Keresés

Részletes keresés

Bela_Vak Creative Commons License 2012.01.30 0 0 4359

Huje kerdes:

Novenyek haziasitasarol tobbszor volt szo, de allatokkal hogy van ez? A navahok altal tartott juh-marha europai erdetu, vagy volt kulon ujvilagi haziasitas? Nem vagyok egy biologia kislexikon, de emlekeim szerint a marhanak es juhank nincs ujvilagi vad megfeloje, vagy rosszul tudom? 

Előzmény: Törölt nick (4358)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.29 0 0 4358

Állítólag a pueblo népektől tanulták el nagyjából a XVII. századtól, de csak szolid méretekben műveltek földet.

Bár a görögdinnyét azt szerintem nem a puebloktól vették át, hanem a mexikói spanyoloktól.

Nem kellett hozzá nagy ész, hogy belássák, hogy a földművelés mennyivel biztosabb megélhetés, mint a vadászat és gyűjtögetés, bár az apacsoknál a portyázások is nagyon fontos gazdasági jelentőséget töltöttek be, sőt sok csoportjuknál  fontosabbat, mint a földművelés. Ti. lóra szállva, fegyverekkel a kézben szereztek meg bizonyos árukat és terményeket a mexikói parasztoktól és a pueblóktól.

Bevett gyakorlat volt ez az apacsoknál állítólag már rögtön azután, hogy lovat szereztek és megtanultak lovagolni, vagyis nagyjából a XVII. sz. elejétől-közepétől.

Ez az életforma aztán néhány csoportjuknál egészen az 1880-as évekig folytatódott, az amerikai és a mexikói kormányzat és hadsereg nem kis bánatára...

 

Az apacsok rokonai, a navahók az apacsoknál fejlettebb földművelést folytattak, sőt juhot és marhát is tartottak.

A Chelly Canyonban élő navahóknak meg még gyümölcsöseik is voltak, pl. nagyon szép, gondozott őszibarackfák.

Az amerikai hadsereg 1864. évi hadjárata során aztán az amerikai katonák bosszúból kivagdosták valamennyit, a kukoricatáblákat is elpusztították.

Ez volt az ún. "felperzselt föld taktikája".

Undorító különben, de hát sajnos ez van, ill. volt...

Előzmény: annie999 (4355)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.29 0 0 4357

„Ti apacsok, ti saját magatok voltatok az ördögök, nem volt szükségetek egy ördögre."

 

Hát ez elég sommás vélemény. Bár úgy tudom, hogy korabeli Délnyugaton sok angolszász és hispán telepesnek hasonló volt a véleménye az apacsokról...

Előzmény: annie999 (4356)
annie999 Creative Commons License 2012.01.28 0 0 4356

3. rész

 

Ez idő alatt az Indián Tartomány más részein lelkes előkészületek folytak a „kívülvalók” között, akik már alig várták az ünnepet. Wantan, gyülekezetének oszlopa, vállalta az adományok gyűjtését és őrizetét, a legjobb indulattal viseltetve a nyereghegyi Jézus-férfiak és Jézus-asszonyok iránt. Küldetése nagy örömmel töltötte el. „Wu-haigh! Ez a jó út!” - fejtette ki Beichsának. „Nekünk nincs adósságunk a templomunkon. Az a helyes, ha segítünk azoknak, akik egy nehezebb ösvényen járnak.”

Fort Sillben az apacsok húsz dollárt gyűjtöttek össze, és a „harci főnök”, Naiche vállalta, hogy átadja a pénzt, és az egykor oly rettegett „Geronimo bandájának” gratulációját a hősiesen küzdő kajova testvéreknek. És majdnem minden rezervátumon hasonló készülődés folyt. 

 

Aztán a kellő időben - lassan, kényelmesen haladva a tábor felé - elindultak a karavánok. Boldog napok voltak ezek öregeknek és fiataloknak. Az öregeknek a régi napok emlékét hozták el, a prériken való vándorlásét, amikor a vadállatok követése még az életet jelentette, a fiatalok számára pedig szabad teret a gyakorlatozásra - és a zajongásra. Éjszakánként nagy tüzeket gyújtottak, körülülték őket, és a főnökök újra elmesélték a régi napok vadászatainak és csatáinak borzongató történeteit. Az asszonyok ügyesen felállították a tipiket, aztán valamennyien pihenni tértek, a csillagok fölött lakó Mindenható iránti nagy hálával a szívükben. Reggel aztán szörnyű kavarodással és sürgölődéssel indult az új nap, és reggeli után a csapatok újra elindultak.

 

Az apacsok érkeztek elsőnek. Körülbelül ötvenen voltak, és a híres öreg Naiche vezette őket. A házigazdai szolgálatot ellátó fiatalemberek egyike a kijelölt táborhelyre vezette a csapatot, s míg az asszonyok felállították és berendezték a sátrakat, Naiche a kajova főnök, Komal keresésére indult. A gondjaira bízott húsz dollár nyomasztotta. Úgy döntött, nem vesztegeti az idejét, minél hamarabb meg akarta szabadítani ettől a tehertől a lelkiismeretét. Mint főnök, illő módon csak egy másik főnöknél jelentkezhetett, úgyhogy megkereste Komalt.

