Első rápillantásra azt hittem megszólítottál "ólaháthamásnak" :D
A Karancs TT-n már legalább 5 éve voltam, és nagyon tetszett, pedig akkor még nem is ment a Margit kápolnához, így 3 hete maszek túra keretében kerestük fel.
Amikor mentünk át a kilátóhoz, észrevettem, hogy milyen frissek a jelzések, és utol is értük a festőket, mert épp akkor festették a teljesítménytúra rendezői a sárga háromszöget.
Íme 2 kép, hogy ontopik is legyen a hozzászólás :D
"Tavaszi Szél(l) vizet áraszt virágom, virágom..."
Freddie Mercury óta még nagyobb népszerűségnek örvendenek ezek a sorok kicsiny hazánk folklórjában, de a bennük rejlő igazságtartalomról én csak most győződtem meg igazán a múlt heti Karancs-Medves túránkon, ennyi vizet én még életemben nem láttam errefelé sem fentrül, sem lentrül csörgedezni! Persze mit várjon az ember ha még a túratársát is úgy hívják mint a nemes kikeleti légáramlatokat? :-))
Egy hét alatt sokat ülepedett az élmény amelyet a 2014-es Karancs-Medves 35 túra jelentett számomra, így aztán a célba érkezést követő "miafrancnakkelletteznekemsohatöbbetnemjövökide" érzést már régen felváltotta a jókedélyű visszaemlékezés, az "írnikénerólaháthamásnakismegjönmajdakedve" hangulata. Ennek jegyében engedjétek meg hogy megpróbáljam bemutatni ezt a gyönyörű túrát, a sárga sáv jelezte Bányász-körutat, amelyet bárki bármikor időkorlát nélkül szintén bejárhat, és ha az igazoló füzetkébe feljegyzi a túra kódjait akkor jogosult lesz ugyanúgy a "Nógrád Megye Természetjárója" címre és jelvényre.
Természetesen ehhez kell a kéktúra Nógrád megyei szakaszainak a teljesítése a kiírás szerint, ezt a kéktúrás füzettel igazolhatjuk.
(Ettől lesz igazából ontopik ez a túra, mint a kéktúrához szorosan köthető jelvényszerző túramozgalom)
Indulás Salgótarján központjából, jelen esetben a Galcsik fogadóból, 8óra 30 perckor, Zoli elmajszol még egy szendvicset aztán uccu neki, irány a Kálvária!
-A Kálvária 1930-ban épült Trianon emlékére, 176 lépcső vezet fel amelyek megtétele után egy kőfal fogad. Régen itt egy barlang volt, melynek bejárata a történelmi Magyarországot formázta. Mióta az eszemet tudom ez a barlang el volt falazva, de a térkép az utóbbi években már rá volt rajzolva újra, és most, 2014-ben láttam először újra kibontva a falat, jelenleg éppen felújítják ezt az emlékművet.-
A felfelé vezető lépcsősor meredek ugyan, de ekkor még nem sejtjük mi vár ránk, az csak a stációk közt szerpentinező ösvényen kezd gyanús lenni: a felfelé tartók már itt csúszkálnak össze-vissza, velünk együtt, de ekkor még bízunk benne hogy jobb lesz... Zoli közben segít egy középkorú hölgynek, aki egy pillanat alatt úgy néz ki egy perecelést követően hogy szerintem már itt elgondolkodott hogy miért is nem maradt otthon inkább ebédet főzni a családnak? A Pipis-hegyre felérve enyhén hullámzó szintútra váltunk, a sár marad, de már kezdjük megszokni, folyamatosan beszélgetünk, egészen jól haladunk. Néha csak úgy közbeszúrok egy-egy megjegyzést Zolinak: "...te, én félek a Karancstól...", de láthatóan nem nagyon érti, persze az ő kondijával én sem akarnám érteni...:-)
1. kilátás a városra a kálváriától, háttérben a Mátra
2. kilátás az ösvényről a Börzsöny felé
3. a Karancs-patak völgyében
Hamarosan elérjük a Ceberna-völgy tisztását, amely még most is olyan mintha egy meséből bukkant volna elénk, hát még szép időben! Itt van az első E.P., nagyon kedves személyzettel, de a feketeleves is itt indul, a kaptató a 727m-es Karancsra. Eleinte a Karancs-patak medrében emelkedünk, nem vészes annyira, párszor kapom is a kérdést, hogy na, ez az? Nem, nem ez még csak a kezdet. Aztán egyszer csak ott állunk azon a helyen ahol a kezdő túrázók remegő szájszéllel, megtört tekintettel fordulnak vissza és keresnek más hobbit maguknak a túrázás helyett: a patakmederből derékszögben kifordul az ösvény, egyenesen neki a hegy legmeredekebb oldalának, hogy egy hajmeresztő szerpentinen törjön a csúcs felé. "...amitől tartottunk abban már benne vagyunk..." mondhatnám én is Mikes Kelemen után szabadon, már ha tudnék beszélni ebben a helyzetben. Komolyan mondom, volt mikor azt hittem hogy egyszerűen nem fogok tudni felmenni, a klasszikus egyet előre kettőt hátra mondás itt szó szoros értelmében volt értendő a sártengerben! Mindent elárul hogy 7.6 km után a 686 méteren álló Karancs-kápolnát 2 és fél óra alatt értük el, a Karancs-csúcsát pedig kereken 3 óra alatt.
