" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Valószínűleg 1-2 éves magoncokat árul. Nem a forrással lehet a baj, egyszerűen nagyon érzékenyek az ilyen korú növények. Ez az asimina egy eléggé új dolog, ezért ritka és drága, valamint nagy hátránya, hogy az első években borzasztóan lassan nő. Persze ha valakinek már van egy 8-10 éves fája, akkor aztán tényleg a világ legjobb gyümölcsének tűnik, amivel időnkénti öntözésen és a szüreten kívül nem kell semmit csinálni, de odáig is el kell jutni valahogy. Ezért is piszkálja a fantáziám annyira egy nagy fa beszerzésének lehetősége. Apropó, a küldeményemet megkaptad?
Igen, azt még meg is lehet érteni, ha valakinek valamilyen érdekeket védeni kell a kemény kritika ellenében, de jelen esetben még csak erről sincs szó. A szándékos rombolás pusztán úri passzióból valósul meg olyanok tollából, akik évek óta az összes kismillió példát, esettanulmányt, fényképet stb. folyamatosan nyomon követték. A hobbikertészeti "csak nekem legyen, senki másnak" mentalitás, vagy irigység még felhozható magyarázatnak talán, de akkor is nehezen érthető a jelenség. Nyílt, agresszív stílusban is lehet igaza az embernek, ez igaz, de nehéz is végig tökéletes brit stílusú udvariasnak maradni, ha egyesek odáig jutnak, hogy tulajdonképpen nincs is inverzió, kivit termeszteni azt meg ugye nem lehet, na de szaporítani azt viszont a létező legkönnyebb dolgok egyike. Szóval szürreális. Az egyik legszomorúbb dolog pedig az, hogy a többség észre sem veszi, mit művelnek.
Érdekes ez az oldal is és ahogy látom, itt is van ez a Luigi fajta, és itt is ír 2 méteres fákat, gyanítom, hogy ezt valaki nagyban csinálja ott. Az árlistája viszont ennek sem teljesen világos. Ötletes kifejezés viszont a "netradicné ovocie" ="nemhagyományos gyümölcsök". Néha mi nehezen találjuk ezekre a megfelelő szót, pedig ez a fosztóképzős kifejezés nagyon találó, minden pontosan benne van. (Sajnos nem beszélek szlovákul, néhány kifejezést értek csak, de ez akkor is megragadta a fantáziámat.)
Szia Hanga ! Szerintem se tördeld az ágait, várj még vele. Nálam már kezd látszani, hogy indul, de igazán most a virágbimbók dolgoznak, majd utána fognak a levelek. És amikor megindul a levél, az még nem zöld, hanem sötét barnás-bordós(tehát nem olyan látványos), majd később lesz zöld, ha majd kihajtott. Légy hozzá türelmes. Télen nem szokott elfagyni, az amerikaiak -31 C vagy ennél hidegebb fagytűrésről írnak ! Inkább a forró nyár lehet kritikusabb a kis fák számára . Remélem tudtam segíteni.
Hát az a pár szem, ami termett rajta, nem volt túl nagy. De mondom, adok még neki esélyt és nem is vagyok benne biztos, hogy valóban B. N. Nino fügéi biztosan be fognak válni, e topik számos régebbi tagja az élő találkozók során már megtapasztalhatta ezen fajták zamatát.
