A Bálványra menő turistaút az elmúlt évtizedekben Z+ jelzéssel volt és van ellátva. A pengős idők térképein viszont a Bálvány-Tarófő-Nagyisnyó útvonal P jelzésű volt. A háború után, az 50-es években került sor a szín és jelváltásra. A Dédesi vár felé menő út ekkor együttes K és Z jelzéssel szerepelt és a várnál váltak el egymástól. A Z a Bán-völgye felé, míg a kék Mályinka felé a mostani KL nyomvonalán. Abban az időben nem riadtak vissza a turisták egy kis meredek kalandtól.
Érdekes, hogy még a 70-es években is a K a Várgerincen ment, a Torma-völgy ekkor már K+ jelzésű volt és csak a Nemzeti Park kérésére, a Kis-vár védetté nyilvánítása miatt kellett a sávot levinni a völgybe. Ugyanekkor került le a Radics/Rádics/-völgy - Eszkála-tető -Uppony nyomvonalon haladó Kohász-út K+ jele is a víztároló partjára az OKT mellé.
Egyébként amit te fényképeztél az nem turista jelzés, hanem erdészeti jelek. Ez olykor zavaró tud lenni, de a Bükkben a háborút követően mindíg fehér alapra kerültek fel a turistajelek.
A Bálványon lévő Petőfi-kilátó felé indulva a Z+-on fotóztam kettő darab régebbi kék jelzésnek tűnő felfestést, létezik hogy valamikor errefelé indulhatott a kéktúra Mályinka felé Bánkútról?
Régebbi Bükk térképeken az jól látszik hogy nem volt mindig ugyanaz az útvonal mint ma, de kivenni pontosan nem tudom merre mehetett a jelzés. Füzetekben még annyira sem látszik, eléggé el van nagyolva.
a Z+-on a Bálvány csúcsa felé indulva
ezeket az Ördög-oldalban fotóztam, ugyan olyannak tűnnek, (kék nyíllal jelölve) szerintem kb '70-es évek jelzései lehetnek, de ha így van akkor garass keze benne lehetett a dologban! :-)
Az ATLASZ térképén a rét kicsit északabbra van, ha jól gondolom, ott, ahol a 012-es pont-ot "rögzítettem.
Itt egy furcsa "ház" van, nevezhetjük földkunyhónak, hisz a tetején föld van, de a bejárata is a föld alatt van, két jókora szikla között lehet bejutni, de természetesen zárva van.
Erdei munkások "búvóhelye" lehetett, itt ui. erős szelek lehetnek, na és egy vihar sem lehet kellemes.
Hab a tortán a két bükk matuzsálem.
Többek között ezzel a kis kiegészítéssel bővül az OKT útvonala, remélem hamarosan!
z valóban kellene a TTR-re és a többi turistatérképre is. egy mindent fedő feltűnő színű poligon jó lenne erre a célra aztán ha nem aktuális egészben lehetne törölni.
Már rég ott kellene tartanunk, hogy van legalább egy ember, aki az erdészetekkel kapcsolatban van, és a TTR-ben megjelenjenek az aktuális korlátozások...
Percekig tanakodtam Uppony szélén hogy bejárjam-e azt a nagyon régi, és most újra tervbe vett útvonalat a Három-kő-bérc felé, de végül úgy döntöttem hogy ezért még inkább majd visszajövök!
clavicula!
Nagyon jó a beszámoló, és a fotók is!
A macskás magazinba lehet hogy tudnék fotókat passzolni, nekem is van pár macskám, de ha már kéktúra, itt van egy regéci cicus a Csobogó Vendégház őre:
Kéktúrázás közben is szoktam macskákat is fotózgatni, hozzád hasonlóan.
Jelenleg az az eljárás, hogy csak pár beküldött fotó alapján 2 évre adjuk a minősítést, hiába tudjuk az illetőről, hogy kiválóan fest.
Amennyiben valaki külső értékelő az útmutató pontjai szerint értékelő lapot kitölt/(úgymond aláírja)és végig fotóz legalább 3 km-t rendesen (kb. úgy, ahogy Varbónál mutattam), akkor lesz 5 évre minősítve.
De nem kell aggódnod, 2 éven belül úgy is járok majd azon a kék szakaszon is :)
Szerintem az élmények magukért beszélnek. Örülök, hogy ismét együtt túrázhattunk az eddig általam gondozott kék szakaszán. Érdekes módon mások beszámolóiban is helyet kap rendre és örömmel látom viszont nálad is az upponyi eligazító jelzésemet. Kissé viseltes, de ahogy látom, még mindíg teszi a dolgát, pedig épp öt éve lett felújítva. Morbid, de lehet, hogy ez túléli majd az én újmódi festő "jogosítványomat", mert azt ez év tavaszától csak a jövő év végéig kaptam meg...