-Karancs, Szent-Margit kápolna. A legenda szerint névadója ugyanaz volt mint a Margit-szigetnek, építtetője pedig IV. Béla. Búcsújáró hely, a rendszerváltást követően 1991-ben felújították, most szép állapotban várja a híveket és a túrázókat. Teljesen nyitott, a belépés így aztán bármikor, bárkinek szabad. Karancs-kilátó: Pontosan úgy néz ki mint a Tepke-kilátó, vasszerkezető, 22 méter magas, olajfúrótorony volt egykoron mindkettő. A '70-es években már állt, gyerekként mindig is féltem felmenni rá, ez mára már szerencsére elmúlt.:-) A 2000-es évek elején felújították, azóta biztonsággal látogatható. Szubjektív véleményem szerint az ország legszebb kilátását adja, 100-150 km-es légvonalbeli távolságban lényegesen magasabb hegységek láthatók innen, úgy mint a Tátra, délen a Mátra, nyugaton a Börzsöny, keleten pedig a Bükk.-
1. kilátás a Karancsról, a Salgó vár felé, mögötte a Medves-fennsík, háttérben jól kivehető a Bükk a Bélkővel
2. Somoskői vár, Medves-fennsík
3. Kápolna-hegy, Salgótarján, háttérben a Mátra
Itt kódot kellett felírni, utána egy félórás meredek ereszkedéssel, némi sárban szánkázással már Somoskőújfalun is voltunk, a Határ Büfében a következő pontnál. Itt átöltöztünk és frissítettünk is egy kicsit, az órára pedig rá sem mertünk nézni. Zoli elhűlve konstatálta hogy még csak 11 km-nél járunk, 1000 m körüli szinttel, még van 25 km és a lábaink már szinte citeráznak...kemény lesz! Somoskőújfalut az egykori kőszállító kisvasút töltésén hagytuk el, jól járható beszélgetős útvonal ez, egy ipartörténeti érdekességgel az egykori kisvonat alagútjával fűszerezve. Eresztvény, Dornyay-turistaház, a következő pont, itt van a kód is amit a kis füzetkébe fel lehet írni. Szeretném ha nem kéne azt írnom erről a turistaházról hogy "egykori", talán van rá esély hogy felújítják. Mindenesetre a piknikhangulatban lévő nyugdíjas pontőrök jól feltalálják magukat, nagyokat nevetnek, szalonnát sütnek, zsíros kenyeret csepegtetnek a jobb sorsra érdemes falak közt. Ők látták még fénykorában is ezt a házat, de még én is emlékszem rá mikor túrák után bejöttünk ide egy-egy innivalóért, ropiért. Továbbindulunk a már jól ismert sárga sáv jelzésen, irány a Salgó vár! Közvetlenül a vár alatt csodálatos bükkös fogad, -innen piros rom jelzésen haladunk tovább-, a tájékoztató táblákból megtudhatjuk: 100-120 éves bükkös ez, gyönyörűszép erdő minden évszakban, az oszlopcsarnok-bükkös fennséges hangulatot áraszt! Szerencsére az emelkedő azért annyira nem hosszú, hamarosan felérünk a 625 méteren lévő sziklavárba, Zoli hosszan időz fent a toronyban, körülnéz alaposan, a kilátás innen is szinte páratlan, a Karancsihoz hasonló. Ez az a pont ahonnan szépen körbe lehet járni szemmel azt az utat amit eddig megtettünk és azt is ami még hátra van. "...még nézni is tereh...":-))
1.-2. Kilátás a Salgó várból a Szilváskő felé, balra a fennsík, (hátul a Bükk kandikál ki) jobbra a Mátra
3. a Palóc Olümposz
4. tisztán látszik a Salgóról a Magas-Tátra egy decemberi délelőttön
15 km-nél járunk, de a nehezén már túl vagyunk, ami a szinteket illeti. 10 perc ereszkedés után Salgóbányán járunk, ez az 1924-ben Magyarországhoz visszacsatolt egykori bányász, ma üdülőfalu Zenthe Ferenc szülőfaluja is egyben, egy emlékpark, utcanév és egy szobor őrzi a Tenkes Kapitányának emlékét. A sárga jelzés a Medves Hotel mellett elhaladva hamarosan felkanyarodik Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltplatójára, az 550m átlagmagasságú Medves-fennsíkra. Egykor bazalt és szénbányák adtak itt munkát sok ezer embernek, mára már egy sem működik, viszont egy erre tévedő érdeklődő természetjárónak paradicsom a környék, az egykori kőbányák, kis tavak, források, épített és természeti emlékek sokasága kínál rengeteg élményt és látnivalót.
