Főleg akkor érdemes megszakítani ezt a szakaszt ha az ember látni is akar valamit azon kívül ami rajta van az útvonalon. A Szádvár is jó kis kitérő és ha már az ország másik végén túrázunk akkor a világ legnagyobb könyve is megnézésre érdemes és nagyon praktikus kiszállási pont így Szinpetri is. Szelce-puszta után a sárgán jó az útvonal. Természetesen van akiknek más az igényük, kevesebb az idejük és 40-50 km-es szakaszokra is képesek folyamatosan. Hát tegyék de azért a kéktúra nem csak nekik szól tehát a teljesítés feltételrendszerét nagypapi számait figyelembe véve érdemes kialakítani. A kéktúrák eddig minden korosztály számára elérhetőek voltak, talán a célok között ennek megváltoztatása is valahol el van rejtve és sportosságra ösztönzésnek hívják.
Ennek nem lehet az az oka, hogy a mai generáció jó agy részének az erdő/túra már nem eléggé ingergazdag dolognak számít, ezért nem érdekli, tehát nem akarja, és természetesen így nem is megy neki?
Na igen, csak az sem mindegy, hogy a nem rutinosak egy ilyen 20km séta után mondjuk egy hétig regenerálódnak, és közben erősen fogadkoznak, hogy ilyet soha többet :)
Személyes példa: az én fiam is rendelkezik a mai fiatalság minden nyűgjével, nyafog ha akár csak 200 métert kell gyalogolni, de megkockáztatom kellő motivációval tudná akár a Kinizsit is. Néha ha eljön még velem túrázni, (csak akkor ha NEKI van hozzá kedve) akkor nem győzöm vele a lépést tartani.
A nepesseg nagy resze kepes lenne gyalogolni - megfelelo motivacio eseten. És ez utóbbi a lényeg. Garass-nak is ezt ajánlom figyelmébe. Középiskolások tömkelege megcsinálja a Gerecse50-t Tatabányán, mert az ott hozzá tartozik az iskolásévekhez. Kétkazettás magnot vállon cipelve. De ha nincs motiváció, akkor 1 kilométert se fog menni. De ez nem jelenti azt hogy ne lenne képes.
Inkább a motiváció hiányában látom a fő gondot. Van okostelefon, xbox, bevásárlóközpont, motoros/autos jaszkarizás. Egyszerűen sportolni, kirándulni nem cool. Sajnos. (A Gerecse50 Tatabányán cool, de maga a természetjárás nem az. )
off
Tudjátok kollégám fia mit "sportol"? Ujjgördeszka. Nem is értettem, hogy az mi a túró. Nézzetek utána, egy 3 centis gördeszkát tologatnak az ujjukkal. Hihetetlen.
off vége
Aki meg nekikezd a kéknek, az meg kell tudjon csinálni egy 22 kilométeres szakaszt. Ha nagyon neccesnek érzi, akkor induljon Kékesről. Persze tapasztalt embereknek is lehet problémájuk, de itt az volt a kérdés, hogy mennyire alapelvárás egy 22 km 1000 méter szinttel. 22 kilométer 4-es átlaggal számolva max 6 óra.
És a Bélapatfalva-Bánkut-Mályinka az mennyivel egyszerübb szakasz? Josvafő-Bodvaszilast se szakitja meg egy normál ember szerintem. Ha hosszra nézem a nyugati Vértesi OKT sem rövid, vagy a Szárliget-Mogyoros is gondot szokott okozni embereknek. Nem látok én semmi különöset a Kékes-Sirokban. Max annyit hogy könnyen alulbecsülhető a Kékes-Sirok irány, mert azt hinné az ember, hogy csak lefelé kell menni.
Nincsen jó állapotban a lakosság, ez tény, de talán inkább a 60-70% az akinek 20 km azért megy, az nem annyira sok, 4-5 óra gyaloglás.
Nem tudom mire alapozod ezt az optimizmusodat. Sajnos én konkrét tapasztalatból mondom, hogy inkább Nagypapi adatai a jók.
