Na szóval megjártuk a "hadak" utját....Eső nem esett(hál'istennek)de jó meleg volt.Akkor még igy frissébe kezdem az elején ugy volt hogy jó fél órával hamarabb ott voltunk igy volt időm egy kicsit körülnézni.Hát a hely gyönyörű pedig féltem hogy hogy lehet egy emeletes intézménybe mozgássérült ovit működtetni.De kellemesen csalodtam....
11-kor elkezdődött a vizsgálat a hölgy rögtön a papirokat kérte és elkezte az adatfelvételt,miután elolvasta megkérdezte tőlem ,hogy mi mit akarunk itt az "első vizsgálaton" hisz mi már szinte mindenhol voltunk és mindent tudunk.Akkor megemlitettem neki hogy igazából érdekelne minket az ovi ott és főleg ezért is mentünk.Ő akkor lehívta Babos Zsuzsát és még egy hölgyet(akiről megtudtam ő lesz szeptembertől az uj ovodavezető)IV/IV-csoportből ,akik megnézték Bencét és nagyon elégedettek voltak ,persze Bence is mindent megtett hogy elbűvölje őket.Nagyon ügyes volt mindent amit kértek teljesített.Bár a hölgyek nagyon rá akartak beszélni a bentlakó csoportra hogy milyen jó (ezt el is hiszem)de nekem nincs szivem ott hagyni.De majd meglátjuk!Egyelőre azt beszéltük meg hogy jövő tavasszal elkezdenénk a beszoktatást és jövő szeptembertől bele a mély vizbe,de mint bejárós.
Utánna még a hölgy leirta mindezt.Mi pedig felmehettünk a 4.-re megnézni egy csoportott (bentlakó)pont ebédeltek az én fiam is nagyon menni akart oda enni ezért nem mentünk a többi csoportba.De elmondtak mindent.
Összegségébe tényleg pozitivan csalodtam!!!!!!!!!Mindenki nagyon kedves volt.
Érdekelne, nektek mi a véleményetek az integrálásról. Timi normál oviba megy ősztől. Mozgásában van csak elmaradás, és valamennyi a szocializációban, és beszédben (jócskán, de megérteti magát). Látás-észlelésben, és finommotorikában 1 évvel koránál előrébb van. Egészséges gyerekek közt imád lenni, talán napi szintű kapcsolatnál nagyobb motivációt adnak.? És attól is félek, hogy előbb-utóbb betegségtudata lenne, nem találná fel magát a való világban. Mi azt gondoljuk, innen, ha nem megy, még mindig vihetem speciális oviba, de visszafelé nehezebb az út. Sokan nem értenek egyet velünk. Nagyon nehéz döntés volt, nem is nagyon érdekel mit mondanak, de érdekelne sorstársak véleménye is.
Hát nekünk nem kellett igazolni semmivel(bár ott volt az igazolványa )nem kérték csak ránéztek és adta is a jegyet.Szóval a vidámparkba is van ilyen lehetőség?
Holnap irány Pest!Remélem nem lesz eső!Csütörtökön irok hogy mi volt!
Robi sok sikert kivánok a műtéthez!!!!! És remélem hogy egy pár honap múlva visszajösz ide és leirod mi van veletek.Szorítunk nektek!!!!!!
kellett igazolnod valamivel vagy ránézésre elfogadták??? tavaly elött voltunk a vidámparkban eléggé magyarákodnom kellett a nönek... végül mondtam ha érdekli kiveszem a kocsiból és talpraállitom,hogy hitelesek legyünk, akkor elfogadta...
Ó igen nagyon várja már amióta a nagy 2 éve elballagott azóta nem igazán találja a helyét az oviba.....Már akkor 4 évesen folyamatosan azt mondta hogy neki mozog a foga és mennie kell iskolába.