 

„Ai ho!” - mondta a kajova, egy széket hozva a vendég számára.

„How!” - felelte Naiche.

A békepipa körbejárt, majd - miután a főnökök egészen különböző nyelveken beszéltek - egy tolmácsért küldtek.

„A mi szívünk melegen érez a kajovák iránt” - kezdte Naiche a beszélgetést. „A házainkban hallottunk a ti bátor küzdelmetekről, a templom építéséről. Énekelve Sétáló hozta a hírt hozzánk, mi pedig gondolkodtunk rajta nappal és éjjel. Végül a mi Jézus-asszonyunk azt mondta, gyűjtést kellene rendeznünk számotokra. A kukoricánk zöld és a marháink egészségesek, ezért ezt mondtuk: igen, meg tudjuk tenni. Tudunk valamit adni a testvéreinknek. Itt van.”

Elővett egy szarvasbőr erszényt, melyen csodálatos gyöngyhímzés ábrázolta a régi otthon, Arizona napsugarait. Komal felé nyújtotta, ám a kajova a háta mögé rejtette a kezét. „Nem az én dolgom átvenni a pénzt”- mondta. „Van pénztárosunk, Lucius Matzan. Elküldök érte.”

 

Amikor Matzan megérkezett, Naiche újra elmondta, amit korábban a főnöknek, és újra felajánlotta az erszényt.

„Örülünk, hogy eljöttél hozzánk az embereiddel. De nem fogadhatjuk el a pénzeteket.”

Naiche megdöbbent. „Porfelhő ül szegény fejemen”- mondta szomorúan. „Nem tudok világosan gondolkodni. Nem értem, amit mondasz.”

„Akkor veszem a pipát és beszélek” - válaszolt Matzan, nyers őszinteséggel. „Mi, kajovák, nem fogadhatjuk el a pénzeteket, mert ti, apacsok, nem hisztek az ördögben.”

Naiche percekig hallgatott.

„Az igaz, hogy az apacs nyelvben nincs szavunk az ördögre” - szólalt meg végül csendesen. „De…”

„Hadd mondjak valamit neked egyenes nyelvvel” - vágott a szavába Matzan hevesen. „Ti apacsok, ti saját magatok voltatok az ördögök, nem volt szükségetek egy ördögre. Shoo la! Ez az igazság! De mi, kajovák - mi mindent tudunk az ördögről. Ő a mi vértestvérünk, annyira komisz és ravasz. Paye-own-mah beszélt róla nekünk. A sátrainkban lakik, és rossz szavakat mond nekünk.

„Klee! Sajnos igen! A mi kunyhóinkban is benn lakik, bár nekünk nincs nevünk a számára, amin hívogatni szoktuk őt” - vágott vissza a megalázott apacs.

„Ő olyan, mint az ordító puma. Ez az, amit a Biblia mond. Egy oroszlán, tudod. Ordít és harap.”

„Achs! Bárcsak ordítana, mielőtt harap!” - válaszolt Naiche, a fejét rázva. „Sosem veszem észre, hogy jön, csak amikor már elkapott.” 

„Mást mondok neked!” - folytatta a tudás büszke professzora. „Múlt tavasszal az ördög megtámadott, miközben szántottam, és szájon vágott engem. Az állkapcsom úgy feldagadt, hogy nem tudtam beszélni. Doy-mah, a feleségem azt mondta, ilyen a fogfájás. Eh, la! Én jobban tudom. Az ördög volt. Úgy megütött, hogy nem tudtam tolmácsolni Paye-own-mah prédikációját. Ez volt a trükkje.”

„Az ördög mostanában nemigen üthetett szájon téged - jegyezte meg Naiche méltóságteljesen. „Most éppen eleget tudsz beszélni.”

Látva, hogy a pénztáros nem fogja elfogadni az ajándékát, az apacs főnök zsebre gyűrte a hímzett erszényt és szomorúan visszasétált a táborba. Nem tudta, mit is gondoljon…

 

Folyt. köv.

 


Előzmény: annie999 (4347)
annie999 Creative Commons License 2012.01.27 0 0 4355

Most megnéztem, Geronimo határozottan úgy emlékszik, hogy gyerekkorában fakapákkal ültették a kukoricát sorokba, a babot a sorok közé, a tököt és a dinnyét meg csak úgy szanaszét.

Egyébként vita van azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire lehetett jellemző, és hogy mikortól.

Előzmény: Törölt nick (4352)
_*Moon* Creative Commons License 2012.01.27 0 0 4354

Nem lehetett könnyű életed...

Előzmény: pauli-f (4328)
_*Moon* Creative Commons License 2012.01.27 0 0 4353

" -  hát igen, de meg kell jegyeznem, hogy minden, ez is, csak szokás kérdése! Ha négy fal között nőttél fel, akkor még félelmetes is lehet kint a természetben."

 

Lehet, hogy nem úgy tűnik, de roppant alkalmazkodóképes vagyok, hamar hozzászoknék szerintem. Ez csak attól függ, hogy akarom-e a dolgot...

Arról pedig, hogy a természet félelmetes, ez jut az eszembe: 

"A civilizáció teljesen rám telepedett, és nem vagyok tőle sem igazabb, sem becsületesebb, sem nagylelkűbb." (Ágaskodó Medve oglala sziú).

