Jaja. Ha legközelebb megyek/ünk, levonjuk ezeket a tanulságokat. A kaja egyáltalán nem rossz, sőt tényleg változatos és kifinomult, meg minden, sokan a legnagyobb örömüket találják benne. Nekem túl sok volt, mennyiségben, ízben és a ráfordított időben. Ez van, mások vagyunk :)
Pontosan ezen dolgok miatt kell önállóan utazni. A szervezett út egyetlen előnye a nyelvtudás hiány-pótlása (és talán a biztonságban tudás), de Kína szerintem pont az a helye a világnak, ahol és ahova nyugodtan és biztonsággal lehet egyénileg utazni.
Szállodát neten foglasz, van közvetlen járat Pekingbe, át lehet repülni Kínán belül is aránylag olcsón (lehet neten foglalni), minden nagyobb látnivalóhoz, pl. a Falhoz egyedül is elmehetsz (bérelhetsz nevetséges pénzért kocsit egész napra), a taxi fillérek, szóval, ha így utazol, a magad ura vagy. És még csak nyelvet sem kell beszélned, csak mutogatnod, mert ők egyáltalán nem értenek semmilyen nyelven, hiába próbálkozol :-)
A kajáról: szerintem igenis része egy kínai útnak az étel, érdemes rá időt áldozni, mivel az "európai" kínai konyha nyomokban sem hasonlít az eredetire, sokkal színesebb, ízletesebb, másabb. Persze,ha rohanás van, választani kell, nem biztos, hogy az az elsődleges. Mikor mi kint voltunk, rám pont az étel, az étkezés tette az egyik legnagyobb hatást (pedig nem vagyok egy haspók).
"A napi 3x étkezés pl. nagyon sok időt elvesz, az ebéd helyett jobb lenne látni valamit"
Bora! Ezzel maximálisan egyetértek! Ez 1 rossz beidegződés, hogy "ha Kína, akkor zabálás". Szerintem sokan vagyunk, akinek a kaja kb harmadlagos dolog. Napi 4-5 óra kajálás több volt, mint idegesítő, nem is élveztem, inkább vegyültem volna az emberek közé az egyszerű utcákon. Sajnos voltak haspók utitársaim, akik ezt nem osztották, ők órákat zabáltak, mindig a kínai konyhárol áradoztak. Még ha igaz is, miért kell, hogy ez engem élrdekeljen? Sokkal fontosabbak az emberek, az épületek, a hangulat, minden.
De. Ez nem panaszkodás. Inkább szervezési kérdés. Ne vegye kedvét senkinek ettől az izgalmas, gyönyörű országtól.
A helyzet: mi egy kínai tulajdoni pesti irodánál rendeltük az utazást, egyéni igények szerint, utólagos fizetéssel. Direkt hangsúlyoztuk, hogy tárgyalni és terepszemlézni megyünk, nem turista útra. Ugyan kaptunk egy részletes programot, de azt hittük, ez csak egy előzetes, majd tudjuk alakítani. Hát nem így sikerült: az ottani idegenvezető és sofőr agresszíven végigverte a programokat, beleértve a szörnyű gyárlátogatást. Az is elég bénán jött ki, hogy szinte kicibáltak a Nagy Falhoz (a legturistább részéhez), és körbekergettek minket, miközben könyörögtünk, hogy esete 6 ra érjünk vissza Pekingbe, a protokollvacsorára. Fürödni, átöltözni nem is volt időnk. (Mindezt egy selyemgyár miatt) Ilyen esetben bunkóság-e, ha azt mondjuk, a Falat hagyjuk ki inkább?! A másik: Pesten külön kértük, hogy nemzetközies szállodát foglaljanak, különös tekintettel az internetre, amiről sajnos egyikünk sem tudott lemondani más munkái miatt. Ehhez képest egy szállodában sem volt net, még a négycsillagos hotelben sem beszéltek angolul. EZ rossz szervezés kérdése. Legközelebb szívesebben látnám Kínát egy nem "birkaturista" szemével, végighajtva, hanem elmélyültebben, ráérősebben, igényesebben.