"...a rónaságon hét határon száll, repül a szél(l)..." :-)
énekelhetnénk, mert a táj megtévesztően hasonlít az alföldi vidékekre, csak akkor tűnik fel hogy valami még sincsen rendben a dologgal, mikor körbenézünk, és a 600 méter feletti hegycsúcsok mind szinte szemmagasságban köszönnek vissza nekünk, Karancs, Salgó, Sátoros, és az egyre közeledő Szilvás-kő. A többiek pedig mind-mind alattunk valahol...érdekes helyzet! :-)
1. Zenthe Ferenc szobra Salgóbányán (egészen jól sikerült)
2.-3. kilátások a fennsíkról a 600 feletti hegyekre (Salgó, Karancs, Szilváskő)
A Medves-fennsíkon ered a Szlovákia felé siető Gortva-patak is, aki az Északi Zöldet is járja annak ismerős lehet, (de aki részt vett a Palóc LeFaGySz-on annak is) a Gortva-völgye szintén felejthetetlen látnivaló, az itt-ott felbukkanó kilátás Szlovákia felé gyönyörű, de ez már szinte megszokottá válik annak aki ezt a vidéket járja... Rónabányán ellenőrzőpont, stílszerűen egy 120-as skodában berendezve, innivalót és csokit is osztanak a kedves pontőrök, Bányász-körút pedig tovább indul a 625 m magas Szilvás-kő felé, amelyet nem érint ugyan, de érdemes rá felmenni, bazaltoszlopok, jégbarlang, gyönyörű kilátás innen is, Szilváskőpusztán még szállás és sípálya is található. Az út mentén karsztvidékre jellemző dolinaszerű mélyedések figyelhetők meg a fák közt, ezek az egykori bányavágatok beomlása miatt keletkezett mélyedések. Szilváskőpusztától átkötő jellege van a túrának, a cél a Salgótarján felett magasodó Pécskő, amely kb 10 km. Szép erdei utak ezek is, bárhol megállnák a helyüket szépségben önmagukban is, de az idáig tartó 24 km olyannyira elkényezteti a turistát hogy erre már fel sem figyel, csak önfeledten beszélget, és először a túra során ránéz az órára... és elképed, és lemered...vazz, kb. 7 km van még és alig több mint másfél óra! Tervezett zoknicsere elmarad, belehúzunk, itt érzem először igazán hogy Zoli mire (lenne) képes ha én nem tartanám fel. Néha bele kell kocognom hogy tartani tudjam a tempót maratonifutó képességekkel rendelkező barátommal, de most az egyszer nem bánom, jó lenne beérni. Egyszer csak érzem hogy fogy a power, meg kell állni... leülök, Zoli is megáll, valamit ennem kell. Tudjuk hogy: "Csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot!", így aztán ennek jegyében betömök egy zacskó gumicukit, (egyben) Zolinak is jut pár szem belőle, ez pont elég arra hogy utána felmenjünk a Pécskő egyébként nem annyira acélos emelkedőjén. Utolsó pont. Innen lefelé már semmi nem fontos, szinte futunk, de közben megint beszélgetünk is, hiába azért ereszkedni mégicsak sokkal könnyebb. A célban barátságos szervezők fogadnak, megkapjuk a jelvényt a túráért, a palacsintajegyet, tollászkodunk, aztán a másik jelvényt is, majd az adrenalinszint csökkenése miatt egyre jobban fájó-sajgó begörcsölő lábakkal immár vánszorgássá degradálódó mozgással elvergődök a kocsiig, hogy aztán felvehessem a fogadónál "minthamisemtörténtvolna" állapotban leledző nézelődő barátomat. Nagyon jó túra volt minden viszontagság ellenére is, remélem jövőre is el tudunk jönni!
"Nekem pl kedvenceim a kéktúra kis falvai, szeretek rajtuk végigcaplatni és bámészkodni, bekukkantani a kis udvarokba, fészerek mögé, ha lehet akkor pár szóra megállni beszélgetni..." - de ez egyéni, van, aki pont az ellenkezőjét szereti. A nem létszükséges útvonal-változtatásokat mondjuk én sem értem, tehát ahol nem szántották be, nem kezdtek el lőni a túrázókra, vagy nem épült az útra egy stadion, ott nem biztos, hogy változtatnék a hagyományos vonalvezetésen.
Már láttam én is ezeket a módosításokat, de így végigolvasgatva, végignézve újra egyre inkább az az érzésem hogy olyan szinten koncepciótlan az egész hogy az már hihetetlen.
Esetleges és átgondolatlan változtatások tömkelege ez, ha van még egy kis józan ész a rendszerben akkor hagyni kéne a francba az egészet (talán egy-két kivétellel.)
Különösen az olyan szövegek értelmezhetetlenek számomra mint Bakonybélnél, hogy "ne büntessük a túrázót a hosszú falu végigjárásával..." ???
Nekem pl kedvenceim a kéktúra kis falvai, szeretek rajtuk végigcaplatni és bámészkodni, bekukkantani a kis udvarokba, fészerek mögé, ha lehet akkor pár szóra megállni beszélgetni...
