"Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról..." (Márai Sándor)
Olyan sanda gondolatom szokott lenni, hogy a csinos borászlányok felkapottsága inkább a csinosságuknak köszönhető, mint a boraiknak. :)
Aztán van, aki a palack beltartalmában is felnő a (saját) külcsínhez (pl. Luka E.), van, aki nem.
Én a Csendes Dűlőt nem értem például, bár ott kevesebbet láttam fotókon a hölgyet a különféle írásokban, mindenesetre felvásárolt szőlőből készített reduktív borokkal lett igen sebesen neves (?) pince. Közben az egyetlen általam étteremben kóstolt, nem éppen olcsó tétel nem dúlt fel pozitívan, hogy finoman fogalmazzak.
2015 sajnos ilyen év volt, illetve nem biztos, hogy sajnos.
Megközelíthetjük onnan is, hogy végre nem egy túlérett gyümölcsből erjesztett lekváros tétel.
Nálam az a gyanús amikor 2015-ből vastag, sötét, 14,5-es alkoholos pinóval találkozom.
(a mienk 12% - 27-es cukormentes extraktal)
Nem kóstoltam, nem tudom és alapvetően Csetvei Krisztina felkapottságát sem értem a tőle származó - ha jól emlékszem - 3 fehér tétel alapján, de ilyen ez a bordivat.
Látod, milyen jól működik a kibicek nyomulása? Mostanra egyre több borász hiszi el a tét nélkül okoskodó megmondóembereknek, hogy a híg bor az a frankóság netovábbja.
A honi silleres pinot-irányzat legújabb darabja ez a móri borászhölgytől származó neszmélyi pinot. A címkeszöveg szerint bizonyos Fricitől származik az alapanyag, aki a készítésben is közreműködött és (talán) Csetvei Krisztina szerelme (is).
Ha a romantikus részletektől elvonatkoztatunk, ez még a Kősziklás pinójánál is vékonyabb anyag, az illatban zöldes bizonytalansággal, de kellemesen gyümölcsös, pinóra nyomokban emlékeztető ízzel. Látatlanban kadarkának tippelném és 3000 Ft körüli árával nem tűnik best buy-nak. 4+
Nagyon lelkes és szimpatikus ez a lengyel csapat (nálunk szálltak meg ez alkalommal). Ez talán a negyedik vagy ötödik vizitjük volt a Somlón. A lengyel érdeklődés egyik motorja egyébként Kiss Michał, aki Budapesten él a magyar családjával és akivel rendszeresen össze lehet futni boros rendezvényeken.
Igen. Ha a saját borvidékünkön és a saját birtokunkon nem látnám a fejlődést akkor tényleg azt hihetném, hogy egy helyben toporgunk 10-20 éve.
Valahol döbbenet, hogy a boros adminisztráció a legminimálisabb fejlődésre sem volt képes az elmúlt három évtized során. Egyetlen fonnyadt lépést sem tudott tenni előre az az organizáció amikre iszonyat pénzeket költünk el és amiben többszáz ember lopja a napot folyamatosan. Az élükön pedig öltönyös, urak értekezleteznek meg írnak terveket havonta.
A borversenyek és az intézményi borbeszerzések még annyira nem is fájnának, mert nem ezek nem az én pályám. De az abszurd ostobaság ami forgalombahozatali engedélyezés és a Nébih működése körül van az sajnos érint.
Bevallom én nem értem, hogy hogyan képzeli el valaki az ágazat stratégiáját úgy, hogy a legfőbb elllenőrzési szervet ilyen gyökér és korrupt trágyadombként hagyjuk.
jó példát érdemes hozni, a német sörtörvény szerintem nem ilyen. úgy hihető h az valami, de a valóság ott sem ilyen egyszerű. a sörökben még több adalékanyag van mint a borokban.
sok példát tudnék én is mondani , hogy mikor miért nem kapott engedélyt egy bor.
OBB tagként néha menteni kellett a helyzetet...
de az egyértelmű, h vannak egyenlőbbek az egyenlőknél.
persze hasonló a helyzet a borversenyektől a belterjes intézményi borbeszerzésekig, amiket még le is védenek neves szakértők felvonultatásával, hogy aztán belepiszkáljanak az eredményekbe utólag.
A forgalombahozatali enegedélyhez nagyon sok mindent megvizsgálnak. Többek között a palackállóságot is. De azt, hogy atomjaira esik egy bor szét fél év alatt azt nem igazán tudják belőni.
Szerintem minden szempontból bohózat az egész procedúra. Semmi haszna, semmi értelme, de legalább fizetni kell érte.
Egyébként, igen, biztos vagyok benne, hogy ha elég nagy és elég befolyásos a termelő akkor "rugalmasabbak" a hatóság emberei. Baszogatni jellemzően a kicsiket szokták. Lásd ez a téma: http://borrajongo.blog.hu/2017/09/20/cimkeologia
És mi a helyzet az OBI-val? Meg a borlaborokkal? Ismerősöm mesélte, hogy xy bolt polcairól 1000 számra kellett visszaküldeni borokat (jó oké a ratyi kategória), mert olyan szinten elváltozott, hogy már nem lehetett kint hagyni. Én szerény tudásom szerint a forgalomba hozatali engedélyhez meg kellene felelni... A válasz: Amikor vizsgálták akkor jó volt.
Kérdem én: palackállóságot nem vizsgálnak? Vagy ha igen, ennyire lazán megy minden? Vagy a lőregyárak ezt is megtehetik, a kicsiket meg baszogatnák?
Technikailag nyilván meg lehetne csinálni. De túl nagy üzlet néhány befolyásos cégnek ez a mostani zavaros helyzet.
A kereskedelmi forgalomban levő borok legalább 99%-a tucatnyi adalékanyaggal készül. A magyar bortermelők 99%-a konkrétan nem hiszi el, hogy lehet jó bort készíteni pusztán mustból.
Szerencsére sem a TB igazgatósággal sem a veszprémi kórházzal nincsen rendszeres ügyem :) A MÁV-val ambivalensek az érzelmeim, mert bár tudom, hogy mekkora ürülékkupac, azért engem elvisz Budapestről Devecserbe bő két óra alatt hérom rugóért.
A Nébihhel, szőlészeti/borászati szempontból (más funkcióiról nincsen tapasztalatom) az a bajom, hogy ha holnap egy varázsütésre hirtelen megszűnne akkor konkrétan senkinek sem tűnne fel. Ez nem túlzás... tényleg így van. Sőt, ez kibővíthető. Ha a teljes magyar hegyközségi rendszer, a HNT-vel és a komplett agrárminisztérium vonatkozó államtitkársáfgaival együtt eltűnne a Nébih borral foglalkozó része akkor azt senki az égvilágon nem venné észre.
A Nébih jelenleg egyetlen funkcióval veteti észre magát: konkértan basztatják a magyar termelőt aki ezért még fizet is.
