Na, és ez:
"Azóta is feltűnik néha Kantonban,
Triestben vagy Rio de Janeiróban;
mogorván, egyedül, mint a kikötők
vándorlásra ítélt Bolygó Hollandija,
és csak kevesen tudják, hogy az ócska ruha és
a szakadt ing mögött mégiscsak olyan szív
dobog, amely tudott szeretni, fájni és
aggódni is valamikor"
Hú, ez milyen jó kis topik!
Beköszönésképp egy feladvány:
"Kint a fjordban lázasan és elcsigázottan kiegyenesedtem; visszanéztem a szárazföld felé, s egyelőre elbúcsúztam a várostól, a fénylő ablaksorokkal tündöklő Kristianiától."
Nem tudom, nekem miért nem sikerül soha úgy, ahogy neki, és azt sem tudom, miért sírok annyit, miközben készítem, talán, mert éppen olyan érzékeny vagyok a hagymára, mint Tita, anyai nagynéném, aki mindaddig élni fog, míg lesz valaki, aki a receptjeiből főz.
És a láda oda! Látjátok, ez az ördög volt!
Andrea: Nem, én voltam. Meg kell tanulnod nyitva tartani a szemed. A tejet és a kancsót kifizettük. Az öregasszonynak kell odaadnunk. Ja, igen és még nem válaszoltam a kérdésedre, Guiseppe. Egy boton nem tudunk a levegőben repülni. Legalább valami gépnek is kell rajta lennie. De ilyen gépünk még nincs. Talán sose nem is lesz, mert az ember túl nehéz. De persze sose tudhatjuk. Még messze nem tudunk eleget, Guiseppe. Igazán a legelején vagyunk még csak.
Lactantiust sajnos nem tudom :(((
Ez viszont nem egy könyv és nem az utolsó mondata, de imádom!
'Is there any other point you would wish to draw my attention?'
'To the curiuos incident of the dog in the night-time.'
'The dog did nothing in the night-time.'
'That was the curious incident,' remarked...
(A megfejtés 1 név a végéről. Gondolom, nem lesz nehéz...)
Lenne nekem is egy, kedvenc novelláskötetem végéről: "Elmosolyodtam. Lassan leszálltam." (Ha jól láttam, még nem szerepelt, csak az "ikertestvére", de az megválaszolatlan maradt.)
Remélem, még nem volt...
"Tudta, hogy azt a hangot hallja, amit hosszú-hosszú századok óta nem hallott eleven ember. London üvöltését, amint hátát a falhoz vetve védi az életét."
"És miután tapintatos,de határozott fellépésem a parkett-táncost is távozásra bírta hajlékomból, teljesen helyreállott a családi béke, ami oly kedves jellemzője a meghitt angol otthonnak."
ez volt már?:
" Az a férfi, akiből ez a csontváz lett, ide jött, és itt halt meg. Amikor le akarták választani arról a csontvázról,amelyet ölelt, porrá omlott."
nekem eddig ez volt az,amikor nem csuktam be azonnal a könyvet
