No én tegnap a Mátyás-kúton aludtam a ház tornácán. Amellett, hogy lépni nem lehet a gombáktól az erdőben, bónusz meglepetés egy frissdiplomás vegyészmérnök srác érkezett, nagyzsákkal, és ott aludt ő is. 55. napja van úton a Kékkörön, Kiskunhalasról indult és nem fáj a kislábujja :)
Láttam már 1890-es évekből származó sínt is működő vonalon, illetve kisvasúton.
Érdemes tudni, hogy a még használható sínek az elmúlt évtizedek folyamán egy sajátos életcikluson estek/esnek át. Ami a fővonalon kezdte életpályáját, az valamelyik átfogó felújítás után mellékvonalra került beépítésre, ami a mellékvonal fővágányából is kikerül, abból rakodóvágány vagy nagyobb teherbírású kisvasút lett...
Másnap reggel fél 6-kor csörgött a vekker, alig pirkadt még, de korán el akartam indulni, nagyon szeretem az ilyen korai túrakezdéseket, főleg ilyen szép vidéken! Ezúttal egyedül vágtam neki a Putnokig tartó 16 km-nek, a család még édesdeden aludt.:-) Egy jó kávét meginnék, gondoltam, és láss csudát! A víztározó felé vezető úton, a buszfordulónál nyitva volt egy presszó, ahol remek kávét adtak, gyorsan kettőt le is toltam belőle, meg vettem két zacsi ropit is útravalónak. Mellette egy Coop bolt volt, az vasárnap 7-11-ig van nyitva, ha valaki esetleg arra járna egy vasárnapon... Továbbindulva pár perc gyaloglással már el is értem a szakasz vitathatatlanul legszebb 4 kilométerének a kezdetét, a Lázbérci-víztározó sorompóját. Köszönhetően a kora reggelnek, az ébredező napnak, a völgybe leült felhőknek, és némi ködnek érdekes és szép fényhatások tették még csodálatosabbá ezt az amúgy is gyönyörű tájat. A tó és környéke nem volt élettelen, sőt! A szép számmal telepített horgászhelyek, esőházak szinte mindegyikében volt élet, egymást érték a horgászok, ki magányosan, ki társasággal, ha jól sejtem a korai időpontból akkor ők az éjszakát is itt töltötték. Nem akartam zavarni őket, így a fenti, új úton mentem, a mai kéken, a régi országutat, amelyen a régi kék ment már többször végigsétáltam, így aztán hiányérzetem nem volt. Azért ahol nem voltak horgászok néha le-le mentem a partra nézelődni, gyönyörködni a lázbérci napfelkeltében...
1.-2.-3. Lázbérci pirkadat
Uppony felé közeledve a völgy egyre szűkül, a horgászok egyre inkább elmaradnak, kezd vadregényesebb hangulatot árasztani a táj, amely végül az Upponyi-szorosként ismert, sokszor a Tordai-hasadékhoz hasonlított kristályos mészkő alkotta sziklaszorosban teljesedik ki. Csodaszép vidék! A párás levegő, és a felkelő nap itt is szép dolgokat hoztak létre együtt, de éppen a pára miatt mindezt fotózni elég nehéz volt.
1. régi országút, régi kék jel. Elvitte a víz...
2.-3. fény és árnyék az Upponyi-szorosban
A szorosból kiérve azonnal Upponyban találja magát a túrázó, kb 100 méter megtétele után meg is van a bélyegzőhelyként is funkcionáló kocsma. Szabadság miatt zárva volt ugyan, de a bélyegző korrekt módon elérhető, be kell nyitni a kis kertkapun, és ott van egy kis asztalon, zacskóban kikészítve. (magamtól nem nyitottam volna be, egy helybéli szólt hogy tegyem ezt.) Bélyegzés után hamar kiértem ebből a szép, rendezett kis faluból, és az agyagos, földes útra kiérve rájöttem hogy milyen jó sorom is volt eddig a víztározó keskeny aszfaltútján!
