Ahhoz, hogy ítélni tudj, elég egyet is el olvasni. Két választási lehetőség közül bárki el tudja dönteni: jó - nem jó. És ehhez nem kell irodalomszakosnak lenni, mint mondtam, akár egy kőműves vagy szántóvető is képes rá. Csak a fellengzős dumát nem nyomják köré, hogy ha szar, akkor végül is miért jó.
Mellesleg az Ulyssesből indultunk ki, amire nem azt mondtam, hogy szar, csak azt, hogy nem tartom kiemelkedő műnek. Egyszer el lehet olvasni, de mondjuk nem egy Márquez (mert ugye nem csak angol irodalom létezik a világon, és normális ember mást is olvas). Ahogy el lehet Orwellt is - az 1984 pl. eredetiben jóval olvashatóbb, mint a magyar fordítása -, de attól még nem lesz jó, hogy elvont. A magyar változata pedig kifejezetten rágósra sikerült.
öt éves egyetemi szakra jártam, tanárképzőre. tehát, az azt jelentette,h. három évig nagyjából azonosan mentünk a főiskolai képzésben résztvevőkkel az alaptantárgyakkal, utána meg elárasztottak egy vagon kötelező, főleg irodalommal kapcsolatos tantárggyal. (meg persze a 3 év alatt is volt egy csomó ilyen). ezért van benne,h. irodalomszakos, holott konkrétan ilyen, h. az angol irodalmat tanítása nem szerepelt a tárgyak között. módszertan annál inkább, a nyelv, nyelvtan, szókincs, stb. tanítása. ez elég sok mindenre feljogosított, úgy értve,h. pl felsőfokú nyelvvizsgának számít, a fordításokhoz is alapot adott, tanításhoz, magántanítványokhoz, stb. meg az angliai élethez is...ugyanis, ha nem tudok angolul, nem kerülök ki, nem csak úgy magamtól mentem ki a semmire, hanem ügynökséggel, ahol meg az volt az első,h. mennyire tudok angolul.
és ahol most dolgozom, ott meg pláne használom úgymond a diplomámat, tekintve, h. TANÁRÜGYNÖKSÉG.....ahhoz,h. tanárként ott regisztráltak, képzeld, kellett a diploma. ki hitte volna....
simán alkalmaznának tanárként vele, én nem akarok még, mert először kevesebb felelősséggel akarom látni,h. milyenek az angol iskolások, hogy zajlik náluk egy óra.
de tudod, hányan nem dolgoznak a szakmájukban, és nem azét, mert nem voltak jók benne? tudod, hány olyan sorsról olvastam,h. elismert, jó szakember volt X, de mégis valami totál másba kezdett,és most élvezi? pl. ügyvédből csokiboltos?
ja,én szoktam újságot is olvasni. te biztos csak a műszaki dolgokat.
na, most megint okosat szóltál...mert csak az megy el máshova, más szakmába (ráadásul ez itt konkrétan az én döntésem,h. MÉG nem akarok Angliában tanítani), aki rossz a szakmában. meg más szakmát se szerzeht közben, több szakmája se lehet.
dehogy változhat az ember életkörülménye, ugyan már. kicsit földhözragadt, szemmellenzős vagy..és te miért nem az eredeti akármilyen műszaki szakmádban vagy, ahelyett,h. fordítanál? olyan rossz voltál benne?
a leragadt lemezhez. tekintve,h. konkrétan ez volt a téma...elemezhetek neked ésn Shakespeare-t is....de a regényeket jobban szeretem...
"aki olvas ilyeneket" a jelek szerint te baromira nem olvastál eleget ahhoz,h. ítélni tudj. nem egy és nem kettő ilyet kell olvasni ahhoz, ugyanis.
Az a baj, hogy fingnál neked sincs többed, sajnos, az egész fejedben sem. Ahogy látom, Virginia Woolfnál meg megakadt a lemez.
Egyébként remek lehetsz a szakmádban, mint angol nyelv és irodalomszakos, mivel most is abból élsz, ugye... Biztos a nagy hozzáértésed miatt. Egyébként meg igen, egy műszaki fordító véleménye legalább annyira mérvadó, mint azoké, akiknek ez a szakmájuk. Vagy mint egy kőművesé, aki olvas ilyeneket. A művészetmagyarázó szakmák mindig is kicsit visszásak a normális emberek szemében.
ráadásul, a hozzászólásaiból egyételműen kitűnik,h. fingja nincs az angol irodalomról. (a modernizmusról főleg)
és hiába írogatok itt, h. miről írok, egyszeűen nem fogja fel.