Ja még eszembe jutott hogy visszaolvastam régebbi irásokat hogy május 1.én voltunk Pesten az állatkertbe épp venném a jegyet amikor látom az ártáblán hogy ki van irva:"sérült jegy" mondom a pénztárosnak hogy mozgássérült a kisfiam erre ő azt mondja jó akkor csak 600Ft lesz kettőnknek(300 Bencének +1 kisérő is bemehet 300.ért)a 3000 valamennyi helyett!nagyon meglepődtem nem is tudtam rólla.Ezért is irtam ide hogy tudjátok!
hpgy ujra pipiskedik annak a gyermek kora is közrejátszik,mivel a növögyermekkorba lépett és nem tudja az izmozatakövetni a csontok növekedését...az nem a mütéti módszer következménye...
nálunk is azért kezdte el a doktor ujra szorgalmazni a sint, ,mert az egyik lába kezd feszesebb lenni, és nem mindig teszi le a sarkát ,ugy ahogy eddig...
akkor kezdödik a suli várja már a gyermek????(még nem tudja mi vár rá!!!
Mi vagyunk a 188-as hozzászoláson.Nekünk volt achilles műtétünk.Mi mint láthatod térd alatti(körkörös) gipszet kaptunk(ezt nem lehetet levenni) 4 hétig ebből 10 napig nem állhatott rá.De utánna bármit csinálhatott.A lába alig sorvadt(én nagyon roszra számoltam,de alig sorvadt) de szerintem csakis amiatt hogy folyton mozgatta a gipszbe is.Nekünk is 3 pontos módszerral csinálták és már szinte alig látszik(2 hónapos műtés után).Szépen leteszi a lábát azóta is és a prof.szerint esetleg még 10-en évesen ha kell,de a használja rendesen akkor lehet hogy nem is kell.
De ismerek olyan "kisfiút"7 évesen műtötték Pesten 2 hétre adtak gipszet rá utánna levették és eltelt fél év és ujra pipiskedik.Mellesleg neki nem is 3 pontossal csinálták hanem vágták!
Nektek hol műtik Kiarát?Mező dr csinálja?
Hópihe szerdán megyünk a Petőbe első vizsgálatra.Majd irok hogy mit mondanak.Mindenesetre Bence papirjait nem küldtem el,mivel szeretném hallani az ők saját véleményüket.Remélem hogy jó idő lesz mert vonattal megyünk kettesbe.Láttam a képeket nagyon jók és örülök hogy jól telt a buli nektek.Ja és irtam hogy ingyen lovaglunk na de ez itt van Békéscsabán.
Szorka örülök hogy beválik a lovaglás.
Hétvégén nállunk is nagy buli volt elballagott a középső gyermekemaz oviból.Szinte egész nap kint voltunk. Bográcsos volt a gyerekek meg az udvaron játszottak....
orvosa válogatja, mi combig-bugyi vonalig tartó müanyag tépözáras sint kaptunk. 2hétig, de tisztálkodni levehettem róla...
a mütét után lerakta a talpát teljesen,amikor lábra tudott állni,mivel a hosszu idö a sinben elsorvadtak az izmai,és összecsuklottt mikor elöször probáltuk lábra állitani... de a mütéthez képest kb 5hét mulva már ujra megállt a lábán és teljes talpon....
Ebbe a topicba még nem írtam, de hallottam róla, hogy van itt aki már volt hasonló helyzetben. Nekem egy 6 éves koraszülött (23.hét, 30cm, 570g), agyvérzéses lányom van. Kiara jövőhét péntekre kapott végre újra időpontot az achilles műtétre. Mindkét lábat műtik. 1-2 hónapja már volt időpont, de előtte kicsit benáthásodott meg ilyesmi, és ezért nem lett. Azután pedig vártunk az új időpontra. Most néhány napja szintén kicsit elkapott valamit, a jövőheti műtét előtt. Nem tudom, mi lesz ... majd kiderül. Szóval a műtéttel kapcsolatban érdekel valami. Akinek volt ez kérem válaszoljon rá: Mennyire biztos, hogy a sarok tutira teljesen lekerül a műtéttől, vagy valamekkora százalékban van csak eredmény, és van amikor nem vagy nem teljes ? Mettől meddig szokott a gipsz lenni, mármint helyileg hová kerül, térd felett is esetleg ?