Pld a Fal. Biztos mindenkit elvittek, és oda, ahol bobbal mentünk fel, és 20000 árus lökdösött, és iszonyú tömeg volt. Bobbal a többszáz éves falhoz! Ez is őrület! Utána s busszal olyan feljárókat láttunk, ahol egy lélek sem volt, csak te és ez a gyönyörű Fal. Itt biztos jobban elmélyülünk a tájban és valamelyest megértjük Kínát. De ez egy szervezőnek sem jut eszébe, mert sajnos túlteng az üzleti szemlélet. MIndenki azért kap pénzt, hogy a turistákat leszállítsa a lenyúlós helyekre. Ez a világon mindenhol így van, de Kínában maximálisan érvényesül. És ilyen a Nanking Road is. Ha szervező lennék, nem ezt erőltetném, hanem más, sokkal izgalmasabb, eredetibb helyeket. Pld. a régi európai épületeket, úgy tudom még kis hazánk (monarchia) is hagyott nyomot ott. Vásárlás! Nem hiszem, hogy aki befizet egy ilyen útra, az vásárolni akar elsősorban. Megérni úgysem fogja megérni semmi, tekintettel a többszázezer forintos utazási díjra. Szóval ennyit erről.
(nem érdemes szintiszta kapitalizmusként szembeállítani az ország többi részével, mások a fogalmak) Ezegyszer visszapofázok :) Ezt egy 17 éve Budapesten élő kínai barátom mondta. Szó szerint. Nyilván petsze mások a fogalmak, de úgy tudom, ez építéskor egy különleges gazdasági kísérletnek számított, és az építést még akkor kezdték, amikor nem volt szó Honkong visszakerüléséről. Egy kis mintakapitalizmusnak szánták, hogy nekik ilyen is van.
Na mindegy úgy is kijavítasz, javíts nyugodtan, várom a bejelentkezésed Kínából. Meg lehet kérdezni, hogy milyen jellegű a munkád?
Bora49 és a te hozzászólásodból (de más forrásokból is ezt hallom) az derül ki, hogy a magyar utazási irodák szinte kivétel nélkül ilyen shopping-túra jellegű utakat kínálnak. Akinek nem ez kell, az miért nem vonja kérdőre az irodát? Ha arra - kis méretűkből adódóan - nem is alkalmasak a magyar utazási irodák, hogy maguk szervezzenek programot, a kínai partnerrel is lehet más felfogású utakat szerveztetni. A kínai belföldi irodák tömegterméke a fenti - órákig tartó zabálásokkal és gyárlátogatásnak álcázott lenyúlási kisérletekkel jellemezhető - utazási mód, de éve óta van alternatíva Kínában is.
Ha már belkezdtem, írok pár apró pontosítást is: 177: Vannak légkondiconált buszok is Pekingben, azok drágábbak (2 yuan). A taxi alap 10 yuanjában 3 km út benne van, utána indul a kilométerenkénti 2 yuan. 179: "Mautai" nevű pálinka neve helyesen Maotai, számtalan fajtája van, nem csak 380-ért, sokkal olcsóbb, akár 40-50 yuanos (és még drágább) fajtája is van. Ha olyan felkészült volt a magyar idegenvezető, akkor miért nem említette a csoportnak azt a közismert tényt, hogy a Nanjing Road csillogó bevásárlóközpontjai nem alkalmasak olcsó bevásárlásra? Vihetett volna helyette olyan piacra, ahol azt kaptátok volna, amit kerestetek (a Nanjing Road pedig nem átverés, mindenki tudja, hogy miért jár oda - sokan korzózni, a tehetősek meg pénzt költeni). Pekingben nem "Silk road", hanem Silk Market van (erről már több itteni topikban is esett szó). "Az olimpiai stadionok építkezését állítólag vissza kellett fogni, mert olyan hamar elkészülnének, hogy a megnyitóra már nem lennének újak, és hogy néz az ki, hogy egy "lelakott" stadionban tartják a megnyitót?" A mértéktelen költekezést fogták vissza, itt egy 3-4 hónapja írt cikkem az olimpiai létesítményekről: www.azsia.net/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=8474 Hongkong mellé Shenzhent építették, ez egyike a különleges gazdasági övezeteknek (nem érdemes szintiszta kapitalizmusként szembeállítani az ország többi részével, mások a fogalmak).