Évek óta havi diáktúrákat szervezünk 10-12 km-es távokra, szerény 2-300m-es szintekkel. Közben érdekes tudni és látnivalókkal fűszerezve. Először is egy megyei város középiskolás társadalmából alig 100 főt érdekel a dolog. Az első félórában az indiulók egyharmada visszafordulna, ha tehetné. Közben alig várják a megállást, pihenési lehetőséget. Érdekes, hogy sokszor a tanárok, felnőtt kisérők is ugyanolyan nyűgösek. A túrák indulási ideje 8 és 9 között van, busztól függően. Tényleges terepi indulás fél tíz közül. Több alkalommal kellett a túra útvonalát lerövidíteni, mondván egyre haza ígérkeztek.
Gimnáziumi szerződés keretében diákok önkéntes foglalkoztatását is végezzük. Különböző turisztikai feladatok elvégzése a cél. A tavaszi Telj.túra rendezvényünkre nem tudtuk őket pontőrként alkalmazni, mert ki kellett volna gyalogolni a terepre. 18 főből 2 vállalta a 'megterhelő' munkát. Sokan közülük kerek-perec kijelentette, hogy minden benti munkát vállal, de túrára soha nem fog menni. Egyszerűen nem is érdelki őket, így nincs akaraterő sem. De mint fentebb írtam, fizikai sem.
Hosszan sorolhatnám még tapasztalataimat. És ők ugye a legegészségesebb, legteherbíróbb korosztálya társadalmunknak.
Az OKT-n Balatoncsicsónál (Szentjakabfai őrház egykor) is van egy nagyon szép új pihenő, és ott még értelme is van. Nagyon kényelmes bélyegzést tesz lehetővé.
Igaz ott tudható hogy kinek köszönhető, szépen ki is van írva rá.
Nem tudom hogy már a projekt része-e, de Balatonhenyétől Nagyvázsonyig a jelzések is fel vannak újítva, olyannyira frissek hogy az út elején még csak a fehér jelzésalapok látszottak április elején mikor ott jártunk. A Tálodi kolostorromnál is új az információs tábla.
(csak a maradék rom-fal dől össze nemsokára, de ez egy másik kérdéskör...)
Ezzel a B.henye-Nagyvázsony túrával célegyenesbe fordult a második kéktúrám "annyi baj legyen" statisztikája szerint is:
Persze az nagyon igaz amit pozo mond, soha nem szabad lebecsülni semmilyen feladatot, így túrát sem. Ezt már én is megtanultam a saját káromon.
Pont ezért szeretem járni a kéket. Nem egy magashegységi túra, és az "ártatlannak tűnő", legfeljebb középhegységi szakaszokon mégis könnyen adódik olyan helyzet, amikor megtanulhatod legyőzni az elemeket és önmagad. :)
És ha ez nem sikerül, az meg tényleg tanulság. És nem gondolom, hogy gyakorlott túrázót nem érhet ilyen jellegű meglepetés.
Ezt figyelembe véve, szerintem a Sirok és Mátraháza közötti szakasz most pont olyan, ahol a "20 km-t gyalogolni képes" többség, már elkezdheti "feszegetni a határait"...általában sikerrel, és utólag kellemes élményként visszagondolva rá. Nehezítés annak van, aki az elején/végén tömegközlekedéshez van kötve: Sirok elérhetőségei, pláne szombaton, nem túl jók.
"Az már más kérdés hogy hőségriadóban el sem szabad indulni, ezt viszont egy gyakorlottabb túrázónak tudnia kell."
Nem kizáró ok azért a hőségriadó, csak jobban észnél kell lenni az embernek. A Rockenbauer Emlékúton... az elmúlt három évben mindig hőségriadó idején volt, gyanítom máskor is előfordult a dátumból adódóan (augusztus eleje). Tavaly tíz literig számoltam a folyadékpótlást, aztán már belekeveredtem. Arra kell figyelni, hogy ilyenkor a sópótlás ugyanolyan fontos, mint a folyadék, különben hiába iszunk, mert a szervezet nem tud mit kezdeni vele, csak azt vesszük észre, hogy bedagad kezünk-lábunk.