Én úgy vagyok vele, hogy szeretem több helyről is a véleményeket. Igaz, ha ezek teljesen ellentmondanak egymásnak, akkor nehéz eldönteni, melyiknek higgyek, de azért csak mondja el mindenki, mit gondol. Általában bízom az orvosokban, de mi van akkor, ha az az egy, akihez rendszeresen járok, mégsem mindenben a legjobb? Egyszer már bejött a megérzésem, mikor az első neurológust otthagytam, azóta is mindenki szörnyülködik, hogy az illető még mindíg praktizál, mert szörnyű híre van szakmai körökben... Azóta inkább több véleményre vagyok kíváncsi. Persze, most pl. ez az adduktor dolog (műtét, botox vagy egyelőre semmi) totál bizonytalan, mindenki mást mond, nekem kéne dönteni.
A kórház még nincs eldöntve véglegesen, majd meglátom, mit mond a vizsgálaton a drnő. De többek szerint sem árt néha ilyenfajta lökésterápia a gyerkőcöknek. Eszter meg nagyon élvezi, ha foglalkoznak vele. Kivéve, ha nem. Ma volt a 2. lovaglás, de szinte végigordította. Viszont lazább volt, mikor leszállt a paciról! Úgyhogy folytatjuk, mindenképp.
Ő is fáradt, ha egy napra több dolog jut, de ebbe bele kell számolni, hogy utazunk is! Ha meg ott vagyunk a kórházban, nincs utazás, úgy talán könnyebben veszi az akadályt.
birják a gyerekek..,mert játékos könnyed, és össze van kötve irodalommal zenével.
de ugyanahhoz a járógyakorlatsorhoz is a dögös belevaló konduktorok képesek más és más történetet kiagyalni, amitöl izgalmasabb lesz minden...
a pethöben délelött van üló fekvö járó mindegyik kb 45-perc vagy több, ebéd után szunyoka és uzsonna után még egy ülő és mindez össz idötartamban 9-4ig megtörténik.. a csoportos foglalkozások mindig nagyon izgalmasak...
tegnap láttam olyan egyénit ami szerintem elég unalmas lehet másfél órán keresztül..de a baba is kevéssé kommunikál még...igy marad egy egy dallam mosoly, és a passziv mozgatás,de igy is haladnak elöre.. láttam a babácskát korábban is látom hová jutott elöre...
Én is most kezdek odaérni, hogy a 3 évesen csodálkoznak a babás lányomon. Még nem tudom, hogy fogom lereagálni a furcsa pillantásokat...
Szorka! Nagyon kíváncsi leszek a Budai Gyermekkórházas tapasztalatodra, mert nekem is ajánlották tegnap a Mexikói utcai bizottságnál. Én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kicsi gyerek hogyan bírja a napi többszöri kezelést, fejlesztést. Amikor délelőtt és délután is van 1 órája, akkor is hullafáradt. Abban sem vagyok biztos, hogy jó, ha más ortopéd orvost hallok a lányom állapotáról nyilatkozni. Csak elbizonytalanít. Most meg vagyok elégedve az orvosunkkal, a kórházzal, ha mást mond egy másik orvos, nehéz a döntés, és egyáltalán nem biztos, hogy jól döntesz laikusként. Nem???
kisbaba még válaszoltam gyakran ha a korát kérdezték idegenek...és nem kellett magyarázkodnom..aztán aki tovább firtatta attól megkérdeztem mekkorának véli, és amennyit tippelt annyi volt.
logopédia elsö vizsgálaton volt ilyen élményem. az asszisztens kinyitotta az ajtót mondta a nevét én meg ölbe kaptam és beviharzottam vele, akkor szólt,hogy ekkora lányt ugye papirböl nézte elmult három éves, miért cipelek.- mondtam ha megvárja azt a tizpercet mig ezt a három métert gyalogosan megtesszük akkor szivesen begyalogolunk...
és volt olyan élményünk is ,hogy babakocsiban utazva minden rátekintö szempárt mosolyra huzott a látványa, karácsonyi müsorra mentünk, ott kikaptam a kocsiból elö a botokat és indulás. és senki nem maradt szemkontaktusban, ha véletlenül mégsem sikerült idöben elkapni a fejüket akkor fura arckifejezés, talán ez volt a szánalom- nem tudom.... nem is nekem esett rosszul a lánykát rintette szokatlanul, hiszen elötte mindenki mosolygott rá... és akkor mondta menjünk haza!! alig beszélt még de megértettem az arckifejezéséböl miért is döntött igy.!