Bocs, de most a tavaszi szünetben folyamatosan kint vagyok és ritkán jutok a fórum olvasásához. Szóval amiket a szlovák úr leír az Asimina-ról, az helytállónak tűnik, így első olvasatra(az amerikai leírás 450gr-os max gyümölcsnagyságot ír, Danek úr 500gr-ig terjedőt mond, nekem 66 - 210 gr-ig terjedő méretűhöz volt eddig szerencsém. És meg kell mondanom, hogy a 20 dkg körüli gyümölcs is igen szép nagynak számít szerintem. 40-50dkg-os gyümölcsöt már elképzelni sem nagyon tudok és , hogy a fa azt meg is tartaná...bár úgy legyen !) Szóval, én nagyméretű konténeres/edényes/zsákos fát csak a vegetációs időszakban vennék, hogy látni lehessen a levélzetet, az életképességét a fának. 70-100 Euro körüli növényt szerintem látni kellene, különösen úgy, hogy nem ismerjük az eladót igazán, és kérdés, hogy hogyan lehet az esetleges reklamációs ügyet elintézni vele.(Bene Laci vett már egyszer Ausztriában ősszel olyan nagyobbacska Asiminát, melyről tavasszal derült ki, hogy gyökere se nagyon van, ezért nem csoda, hogy nem akart megindulni(és el is pusztult)) Azt gondolom, hogy jó ötlet lehet nagyobb fát venni, mert akkor remélhetőleg a növény már túl van azon a kritikus fiatalkoron, amikor a nyári kipusztulások időnként elő szoktak fordulni, melyeket már többen megtapasztaltunk, de az okát még nem látjuk tisztán(bár nagy növény ültetésével viszont nincs tapasztalatunk!!!). Az tény, hogy a helyben naggyá nőtt fa abszolút nem kényes sem a nyárra sem a télre(a szél kicsit megtépázza a leveleit, meg leveri a gyümölcsök egy részét, ennyi a negatívum).
Én az 1 éves magoncokat is igyekszem 20cm-nél mélyebb edénybe tenni(ha sikerül ilyet beszerezni), szóval igen mély edény lehet az ideális az 1 m körüli fának, de ha nem ilyen mélyben van, szerintem az sem végzetes dolog, akkor már feltehetőleg tekeredik a gyökér. Ha valakinek kevés a helye, akkor számára javasolható, az 1 fára való több fajta feloltása(vagy legalább 1 fajta és mellette maga alany meghagyása is). Célszerű kis ecsettel méhecskéset is játszani, mert a méheket nem igen érdeklik az érett marhahús színű és nem túl illatos virágok. Időnként legyeket, hangyákat és néha bogarakat láttam rajtuk. A virágbimbók csak olyan mértékben fejlődnek ki őszre, mint pl az őszibracknál, csak látni lehet, hogy ebből virág lesz, de az igazi nagy bimbó fejlődés csak most zajlik. Szóval nem olyan mértékű virágbimbó kifejlődésről van szó, mint pl a japán naspolya esetében(az sajnos rendre meg is fagy). Üdv : Béla
Igyekszem türelmes lenni, csak nehezen megy :) A mézbogyó sikertörténet nálunk is, kutya baja és tele van bimbóval. A paw-paw normálisan mikor rügyezik? Szeretném már biztosan tudni, hogy elfagyott, vagy megmaradt. Olyan kicsi, hogy nem akarom feleslegesen tördelni az ágát. A gránátalmám például alulról hajt, nem fagyott ki teljesen. Pedig igen vacakul nézett ki, csúnyán meg volt feketedve. Igaz nagyon fiatal volt a növény, rosszul is volt takarva, mégis életképes. Talán akkor a paw-paw-nak is ki kellett bírnia, nem?
Csak türelem.Az én Pawpaw-om tavaly ilyen volt/6éves/elöször hozott virágot de elrugta.Idén már most láthatóak a bimbó kezdemények ,nagyon sok.Remélem lesz kostolás először.Az erős fagy meg sem kottyant neki.A jobb kötés miatt fejlődik még 3 darab 15-20cm-es konténeres növényem. Különben a rettenetem ellenére a fagy nem okozott semmi kárt az említett növényen kívül a Jujubák olyanok mint ilyenkor kell lenniük,a többféle termő diospyros kakik ha- sonlóan.A szörös kivim rügyezik,a mini kivik kislevél állapotuak.A fügémnél tapasztalok részleges ágvég elhalásokat de ezek akkorák,hogy észre sem vehető lesz nyárra.Lehet egy kicsit kisebb lesz a termés,de már ugysem tudtuk a feleségemmel tavaly mit kezdeni velük.A kamcsatkai mézbogyó leveles és virágos és tegnap a nagy fehér Magnoliám is virágba borult.Az olyanról,hogy a Ponciruson látni a virágkezdeményeket már nem is beszélek.Ugy hogy optimistán.
