" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Csak sajnos ez sok esetben úgy működik hogy a rászorulók kiszolgálják magukat és nem marad betakarítani való semmi Ami nem kell sokszor még azt is feldúlják összepocsékolják hogy másnak se maradjon.
Spanyolország és Dél-Franciaország már hóba fúlva, Olaszországban még csak ma kezdődött, de sok helyen már akadozik a közlekedés. Emilia-Romagnára több. mint fél méter havat várnak. Holnap Délnyugat-Magyarország van soron. Néhány kép a ma esti olasz TV-híradóból:
Én rádióban hallottam, és részben jónak tartom. Viszont valami megütötte a fülemet. Azt is mondták, hogy a termés egy részét be kell szolgáltatni, és szétosszák a rászorulók között. Na, csak ugy eszembe jutott, hogy ezek a rászorulók esetleg azért szorulnak rá, mert sajátmaguk lusták a kertészkedéshez, valami hülye meg ugyis megtermeli nekik?!
Január 28-án is ilyen eretnek gondolatok törtek rám: "Azért vagyok ennyire óvatos és csak nagyon mérsékelten optimista, mert a tévesen minden mozzanatában, általánosan melegedőnek értelmezett klímát az átlagosnál megbízhatatlannak ítélem. Minden évszak minden időszaka tele van a régebbi légköri folyamatokhoz képest atipikus elemekkel. Olyan ez, mint amikor az egy ideig teljesen megbízhatónak látszó kutya furcsa, a gazdájára is veszélyes magatartásformát kezd fölvenni. Attól kezdve a labilissá vált idegrendszerű állattól akkor is tartani kell, ha időlegesen éppen a szokásosnál is jámborabbnak mutatkozik..."
Nem, itt olyan zalai kezdeményezésekről van szó, amelyek a népet aktivizálni szeretnék az önellátó zöldség-gyümölcs termesztésre, valamint egy külön létrehozandó (részben már működő) kistermelői termékértékesítő hálózat beszállítóiként történő termelésre. Ez teljesen egybevág az én régi ötletemmel, ami a "korlátozottan téltűrő" gyümölcsfajok egy-két tővel való, családi szükségletet kielégítő és kisebb ültetvény őstermelői minőségben történő működtetését célozza meg. Utóbbit egy ehhez hasonló, a nagy áruházláncoktól függetlenül működő értékesítői hálózat segítségével.
Szia Nino, nem olvasok újságot, de a cikk arról szól hogy Újpesten az alpolgármester kezdeményezésére 1-2 hektár földet bérel az önkormányzat ahol 10-15 család termelhet magának zöldséget gyümölcsöt? Mert sztem ez egy nagyon jó kezdeményezés!
Miután én nem vagyok a fórum rendszeres levelezője (olvasni azért zömében olvasom, és sokat okulok belőle), ezért úgy értelmeztem a helyzetet, hogy nekem nem jut a kiwiből. Most azonban láttam, hogy még beszéltek róla, ezért szeretném megkérdezni, hogy nekem jutott-e? Ha igen, nagyon örülnék, ha nem az sem szomorítana el nagyon, hiszen még rengeteg alakítanivaló van a telken.
Íme egy tanúbizonyság 2007-ből, hogy kezdettől fogva mozgósítani igyekeztem:
"....Nagyon okos és dicséretes a kezdeményezésed és valóban jóval hatékonyabbak is tudnak lenni a napilapokban megjelenő cikkek, mint azok, amelyeket szakfolyóiratokban publikálnak. A szaklapok olvasói köre szűkebb és általában olyanokból áll, akik ilyen érdeklődésűek lévén, több-kevesebb ismerettel már egyébként is rendelkeznek. Nagyon örülök, látva, hogy a fórumban egyre többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a gyűjtők ritkaságaikra féltékeny magatartása helyett az a helyes hozzáállás, ha munkálkodásunk ezen növényfajok minél szélesebb körben való megismertetésére és terjesztésére irányul.... Ezek a cikkek csak akkor érhetik el igazán céljukat, ha oda tudnak hatni, hogy a megismerés révén egyre több olvasó válik az ismertetett gyümölcsfaj termelőjévé, legalább házikerti szinten. Szak- és napilapok alkalmi cikkírójaként érdekes és megfontolandó tapasztalatokra tettem szert az elmúlt években. Azt láttam , hogy a cikk hatékonysága rendkívüli mértékben függ attól, hogy melyik évszakban jelenik meg, sőt azon belül is, hogy a megjelenését követő, mindössze néhány napra kiterjedő időszakban milyen időjárás van. (A legfőbb gyümölcsfa telepítési kampány idején, vagy attól távolabbi, illetve azon belül, arra milyen mértékben alkalmas időpontban.) Ha nem jól