Nem emlékszem rá, hogy milyen vonatkozásba írtam amit nekem tulajdonítasz. Ha szóba került itt a topikban az "anyag üressége" részemről az biztos, hogy arra a térre vonatkozott ami az elemi részecskék, a szubatomi részecskék között van. Illetve a makrovilágban a bolygóközi tér. a galaktikus tér, illetve akár a multivezumok közötti térre vonatkozhatott. Ami ugye azért nem azonos a buddhista ürességgel.
Elolvastad a két link alatt felelhető írást? Ha netán nem, akkor ajánlanám. Habár, Tarr Dánielt olvasni nekem eléggé nehéz. A buddhista minilexikon viszont "könnyű" olvasmány. Bárki számára érthetően fogalmaz.
Egyszer írtad hogy a Buddhista üresség nem azonos az anyag ürességével.....,...mindig is úgy éreztem hogy azonos,...nézd az egyik az anyagra vonatkozik, a másik az elmére.
Mert minden dharma az univerzumban.
"Magasanról lenézett, észrevett csupán öt halmot, és látta, hogy saját ön-valójukban üresek."
"Ugyanez igaz az érzésekre, észleletekre, ösztönökre, és a tudatosságra."
Nekem a vágy azt jelenti (és szerintem sokan itt értik félre a tant), hogy:
- de jó lenne csinálni egy madáretetőt.
- csak nincs rá idő, pénz, tehetség... bla bla bla
Negatív gondolkodás, a céllal (VAGYOK, ugyebár nincs idő, változom) - ami esetünkben a madáretető elkészülte- szemben ott az ego, a hamis VAGYOK, a keresztény tanban a sátán ami azt jelenti ellentét, tagadó nem pedig valami szörnyeteg bár így is felfoghatjuk a negatív gondolkodást hiszen szenvedést okoz.
A cél számomra azt jelenti:
Csinálni egy madáretetőt. (attól tartok egyesek azt gondolják ez vágy)
A cselekedet: megcsinálom. És utána örömmel tölt el, hogy megcsináltam.
Azzá lettem amivé akartam (ha lineárisnak tekintem az időt) ha pedig nem akkor VAGYOK AKI VAGYOK (ami azt jelenti állandóan változó folyamat vagyok, aki örökkévaló).
Szóval nekem kicsit keresztényesek a fogalmaim, de már látom a buddhizmus is ugyanzt akarja elmondani.
Abban igazad van, hogy igazából nem kell kigondolnom, csak egyből csinálnom. Akkor nincs külön cél, nincs külön cselekvő, nincs külön cselekedet, hanem folyamat van, ami EGY. Vagy VAN.
Ha megfogalmaztam a célt véghez viszem a cselekvés én mint cselekvő. (csak nálad ezek a fogalmak le vannak tagadva)
Azt, hogy te a VAGYOK-ot VAN-nak mondod nekem furcsa, személytelen. Mondjuk a buddhizmus így is tekinti a Teljességet.
Nekem inkább a VAGYOK elnevezés szimpatikus, az valahogy barátságosabb, melegebb, de ugyanúgy Teljesség.
A céltalanságot nem értettem nálad. Ami ahogy az írásodból kiderül szerencsére csak nem különálló a cselekvő és cselekvéstől, nem bontod fel a folyamatot.
Mert köznapi értelemben a céltalanság egész mást jelent, valami sivár életet.
Szóval a lényeg, hogy a vágy nem keverendő össze a céllal. Az egyik negatív a másik pozitiv gondolkodás, hozzállás.
Senki nem megy sehova, mindig az EGY van jelen.
Megszabadulni a negatív gondolkodástól kell, a félelemtől, hogy egyszer majd nem leszek. Nincs hova menni, csak élni lehet.
És miért ne legyen örömteli, barátságos?
Na igen, itt volt a kutya elásva: cél (o), céltalan (-), céltudatos (+)
Persze csak nálam, mások úgy tűnik máshogy használják.
Szóval ha azt mondod céltalan, már el is mentünk egymás mellett, de majd oda figyelek.
Hmm, igen a vágy = céltalan nálam. Nálad meg cél = , ezért mondod, hogy céltalan.
Cérna-ormánya s nagy feje mögött szinte nyak nélkül nőtt, gömbölyödött, dagadt égnek az óriási hát, s a kövér has alatt négy pici láb próbált tipegni. Kétségbeesett mohósággal szakadatlan evett a roppant Szörny. "Hiúságod, szegény, ez az eleven pokol", szólt felém fordulva Buddha, "s íme, láthatod, mit kell, mennyit kell szenvednie, hogy kielégüljön!" Orr s íny ingere volt köröttünk a világ, csemege, húsok, méz, tejszín s nektár tavai s kalács-rétek: s e gazdag, édeni tájat szürcsölve, sírva szuszogott a hegy nagy Állat: láttam, hogy mozog ormánya, az a kis szívó fonál, s annak legvégén a tűfoknyi száj.
Nem egyszerü megérteni az ürességet, az a teljesség. Sokat olvastam meg gyakoroltam. Nem vegetálok, ez napi pár órát tesz ki amitöl még teljesebb az életem. Eltünt a harag az irigység az aggódalom a stressz nem vágyakozok semmire, nem bántódok meg, nem befolyásol a környezetem.....most úgy néz ki az egó is elillant. Nem jó dolgok ezek?
Van minden, mint egy át lagos magyar családnak, de nem tekintek semmit a sajátomnak,...csak használom,..ahogy a testem is,..ahogy az elmém is.