Itt, Bakonybélnél ezzel van indokolva az hogy miért ne tereljünk, Tapolcán meg ugyanennek az ellenkezője történik, olyan indokkal terveznek kitérőt hogy mert "van járda"...
Ott ezen logika alapján büntessük a túrázót a városi szakasz hosszának növelésével, vagy mi?
Amit még nem értek az a Szandavár-Cserhátsurány környéki bénázás, ott szinte teljesen új nyomvonal van tervezve. Mi a lótúrónak? Azon a kis aszfalton jó ha óránként elmegy egy busz! És mi baj van Szandával, a faluval, miért kell kikerülni?
Azt már meg sem kéne említenem hogy ahol mi legelőször mentünk és évtizedek óta benne volt az útvonalban egészen 2009-ig, a Csukori-erdőn keresztül vezető ösvény is járható mind a mai napig.
De ami a legszebb az a buszozásra és vonatozásra csábító kitételek:
"...A Tapolca vá. – Lesencetomaj vá. 4 km-es országút kiváltható lehet vonattal, ha Lesencetomajnál újra megállnának legalább a turistaszemponttól alkalmas idősávban közlekedő vonatok..." No comment
Mindemellett az hogy ki, mikor, mennyi idő alatt fogja majd felfesteni ezeket a változtatásokat az is egy fontos kérdés, és mint látjuk lentebb nem is olyan egyértelmű.
Na mindegy, hagyjuk is...
Én már egy ideje azt a kéktúrát járom amit magaménak érzek. Ez az amit 5 éve először bejártam a fiammal, itt-ott kiegészítve olyan régebbi kéktúra nyomvonalakkal amelyeket én jobbnak érzek, vagy éppen a filmben láttam hogy arra mentek a Rokiék. Nekem ez jelenti "A" Kéktúrát.
Ami most készül abban sokkal inkább azt érzem hogy pár ember nagyot akar alkotni, a kéktúra mint olyan az teljesen másodlagos.
Túrák a lányommal, többedik felvonás: Vértesi kék- és geotúra
Tegnap újra nekiindultunk. Célunk a Kéktúra Szárligettől Kőhányásig tartó 18 km-es szakaszának teljesítése, ill. az útba eső geoládák felkutatása volt.
9 után értünk Szárligetre, ahol "kollégákkal" bélyegeztünk (egyikük velünk egy irányba tartott). Borongós időben kezdtük vándorlásunkat, melynek során számos látnivalót nézhettünk meg (pl. a csákányospusztai templomrom, Körtvélyespuszta öreg temetője, Vitány várának magasan álló – de meddig? – falai, a Béla, a Szarvas és a Mátyás-forrás, egy ismeretlen nevű kis barlang, a Robinson-kunyhó maradványa, a Zsigmond-kő és a róla nyíló kilátás, Gesztesvár vagy éppen a Kutya-orom panorámája). Sokan keltek útra ezen a napon, néhol azonban magunkban élvezhettük a közben kisütő nap melegét, a madárfüttyöt és a kakukkszót (és sajnos a fák levelét rágó rovarok „zaját” is), a sok színes virágot.
Mindezeken felül némi szerencsével 6,5 geoládát is sikerült felkutatni (az utolsó multinál elfogyott az időnk), ami számunkra valószínűleg megdönthetetlen új csúcs. A Zsigmond-kő után, Várgesztes határában ért el az eső (dörgéseket már 40 perce hallgattuk), a kocsmában vártuk meg az égi csapok elzáródását. Hét és fél órányi élményzuhatag után érkeztünk meg Kőhányáspusztára, onnan már a tömegközlekedési eszközök jóvoltából jutottunk haza fél 8-ra.
Pecsétek rendben, az útvonal követhető (egy helyen a favágók a jelzett fát sem kímélték - ld. fotók közt), ott picit nehezebb volt, ill. Mátyás-kút előtt is az úton heverő gallyak miatt.
Remek nap volt, az egyik kedvenc kéktúra-szakaszomat szívesen jártam újra.
Elsején a Bükkben voltam, nem kék túrát járom de ahhoz is kapcsolódik amit láttam.
Felsőtárkányból mentem Szilvásváradra ahol egy rövid szakaszon az un Őserdő közelében a kék túrával közös az ösvény. Itt kisebb részeket elkeritettek, kitábláztak, szépen kérnek rajta mindenkit, hogy ne használják a régit mert a élővilág érdekében van ez igy, és ott az új az útvonal kijelölve ahol lehet haladni.(gyakorlatilag a kerités mellett fut az új ösvény, az egész nincs egy km).
Semmit nem ér az egész.
A kerités a földbe van taposva, akadt része ahol még csak magasra se kell emelni a lábat, hogy belépj. Szó szerint földig taposták a keritést.
Sajnos láttuk, mint ahogy az RP-DDK-ra vonatkozó változási javaslatot is láttuk és az egész megye természetjáró közössége egyhangúlag elutasította amit Somogyba kitaláltak.
A Magyar Természetjáró Szövetség nem tartotta fontosnak, hogy érdemben reagáljon a véleményünkre.
Tegnap teljesítettem a Balaton-felvidéki kéktúra befejező szakaszát.