De azért jó kis túra, csak kár, hogy a nekem ténylegesen tetsző résznél már túl fáradt vagyok, hogy értékeljem :) https://www.youtube.com/watch?v=7uxu2s7znFk
Télen készült a pihenő és a forrás foglalás is itt írtam róluk.
A fedett pihenőből én még tudok kettő újat az egyik a kék sávon van a Csepegőkő feletti részen, a másik a kék kereszten kb. Simonfával szemben. A turistautak.hu-n ezek már szerepelnek, amit te láttál van hozzá koordinátád?
MÁS:
Ma a Szarvas-szurdikban jártam Szekszárd felett, a sok csapadéktól omlások vannak benne, bár egyelőre nem nagyok, de ezek a lösz mélyutak nagyon durván össze tudnak borulni, pld. lásd Balatonendrédnél, itt az RP-DDK-n biztonsági okból indokolt lenne egy új nyomvonal keresés!
Olyan emberek indulnak el a Kinizsin néha hogy hihetetlen!
Egyik évben beszélgettem a Pilis-nyeregben egy fa tövében ülő igen-igen túlsúlyos emberkével aki a 100km-en indult, bevallása szerint azért hogy megtudja hol vannak a határai!
(a határai kb a Pilis-nyeregig terjedtek, totálisan felkészületlenül, 20+ kg túlsúllyal, de már ez is 25 km sok szinttel.)
Pár km-rel odébb hozzám csapódott 2 veszprémi meg egy tatabányai srác, akiknek fogalmuk sem volt az egészről, azt sem tudták mire vállalkoztak, csak egy jó buli nekik is ennyi volt a lényeg. Életemben annyit túrán nem röhögtem, olyan szinten voltak dilettánsok, mikor mondtam nekik hogy Dorogon már túl leszünk 1000 méter szinten akkor tök komolyan mondták hogy "olyan magas hegy nem is volt a túrában, vagy igen?"
Aszongya egyikük Kesztölc körül hogy"húúú, fájdogál a lábam, mennyi lehet még hátra?" Mondom neki kb 65-70 kili, semmiség...:-)
Fejlámpa az újdonság erejével hatott nekik, kiderült hogy egy világítós mobiljuk van...meg ilyenek. Mogyorósbánya megvolt nekik, az 50 km.
És ez csak véletlenszerű 4 ember, akiket sem előtte, sem utána nem láttam többet. Mind a 4 tökéletesen felkészületlen volt, de a 20-nál többet tudtak. Higgy az emberekben! :-))
Nincsen jó állapotban a lakosság, ez tény, de talán inkább a 60-70% az akinek 20 km azért megy, az nem annyira sok, 4-5 óra gyaloglás. Úgy gondolom hogy egy átlagos, egészséges embernek ez egyszerűen nem okozhat gondot.
Persze az nagyon igaz amit pozo mond, soha nem szabad lebecsülni semmilyen feladatot, így túrát sem. Ezt már én is megtanultam a saját káromon.
Az már más kérdés hogy hőségriadóban el sem szabad indulni, ezt viszont egy gyakorlottab túrázónak tudnia kell. Vagy rengeteg vizet kell vinni, mert annál nincsen rosszabb mint mikor szomjas vagy és nincs víz, ezért én oláhtamás képletét szoktam alkalmazni induláskor, 10km-enként 1l. Vagy inkább több.
Egy 40 évvel ezelőtti történet jutott eszembe. Kéktúráztam Mátraházától Sirokig. A Hármashatár után találkoztam egy szakosztály kb. 10 turistájával, akik szintén Kéktúráztak és Sirokra igyekeztek.
Igen ám, de azon a napon rettentő kánikula volt, a csoport 2 tagját a rosszullét kerülgette, ezért a túravezetőjük úgy döntött (helyesen), hogy lemennek Recskre.
Nekem is elfogyott a kulacsban levő vizem, s bizony alig tudtam levánszorogni Sirokra.
