Igen, a turistautak.hu oldal térképéből indulok ki aztán remélem minden rendben lesz (a többi útvonalváltozásnál (pl. Szendehely, Felsőpetény, Kétbodony) is gond nélkül célba értem).
A fordított iránynál volt gond Terényről kifelé jövet a faluszélén nincs jelezve a szántóföldön átvezető út. ( Nincs mire jelzést festeni ) Ha arra jársz a Terényi orsós magnó múzeumot feltétlen megnézésre ajánlom. Szenzációs de legalább egy órás program.
Az lenne a kérdésem, hogy Szanda-Cserhátsurány az új (tudom, kb. 2008. óta van ott, de a térképem és az igazolófüzetem is a régit jelzi még) útvonal mennyire van jól jelezve?
Szervusztok! Még nem írtam erre a fórumra, ezért két sorban bemutatkoznék. Juhász Imre az igazi nevem de mindenki Csuhásként ismer, túrázom, barlangászom, geoládákat keresek. ( http://geocaching.hu/users.geo?id=125 ) Többször végigjártam az okt útvonalát. Most is ez ügyben irányítottak ide a geocaching fórumról. Szívesen végigjárnám holnap a Bakonybél - Városlőd vagy a Bakonykúti - Jásd szakaszokat, de tömegközlekedve ez elég keserves. Egyszóval kétautós túrához keresnék társat. Mi ketten vagyunk a kedvesemmel de van egy skót juhász kutyusunk. Pontosan igyekszünk követni a túra útvonalát, inkább sétálós mint teljesítmény túra tempóban. Ha valakit érdekelne a dolog az dobjon egy mailt a csuhas@rabbit.hu címre, és egyeztetjük a részleteket.
Van egy Garmin GPS-em de a korlátozott képernyőméret, áttekinthetőség /a technika ördögéről nem is beszélve/ miatt szeretnék a környezetről megfelelő léptékű papíralapú térképet.
Valószínű, hogy vannak változások a térképhez képest mivel információm alapján valamikor 1980-90-es években adták ki a de azt még a javaslatod alapján lehet javítani.
Van egy Garmin GPS-em de a korlátozott képernyőméret, áttekinthetőség /a technika ördögéről nem is beszélve/ miatt szeretnék a környezetről megfelelő léptékű papíralapú térképet.
Épp a minap gondolkodtam, hogy a komponálás is a kéktúra része, azaz a legrövidebb gyaloglásigényű szakaszt akkor pecsételéssel kezdhetem Visegrádon, majd 50 méter gyaloglás után fellépek a kompra.
Ezután jön a túra "neheze" mert Nagymaroson 350 métert is gyalogolni kell a bélyegzőig :)
Ha sikerül beszerezned akkor is aktualizáld innen a térképedet, ha nem sikerül akkor meg az OMP-ről kinyomtathatod a szükséges részeket. Természetesen a legkényelmesebb ha a GPS-navigációra bízod magad.
Ezzel az egész RP-DDK-s dologgal is csak a sötétben tapogatózunk. Ugye azt halljuk az illetékesektől, hogy nekik jelezzük ha valami helyzet van. Hát az elműlt hónapban három egyesület vezetője kereste meg levélben az MTSZ-t jelezve, hogy nem ért egyet a kovakil-javaslattal, körülbelűl annyi érdemi választ kaptak mint ti.
Ezt kapjuk helyette:
Most olvasom, hogy milyen jó nekem mert van többek között egy szuper TTR rendszer amit használhatok ha meg akarom keresni a Galyatetői új turistaházat ahol esetleg a kártyámra kedvezményt is kapok.
Ennyire hülyének néznek bennünket? Bocsányat ez nem kérdés, sajnos!
Nézd meg kvte honlapját (ponthu a vége), lehet, hogy olyan részletes infót kapsz az AK azon szakaszáról, hogy már nem is kell a térkép (a leírás alapján bőven lehet tájékozódni), de ha ez nem elég, írj neki e-mailt, hátha tud valahogy segíteni.