Előzmény: staubach (4341)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.27 0 0 4352

A Délkelettel ellentétben a Délnyugat nem hozott létre saját háziasított növényeken alapuló mezőgazdaságot.

A Délnyugat földművelése az eddigi adatok szerint kezdettől fogva a Mexikóból "importált" kulturnövények termesztésén alapult.

 

Számomra érdekes különben - Diamond könyve is megemlíti - hogy az általában inkább vadászó-gyűjtögetőként és hírhedt lovas portyázóként elhíresült apacsok egy része is folytatott némi földművelést a magasan fekvő hegyi/fennsíki falvaikban.

 

Na jó, az aravaipákról eddig is tudtam, hogy földet is műveltek, de a többiekről nem.

 

A nyugat-texasi és kelet-új-mexikói lipanok és mescalerok pl. szinte egész bizonyosan nem, mert az a kietlen félsivatag nem igazán alklamas földművelésre.

 

Mi a helyzet a kedvenc chirikahuáiddal?

Előzmény: annie999 (4350)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.27 0 0 4351

A rézgyom és a libatop is allergén, hasonló a pollenje a parlagfűéhez, de nem oylan erős a hatása.

 

A másik fő probléma ezekkel a növényekkel meg az, hogy az ehető magvaik kicsinyek, magyarán szólva igen alacsony az egy területegységre vetített hozamuk.

 

Diamond úgy fogalmaz, hogy az US délkeleti részén élt indiánok ezért csak "tökéletlen" élelelmtermelési rendszereket tudtak létrehozni erre a 4 növényre alapozva.

A helyzet csak akkor változott meg gyökeresen, amikor Mexikóból megérkeztek a nagyobb termésű/hozamú növények, a kukorica és a bab.

Előzmény: annie999 (4350)
annie999 Creative Commons License 2012.01.26 0 0 4350

Engem érdekel.

Valaki azt írta itt egyszer, hogy a rézgyom nagyon erős allergén. Ír erről valamit a szerződ?

Előzmény: Törölt nick (4348)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.26 0 0 4349

A régészeti kutatások szerint É-Amerika délkeleti részén Kr.e. 2.500-tól alakult ki a növénytermeztés a már említett 4 őshonos növényre alapozva.

Jelenlegi ismereteink szerint ez a mezőgazdasági forma a mexikói nagy mezőgazdasági központtól teljesen függetlenül alakult ki.

Később persze voltak kulturális és talán vérségi kapcsolatok is a két központ között.

A mexikói eredetű kukorica pl. meglehetősen későn, Kr.u. 200-300 körül ért el a Mississippi alsó folyása vidékére.

A kukorica azonban még sokáig viszonylag csekély szerepet játszott a délkeleti indiánok táplálkozáásban.

Gyökeres változás akkor következett be, amikor Kr.u. 900 körül elterjedt egy olyan új kukoricafajta, ami a mexikóinál rövidebb és hűvösebb észak-amerikai nyarak alatt is beérett.

Ezt az új fajtát északon egészen a Nagy Tavak medencéjéig, sőt Délkelet-Kanadáig lehetett termeszteni.

Ez aztán gyökeresen átalakította a délkeleti és keleti erdővidéki indiánok társadalmát.

Kr.u. 1.100 körül érkezett meg a bab, szintén Mexikóból.

Tököt meg már sokkal korábban is termesztettek.

 

A kukorica, bab, tök hármassága, az ún. Három Nővér volt az, amelyre alapozva a Mississippi-kultúra kialakult és Kr.u. 900 - Kr.u. 1.500 között valóságos népességrobbanás következett be a délkeleti régióban.

 

Újabb népességbecslések szerint az itteni népesség 1.500 körül elérhette az 1-1,5 milliót is, vannak szakemberek, akik szerint még ennél is jóval többet.

 

Aztán a spanyol tengerészek és fölfedezők által behurcolt baktériumok romba döntötték az egészet, rendkívül sűrűn aratott a halál.

A becsült népességcsökkenés csak az érintkezés első száz éve alatt kb. 75-90 %-os volt, de inkább 90, mint 75.

 

Mire az angolszászz telepesek a 18. sz. elején elérték ezt a térséget, talán ha 200 ezer indián élt ebben a régióban...

Előzmény: Törölt nick (4348)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.26 0 0 4348

Sziasztok!

 

Jared Diamond könyve, a Háborúk, járványok, technikák hihetelenül jól, olvasmányosan, közérthetően és szellemileg üdén tárgyalja a mezőgazdasági kialakulását, azon belül  - többek között - az Észak-Amerika délkeleti részén a Kr.e. 2.500-tól fokozatosan kialakult élelemtermelő gazdasági rendszerek kialakulását, fejlődését.

 

Van, ill. volt pl. négy darab kultúrnövény, amit kifejezetten észak-Amerika keleti, délkeleti részein háziasítottak, a lopótök egy fajtája, a napraforgó, a libatop és a rézgyom. Ezek közül ma már igazándiból csak a napraforgónak és a töknek van gazdasági jelentősége, a másik kettő kulturnövényként gyakorlatilag megszűnt létezni.