TMobile-lal valami 600 forint körül/perc. De nézz utána a telefonszolgáltatód weblapján! Jótanács: kérj visszahívást az otthoniaktól, nekik az helyi tarifával megy. neked valamivel olcsóbban kijön.
"Az út sajnos tele volt gyárlátogatással: igazgyöngy, jáde, tűzzománc, agyagkatona, selyem, hímzett képek, kasmír, tea-ültetvény"
EZ nekünk is megvolt, ez döbbenet. Mi szinte már lökdöstük a sofőrt, és a kínai idegenvezetőt, de úgy mentek a gyárba, mintha emberrablás lenne. Ez volt az egész út legnagyobb negatívuma: erőszakos lenyúlás, tukmálás. Erről le kellene szokniuk. Bár ahogy néztem, az agyhalott amcsiknak bejött a shopping, inkább, mint egy templom.
"Shanghajban 1989. óta (tehát amikor nálunk a rendszerváltás volt) fölépítettek egy Budapest nagyságú városrészt" És arról hallottál, hogy Honkonggal szemben egy várost építettek néhány év alatt. A nevét nem tudom, de egy kis antiHonkong, színtiszta kapitalizmussal"
"A shanghaji Nanjing road nagy átverés" Hát igen, nekünk sem jött be. Ott is agresszív tukmálás végig az utcán. Ellenben a város hangulata az elképesztően izgalmas volt.
KB. Még néha idenézel? Írjál valamit, lassan kezd "honvágyam" lenni Kína után.
14-én jöttünk vissza egy 13-napos útról, gondolom, ti is ilyenre mentek. Az Atlasz Travel szervezésében voltunk, Peking- Xian-Suzhou-Hangchou-Shanghaj útvonalon, napi 3x kaja.
Az idegenvezetőnk (Dobos Miklós) nagyon jó volt, tényleg a szó legjobb értelmében volt idegenvezető. Mindenről gondoskodott, rengeteget tudott a történelemről, földrajzról, a helyi viszonyokról, intézte a repjegyeket, a beszállókártyákat, szóval "úri" dolgunk volt.
Az útnak sajnos vannak negatívumai is. A napi 3x étkezés pl. nagyon sok időt elvesz, az ebéd helyett jobb lenne látni valamit. Legalább is a csoportban sokaknak ez volt a véleményük. Különféle színvonalú kajáldákban voltunk, elegáns étterembe is vittek, gyári étkezdékbe is (na persze ez rendes éttermi színvonalnak felelt meg!), de voltunk a kínai nyomornegyedben egy családnál is enni. A kaják között mindig volt olyan, amit nyugodt szívvel meg lehetett enni, csak a levesek állaga volt nekünk egy kicsit fura, néha olyan volt, mint egy fölmelegített zselatin. Szóval levest nem sokat ettünk, amúgy is náluk ez az utolsó fogás. Mindig volt csirke, hal, sok zöldség, és hasmenési problémák se nagyon fordultak elő senkivel. Ehhez persze fertőtleníteni is kell. Az ottani nem túl drága pálinka íze elég szörnyű, de valamit valamiért. Ha teheted, vigyél egy kis hazait. A Mautai nevű pálinka - amiről Dragan is írt - nagyon drága, 380 jüan egy üveg, amit úgy 28-30-cal kell megszorozni.
A szállodákban nem volt probléma a pénzváltással. 100 dollárért 789 jüant adtak, 100 Euróért pedig kb. 1000-t. Az árfolyam mindenütt egyforma! Bankautomatával nem próbálkoztunk, mi kp-t vittünk. A bankkártyás fizetés sok helyen nem probléma, de vannak helyek, ahol annyit vacakolnak, hogy az ember inkább otthagyja az egészet.
