Így van, így más a helyzet. 2 hónapot dolgozok, és utána egybefüggően beteg vagyok dec. 31-ig, akkor összesen 3 hónapra jár időarányosan a szabadság (munkában töltött 2 hónap, és a táppénz első 30 napja) - úgyhogy ebben az esetben a munkáltatónak van igaza.
Amit Fülig írt, az azt jelenti, hogy ha valaki mondjuk egybefüggően két hónapig táppénzen van, akkor eddig jár számára - mondjuk - 24 nap fizetett szabadság egy évre. 2013-tól viszont a táppénzes két hónapra már nem jár, tehát idén ebben az esetben már csak 20 nap szabadság jár neki.
Tényleg arról lehet szó, hogy a munkáltatónk berágott. Van egy kolléga, aki szinte egész évben táppénzen volt, összesen ha 40 napot dolgozott egész évben, és karácsonyra már "egészségesnek nyilvánították", de már szólt előre, hogy mivel van még 20 nap szabija, karácsonytól január valameddig szabin lesz, punktum.
Ez valami félreértés, illetve egy idióta munkáltatói gyakorlat lehet.
Nincs ilyen rendelkezés a Munka Törvénykönyvében, úgyhogy nem is tudom idézni. Nem vesznek el a szabadságos napok, soha.
Az éves szabadság életkor alapján jár. A táppénz az táppénz. Visszajössz táppénzről és utána elkezdesz dolgozni. A szabadság naptári évre jár, legalább 15 nappal korábban kell igényelni, azaz jelezni a munkáltatónak.
A szabadságot csak kivenni lehet (pénzben megváltani lehet még, munkaviszony megszűnésekor), azaz nem jövök be dolgozni, a jelenlétin rögzítem hogy szabadságon vagyok, és így "fogy" a szabadságos napokból. Ha valamilyen okból például 2012-ben nem vettem ki a szabit (mert nem engedtek el szabadságra), akkor azok a napok nem vesznek el, szépen átmennek 2013-ra, és szaporítják a 2013-as éves szabadságos napokat.
Egy kollégám tette fel a kérdést, és nem találok rá világos magyarázatot, kérem szépen, segítsetek!
Arról van szó, hogy igaz-e, hogy ha egy munkavállaló betegszabadságra (betegszabadságra, táppénzre saját jogon, illetve gyeremekápolási táppénzre) megy, (bocs, ha jogilag nem pontosak a meghatározásaim!) és ezen napok száma eléri a 30-at, akkor a még ki nem vett szabadságait arra az évre már nem veheti ki? Tehát pl. ha szeptember 24-ig (csak mondtam egy dátumot) összejön 30 nap úgy, hogy én is voltam beteg, és a két gyerekkel is voltam otthon táppénzen, de van még ki nem vett 15 nap szabadsáom, akkor arra a 15 nap szabira már keresztet vethetek, nem vehetem ki?
Köszönném, ha válaszolni valaki, aki tud!! Esetleg idézve a törvényből... ha nem vagyok túl tolakodó!!
Én értem, de ha a vezetője védi, vagy nem csinál semmit, nincs nagyon mit tenni. Sejtem, hogy a cégen belül nincs HR, vagy ha van, tojik az egészre, ahogy a munkahelyi vezető vezetője is.
Cégen belül ha valakihez lehetne fordulni, aki meghallgatja a dolgozók véleményét, és utána tud változtatni a szervezeten - de gondolom ilyen személy nincs. Más út meg nem járható, ha a vezető elé nem lehet tükröt tartani, együtt kell élni a helyzettel.
Az igazság másik fele meg az, hogy az elődjéhez képest (akit leépítettek) fele annyi pénzért dolgozik (diplomás-nem diplomás), az elődje munkájának 90%-át 9 óra helyett 3 óra alatt elvégzi. Igaz, benne nincs ... hogyismondjam ... lelkiismeret. Míg az elődje ugyan lelkiismeretesen dolgozott, de sajnos a szellemi képessége és teljesítménye a masszív alkoholizmusa hatására eléggé korlátozottak volt.