Ha érdekel valakit a téma, akkor részletesebben is írok róla.

annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4347

2. rész

 

 „Sok vörös ember eljön most a mi nagy ünnepünkre” - folytatta Lucius. „Mit tegyünk?” Okepaugh kedélyes hangulatban volt. ”Azokban a napokban, melyekről még a nagyapám mesélt nekem, mi, kajovák, mindig jó szívvel fogadtuk a többi indiánt. Szívesen láttuk őket tábortüzünk mellett. S ha a mokaszinjuk elvásott, lábukat pedig felhorzsolta a kő, vagy megvágták az éles füvek, szép gyöngyös kajova mokaszint adtunk rájuk.” Lucius elgondolkodott. „Atyáink ősi útját járjuk még most is. És azt fogjuk járni a nagy evés és a gyűlés során is. Igen! Azt fogjuk mondani minden érkezőnek: ah-ho, ah-ho, Isten hozott! Örül a szívünk! ... De nem ölelhetünk át titeket úgy, mint keresztény testvéreinket. Nem vagytok Jézus-férfiak. Lábatok nem lépett az egyetlen Mennyországba vezető igaz útra. Ezt fogjuk mondani. Igen. Ez az, amit mondunk majd.”

 

Megszületett hát az elhatározás. És azon az éjszakán Lucius egy tucat társát összehívta a keresztelő-medence melletti nyárfák alá. Pay-own-mah nem volt a meghívottak között. Ellenkezőleg, Lucius ügyelt rá, hogy a tanácskozás híre ne jusson el hozzá, nehogy nyíltan ellene mondjon kedves nézeteinek. Hiszen épp az elmúlt vasárnap, Vidám Szív határozottan mást hirdetett. „Azok az arapahók, akiknek a jó Beichsa prédikál, egészen keresztények, éppen annyira, mint mi. Ugyanez a helyzet Mr. Brown embereivel az Esős Hegységben, vagy Mr. Fate anadarkói indiánjaival.  Ha a szívük jó Jézus felé, és keményen törekszenek rá, hogy a helyes úton járjanak, akkor Jézus-férfiak és Jézus-asszonyok. Úgy kell őket fogadnunk, mint vértestvéreket.” Ezt prédikálta, és Lucius le is fordította, de biztos volt benne, hogy Vidám Szív ez egyszer tévedett. Azóta is az elméjében forgatta ezt a kérdést.

 

Lágy, csillagfényes, lelkesítő éjszaka volt. A tizenkét fiatal kajova fehér lepedőbe burkolózva érkezett meg a találkozóra. Matzan és Okepaugh már vártak rájuk. Törökülésben letelepedtek a tanácstűz köré a fűbe. Hogy a megbeszélés fontosságát hangsúlyozza, Matzan, a régi varázslók szokása szerint, félhold alakú föld-dombocskát készített, és a tüzet kereszt alakban helyezte a tetejére. A mescal-gombot, amit a Goin-ga-ta, vagyis a Táncfőnök helyezett volna a szimbólumok tetejére, elhagyták. Az volt a tiltott pogány varázsszer. De a békepipa jobbról balra körbejárt, s csendben hallgattak, míg valamennyien ki nem fújták a négy füstgomolyt a négy égtáj felé. Aztán a pipa visszaért Luciushoz. Két szippantás után, a pipát kezében tartva felállt és beszédbe fogott. Oly költői nyelven, mintha maga a nagy Mennydörgő Bika Főnök fia szólna, előadta gondolatait. Könnyed volt és elegáns, a hangja halk, de tiszta. A meggyőződés, melyet most előterjesztett, a sajátja volt, első kézből jutott hozzá. Egyetlen másodpercre sem villant fel benne, hogy valójában az inkvizítorok és más vallási elnyomók lábnyomaiban jár. Egy alapelvet akart védeni, és mint már annyian az idők során, szem elől tévesztett minden mást. Csak egy út lehet az egyetlen Mennyországba, s ezt az egy utat ők már ismerik, tehát mindenki más reménytelen sötétségben vesztegel. Így szólt az ő szillogizmusa. Rendkívüli megelégedésére ez a gondolatsor a logika minden szabályának megfelelt, és mire a végére ért, minden hallgatóját sikerült meggyőznie. „Tartozunk Vidám Szívnek azzal, hogy hűek legyünk az igaz úthoz - folytatta egy kétségkívül illogikus következtetéssel - hiszen ő hónapokig utazott hegyeken és prériken keresztül, hogy elhozza nekünk az igazságot. Éppen itt, ebben a medencében tértünk rá a „mély víz útjára”, és léptünk ki a másik partra, mint igaz Jézus-férfiak. Shoo-la? Nem így van? És tartozunk önmagunknak is azzal, hogy szilárdak legyünk. Ami pedig az adósságot illeti” - és itt egy pillanatra elakadt, de aztán, a jó szónokok szokása szerint a ködösítésben talált menedéket. „Nos, szóval az adósság - sokféleképp ki lehet fizetni egy adósságot.”

