A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
A Föld is, az ember is Isten teremtményei, tehát nem rosszak. Előfordulnak bűnök, gonosz emberek, de nem ez a jellemző. Isten nem teremtett "selejtet". Hogyan mondhatsz ilyet?
Egyedül a Szentlélek sugallatai iránti érzékenység vezet el az életszentséghez és az üdvösségbe. Aki mindig béké,t tisztaságot és engedelmességet hagy maga után a lélekben.
7-7 jelben tudod felismerni mind a Szentlélek, mind a tisztátalan lélek működését.
A Szentlélek 7 jele:
1. Először is, az az ember, akiben a Szentlélek működik, értéktelennek látja a világot,és minden evilági elismerést.
2. Másodszor, megszeretteti Istent a lélekkel, és minden testi gyönyört érdektelenné tesz a számára.
3. Harmadszor,türelemre és csakis Isten megdicsőítésére indít.
4. Negyedszer,rávezeti az illetőt, hogy szeresse és együtt érezzen a felebarátaival, sőt még az ellenségeivel is.
5. Ötödször, önmegtartóztatásra sarkall, még a megengedett dolgokban is.
6. Hatodszor, bizalomra indít Isten iránt a nehézségek közepette, sőt arra, hogy a lélek dicsőítse Istent a nehézségekben.
7. Hetedszer, a lélek arra vágyik, hogy elmenjen és Krisztussal lehessen, inkább, minthogy a világi jólétben beszennyeződjön.
A gonosz lélek 7 jele:
1. Először, a világot édesnek, a mennyet sótlannak és unalmasnak tünteti fel.
2. Másodszor, az ilyen ember tiszteletre vágyik, és elfeledkezik az élet valódi értékéről.
3. Harmadszor, gyűlöletet és türelmetlenséget ébreszt a szívben.
4. Negyedszer, felbátorítja az embert Istennel szemben, hogy makacsul kitartson a saját elképzeléseiben.
5. Ötödször, megszépíti előtte a saját bűneit, és felmentéseket sugall neki.
6. Hatodszor, könnyelművé teszi az elméjét, és testi tisztátalanságokat gerjeszt.
7. Hetedszer, a hosszú élet reményével biztat, és szégyenérzetet kelt a szentgyónással szemben.
Gondosan őrizd az elmédet, nehogy rászedjenek az ilyen lelkek.
Az egész életünkkel hatunk egymásra. Jézus azt mondta övéinek: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5:16) Mert embertársaink látják az életünket, de nem mindegy, mit vonnak le következtetésként abból, amit látnak. Pál apostol írja: „Dicsőítették énértem az Istent." (Gal 1:24) Amikor látták az ő megtérését és azokat a gyümölcsöket, melyek abból fakadtak, akkor sokan az Urat dicsőítették érte.
A tetteink, a viselkedésünk mind-mind hatással van embertársainkra. Mondhatom, hogy sok vizsgahelyzet van az életünkben. Ezek elárulják, hogy van-e bennünk alázat, jézusi indulat, hogy becsületesek vagyunk-e, hogyan állunk a munkánkhoz, a szolgálatokhoz? De még a szenvedés elhordozása is hatással lehet másokra…
A hit harmadik lépése: azt kérem az Atyától, hogy itt és most dicsőítse meg az Ő nevét! Ennél nagyobb ajándék, mint részesévé válni a feltámasztásainak, nem létezik.Mindig a Szereteté az utolsó szó! /Laci atya/
"Az igazságtól sohase tágítsunk a kegyes békesség nevében" / Alfred Lapple /.
Az Úr Jézus végig nyíltan tanított és viselkedett. Elutasította a hamis és álságos békét, mert mindenben megalkuvás nélkül egyedül a mennyei Atyától kapott küldetéshez ragaszkodott.
Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a Földre? Mondom nektek nem, hanem széthúzást / Lk 12.51 /.
Jézus azt felelte nekik: én nyíltan beszéltem a világnak / Jn 18.20 / .
Keresztelő szent János is nyíltan szemébe mondta Heródesnek, hogy nem élhet együtt a testvére feleségével / Mt 14.4 /.
Szent Pál keményen ellenállt a hívő közösségekbe belopódzott hamis testvéreknek.
