A numizmatika éremgyűjtés beszélgető fórum azzal a céllal nyílt meg, hogy a régi és új pénzérmék, bankjegyek gyűjtői tudjanak itt eszmét cserélni.
Az alaptéma a gyűjtés, rendszerezés, egyes darabok azonosítása, és egy kis pénztörténeti csevej.
Itt lehet bemutatni egyes kérdéses darabokat, kérni a hozzáértők segítségét a beazonosításban, esetleg hozzávetőleges értékelésben.
Miután a reklámozási tevékenység fizetős az index alatt arra legyünk különös figyelemmel.
A fentiektől eltérő, az egymást ingerlő hozzászólások topic rombolásnak minősülnek az ilyenekért tiltás jár.
A Numizmatika címszó alatt pénzekkel, pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudományt értünk legfőképp ehhez tartsuk magunkat.
Gondolom már vártál :) Utánanéztem egy kicsit az érmédnek:
Ez tényleg III. (Vasa) Zsigmond regnálása alatt készült Lengyelországban, méghozzá 1697-ben. A verdehelyet nem tudom pontosan megmondani, de abban 99%-if biztos vagyok, hogy az érme kivitelezése bizonyos Jan Firlej nevéhez fűződik. A feliratból és az érmeképből ítélve garas. Sajnos nem egy ritka darab.
A másik érme már megizzasztott, és az az igazság, hogy csak sejtésem van arról, hogy ki verethette. Erre a bizonyos Ernst Ludovicusra rákeresve nem lehet semmit találni a neten, de ha megnézzük németül (mivel az érme a német-római birodalomból származik) kiderül, hogy ebben az időben csak egy Ernst Ludwig uralkodott, méghozzá Szászországban és Meiningenben. Ez csak koncepció, kérlek így kezeld!
A képről nem lehet túl sokat megállpítani, annyit tudok mondani, hogy a három csillag századosi rangot jelent, és valószínüleg a huszároknál lehetett a dédapó. Sajnos nem túl jó a kép, és sapka sincs rajta, mert abból egyértelműen meg lehetne határozni.
Szia luyo57
Külömböző verdehelyü III zsigmond 3 garasosokat találsz árakkal a következő oldalon 257-kb 270 tételig. www.wcn.pl/aukcje/30/text/0257.htm
A verdehelyek azonositásához szükséges oldal:
www.moneta.daho.biz/moneta/modules.php?name=news&file=article&sid=11
Sajnos nem tudok lengyelül.
ne haragudj a zaklatásért, csak annyira megörültem, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol éremgyűjtők "laknak",és voltál szíves oly gyorsan válaszolni, csak ezért nyaggattalak :-)
Az érme már elhunyt nagybátyám ajándéka, kb. 40 éve kaptam tőle, hogy ő honnan szerezte, nem tudom, gyermekkorában a felszabadulás után a budai Várban lakott, és zsáknyi, többnyire magyar, monarchiabeli aprópénze volt, amit az akkoriban még több helyről megközelíthető várbarlangból, a lerombolt Palota romjai között, a feltúrt Vérmezőn stb. kotort ki elmondása szerint. Lehet, hogy ez az érme is így került hozzá, nem tudom. Volt jópár (olyan száz-kétszáz körül lehetett) igen nagy becsben tartott pénze, nagyritkán hajlandó volt előszedni azokat is, de a "zsáknyi" pénzt annak idején szívesen kotorásztam, arra nem fordított különösebb gondot, hogy azokat helyesen tárolja. Halála után ha jól tudom özvegye eladta az egészet, és igen tekintélyes összeget kapott érte, lakásnyira valót.
Nem untatlak tovább családi történetekkel, ha esetleg tudsz olyan külföldi fórumot, ahol esetleg nagyobb eséllyel mutathatnám be, annak igen örülnék, bár a nyelvtudásom több mint erősen hiányos :-)
Az az igazság, hogy én inkább a magyar érmékben vagyok otthon. Ezek közül egyiksem az. A szarvasosról fogalmam sincs. Most van egy kis időm, megpróbálok a körirat alapján utánanézni a dolognak. A másik biztos III. Zsigmond lengyel érme, de ahogy mondtam van itt egy fórumozó társunk(lengyelermek), aki a lengyelérmékben otthon van, szerintem ő majd megmondja neked.