 

Az egyik hallgató szólásra emelkedett. „Valakinek vállalni kellene a vezetést és elmondani ezeket az egyenes szavakat az apacsoknak, a komancsoknak, és a többieknek, amikor megérkeznek!” ”Ki tudná olyan jól, mint Lucius?”- kérdezte egy másik.”Ek, la! A mi Luciusunk mutassa meg vörös barátainknak a „cha”-t, vagyis barátságot, és ugyanakkor mondja el nekik a gondolatainkat.” „Jó beszéd” - jegyezte meg Lucius nyugodtan, mivel híjával volt minden álszerénységnek. ”Én leszek a nyelvetek a beszédben. Ha a kívülvalók pénzt ajánlanak fel, küldjétek őket hozzám. Az adósságot mi magunk álljuk. Az adósság valami módon jó is a gyülekezetnek. Egy bölcs badle-pangh-gah - egy bölcs fehér ember - mondta ezt, amikor az iskolában voltam. Azt mondta, ez egy jó dolog, munkára készteti az embereket.” Végül aztán elfojtotta a tüzet és mind visszatértek a táborba. Lucius tökéletesen elégedett volt a megbeszélés eredményével - és önmagával.

 

Folyt. köv.

Előzmény: annie999 (4337)
annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4346

Örülök, ha érdekesnek találtad. Ezek nem hétköznapi viseletek, de vannak itt nálam avatottabb "síksági" olvtársak, akik nálam sokkal többet tudnak az ingviselési jogokról és kötelezettségekről, szeretném nekik átpasszolni a kérdést.

A hétköznapi viselet sok esetben külön felsőruha nélküli egyszerű takaró volt, például a pauniknál biztosan tudom.

 

A farkasokkal táncolónak egyébként remélhetőleg jó stylistja volt, gondolom, abból ki lehet indulni, ami ott látható, de én nem nagyon emlékszem, nagyon rég láttam. (Főleg arra emlékszem, hogy a klasszikus "vérfertőzés tabut" még ez a film sem sérti meg, a fehér fiúnak fehér nőci kell álompárnak. De ez már más téma.)

 

Régebben feltettem már képeket ingekről, most megkerestem őket, talán érdekelni fog, de a többiek reagálását is olvasd el, mert volt, amiben kijavítottak.

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9127170&go=68675716

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9127170&go=69651099

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9127170&go=68710672

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9127170&go=69651099

Előzmény: Törölt nick (4336)
annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4345

Egyetértek. Amikor a csirikavák szabadultak, a kormányzat az ígéretek ellenére évekig nem építtetett nekik házat Mescaleróban, és sátrakban kellett lakniuk. Hát nem voltak felhőtlenül boldogok, mert házban felnőtt generáció volt már nagyrészt.

 

Érdekes, amit a szászokról írsz. A miénknél kicsivel archaikusabb gondolkodás szerint az "idegen", mint olyan, idegen hatalom hordozója. Ilyesmiről szól ez szerinted?

Előzmény: staubach (4341)
annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4344

Köszi, jön majd az is.

OFF: akkor ügyes voltál.

Előzmény: pauli-f (4339)
annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4343

Egy kis kitérőt szeretnék most tenni egy irokéz kabát miatt, mert Wissler is azt teszi, és egy nagyon szép cayuga darabot mutat be:

 

 

A képen látszik, hogy egy gyerekkabát van beledolgozva, annak eredeti tomahawkot mintázó díszítésével együtt. Ez egy mesteri munka.

A kabát Hodjiage-De tulajdona volt, és van is néhány képem, amelyeken hordja.

 

 

És ha ez még mind nem lenne elég, ma is kiállítási darab, és fénykép is van róla:

 

 

50/6532

 

(A formázási kísérleteket feladtam...)

Előzmény: annie999 (4342)
annie999 Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4342

Az első hsz-ben látható ábrán feltűnő, hogy az ingek szabása egyre inkább kabátszerűvé válik, egyre jobban hasonlít az európai formákra. De a kabátszerű szabás nem feltétlenül jelent európai hatást. Sokszor láttuk már az eszkimók öltözékét, de talán kevésbé közismert az a jellegzetes, bővülő szabású kabát, amit a Naskapi indiánokhoz szokás kötni.  Ez a kabát sokkal szorosabban követi az emberi test vonalait, mint az európai öltözékek.

 

 

Ez a típus kis eltérésekkel, a Cree indiánok közvetítésével eljutott egészen a brit-kolumbiai salish törzsekig, és hasonlóképp megjelent egyes síksági törzseknél is, példa rá a következő Gros Ventre kabát.

 

 

50/1924

 

Wissler feltételezi, hogy ez a viselet nem európai eredetű. Létezik viszont egy másik típusú kabát is, melynél egyértelműen látszik, hogy szabásával a gyarmatosítás korának európai viseletét próbálja követni. Ez a típus az irokéz törzsektől indult el, és szintén széles körben elterjedt. Néhány példa:

 

 

 

OFF: sír a kisfiam, majd folytatom :)

Előzmény: annie999 (4334)
staubach Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4341

"A prérin születtem, ahol a szél szabadon fúj, és semmi sem áll a napfény útjába. Ott, ahol nincsenek kerítések, és minden szabadon lélegezhet. Ott is szeretnék meghalni, nem a négy fal között."

