Persze. Belátom,hogy ez hülye kérdés volt ! Az bosszant,hogy nagyon sok helyen szerepel az "irokézek" elnevezés úgy általában. Miért nem pontosítják,hogy melyik nemzetről van szó? Persze rögtön hozzá teszem,hogy ez egy költői kérdés. ?
Sokáig ült a fűben, újra és újra átgondolva a kérdést. Mártírnak érezte magát. Mindenki ingadozó, szabados lett, az egész teológiai világ hánykolódik - csak ő egyedül áll szilárdan az igazságban. Na de az adóssággal mi lesz? Egyértelmű, hogy a kajovák egyedül képtelenek lesznek összeadni ennyi pénzt. Mi lesz a felszenteléssel? Tényleg egy coyote lenne ő? Egy gyenge, vézna, vicsorgó szájhős a haladás útjában, aki maga semmit nem tesz, csak akadályozza azokat, akik cselekedni szeretnének? Keserű gondolatok voltak ezek, de Lucius határozottan szembenézett a vádakkal. Valójában nagylelkű fickó volt ő a szíve mélyén - a nézetei egészen a fejében születtek. Tévedett volna? Végső soron, nem lehetne engedni néhány dologban más felekezetek irányában anélkül, hogy az igazság és saját hitének szentsége sérülne? Ezeken gondolkodott, tépelődött önmagába mélyülten.
Nem vette észre a furcsa fényt, mely a préri fölött lopakodott, és acélos kéksége olyan volt, akár a tiszta hidrogén lángja. Nem pillantott délnyugati irányba, ahol ijesztő felhők gyülekeztek. És nem vette észre a hirtlen beálló, félelmetes, halotti csendet, sőt még a feketén kavarogva közeledő pusztító tölcsért sem, mely perceken belül végigsöpörhet rajtuk. Mindezt egyáltalán nem érzékelte, amíg az öreg Okepaugh kiáltozása fel nem riasztotta őt tépelődéséből. Lucius! Tornádó!
Abban a pillanatban talpra szökkent. A templom! A templom, melyért oly sokmindent feláldoztak! Elsöpörheti egy tornádó? A lugasért nem kár. A tipik és a szekerek - azokat össze lehet szedni a vihar után. Az asszonyok és a gyerekek a földre lapulva kereshetnek majd biztonságot. Akárcsak a férfiaknak, nekik is vállalniuk kell a veszélyeket. De a gyönyörű templom! Matzan rohan, ahogy csak a lába bírja. És mit lát? Naiche fut a templom felé, erős barna kezében egy hosszú gerendával. És az öreg Wantan hozza a másikat. A kaddók és a komancsok is itt vannak már valamennyien a templom védelmén dolgoznak.
Aztán egyszerre csak lecsap az üvöltő, kavargó vihar. Feketeség, kiabáló asszonyok, síró gyerekek, a dobhártya szinte belészakad a tornádó bömbölésébe. A levegő fojtogató, mindenki az eszméletvesztés határán - és aztán vége. Továbbhalad a lebegő tölcsér, felszippantva az útjába eső mozdítható holmikat, ahogyan az elefánt ormánya szippantja fel a pocsolya vizét. Egyre távolabb és távolabb, amíg csak erejét meg nem törik a Wichita hegység láncai.
Oké, csak azt szerettem volna tudni, hogy a piros iskolában nem pofozkodtak-e ugyanúgy. Mert azért előfordulhatott volna az is. Ha nem, annak csak örülni lehet.
Az hát. Egy NDK-s hölgy,Anna Jürgen írta egy pályázatra és úgy tudom,nyert is vele.
Sok mindenben valós képet festett az irokéz életformáról,csak éppen a forrást nem tüntette fel,még egy elejtett mondattal sem. Honnan szedhette ? Sok tekintetben azonban idealizálta őket.Szelíd bárányoknak ábrázolta ezt a köztudottan "kissé vérengző" társaságot és az sem derült ki,hogy az öt nemzet melyikéről szólt a történet.
Igaz Cooper is össze-vissza keverte indiánjait ( mingó=huron=irokéz,akik ráadásul az oneidákkal és a mohawkokkal is hadban álltak ??? ).
Persze ha Annie-kedves utána nézne az eredeti szövegnek,lehet ,hogy kiderülne,hogy eleve rosszak Szinnai Tivadar Cooper fordításai ( melyek nem is fordítások,hanem átdolgozások).
Nem vallashaborurol volt szo, csak arrol, hogy a piros iskolaban jobb fej volt a tanar, mint a kekben. O special jobban szerette a protestansokat, mert az adott kozosseg jobban mukodott. Egyebkent a holgy fiatalon elhagyta a rezervatumot, es az atlag kanadaiak eletet eli Montrealban (legalabbis remelem, meg jo egeszsegben van).