Én tőle vettem tavaly. Fajtajelölés nem volt és a növényke max. 20cm volt. Előző évben a tesómnak vettünk tőle hasonló paraméterekkel. Az most már legalább 3 éves de a 40cm-t biztosan nem haladja meg. Múlt héten láttam, akkor még nagyon kétséges volt, hogy egyáltalán a telet túlélte-e. Nem nagyon vagyok elragadtatva, mert a két növény az ország két különböző felében van és mégis úgy tűnik egyikkel sem törünk babérokra.
Osztom ezt a véleményedet, sokszor bizony jóval nagyobb gondossággal jár el egy elhivatott növénykedvelő, mint egy profinak mondott cég. Azzal együtt a német oldalon olvastam valahol, hogy a gyökérzete miatt mély konténerekben szállítják...
Ugyanilyen érthetetlen vitát folytattam egy másik fórumban, ahol kétmillió példa, leírás, esettanulmány, fénykép után is képesek úgy nekem esni, mint egy bűnözőnek. Értem én, hogy védeni kell az érdekeket, és elég kemény kritikát gyakorlunk az adott szakmákra, na de mint amatőrök, össze kellene fogni, ha már az érintett szakmák nincsenek a helyzet magaslatán, és hibát hibára halmoznak, és ennek a társadalom is issza a levét, akkor alulról építkezve nekünk, amatőröknek kellene segíteni. Az hogy milyen módon, milyen stílusban, majdnem hogy tökmindegy...elvileg! Kedves stílusban is lehet anyázni, és nyílt, agresszív stílusban is lehet igaza az embernek. Főleg, hogy előbb ki kell borítani a bilit, hogy felfigyeljenek a témára.
Miért issza ezeknek a tévedéseknek az ország, a társadalom a levét? Mert ha az 1980-as évek elején (klimatológiailag, kertészetileg, gyümölcstermesztésileg) hozzáértő emberek lettek volna azok, akik elbarmolták a kivihonosítási kísérletet, akkor most többszáz hektár kiviültetvény lenne az országban, ami munkalehetőséget adna rengeteg embernek. És ha sikerült volna a kivi, akkor ennek sok egyéb hozadéka lett volna. Ugyanis az olaszok is a 70-es 80-as években kezdték el, de legalábbis nem sokkal korábban, és azóta a világ egyik legnagyobb kivitermesztő országa lett. És megfelelő pozíciókban Magyarországon ugyanúgy lehetne kivit termeszteni, mint Olaszországban. Akár jobban is. Ha megfelelő pozícióba került volna az 1980-as évek eleji ültetvény, ha megfelelően értékelték volna az 1985-ös tél következményeit, ha megfelelően ismerték volna a klímát, illetve a kivit, akkor sikerült volna, és nem azon vitáznánk, hogy a kivi termeszthető-e Magyarországon vagy sem, hanem azon, hogy kinek van több kivitöve, és északkeleten tövenként 5 mázsát vagy 3 mázsát vagy 8 mázsát terem-e a kivi. Hihetetlen!
Persze a hobbikertészeti elvekkel ez szemben áll, mivel a hobbikertészek akkor boldogok, ha az egész városban nekik van egyedül kivijük, és a legközelebbi példány legalább 1000 km-re van. Így kihúzott mellel mehet az utcán az illető, hogy neki bezzeg van kivije. A szomszéd meg pukkadjon meg, hogy neki nincs. A hobbikertészeknek nem érdekük, hogy a fél falunak kivije lehessen. Ha az olaszok így álltak volna hozzá, hogy Olaszországban nem lehet kivit termeszteni, mert 1985-ben Firenzében -23,2 fok volt, Piacenzában pedig -22 fok volt, vagy az idén a még vegetációban lévő kivik decemberben esetleg sérültek, és hobbikertész módjára álltak volna hozzá, soha nem lenne Olaszország a világ egyik legnagyobb kivitermesztő országa.
És ez csak egy példa, de ebből kiindulva a többi dologban is így áll Magyarország, ezért tartunk ott, ahol tartunk!