Az biztos, hogy nem cserélném el a gyerekemet, de azért akkor sem tiltakoznék, ha valaki azt mondaná, hogy holnaptól egészséges lesz...
Viszont az biztos, hogy más lesz az ember, ha meg kell birkóznia egy ilyen helyzettel. Én pl. akkor gondolkodtam ezen, mikor azzal a kolléganőmmel beszélgettem, akinek Down-os a kisebbik gyereke. Ezt eddig nem is tudtam, mert nem voltunk napi kapcsolatban, csak épp hozzá jelentettem be Esztert az ovi miatt, és akkor derült ki. Amíg a bejelentést intéztük, jól elbeszélgettünk arról, ki hogyan dolgozza fel ezt az egészet, mit jelent a mindennapokban, stb. És utólag jöttem rá, hogy ha nekem nincs Eszter, nem tudtam volna így beszélgetni, mert nem tudtam volna, hogyan álljak hozzá egy olyan szülőhöz, akinek valami problémája van, mit lehet kérdezni, nem bántom-e meg, stb. Pedig semmi extrákról nem volt szó. Így, hogy én is hasonló helyzetben vagyok, teljesen magától értetődő volt. És akkor is annak kellene lennie, ha nálunk nem lenne probléma, de mégsem az. Van ismerősöm, akinek idősebb a kislánya, mint az enyém, és ott is vannak bajok, de vele nagyon nehezen tudtam még akkor bármiről is beszélni, mert el sem tudtam képzelni a helyzetét. Most már persze, vele is könnyen megy.
Remélem, nem értetted félre, én csak szimplán leírtam, mi hogyan lovagolunk, ez nem tanács, vagy javaslat akart lenni, hiszen nyilvánvaló, hogy nálatok nem működhet így. Eszter viszont (sajnos) még nem tud beszámolni az élményeiről, így egyelőre nem kötjük a nagy orrára.
Bezs: nagyon aranyos a kislányod, igazi huncut csajnak néz ki!
Írtad valahol, hogy sok műtét volt, meg lesz, ha jól emlékszem. Mifélék?
Én lassan eljutok oda, hogy fiatalítom a gyerekemet. Első ránézésre ugyanis még semmi feltűnő nincs rajta. Mind elég alacsonyak vagyunk, ezért Eszter sem túl hosszú, nagyon babás az arca is, ezért nem furcsa, hogy nem csinálja azt, amit egy lassan kétévesnek kéne, mert nem is néz ki annyinak. Csak néha vadidegenek megcsodálják, hogy milyen aranyos, és a következő kérdés: mennyi idős. Eddig csak másfelet vallottam be, a múltkor már azt mondtam, hogy mindjárt kettő, mire a nénike arcáról lehervadt a mosoly, hogy akkor meg miért cipelem ölben? És kezdhettem magyarázni. Úgy döntöttem, ismeretleneknek kevesebbet fogok bevallani. Nem csak kedvem nincs magyarázkodni, de néha lelkileg sem vagyok olyan passzban, hogy ez könnyen menne.
Tényleg jó olyanokkal eszmét cserélni, akik tudják, mit jelent, amit átélünk. Nekem még soha nem jutott eszembe ez a szó, hogy: tudatos. De tényleg ez a kulcs sok dologra. És milyen igazad van! Mostantól nem lesz lelkiismeretfurdalásom, mert nekem csak 2 van, abból az egyik után nem kell szaladgálni. (Ezt is megkaptam már)
De mennyit megyünk VELÜK, és nem utánuk. És azt nem lehet az udvarban elintézni.
Én is azt hiszem, (bár kivülállóknak nagyképűnek tűnhet), hogy sokkal jobb emberek lettünk, az egész család. Gondoskodóbbak, figyelmesebbek. Nemcsak egymás, hanem a külvilág problémáira is. Mi valószínűleg normál oviba adjuk a Timit, mert a távolság miatt ezt tudjuk megoldani. De szerintem ugyanez meg fog történni az óvónénikkel, és az ovistársakkal is. Ilyen társ mellett ezek a gyerekek (a nagyja legalábbis) szerintem más értékrenddel fog kikerülni a világba, hisz tudja, hogy vannak ilyen gyerekek, akik ettől semmivel nem kevesebbek, mint ő, és felnőttként talán jobban tudja kezelni a sérült embereket.