Felejthetetlenre sikerült mert miután fakultatív programként felmentem a Tóti hegyre ( a kék ide nem megy fel) és itt még gyönyörü napos idő volt pár gomolyfelhővel , és nagyon messze a távolban hallottam kósza dörgéseket , nos a zivatar igencsak hamar elért engem.
Miután leereszkedtem a meredek hegyről és a szőlők mellé értem egy nem jelezett úton és visszatértem a kékre amint bemegy a Csönge hegyre , nos bent az erdőben elkapott a jégeső csak úgy pattogtak a jegek a fejemen , még szerencsére hogy kicsik voltak , a durvább az az eső mennyisége volt , mert pillantok alatt szét áztam annak ellenére hogy esőkabátban voltam.
Így vizesen bandukoltam be Badacsonytomajba , de miután a nap tűzött már erősen hamar megszáradtam , így már szárazon értem a hajóállomásra ahol iszonyt ordibáló embertömeg fogadott ami éles kontrasztban állt az erdő csendjével.
Miután egy kedves lány benyomta az utolsó pecsétet is az igazolófüzetembe kicsit elérzékenyültem miután számomra véget ért ez a kaland.
Más: megvettem az legújabb kiadású Balaton turista térképet ( 2013-as kiadás) , meglepődve tapasztaltam a Balatoni kéktúra útvonala Litér és Királyszentistván között továbbra is rosszul van rajta bejelölve.
Csobánc a Tóti hegyről
Badacsony a Tóti hegyről
Balaton a Tóti hegyről
Ma biztos többen vannak itt hiszen ma van a Káli teljesítménytúra( Kékkút ásványvíz palackozó)
Hajnalhasadáskor már ébren is voltam a városlődi Iglauer-villa emeleti szobájában, összeütöttem egy kávét, összepakoltam a cókmókomat és már indultam is az aznapi 24 km-es útra Nagyvázsony felé. Alig pirkadt, a falu még javában aludt, senkivel sem találkoztam az utcákon, de így is érdekes volt bámészkodni ezen a szép kis bakonyi településen. Hamarosan elértem a Sobri Jóska Kalandpark bejáratát, innen befordultam a Csollányos-völgy murvás útjára.
1.-2.korán van még...Városlődön és a Főnök-réten
3. Úrkút felett a dombon nemrég még ezen az irtáson vezetett keresztül a kéktúra, (4 éve még itt mentünk keresztül) ez el lett kerítve, a kerítés mellett a jelzések már fel lettek festve
(Csollányos=Csalányos=csalános, csak hogy egy kis néveredet kutatás is legyen a dologban :-) )
Ezen a pár km-es szakaszon nem sok minden történt, élveztem a csendet, az erdőt, azt viszont már kevésbé hogy a völgy fagyzugos volta miatt még a sapkámat is fel kellett vennem, fagypont alatt volt a hőmérséklet, amit a deres aljnövényzet is tanúsított. Pár km után egy szép tisztásra értem, (Főnök-rét) ahol a kéktúra egy jobbos kanyarral nekivág az emelkedőnek Úrkút felé. A tisztáson a nagymértékű fakitermelés eredményeképpen iszonyú mennyiségű farönk volt felhalmozva, ez némileg rontotta a hely meghittségét. Az emelkedőn az erdőbe beérve ért az utóbbi évek egyik legintenzívebb élménye, már ami a vadon élő állatokkal kapcsolatos: éppen megálltam egy picit szuszogni, bámészkodni, közben hallgatni a csendet, mikor minden előjel nélkül hirtelen kirontott kb 10-15 méterrel előttem a bozótosból az ösvényre egy termetes vaddisznó! Mindketten lemeredtünk, mindketten csak álltunk, egymást néztük, az egyikünk nagyon be volt xarva, és ez nem a vaddisznó volt...:-)) Ilyenkor a másodperc töredéke alatt annyi gondolat fut át az ember fején mint egyébként fél óra alatt, a menekülésről lemondtam, úgyis gyorsabb, remélem kicsinyei nincsenek, bízzunk a jószerencsében alapon a fényképező után kotorásztam, de mire előkerült a vaddisznó egy röffentéssel eltűnt a sűrűben, olyan gyorsan ahogyan érkezett. Huhh... Úrkút előtt elbámészkodtam egy kicsit, egy másik utcán értem be a faluba, de ha én ragaszkodom a régi kék jelekhez akkor ezek szerint azok is ragaszkodnak hozzám, ugyanis bár nem kerestem őket (nem is tudtam hogy itt változás volt valaha) ezúttal mégis találtam jó párat Úrkút utcáin, olyanokon amelyek ma nem a kéktúra részei. A Kéktúra presszóban bélyegző és kiszolgálás is rendben volt, irány a Kab-hegy!
1. ébredezik Úrkút
2. csendélet a Kéktúra presszóban
3. jelzés (?) a Kab-hegy felé...