Köszönöm.Látom,hogy pawpaw ügyben van mozgolódás.Ha már Szlovákia,akkor hadd ajánljam ezt a faiskolát:http://www.klivia.com/netradicne-ovocie/cennik-netradicne-ovocie ,ezt az oldalt bemásolva a délszaki gyümölcsök árlistája jön be, paw is van meg egyebek is.Pozsonyban van ,talán érdemes itt is nézelődni...én innen szeretnék majd körtéket szerezni.
Summa- summárum -ha kapok a-pofámra érte -kinek van termő asiminája ? Tudtommal Zotya papának ----Bene Lacibának?Még soha nem kóstoltam ----szégyen lenne szakács létemre enélkül az ízorgia nélkül --na most hogyan tovább ?Haha ez a kész átverés nem kimúlni - tovább dolgozni? Fárasztó vagyok mi? Jut eszembe Nino mi a helyzet a Kuro Kakikkal
Köszönöm, Terebess oldalát már sokszor néztem, olasz és német oldalakról is sikerült egy kevéske információt összeszednem. Nálam sajnos legfeljebb a ház északi fala mellé lehetne ültetni (ami árnyékos is), feltételezem, hogy ez nem jó megoldás.
A következő a helyzet: láttam két fát ilyen 2 métert meghaladó méretben, viszonylag nagy, széles, bár nem kifejezetten mély zsákvászonban voltak. Úgy láttam, jól fejlődtek, valószínűleg ebben nevelték fel őket és nem a földből rángatták ki. Az óvatosság viszont mindenképpen fontos, mert köztudott, hogy a pawpaw gyökerei nagyon érzékenyek, nekem is pusztult ki egy fiatal példány. A nyilvánosság előtt kérdezem most Százados Bélát, hogy ha olvassa, mi a véleménye erről? Én a magam részéről arra gondoltam, hogy a kétméteres fákból egy példányt vennék, ezzel kevesebbet kockáztatva és amíg hozzá nem nőnek a kisebbek, mondjuk az egy méteresek, addig kérnék valakitől idegen pollent és mesterségesen poroznám. Azért az szól a nagyobb fák mellett, hogy valóban elég sokára termő növényfajról van szó, mi pedig sokan türelmetlenek vagyunk.
Igen, a "fajta" kifejezés arra utal, hogy kiválasztanak egy kedvezőnek ítélt tulajdonságú magonc példányt a sok közül és abból "csinálnak egy fajtát", vagyis vegetatív úton (oltással, dugványozással, mikroszaporítással) továbbszaporítják. Így ugyanaz a fajta általában ugyanazt a genetikai állományt jelenti. Az idegenporzás azt jelenti, hogy két különböző genetikai állományú, de esetünkben azonos FAJHOZ tartozó egyedek porozzák egymást. Tehát akár egy fa, vagy különböző fák magoncai. Két ugyanolyan FAJTÁJÚ gyümölcsfa oltvány, tehát pl. két 'Overleese' fajtájú asimina oltvány esetében csak önporzásról lehet szó, még ha vizuálisan két különálló fáról is beszélünk, hiszen ugyanarról a fáról oltottuk mindkettőt.
Igen, mindenhol azt írják, hogy a pawpaw keresztporzással terem csak biztosan. A 'Prima1214' és a 'Sunflower' fajtáról egyesek állítják, hogy aránylag biztosan terem egymagában is, de én ebben sem lennék olyan biztos. Ahol ezt esetleg megfigyelhették, ott nem lennék olyan biztos, hogy közel s távol nem volt jelen a levegőben más asimináról származó pollen.