A szarvasos érménél sokat segítene, ha elmondanád honnan van!
és az előző? A szarvasos? Amit ki tudtam olvasni róla az annyi, hogy "ERNST LVDOVICH CHRISTIA" , de sehol nem találtam Ernst Ludwig nevű uralkodót a történelemkönyvekben. Sejtésem szerint német területen uralkodó gróf, herceg (mittomén :-) ) lehetett, azt nem tudom, hogy ilyen kisebb uraknak volt-e joguk ilyen aránylag nagy (33 mm átmérőjű), és színét, csengését nézve-hallva jó minőségű ezüstpénzt?
Nem mintha meg kívánnék válni tőle, de mennyit érhet a látvány alapján?
Azért annyira nem nehéz szerintem. Nagyító feltétlenül kell, de egy agyonkarcolt, és egy egynletesen(profin) megreszelt felület között óriási a külömbség.
Az pedig valószínüleg kizárható, hogy bárki is jusztírozási nyomokat hamisítson mondjuk egy kopott érmére, hogy elfedje a kopást. Hisz a reszeleőnyomok együtt kopnak az érmével, így ha friss reszelővonások alat kopott az érme, az elég hülyén nézhet ki:-)
Egyébként teljes mértékben egyetértek veled! Azért elég nehéz észrevenni a különbséget! Legalább is nem árt egy jó nagyító és egy pár év tapasztalat...
Szerintem ha egy amúgy nagy értékű pénzt tudsz olcsóbban megszerezni kissebb jusztírozási nyomokkal, még belefér egy gyűjteménybe, amúgy én sem vennék ilyet.
Bár akár érdekességnek is felfogható valamilyen szinten, hisz végülis nem a használat során keletkeztek rajta ezek a nyomok, hanem még a verdében.
"Tehát a LAPKÁT jusztírozták és NEM a kész érmet!!!!!! Káplár László, Ismerjük meg a numizmatikát c. könyvében szóról szóra szerepel amit Preis bemásolt, kiegészítve a következővel:
A nagyobb értékű ezüstpénzeket darabonként kellősítették, a súlyosabb darabokból a súlyfölösleget szabályzó üllőn, reszeléssel távolították el, míg a könnyebb lapkák visszakerültek beolvasztásra. A súlyegyeztetés reszelőnyomait a kivert pénzeken is meg lehet találni. Magyar ezüstpénzeken V. Ferdinánd koráig gyakran láthatunk az elő- vagy hátlap szélén sugár irányú reszelőnyomokat(Vigyázat! Na tévesszük ezt össze azzal a reszelésnyommal, amit a valódiság megállapítása, ellenőrzése céljából követett el egy ismeretlen "szakértő", s ezzel az érmét numizmatikailag értéktelenné tette!) Természetesen ez a módszer költséges, és időrabló volt, és megdrágította a nagyobb ezüstpénzek előállítását. Ha egy lapkából túl sokat kellett lereszelni, a lapka verésre alkalmatlanná lett. A hengeres és pofás verőgépekkel készült érméket mindíg a verés után kellősítették, ezért a reszelővonásokgyakran az éremképet isrongálták
Tehát a Lipót talléron látható nyomok bizonyosan jusztírozás, és talán azért került pont arra az oldalra, ahol az urlkodó képe látható, mert a hengerelt érmekre jellemző enyhe görbület miatt csak ezen az oldalon lehetett lereszelni belőle.
1. mérést meggyorsító osztályozó gép (Seiss-féle) A Seiss-féle osztélyozó gépben közös tengelyen tíz mérleg dolgozott egymás mellett, s a mérlegek mindegyike percenként 3-4 lapkát tudott osztályozni, tehát a gép 30-40lapka/perc, vagyis 1800-2400 lapka óránkénti össz- teljesítménnyel dolgozott. Kiszolgálásához egy munkás kellett, aki a lapkákat az adagolótölcsérbe berakta. Az arany 10 koronás lapkkat csupán reszeléssel kellősítették, mert vékonyságuk miatt nem lehetett gyalulni azokat.