Az Uppony utáni szakasz a Szilas-tetőig ma már valóban nehézkes lehet, bár én természetesen mindíg jó időben jártam arra festeni. Viszont - köszönhetően az Upponyi-hegység geológiai kialakulásának, - szép talajrétegződéseket lehet itt tanulmányozni. A régmúlt időkben az út itt szőlőskertek között vezetett, ami azért kellemesebbé tette a dolgot. Mára ezek többnyire eltüntek a környékről. Egyébként ez a szakasz a tervek szerint ugyancsak kikerül a fősodorvonalból, mert az új kék nyomvonal a jóval korábbi kéket követve a Három-kő felé nagyot kerülve jut majd vissza a szilas-tetői gerincre.
Ez érinti majd azt a jó karbanl évő sajóvelezdi vadászházat is ami a később veled szembe autózó vadászok célja lehetett.
A Szilvásvárad-Putnok vasútvonalról csak annyit, ennek nyomvonala és romantikája vetekszik sok kisvasutunkéval. Mi alkalmanként nosztalgia gyalogtúrát szervezünk ide.
No én tegnap a Mátyás-kúton aludtam a ház tornácán. Amellett, hogy lépni nem lehet a gombáktól az erdőben, bónusz meglepetés egy frissdiplomás vegyészmérnök srác érkezett, nagyzsákkal, és ott aludt ő is. 55. napja van úton a Kékkörön, Kiskunhalasról indult és nem fáj a kislábujja :)
Láttam már 1890-es évekből származó sínt is működő vonalon, illetve kisvasúton.
Érdemes tudni, hogy a még használható sínek az elmúlt évtizedek folyamán egy sajátos életcikluson estek/esnek át. Ami a fővonalon kezdte életpályáját, az valamelyik átfogó felújítás után mellékvonalra került beépítésre, ami a mellékvonal fővágányából is kikerül, abból rakodóvágány vagy nagyobb teherbírású kisvasút lett...
Másnap reggel fél 6-kor csörgött a vekker, alig pirkadt még, de korán el akartam indulni, nagyon szeretem az ilyen korai túrakezdéseket, főleg ilyen szép vidéken! Ezúttal egyedül vágtam neki a Putnokig tartó 16 km-nek, a család még édesdeden aludt.:-) Egy jó kávét meginnék, gondoltam, és láss csudát! A víztározó felé vezető úton, a buszfordulónál nyitva volt egy presszó, ahol remek kávét adtak, gyorsan kettőt le is toltam belőle, meg vettem két zacsi ropit is útravalónak. Mellette egy Coop bolt volt, az vasárnap 7-11-ig van nyitva, ha valaki esetleg arra járna egy vasárnapon... Továbbindulva pár perc gyaloglással már el is értem a szakasz vitathatatlanul legszebb 4 kilométerének a kezdetét, a Lázbérci-víztározó sorompóját. Köszönhetően a kora reggelnek, az ébredező napnak, a völgybe leült felhőknek, és némi ködnek érdekes és szép fényhatások tették még csodálatosabbá ezt az amúgy is gyönyörű tájat. A tó és környéke nem volt élettelen, sőt! A szép számmal telepített horgászhelyek, esőházak szinte mindegyikében volt élet, egymást érték a horgászok, ki magányosan, ki társasággal, ha jól sejtem a korai időpontból akkor ők az éjszakát is itt töltötték. Nem akartam zavarni őket, így a fenti, új úton mentem, a mai kéken, a régi országutat, amelyen a régi kék ment már többször végigsétáltam, így aztán hiányérzetem nem volt. Azért ahol nem voltak horgászok néha le-le mentem a partra nézelődni, gyönyörködni a lázbérci napfelkeltében...
1.-2.-3. Lázbérci pirkadat
Uppony felé közeledve a völgy egyre szűkül, a horgászok egyre inkább elmaradnak, kezd vadregényesebb hangulatot árasztani a táj, amely végül az Upponyi-szorosként ismert, sokszor a Tordai-hasadékhoz hasonlított kristályos mészkő alkotta sziklaszorosban teljesedik ki. Csodaszép vidék! A párás levegő, és a felkelő nap itt is szép dolgokat hoztak létre együtt, de éppen a pára miatt mindezt fotózni elég nehéz volt.
1. régi országút, régi kék jel. Elvitte a víz...
2.-3. fény és árnyék az Upponyi-szorosban
A szorosból kiérve azonnal Upponyban találja magát a túrázó, kb 100 méter megtétele után meg is van a bélyegzőhelyként is funkcionáló kocsma. Szabadság miatt zárva volt ugyan, de a bélyegző korrekt módon elérhető, be kell nyitni a kis kertkapun, és ott van egy kis asztalon, zacskóban kikészítve. (magamtól nem nyitottam volna be, egy helybéli szólt hogy tegyem ezt.) Bélyegzés után hamar kiértem ebből a szép, rendezett kis faluból, és az agyagos, földes útra kiérve rájöttem hogy milyen jó sorom is volt eddig a víztározó keskeny aszfaltútján!
1. Garassék munkája! :-)
2. Uppony tábla, háttérben balról a bélyegzőhely
3. bélyegzőhely prömier plánban
Az esti eső után, tócsák, sár, cuppogás, minden volt ami szem-szájnak ingere. Első kéktúránkon olyan sár volt a hegyre vezető agyagos-löszös mélyúton hogy ki is kapaszkodtunk belőle, ezúttal erre nem volt azért szükség, el lehetett menni kis odafigyeléssel. Felfelé, a hegyoldalban visszatekintve egyre szebb lett a kilátás is visszafelé, a Bükkre és az Upponyi-hegységre.