Ezeknek egy pillanatig sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok / Gal 2.5 /.
Tapintatosan, okosan, de egyben megingathatatlanul kell az evangélium igazsága mellett kiállnunk.
A katolikus egyházon nagy nyomás van a protestantizálódás irányába.
A válasz: ökumenizmus igen, önfeladás nem.
Egy ismert hívő sportoló például, egy manipulatív újságírónak a szemébe mondta: neked nem adok interjút...
"Krisztus békén nem lomha beletörődést ért, hanem az önmagunkon való győzelem békéjét" / Ulli von Mangoldt /.
Minden valódi, tartós béke alapja Krisztus abszolút békéje, amelyre a magunk békéjét alapozhatjuk. Krisztus Urunk ugyanis legyőzte a halált, s feltámadottan megmutatta, hogy minden nehézség ellenére az életünk csak jól végződhet.
Minden szentmisén ő maga szól hozzánk: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek!
Mert ő a mi békességünk, aki a pogány és zsidó népet eggyé tette, és a közöttük levő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében / Ef 2.14 /.
Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen / Jn 14.27 /. Ebből a tőle átvett békéből stabilizálódik a mi békénk .
Egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: békesség nektek / Lk 24.36 /.
Jézus végtelen békéje nélkül legfeljebb átmeneti egyensúlyként jöhet létre béke.
Például, egy házaspár a válás előtt karácsonykor még utoljára kibékült egymással...
A jobb lator viszont végleges békét talált Krisztusban!
A hit első lépése: megköszönöm azt, ami van! Mivel hiszem, hogy szeret és azt is, hogy az Őt szeretőknek minden a javára válik itt és most! /Laci atya/
"Az élet akkor is színes, ha Te szürkének látod. Akkor is tele van csodával, ha egyet sem veszel észre belőlük. Minden ott hever előtted, csak szét kellene nézned. Nem, nem azzal a szemmel, amivel az aprót számolod, vagy amelyikkel a főnököd figyeled, vagy a társad bírálod, mert azokkal a szemekkel sosem veszed majd észre, hogy az élet csodaszép. A szívszemmel kell látnod a teremtett világot. Azzal, amelyik élni akar, amelyik észreveszi miért és kiért érdemes tovább menni. Amelyik hálát ad az akadályért, hiszen megtörténhetett és legyőzheted. Amelyik érzi, a mai nap tökéletes nap. Nincs benne semmi különös és mégis minden benne van, amire szükséged lehet."
"Megfigyeltem életemben már sokszor, hogy van, hogy küld az Úr valakit az utamba, mert másokon keresztül nyújt segítséget. S van, hogy engem küld valakihez. Nincsenek véletlen találkozások. Urunk formál bennünket egymás által, de engedjük Neki, hogy Ő rendszeresen formáljon Igéje és Lelke által olyanná, hogy Krisztus kiábrázolódjon bennünk és ezáltal hassunk másokra, folyamatosan Őrá mutatva!"
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék Vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: - Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? - Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: - Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.
"És monda néki Lábán: Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr." 1Mózes 30,27
Jákobért áldotta meg Isten Lábánt családdal, unokákkal, gazdagsággal. És mégsem volt Jákobé az áldás. Sokféle áldás van. Jézus maga az áldás! Akié Ő, azé az áldás. Istennek sok szolgája komolyan dolgozik, látogat, beszélget, és nincs áldás. Az áldást munkával sem lehet megszerezni. Jákobnak hiába volt meg az elsőszülöttségi joga, nem volt meg az elsőszülöttségi áldás.
Lehet, jogod van arra, hogy magad Isten gyermekének mondd, de nincs áldás az életeden. Nem teljesednek be az ígéretek, nincs körülötted ébredés. Nem tér meg a házad népe. Jákob családi életében sincs áldás. Veszekszik a két feleség. Versengés, békétlenség van közöttük. Amikor Jákob megáldja gyermekeit, csupa földit ad nekik: termést, győzelmet az ellenség felett, búzát, gazdagságot. Testi dolgokban lehet ügyeskedni, sok mindent megszerezni. Lelki dolgokban nem! Jákob először megvette, aztán kicsalta, aztán megdolgozott érte.
A Jabbok révénél egyetlen kívánsága van, hogy áldj meg engem!