érdekes módon eddig mindig rögtön válaszolt, most a kérdésre,h. milyen írót tart megfelelőnek, nem tudott válaszolni.
természetesen egy műszaki fordító véleménye jobban mérvadó James Joyce és Virginia Woolf stb. írásairól, mint azoké, akiknek ez a szakmájuk....(meg hát én is mit tdhatok az angol irodalomról, hiszen csak egy angol nyelv és irodalomszakos diplomám van..bezzeg a felsőfokú angol és a fordítóvizsga, az már releváns..:)
elfogytak az érvek? egyértelműen nem érted, miről beszélek, fel is adom.
természetesen, te jobban tudsz mindent, mindenkinél.
térjünk vissza az angoltanár keresés témához..
azért egy kérdés. érdekelne,h. kit tartasz jó írónak, azaz olyannak, akiről úgy gondolod,h. tehetséges, átgondoltan tud írni, nem csak "ez jött ki", nem lila, élvezed az írásat?
Arany nyilván a mondanivalóra gondolt, lévén,h. elemzésnél firkantotta oda...vagy szerinted mi a nyavalyára?? gondolta a fene ezt a technikát? az elemzésnél?
te beszélsz a mondanivalóról, a folyamatos Arany példálózással. én meg a technikákról.
úgy adod elő, mintha ezeket a modernista regényeket mindenki meg tudná alkotni, mintha olyan egyszerűek lennének...nem átgondoltan ilyen? talán próbáld meg....
máshogy nem tudtak írni? a tehetséges írók szoktak tudni más stílusban is alkotni. most az mindegy, h. modernista, vagy sem. a Picasso példa pont jó...rá lehet húzni erre is.
Virgina Woolf meg tudott írni egy regényt úgy,h. az vers, meg úgy is, h. sztori legyen. színdarabot is, meg esszét is tudott. .Amiben semmi modernista vonás nincs....holott ő az volt.
Samuel Beckett meg tudta írni a Godot-ra várva-t, ami színmű, meg a Molloyt, Malone Diest, the Unnamablet, ezek regények. T.S. Eliot meg tudta írni a Wastelandet, ami komoly, de a Macskákat is, aranyos, szellemes írásként.
nem azért írtak úgy, mert nem tudtak másképp, azonkívül mint írtam, ezek a regények nem épp könnyen emészthetőek, könnyen megírhatók. szerintem egy emészthetőbb regényt könnyebb is megírni.
miből gondolod,h. a modernisták nem tudtak szimpla regényt írni? ez nem jó szó rá, nem szimplát, hanem könnyen emészthetőt.(mellesleg, akiket modernistáknak hívunk, baromira nem kortársak....)
vagy inkább fordítva kéne lennie, de az se feltétlenül így van, egyszerűen akkor, abban a körben ez volt a divat, ez a kísérletezés, új technikák, nem az addigi szokás, h. időrendi sorrend, mindig tudod, h. ki kicsoda, az összes szereplő szemszögéből látod, tudod,h. mit tesznek, amikor a többi szereplő nincs ott, a regényíró mindent tud, és megosztja az olvasóval, sztori van, ami kifejlődik. szerintem ez jóval követhetőbb, felépíthetőbb, mint a gondolatfolyamos regények, amelyek ugrálnak az időben, esetleg csak egy szereplőn át látod a cselekményt, vagy nincs is cselekmény, csak gondolatok. stb. és aki nem tudja követni, meg nincs érzéke az irodalomhoz, rávágja,h. lila,és hülyeség, kész.
szerintem a Picasso kontra olyanok, akik csak absztraktot tudnak festeni inkább arra hasonlít, amikor vki mondjuk silányabb műveket ír, vagy zenét szerez, mert állítása szerint a közönség azt igényli, holott nem is tudna jobbat...
amúgy a Lolitát szerintem olvasd el, abban nincs semmi lila, könnyen emészthető, sztori van, érthető az egész.
Ki beszél a mondanivalóról? Vagy gondolni csak arra lehet? Próbáltál már legalább annyira elrugaszkodni a földtől, hogy ki lehessen húzni a papírlapot a talpad alól? Szóval a stílus sem átgondoltan ilyen, ők így tudtak írni, máshogy nem. És egy csomóan utólag belemagyaráznak mindenfélét, hogy miért ilyen.