(Tíz Medve komancs)"  -  hát igen, de meg kell jegyeznem, hogy minden, ez is, csak szokás kérdése! Ha négy fal között nőttél fel, akkor még félelmetes is lehet kint a természetben. És viszont: pl. amikor a szászok elfoglalták angliát az ötödik-hatodik században, akkor eleinte nem a már álló római eredetű városfalakon belülre költöztek, mert félelmetesnek vélték, a szellemek lakhelyének!:)

pauli-f Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4340

pauli-f Creative Commons License 2012.01.24 0 0 4339

Én hálás köszönettel vevő vagyok a projectre, "Kicsi-Fehér-Húgom" !

off

Hogyan léptem meg a seregből ? Hát átvertem őket,mint "Bromden" a száll a kakukkban.

öreg pauli-főnök

Előzmény: annie999 (4338)
annie999 Creative Commons License 2012.01.22 0 0 4338

Néhány archív kép a szereplőkről:

 

 

 

Lucius Aitsan (Hersha úgy írja majd, hogy Matzan), feleségével és a "Jézus Asszony" Isabel Crawforddal. Isabel kanadai volt és majdnem teljesen süket. Így aztán profi jelelő lett, és így nagyon jól megértette az indiánokat. Hihetetlen fazon volt amúgy, a kajovákkal élt, kutyát evett, ha kellett, és iszonyúan összerúgta a port a saját egyházával, annyira, hogy el is távolították onnan, és még évtizedekkel később sem engedték vissza. De halála után a kajovák a saját temetőjükben temették el.

 

 

A nyári lugas így nézett ki.

 

 

A templom. Sok küzdelem árán készült el, és még ma is megvan, bár már nem az eredeti helyén. A kajovák tényleg a magukénak érezték, és még ma is van folytonossága a gyülekezetnek. Ez egy "alternatív" misszió volt egyébként, ezért is került szembe a mainstream egyházi hatalmi berendezkedéssel.

Előzmény: annie999 (4337)
annie999 Creative Commons License 2012.01.22 0 0 4337

Mielőtt folytatnám a ruhákat, el szeretnék indítani egy kicsit hosszabb projektet itt a fórumon. Egy 1908-ban publikált történetet szeretnék betenni részletekben, fordításban. Az anyag egyelőre nem guglizható, meg nem is kölcsönözhető, és még ebay-en sem láttam. Én úgy érzem, hogy sok szempontból érdekes kis írás. Előre mondom - és ez a korábbiakra is igaz - hogy nem célom a keresztény propaganda. Kellőképp átérzem a kereszténység mindenféle bűneit, akár a múltat, akár a jelent nézzük, és ezeket nem is szeretném mentegetni. Ugyanakkor az a véleményem, hogy az indián missziók témája kétbites módon él a köztudatban. Szeretnék egy kicsit lazítani ezen a helyzeten ezzel a rendhagyó hangvételű irodalommal. Eddigi ismereteim alapján azt mondom, hogy a történet elemeiben igaz lehet, a szereplők valósak, ismerték a szerzőt, aki egy jogvédő lelkész volt, (igazi falvédő, ha úgy tetszik :), sőt olvashatták is az újságot. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy megkomponált irodalmi alkotásról van szó. (De azért Naiche zseniálisan élethű benne.) A cím kifogott rajtam, úgyhogy megköszönöm, ha a történet végén valakitől kapok rá egy frappáns javaslatot. (A párbeszédek jelölését nem dolgoztam át, bocsi.)

 

The Southern Workman 1908. 37. p. 443.

William Justin Hersha: A Corner in Creeds

 

A forrón tűző oklahomai nap már-már elviselhetetlenné tette az augusztusi reggelt, ám a fák ágai közt hancúrozó, a tág prérin keresztül-kasul kergetőző nyughatatlan oklahomai szelek megakadályozták ebben a törekvésében. Lucius Matzan és Okepaugh - mindketten a kajova törzs fiai - megemelték széles karimájú kalapjukat, hogy kihasználják a hűsítő áramlatokat. „Jó a szél.” - jegyezte meg Okepaugh, miközben bronzszínű arcát törölgette - „a Jó Suttogó küldte nekünk egyenesen a Wichita Hegyek hűs szívéből.” „Eh la! Mért beszélsz a régi út szerint?”- szólt rá Matzan szigorúan. „Jó Suttogó? Nem! A pogány kajovák beszélnek így. Mi keresztények vagyunk. Mi Jézusról beszélünk, hisz ő küld minden jó dolgot nekünk.”

 

Éppen az ágakat készültek szétteríteni a lugas tetején, melyet az indiánok nagy nyári összejövetelére készítettek. A nyereghegyi kajovák már egy hete nekifeszülve dolgoztak az építményen. Még a főnökök, Sánta Farkas és Komal is felhajtották szekereiket a hegyekbe; fenyőágért, nyárfa-ágért és bármifajta ágért, ami csak megfelelő árnyékot biztosíthat a vendégeknek. Fehér emberek jönnek  Keletről - lelkészek és egyházi asszonyok, akik ajándékaikkal és imáikkal támogatták a Nyereghegyi Baptista Missziót, melegszívű emberbarátok, akik szívükön viselték a kajovák sorsát. Rajtuk kívül ide várták még a misszionárius-családokat az Esős Hegységből, Anadarkóból, Colonyból, Fort Sillből, az Indián Territórium számos pontjáról.  És persze indiánok százaira is számítottak. Apacsok, komancsok, arapahók, csejennek, kaddók, ponkák és a többiek, akik számára ez az alkalom épp annyira „nagy evés”, mint „nagy prédikálás” - mindenki szívesen látott vendég volt. De más, fontosabb látványosság is készült. 