1. Uppony szép, rendezett kis falu
2. Visszatekintés a Köves-mál-tetőre vezető mélyútról. Ha nincsen sár akkor meg úgy látszik errefelé perzsel a hőség. (déli lejtő) A kék jelek kivétel nélkül kiszáradt fákon voltak.
3. Visszatekintés az erdőhatárról. Alant Uppony, és a szoros, háttérben a Bükk-hegység.
Putnok felé ereszkedve ismét jól járható a kéktúra, egy széles szekérúton halad az ösvény... mikor a tizensokadik autó jött velem szembe akkor már furdalt a kíváncsiság, leintettem egyet hogy mi a fene ez a nagy forgalom az erdőben?? Két marcona vadászember nézett rám, hogy most komolyan ezért állítottam meg a Ladájukat, amivel nem biztos hogy újra el is tudnak indulni? :-)) De azért megmondták, hogy egy vadászház van a közelben, és mindenki oda igyekszik. Jó tempóban hamarosan kiértem az igen kis forgalmú, ezért viszonylag élvezhető Putnok-Sajómercse aszfaltútra, ahol azt hittem már nem ér semmi meglepetés, de mivel sok minden érdekel, így aztán találtam is valamit amit nagyon érdekesnek gondoltam, írtam is már egy vasutas fórumban róla:
Válaszként sajnos már azt is megtudtam hogy a vonal úraindítására minimális az esély. Miközben Putnokon a vasútállomáson egy kedves hölgy beplecsnizte a kör alakú dátumost a füzetembe, a család már kint várt a parkolóban hogy elgyötört testem bepréseljem a vezetőülésbe...:-)
Amikor a 60-as években a Vár-forrás foglalását végeztük, akkor a patakon átívelő fahíd építésére is sor került. (Kellet is az építőanyag biztonságos átvitele céljából.) Ez rendre megrongálódott, vagy megrongálták. Később már csak egy palló, vagy farönk segítette az átkelést. Az elmúlt években már ez sem.
"Hamarosan leértünk a bő vízzel csobogó patakhoz, amelynek túloldalán fut a kéktúra ösvénye."
Jó pár éve ezen a helyen estem csapdába. Akkor a patak annyira meg volt áradva, hogy komoly nehézség volt átkelni rajta. Nem kicsit voltam beijedve miatta.
De végül sikerült, igaz, nyakig sárosan értem Mályinkára.
2014. július 22. napján kezdtük meg a két hetes „csavargást a kéken” augusztus 1. napjáig, melynek során átszeltük a Bükköt, bebarangoltuk az Aggteleki-hegységet, sietősen „végigsepertünk” a Csereháton, és sikerrel elfoglaltuk Boldogkő várát. Rendkívül sok élménnyel gazdagodtunk, összességében nagyon jól sikerült minden, meg tudtuk csinálni azt, amit elterveztünk.
Pár képet kiválogatva ismét csináltam egy kis összeállítást, hogy nekünk milyen volt Bélapátfalvától Boldogkőváraljáig az OKT.
Ha minden jól megy októberben, esetleg novemberben szeretném befejezni a Zemplénben, ott meghagyok két rövid túrát a végére (Nagyhuta-Sátoraljaújhely, Füzér-Hollóháza) vágáshutai szállással tervezem, ahol nagyon jókat ettünk. (Koronás Vad Vendégház)
Már csak a Tés-Bakonybél és a Putnok-Aggtelek hiányzik ehhez a tervhez, és még egy-két teljesítménytúra is befigyelhet, a Less Nándorra már neveztem, a 38 km-re.
Aztán majd meglátjuk mire fussa, mint tudjuk, ember tervez...
Mindig az első dolgaim közt van mikor hazaérek egy túráról hogy beírom a megtett távot a Szakasz-Nyilvántartó oldaladra, szeretem, jól összehoztad! :-)
Köszi szépen ezt a sok mindenre kiterjedő összefoglalót!
Mikor mi arrafelé jártunk 2012-ben Tavaszi Széllel akkor arról beszélgettünk éppen hogy az ÖSSZES parlamenti díszpintyet végigsétáltatnánk a kéktúra csereháti szakaszán.
Ez lenne a belépő az országházba, hogy mikor beülnek a bársonyszékekbe legyenek már legalább tisztában a magyar rögvalósággal, mert ami ott van arról valószínűleg lövésük sincsen, és ami rosszabb hogy nem is nagyon érdekli őket.
"Nyitott szemmel és nyitott szívvel járva senkit nem érhet bántódás."
a Z+-on a Bálvány csúcsa felé indulva
ezeket az Ördög-oldalban fotóztam, ugyan olyannak tűnnek, (kék nyíllal jelölve) szerintem kb '70-es évek jelzései lehetnek, de ha így van akkor garass keze benne lehetett a dologban! :-)
és ilyen lett: 
