Az a gyanúm, hogy kis feleségem megcsal. Mit tegyek, hogy bebizonyosodjon a dolog vagy hogy eloszlassam a gyanút magamban? Figyeltessem, keresgéljek a táskájában? Ti mit tettetek hasonló esetben?
szerintem ahogy edig kiderült a jogi részét nem kell beumtatnod nekem:)
az erkölcsről meg más a felfogásunk, ahogy eddigi csevegésünk elnézem....
akkor maradjunk a szimpla gyakorlatnál: egyetlen olyan büntetőügyről sem hallottam még, ahol a telefonba belekukkantás miatt levéltitok/magántitok megsértése miatt indult volna eljárás, és a bíróság végül a megcsaltat ítélte volna el...
egész egyszerűen emberi tulajdonság: mindenki ember, és érez valahogy, és kíváncsi lennék, mit szólna a bíró, ha egyszer egy ilyen ügy kerülne elé:))
és nem győtöm hangsúlyozni: régen rossz már akkor, ha vmit csak a büntetőjog tud szabályozni, ugyanis az életét senki sem úgy éli, hogy mit szabad, és mit tilos a BTk. szerint. ez még akkor is igaz, amikor a kettő az esetek többségében talákozik...
most akkor mi essünk neked, mert te is bevallottan korábban csúsztattál oda pénzt, amikor gyorshajtottál és elkaptak?? (ez amúgy vesztegetés bűntette, igen sokat lehet érte ülni.....)
vissza is fordíthatjuk: ha a megcsalt észerveszi, hogy kutakodik utána a másik, és
a) ős is bele-belenéz a telójába
b) elveri, mert rajtakapja (a garázdaság egyébként lakásban nem, csak nyilvános helyen lehet)
c) eltöri a karját is
d) felindultságban megöli, mert olyannyira felháborodik a másik "erkölcstelen" magatartásána, hogy nem tudja fékezni az indulatait?
amúgy ha az erkölcsöt feszegetjük továbbra is (mint ahogy arra korábban is céloztam, csak válasz nélkül hagytad ügyesen, hogy kissé öntörvényűen és zavarosan használod ezt a kategóriát), a saját szempontom nem számít erkölcstelennek, ha utánanézek a gyanú esetén a másiknak, mert én csak jót akarok magamnak, és magunknak is, tehát ez szerintem nem erkölcstelen (analógia a te felfogásodra)..
ha amásik pedig emiatt feljelent, állok az eljárás elébe, és vállalom a következményeit a tetteimnek, nem úgy, mint a másik szintén erkölcsös (és büntetőjogilag feddhetelen) megcsaló fél!:))
Rájössz, hogy perverz vagy. Ez nem nagy része az életednek, de jó lenne időnként kiélni a vágyaid. Elmondod a párodnak, aki elzárkózik ezek elől. De szereted a párod, szereted a gyerekeid, a közös barátaitokat, a főztjét....
Ezért időnként meglehetős titokban elmész, és valakivel kiéled ezen vágyaid. Az a valaki egy kis butuska lány, aki perverz, de ezen felül kevés pozitív tulajdonsága van, nem tudnád integrálni az életedbe.
Célszerűnek tartanád ebben az esetben a párod felvilágosítani, hogy bizony némi kis perverzióért mindent felrúgnál amit szeretsz az életedben, esetleg őrlődnél a vágyaid és a szeretteid közt, vagy titokban folytatnád viszonyod a kis butus de perverz szexpartnereddel?
Nem válaszoltál, hogy meddig megengedett a bűncselekmény elkövetése :)))))
Megfogtalak volna?
Nem teszel esküt házasságkötéskor, hanem kijelented az anyakönyvvezető előtt, hogy a másikkal házasságot kötsz.
Az egyházi bohóckodásnak nincs jogi relevanciája, de pl én nem voltam hajlandó részt venni egyházi esküvőn, mert ott ki kellett volna jelenteni hogy a születendő gyereket az egyháznak megfelelő vallásra nevelem. Amit nem tennék, mert nem szeretném, ha pl hitetleneket égetne máglyán :))))))
amennyire én ismerem a jogi szabályozást, az offshore tövényességéről, jogi szbályozásáról/szabályozatlanságáról világszerte erősen megoszlanak a vélemyének, és talán nem véletlenül törekednek a visszaszorítására......
nem is az okról beszélek én sem, hanem a másik semmibevételéről, ha úgy jobban tetszik megalázásáról.....
ugyanis nincs annyi tisztesség a másikban, hogy megmondja neki, hogy veled ez és ez nem jó, viszont találtam valamit, akivel igenis jó. és ha már nem aksrod felrúgni a meglevő kapcsolatot, akkor talán nem máshoz kéne futni, hanem a jelenlegi párral leülni, és megbeszélni vele, hogy mi nem jó, és hogyan lehet ezen változtatni.