2.gyalulógép (wurm-klosz)
A 20 koronás lapkákat ezen jusztírozták. A gép percenként 60-70 lapka kellősítését vélgezte el. Egy munkás a lapkák beadagolását végezte el és időnként lemérte a kész darabokat az ellenőrző mérlegen.
A gyalulásnál és a reszelésnél keletkező hulladékot gondosan összegyűjtötték, belőle a vasrészecskéket mágnessel eltávolították, majd a tiszta aranyhulladékot újra beolvasztották.
megj.: érdemes megvenni ezt a könyvet, nagyon sok jó dolog van benne!!!
Káplár László: Pénz, érme, érem - Bevezetés a numizmatikba
Hát, nemtom Lipót mennyire lehetett hiú. Anyira azért talán mégse, mert a portréin a lefittyedő szája elég egyértelműen látszik:-)) Mindenesetre amit a felségsértéssel kapcsolatban írsz nekem is eszembe jutott.
Akkor maradjunk annyiban, hogy a Madonnás krajczáron lévő nyom biztosan jusztírozás, a Lipóton meg talán:-)
a jusztírozáshoz hozzátartozik, hogy a régi pénzeknél körbenyírás volt. Ezt egyértelműen észre lehet venni. Később jött be a reszelés. A súlyegyeztetés nyomait a kivert pénzeken is meg lehet találni. A magyar pénzeken egészen V. Ferdinánd koráig az elő vagy a hátlap szélén lehet látni reszelő nyomokat, nem pedig a közepén az éremképen. Bár volt olyan is, hogy az éremképet rongálták ezzel. Ergo: lehet olyan érmét is találni, ahol az éremképen van reszelés. De én ilyet akkor sem nagyon vennék, mert nem szép! :)
Jó példák a képek. Az, hogy szakemberek az eladók, semmi kétség. Azonban míg a madonnás 20-nál talán elfogadható lenne, az uralkodó arcképének, ruhájának összekaristolását hivatalos ügyködés nyomaként kizártnak tartom.
Történelmi ismereteim szerint elég kis dologért is felségárulás gyanújába lehetett kerülni! :-))
Ezek szerint a tisztelt uralkodó portréjának bárminemű megcsúfítása képezhette jogos ítélet alapját.
A Lipót pénzen pedig akkora perem van még most is, hogy egy ilyen minimális jusztírozás azon is végrehajtható lett volna az éremkép elcsúfítása nélkül. A magyar tallérok nagyon szépek. Akkoriban még egy kis hiuság is volt az uralkodókban, tehát szerintem az éremkép elcsúfítása nem jusztírozás nyoma!
Olvasva Homan művét :-) az érmeket "al marco" verték, és bőven belefért a súlyhatárba egy ekkora eltérés, ahol 4-5 apró karc egyenlítené ki a súlyt.
Két példa a jusztírozásra a Vateráról:
I.II. Mindkét eladó jó szakember, és megbízható kereskedő, így én elhiszem nekik, hogy ez tényleg az, és nem a használat során karcolódott össze(vagy esetleg valaki direkt el akarta csúfitani, ilyen is szokott lenni, de az egész máshogy néz ki)
Ha jól értelmezem az előbbieket: akkor a mostanság fellelhető, erősen karcos érmék NEM jusztírozás eredményei, hanem egyszerűen spontán, vagy akarattal összekarcolt darabok, amelyeknek édeskevés köze van az eredeti jusztírozáshoz?
A mostani numizmatikai köznyelvben előforduló jusztírozás fogalom többeknél nem az eredeti tényt (kellősítés) takarja, így az eladásnál megjelölt "jusztírozás" csak elkendőzi a tényeket?
Olyasmit olvastam valahol, hogy a pénzek (arany, ezüst) valódiságát nem a képoldal összefarigcsálásával ellenőrizték, hanem pl. belevágtak az érem oldalába, durva esetben kivágtak egy kis darabot, vagy egy bizonyos tűt beleszúrtak.
Filmes élményeink közé tartozik az aranypénzek ráharapással történő vizsgálata:-))