A földútra letérve a jelzésfestés eddig általam nem tapasztalt mélypontja fogadott, műanyag flakonokra festve a kék, amik jó sok szöggel voltak rögzítve minden fára, még a vékony törzsű csemetékre is... az ilyen jelzésfestő inkább ne csinálna semmit véleményem szerint, mindenki jobban járna! A Kab-hegyre jó tempóban fel lehet menni, olyan hosszan nyúlik el az a pár száz méter szint hogy szinte észre sem vesszük, Nagyvázsony felől jobban megérzi az ember (fiamékkal arról jöttünk 4 éve) Bélyegző és a kilátás az új kilátóból is teljesen rendben van.
1. a bélyegző helye és a praktikus füzettartó-tálca a vadászház előtt a fészernél
2. a Kinizsi-kilátó
3. visszatekintés a Kab-hegyre a (régi) kékről
Mikor elindultam erre a túrára volt egy rögeszmém: előttem volt a vágókép a "Másfélmillióból" mikor a csapat lefelé a Kab-hegyről már látja Nagyvázsonyt, balról egy öregebb fa van kék jellel, ezt akartam én is felidézni. Így aztán azon az úton mentem ami régebben a kéktúra volt ugyan, de ma már kék kereszt jelzi. A terelés értelme az lehetett (szerintem) hogy ez egy déli lejtő, teljesen nyílt a terep, több km hosszan, ez nyáron, vagy már akár 25 fok felett is akár elég gyilkos lehetett, a mai útvonal árnyasabb helyen vezet. Nagyjából elcsíptem a feelinget, és mivel a 4km/h feletti átlagot is, így éppen harangszó előtt érkeztem meg Nagyvázsonyba ahol az autót hagytam.
1. Nagyvázsonyhoz közeledve
2.-3.Nagyvázsony és a bélyegző, amelynek szelencéje nemrégen még Koldusszálláson szolgálhatott, rá vannak írva Somlyóvár és Bányahegy távolságok
A GPS 24,42km-t mutatott a kisebb kitérőkkel együtt. Bélyegző rendben megvolt a szelencében is (vas) és a várpénztárban is a gumis. Szép volt, jó volt, elég is volt, irány haza!
Második kéktúrám háromnegyedénél járva beláttam hogy el kell kezdenem újra a többnapos túrák szervezését, ugyanis a kedvenc módozatom kezd egyre költségesebbé válni (egynapos túrák), az egybefüggően megmaradt szakaszok mind nagyon távol esnek már otthonról. Ennek jegyében egy logisztikailag nem túl könnyű szakasszal kezdtem a sort, mégpedig úgy hogy az autót a Nagyvázsonyi vár parkolójában hagytam, és volánbusszal két átszállással kb 2 óra alatt Bakonybélbe érkeztem a túra kezdőpontjára. Bakonybél kedves kis falu, ideális üdülőhely egy pár napos hétvégére, de ezúttal nem jártam nagyon körbe, bélyegeztem a Vadszőlőben (csengetésre adták a pecsétet, meg kávét is, pedig csak délben nyitnak) a helyi kisboltban telepakoltam a hátizsákom két napra való kajával, aztán uccu neki, irány Németbánya!
1. az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kissé bizarr színű bázisa
2. a Gerence fogadó
3. a medvehagymatengerben Németbánya felé vezető aszfaltút
A Gerence fogadónál is megnéztem a bélyegzőt, majd felkapaszkodtam a kis erdészeti aszfaltútra. Az Országos Kéktúra ezen halad majdnem egészen Németbányáig, de ez az az eset mikor az aszfalt inkább előnyt jelent mint hátrányt. Nagyon jól lehetett haladni, forgalom nulla, ráadásul gyönyörűszép rügyfakadó, tavaszi erdőben vezetett az út, a fák alatt és a sziklák közt pedig amerre a szem ellátott mindenfelé harsogóan zöldellt a medvehagyma! Pár km után egyre gyanúsabbá kezdett nekem válni a sok kiránduló emberke, aztán kiderült hogy ők a Bakony 50 ttúra résztvevői, pont ugyanekkor rótták ők is a kilométereket, én meg ezúttal elfelejtettem megnézni a túranaptárt...no de sebaj, itt-ott még jól is jött a társaság pár szóra. Németbányánál ellenőrzőpont is volt, de én a falu határában az üdvözlőtáblánál lévő bélyegzőhöz igyekeztem, szép lenyomatot produkált. Németbányától a Jáger-réten keresztül murvás úton halad a kék, itt még dúdolásztam is egy kicsit, jó kedvem volt, kerek volt a világ! (továbbra sem fogyasztok alkoholt, nem ezért volt eme jókedv...:-) ) Ilyenkor a '80-as évek Eddájától a Kalapács-féle Pokolgépen át az Ossiánig minden eszembe jut, olykor-olykor körül is néztem hogy nincs-e körülöttem valaki nehogy hülyének nézzenek...:-))
1. a bélyegző Németbányán
2. a Jáger-rét
3. az egykori Városlőd-Franciavágás kisvasút töltésén vezet a kéktúra egy jó hosszú szakaszon Városlőd felé