Olyan kérdésem lenne! Vagyon védelmi cégnél dolgozunk, 12-24 órában készenléti jelegű szerződéssel 3 fő ad szolgálatot Személyis – gépjármű oldal – járőr óránként megy a járőrözés és fél óránként felváltva, ha az egyik őr kint van, akkor a másik megy utána 30 percre! Kérdésem, ha munkaügyi felügyelet ellenőrzésénél ezt a tényt meg állapítja, hogy ez nem felel meg a készenléti szerződés foglalkoztatásának akkor a hivatal kényszerítheti e szerződés módosítására a vállalkozót?Kötelezheti e az elmaradt bér+pótlékok ki fizetését vissza menőileg vagy polgári perben lehet vissza követelni?
Sajnos ez ügyben panasz van az osztályvezetőre, de az osztályvezető alapvetően jóindulatú. Panasz van az igazgatóhelyettesre, aki egy aljas kétszínű gerinctelen féreg. Panasz van az igazgatóra, aki szarik az egészre.
(Fölötte már az csak elnök van, akinek az államtitkár a főnöke, annak meg a miniszter)
Ez az egész csak bosszantó, bár ez egy közhivatal.
Lehet, hogy az ember csak magával foglalkozik, de amikor azt látja, hogy valakinek nem kell csinálnia semmit a fizetésért, akkor egy idő után felmerülhet benne, hogy ő miért csináljon többet? Nem elszigetelten élünk egy munkahelyen.
Nálunk ez van: dolgozó-osztályvezető-(igazgató-helyettes)-igazgató-elnök
Az igazság az, hogy az igazgató az osztályvezető javaslatát hagyja jóvá, az igazgató-helyettes jogköre pedig ilyen ügyekre nem terjed ki. Az elnöknek meg már csak egy szám vagyunk. Aztán van itt még más is: ez a kollégánk már 15 éve van itt és látott és hallott már ezt meg azt, olyan dolgokat is, amiket a vezetőség nem szívesen szembesülne.
A felsővezetésnél jelezni? A szolgálati út betartásával? Már az első lépésnél elakadna.
Amennyiben jól értem, van egy munkavállaló, aki valamilyen okból kivételezett helyzetben van, támadhatatlan.
Ha ugyanolyan szinten vagy, mint ez a "védett" munkavállaló, nincs mit tenni, a vezető, illetve annak a vezetője lenne az illetékes. Ha a vezetője nem nyúl hozzá, ez van. Nem lehet mit tenni. Oka van, hogy így van, tipikus magyar cégkultúra.
Voltam már hasonló helyzetben, igyekeztem csinálni a saját munkámat - persze a munkahelyi légkörre az ilyesmi mindig rányomja a bélyegét.
Ja, lehetne, de a főnökének ez valahogy nem kényelmes megoldás. Sokkal kényelmesebb szőnyeg alá söpörni a problémát és várni, hátha elmegy magától. És az ilyen főnök nem szégyelli felvenni havonta a nettó 350ezer forintját.
ha a főnőke tisztában van vele hogy mennyire nem csinál semmit, akkor első lépésben lehet neki adni írásbeli figyelmeztetést vagy fegyelmit vagy ilyesmit, onnantól ha nem változtat akkor el lehet rendkívülivel zavarni a picsába mindenféle végkielégítés nélkül
Nem tudom, mennyire munkajogi a kérdésem, de az biztos, hogy munkahelyi ...
Közszférában dolgozunk, tavaly januárban volt egy nagyobb leépítés. Egyik kollégánk, aki 15 éve dolgozik már itt, szeretett volna elmenni végkielégítéssel, de nem adtak neki erre lehetőséget. Kiválasztottak 15 embert, de ő itt maradt. Pontosabban áthelyezték a másik osztályról hozzánk. Nem kellett volna inkább leépíteni? Azóta ugyanis csak rontja itt a levegőt, együttműködni nem nagyon hajlandó, viszont az itt eltöltött 15 évre való tekintettel a mi osztályvezetőnk nem akarja végkielégítés nélkül elküldeni (végkielégítésre pedig pillanatnyilag nincs mód). Így aztán a kollégánk mindenféle következmény nélkül azt csinál itt, amit akar. Pl. bejön de. 9-kor dolgozni (itt lenni), elmegy du. 2-kor, ebben az időben megcsinálja a nagyjából 2 órás munkát.