időzítünk, úgy járhatunk, mint az a vadász, akinek egyetlen lőszere van a nagy vad leterítésére és ha azt az egy lövést elvéti, végleg elveszíti a zsákmányt. Az emberek nagyon feledékenyek és a számukra teljesen új, meglepőnek tűnő információkkal szemben igen nagy fenntartásaik vannak. Lehet, hogy ez a magatartásforma azért is jellemzőbb a mi társadalmunkra, mint a nálunk szerencsésebb történelműekére, mert a népesség, tapasztalataiból kiindulva, úgy érzi, hogy ismét valami olyan spekuláció áldozatává akarják tenni, mint ahogy az már számtalanszor megtörtént. Ez azt is jelenti, hogy az időzítés nagyon fontos szempontján túlmenően, a cikk nyelvezetének, stílusának, szakmai tartalmának és egész expozíciójának olyannak kell lennie, ami legmesszebbmenően számol ezekkel, a többnyire történelmileg meghatározott pszichológiai tényezőkkel. Az a csekély hatékonyságot eredményező befogadói magatartás, ami a magyar szocializációs folyamatokat elszenvedett olvasótábort jellemzi, még egy olyan típusú olvasói attitűddel is terhes, hogy a többség kevéssé érzi magát megszólítottnak, csak rajta kívül álló szenzációként kezeli és nem teszi magát egy pozitívnak látszó folyamat aktív szereplőjévé, mert a felsorolt pszichológiai tényezők miatt, tudat alatt, tulajdonképpen tart tőle. Mindezzel egyáltalán nem lebeszélni szeretném magunkat a cikkírásról, csupán érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen sok szempontra kell figyelni. Miután a nevezett napilap szerkesztőségének megkeresése nem az én ötletem volt, bár azt nagyon jónak tartom, nem tehetem, hogy én kijelöljem magam e cikk írójának. Ezt jelen helyzetben csak úgy vállalhatom, ha erre megbízást kapok Tőled és a fórum többi szereplőjétől, akik eddigi ténykedésem alapján meg tudják ítélni, hogy erre alkalmasnak tartanak-e vagy sem. Ha ilyen megbízást kapnék Tőletek, akkor együtt dönthetnénk a megjelenítésre legalkalmasabbnak ítélt időpontról, és előzetesen, minden, arra igényt tartó megkapná a cikk nyers változatát e-mailben, így gazdagíthatná azt további értékes gondolatokkal, vagy ajánlatot tehetne változtatásokra, netalán részletek törlésére. Így kollektív művé válna és esetleges sikerét nem egyvalaki, hanem egy egész kis közösség mondhatná magáénak. Azt is belefogalmazhatnánk, hogy nem csupán egy személy valamilyen speciális helyen elért eredményeiről van szó, így nem egy partikularitással állunk szemben, hanem mindez olyan, különböző tájegységeken már létező és folyamatban lévő tapasztalatokra alapozódik, amelyektől a történet jelenlegi aktív résztvevői azt várják, hogy az eddig különlegességként kezelt növények terjesztése országos mozgalommá szélesedik...."
A cikk ezen részletei pedig segítenek megértetni, hogy miért akarom a kezdeményezésemet mozgalommá fejleszteni. Miért is annyira fontos egy riasztó folyamatot megállítani, lehetőség szerint visszafordítani. A vidéket, a nemzetet nem elsorvadni hagyni! (Talán az is érzékelhető belőle, hogy egy ilyenben embernek nevezhető ember nem gáncsoskodhat, legfeljebb a rombolásra esküdött aberráltak.)
Amint látható, nem vagyunk egyedül az olyan kezdeményezésekkel, mint a mi topic-találkozóink és "tanfolyamaink". Sőt, a mai magyar valóság egyre többeket juttat el egy olyan felismeréshez, amelynek keretei közt kellene értelmezni az újonnan bevezetésre kerülő "korlátozottan" téltűrő gyümölcstermőket is.
A nemzetközi nőnapot március 8-án tartjuk, de kialakulása más dátumokhoz, eseményekhez is kötődik. A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt.
A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.
Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva.
A II. Internacionálé VIII. kongresszusán 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi jelleggel nőnapot tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján) Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a.
A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól szovjet mintára március 8-ára esik. A nőnap Magyarországon is elvesztette az eredeti hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.