Az út sajnos tele volt gyárlátogatással: igazgyöngy, jáde, tűzzománc, agyagkatona, selyem, hímzett képek, kasmír, tea-ültetvény - ezek jutnak eszembe hirtelen. Ezeken a helyeken mindig elmondják, hogy őnáluk hamisítatlan dolgokat lehet kapni, tehát itt vásárolj, mert lehet, hogy máshol olcsóbban kapod meg, de az biztosan hamisítvány. Na ha ennek a dumának bedőlsz, akkor kb. 10-szeres árat fizetsz.
Jáde szobrocskákat, ékszereket, tűzzománc ékszereket minden templomban árulnak, sokkal olcsóbban, és feltételezem, hogy nem minden hamisítvány, vagy ha mégis, akkor igen jó hamisítvány. A selyemgyárban pl. olyan ócska holmikat árultak, ami itthon is megkapható a kínai piacon, meg ott kint is sok üzletben. Az agyagkatonákat a "hivatalos" gyárban 50 - 100 jüanért adják, az utcai árustól megkapod 10 jüanért, vagy akár 1 dollárért.
Az utcán rengeteg az árus, akik rögtön letámadják a csoportokat, kínálnak Gucci táskát, Rolex órát, görkorit, zoknit, képeslapot, stb. Az üres vizes-flakonoknak pedig nagyon örülnek az emberek, mert be tudják váltani, és kapnak érte pár fillért, te meg amúgy is kidobnád. Hogy mennyire tudsz velük alkudni, az attól függ, mennyire van időd, mert ha sietsz, akkor 1/3-ra vagy felére tudsz lemenni, de ha van időd, akkor kevesebbért is megkaphatod.
Jó tanács: Ha valahol meg tudsz venni valamit, amit jónak tartasz, azt érdemes megvenni, mert nem biztos, hogy később is lesz rá lehetőséged. Mi sajnos bedőltünk annak, hogy "lesz még rengeteg lehetőség a vásárlásra", meg hogy majd "Shanghajban a Nanjing road-on". Pekingben pl. a szállodától nem messze van egy nagy áruház, a "Silk road", ott kis butikok vannak, rengeteg holmival, Tommy ingekkel, Lacoste pólókkal, stb. érdemes ott alkudozni, mert jók az árak, akár az 1/8-ra is le lehet menni, ha sokat veszel. Persze kitartó alkudozás kell, és nem kell elhinni, amikor legörbül az eladó szája sarka.
Xianban a mohamedán mecset melletti bazársoron szintén láttam szép teás készleteket, de a férjem lebeszélt, hogy Shanghajban majd biztosan kapunk még szebbeket, meg majd lesz többféle. Hát semmi nem volt, bosszankodtam is.
A shanghaji Nanjing road nagy átverés, mert ott jóformán csak drága üzletek vannak, és sajnos nem nagyon tudtunk venni olyasmiket, amiket Pekingben minden utánajárás nélkül utánunk dobtak volna.
A shanghaji szálloda megint csak nagy szívás, mert kint van a város szélén (kb. Kőbánya-külső), olyan helyen, ahol egy élelmiszeres szupermarketen kívül semmi nincs. A taxi 40-50 jüanért visz be a városba. Nem egy vészes összeg, de mégis csak fölösleges kiadás.
De ami a lényeg, és ami miatt oda mentünk: rengeteg pozitív élményben volt részünk. A programot nem írom le, mert nektek is nyilván ugyanazokat fogják megmutatni.
Kínában óriási a fejlődés, olyan ütemben építkeznek, hogy az embernek eláll a lélegzete. Hatalmas toronydaruk mindenfelé. Az olimpiai stadionok építkezését állítólag vissza kellett fogni, mert olyan hamar elkészülnének, hogy a megnyitóra már nem lennének újak, és hogy néz az ki, hogy egy "lelakott" stadionban tartják a megnyitót?