Nálam sajnos más a helyzet. A mi időnkbe még tabu volt a fogyatékosság. És hiába van mostmár nekem is sérült kislányom, nyitottabb vagyok ugyan a sérült emberekre, nem jövök zavarba, ha meglátom őket, de még nem igazán tudom, hogyan kellene kezelni a helyzetet. Mondjuk ezt a másik oldal is válogatja. Én például visszamosolygok arra, aki megbámulja a lányomat (egyenlőre legalábbis), de volt olyan anyuka, akinek rábámultam mosolyogva a fiára, mert sántán ugyan, de aranyosan totyogott, és közölte, hogy ne nevessem ki. Mondtam, félreért, én örülnék, ha a lányom egyszer így menne. Szóval nem is lehet tudni, hogy a másik fél hogyan reagál. Nehéz helyzet innen is, onnan is.
egyetértek veled, szerintem az hamar kiderül valaki kidöglik két gyerektöl,akkor ne vállaljon harmadikat.. persze menet közben is változnak a külsö tényezök lehet,hogy már nem futja bébyszitterre,nincs már nagymama és most nap,mint nap tapasztalja,hogy nem habostorta bármilyen édes is a gyereknevelés-gondozás..
nekem is van olyan szomszédom, akin nagyon meglepödök egyes kinyilatkozásain,,szenved hisztis fáradt, miközben egy nagypapa mindent megcsinál olyan,mint haházvezetönöje és bébyszitttere is lenne egyben...
ráadásul azt gondolom a gyes lehetöséget nem azért kapjuk,hogy meghosszabitsuk vele középiskolás vagy egyetemista bulizos éveinket, hanem a kisgyerekkel legyünk és a boldogság cseppjeinket, ehhez igazitsuk,hogy elsösorban a csemetének legyen jó...
az is igaz,hogy mi nem kértük,hogy sérült gyereket neveljünk, de el nem cserélném sokkal többek lettünk általa,egész más a család ,mint lenne szerintem ha a negyedik baba is épen érkezik hozzánk.csak minden egy kicsit másképpen müködik fizikailag és lelkileg
szorka ti közel laktok, lehet,hogy feltünés nélkül megoldod, nekem egésznapos kirándulást jelentett a lovaglós nap...ráadásul az élményeket nem lehetne eltitkolni..
sok mindent el kellett hagynunk ezt hagytam el utoljára és ez lesz az elsö amit visszavállalunk amint ugy alakul az életünk.azért is,mert annyira kötödik a lovakhoz,csak velük tud gondolkodni, nálunk a játékbaba is lóból van.
az öszi versenyröl taxival jöttünk haza 20perc alatt hazahozott minket,
tömegközlekedéssel ez akár 2és fél óra is lehet oda vagy vissza...nyertünk sokszor perceket amikor a kisbuszával kivitt minket a buszmegállóba.
kis lépések müvészetét ti is gyakoroljátok, gratula,hogy utánanyult a leejtett piskótáért...
Engem csak azért bosszant, ha valaki panaszkodik, mert ki kényszerítette arra, hogy annyi gyereke legyen, amennyi, és olyan korkülönbséggel, amilyen? Ezt ők tervezték így, akkor meg mire föl a panasz? De minket senki nem kérdezett meg, akarunk-e "nem átlagos" gyereket. Az említett ismerősöm is már rég be volt sózva, hogy minél előbb jöjjön a következő, bár én figyelmeztettem, hogy nem lesz egyszerű két aprósággal, de akkor nem érdekelte, és ráadásul kisebb korkülönbséget tervezett, mint ami végül lett. Meg különben is, mi az, hogy rossz három vagy akármennyi gyerekkel? Akkor minek van neki? Persze, nem csak habostorta a gyereknevelés, de akkor is, főleg jó dolgokat jelent, ami mellett eltörpülnek a nehézségek. Bennem sem az merül föl, hogy jajj, de rossz nekem, pedig azért csak nehezebb, mint átlagos gyerek esetében. Szóval, ha valaki valamit tudatosan vállal, az nekem ne panaszkodjon. Amúgy sem vagyok az a típus, aki szeret panaszkodni, de ezt más esetében sem nagyon bírom. Bocsánat, azt hiszem, kicsit mérgesre sikeredett a fenti pár sor, de hozzátesz, hogy épp női bajaim vannak, és ilyenkor az átlagnál zaklatottabb vagyok.