Nem várok semmire, az olyan feszült állapot,...pont jó az a pillanat, ott a legjobb ahol éppen vagyok. Sokat vagyok kint a természetben, meg sokat kirándulok cél nélkül.....általában arra megyek amerre a szél fúj.:) Így vagyok a Tannal is,..céltalanul, de a cél felé visz.
Csak ismételni tudom szavaid:
Az élet vitalitás, növekvés, teljességre törekvés kéne, hogy legyen nem stagnálás!!!
Mindig azt fürkészem mi a valós, és mi a valótlan. Ez egy szép mondat, mert a valóshoz vezet.
„A megvilágosult elme … mindig ezt "gondolja": „Én semmit sem teszek.” Akármit lát, hall, érint, szagol, eszik … Ő mindig tudja ezt: „Nem én látok, nem én hallok, az érzékek látnak és hallanak, és azok érintik meg az érzékek tárgyait.”
Szép szavak, a szívhez szólnak. Bele is férnek a Nyolcrétü nemes ösvénybe. A szándékod megfelelő. Eljutottál egy szintre, de van tovább is, mert a tapasztalás is üres,..arra sem támaszkodhatunk.
Annyi hogy én nem szoktam választani, az cselekvés lenne amit az érzékek irányítanak, ami az énséghez kötne. Hagyom hogy az üresség válasszon, /nem gondolom ki nem mérlegelek mi hasznos vagy haszontalan számomra,...megteszem abban a pillanatban gondolat nélkül,....márha elég koncentrált tudok lenni/
"Illúzió és valóság között nen látok külömbséget" Ez nagyon tetszik! Köszi. Legyél éber!
ami valójában elfogadja a mulandóságot magára nézve .... */* akit a tükörben látsz, fésülködés közben/ .. valójában nem is létezik .. ezért erőszakosan hasonul a halandói igényekhez.
tudatosodás
a tudatlan ösztön lény meg-haladása ami még csak *hisz* .... így nem része a valóságnak-- *cxsak kiszolgáltatottja .. kiszolgálója, a maya .. így egybe folyik, jelenségvilággal*/*én-mi *(összetettség)//.
A különbséget csak tudatos lények látják-élik - ŐK a buddhák.
A buddhisták valójában .. a buddha -ellenség képei.
kik tévesen ismerik -tanítják a buddhává válás lehetőségét... .
// szerintem, gépek .. mik az értelmes lényeket védik az unalomtól.//
a tudatlan ösztön lény meg-haladása ami még csak *hisz* .... így nem része a valóságnak-- *cxsak kiszolgáltatottja .. kiszolgálója, a maya .. így egybe folyik, jelenségvilággal*/*én-mi *(összetettség)//.
A különbséget csak tudatos lények látják-élik - ŐK a buddhák.
A buddhisták valójában .. a buddha -ellenség képei.
kik tévesen ismerik -tanítják a buddhává válás lehetőségét... .
// szerintem, gépek .. mik az értelmes lényeket védik az unalomtól.//
...innen meg csak ez a nézőpont van, ahonnan látom a világot. Más nem létezik. Ez eléggé jesztő,....de hát ez van..Egy van, egyedül van,.... ennyi.
Ez még nem zárja ki a sîrig tartó tanulást. Pl. Szeretnék még megtanulni repülöt vezetni,.....meg pl. most is tanulok, kint ásom a kertet, onnan îrok mobílról. Egyre szebben csinálom, .....a rigó meg itt a fán egy másik dallamot fúj amit még nem hallottam, a bogár is olyant csinál amit még nem láttam,.. na meg a szél is másképpen mozgatja a falevelet,....:)
Èn meg azt mondom nincs semmilyen akadály,...soha nem is volt, meg cél sincs,...sőt öröm vagy szenvedés sincs. Csak képzeljük, hogy „boldogtalanok” vagy „boldogok” vagyunk, „haragszunk” vagy „elfog a vágy”. Mert tévesen azonosítunk. Ez mind az elme játéka.
Azért mondom ezt mert meditációban ezt "látom". Csak Az van, Egy és oszthatatlan... Megnyilvánul a formákon keresztül. Hogy miért történik mindez azt nem tudom. Vagy nem is történik csak úgy van egymagában mozdulatlanul a formák változásain át örökké. "Az vagyok"!..de ettöl hogy tudja magát,...vagy csak ettöl az, még jól érezhetjük magunkat így ember bőrbe bújva, ...így hogy "Szűrő lettél, a legszebb-szabadabb szeretkezés érzékeiden át
A Tudatosság mindent magába foglal és semmi felett nem ítélkezik. Az a képességed, hogy jelen vagy az életed minden pillanatában anélkül, hogy ítélkeznél magad, vagy bárki más felett. A képesség, hogy mindent befogadsz, semmi felett nem ítélkezel, és megengeded az egész Univerzumnak, hogy az legyen, ami. Ha semmit nem bírálsz, akkor annak látod a dolgokat, amik, nem annak, amik akarod, hogy legyenek, vagy amiknek lenniük kellene, hanem csak annak, amik. Ebből a tágas nézőpontból át tudsz alakítani és meg tudsz változtatni mindent, és meg tudsz teremteni mindent, amit kívánsz, jobbat, mint amid jelenleg van, és többet, mint amit el bírsz képzelni.
"Most, hogy visszatekintek, az egész életemet egyetlen hosszú, akadályokkal telitűzdelt pályának lárom, amelyen én magam képezem a legfőbb akadályt." Jack Paar