1. Garassék munkája! :-)
2. Uppony tábla, háttérben balról a bélyegzőhely
3. bélyegzőhely prömier plánban
Az esti eső után, tócsák, sár, cuppogás, minden volt ami szem-szájnak ingere. Első kéktúránkon olyan sár volt a hegyre vezető agyagos-löszös mélyúton hogy ki is kapaszkodtunk belőle, ezúttal erre nem volt azért szükség, el lehetett menni kis odafigyeléssel. Felfelé, a hegyoldalban visszatekintve egyre szebb lett a kilátás is visszafelé, a Bükkre és az Upponyi-hegységre.
1. Uppony szép, rendezett kis falu
2. Visszatekintés a Köves-mál-tetőre vezető mélyútról. Ha nincsen sár akkor meg úgy látszik errefelé perzsel a hőség. (déli lejtő) A kék jelek kivétel nélkül kiszáradt fákon voltak.
3. Visszatekintés az erdőhatárról. Alant Uppony, és a szoros, háttérben a Bükk-hegység.
Putnok felé ereszkedve ismét jól járható a kéktúra, egy széles szekérúton halad az ösvény... mikor a tizensokadik autó jött velem szembe akkor már furdalt a kíváncsiság, leintettem egyet hogy mi a fene ez a nagy forgalom az erdőben?? Két marcona vadászember nézett rám, hogy most komolyan ezért állítottam meg a Ladájukat, amivel nem biztos hogy újra el is tudnak indulni? :-)) De azért megmondták, hogy egy vadászház van a közelben, és mindenki oda igyekszik. Jó tempóban hamarosan kiértem az igen kis forgalmú, ezért viszonylag élvezhető Putnok-Sajómercse aszfaltútra, ahol azt hittem már nem ér semmi meglepetés, de mivel sok minden érdekel, így aztán találtam is valamit amit nagyon érdekesnek gondoltam, írtam is már egy vasutas fórumban róla:
Válaszként sajnos már azt is megtudtam hogy a vonal úraindítására minimális az esély. Miközben Putnokon a vasútállomáson egy kedves hölgy beplecsnizte a kör alakú dátumost a füzetembe, a család már kint várt a parkolóban hogy elgyötört testem bepréseljem a vezetőülésbe...:-)
Amikor a 60-as években a Vár-forrás foglalását végeztük, akkor a patakon átívelő fahíd építésére is sor került. (Kellet is az építőanyag biztonságos átvitele céljából.) Ez rendre megrongálódott, vagy megrongálták. Később már csak egy palló, vagy farönk segítette az átkelést. Az elmúlt években már ez sem.
"Hamarosan leértünk a bő vízzel csobogó patakhoz, amelynek túloldalán fut a kéktúra ösvénye."
Jó pár éve ezen a helyen estem csapdába. Akkor a patak annyira meg volt áradva, hogy komoly nehézség volt átkelni rajta. Nem kicsit voltam beijedve miatta.
De végül sikerült, igaz, nyakig sárosan értem Mályinkára.
2014. július 22. napján kezdtük meg a két hetes csavargást a kéken augusztus 1. napjáig, melynek során átszeltük a Bükköt, bebarangoltuk az Aggteleki-hegységet, sietősen végigsepertünk a Csereháton, és sikerrel elfoglaltuk Boldogkő várát. Rendkívül sok élménnyel gazdagodtunk, összességében nagyon jól sikerült minden, meg tudtuk csinálni azt, amit elterveztünk.
Pár képet kiválogatva ismét csináltam egy kis összeállítást, hogy nekünk milyen volt Bélapátfalvától Boldogkőváraljáig az OKT.
Ha minden jól megy októberben, esetleg novemberben szeretném befejezni a Zemplénben, ott meghagyok két rövid túrát a végére (Nagyhuta-Sátoraljaújhely, Füzér-Hollóháza) vágáshutai szállással tervezem, ahol nagyon jókat ettünk. (Koronás Vad Vendégház)
Már csak a Tés-Bakonybél és a Putnok-Aggtelek hiányzik ehhez a tervhez, és még egy-két teljesítménytúra is befigyelhet, a Less Nándorra már neveztem, a 38 km-re.
Aztán majd meglátjuk mire fussa, mint tudjuk, ember tervez...
Mindig az első dolgaim közt van mikor hazaérek egy túráról hogy beírom a megtett távot a Szakasz-Nyilvántartó oldaladra, szeretem, jól összehoztad! :-)
Köszi szépen ezt a sok mindenre kiterjedő összefoglalót!