Amikor leértem a vasútállomásra, rögtön a kerekes kút alá feküdtem és mutattam a vonatra várakozóknak, hogy tekerjék a kutat. Az ott levők körbe álltak és csodáltak, nem tudták mi bajom lehet. Aztán a hideg víz hatására "életre keltem", s éreztem, hogy a víz igen csak vas ízű, de akkor ott nekem nem számított. Örültem, hogy elértem a vonatot, mivel aznap már nem volt több vonat.
Ezzel csak azt kívánom mondani, hogy bizony érheti még a rutinos túrázókat is meglepetés.
"Például a Kinizsi 40-en olyan emberek indulnak el tömegével akik egy évben egyszer túráznak."
Ez biztos így van, de ők már eleve érdeklődést mutattak a K40 iránt, ami feltételez némi érdeklődést a természet(járás), a környezet iránt, megvan bennük az elszántság és a hit, hogy végig tudják járni, ezért indulnak neki.
Meg merem kockáztatni, hogy a magyarországi népesség 80-90%-a nem bírna végiggyalogolni 40 km-t, 60-70% 20-at sem.
Ezt csak azért írom, mert ugyebár az a hirdetett cél, hogy minél többen járják végig a Kéket. Akkor meg tényleg nem érthető, hogy a legdurvább +20-as és szintes szakaszokat miért is kell tovább nehezíteni.Igaz, az sem érthető, hogy a Kék szellemiségéhez hogy jön a vonattal teljesíthetőség ötlete...
Ha valaki kéktúrás jelvényt szeretne akkor azért szerintem muszáj tudnia menni 20km-t pár hegycsúccsal fűszerezve. Ez nem cél, ez alapfeltétel.
Ha nem tudja ne vágjon bele, mert akkor szenvedés lesz és nem élmény, márpedig a cél inkább ez utóbbi.
A Mátra mellett ott van a Bükk és az Aggteleki-karszt is, de akár a Bakonyban is szükség lehet erre. (értelmetlen kiszállni pár helyen)
De miről is beszélünk?
Egy tök átlagos képességű felnőtt embernek ez nem jelenthet gondot, de már egy 10 éven felüli gyereknek sem.
Például a Kinizsi 40-en olyan emberek indulnak el tömegével akik egy évben egyszer túráznak. Ezen a túrán. És általában teljesítik, kortól, nemtől függetlenül. Csak egy kis akaraterő kell hozzá. 38km, 1000m szint .
(Egyébként a pontosság kedvéért a Kékes-Sirok lefelé nincsen 1000m szint, 854m hivatalosan és 19.1km, egy Regéc-Makkoshotyka, Bélapátfalva-Bánkút, vagy egy Jósvafő-Bódvaszilas is van ilyen nehéz túra, és ezeket sem sok értelme van tördelni...)
Parádfürdőről mentem a csevicéig (egyszer elvittek autóval), onnan fel a nyeregbe (Domoszlói-kapu), majd irány Sirok.
A másik részt úgy teljesítettem, hogy a K+ jeleket követve (már ahol voltak) elmentem Recskig, itt is volt rendes ember, a tábortól elvitt teherautóval.
Soha többet nem megyek arra, a K+ nagyon nehezen járható.
Természetesen ismerem a kerülő utakat is, de erre még nem volt szükség.
Pár éve még nekem se okozott gondot, de most lefelé is már-már sok a távolság.
Mondhatja persze az MTSZ, hogy aki jelvényt akar, az legyen képes 22 kilométer menni közel 2.000 szinttel, de én nem hiszem, hogy ez a cél.
Félúton nincs szállás-lehetőség, vízvétel sem lehetséges.
Nagyon durva ez így is, a plusz csúcs nem hiszem, hogy bárkinek is hiányozna.
Na mindegy, a lényeg az, hogy lekerült a napirendről a többlet táv és szint.
