Megállt az eszem, és nem tudok egyetlen állandó jelzős szerkezetet sem feidézni a szőke Tiszán kívül. Nem a homéroszi eposzok neveit keresem, hanem a közbeszédben használt fordulatokat. Kisegítenétek?
Nem mintha akkora nyelvőr lennék de egyre jobban bosszant a korosztályom (40-es évek elején járók), pláne a harmincasok rá vannak állva erre a számomra trehánynak gondolt szóhasználatra mint pld
kajázás helyett kajcsizás
üditő helyett az üccsi
és még sorolhatnám...
Tudom annak idején a szüleim is használtak hasonló rövidítéseket "becézést" pld a villamos az vilcsi volt, sokszor én is használtam gyerekként
Sajnos népszerű napi sorozatok is népszerűsítik ezt a szóhasználatot, de amikor felnőtt emberek (ismerősök közösségi oldalakon) ezt használják végkép kiráz a hideg
De ami még bosszantóbb piacon pld a káposzta helyett kápi, persze az ubi, pari rövidítéseket még elfogadom és használom is, de amikor túlzásba esnek.
Egy étterem ajánlatában pld a saláta ne sali legyen :P
Jó lehet túlzás az aggodalmam, de hol lehet vajon határt húzni, szóban talán nem is olyan bosszantó de leírva igen
Ez a topik épp erre van rendszeresítve. Ha valaki olyan egyedi témával jön, aminek még nincs önálló topikja, az itt felvetheti. Ha lesz érdeklődő vagy a témában jártas, az válaszolni fog.
De a Nyest-ben fel is teheted kérdésedet és ott garantáltan szakemberek fognak neked válaszolni. Ha érdekes a kérdés, cikk formájában. (Jobb sáv alján.)
Ezért gyorsan, amíg el nem felejtem. Régóta elterjedt, sőt kizárólagossá vált az egykor nem szépnek minősült "és... pedig" szerkezet: "Ez a háza. És ez pedig az irodája" = néhány hete futó rádióreklám, de ezer más írott példa is lehetne. Igényesebb szövegben ez 20-30 éve még nem íródott le, persze már rég használták.
A sok topik között persze egyetlen olyat nem találok, ami a számomra legérdekesebb jelenséget tárgyalná: vagyis a köznyelvi magyar nyelvszokások-változások az elmúlt kb. 30-40 évben.
cehelli, ceherli, cseherli – német eredetű, ’kiskocsma, lebuj’ a jelentése, különös tekintettel a hamiskártyások kedvelt helyeire. Az utóbbi alakváltozatból jött létre a ma is közismert csehó.
A bér jellemzően akkor használtatik, ha az ember úgy adja a munkaerejét, hogy jellemzően, konkrétan nem csak az előre meghatározott munkát incs meghatározva a teendő ill. ami van, az jellemzően időfüggő. A bér jellemzően az elvégzett munka időtartalmától függ. A munkáltató bármikor adhat bármilyen feladatot a munkásának, aki ezért bért kap.
Ezzel szemben a díj egy előre meghatározott szolgáltatás, ami nem feltétlenül munka, előre fixált ellenszolgáltatása. A szolgáltatást igénybe vevő csak a szolgáltatás keretén belül variálhat és ezért díjazást fizet. A legjobb sportolók díjat kapnak, az előre meghatározott sportteljesítményért. A nyomravezető is a kitűzött díjat kapja meg.
Nem mondanám, hogy elsőre mindent megértettem abból, amit leírtál. Még majd próbálkozom :) . Viszont most csatlakozom 3x-hez, például a munkáltatóknak bérjellegű költségeik vannak, a szolgáltatók pedig díjbeszedéssel próbálkoznak.
Első próbálkozás, hogy lehessen mit kritizálni és ébresszen gondolatot is.
Közös tulajdonság, hogy pénzfizetéssel kapcsolatos.
Különböző a szemléletmód. A fizető oldaláról nézve díj, míg a kapó oldaláról nézve bér; ill. a díj magasabb strukturális kategóriát takar, mint a bér. Ott ahol a fogalom jellegéből nem következik a szemléletmód konkretizálása, ott mindkét változat alkalmazható vagy előfordulhat.