Mikor mi arrafelé jártunk 2012-ben Tavaszi Széllel akkor arról beszélgettünk éppen hogy az ÖSSZES parlamenti díszpintyet végigsétáltatnánk a kéktúra csereháti szakaszán.
Ez lenne a belépő az országházba, hogy mikor beülnek a bársonyszékekbe legyenek már legalább tisztában a magyar rögvalósággal, mert ami ott van arról valószínűleg lövésük sincsen, és ami rosszabb hogy nem is nagyon érdekli őket.
"Nyitott szemmel és nyitott szívvel járva senkit nem érhet bántódás."
Sikerül beszólás mentesen végigjárnunk az utat, mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak a helyiek. Beszélgettünk magyarokkal Szemerén, Keresztétén, Lakon, Kupán, Fulókércsen, szlovákokkal és hollandokkal (angolul) Kányon és Abaújszolnokon, cigányokkal Rakacán, Abaújszolnokon, Fájon, Szemerén. A Hidasnémeti - Pusztaradvány - Szemere - Kány szakaszt a Kassai szlovákok és magyarok fogják megmenteni, sorra vásárolják és újítják fel a víkend háznak való régi épületeket. A kis falvak (Becskeháza, Perecse, Keresztéte, Debréte, Irota, Szanticska) főleg a vadászturizmusra bazíroz, de közismert a két utolsó település egyéb (tömeg) turisztikai orientáltsága is. Szanticska környékét meg lehetne erősíteni turistautakkal, mert sok szálláshely van, és a jobb megismertetés érdekében az autósokat el lehetne csábítani egy kis sétára. Rakaca, Lak, Abaújszolnok, CSENYÉTE, Fáj szenved a nincstelenségtől. Nincs: közlekedés, munkahely, oktatás, esélyegyenlőség; de van: hátrányos megkülönböztetés, kilátástalanság. Általános véleménye a helyieknek: az ingatlan értéktelen, nem tudnak elvándorolni, mert ha eladják is, nem biztosít elég tőkét a költözéshez. A TSz-ek megszűntek, a földet egy-két ember birtokolja, munkát nem ad - Fulókércsen egy ember a régi szép TSz-es időket emlegette. A buszok a legfontosabb vonatokat nem érintik, nincs csatlakozás. És mindenki kedvenc témája: a cigányok. Két C srác (Misi és Zsolti) elkísért minket Fájról Fulókércsre, ők mesélték, hogy már az iskolában is másként kezelik őket a tanárok, munkánál a vállalkozók, biciklinél a kopott fékpofáért már büntetnek a zsaruk. De! a Fáy-kastélyban, a koncertteremben megismerkedtünk Rolanddal (C) aki éppen a zongorán klimpírozott, elsős zeneiskolai hallgató. Szóval nem reménytelen a helyzet, de sok lóvé hiányzik a térségből. Egyébként Szakácsiban is letelepedett egy holland üzletasszony, és sokat segít a falunak. Ellenben Csenyéte süllyed, ott már a templomot is kikezdték. Viszont szép új utat csináltak nekik az Új Széchenyi tervből.
Röviden ezek a meglátások. Nyitott szemmel és nyitott szívvel járva senkit nem érhet bántódás. Legyél udvarias és egyenlőként bánj mindenkivel, akkor sokat fogsz látni és hallani, mert maguk mutatják meg és mondják el a saját történeteiket! Á
Mi is megyünk még ebben a hónapban Borsodba :) Igaz nem a kék lesz terítéken, de biztos rátaposunk arra is rövid szakaszra. Valószínűleg turistapark lesz a bázis.
azt ugye tudod, hogy van egy olyan webes megjelenítési mód, hogy a képernyőn egymás fölött látod a tuhu és az OSM turistautak nyomvonalait?
persze ez nem ad választ az igazi kérdésre, hogy mi a különbség a terepen és a térképeken tapasztalható állapotok között. ezt nem is lehet másképp eldönteni, mint járni a terepet - bocsánat természetet :)
meg lehet, hogy egyszerűbb a tuhu webes útvonaltervezője helyett a Basecamp-et használni - útvonalat kell tervezni tetszőleges helyeken végigbökdösve az útvonalat úgy, hogy ne a párhuzamos rövidebben menjen aztán fel is dobja mennyi a táv/szint.