A legjobb barátnőm viszont igen hasznos nekem is, pont a hétvégén csodálkozott rá, hogy Eszter kiejtette a babapiskótát a kezéből az asztalra, és utána addig küzdött, amíg újra meg nem tudta fogni. És tényleg, nekem ez fel sem tűnt, eddig ha valamit elejtett, max. utánanézett, de meg sem próbálta újra megszerezni. Most meg igen, de ha a barátnőm nem szól, valamiért én nem veszem észre, hogy ez megint valami picuri előrelépés.
Hópihe: hát igen, nekünk is már csak épp belefér a lovaglás. Nekem is rossz, hogy a nagy nem is tud róla, hogy járunk, mert arra már nem futná, pedig ő a lómániás nálunk. És biztosan nagyon élvezné, de erre már nincs keret.
De jó, hogy ilyen jól sikerült a hétvége! Nekünk is jó volt, mindkét lány kidöglött estére, elég könnyen ment az alvás
hoztam fotókat..a kisasszonyról.. megoldottuk a palántázást a locsolást, éjjel iis volt tüzeskedés..,légpuskáztunk is,jó nagy buli volt....
és itt van lórajzolás közben...
--------------------------------
most nem járunk,mert nem tudom fizetni,és melyik ujjam harapjam meg, két gyerekemnek van szüksége rá. a nagyfiam segitett a cipelésben, és ö is lórapattant, és én is...
szóval most nem megy...
-- erröl a rehabról én is hallottam de csak annyit,hogy van.. majd én is kérek róla információkat...
Hát, én sem állítottam, hogy nincsenek mélypontok. Szerintem ez mindenkinél előfordul, nemcsak velünk...
Olyan ismerősöm nekem is van, aki közölte, hogy neki is ugyanolyan rossz, mert 3 pici gyerek mellett sem könnyű. Ilyenkor mindig lelkiismeretfurdalásom van, hogy tényleg olyan nehéz nekünk? De rájövök, hogy a sok munka mellett nekünk ott a jövő és jelen feletti hatalmas aggodalom, ami beárnyékolhatja a napokat ott legbelül. Mi sem tudjuk mi lesz Timivel. A legközelebbi (győri) kórházban még kitartanak amellett, hogy soha nem száll ki a tolószékből. Pestre járunk az Ortopéd Klinikára, szerintük 5-6 évesen segédeszközzel megteszi az első lépéseket, és utána előre!! Már 2 műtéten túlvagyunk, még jópár követi majd. Én azt gondolom, hogy házon belül fog tudni valamilyen segédeszközzel járni, de mondjuk soha nem fog boltba menni gyalog. Erre írtam, hogyha egyszer ezt elérjük, már boldog leszek! Értelmileg ő is le van maradva, de állítólag iskolás korára behozza. Mindig vannak szakaszok, amikor hirtelen nagyot fejlődik, aztán hónapokig semmi. Na, ilyen periódus végén szoktam már kiakadni...
Én is azért kerestem ilyen fórumot, hogy néha kiírjam magamból a bajaimat, mert utána könnyebb. Jó, hogy már túlvagy a kezdeti letörtségen, nálam azért néha-néha még előjön, talán azért is, mert fogalma sincs senkinek arról, mire számíthatunk Eszterrel kapcsolatban. Fog-e még tovább fejlődni a mozgása, lábra áll-e valaha, értelmileg mi lesz vele, fog-e pl. beszélni...És én az a típus vagyok, aki nem szeret negatívan csalódni, ezért nem tudok úgy hozzáállni, hogy biztosan meg fog tudni csinálni ezt meg azt, mert mi van, ha nem? Ezért nem szeretem, mikor ismerősök (esetleg ismeretlenek) csak legyintenek, ha mondom, hogy mi a baja, miket nem tud, és azzal vígasztalnak, hogy előbb-utóbb majd megcsinálja. Egyáltalán nem biztos. Meg a kolléganőm (aki tulképpen barátnőm is valamennyire) hozzászólása sem esett jól, azt mondta, szerencse, hogy ilyen dolgok csak a stramm anyukákkal történnek, mert ő nem ilyen, biztosan nem tudná azt csinálni, amit én. Én sem várom, hogy sajnáljanak, de azt sem szeretem, ha abszolút úgy állnak a dologhoz, mintha semmi nem lenne. Sőt, volt olyan ismerősöm, aki képes volt azon panaszkodni, hogy azért neki is milyen nehéz az élete, hiszen pár hónappal kisebb a korkülönbség a gyerekei között, mint nálunk, és az milyen leterhelő...