nem szeretem ha azzal takarózik valaki, hogy mert a másik nem nyújtott neki eleget, ezért volt rá szükség.... nem, akkor sincs rá szükség, ha a másik nem nyújt eleget, le kell ülni, elmondani neki, aztán ha nem sikerül megoldani, elválhatnak az utak egy mástól...
a kapcsolatban így az egyik fél megkapja az otthoni biztonságot is, meg a kalandok izgalmát is, miközben a másik azt sem érdemli meg, hogy tisztában legyen a helyzettel???
Például az autós szabálytalanságoknál a megvesztegetés kísérlete helyett már jópár éve elismerem a hibámat az igazoltató szervnek, aki meglepetésében általában elenged. Amúgy ez anyagilag is jobban megéri összességében, mint a zsebbe adott ötezresek.
Adót törvényesen spórolok, offshore segítséggel, ami nem adócsalás, hanem adóoptimalizálás.
Zsebbe nem kapok pénzt, és nem is adok. Orvosnak, rendőrnek, szerelőnek.
a szabadsággal és joggal élni kell, nem pedig visszaélni.
a megcsaló sztem visszaél vele, ezek mögé bújik.
amúgy a hűtlenség válóok a legtöbb polgári bíróság előtt, tehát a válasz: igen. házasságban igen, mert ha az elején nem úgy egyeztek meg, hogy mindenki megy a sajátja után akkor a hűség a párkapcsolat alapja, és ebből fakad a bizalom, hogy a másik nem vág át.
amúgy házasságkötéskor teszel esküt (anyakönyvezető+templom), plusz a társadalmi elvárások is a hűséget helyezik magasabb szintre.
szinte minden jognak (kivéve az élethez való jogot, de szélsőséges esetekben még annak is pl: euthanázia, abortusz) van korlátja, bármilyen hihetelen is.
a vmihez való jog nem azt jelenti, hogy nekem mindenhez van, a másiknak semmihez nincs.
Bármennyire is hihetetlen, a megcsalók nem minden esetben a megcsalt miatt követik el a megcsalást.
Felesleges nagy feneket keríteni a dolognak, az ember jól érzi magát valakivel, valakikkel, szerintem ez nem bűn. Azért, mert én jól mertem érezni magam, nem érzem azt, hogy bűnös lennék, és fel kellene rúgni közös életem a párommal. Egy szimpla együtt töltött délután miatt nem hiszem hogy célszerű lenne kilépni a kapcsolatomból....
Valójában a legtöbb ember, akivel szexuális kapcsolatom volt valószínűleg rosszabb választás lenne együttélésre, mint azok, akikkel együtt is éltem.
Nem az erkölcsi szabályok meglétét vitatom, hanem az univerzalitásukat hiszen emberek tömegei élnek úgy, hogy egyes dolgokat amiket a többség erkölcsösnek tart, ők erkölcstelennek. Vagy fordítva.
RAMBO: ez tényleg nem büntetőjogi kategória, hála az égnek. ilyennel csak az usákoknál lehetne vkire büntetést kiszabatni szélsőséges esetben, az angolszász jogrendszer sajátosságai miatt. de ott sem általános, szerencsére:))
a tényállásnak a jogtalan haszonszerzés is eleme, anélkül nem teljes, és nincs csalás sem, és ezen bukna az agész. nem azért csal, mert jogtalanul akar haszonhoz jutni, hanem mert jól esik neki.
Azt hittem az nem számít; vagy az erkölcsi bűnök összevethetők, a törvényekben meghatározott bűnök szintúgy összevethetők, csak az erkölcsi és nem erkölcsi bűnök nem hasonlítgathaók egymáshoz?
Kíváncsi lennék, vajon az, aki ilyen vehemenciával áll ki a törvényesség mellett, vajon ugyanilyen szenvedéllyel áll a kérdéskörhöz akkor is, amikor mondjuk lehetősége van megúszni egy gyorshajtást vagy sikerülhet egy kis adót megspórolni, esetleg zsebbe kap pénzt...:))
egyébként lehet, hogy lesüllyedek egy bizonyos szint alá, de semmiképpen nem a másiké alá (márha van egyátalán mérce. bár te az erkölcsi szabályok meglétét is vitatod, tehát értelmezhetetlen az ő erkölcsi szinjte alá süllyedés, hisz nemrég fejtetted ki, hogy ő erkölcsi szempontból nem sért szabályokat, mert a saját erkölcséhez igazodik, ami szerint a megcsalás nem bűn, mert neki jó. tehát ha ő nem bűnös, én sem lehetek az:))
itt nem a szabályokról van szó, meg szintekről, hanem arról, hogy valaki, akiben megbízik az ember, annyira nem becsüli a másik emberi méltóságát (ha a szabályozáson lovagolunk, akkor megsérti a másik emberi méltóságát), hogy eléálljon, és a szemébe mondja, hogy hagyjuk ezt egymással, találtam jobbat. onnantól nem kell bújkálni neki sem, a másik pedig nem akarja tudni, hogy ki hívogatja. mert elválnak útjaik....