Még nem mondhatom el, hogy elvégeztem, amit elterveztem, de vannak részeredmények.
Már 80 általam regisztrált turistaút van (egy hete ez a szám még 65 volt).
A honnan-hová természetes "követelmény", de a turistautak kezdete és vége nem könnyen azonosítható.
Ahol van POI, ott nincs gond, de ahol nincs, ott bizony rögzíteni kell a pontot.
A link (POI) is szerepel majd a nyilvántartásban.
Megszenvedtem, de azt hiszem, sikerült "összepárosítani" a TUHU és az OSM útvonalait (ID alapján).
Szeretném előrebocsátani, hogy tetszik az a megoldás, hogy az útvonal megjelenik a térképen, lenne ötletem, mi kéne még, de ez nem fontos.
Még néhányszor át kell néznem az OSM térképét, az elkészült jegyzékkel a kezemben, mielőtt végleges számokat írok, de közel 20% az eltérés.
Ennyi az OSM hiány ill. pontatlanság.
Nagyon nem szeretnék TUHU - OSM vitát, hisz nem az a legfontosabb, hogy "melyik a pontosabb".
Nem is lehet ezt eldönteni, hisz egyik sem hiteles.
Nem csak olyan van, hogy nincs neve az útvonalnak, olyan is van, hogy összekuszálódott az útvonal hozzárendelés, minek következtében egészen különös útvonalak vannak a térképen. Sajnos több is.
Több 10 kilométer a hiány.
Természetesen csak az ATLASZ útvonalait fogadom el "meglévőnek".
Ha megszűnt valamelyik, akkor nem OSM hiány, akkor az van, hogy a TUHU nem aktuális.
Végül a legnagyobb probléma az itiner.
Jogos felvetés, hogy legyen távolság, fel és le, de ezt nem könnyű előállítani.
A TUHU tervezője meglehetősen "rozoga", sokat kell "variálni", míg az útvonal itinere előáll.
Több esetben 2-4 részből kell "összerakni" az útvonalat.
Érdekes, hogy a távolság a legtöbb esetben igen hasonló.
Néha már-már méter pontosan.
Egy útvonal úgy néz ki az OSM adatbázisában frissebb (Nagybörzsöny - NHH), egy másik (Perőcsény - NHH P+) viszont a TUHU adatbázisában látszik aktuálisabbnak.
Nemrég jártam a "hegyben", Béla-rét és Nógrád között van probléma, Nógrád előtt "eltűnt" az út.
Úgy néz ki, a keresztnél az "alsó" út marad, az eddigi kék (a kis templom felé) gyakorlatilag már nincs:-(
Úgy látszik mostanában borsodi napok vannak. Egymás után két tájegységünk is ide került a fórumra.
rozaa! Nagyon jó érzékkel tudod bemutatni egy olyan tájegység rejtett értékeit, amelyet őszintén kimondva, sokan lenéznek, sokan kötelességszerűen minél előbb le akarnak tudni, vagy elkerülni.
Köszönöm az eddigi beszámolódat és érdeklődéssel várom a további részleteket is.
Nagyon jó kis élménybeszámoló. Érdekes volt olvasni azokról, amit én rendszeresen látok, átélek, de most más szemével, más élményein keresztül.
Jól tudod, a bánkúti Fehér sas panzió egy debreceni cég tulajdonában van és példásan biztosítja az üdülés, pihenés, túrázás lehetőségét a Bükk szívében. Mellesleg a közeli Bálványon lévő Petőfi-kilátó kérdése is kicsit szívügye a jelenlegi gondnoknak.
A kéken való vándorlásotok leírása jó hírverése ennek a páratlanul szép tájegységnek. Neked is azt javaslom, hogy egy másik évszakban is látogassatok el ide. Tavasszal, vagy ősszel a kilátópontok panorámája is teljesebb lehet, nem beszélve az erdő adta színváltozásokról. De egy januári tiszta idő pedig a Magas-Tátra távoli látványával ajándékozhat meg, akár a mályinkai Begyeleg-kilátóról.