Bár szívünk mélyéből fakadna fel ez a kívánság, hogy Uram, nem akarok áldás nélkül maradni! Jákob úgy érezte, nem tud tovább élni nélküle. Aki még nem jutott ide, az nem is fogja megkapni. Létfontosságú kell legyen életedben az áldás. Jákob útja egyre szűkül. Egyre közelebb kerül ahhoz a pillanathoz, amikor nem mehet tovább. Szoros kapu elé kerül, szembesülnie kell Ézsauval.
Emlékezzünk Bálámra, akit odaszorított az Úr, hogy se jobbra, se balra nem volt már kitérő.
Hiába kapsz meg mindent, ha nem nyugszik meg rajtad az Isten áldása.
Isten szeretete akkor talál el legkönnyebben bennünket, amikor már nem számít a kiválóságunk, elértük a határainkat és "nincsen több dobásunk"! /Laci atya/
"Mindegyikünk rászorul jó emberekre. Kell nekünk egy barát, aki megért, elfogad bennünket, és kitart mellettünk a bajban" / Paula Haschek / .
Az ember nem elsősorban egyén, ahogy az újkori mentalitás ez feltételezi, hanem a saját létünkkel egyenrangúak a társas kapcsolataink.
Például, a kisgyerek a többi személy, a családi környezete hatására, megszólítására mondja ki először, hogy én.
Minden beszélgetésben egyszerre vagyunk megszólítók és megszólítottak. Az elsajátított nyelvben, a magunk által beszélt nyelvben az összes többi generáció tapasztalata, világlátása benne van.
Az Úr Jézus mindenki barátja, egyetemes Megváltó. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek / Jn 15.15 / .
Nektek,barátaimnak mondom: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek Lk 12.4 / .
Időkorlátok miatt persze túl sok jó barátunk nem lehet - antropológiai kutatások szerint állítólag maximum négy -, hiszen sok kapcsolatot kell ápolnunk az életvitelünkből kifolyólag.
Barát az, akinél az átlagosnál nagyobb megértésre számíthatunk.
Mi csak a hozzánk hasonlóknak tudunk igazán örülni, a mennyei Atya pedig még mindig hívja a "bűnösöket", a semmirekellőket az Irgalom asztalához. Tudunk-e örülni a sokadalom sokféleségének? /Laci atya/
A küldetésben járó ember csak akkor kezdhet szólni, amikor Isten megtisztította száját, a beszédét. Megtisztult ajkak, megtisztult beszéd nélkül csak a magunk dolgairól tudunk szólni, Isten igéjét így nem tudjuk kimondani. Ha mégis kimondjuk, valahogy elromlik, ahogy valaki mondta, a levegőben elgörbül, nem oda érkezik, nem azt mondja, mint amit a szavak mondani akarnának. Másról szól. Talán rólunk, az állapotunkról, arról, hogy hol állunk lelkileg, de talán a világ hisztériáiról, a szokásos beállításokról és túlzásokról, mai szóval manipulációkról, amitől hangos az élet. Bármiről, de nem az igazi igazságról, csak apró igazságocskákról, pót-igazságokról, amikkel magunkat áltatjuk. A te Igéd igazság, mondja Jézus, és valóban nincs más és fontosabb igazság, mint az Isten Igéje.
" Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! " Jer 1,9-10)
"Igazmondásunk legyen mindig tapintatos és jóindulatú. Igazmondásunkkal nem verhetünk fejbe senkit sem" / Boros László / .
Az Úr Jézus mindig irgalmas, átvehető módon közölte a mondandóját.
A példabeszédei mindig idegenábrázolással tanítottak, tehát minden hallgatója úgy érthette, hogy nem róla van szó, de egyben mégis bevonta őket tanításába, mert hagyta, hogy ők maguk fedezzék fel az érintettségüket.
Simon, mondanék neked valami. Az így szólt : Mester, szólj" / Lk 7.40 /. Gyakran kérdésekkel indította helyzetet, hogy a feleletet a tanítványok adhassák meg. Miért tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? / Mk 8.17 / .
Könnyebb a kíméletlenség, ugyanis nem kell hozzá figyelembe venni a másik jogos igényét a tisztes bánásmódra.