Véleményem szerint két fő dolog mindenképpen fontos a jelentéstannál. Metafora-elmélet és prototípus-elmélet. Továbbá élesen meg kell különböztetni a szóalakot (hang/íráskép) az általa jelölt fogalomtól. Egy adott fogalom különböző tulajdonsággal rendelkezik ill. két (vagy több) fogalom tulajdonságainak egy része azonos (átfedésben) lehet, míg más tulajdonságai különböznek.
Egy hangalak egy fogalom egy vagy több tulajdonságát jelölheti, de nem feltétlenül a fogalom összes tulajdonságát. (Ha az összeset jelöli, akkor a prototípus-elmélet szerint ez az alap vagy prototípus és ekkor ezen fogalom jellemzően konkrét és tárgya megtapasztalható, továbbá a metafora-képzés ezt használja föl más elvontabb, nem megfogható tárgyú fogalmak jelölésére is.)
Ha a bér és díj szóalakkal metaforikusan jelölt fogalmak használt tulajdonságrészletei átfedésben vannak, akkor alkalmazható mindkét szóalak, akár kifejezésben is (munka bére vs. munka díja) ill. az adott nyelvet adott korszakában alkalmazó nyelvhasználók a korra jellemző „kollektív nyelvtudata” vagy egyik vagy másik változatot preferálhatja.
Értelemszerűen, ha a nincs átfedés, akkor zavaró a másik változat használata.
Érdekes lehetne a díj ill. bér szóalakok által jelölt alapfogalmak teljes tulajdonsághalmazát feltérképezni és ezáltal elemezhetővé tenni a korábbi hozzászólásokban felvetett ezen szóalakokat felhasználó kifejezések jelentéseinek megvalósulási folyamata.
>"Tudom, ez nem nyelvészeti, hanem nyelv- és beszédszokási kérdés."
---
Minden, amit a nyelvről állapítasz meg leíró módon az belefér a nyelvészetbe.
Így a bér/díj jelentéskülönbség megbeszélése is. Ez a jelentéstanhoz tartozik, ami tapasztalatom szerint még nincs egy kikristályosodott állapotban. Azaz van mit kutatni a témában ill. átfedésben van sok társtudománnyal és a jellemző vagy lényeges átfedés a kognitív módszerrel kapcsolatos.
Nem a munka béréről volt szó, hanem "bér" és a "díj" szóról.
A "munka bére" helyett többnyire mondhatod, hogy munka díja, tehát valamennyire szinonímák. Természetesen csak egy bizonyos mértékig, nem mindig helyettesíthetőek be egymással, és ha igen, akkor is más lesz, lehet a kifejezés stílusa, hangulata.
A "munka bére" -amellett, hogy alkalmi birtokos kapcsolatként előfordulhat - szintén "kövület", vagyis állandósult szókapcsolat. Olyan szituációkban fordul elő, amikor amúgy más szót használnál. Legfőbbképpen ma nem igazán a munkának van bére, hanem a munkavállalónak :) . A fizetés, bér, a munka *után* jár.
Maga a bérmentesítés szó nyilván ma is precíz, mert megvan mögötte az egyértelmű használat és jogi definíció. Ugyanezzel a jogi definícióval a wiéerneu3ungf karaktersorozat ugyanolyan precíz lenne. De nem ez volt a kérdés, hanem hogy miért ezt használjuk...
Ez nem az én problémám, ez tény (szaknyelvek elég sok ilyen "kövületet" őrizgetnek).
Volt egy kérdés, hogy miért mondunk bérmentesítést a pontosabb díjmentesítés helyett, erre én megpróbáltam tudásom szerint válaszolni ezzel a kövület-teóriával. Ennyit tudtam hozzátenni a dologhoz.
Hogy te azt mondtad, hogy a bérmentesítésben a bér szó megfelel a mai használatnak (szinoním a díjjal), az is tény, és hogy ez egy téves állítás volt, az is. Viszont nem az én problémám, hanem a tiéd :P
Tehát az a problémád, hogy a nyelvben vannak megkövült kifejezések, ilyenek például az anya, apa, ahelyett, hogy muttert meg fatert mondanánk, ahogy Pesten mindenki mondja :-)