Még egy javaslat, legközelebb erre járva a faluszéli sportpálya felől is csodás kilátásban lehet részetek, a Várhegy és az új kilátó együttes látványával.
Pénteken túra közben én is találtam pöffetegeket, kellett egy kis változatosság a jelenlegi vargánya-dömping mellé, ezért szombat kora reggel felkapaszkodtam a vacsoráért a hegytetőre.
Pár hónappal ezelőtti bükki túránk során az ereszkedést Mályinkára már a busz elérésének jegyében tettük meg, így aztán a tervezett dédesvári kitérő akkor elmaradt, viszont a szándék ennek megtételére bennem nem maradt el... Tudtam hogy nagyon szép vidékről van szó, ezért családdal együtt érkeztünk meg szombaton kora délután a Bánkúti Fehér Sas Panzió elé. Az egykori turistaház nagyon szép, felújított állapotban van, hála egy debreceni utazási irodának, ha jól tudom ők vették meg és tartják karban, de legalább is reklámozzák az biztos, gyakran látom a buszukat az M5-ös autópályán "Éljen Bánkút" felirattal a hátulján.
2. az egykori turistaház kitűnő állapotban ma panzió
3. az Ördög-oldal
A parkolóban mindjárt meg is volt az első érdekes látnivaló, egy hölgy egy focilabda méretű fehér gombával a kezében sétálgatott, ilyen nagy gombát még életemben nem láttam! Utólag sajnálom hogy nem fotóztam le...
A Bálványon lévő Petőfi-kilátó megtekintése után a kéktúra ösvényén kezdtük meg az ereszkedést Mályinka felé. Gyönyörű út ez a kék sáv és a kék rom jelzés elágazásáig, végig szép bükkerdőben vezet, jobbra meredeken emelkedik a hegyoldal, balra szinte szakadék, a helyet ennek megfelelően Ördög-oldalnak hívják. Ördögi érzés lehet itt legurulni, az biztos... Az elágazásnál rövid pihenő után a kék rom jelzésen indultunk el a Dédesi várhegy felé, nem kellett sokat várni, 20-30 méter után meg is lett az első "antik" kék sáv jelzés is, amit örömmel fotóztam le, a család meg már el is kezdett macerálni a szenvedélyem miatt (minden hülye fánál meg kell állni egy kis kék pacsmagot fotózni?? :-) )
A Dédesvárig vezető 2 kilométer a gerincen csodaszép utakon vezet, nagyon jó ötlet a kéktúra (vissza)terelése erre az ösvényre, nagyságrendekkel szebb, járhatóbb, egyértelműbb ez az útvonal mint a Torma-völgyben vezető mai kék jelzés. Egy ponton nagyon szép kilátás van nyugat felé, innen a Karancsig láttam el ismét, éppen úgy mint pár hete Dobogókőről. Akkor a keleti látóhatárt zárta a Palóc Olympos, most pedig a nyugatit.
1. a kéktúra és a kék rom jelzés elágazása
2. régi kék jelzés Dédesvár felé
3. kilátás nyugat felé, egészen a Karancsig, tisztább időben valószínűleg még ennél is távolabb
4. a Vásárhely-kő kilátóhely, nekem picit a Gazos-kőre hasonlít a hely
5. a Bálvány a Vásárhely-kőről
A Vásárhely-parlag alatt lévő Vásárhely-kő pedig még egy kis hab a tortán, afféle meglepetés annak aki még nem járt itt. Egy 15 méternyi kitérő, kék háromszög jelzéssel egy kilátópont felé, a panoráma pedig egyszerűen innen is pazar! A két vár nyergében útelágazás, a Nagyvisnyó felől érkező sárga sáv jelzés indul tovább Miskolc felé, pihenőhely, aztán még egy utolsó nekifutás egészen fel a Dédesvár csúcsáig! Maga a vár egy picit csalódás, nagyon kevés maradt meg belőle, a kilátás a Bükk belseje és a Torma-völgy felé szép, de a magas fák miatt egyéb irányban korlátozott. Mályinka felé is van egy kilátópont, de itt meg egy sűrű "szemivó bogár" raj korlátozta a kilátást, nem lehetett tőlük megmaradni, ennyit ebből én még nem láttam egy helyen, egy fotót lőttem, azon is van vagy tíz ilyen repülő kis szemétláda! Na, gyerünk innen... Indulás lefelé, a rettegett kék rom jelzésen a Baróc-patak völgye felé!