Ez kb. olyan, mint a kortárs modern festők összevetése Picassóval. Csak a különbség az, hogy Picasso tudott élethűen festeni is (voltak ilyen képei is, csak kevesebben ismerik), és direkt csinált absztraktot (azt is mondta mindig, hogy mielőtt elkezdesz absztraktot festeni, meg kell tanulnod életszerű képeket festeni), a mostaniak meg ha megszakadnának sem tudnának normális képet festeni, azért festenek olyat, amilyet, mert a tehetségükből csak annyira futja. Pedig hát már a 80-as évek elején megénekelte Kistamás Laci, hogy a tudathasadás nem zene. És ez minden művészetre ráhúzható, festészettől táncon és filmen át az irodalomig.
kevered az elemzésekkel...kicsit (nagyon:))) más témáról beszélek én itt.
nem a mondanivalóval kísérleteztek, (szerintük már mindent megírtak),hanem a formával, mint dobozban árult regény, sormintákkal ellátva, úgy olvasva, ahogy puffan; többféle befejezés; nem kronológiai sorrendben megírt, hanem totál összevissza, gondolatfolyam használatával. merthogy az agyad is úgy működik,h. egyik pillanatban a jövő hétre gondolsz, a másikban arra,h. mi történt tíz perccel ezelőtt; többféle layer használata (ezt se tudom,hogy mondják rendesen szakkifejezve, lényeg,h. volt egy regény - Flannery O'Brien At swim two birds- ahol a főszereplő kocsmát üzemeltet, közben regényt ír, a regény alakok is életre kelnek, ott is ez van, aztán találd ki, h. éppen hol vagy:); regényként ír vers (Virginia Woolf: The Waves).
ezek bonyolulttá, nehezen követhetővé teszik a sztorit (már ha van egyáltalán...), ezért nyilván sok ember tetszését nem nyeri el.
az utolsó mondattal azét nem értek teljesen egyet. pont a modernista regények miatt. az ilyen kísérletezők biztos gondolták,h. a szokatlan, bonyolult, belegabalyodható, nehéz regények nem fogják elnyerni az átlagember tetszését, ezért veszítenek egy csomó közönséget.
azért hoztam ellenpéldának az egyértelműen alja dolgokat, mert ezeket hiába olvassák sokan, attól még nem lesz értékes. vagy rajong a fiúbandákért sok 12 éves:)) ahogy írtam, én is nehezen bírtam az ullyssest, de attól még nem kérdőjelezem meg az értékét. a Lolita viszont könnyen emészhető, olvasható, sztori, nem összevissza ömlengés.
a minőségi, de más stílust meg nem igazán lehet összehasonlítani.
én se voltam benne biztos, nekem a tommy rémlett jobban. a kereső mindkettőn lehozza. tavaly olvastam a How Black was our Sabbath c. könyvet, abban leírták, de nem emlékszem.....
Lehet, hogy te jobban tudod, mint ő maga, de saját maga szerint Tony, bár valóban Iommi.
Júlia-regények stb.: talán nem az egy kaptafára készült igénytelen szart kellene felhozni ellenpéldaként - az ugyanis még az olvasói szerint sem remekmű. Tátika-táncbandák dettó.
Egyébként meg de, az dönti el az értékét, hogy hány embernek tetszik, nem az, hogy mit nyavalyog vagy ömleng róla néhány önjelölt, aki az esztéta titulust biggyeszti a névjegyére. A műveket ugyanis általában az embereknek, és nem az esztétáknak készíti az alkotója.
szakmabeli akkor. vagy olyan, aki jobban elmerült ezekben, tanulmányozta a témát.
de persze, ez ilyeneknél nem lehet megállapítani, művészetnél, irodalomnál, stb. szubjektív.
nem az dönti el az értékét,h. hány embernek tetszik. és ahogy írtam, a modernista regényeket nem egészen azért írták,h. a nagyközönségnek tessék. és mondjuk ha valaki "kezdő" irodalomban, vagy hogy írjam....akkor nyilván nem ezzel kell kezdeni, mert egy életre elmegy a kedve a regényektől:)
ugyanez vonatkozik a zenére. ráadásul ez a kettő említett nagyjából egyenrangú, más a stílus. Komolyzenészek elismerik a heavy metált,és fordítva. (van egy vagon zenész ismerősöm). egyébként Tommy Iommi. és teljesen más zenét írt az eredeti Black Sabbathben, mint utána. hangulat kérdése, h. melyik a jobb éppen (nekem). az eredeti speciálisabb.