Egy frissen kinevezett színházigazgató például olyan könyörtelenséggel bírált meg egy színészt, hogy az idegösszeroppanást kapott, s pszichiátriai kezelésre szorult. Őszinte, egyszerű, nem köntörfalazó, békés hangvételű, tárgyra szorítkozó közlésen soha nem lehet megsértődni!
S az esetleges bátor-barátságos kritika-elhárítás is helyénvaló!
A mennyei Atya életünk eseményein keresztül folyamatosan a Jézussal való találkozásunkat készítette és készíti elő. Akkor is, ha mi a velünk megtörtént dolgokat egészen másképpen értelmezzük. /Laci atya/
„Már jó ideje nem vagyok a magamé, teljesen ki vagyok szolgáltatva Jézusnak, Ő tehát szabadon teheti velem azt, ami csak neki tetszik.” /Kis Szent Teréz/
Sok esetben a sikerről, illetve a kudarcról alkotott elképzelésünk szolgáltatja az alapot magunk és mások értékének a meghatározásához. Ha azt hisszük, hogy a teljesítmény tükrözi valakinek az értékét, valamint azt, hogy egy kudarc miatt eltaszítottak leszünk, és méltatlanná válunk a szeretetre, akkor vádjainkat teljesen jogosnak érezzük.
Az önvád idején különböző dolgokat vágunk saját magunk fejéhez (Hogy én milyen hülye vagyok! Mindent elrontok!), kifigurázzuk magunkat, keserű megjegyzéseket teszünk, vagy egyszerűen megpróbáljuk kizárni a hibázás legapróbb lehetőségét is. Másokkal szemben ilyenkor vagy kíméletlenné válunk, mely megnyilvánulhat szóbeli, vagy testi sértés formájában, vagy visszahúzódóvá válunk, melyhez alig észrevehető, finom kis megjegyzések társulnak. De a vádaskodás minden formája hatalmas pusztító erőt képvisel, mely azt kommunikálja, „Szánalmas, hogy csak ennyire vagy képes.”
A vádaskodás minden formája hatalmas pusztító erőt képvisel.
Sokszor mi is úgy vagyunk,hogy mindent kimos a fejünkből és megtör ez a hibás gondolat, hogy, azok, akik vétkeztek, méltatlanok a szeretetre és büntetést érdemelnek.Tudatosan vagy tudat alatt, mindannyian mutogatunk ujjal másokra. Ha valamilyen teljesítményünk elismerés nélkül marad, nagy valószínűséggel megpróbáljuk majd megkeresni az okot, a felelőst, a bűnbakot. Legtöbbször azonban senkit sem találunk, így a vádoló ujj visszamutat ránk. Az önvád pedig egy nagyon súlyos büntetés.
"Az alázatosság minden erény ékessége , és nélküle nincs Isten előtt kedves erény . A kevélység mindent elront . / Charles Foucauld / .
A kevélység valóban mindent elront , méghozzá azért , mert az ön-abszolutizálás élethazugság , hiszen úgy csinál , mintha nem függne Istentől .
Lev Tolsztoj tanulságos novellája szerint egy szegény öreg halász nagy szerencsében részesül , mert közvetítő révén egy hatalmas úr segít rajta . Viszont , az öreg egyre többet kíván , s amikor már azzal az igénnyel lép fel , hogy ő maga akar az úr helyébe lépni , hirtelen eltűnik az életéből az összes addigi adomány is ...
Egy híres rock-énekes késve érkezett az előadásra , megcsonkítva-rövidítve adta elő a számait . A felháborodott közönség joggal fütyülte ki a gőgös sztárt .
A Szűzanya hite az egyház hitének előképe , ezért alázata mindannyiunk számára minta és követendő példa .
Mária így szólt : íme , az Úr szolgálóleánya , legyen nekem a te igéd szerint / Lk 1.38 / . A Magnificatban is tanúságot tesz .
Hatalmasokat levetett a trónról , és kicsinyeket felemelt / Lk 1.52 / .
Az alázat realizmust , helyes emberi önmegértést jelent !
Aranyhegy tetején üldögélő koldusok vagyunk, mert nem merjük elhinni, hogy mindig velünk van és mindene a miénk. Amikor elhisszük, megváltozik az imánk és az életünk. Mindent betölt a hála! /Laci atya/
