Mostanában eljárogatok részemről teljesítménytúrákra, pecsételgetek is, de számomra abszolute nem ez a lényeg. Sajnos egy erőteljes teljesítménycentrikus világban nőttem fel, és ezt nem nagyon tudom könnyene kivetkőzni magamból. de azért számomra nem a minél nagyobb átlag produkálása, stb a lényeg, hanem természet képződményeinek megfigyelése, és gyönyörködése egyben benne. Persze pl. a Kinizsi 100-at is tervezem, ott nincs mese, menni kell teljesítménycentrikusan...
Persze ezt úgy teszem általában, hogy közben haladok, és mindent tiszteletben tartok, amit a természet fialt magából. Azaz nem taposom el a virágokat, nem röhögcsélek és ordibálok hangosan az erdőben, stb. És igyekszem tisztelettudó vendégként viselkedni, minél kevesebb kárt okozni eme csodálatos világban...
Úgy gondolom manapság sokan - és a túrázók között is - nem teljesen tekintenek úgy a természetre, ahogyan kellene. Emiatt inkább egyedül megyek a telj. túrákra, mert elegem lett abból egy kicsit nekem is időnként, ami a túra közben netán folyik. Természetesen nem azt értem, hogy néma leventének kell lenni végig, és mártírt játszani, de ha már behatolunk egy világba, viselkedjünk méltó módon ....
Holnap, azaz nem sokára elvileg megyek a Téry Ödönre.... Jövő héten meg a Bakony50-re szeretnék menni, utána meg valószínűleg a Börzsöny lesz az uticél az OKT utvonalán, esetleg lemaradás 50...
Legkedvencebb "hosszú-túratársam" is ezt vallja, ami Te. Ha néha rászánja magát, hogy, "igazodjon" valakihez, akkor azt szokta nekem mondani - hál'isten 2-3 havonta rájön egy ilyen roham -, hogy: "te vagy az egyetlen, akivel szívesen megyek, mert tudsz alkalmazkodni, elviseled a hülyeségeimet, és főleg ...olyan jókat tudunk együtt hallgatni."
Vele a világ végére is el mernék menni anélkül, hogy tudnám az útvonalat, mert ugyanazokért az értékekért járjuk a természet.
Mindenkinek más a kirándulási stílusa, bár alapvetően ugyan azt csináljuk, csak más paraméterekkel. Nekem pl. a 3 km/h vízszintes terepen, már szinte kényelmetlenül lassú. Ha megállok egy virágot vagy bogarat közelebbről szemrevételezni vagy lefényképezni az is max 2 perc. Egy kilátóhelyen 5 perc körül szoktam időzni.
Az időt és a sebességet nem mérem, megteszi azt helyettem a GPS. Erre nem a teljesítményorientáltság miatt van szükség, csak egyszerűen kíváncsiságból.
A pecsételés mindenkinek a szíve joga, én pl. végigjártam a kék kört, és 1 kezemen meg tudnám számolni hány helyen pecsételtettem, ott is csak érdekesség képpen.
A kocsmákat meg azért szoktam igénybevenni, mert kényelmesen le lehet ülni, egy hűs ital mellet, és elfogyasztani az elemózsiát. Ez általában 15 percet azért igénybe vesz egy közepes csoportnál.
Értelek. Én sokat túrázom egyedül, és vállalom ezt az egészséges kockázatot. Cserébe senkihez nem kell igazodnom, hogy ráér-e aznap meg merre akar menni meg hasonlók.
Nahát, milyen váratlan helyeken találkozik az ember windowos gurukkal! Alig tudom magam mögött a lidércnyomásos computer-fiaskot, máris túrázáson jár az eszem.
En szívesen elmegyek a KNP-be, (hol is lax, Kecskeméten?) de azért igazán én is inkább a hegyeket szeretem.