és ez a szomorú, hogy a megcsaló nem képes odaállni a másik elé, aki megbizik/ott benne, és a szemébe mondani, hanem hazudik, alakoskodik, stb.....
Szélsőséges példát hoztam, azért a torokelvágás. Toleránsak és megértőek vagytok a megcsalt jogsértő magatartásával szemben.
A tolerancia határait keresem.
a, levéltitok megsértése b, garázdaság (elveri a megcsalt a megcsalót) c, Súlyos testi sértés (karját is eltöri) d, emberölés
Ha megengedjük, hogy átlépje a büntetőjog határát a megcsalt, akkor hol is állítjuk meg? Mi az, amire már ti is azt mondjátok, hogy ejnye, ezt már nem kellett volna. És mi az a szabályrendszer, amiben ki lehet igazodni. Ki az aki eldönti, hogy a levéltitok még mehet, mert az erkölcsös, de a torokelvágás azért már egy kicsit durva.....
Az erkölcs és a jog az két kölön pálya, hiszen a jog egy viszonylagosan egzakt tudomány, az erkölcs meg messze nem állandó, egész mást lát erkölcsösnek a megcsalás témakörében egy bigott katolikus és egy nyitott házasságban élő. A jog viszont mindannyiunkra vonatkozik.
hagyjuk már ezt, jó? mármint, hogy minden személyes adat. ugyanis ezzel (is) lehet a legjobban visszaélni, pl a vlaódi bűnözők oldaláról. ők azok, akik csak akkor kezdik alkalmazni a jogot, amikor lebuknbak, és onnantól az ő érdekeiket kell védeni. az, hogy előtte más emberek jogait sértették, onnantól kezdve gyorsan feledéásbe merül...
minden ember szabadsága, joga addig terjed, amíg nem sérti más ember szabadságát, jogát.
a hűtlen házastárs megsérti az én biztonságos, nyugodt, kiszámítható élethez való jogaim (és esetleg a gyermekeimét is) merően önző szempontokból, hogy semmi sem számít, csak neki legyen jó, akkor én miért nem deríthetem ki, hogy hol merre jár??
én baromira ügyelek ám a személyes adataimra, de azért túlzásokba ne essünk!!
akkor már magához az arcképhez fűződő személyes jogaid is sérülnek, ha meglátlak??? mert az csak hozzád tartozik ám! akkor vagy nem szabad kimozdulnod, vagy ki kell tolni a szemét annak aki meglátott (ha már a torokelvágásos módszertant követjük....)
és igen, törvényes eszközökkel gyűjthet rólad adatokat: hány órakor, milyen nemű emberre, hol találkoztál, fényképet készíthet, stb... erre megvannak a szabályok, és utána igenis felhasználhatók az adatok.
a személyes adataimra én baromira vigyázok ám, de azért ezek eszembe sem jutnának. főleg, ha én lennék a megcsaló, és bebuknám a dolgot, akkor nem ám olyan irányban kezdenék elmenni, hogy a másik vajon milyen jogomat sértve jött rá erre!
igazából még mindig elbeszélünk egymás mellett, és azért, mert te ezt a kérdést mindenáron le akarod vinni a szabályozottság területére. az életnek nem lehet minden szeletét leszabályozni. mert akkor az nem élet.
tetszik vagy sem, az erkölcs, a hagyományok, a jog, a szokások: ezek mind együtt határozzák meg az életünket. egyik nélkül sem zajlna rendesen, illetve ha kizárólag csak az egyik szabályozná.
ombudsmani állásfoglalás: erről pedig mind tudjuk, hogy kevesebbet ér, mint a papír, amire nyomják (az esetek többségében legalábbis).