Sziasztok! Lehet, hogy kicsit Off a téma de az Alföldi Kéktúrával kapcsolatban keresem a Cartographia kiadó által kiadott Körös-vidék I. -II.- III. turistatérképet. Minden megoldás érdekelne. :) Köszönöm előre is.
Köszönöm szavaitokat, őszintén jól esett. Mindkettőtök túráit, beszámolóit - és a többiekét is, akik a "témában írnak" - figyelemmel kísérjük ami megjelenik a neten, és várjuk, "keressük" az újabbakat, mi is.
Dórinak nincs füzete.. Pedig az elejétől velünk van: amikor elindultunk az OKT-n , az RP-DDK befejezése után, akkor már "pocaklakó" volt. Úgy szeretnénk, hogy végig, az összes méteren együtt jön velünk. Pedig egyre nehezebb, minden értelemben... :)
A másik - ha már szóba került a "népszerűsítés" - az, hogy minél előbb be szeretnénk fejezni az OKT-t, végigjárni, úgy, ahogy még most megvan az út, a "fejlesztések előtt".
Zoli, tudom, nem jelent semmit, de külön köszönet, amit az RP-DDK útvonalváltozása kapcsán megtettetek, függetlenül, hogy mi lesz az eredménye. (Nekünk a DDK van még mindig az "első" helyen. Hiába na, vidékiek vagyunk ;).)
Szombat reggel fél kilenc körül érkeztünk meg a pilisszentlászlói „fő térre”, irány a Gesztenyés Söröző! Az egység nyitva, a sör hideg, a nap szépen süt – mi kell még? Ja, igen: a pecsét is rendben megvan.
Kilenc körül felcihelődünk, a névadó szobor és a kápolna mellett elhaladva megkezdjük a túrát. Az ösvény folyamatosan emelkedik, de nem vészes. Miután felértünk, a betonon folytatjuk utunkat, aztán be, balra, az ösvényre, és ott is teremtünk a Pap-réti erdészház kerítésénél, ahol a kis ládában pihen hosszú láncon a pecsét. Ez is megvan. Leheveredünk a rétre, ideje megreggelizni. Közben biciklisek, gyalogos túrázók érkeznek-indulnak tovább, a szép idő sokunkat kicsalt az erőbe. Lassan mi is indulunk, irány az Urak asztala oldala. Közben Dóri elaludt a hordozóban, csendben haladunk, csak a természet hangjai ölelnek körül minket. Eszméletlenül szép a táj. Ragyogó idő, csodálatos színek, minden, komolyan: minden fantasztikus. Ezeket a pillanatokat szeretem. Ezekért a pillanatokért jövünk. Aztán véget ér ez a szakasz is, és kijutottunk a Vízverés nyergébe. Dóri ébredezik, miközben átvágunk a réten és létrához érkezünk. Mit létra, ez valójában egy komfortos lépcső, úgyhogy Dórit sem kell levenni, simán tudunk haladni tovább. A táj továbbra is meseszép, az üde zöld fűtakaró között ezernyi fehér és lila kis virág. Nagyon szép minden. Aztán kinyílik a látóhatár, odaérkezünk a Moli-pihenőhöz. Nem érezzük magunkat fáradtnak, ezért nem is időzünk soká, átsétálunk a Borjúfőhöz, ahol ismét kitekintünk az alattunk elterülő világra. Megyünk tovább, közben szemből újabb túrázókkal találkozunk. Miután kiérkeztünk a Sóstói-rétre, elcsábulunk, és leheveredünk a fűre a napsütésben. Ideje enni is kicsit, miközben újabb túrázók haladnak el. Lassan indulunk tovább, és a megint csak szép Fekete-hegyi tetőn keresztül megérkeztünk a civilizációba… Valahogy olybá tűnt, hogy eddig tartott a tényleges túra.