 

A nyereghegyi kajovák hónapok óta küszködtek és spóroltak, hogy egy állandó templom-épületet tudjanak emelni. Mióta csak Paye-Own-Mah, a „Jézus-asszony” eljött közéjük misszionáriusnak, télen egy nagy sátrat használtak istentiszteleti célra, nyáron pedig egy hevenyészve összetákolt lugast. De most, sok fáradozás és önfeláldozás eredményeképp egy csinos fehér templom állt a tábor feletti dombon, valódi haranggal és kupolával. Matzan cukor nélkül itta a kávéját, Sánta Farkas a már megrágott dohányát rágta újra, Ya-Ome, Komal csinos lánya pedig lemondott a szívének oly kedves új kalikó ruháról, és az árát felajánlotta a templom céljára. És így tovább, az egész közösség hozzájárult az építkezéshez. Őszinte áldozatuk révén az épület most határtalan büszkeséggel töltötte el őket és égtek a vágytól, hogy megcsodáltassák a többi indiánnal.

 

Ám minden hősies erőfeszítésük ellenére százharminchat dollár és huszonkilenc cent adósság terhelte az épületet. Ez hatalmas összeg volt a nincstelen kajovák számára. Egy lidércnyomás volt ez, egy rémség, egy szörnyű halálfej az ünnepségen. „Vidám Szív” - vagyis Paye-own-mah, a Jézus-asszony - könyörtelen és makacs volt az adósság kérdésében. A közösség többsége egyetértett vele, ezért az összejövetel egyik célja az volt, hogy a hiányzó pénz összegyűjtésével a templomot mentesíthessék minden teher alól.

 

Lucius számára különösen nyomasztó volt a dolog. A gyülekezet egyik diakónusaként szinte hivalkodott tisztségében. Vasárnaponként viselt súlyos arckifejezése beszédesen hirdette önmaga fontosságának tudatát. Ő volt Paye-own-mah tolmácsa, ő hirdette ki a fontosabb tudnivalókat, bevételezte az adományokat; röviden, a gyülekezet tartópillére volt. Ifjú, iskolázott emberként, lelkesedéstől fűtve, a „fehér ember útjának” keményen nekifeszülve, roppant büszkén viselte iskolázatlan társaival szembeni felsőbbrendűségét. Ami az apacsokat, komancsokat, ponkákat és a többieket illeti - őket aztán valóban alacsonyabb rendbe sorolta. Különösen a hitvallás kérdéseiben nézett le mindenkit, aki nem volt pontosan úgy tanítva és keresztelve, ahogy az ő gyülekezetében elfogadott volt. Viszonylag friss megtérő volt, és a friss megtérők soraiban kontrollálhatatlan tendenciává kezdett válni a túlzások szeretete. Öszintén szólva, Lucius bigott volt. Nem tudta felfogni, hogyan is üdvözülhetne bárki másképp, mint azokkal a módszerekkel, azoknak a lépcsőknek a megjárásával, melyeket ő maga is megjárt a megváltás érdekében.  Ehhez kapcsolódott számára a pénz nagy gondja is. Vajon helyes-e anyagi segítséget elfogadni a presbiteriánus, metodista, episzkopális és egyéb „kívülvaló” indiánoktól, amikor az ilyen segítség egyértelműen „megfertőztetett pénz”, mivel „megtéretlen” forrásból származik?

 

Ma a lugas tetején ki is fejtette a nézeteit a megfontolt és áhítatos Okepaughnak. „Testvérem, ez az igaz út”- mondta. Mint a legtöbb bigott ember, imádta a testvérieskedő nyelvezetet. „Csak egyetlen Biblia van - igaz-e? És csak egyetlen Mennyország. És csak egyetlen Paye-own-mah, aki elmondja a Bibliát és megmutatja az utat a Mennybe. Shoo la! Most elmondom neked a lényeget! Ha ez igaz, amit az ajkaim most mondtak, akkor bizony csak egyetlen módon lehet olvasni az egyetlen Bibliát, és csak egyetlen út van, amelyen az egyetlen Mennyországba juthatunk.” Az öreg Okepaugh ünnepélyesen bólintott. Lucius iskolázott, neki tudnia kell. Lucius nem beszél kígyó-nyelvvel. Minden tisztelet és figyelem megilleti.

 

 

Folyt. köv.

Törölt nick Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4336

Ez igen érdekes számomra. 

A teljes hétköznapi és harci(stb) öltözékek összehasonlítása?

Az indiános könyvek ilyenkor megelevenednek álmaimban és ezen szépp álmokban most már színek és formák is vannak.

