A szeminólok eredetileg a krík (Creek) indiánok közé tartoztak, meg kisebb részben más maszkogi nyelvű törzsekhez.
Csak a XVIII. sz. végén, XIX. sz. elején vándoroltak be Floridába északról, Georgia felől.
Addigra az őshonos floridai törzsek a járványok és a spanyol gyarmati uralom miatt már rég kipusztultak, a szeminólok tehát kvázi szabad életteret foglaltak el maguknak.
Csak nagyon röviden, fekete szeminolok azok a szökött rabszolgaként vagy egyéb módon Flordába került fekete közösségek és leszármazottaik, akiknek kevert kultúrájában és identitásában erős a szeminol elem. Külön, önálló közösségek is voltak, és a szeminol falvakban is laktak. És persze keveredés is volt bőven, persze.
Ezt a térképet már nem is tudom, honnan szedtem, úgyhogy felelősséget nem vállalok érte, de egy pillantást talán érdemes vetni rá.
Hogy ON is legyek egy kicsit, sokáig nem értettem, hogy a Hairben miért van a fekete srác indián szerkóban, gondoltam, multikulti. De aztán rájöttem, hogy a jelmez fekete szeminolt ábrázol. Mint amilyen ő:
Majd válaszolok a többi kérdésre is, amint összekapom egy kicsit a dolgaim.
Köszönöm a válaszokat. Igencsak szólhattak a dobok,szállt a füst és suhantak a futárok mindenfelé az erdőben amikor mozgósítottak. Izgalmas és hátborzongató lehetett----főleg az ellenségnek :-))
Arra van-e valami adatod, hogy katolikusok és protestánsok hogy milyen arányban vannak a mai US-indián népességen belül?
Azt is olvastam, hogy a jenki kormányzat az 1970-es évek közepétől ismét megengedte nekik, hogy az ősi vallási szertartásokat is gyakorolják és hoigy ennek hatására sokan visszatértek a kereszténység előtti vallási hiedelmekhez, meg viszonylag sokan ősi indián hiedelmekből és keresztény elemekből összegyúrt szinkrétista vallási elveket követnek.
A Délnyugaton ott régen főleg a mexikói spanyol szerzetes atyák térítettek (Új-Mexikó, Arizona, Dél-Kalifornia), gondolom, hogy ott sokan a katolicizmus követői.
Francia jezsuita atyák is elég aktívak voltak a térítésben, főleg a Nagy-tavak vidékén.
Van ennek még valami nyoma a mai vallási eloszlásban?
Ha az általam olvasott angol nyelvű anyagok igazak, akkor az Öt Nemzetnek volt egységes "hadserege", bár a "hadsereg" szó erős túlzás, ha észak-amerikai bennszülöttekről beszélünk.
Szóval az anyag szerint az Öt Nemzetnek a XVII. sz. második, XVIII. sz. első felében kb. kétezer puskás harcosa volt, akik állandóan és elvileg bárhol bevethetők voltak. Ezen felül további kétezer harcosuk volt, akiknek a feladatuk az irokéz települések és ültetvények védelme volt.
Összesen tehát kb. négyezer harcost tudtak mozgósítani.
Ez nagyjából a kanadai francia gyarmati csapatokkal volt pariban és messze a legnagyobb "katonai erő" volt az őslakos népek között.
Sziúk és csejennek is összesen talán, ha 3 ütközetben bírtak ezer harcosnál többet összeszedni, 1866-ban a Fetterman-csatában, 1876-ban meg a Rosebud-pataknál, ill. a Little Bighorn folyónál.
Na nem az egész regény ciklusra gondoltam (bár az is megérne egy misét),csak azokra a részekre,amiből megismerhetnénk Cooper "felkészültségét". Ő ugyan is ott nőtt fel a Susquehannah forrásvidékén (az apjáról mintázta Temple bírót,a Bőrharisnyában) az Otsego tó partján. A települést ma úgy hívják : Cooperstown !