(Ezen a ponton Dóri kifogyhatatlan kíváncsisága következtében csapdába estünk: miután sikerült elmagyarázni, hogy amit szemben látunk az egy „nyári szánkópálya”, kislányunk kérlelése eredményre vezet: úgyhogy anya vigyázó tekintetétől végig kísérve apa és Dóri szánkózik egyet. „Megideologizáltuk”: mi, szülők a túrázással a hobbinknak hódolunk, kislányunknak nincs igazán beleszólása - még -, hogy jön-e velünk túrázni, úgyhogy kérdés sem lehet az Ő kérésének teljesítése.)
Miután visszavedlettünk túrázónak, berobogtunk a vendéglőbe, ahol az előtérben, a kis asztalon – egy égő gyertya fényében – sikeresen begyűjtöttük a következő pecsétet. Kis tanakodást követően lemondtunk a kilátó felkereséséről, a kora szombat délutáni verőfényes szép idő rengeteg embert hozott ki, kezdünk „eltelni tőlük”, így aztán úgy döntöttünk, hogy mielőbb érjünk le a célba. A vár parkolójáig cserkészhadak jöttek szembe, aztán kirándulók mindenféle „formája” megjelent – félreértés ne essék: mi is. Útközben lefelé kitértünk jobbra, hogy megnézzük a Viktorin emlékművet. Voltunk már Visegrádon, de még nem mentünk oda ki, most megtettük, nem bántuk meg. Aztán vissza a „Kékre”, beállva a kirándulók soraiba. A Kálváriát elhagyva végre leértünk, nem esett jól a térdeinknek a „lefelé menet”. Végül kisétáltunk a Duna partjára, megérkeztünk. Megvan 600 kilométer az Országos Kéktúrából. Dóri rendületlenül dobálja a kavicsokat a Nagy Folyóba, mi igyekszünk betelni a látvánnyal: a napfényben csillámló víz, a királyi vár, a szemközti hegyek… Szép. Begyűjtjük a komp pénztáránál a pecsétet, ez is rendben megvan, aztán egy sörrel leöblítve az út porát, megvárjuk a buszt, ami visszarepít az autónkhoz.
Ez most nem rejtvény:), Nagymaros környékéről (Szt.Mihály hegy látszik a térképen, Hegyes tető épp lelóg róla É-i irányban icipicit) van szó.
Idén többedszer járok erre, és mind a kéket, mind a pöttyözött útvonalat többször végigjártam. Tipikusan javasolnám itt az OKT pöttyözött útvonalra helyezését. Kicsit rövidebb (és így intenzívebb), és/de a jelenlegi hegyoldali út bizony sárban/fagyban nehezen járható. A pöttyözött ezzel szemben lényegében gyönyörű gerincút, jól járható, kitaposott ösvény van végig. Minimálisan rövidítjük a "kunkort", "erősítjük a gerinctúra jelleget" (ahogy az a Vörösmarty-Galyatető útvonal-változtatás megfogalmazásában szerepel)
Valamint, bár a zEus pénzből Pest megye ugye nem fejleszthető, de a kék nyíl helyére pihenőpadot vizionálok. Amikor kimásztunk a Templom-völgyből, de még van jócskán felfelé, vagy éppen fordítva, lefelé is jó megpihenni.
Még az óévben jártam be ezt a szakaszt, két részletben: október végén Dobogókő-Pilisszentlászló, november vége felé pedig Pilisszentlászló-Visegrád között.