Shanghajban 1989. óta (tehát amikor nálunk a rendszerváltás volt) fölépítettek egy Budapest nagyságú városrészt, 1,5 millió embernek. Akik már voltak az USA nagyvárosaiban, azt mondják, hogy New-York vagy San Francisco már le van maradva Shanghajhoz képest. Hatalmas felhőkarcolók vannak, most 88 emeletes a legmagasabb ház, de már építenek egy még magasabbat. Övék a világ 3. legmagasabb TV-tornya, ahonnan kinézve látod a felhőkarcoló-erdőket. A 60-as 70-es években épült 5-6 szintes házakat már nem újítják föl, mert nem érdemes, megy nekik a dózer, és épül a helyükre a felhőkarcoló.
A régi korok műemlékei sajnos megsínylették a kultúrális forradalmat, meg előtte is kirabolták őket rendesen. Most már rájöttek arra, hogy micsoda értékek ezek, és megy a felújítás iszonyatos ütemben. Szerintem az olimpiára minden ragyogni fog. Az jár jól, aki az olimpia után megy oda, vagy a 2010-es shanghaji világkiállítás után, mert akkorra biztosan helyre lesz hozva minden.
Amit minden alkalommal megcsodáltam, az a shanghaji 7-szintes útkereszteződés volt. Hát az valami döbbenet! Ezek a marhák emeletes utakat építenek, mert nincs elég helyük horizontálisan, hát kénytelenek vertikális megoldásokat keresni!!! Lenyűgözőek a sok-sávos útjaik, a hatalmas forgalom, a rengeteg autó, bicikli és motor. (Állítólag a motor a legmenőbb járgány, ha egy fiú igazán imponálni akar egy nőnek, akkor motorral viszi.)
Most így egyszuszra ennyi, majd ha még lesz időm, akkor írok többet is.
Most érkeztem Pekingből. Dög meleg, párás levegő, csak az este és a reggel jobb, de egyébként egész nap csorog rólad a víz a szabadban. A legtöbb helyen légkondi van, pl. taxi, de a buszokon nincs. A legdrágább belépő az agyagkatonákhoz volt, fejenként 90 pénz, a többi 30-50. Taxi 10 pénz alap, kilométerenként + 2, busz 1 útra 1 pénz. Érdemes csokit vinni, aki szereti, mert ott drága, és kevés fajta van. Mekiben átlag féláron lehet kajálni a hazai viszonyokhoz képest. Tehát nem kell nagy összeg. Persze a többi a vásárlási hajlandóság függvénye...
A külföldi bankkártyák elfogadása egyre több helyen megoldott, de az ATM 95%-a még mindig csak kínai kártyát fogad el. Vannak 2-3 millió lakosú városok, ahol egyetlen ATM-ben sem használhatók a nemzetközi kártyák, de ezen városok szállodái is elfogadják azokat a szobák fizetésére. Peking, Shanghai persze más, ott elég sok ATM elfogad külföldi kártyát is (a VISA és Mastercard logót kell keresni, ha az nincs rajta, akkor kár próbálkozni). A kínai ATM-ek többsége csak tranzakciónként 2000-2500 RMB limitig enged pénzt felvenni, így ha ennél több kell, akkor a napi 5000-es limit eléréséig 2-3 kezelési költség is összejöhet. A szállodai pénzváltókban eltérő (1000-3000 RMB) limit van vendégenként a pénzváltásra, ugyanez a napi limit a bankokban 10 ezer RMB.
Érdemes vigyázni, relatív sok a hamis pénz, több példa volt rá, hogy hivatalos pénzváltóknál kapott hamis pénzt az, aki nem kellően ismeri a kínai pénzt (a külföldi turista tipikusan ilyen). A legtöbb hamis 100-ast (ez a legnagyobb címlet) kiszűrik a pénzszámoló (vizsgáló) gépek, ezért szokták átpörgetni rajtuk (akkor van rendben, ha lefut az összes pénz és a gép kiírja, hogy hány db pénz ment át rajta). Mivel a hamis pénzt egyszerűen elutasítják (egyszerűen visszaadják, hogy hamis, adj rendes pénzt), az nem kerül ki a forgalomból és az átlag ember addig próbálkozik az elsózásával, amíg valaki el nem fogadja. lyen hozzáállás mellett persze logikus, hogy nem csökken a hamis pénz mennyisége... 1 hónapja kiderült, hogy már az 1 RMB-s fémpénzt is hamisítják.