Elképzelhető,hogy sok indiánregény író nem is tudja,hogy az irokéz elnevezés öt nemzet szövetségét jelöli,meg amúgy is nagyon jól hangzik. Számomra legalább is van egy vad,misztikus kicsengése ennek a szónak,de nem tudnám megmondani,hogy miért...
Persze. Belátom,hogy ez hülye kérdés volt ! Az bosszant,hogy nagyon sok helyen szerepel az "irokézek" elnevezés úgy általában. Miért nem pontosítják,hogy melyik nemzetről van szó? Persze rögtön hozzá teszem,hogy ez egy költői kérdés. ?
Sokáig ült a fűben, újra és újra átgondolva a kérdést. Mártírnak érezte magát. Mindenki ingadozó, szabados lett, az egész teológiai világ hánykolódik - csak ő egyedül áll szilárdan az igazságban. Na de az adóssággal mi lesz? Egyértelmű, hogy a kajovák egyedül képtelenek lesznek összeadni ennyi pénzt. Mi lesz a felszenteléssel? Tényleg egy coyote lenne ő? Egy gyenge, vézna, vicsorgó szájhős a haladás útjában, aki maga semmit nem tesz, csak akadályozza azokat, akik cselekedni szeretnének? Keserű gondolatok voltak ezek, de Lucius határozottan szembenézett a vádakkal. Valójában nagylelkű fickó volt ő a szíve mélyén - a nézetei egészen a fejében születtek. Tévedett volna? Végső soron, nem lehetne engedni néhány dologban más felekezetek irányában anélkül, hogy az igazság és saját hitének szentsége sérülne? Ezeken gondolkodott, tépelődött önmagába mélyülten.
Nem vette észre a furcsa fényt, mely a préri fölött lopakodott, és acélos kéksége olyan volt, akár a tiszta hidrogén lángja. Nem pillantott délnyugati irányba, ahol ijesztő felhők gyülekeztek. És nem vette észre a hirtlen beálló, félelmetes, halotti csendet, sőt még a feketén kavarogva közeledő pusztító tölcsért sem, mely perceken belül végigsöpörhet rajtuk. Mindezt egyáltalán nem érzékelte, amíg az öreg Okepaugh kiáltozása fel nem riasztotta őt tépelődéséből. „Lucius! Tornádó!”
Abban a pillanatban talpra szökkent. A templom! A templom, melyért oly sokmindent feláldoztak! Elsöpörheti egy tornádó? A lugasért nem kár. A tipik és a szekerek - azokat össze lehet szedni a vihar után. Az asszonyok és a gyerekek a földre lapulva kereshetnek majd biztonságot. Akárcsak a férfiaknak, nekik is vállalniuk kell a veszélyeket. De a gyönyörű templom! Matzan rohan, ahogy csak a lába bírja. És mit lát? Naiche fut a templom felé, erős barna kezében egy hosszú gerendával. És az öreg Wantan hozza a másikat. A kaddók és a komancsok is itt vannak – már valamennyien a templom védelmén dolgoznak.
Aztán egyszerre csak lecsap az üvöltő, kavargó vihar. Feketeség, kiabáló asszonyok, síró gyerekek, a dobhártya szinte belészakad a tornádó bömbölésébe. A levegő fojtogató, mindenki az eszméletvesztés határán… - és aztán vége. Továbbhalad a lebegő tölcsér, felszippantva az útjába eső mozdítható holmikat, ahogyan az elefánt ormánya szippantja fel a pocsolya vizét. Egyre távolabb és távolabb, amíg csak erejét meg nem törik a Wichita hegység láncai.
Oké, csak azt szerettem volna tudni, hogy a piros iskolában nem pofozkodtak-e ugyanúgy. Mert azért előfordulhatott volna az is. Ha nem, annak csak örülni lehet.