(pont ez van most az mp3 lejászómon, így a kettő egymás után,és elég nagy váltás.)
ismerem az Arany János idézetet. amúgy imádom a könyveket, olvasást, de elemezni mindig is utáltam, főleg mikor egy oldalban el tudtam volna mondani a véleményemet, érzéseimet róla, de elvárták,h. 10 oldalon át ragozzam brrr.
Az említett Adrian Mole regényt is olvastam.
de azért vannak olyanok itt is, zenében meg irodalomban, amelyeket azért nem lehet egy lapon említeni. pl. Iommy-megkreált fiúbandák? Ullysses-Romana sorozat?
Mi az, hogy hozzáértő? Akinek a lila teszik, az hozzáértő, aki meg simán rámondja, hogy lila ökörség, az nem hozzáért? A hozzáértés reál ás műszaki tudományoknál még csak-csak értelmezhető (az az, aki az adott feladatot meg tudja oldani, aki meg nem, az nem az), na de humán dolgoknál és művészetnél? Pláne irodalomnál?
Eriggy mán, mer gúny tárgyává teszlek...
Ki írt jobb zenét, Haydn vagy Tony Iommy? Ki dönti el? Ha ügyesen rajzolom le a focimeccset, akkor jobban értek hozzá, mint a brazil szövetségi kapitány? Mert az esztéták/hozzáértők kb. a focimeccsrajzolók kategóriája. Ajánlom figyelmedbe Arany Jánost, miszerint "gondolta a fene". Javasolnám az Adrian Mole - felnőttkori - naplóját, ahol a saját regényéről beszél, ami remekmű (saját maga szerint), csak minden kiadó visszaküldi. Az az újítás a regényben, hogy magánhangzók nélkül írta.
Attól függ, ki van a kánonban. Attól, hogy meghatározó regénynek tartják, még lehet akár szar is, közepes pláne. Olvasd el a Sorstalanságot, Nobel-díjat ért. Egyébként meg hol látod, hogy a Lolitát megítéltem?
na igen, akartam én is írni. h. talán nem egy éppen hozzáétő ember mondott ezekről véleményt. de az Ulyssest én se bírtam nagyon:P (csak részletet olvastam, nem az egészet)
na de irodalomban ez nem úgy működik, h. könnyen emészthető, akkor jó, ha nem nem. én a Gépnarancsot nem olvastam (még), a Lolitát viszont többször magyarul is, angolul is, meg láttam vmelyik filmet. sőt, meg is van, de nem tudom, melyik.
és a modernista regények nem éppen a "nagyközönségnek" íródtak...
Nem baj, hogy a kánon nem ért egyet veled? :-) Mondjuk, az Ulysses a 20. század és a modernizmus meghatározó regénye, de rá se ránts :-))) Klasszikusokat pedig filmváltozatból megítélni, hát... Ne menj esztétának!
igen, én is úgy tudom,h. itthon csak Offi lehet,és nem hitelesítk, ha nem ők fordították. gondolom, ha én Angliában elvégeznék egy egyetemet, akkor azt velük kéne lefordíttatnom, hitelesítenem.
de kint elfogadnak mindent. születési anyakönyvet IDnek, nem semmi...(ha nem utazol, vezetsz, és a házastársad nevére jönnek a számlák, és vele van közös bankszámlád, ezért nincs se jogsid, se útleveled, se proof of addressed, akkor az anyakönyvi kivonatoddal igazolod magad. röhej.)
Végül is megoldható, ha az ember kicsit odafigyel. Alapvetően csak egy program. De kétségkívül kell hozzá némi gyakorlat.
(Mondjuk az Ulysses és a Gépnarancs szerintem nem valami remekmű, utóbbi pl. inkább lila, mint jó, előbbi közepes regény, a Lolitát meg nem olvastam, elég volt filmen, még az eredeti 1970 körüli verzió.)
Külföldön nem tudom, mit fogadnak el hivatalosnak, Magyarországon tudtommal csak az OFFI által hitelesített dolgokat. Legalábbis pár éve még így volt.
Még mérnök koromban nem keveset jártam náluk ilyen ügyekben a munkaadó cégem (általunk lefordított) irataival. Persze a pénzt úgy kérték, mintha ők fordították volna, a cég meg fizetett inkább, mert repülős szöveget repülősöknél csak rosszabbul fordított volna le bárki, és így legalább ezzel nem volt gond (találkoztunk szaklektorként nem egy olyannal, amit egyébként biztosan kiváló fordító, de műszakilag nulla valaki fordított, borzalmas, mit tudnak alkotni a bölcsészek műszaki területen - kb. mint amit én tudnék jogin vagy pénzügyin).