Ez engem annyiban érint, hogy egy kedves ismerősöm szeretne már dolgozni valahol, és ha ez a széltoló nem lenne itt, akkor jöhetne ide dolgozni. Amíg azonban itt van, addig nem vesznek fel senkit, viszont a végkielégítés nélkül önként nem hajlandó elmenni innen. Ez egy patthelyzet, mert senki nem hajlandó engedni sem, lépni sem. Megoldást keresek.
nekem is ez az érzésem. főleg, hogy nem oly rég volt az a tv-ben, hogy a munkája kapcsán volt ügy valamelyik vezető ellen (politius, vagy állami cég, nem ugrik be), aki az eljárás alatt is szépen kapta az extrákat, hisz addig ameddig nem jogerős, addig nem bűnös. :-(
Hát akkor nagyjából levédte magát a T. munkáltató, papíron rendben van a dolog...
Ettől függetlenül én hátrányos megkülönböztetésnek tartom, mert ahogy a példa is mutatja, vétlenül, ártatlanul is belekeveredhet az ember egy büntetőügybe, véleményem szerint ehhez semmilyen hátrányt nem fűzhet a munkáltató.
A jutalom előtt kapott körlevélben le van írva, mint kizárási ok.
Az ügyemről azért tudnak, mert elméletileg bejelentési kötelezettségem van - bár még nem láttam ezt leírva -, de legalábbis kerülendő a baszogatást, bejelentettem, mert ad1 úgy korrekt, ad2 olyan területen dolgozom, ahol nem árt, ha tudják (igazságügy). Legrosszab esetben is "csak" pénzbüntetést fogok kapni. Egyébként már jelezték, hogy akkor elvállnak útjaink. Bár a ránk vonatkozó törvényben csak az van, hogy büntetett előéletű nem lehetek, márpedig az nem leszek. De ez még odébb van, és egyébként pedig álláspontom szerint nem vagyok bűnös, de ez is részletkérdés.
A munkáltatónak kell hogy legyen valami szabályzata/tájékoztatása a jutalom mértékéről, és arról is hogy milyen esetekben nem jár.
Ez munkáltató döntése, nem kötelező adni (ha nincs benne a munkaszerződésben). Zárhat ki bizonyos csoportokat, például aki év közben lépett be, annak nem jár, vagy részarányosan jár, vagy hogy akinek volt igazolatlan hiányzása, annak nem jár.
Feltételezem nem írták le, hogy aki ellen büntetőeljárás van folyamatban, annak sem jár. Ha nem írta le, akkor nem zárhat ki.
Elég visszás erre hivatkozva nem adni, főleg, ha a jelenlegi munkáltató nem is érintett az ügyben. Egyáltalán honnan tudnak róla, hogy milyen eljárás folyik, és Te milyen címen vagy érintett?
Szerintem is diszkriminatív, főleg hogy nincs még jogerős ítélet. De ha például elítélnének jogerősen, és kapsz mondjuk pénzbüntetést, vagy felfüggesztett szabadságvesztést, amíg rendben meg tudsz jelenni a munkahelyeden, nem vagy köteles beszámolni a munkáltatónak, mi lett az eljárás vége.
A cégnél sok év után újra van egy kis jutalom az év végén. Az összeg egységes, de vannak kritériumok, úgy mint pl. év eleje óta minimum fél év munkaviszony (szolgálati viszony), blabla.
Én nem kaptam, mert van ellenem egy büntető eljárás. Egy régebbi munkáltatómmal volt munkaügyi harcom, megnyertem 3 fokon, most büntetőt csináltak belőle, hosszú történet. Még nincs jogerős ítélet (fellebbeztem). Az eljárás nyilván független a munkámtól, mégis erre hivatkozva nem kapok jutalmat.
Persze az a kolléga, aki tavaly megbukott benzinlopáson, és volt fegyelmi eljárása, ő kap.
Kérdésem, ilyen esetben nincs ártatlanság vélelme? Vagy a munkáltató simán beírhatja ezt kitételnek?