A vadászház után némileg alábbhagyott a vidám hangulatom, iszonyú pusztítást végeztek a favágók, levagdosott termékeiket pedig kifejezetten a kéktúra útvonalára dobálták, lévén hogy azon kívül meg a patak és a sár volt az úr. Pár száz méter dzsungelharc után két ttúrázó fiatallal együtt kimentünk mi is az ösvénnyel párhuzamosan futó murvás útra, az tette jól aki le sem tért róla. A bauxit-szállító út és a pihenőhely keresztezése után a régi Városlőd-Franciavágás kisvasút vonalán ismét nagyon jól lehetett haladni, ilyen töltéseken mindig elgondolkozom hogy miért kellett felszedni a síneket, esélyt sem adva a vonal újraindítására? Rengeteg ilyen megszüntetett kisvasúti vonalunk van, a Zempléntől a Medvesen át Zaláig. A töltés pedig önmagában az infrastruktúra 60%-a legalább, az meg még mindenhol megvan. Turistautak, bicikliutak vezetnek ma rajtuk... A kéktúra régen ezen a töltésen, a Vámos (Torna)-patak, majd a vasút vonala mentén érkezett be Városlődre, valamikor a '80-as évek közepén került át a mai útvonalra. (Másfélmillióban van is vágókép a sínek mellett az alagútnál sétáló csapatról) Hát persze hogy belém bújt a kisördög... Kíváncsi voltam, megnéztem ezt a régi ösvényt, de nem volt egy nagy ötlet, ez csak később derült ki. Az elején remekül járható volt a régi kék, sok jelzést is láttam a fákon, de később egyre jobban zárult a cserjés, figyelni kellett, szerencsére a jelzettség még elfogadható volt, sőt egy-egy nagyon régi piros is volt a fákon, ezek meg már inkább 30-40 évvel ezelőtti jelzések lehettek.
1. régi kék és piros jel a patakmeder mellett egy öreg fán
2.-3. a kéktúra és a Csehbánya felől érkező piros a vasút mellett ért be Városlődre 1965-ben és még 1980-ban is.
Végül a vasút mentén én is beértem Városlődre, a focipályán már ott pihegtek a Bakony 50 résztvevői, sokuk a bélyegzőhelyként funkcionáló kocsmába is betért. Itt egy jót beszélgettem néhányukkal, köztük egy a kéktúra iránt hozzám hasonló érdeklődést tanúsító hölggyel, akinek nagyon megtetszett a jelenleg használt '82-es füzetem, aminek az lett a vége hogy megígértem mikor hazaérek küldök neki is egyet. (volt még 2 belőle) El is küldtem... A beszélgetések és a bélyegzés után a szállásra mentem, ez az Iglauer Parkban volt, egy 4 ágyas fürdőszobás szoba, korrekt áron, minden rendben volt, a tulaj nagyon segítőkész és normális srác, igyekeznek, fejlesztenek, nemrégen adtak át egy új, bakonyi stílusban épített fogadóépületet a parkban amely szuperjól néz ki! Megmondom őszintén hogy maga az Iglauer-villa -ahova egyébként jószándékúan elszállásoltak- kissé hasonlít az Adams-family kastélyra kívülről, így életemben először megkönnyebbülve nyugtáztam egy 8 fős, zajos, bulizós motoros társaság érkezését, így nem voltam egyedül és nyugodtan hajtottam álomra a fejemet...azt még hallottam amint telefonon pizzát és sört rendeltek...
"...igen, igen jól hallotta, 40 doboz sört kérünk, miért baj??..." :-)))
1. bakonyi jellegű épület Városlődön
2. az Iglauer Park új fogadóépülete, tornateremmel, és a háziállatok
3. az 1920-as években épült svájci stílusú Iglauer-villa, itt vannak a fürdőszobás szobák. Ezen kívül kis faházak is vannak még kiadók az egykori úttörőtáborban
Hahó! Nem oltani akarok. 1. Én még a Huszárban bélyegeztem, 2. de úgy 500 km után rájöttem, hogy figyelni kell a információ forrásokat, 3. helyben pedig improvizálni kell: 3a. megkérdezek egy bennszülöttet, 3b. bélyegeztetek máshol. 4-5. Két közmondás: Tanulj mások hibájából, mert nincs annyi időd, hogy mindet magad kövesd el! / Az útról nem ugyanaz az ember tér vissza. (T.i.: aki elindult) Utólag tényleg annyit ér az okoskodás, mint halottnak a beöntés, de legközelebb bárkinek jól jöhet a tipp. Üdv: Á
"Ezzel autózás nélkül is elérhető az idén felújított Kőhegyi Menedékház,"
Végül is igaza van, nem kötelező terepjáróval felmenni :)
Még kapcsolódó:
2014. május 1-én a Kossuth Rádió élő adásában (Napközben c. műsor, 9:33–10:00) a dunakanyari természetjárás főként közlekedési feltételeivel foglalkoznak
És nem csak az út karbantartásáról feledkeztek meg, hanem a teljesítők díjazásáról is :)
Bár én sosem azért jártam a mozgalmakat, de a végig pecsételt füzetet dugdostam néhány illetékes orra alá, hogy akkor most hogyan tovább...