A teljesítménnyel, sebességgel mint mondtam nincs gondom, elmegyek ha kell akármeddig. De minthogy az egész életem teljesitménycentrikus alapokra épül, sportban is, munkában is, a túrázást én egész más ideológiai háttérrel üzöm. Azt hiszem éppen ez az, amit nem kersek: egész nap vágtatni, idöt mérni, sebességet számítani, pecsételni, és tíz percnél hosszabban csak a kocsmaban idözni. Én a szó szoros értelmében természetjárás jelleggel túrázom, ha megállok, azt semmiképpen sem kocsmánál teszem, hanem egy érdekes rovar, különös növény vagy kilátás kedvéért.
Ralika drágám nekem az túl lapos. Most voltam egy 75 km-es túrán a külső somogyi dombságon, de még az is alacsony volt. A hegyvidéket szeretem, tudod.:-)
Ismerem őket. Pont a Benke Rezső szakosztály egyik túravezetője erősített meg abban, hogy amit keresek az nincs.
Pedig nem hiszem, hogy olyan nagy igény lenne részemről, hogy 4-5 km/órás sebességgel, 20-25, max. 30 km-es túrákat keresek, amik nem úgy vannak kijelölve, hogy minél több cukrászda és kocsma legyen útközben.
Nem azt mondom, hogy nem akarok beszélgetni, hanem azt, hogy nem mindenáron akarok beszélgetni. Úgy Kék-túráztam pár évvel ezelőtt egy 5 fős társasággal a fél országot bejárva, hogy mindenki ment a maga tempójában, és szinte a reggeli indulás és az esti megérkezés között csak a pecsételő helyeken megállva beszélgettünk, és ez mindenkinek jó volt. Nem társadalmi életet akartunk élni, hanem elmerülni a természetben, a mozgásban, a látványban, úton lenni...
Úgy is mondhatnám, hogy ez egy más fizikai és tudati állapot, amit ha jól hasznosítasz, kikapcsol a mindennapokból és új energiákkal tölt fel, és kiváló alkalom önmagad megismerésére és fejlesztésére is, ami egy életen át tart.
A másik jelenlétére praktikus okok miatt van szükség: egyedül nem biztonságos menni senkinek szerintem, bármi történhet útközben, hiába van mobiltelefon, jobb ha van a közelben segítő kéz is.
Én csak a "nyugdíjas tempó" kifejezést kerülném a fogalmazásban. Nem csak azért, mert esetleg néhány nyugdíjast esetleg megbántanék, hanem mint műszaki ember, szeretem a konkrét számadatokat.
pl. mi könnyű terepen kb. 4-5 km/h gyalogtempóval szoktunk menni, és néha ugyan megállunk, egy kilátónál, vagy más érdekes helynél, de 10 percnél tovább csak kocsmánál, vagy ha az nincs, akkor egyéb pihenőhelyen kajálunk. Egy ilyen közelgő túra pl: http://www.turistautak.hu/routes.php?id=306
Én tavaly kétszer vettem részt vezetett, szervezett -nem teljesítmény- túrán. A Ferihegyi Benke Rezső Természetjáró Szakosztály -honlapjukon: http://www.duborg.hu/tura fent van az éves programjuk is- túráin voltam, mindkétszer a Pilisben, Rappai Szabolcs vezetésével. Igaz, ezek felszíni és barlangtúrák voltak egyben, utóbbi miatt csatlakoztam, mert gyalogtúrázni tudok saját szervezésben is, de barlangba vezetővel lehet, célszerű.
Mindkét esemény egy teljesen jó hangulatú, kötetlen dolog volt, ha az ember akart, kiszált egy ponton, mert dolga volt, de ha épp kocsmázni kívánt a társaság, akkor az történt. Pedig csapódó, többnyire idegen emberekből állít a társaság, pontosabban 2-3 ismerősből álló mikrocsoportokból. Nyílt túrák ezek, melyre bárkit szívesen látnak a vezetők. Én nagyon jól éreztem magam ezeken a rendezvényeken.
A Magyar Turista túraajánlójában a teljesítménytúrák felsorolása után hosszan közlik az adott hónapra szóló nyílt túrákat, különböző szakosztályok, természetjáró csoportok programjait, ajánlom, hogy nevezz be egy ilyenre!
Ha mindez előtted már ismert volt, akkor bocsánat, hogy bő lére eresztettem a dógot :-))
