagy a lányommal töltött minőségi idő és barátaim. Ezt a szakítást is túléltem. Azóta tudatosan még több barátom lett és új kapcsolatom is. :) Az élet nem áll meg.)
A döntés a te kezedben van, hogy előre tekintesz, vállalva a következményeket, még akkor is ha fáj, vagy azon keseregsz, ami már elmúlt és süllyedsz egyre mélyebbre.
Írogathatsz ide, ha jól esik, könnyíthetsz a terheken. Adunk tanácsot is kérve, kéretlenül, jót, rosszat, megfogadod, vagy sem... ez is a te döntésed.
De hetekig nem lehet nutellan elni, sose takaritani, ki se mozdulni, csak ugy lenni. En is ezt akartam anno, de ez csak lejjebb taszit, muszaj a rutinokat elvegezni meg emberek kozott lenni.
Az a baj, hogy eddig latba voltam tartva.Így most lett vége kb tényleg vasárnap, de még mindig olyan mintha majd most döntene... nem tudom így lezárni, hogy nincs lezárva.Inkább küldené vissza a cuccaimat- fájna- de akkor tudom, hogy 100% le vagyok zárva...
Hétköznap nem találkoztunk!Mégis most, hogy nincs... most is nagyon hiányzik!
Ilyenkor dolgoztam sokat, és este még egy film is ritkán fért bele.Vagy pl webes tanfolyamokat néztem egy csomót, vagy kerti dolgokat csináltam.Most egyik sem megy. A fű is kb térdig(!!!) ér.
De hetkoznap eddig se lattatok egymast, nem? Eddig mit csinaltal ilyenkor?
Amugy sztem ezen az onmarcangolos epizodon sokan atmegyunk... ha akkor nem mondom, nem veszekszem, nem megyek el... aztan rajottem, hogy ha nem mondtam, tettem volna azt, amit, akkor nem is en lennek, ha nem szolok ha vmi zavar, akkor elvesztem magam es teljesen behodolok... az meg abszolut senkiert nem eri meg. Persze az a jo ha kepesek vagyunk konzenszusra -nem konpromisszumra!- jutni, de van az a pillanat, amikor mar nem szabad engedni. Egy ido utan remeljuk te is erre jutsz majd :)
Hát igen, most Én is tudom mit kellene tenni, de pl a munkámat olyan szinten nem tudom végzeni, hogy az katasztrófa!
Ennél kevesebbet már nem is tudnék végezni...
A másik amit nem mondtam, hogy nekem családom sincsen.Barátok is messze vannak, azoknak már van családjuk.Szóval nekem az a gond, hogy hétköznap szinte nulla az emberekkel való kontaktom. Így én most úgy jártam, hogy szó szerint egyedül vagyok. Max hétvégén van 1db közeli "barát".Nagyon, nagyon nehéz így.
Egy kapcsolat mindkét félen múlik. Az hogy tönkrement, abban neked is volt részed és a párodnak is. Te csak a saját hibáidért vállalhatod a felelősséget.
Tanulj belőle, vond le a következtetést és lépj tovább és a következő kapcsolatokban ezeket ne kövesd el. Edz, dolgozz, foglald le magad..., mint ahogy sokan tanácsolták már.
... és különben is! Ne marcangold magad, ami megtörtént azon már nem tudsz változtatni.
Ne rinyálj és légy végre férfi! Legyen már tartásod!! Na!
azért ezt nem gondolod ugye komolyan??? ugyanmár, a te hibád???? talán te szervezted neki a fickót? és rábeszélted, hogy legyenek egymáséi???
egy kapcsolatban nem mindig vagyunk a topon. van amikor, sokkal odaadóbban viselkedhetnénk, vagy sokkal kedvesebbek is lehetnénk. de van valami amitől épp nem megy. na most ilyenkor a másiknak ki kell ugrani? hát mik vagyunk jancsibohócok?
a mi lett volna ha..... dolgoknak a világon semmi értelme. ha rájön, h neki is te vagy a nagy Ő - jelentkezik. ha olyan dolgokat csinálsz, amiből azt a következtetést vonja le, h hál isten, h vége, akkor meg aztán hiába minden. próbáld elterelni a figyelmed. fuss, edz - ezek még hasznodra is válnak.
De Ő volt... és az Én hibám -is- hogy megcsalt... Sőt szerintem nagyobb részt az Én hibám.Sőt, ha jobban odafigyelek, és nem hagyom kínlódni a kapcsolat végén, akkor most itt lenne....
Amennyiben fontos lenne neki, hogy legyen folytatás, nem ez fogja visszatartani.
Amúgy meg nem kell megijedni attól, hogy elhagy valaki. Én is voltam olyan helyzetben, amikor azt gondoltam, világvége lett... Mi voltunk a WlegynagyobbegymásszerelmeiW, mégis hogyan lehetséges, hogy most tovább akar állni???? Pár hónap elteltével más másképp látja az ember, és a legrosszabb, amit anno tettem, hogy néhány hétig nem akartam elfogadni. Persze mindenki az első ilyen esetből tanul, később már okosabb. Ha neked ez az első, sajna Te is végigjárod bizonyosan. Legközelebb jobban fog menni...
Szomorkodj, gyászolj, eltelik pár hét, néhány hónap, becsajozol, és megy az élet tovább.
Értem... most még az zavar, hogy soha rossz szót nem mondtam neki, de az utolsó két mondatban volt egy olyan, hogy nem tudom ki Ő és egy utolsó... de nem mondtam ki, hanem, hogy vége.Meg mondtam olyanokat is, hogy hagyjon békén és ne keressen többet.