Persze nekem szerencsém volt, mert frissen jutottam a füzethez és szinte azonnal belevágtam a teljesítésbe, így is néhány helyütt már járhatatlan utakba botlottam.
A BAZ megyei OKT útvonal festésével már korábban is foglalkoztam e fórumban, melynek koordinálását a megyei Szövetség vállalta. Az előkészületek részükről október óta folytak. Egyik egyesületünk épp a Putnok-Bódvaszilas szakasz felújítását éves túranaptárába beépített munkatábor szervezésével vállalta. Mintegy 20 főnyi szállásfoglalás, szabadságok, utaztatás szervezése, stb. megtörtént, többszöri sürgetés ment az MTSZ-be a feltételrendszer, szerződéskötés tárgyában. Aztán április elején érkezett értesítésük szerint nem a Szövetséggel, hanem az egyes egyesületekkel kötnének szerződést. Erre a mai napig nem került sor. A baj csak az, hogy a festőtábor indítónapja éppen a mai napra (április 30) volt meghirdetve, illetve a logisztikai feltételek lekötve. Ez elmaradt. Újabb fejleményről még természetesen nem tudok beszámolni.
Tompa Mihály fája Gömörszőlős déli végénél a határ közelében. Oda valóban a táblától jelzett földút vezet. A kiegészítés korrekt, köszönöm. Egy a településen működő Fenntartható Információs Központ térképvázlata szerint a fa 1,5 km-re van a falutól. Nem térképészek!
Mostanában nem voltam arra, remélem még áll az öreg tölgy, egy völgyben.
Lásd a mellékelt kép (foto: Kovács Miklós) közepén.
Ha egyszer felkeresitek, kérlek tudósíts minket, akár egy jobb fényképpel is.
Engedelmetekkel szétszedném a felvetett egyes témákat, mégha némileg összefüggnek is.
Ami a határon átnyúló túrautakat illeti. Az ÉZ koncepciójában szerepelt több település bekötése az ÉZ nyomvonalába és a szlovák féllel „egyetértésben” új HÁP-ok létesítése. Ezek egy része részünkről utólag megépült (pl. Szögliget-Vidomáj- Szádalmás), de a többség nem, akkor csak az ÉZ leágazásait jelölte be M. Józsi. Ezért nincs jelzés folytatása a Gömörszőlős- XI.6. kő – Naprágy Z3 jelű tervezett útnak sem. A szlovák fél egyébként sohasem akart ezzel foglalkozni. Több példám is lenne rá.
Az Északi Zölddel kapcsolatban az MTSZ honlapjára írt megjegyzéseim ma is helytállóak. Az útvonal létrehozásakor is jeleztük, hogy nem elég egy útvonalat felfesteni, annak rendszeres karbantartásáról is gondoskodni kell. Ez különösen érvényes egy csaknem 400 km-es új útra.
B. Attila ezt figyelmen kívül hagyta. Csábító volt a dolog, mert a határsáv akkor lett határőrileg felhagyva, de a korábbi szorgos munka eredménye még adta a lehetőséget. Ezért Mályi Józsi és kis családja 2005 tavaszától felfestette, kitáblázta, több helyen útmódosította a teljes utat Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig. Rövid szakaszon a MKE több tagja is bedolgozott a munkába. Utólagos fenntartásról szó sem volt. Ezért a BAZ megyei szakasz átvételére, megyei útlajstromba vételére nem került sor. Gazdája nincs az útvonalnak. Én is csak a teljesség kedvéért tettem fel az MTSZ honlapjára az ott lévő visszafogott megjegyzéssel együtt.
Az út kezdetben érdekessége miatt járt volt, de sok helyen a nem könnyű terep és megközelítése miatt idővel érdektelenné vált. Az útvonal a taposás és az útkarbantartás hiányában rohamosan romlott. Ugyanis a határőrség a határsávot és a létesítményeit végleg elhagyta.
Az egyik egyesületünk rendezte őszi Tompa Mihály ttúrája nyomvonalát korábban éppen a kérdéses Kelemér-Gömörszőlős határsávban, az ÉZ érintésével vezették. (Magam is többször voltam pontőr az egyik határkőnél!) Azonban pár éve az útvonalat el kellett terelni, mert az erdősávban haladó ÉZ a felnövő facsemeték (zömmel akác) miatt járhatatlanná vált. A túrázók rendre az erdősáv melletti szántóterületen haladtak. Jobb csapadékos napokon embertelen volt az előrehaladás.
Ez az állapot a határsávot érintő teljes útvonalra érvényes.
Az ANP viszont több helyen nem engedélyezte a határsávot, ott a már meglévő túraúthálózatra került, kellően átkavarva az akkori jelzésrendszerünket. Ezek a szakaszok ma is karbantartottak, járhatók. /ezek részben jzp2107 44061 lajstromú kérdéseire is válaszok!/
Csobánc a Tóti hegyről
Badacsony a Tóti hegyről
Balaton a Tóti hegyről
Ma biztos többen vannak itt hiszen ma van a Káli teljesítménytúra( Kékkút ásványvíz palackozó)