Amúgy tényleg lehet ugyanolyan jó (vagy jobb) az élet így is, de az biztos, hogy sokszor fárasztóbb. Viszont mosolyog egyet a lányom, és elolvadok. Meg látom, hogy a nagyobb mennyire szereti így is, és akkor is boldog vagyok.
Érdekes, a "Miért én?" soha nem merült fel bennem. Mitől lennék én kivételesebb, mint más? Ettől sokkal rosszabb dolgok is vannak az életben, velünk eddig semmi ilyesmi nem történt. Most igen, de azért ezt nem mindig érzem olyan súlyosnak. Legalább megtanulom, hogy nem lehet minden tökéletes, mert eddig eléggé ilyen voltam.
Én is gratulálok az ügyes lányodhoz! Bár már mi is itt tartanánk! Irigyellek benneteket a kirándulásért. Bár nem panaszkodom, mi múlt hétvégén voltunk 3 napig Balatonon. Ma pedig medencét állítottunk az udvaron, úgyhogy mostmár nagyon várjuk a jó időt:))
Megint olvastam kicsit visszafelé (úgy 2 évvel), és láttam, beszéltetek már a "mért pont én" témáról. Ne haragudjatok, tudom, hogy ti rég túl vagytok ennek megtárgyalásán, de jólesik leírni. Én soha nem gondoltam, hogy ilyesmit túlélnék. Lelkileg gyenge voltam. Aztán amikor Timi 3 napos lett (hétvégén nem vizsgálnak ugyebár), kiderült, hogy gond van. Akkor sírtam. Utána elvétve. Amint lezárultak a vizsgálatok (úgy értem, az elsődleges), és kiderült, hogy az élete nincs veszélyben, és nagyjából mi az, amire számítani lehet, fellélegeztem, és úgy érzem, elfogadtam. Nem tudom ti hogy vagytok vele, én azt gondolom, nagyon nehéz lelkileg és fizikailag egyaránt, de gyönyörű. Fiam majdnem 3 évvel idősebb Timinél, nála magától értetődőnek tűnt a fejlődés. Timinél ici-pici, halvány előrejutást is észreveszünk, és boldogok vagyunk. Szerintem ez maga a csoda. Ezt kaptuk valamiért, és biztos vagyok benne, hogy ezek a családok (ha túl tudnak lépni a "másságon"), sokkal jobbá válnak. 2 hónapos volt Timi, amikor egyik pillanatról a másikra meghalt apukám. Borzasztó volt. A legjobb barátnőmmel utána lettünk jóba. Épp ebben különbözött ő bárki mástól, hogy fél évvel később nem sajnálkozott, mint a többi ember, hanem megkérdezte, hogy lelkileg hogyan hatott rám az előző időszak. Ez szimpatikus volt. Mondtam, sokkal erősebb lettem. Nem kell sajnálkozni rajtunk. Sérült gyerekkel lehet boldogan élni egy kiegyensúlyozott családban, de hiába vannak egészséges gyerekei az embernek, ha a házassága romokban hever, és nem lép ki belőle... Nekem ez az elviselhetőbb. Ettől lehetünk boldogok. Ugye??
Bocs, hogy így elárasztalak benneteket, de jólesik!!
Akkor ugyanarról a helyről beszélünk, mi is odajárunk. Még most is szoktatok jönni? És mikor? Nem valami közeli hely, mármint hozzátok. És tényleg, nem csak ül, forgatták is mindenhogy, az állás még odébb van, azt kihagytuk.