Elképzelem mondjuk. 1840-50. Dakoták és szomszédjaik marakodása közben hogy is nézhettek ki valójában. (Farkasokkal Táncoló)

Előzmény: annie999 (4334)
annie999 Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4335

Nem semmi. A seregből hogy tudtál meglépni? De ne válaszolj, ha nem akarsz :)

Neked való lenne a Yaalahn című regény, a főhőse egy apacs fiú, aki annyiszor megszökik a suliból, hogy lemondanak róla és békénhagyják. A regény végén meghal tébécében, de előtte még... olvasd el :))

Előzmény: pauli-f (4331)
annie999 Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4334

Nem olvastam át, mert féltem, hogy elszáll, 1838 természetesen.

 

A régebbi ingeknek nem volt elejük és hátuljuk, a két felük egyenértékű volt. A díszítés is meglehetősen egységes a régebbi darabokon: quill vagy később gyöngyhímzés technikával díszített széles sávokat varrtak a bőrre.  Általában egy-egy sáv futott végig az ing ujján, és egy másik pár sáv pedig keresztben, a vállrész két oldalán. A nyaknál jellemző a háromszög alakú betét, a sávokat gyakran díszítették szőrmével, tollal, vagy emberi hajjal. Innen ered a scalp-shirt elnevezés. Főleg a régebbi ingekre jellemző a bevagdosás, kirojtozás is. És természetesen vannak törzsi és regionális jellegzetességek is. A szerző itt megemlíti, hogy a feketeláb törzsek az ing elejére és hátára is nagy, korong alakú díszeket varrtak, a dakoták két különböző színűre festették az ingeket, a sávok quillwork mintái pedig törzsi jellegzetességeket hordoztak.

Most mutatok pár szép képet, a kabátokról meg majd legközelebb írok.

 

 

 

1/2712 Nez Percé                         1/2721 Nez Percé scalp shirt

 

   

50/7422AB Assiniboine quill            50/4277 Gros Ventre - kutyatánc ing

 

                              

                                               50/37 Arapaho

 

                               

                              50/7863 Lakota Oglala scalp shirt

Előzmény: annie999 (4333)
annie999 Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4333

Nagy összegben mertem volna fogadni erre.:)

Oké, ez se kis téma, mindenesetre elkezdem.

 

Síksági férfi felsőruházat


Forrás: Clark Wissler, Costumes of thePlains Indians (Anthropological Papers, Volume 17,1915)

 

Wissler a síksági férfi felsőruházatnak két alapvető típusát tárgyalja, a poncsó- és a kabát-típust. A poncsó forma esetében az alapanyag formája határozza meg a ruha „szabását”. Készítését a következő ábra szemlélteti:

 

 

 

 

Ez a darab két szarvasbőrből készült, quillwork díszítésű szalagokat varrtak mindkét vállára, az egyik oldalon varjútoll rojtokkal. Az ellentétes oldalon ferde quillwork-szalag látható. Az állat farka felismerhető az alsó szélen, a körmöket meghagyták a lábak végén.  Találtam fényképet is az ingről. 1938-ban gyűjtötték.

 

 

Ennek a típusnak az elterjedési területét pontosan nem lehet behatárolni, de bizonyítottan gyakori volt a következő törzseknél: Dakota, Nez Percé, Gros Ventre, Blackfoot, Crow, Hidatsa-Mandan, Pawnee (itt azért vannak viták), Assiniboin, Arapaho, Ute, Comanche, Kiowa, Cheyenne. Kevésbé jellemzően, de előfordult még a Sarsi, Plains-Cree, Ojibway, Apache és Taos puebló törzseknél. Wissler körülbelül negyven darabot vizsgált meg alaposan, és ezek alapján úgy találta, hogy az alaptípus a következő ábrán látható a és b forma lehetett.

 

a.) Nez Percé, b.)Dakota, c.)Dakota, d.) Nez Percé, e.) Arapaho, f.) Crow

g.)Gros Ventre h.) Dakota, i.) Dakota, j.) Arapaho, k.) Ojibway, l.) Cheyenne,

 

 

 

m.) Apache, n.) Cheyenne, o.) Kiowa, p.) Pawnee

 

Folyt. köv.

 

 

Előzmény: Törölt nick (4332)
Törölt nick Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4332

Mondjuk legyen az 1800-1860 közti idők préri indiánjai.

Előzmény: annie999 (4322)
pauli-f Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4331

Sajnos jól érted. Hogy miért kerültem oda azt nem szeretném részletezni. A nagyszüleim vettek magukhoz és neveltek fel,de onnantól kezdve ( vagy egyszerűen csak a lényemből fakadóan ) mérhetetlen szabadság vágy kerített hatalmába.

Majd elfelejtettem : a seregből is "megléptem". Ma már a hitem átsegítene a nehéz dolgokon,de az is lehet,hogy azt meg részben ezeknek köszönhetem.

Azt hiszem egy kissé személyesre sikeredett a hozzászólásom,de a belinkelt filmrészlet kihozta belőlem.Most már mindegy.

Előzmény: annie999 (4330)
annie999 Creative Commons License 2012.01.20 0 0 4330

Erről az jutott eszembe, hogy amikor gyakorlaton voltam Aszódon, a fiúk ebédlőjében és máshol is láttam indiánrajzokat. Gondoltam is, hogy ha most megjelennének az apacsaim, itt figyelnének rájuk...

De jól értem, hogy óvodás korod előtt szökdöstél egy intézetből?

Előzmény: pauli-f (4328)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!