Ha együtt lakom valakivel - mindegy hogy melyikünk lakásában, akkor mindketten megtakarítjuk a rezsi felét. Az, hogy a megcsaló kevesebbet fizet, az nem kár a megcsalt oldalán.
ugye ott a jogszabályban az "és ezzel KÁRT okoz"
Arra gondolsz netán, hogy ha a megcsalás után a másikat ki kell rúgni, akkor a kirúgott fél már nem járul hozzá a háztartás költségeihez, és így a lakásban maradó többet kell hogy fizessen? Pereljük be elmaradt haszonért a csalfa és kirúgott embert? :)))))))
valaki épp hazudik nekem, odatettem a szivemet e tenyeribe ő meg sutba vágja, és ráadásul olyan szemtelenül, hogy mgé gyanút is fogok, /legalább lenne ügyes szélhámos :)/ és ha én merészelek erre rájönni akkor az erkölcsi nívója alá süllyedtem?
haha:)))))
viszont te nagyon félsz, hogy kimotozzák a zsebed, telefonod, hiváslistád, emileidet?
még mostanáig nem sikerült megértenem, hogy miért mindig a torokelvágáshoz érsz a mondandód végén??
(ezzel kapcsolatban is leírtam már a véleményem, ha te az erkölcs és a jog szabályait nem tartod összemérhetőnek, akkor úgyanúgy a levéltitok megsértését és az emberölés kísérletét sem lehet összemérni. ráadásul ez utóbbiak esetén teljesen más a jogi tárgya a szabályozásnak. igaz, mindkettőt a büntetőjog szabályozza, de a levéltitok kapcsán azért vannak polgári jogi szabályok is)
Figyelj, ha érvelsz, azzal semmi bajom. De ha minősíteni kezdesz (pl. "Cicabogár") akkor az azt jelenti, hogy elfogytak az érveid. Kérlek ezt ne tedd.
Tévedésben tartod: igen, mert megpróbálod elhitetni vele annak ellenkezőjét, mint ami a valóság. Téged nem mentesít, ha ő nem hülye, és gyanakodni kezd. Mint ahogy betörést követsz el akkor is, ha rajtakapnak, meg akkor is ha nem. Te attól még betörő vagy.
Matek: ha REZSI = 1 és ha együtt laktok akkor REZSI(fejenként) = 1/2 akkor pont 1/2 résszel jár jobban, mintha egyedül lakna. Mit nem értesz ezen? Anyagi előnye van abból, hogy együtt lakik valakivel.
A nem munkajoggal foglalkozó törvényekben nem szokták a munkáltatót nevesíteni. A telefonos híváslistám az enyém, senkinek semmi köze hozzá. A jog szerint.
Nagyon örülök, hogy most akkor jogilag teljesen képben lehetek. Mindazonáltal ha a velem élő, elkezdi a telefonját behurcolni a WC-be ha SMS-e jön, elkezd hirtelen hetente négyszer biliárdozni járni, havonta kétszer hétvégére esik a dédmami gondozása, ha a telefonban nincsen senki, ha én veszem fel, ő viszont mindig tud bezsélgetni a "barátnőjével" és már hat és fél és nem hajlandó kefélni velem, de sosem mulasztja el elmondani, hogy mennyire imád, akkor lehet, hogy a bennem felmerülő gyanú olyan jellemtelen, ócska, megvetendő - sőt lecsukandó(!) - alakká válok, hogy egyszer a szemem sarkából csak odapillantok a telefonjára, amikor fürdik.
Majd legfeljebb elmegyek meggyónni és elviselem, ha itt erre az indexen azt írja valaki, hogy szemét egy alak vagyok.
De pl az, hogy az egyik szülő meg akarja keresztelni a gyereket, a másik meg nem, és a keresztelni akaró titokban viszi el keresztelőre - az már gyakran előforduló dolog.
A munkáját figyelheted, illetve szabályozhatod a számítógép-használatát oly módon, hogy deklarálod a csak munka-célú használatot, ezt tudatod a munkavállalókkal. Így belenézhetsz az adatforgalmába.
Különben nem. A telefontársaság pedig csao olyan részletes számlát ad, amelyiken az utolsó szám hiányzik, a hívott azonosíthatatlansága miatt.
Ne engem szidj, nem én írom a jogszabályokat.
Az adatvédelmi ombudsman oldalán olvashatsz erről többet.
Vegyük azt az esetet, ahol a pár egyik, ateista tagja (A) menne szvingerklubba, a másik meg (B) hetente 5x templomba, imádkozni.
A mint meggyőződéses materialista nem szeretné, hogy B a vallás mételyével mérgezze magát. B nem szeretné, hogy A deviáns szexuális magatartást tanúsítson.
Ezen elvárásaikat ki is fejtik egymásnak. Aztán A titokban szvingerklubba megy, B pedig hajnalonként templomba megy.
Melyikük magatartása az erkölcstelen?
Nemcsak a jog, az erkölcs sem tudja szabályozni a világot. Legalábbis ezt a mai színes-szabad-érdekeset semmiképpen.