1. kék jelek
2. Ennyi maradt meg a várból (+még egy faldarabka lentebb)
3. a Dédesi kisvár, balra lent pedig a Torma-völgy, a kéktúra jelenlegi útvonala
Nem volt hosszú, de nagyon meredek ez az ösvény, sok helyen tényleg szinte seggen-csúszva, kapaszkodva, araszolva haladtunk, jókat röhögtünk, lányom például utólag elmondta hogy ezt a részt élvezte a legjobban. Hamarosan leértünk a bő vízzel csobogó patakhoz, amelynek túloldalán fut a kéktúra ösvénye. Nem tehetek róla, beugrott egy nóta...
"...Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba Érezd a pataknak sebes rohanását Az ország szívének minden dobbanását..."
A patakban megmosakodtunk, és irány Mályinka, eléggé eltelt már az idő, kezdett alkonyodni! Kb fél órás menetelés után megpillantottuk a nemrég átadott kilátót Mályinka határában, picit viccesen hatott hogy az általunk eddig látott hegyek legalacsonyabbikán van egy ilyen építmény, de meglepően szép kilátást nyújtott a környékre az újonnan épült fatorony. Az itt piknikező helyiek szerint tényleg látszik innen a Magas-Tátra is, én ezt nem hittem el mikor még csak olvastam róla a múltkor.
1. az új kilátótorony
2. kilátás Mályinka felé (részlet) Élesebb szeműek észrevehetnek némi furcsaságot a képen, bohókás helybéli fiatalok ugyanis buborék-fújó versenyt tartottak a kilátóban...
3. Visszatekintés a dédestapolcsányi aszfaltról
Mályinka iszonyúan tetszett a famíliának, el tudnák képzelni itt az életet, egy igazi élő, dolgozó, tiszta kis bükkaljai falu, mi tagadás ha a pénz nem lenne korlátozó tényező az életemben akkor én is el tudnám képzelni az életet egy ilyen helyen...
Harangláb, Sanyi kocsma rendben, aszfalt Dédestapolcsányig már nem annyira, de egy helyről érdemes visszanézni a Bükk hegyeire, nagyon szép a táj, és szinte végig látszott az aznapi utunk Bánkúttal, a Bálvánnyal, és a Dédesi várakkal. Fél 8-ra értünk haza a szállásra, amelyet stílszerűen Dédesvár Apartmanháznak hívtak, 6 és fél órába telt megtenni ezt a 10 km-t ezen a gyönyörű vidéken annyit bámészkodtunk...jöttünk, láttunk, visszamennénk!
A másik felét később. Ha végeztem a bemutatással, leírom, hogy miket mondtak cigányok és fehérek vegyesen az élet ottani folyásáról. A műemlékvédelem a létfenntartás utánra való, röviden.
megint pár ambicíózus fiatalember a fővárosban kitalálja a frankót, hogy mitől fog jobban élni valaki vidéken - az ezeréves utat követve gazdálkodjon egy földdarabon és ebből termelje ki majd a sok értékvédő gittegylet által jóváhagyott épületfelújításokat a házán, amit valaki egy hivatalban műemléknek sorol be.
az említett Szanticska jó példája annak, hogy az működik, amiért elkötelezett magánemberek áldozatot tesznek és semmi köze ennek a műemlékvédelemhez.
elhiszem hogy van ekinek tetszik a romantikus vidéki lét és kis faluba, tanyára költözik, de Rozaa példája is mutatja, hogy olyan alapdolgok, mint (meleg)víz, élelmiszerbolt sem feltétlenül tartoznak az ott élők komfortjába.
Pavarotti már helyesen megfejtette, szép védett rovarunk a havasi cincér. Én még csak kétszer-háromszor találkoztam a fajjal, de fényképezésre még egyszer sem volt alkalmam, úgyhogy irigyellek érte :)
és ilyen lett: 
Pallavicini kastélyszálló
és a kútja
temploma
a kastélypark grottája
és a kastély szintén Pallavicini (iskola)
olajütő