Nemrég hallottam még egy dologról, ami jár a gyerkőceinknek a TB terhére: 3 hét intenzív rehabilitáció az erre szakosodott kórházakban (ráadásul nem is tudom, évente hányszor 3 hét, de nem csak egyszer). Ez azt jelenti, hogy hétfőtől péntekig minden nap többször is elkapják a gyerkőcöt a gyógytornászok meg mittudom én kik, és jól megnyúzzák. Ezt persze egy anyukától tudom, már kértem is egy első, vizsgálati időpontot, aztán majd ott kifaggatom a drnőt. Az anyuka különben meg van elégedve, a kezeléssel is, meg az elhelyezéssel is, ugyanis bentmaradós a dolog hivatalosan, bár én talán mégis hazajönnék nap végén, ha úgy döntök, hogy kipróbáljuk. Ja, ez a Budai Gyerekkórházban van. Talán van ilyen a Bethesdában is, de arról nem tudom, hogy mennyire jó vagy nem jó, itt meg legalább egyvalaki nyilatkozott róla. Május 26-án megyünk az első vizsgálatra, majd utána beszámolok a részletekről.
Holnap mi is "kirándulunk", csak épp ottalvás nélkül. Meg a múlt hétvégén is voltunk: gyerekvasút, Hűvösvölgy... Hihetetlen, hogy Eszter is mennyire élvezte, főleg, a vasutazást, sikongatott örömében. A Nagyréten körhintáztunk is, rendes volt a bácsika, csak a gyerekre kellett fizetni, de én is felülhettem vele. (máshogy nem is körhintázhatott volna, miel egyedül nem tud ülni, duplán viszont nem fizettem volna).
Holnap meg a barátnőmékhez megyünk a nyaralójukba, Gödre, a Duna mellé. Mivel férjeink épp dolgoznak, csajos-babás buli lesz...
Ügyes a lánykád, gratula! Ez mindkettőtöknek nagy öröm lehet, igaz?
bezs odamegy a fejkvóta majd abba az oviba és háromszoros jár egy ilyen gyerke után...
ez a jogász szerint azt jelenti jogod is van követelni az elöirt fejlesztéseket... ettöl függetlenül nálunk is van olyan anyuka aki folyton panaszkodik,hogy a gyereke ezt meg azt nem kap meg ugy ahogy kellene, és mivel korábban pethösök voltk képben van mi járna a gyereknek..
ne aggodj ezen a központuságon, természetes,hogy több figyelmet igényel,mert sok segitségre van szüksége, és ahogy önállosodik ugy kerül egységbe a többi gyerekkel és tesóval... amikor bemutató foglalkozásra mentem a pethöben hogyan folyik a z egész macera.. vannak 2-3 emberes gyerekek, és van olyan ahol 2-3gyerekre egy konduktor jut. a gyerekek igényei szerint.
a hasonló müködésü oviban is ez igy müködik lehetetlen lenne egy ovonő és egy dajkával 20gyerek.akik nem egészségesek..
szorka igy nem tudom,hanyadik kerület. de fecskelovas rákoscsabán.
voltizs az a kapaszkodó. a therápiás lovagoltatás mindig nyereg nélkül történik.mert forognak fekszenek és állnak rajta a gyerekek..
egésznap elökészülgettem,saláták sütik ,tortázunk is ,hus pácolodik
remélem jó idő lesz...
--------------------------
és van uj hirem is.. az anyáknapi müsor után táska nélkül lehetett hazajönni. igy adodott a lehetöség,hogy másnap reggel kiprobálja milyen is egyedül iskolába menni.... szerencsénkre a buszon összetalálkozunk a fejlesztöpedagogussal. értette a kézjelzésemet,- mondta éppen arra felé megy és meg is nézi,hogyan megy a kisasszony egyedül az iskolába, nekem nem kell leszállnom a buszról.. nagyon boldog volta leánykám. megmászta egyedül a lépcsöket, a fejlesztöpedagogus meg figyelt,hogy a csapóajtónál ne legyen problémája...
tegnap ugyanezt történt táskával,mert csak a tolltartót kellett hazahozni, mentem mögötte és csak szóval segitettem, lép kapaszkodik táskát emel..
ma meg szintén nem szálltam le a buszrül ,mintha egyedül menne ,és ismét a fejlesztöpedagogus ment "véletlenül" arra felé...
és most nagyon boldog,hogy ö is ment már egyedül iskolába.)))
és itt van lórajzolás közben...