8 óra magasságában érkeztem meg Dobogókőre, felmentem a kilátóponthoz, csináltam pár képet majd haladtam tovább. Elmentem a volt üdülő (szálloda?) mellett elég lehangoló látványt nyújtott, majd Dobogókő határában kereszteztem az utat és déli irányban mentem tovább. Az út eleinte hullámvölgyes volt de egy idő után egyre jobban lejteni kezdett. Kereszteztem az erdőgazdasági aszfaltutat, majd meredek lejtővel leereszkedtem egy szép völgybe, ahol már jelentős számú fát vágtak ki, de ennek ellenére is szép volt. Ezek után tovább haladtam az őszi hangulatú erdőben. Egy részben kiszáradt fákból álló fenyves mellett átkelve érkeztem a Szilágyi Bernát forráshoz, innen még jó egy kilométeres út volt a sikárosi erdészház. A fémpecsét dobozostul egy fára van felszögelve, lenyomata elég ocsmány lett (kb. a klastrompusztai testvérével vetekedhet). Az erdészházhoz vezető murvás út mellett magányos fenyőfa áll, tetszetős. A murvás úton csak pár métert haladtam majd letértem jobbra és a Bükkös-patakot keresztezve jutottam a Lenkó emlékműhöz. Innentől kezdve jó darabig a Bükkös-patak völgyében mentem. Szép látványt nyújtott az őszi végi erdő. A völgyet elhagyva az erdőgazdasági úton ismét átkelve, kisebb részben aszfalton, nagyobb részben ösvényen jutottam el Pilisszentlászló szélére, majd a központba gyalogoltam. A kocsma nem volt nyitva (hétköznap kora délután volt), így az önkormányzatnál sikerült pecsételnem az ottani bélyegzővel. Ezután szálltam buszra.
9 óra körül szálltam le a buszról Pilisszentlászlón, majd néhány lépés után az erdőben találtam magam. Hol kisebb, hol kicsivel nagyobb hó volt az erdőben (ekkor még reménykedtem egy normális télben), de az aszfalton is menni kellett egy keveset. Minden különösebb gond nélkül megérkeztem a Pap-réti erdészházhoz, a pecsét az erdészház kerítésére van felfogatva (én először a pihenőnél kerestem). A Palócki-rétig kellett egy kicsit keleti irányba haladni majd ott élesen északi-ÉNY-i nyugati irányba kellett fordulni. Az út egy hegygerincen vezetett, jobb kéz felé szép kilátás volt. A Vízverés-nyergében megpihentem egy kicsit, majd egy kerítésen kifejezetten erre a célra kialakított fa lépcsőkön átkeltem, majd egy emelkedős szakasz után ez újból megismétlődött. Hajlékos-bércnél meredek ösvényen keresztül érkeztem az erdőgazdasági földútra, amely eléggé ki volt taposva, a saras úton nehézkesen lehetett haladni. Szerencsére ez a rész nem tartott túl sokáig, ösvényre tértem le, ismét egy hegygerincre, kicsivel később érintettem a Moli-pihenőt és egy kilátóhelyet ahol Wass Albert emléktáblája volt elhelyezve. Innen leereszkedve ismét egy saras földúton találtam magam, ezen mentem egy darabig, utána egy kövesebb, de jobb és szárazabb földút következett, majd lehullott faleveles ösvényen folytattam a túrát. A Fekete-hegyre érkezve egy fás rét szélén, majd rajta haladva érkeztem a Nagy-Villámra, felsétáltam a vendéglőhöz ahol pecsételtem majd indultam tovább Visegrádra. Az út eleinte kevésbé majd egyre határozottabban lejtett a Duna felé. Visegrád határában érintettem egy kis kápolnát, mely az út bal oldalán volt, majd kálvária stációi mentén ereszkedtem egyre lejjebb. Visegrád központjában elhagyva érkeztem a kompkikötőhöz, amelynek pénztárában található a pecsét.
Örülök hogy tetszik a blog, csak legyen mit beleírni. A dátum - amikor írom - az éppen az a nap, amikor ráérek, a megtett túra után. Nem aznap dokumentálok, hanem következő héten. Így van egy kis csúszás.
Jelentkező még nem akadt, így nem biztos hogy sokat haladok. :-(
A K3 jelzésen nem lehet gond, az egy sima többnyire erdei terep. Fenn a tető is elég széles a kereszt mellett.
Van egy rövidebb, de jóval kitettebb feljutási lehetőség is, a szoros felső végén lévő kőhíd mellől. Ez sziklás, meredek terep, nem ajánlott, főleg rossz idő esetén. Ezért is, és persze természetvédelmi okok miatt is, ez nincs jelezve.
_600x2007t5_ic.jpg){kind=link}