A péntfelvétről nem tudok, de a dollár váltása borzalmasan körülményesen ment, és bürokratikusan, ha egyáltalán ment. Talán mégis bankkártya kellett volna
Pekingben, Shanghaiban mindkettő gond nélkül megoldható (már úgy értem, a pénzfelvét és kártyás fizetés is), legalábbis dombornyomott kártyával. Áprilisban emlékeim szerint 27.5 HUF volt 1 RMB.
Hallottam olyan infót is, miszerint egész jól lehet a hazai bankkártáyákat pénzfelvétel céljából használni. Erről van esetleg valami tapasztalatotok? Esetleg fizetni vele?
Egyébként még egy jó tanács: vegyetek nagyon sok DVD-t, nagyon megéri, 10 (240ft) jüanért mindent megkaptok, a legújabb ázsiai filmeket, meg amerikaikat is! Aki szereti az ázsiai filmeket, ne hagyja ki a wuxiákat (vucsinak mondják), vagy pld. a wong kar vaj filmeket. Na és a nomber one, Ziyi Zhiang összes filmjeit (2046, Gésa, Hős, stb, stb.
ja és, nézegesse a hotelben a tévét, ott minimum 40 kínai adón nyomják a döbbenetes műsorokat.
Mi is hasonló úton lehettünk, ahol kajára-belépőkre nem kellett költeni.
400 dollárt váltottunk a bő 1 hétre kettőnknek, ezért kaptunk ~3200 yüant, és mivel gagyi dolgot nem akartunk venni, jókat meg nem nagyon láttunk, az utolsó nap még több mint 1.200 megvolt belőle - a yashow-n azért elköltöttük:)
Attól függ, akarsz-e sok ajándékot vásárolni. Ha nem, akkor nagyon olcsón megúszhatod, főleg, ha az árban már minden benne van. Pekingre és Sanghaira általában igaz, hogy óriási az árkülönbség. Pld. Egy ebéd 2 jüantól (utcai ratyi hely) 200-400 jüanig megy (ez az általun felfedezett csúcs) Arra is készülj fel, ha már nem bírod a kínai kosztot, néha be fogsz menni valami "európaiba" (kávé, fagyi, hamburger). Itt az árak már húzósabbak, sokszor a nemzetközi átlag felett. Egy kávé pld 15-20 jüan (400 forint) Ja, és a nagy közhely: alkudozással sok pénzt megspórolsz, akár a pénzed 2/3 át is! Csak győzd idegekkel!
Sziasztok! Augusztus végén mennénk Pekingbe, sok egyéb kérdés mellett elsősorban a költőpénz mennyisége, illetve időjárási viszonyok után érdeklődnénk. A részvételi díj tartalmazza a napi 3x-i étkezést és a belépők árát, úgyhogy elvileg ezekre nem kell költenünk.