Már nagyon viszketett a talpam egy jó kis kéktúrára, úgyhogy akármilyen viharokkal is ijesztgettek május 1-re, én nekiindultam a Cserhátnak. A logisztika kissé bonyolult volt a közlekedési lehetőségek miatt, ráadásul az alsó rakpart és a felső nagy része is már reggel le volt zárva, így Balassagyarmaton csak némi száguldozás árán sikerült elérnem a buszt. Elvitt Szécsénybe, ott átszálltam a Hollókő felé induló járatra, és 10 órára már az Ófalu köveit koptattam. Gyors pecsételés a Szabó kocsmában, a kinti asztalon egy fiatal aludt, előtte egy sörrel. Vajon még a tegnapi napot pihente, vagy már beesteledett neki? Március 15-én fejeztük be itt a túrát, hát azóta nem sokat haladtak a munkálatok, minden ugyanúgy fel van túrva. A várat is akkor megnéztük, így most egyenesen nekiindulhattam a Nógrádsipekre vezető útnak. Már a vár tövében azt nézegettem, vajon miből esik az eső, mikor felhő sincs az égen? Aztán leesett, hogy a hernyók miatt hallom, és sajnos később is végigkísért az utamon a kellemetlen tevékenységük, volt amelyik a nyakamban landolt, pfuj.. Az út nem volt vészes sárügyileg, az emelkedőn azért pihegtem rendesen, volt ezer fok, fülledtség, az apró legyek mindenáron a szemembe igyekeztek. Alig vártam hogy beérjek Nógrádsipekre a kocsmába, már tudtam azt is mit rendelek és milyen sorrendben :-) Erre zárva a Korona, és még a bélyegző sincs az ablakban, hiába a cetli és a nyíl. Azért leültem a teraszán, megettem a szendvicsemet és megittam a kávépótló energiaitalomat. A hátam mögött igencsak gyülekeztek a felhők, ezért megnéztem az időkép radartérképét is, nem mintha bármit tenni tudtam volna az eső ellen. De szerencsére a környéken nem esett, így bátran nekiindultam Cserhátsurány felé. Itt a jelzés kétszer is megtréfált, a jól járható földesútról bevitt a susnyásba, és így megspóroltam 10 métert, meg gyalogoltam föl-le 200-at, mire rájöttem merre kell menni :-). Még Hollókő után találkoztam egy-két turistával, ezen a részen már csak egy crossmotoros jött szembe. Szép volt az erdő. de nem túl sűrű, így itt a kukacok sem voltak olyan irritálóak, csak a dörgés lett egyre aggasztóbb. Végül arról az irtásról, amit Güszi említett a múltkor, megláttam hogy merre megy az eső, és akkor már tudtam hogy megúsztam, főleg mert nemsokára kibukkantam a szántóföld szélére és már láttam Cserhátsurányt is. A presszóval szemben ment a dínom-dánom majális, így a kávé után, mivel még egy órám volt a buszig ami visszavitt Balassagyarmatra, inkább a kis tó mellett üldögéltem egy padon. A presszó tényleg kulturált hely, a tulajdonos hölgy telefonbeszélgetéséből ítélve hamar helyreteszi aki nem rendesen viselkedik :-)
A busz Balassagyarmat felé nem győzte kerülgetni az úton pihenő munkát ünneplő embereket. Sajnos elugrani nem tudtak a busz elől, mert még a felállás sem ment :-)
A vége 22 km lett, kerek 6 óra alatt, kellemesen elfáradtam.
Annyira nem pontosan, mert 20mp-et kerekítettem fölfelé. A 9 órát gondoltam a középiskolások szintidejének! :) A második kérdésre nem tudok válaszolni, mert, bár tisztelem a gyalogkakukkokat, de mindent én sem tartok nyilván - sajna.
Az anyag a vonatozás mellett egyébként a Dédestapolcsány - Mályinka közötti "buszozásra" is utalást tesz.
Na de ne bánkódjunk, mert a Kevély-nyeregből lesz szép Kék barlangjelzésünk a Mackó-barlanghoz és Kék háromszögjelzésünk a Nagy-Kevélyre (persze fonódva a már meglévő Sárga illetve Piros sávjelzésekkel :-))))
Szandaváralján esik
Cserhátsurány