Mondtam, hogy azért résen kell lenni. Nekem is adódtak gondok, főleg a régebbi, parlagi vagy kevert kecskéimmel, némelyikből úgy kellett kirángatni a gyereket, vagy közben magzatvizet nyelt a kicsi, stb. Meg ugye most tavasszal is bent maradt a méhlepény egy darabja az egyikben. De aki emiatt idegesíti magát, az vagy adrenalinfüggő, vagy csak árt magának... Szerintem aki állatokkal foglalkozik, annak meg kell tanulnia hideg fejjel gondolkodni és elfogadni, ha valami mégsem úgy történik, ahogyan szerettük volna. Korábban máltai pincsiket tenyésztettünk, azok 2 kilós kutyák, ami ugye már olyan méret, amiből nem jön ki olyan egyszerűen a nagykutyák porontyánál nem sokkal kisebb bébi. Szegény édesanyám minden alkalommal, évente legalább egytucatszor teljesen kiborult miattuk - és persze hiába mondtam neki, hogy fölösleges, attól még nem fognak könnyebben megszületni... Az állatorvos sem remegő kézzel műt, ennyit igazán elleshetünk. :)
Bár én is rájuk bízom az ellést, évi max 1-2 %-ban kell segítség.
De én, biztos ami biztos az -ugyanúgy keverék- normál méretű gödölyékre sem mertem a búr R1-et rátenni, nemhogy egy besült kis vacakra a tisztavérűt...
Pusztán azért, mert nálad eddig szerencsésen zajlottak le az ellések és nyugodtan alhattál, még nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz.
Tavaly ötből három elléshez kellett kihívnom a dokit és egyszer sem ugrasztottam potyára. Ha nem figyelünk oda, rámentek volna az anyák az ellésre..... olyan anyák, akikből két évvel ezelőtt kipotyogtak a gidák.
És ha jól emlékszem, bizpny jó pár fórumosnak volt még ilyen gondja.
Én meg azt mondom, idegeskedni csak akkor kell, amikor gond van. Kecskéknél meg nagyon ritkán van gond. De hát ezt lassan hagyhatjuk, mert kitárgyaltuk már minden oldalról.. :)
Képzelem :D De ez inkább user error. Majd megtanulja mindenki, hogy kár parázni. Persze azért nem árt résem lenni, de idegeskedni csak saját gyereknél éri meg. :)
Micike most kb, a harmadik a "rangsorban", ezt sikerűlt kivívnia a hat között. Rózsikám életem az utolsó helyen van, ő igen jámbor fajta. :-))))) Nálad is a Rózsika volt a nyugodtabb? Melyik volt a válogatós? Nem emlékszem mit mondtál. Szerintem a Mici.
A beilleszkedés szinte zökkenőmentes volt. Micikétől tartottam kicsit a szarva miatt, de semmi gond vele. Első nap a fejéssel megküzdöttünk, két erős férfiember kellett segítségnek. Este sokáig sírdogált, biztos honvágya volt. Másnap már állt mint a vaskaró! :-) Most vagy azé, mert nem akarta megint a két pasit, vagy szimplán csak megnyugodott. Azóta kétszer rámijesztett, hogy beteg, de egy nap alatt helyrejött. Tejet nem sokat ad már, de imádom! :-) Rozit átkereszteltem Rózsikára. :-) Ő egy tünemény! Nem verekszik, nem kötekedik, csendben van, mindent megeszik. A savót imádja. Mikor kiviszem a vödröt, ő az első aki rábukik, oszt akinek még sikerül bedugni a fejét az iszik, akinek nem, az meg így járt. :-) Holnak készítek róluk képeket.
Tegnap hoztam kisbálás kukoricaszárat, és ma adtam egy kis kóstolót a kecskéknek.Eddig a lehető legjobb minőségű lucernaszénát kapták mert az volt csak.A többit szeretném elrakni tavaszra.Ezt megkóstolták,otthagyták,rámnéztek és azt olvastam ki a szemükből:te jó ég a gazdát megsütötte a nap!Hoztam fullos fűszénát ez lesz,néha lucerna és néha kukoricaszár persze plusz abrak.
Olvass vissza itt egy-egy ellési szezont, majd meglátod, mekkora előny/hátrány. Egyébként a háremeztetés ott hasal el (mint oly sok minden), hogy nem következetes a gazda. Ha egyszer a fedeztetésnél rábízta a kecskékre a dolgot, akkor elléskor is rájuk kéne, és nem rinyálni, hogy jajmileszmost.
Miért csak pillanatnyilag? :) Az <=20 anyás apró állományokban szerintem mindenki olyan módszert használjon, ami szimpatikus neki. Háremeztetéssel is ugyanúgy megszületnek a kiskecskék, ugyanúgy lesz tej. Nagyobb állományhoz még nem volt közöm, így nem tudhatom tapasztalatból, miféle bonyodalmak adódhatnak belőle, ami hátrányossá teszi a háremeztetést.
Pont ezen dolgok miatt nem a legoptimálisabb a háremeztetés, az emberi tényezőkön (pánikolás, lustaság, felületesség) túl kell lépni.
Pedig én pont erre gondoltam, mint a háremeztetés melletti egyetlen érvre. Összeengedem őket, aztán beleszarok utánam a vízözön, mint pillanatnyilag a legkényelmesebb megoldás.
Mellesleg a klasszikus háremeztetés egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen azt egy tenyészetben úgy kell megoldani, hogy az utódok származása pontosan ismert legyen, akárhány bakot is használnak, ezért aztán körültekintően kell a háremeket nyitni, zárni, pontosan dokumentálni, satöbbi.
Valahol nálam is ez volt a határ, amikor meguntam figyelgetni őket, mikor ivarzik, mikor ellik, mittudomén... Amikor elkezdtem nem izgulni az ellések miatt, onnantól én is valahogy úgy csináléom, mint nalazaND. :D Azzal a különbséggel, hogy én az anyákat engedem be a bakhoz egy kis lyukon, amin a bak a szarva miatt már nem fér ki. Így egyszer sem kell hozzáérnem, elég kényelmes. :DDD
Sóly city sztárjai. Szüreti felvonuláson