Na visszajöttem. Hát nem egy relax út volt, az biztos...nem egy olyan tunéziai családi pettyhüdt nyaralás. De erre még évtizedekre is emlékezni fogok. Átvágtattunk Kínán, 7 repülőút, éjszakai vonatozás, és közben ezernyi program, miközben tárgyalások is voltak. Szóval napok óta csak alszom. Bora! A melegre készülj fel! Mert 35-40 fok az ottani páratartalom (pld Sanghai) mellett szinte leviselhetetlen. Azonnal menekülni kell valami légkondis helyre (ott minden hely ilyen). Attól pedig kaptam egy jó torokgyulladást, most nyomom az antibiotikumot. A legjobb, ha megtanulsz kínaiul :) mert egyébként kész vagy, még a nemzetközi szálllodában sem értenek meg. Mondjuk akkor sem értenek meg, ha kínaiul beszélsz, mert ugy általában és en bloch nem értik azt, amit akarsz. Esővel egyszer találkoztunk, Pekingben, az egy emberes felhőszakadás volt, de utána még rosszabb lett a meleg. Ha Sanghaiba mész, vigyél sok nyugtatót, az a város egyszerűen egy döbbenet. 18 millió kinai üvölt, és nyomja a dudát, totális a káosz, és ha nem mész le alfába, kész vagy. Ha kocsiban ülsz (amit egy kínai vezet) inkább csukd be a szemed! Egyébként medig casht vigyél, mert a pénzváltás rendkívül körülményes és nehéz. Orvossággal készülj, mi felfaltuk a fél csomagot, főleg gyomorra, hasra ment az attack, mondjuk nekünk annyiban volt kemény, hogy többségében vendégül láttak, és ilyenkor nincs mese, tukmálnak, és nincs visszautasítás, a hardcore dolgokat is meg kell enned, legfeljebb utána hánysz. Komolyan mondom, a 10. napon már a KFC-ben ettünk, én bevállalom, hogy a kínai konyha nekem túl kemény. Pld nem értik meg, hogy a rízst az elején kéred, köretnek, és nem is hozzák, mert ott a végén jön ki, és a húsokat önmagában eszik. Ha kávéfüggő vagy (mint én) , vigyél feltétlenül kávét, mert orbitálisat szívsz.
A Pia: Leginkább sört nyomtuk, a boros felfedező kedvem addig tartott, amig nem ittam egy 40 jüanos ratyi bort, egy ujjnyival, amit ki is köptem, az bizony kemikália volt. Utána már nem próbálkoztam vele, bár a 150-200 jüanos borok talán láttak szőlőt. Ellenben a Maotáj (bocs, hogy fonetikusan írom), a méregdrága rízspálesz. Hát az egy gonosz ital, kb 70 fokos, és kb. 25 pohárral itattak meg velünk (agresszíven), hátbazmeg, az kész. Még a környékét is el kell kerülni.
Röviden ennyit, hosszan meg évekig lehetne írni. Egy nap annyi volt, mintha egy hét lenne. Unatkozni nem unatkoztunk. Ami újdonságot írhatok ebbe a fórumba a sokat tapasztaltaknak, hogy Ninxia-ban is voltam (biztos rosszul írom), ez egy sívatag közeli mohamedán autonóm tartomány, fővárosa Jinxian (ezt is rosszul írom) egy lehangolóan ronda 1 milliós városka, de egzotikussabb volt, mint Peking.
Üdvözlök mindenkit. Az indulóknak jó utat! És erőt a hőség elviselésére.
Szerencsére amúgy sem iszom semmilyen töményet a gyomrom miatt soha. Majd udvariasságból belenyalok, mert ha visszautasítom, akkor az gondolom modortalanság. Mi?
Egyébként csak este akarunk inni, és szórakozóhelyeken (persze nem mindennap), néhány jó címet már be is szereztünk. Meg kipróbálom a karaokeet, persze csak 5-6 40 fokos sör után :)
negyven fok? Az kemény. Mindegy, a qualerint már beszereztem :) Holnap indulok, már be vagyok izgulva, életemben nem ültem repülőn, ez a 11 óra húzósnak tűnik. Ráadásul Bécsből indulunk. Majd én is beszámolok, Peking , Sanghai mellett Zhouzhuang és Ningxia lesz, az utóbbiról lövésem sincs, de majd meglátom. Üdv
Bocsáss meg a félreértésért. Inni persze lehet bármelyik étteremben. A kínaiak többségében viszont csak sört és (negyven fok körüli, gabonából készült) helyi pálinkákat árulnak, a borválaszték ezekben általában elég gyenge - és a helyiek azt is Sprite-tal és jéggel fogyasztják. :-( A bárokban viszont mindenféle ital kapható.