Valaki emlékszik arra az indiánoskönyvre, ami ifjúsági regény, és egy elrabolt fehér gyerekről szól, akit az indiánok neveltek, családba fogadták. Ez anyajogú berendezkedés volt, tehát ffi költözött asszony családjának házába. Vadásztak is, meg földt is műveltek. Alkalmazták a 3 nővér technikát, a ez az, ami miatt keresem. A pontos leírás miatt, hogy csak kapálták, vagy nem csak. Egy fészekbe hány szem kukoricát, babot, tököt tettek. Meg még milyen leírás van mezőgazdaságról.
A könyvből még rémlik, hogy indián nénikéjéről leírja, hogy ott szaladgáltak a kutyák, és a zsiros kezét a kutyák bundájába törölte. Meg a végén(?) visszakerül a fehérekhez, de nem élvezi, mert a szerszámok nyelét nem igazítják a kézhez, mint az indiánok, és ezért feltöri a tenyerét.
Ja, és hosszú házakban laktak a benszülöttek.
Ennyiből ki lehet találni, mit olvastam vagy 20 éve?
Off. :Mielőtt "nem mennénk bele",azért megkérdezem,hogy mi a véleményed (tek) a magyarországi Hit Gyülekezetéről,akik egyébként éppen neoprotestánsoknak definiálják magukat...?
Ugye nem vetted komolyan a wagon burnert? Csak arra akartam célozni, hogy más a direkt sértés, és mást jelent az, hogy "feszültség van benne." Egy percig sem gondoltam, hogy sértegetni akartad volna a hölgyet.
OFF: A neoprotestantizmus az definíció kérdése. John Wesley 1703-ban született, és a metodizmus az anglikán vallás ébredési mozgalmaként indult, és eredetileg nem is akart elszakadni attól. A mai metodisták is Wesley hitcikkelyeire építenek. Nagyon nem "kisegyház" az angolszász területeken. Magyarországra sem a huszadik században került a metodizmus, hanem a tizenkilencedikben, méghozzá egy kicsit "európaibb", konkrétan svájci közvetítésű formájában. Teológiai értelemben nem hinném, hogy lehet neoprotestantizmusról beszélni Barth előtt, ettől függetlenül van olyan álláspont, ami oda sorolja, szembeállítva a "történelmi" protestáns egyházakkal, szerintem ebbe itt nem mennék bele.
A metodistak nem neo-protestansok? Vagy protestanson kalvinistat ertesz?
Amerikaban nagyon sok neo-protestans kisegyhaz van, teljesen termeszetes a keveredes. Az indianoknal meg gondolom meg inkabb.
Egy idos mohikan holgy meselte (akit szerinted le wagon-burnereztem :) ), hogy gyerekkoraban a katolikus iskolaba jartak. Aztan egy nap a tanar felpofozta oran, vagy valami hasonlo szentsegtores tortent, mire az apja felduhodott, es az egesz csaladot katolikusrol atkereszteltette protestanra, hogy a gyerek a protestans suliba jarjon. :)
Annyira emberi dolgok ezek szerintem... Mint Luciusnál is.
Ezek az oklahomai protestáns missziók egyébként tényleg nem feszültek egymásnak, a holland reformátusoknak húsz év alatt tán egy igazi református lelkészük volt csak, a többiek a felekezeten kívülről jöttek. Ellenben White Parker református lelkész lett volna eredetileg, de mivel a metodistáknak volt szabad státuszuk, hát ott állt munkába. Az volt a lényeg, hogy a népe közt szolgáljon. Ez a szabad áramlás nálunk például majdhogynem elképzelhetetlen.
Meg egyébként is, nagyon szabad és kritikus szellemű egyének is előfordultak a missziókban, a legjobb példa éppen Isabel. Jellemző történetként a naplójában leírja, hogy egy viharos estén a kajovákkal együtt húzta meg magát valahol, és nagy mesélés folyt. Látta, hogy direkt őt akarják megbotránkoztatni a véres történetekkel, és erre elmesélte nekik az Ali baba és a negyven rablót. Szájtátva hallgatták, és megnyerte az estét. De később elgondolkodott, hogy vajon hányan vannak a hallgatóságban, akik ezt is az evangélium részének gondolják... De aztán legyintett, végülis ez se rosszabb, mint amit néhány baptista prédikátortól az utóbbi időben szószékről hallott...
Még a préritörzsek étkezése témához annyit, hogy növényi eredetű ételekhez nemcsak gyűjtögetés, de csere útján is hozzájutottak.
Több leírás is van erre, amelyekben préritörzsek bölénybőrt vagy bölényhúst adnak a folyóvölgyi földművelőknek, azok meg kukoricát, esetleg némi babot és tököt cserébe.
Az ilyen cserékkel többnyire mindkét csoport jól járt.
A leírások szerint a bölényvadász varjak pl. a földművelő hidatcsákkal minden évben találkoztak a Missouri partján egy előre megbeszélt helyen, aztán kölcsönösen elcserélték a terményeiket.