Egyébként annak ellenére, hogy nem nagyon kutatták még a több száz, vagy inkább ezres nagyságrendű kultúrváltozatok hátterét, óriási eltérések vannak. Sajnos fagytűrés szempontjából nem ismert az adriai fajtakörön belül olyan, ami -17 -18 foknál többet bírna. Mármint a föld fölötti részei, a föld alól totális fagyás után is mindig kihajt. De lassú növésű és hosszabb-rövidebb érési idejű fajták is vannak. Mindenképp ajánlom az alábbi oldalt a fajták szempontjából, bár inkább csak képek vannak és francia, meg angol nyelvű leírások, de érdekes, még ha a magyar nyelvű általános leírásban van is némi pontatlanság: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/fuge.html Az is megoldás, ha szorosan a fűtött ház fala mellett próbálsz fügét nevelni, ezzel kihasználva a saját kis különbejáratú "városi hősziget"-edet. A fenti oldal alján részletezett váltómetszéses művelés is kipróbálható olyan pontokon, ahol máshogy nem sok remény lenne a termésre.
Igen, jól látszik, hogy egy hozzánk hasonlóan lelkes amatőrről van szó és ezért is mondtam, hogy némi bizalmat szívesen megelőlegeznék. Lehet, hogy egy profi céggel még rosszabbul is járnánk. Látszik a lelkesedés és a magyarra fordításból pedig az, hogy szívesen veszik az érdeklődésünket.
Bár az még a kutatóknak is feladná a leckét, hogy a hibát inkább a szellemieknél, vagy a "jellemieknél" keressék. A féktelen rombolási késztetés mindenesetre feltétlenül aberrációra vall.
Azért lehet, hogy az amerikaiaknál feltételezhetünk néminemű szakmai szempontokat is figyelembe vevő állomástelepítési gyakorlatot, amiről mi szakmai szinten jelenleg nem is álmodhatunk és igyekeznek a térség karakterisztikáját nézve viszonylag átlagos állomásokat telepíteni. De mivel úgy tűnik, hogy ez az olaszoknál is hagy némi kívánnivalót maga után, ezért miért pont az amerikaiak lennének a pozitív kivétel? Ha mégis lenne ilyen koncepció, úgy gondolkozhattak úgy is, hogy kikalkulálják, az inverzió szempontjából adott minőségű tereppontok a nagyobb tájegység hányad részét alkotják és ez alapján próbálnak meghatározni átlagosnak mondható tereppontokat, ahová aztán állomást telepítenek. Egy kontinensnyi ország esetében azért a fentieket figyelembe véve talán lenne értelme az ilyen térképeknek, a jelmagyarázatban megcsillagozva, hogy a terepviszonyoktól és a hőszennyezettségtől függően egy adott topográfiai pont a jelzettől akár 3-4 zónával is eltérhet fölfelé, vagy lefelé. Az USA-ban valóban számít az óceánoktól való távolság is, valamint óriási lapos síkságaik is vannak, ahol valami hozzávetőleges támpontot azért lehet adni. A kiindulási elv, miszerint az abszolút téli minimumok fontosak a növények szempontjából, mégpedig az évenkénti absz. minimumok sokévi átlaga és nem az egyetlen egyszer előforduló abszolút minimum, viszont alapvetően helyes, ez jól láthatóan hiányzik a közgondolkodásból, még az Avala-Belgrád IC-vel Szegedre megérkező fügét vizionáló Professzor Úr fejéből is.
Azt illetően viszont ne nagyon legyenek illúzióid, hogy bizonyos körökben akkor is demonstrálva lesznek elfagyott kivik, ha esetleg újra a 2007-es enyhe telet élnénk meg. :)))
Tényleg olyan apró a gyümölcse ? Azt olvastam, kb. 50-60 grammosak. Ninovarga már volt olyan kedves és ajánlott a sajátjából , élni is fogok a lehetőséggel, ha lehet . Fügéből nem lehet eleget enni :)
A 'Brogiotto nero' vastag héjú, az biztos, nekem tavaly termett először amit ilyen néven vásároltam, de elképzelhető, hogy nem is az, mert világosabb héjú. Megvárom vele az idei évet mindenképpen és azután alkotok róla globálisabb véleményt. Ninovarga fügéi közül viszont szerintem pont olyanok, amilyenre vágysz, a fekete héjú és a pogácsa alakú, fekete héjú fajta. Sötétpiros a gyümölcshús és valóban nekem ezek tűnnek a legfinomabbnak.
