majd ti is ha odatartoztok.. elvileg lesz valami papir , amire annyit viszel haza amekkora szatyrod van.,ugyanigy a pelenkával is de azt ki is szállitják házhoz, nekünk nincs autónk nem tudtuk volna hazacipelni,
de bennt a csoportban is ha majd ovodatagozatos lesz zsályáznak velük. föleg étkezési idö alatt..
itthon bedugtam az egész gyereket a kádba... borzasztóan nézett ki hétvégére mindig kihypoztam, és hétfötöl kezdödött elölröl. rémes milyen festékanyag. a rongybabáknál is jól jön ha a test anyaghoz használt fehéret szinezni akarom..
----------------
bezs te egy fantasztikus csaj vagy))) a gondolatvilágoddal..
amit irtál arról az jutott eszembe, amikor elsösök lettek és két hét mulva - mi nem vagyunk napközisek ebéd után elhozom a lánykát..- napközis tantó néni sipolt de én azt nem is hallottam, egyszercsak az összes gyermek ott termett...
kérdeztem,hogyan érte el,hogy ilyen gyorsan besimultak az iskolai létbe? -azt mondta gyorsan beidomitotta öket...
vágül is az eredmény ugyanaz, de a kifejezés mégsem mindegy..
----------------
aztán ez a problémás terhesség is olyan kérdéses.. hogy tényleg ugy van e tényleg jól látják e az ultrahangon..
szülészeten volt akit probáltak lebeszélni ,mégis megtartotta és egészséges gyereket szült..
és ott az én egyik gyerekem esete.. vese probléma volt felfedezve magzati életben.. elörehozott szülés merült fel. folyamatos Uh figyelés mellett mivel magyarországon magzati mütétet nem végeznek... UH leletnek nem hisz a doki küld egy másikhoz, az nem látott semmit de felveszi videóra hozzájárulok e mondom minek járuljak hozzá ha nem lát semmi extrát... és már már bizonytalankodni kezdtem az UH doki a kollegám volt.. biztam benne tudtam jó szeme van ö váltig állitotta vese probléma és a párhuzamosan a nögyógyász által felkért UH-s doki nem látott semmit...
a végeredmény az volt,hogyha megszületik és tud pisilni akkor kapunk egy kis idöt ha nem rögtön viszik.
Hát igen, van amit te sokkal jobban tudsz nálunk, hisz jópár év "előnyötök" van velünk szemben. Jövök még erre a lapra kérdezni évek múlva is akár, remélem még itt leszel, hogy tanácsot adj!!
Nálunk múlt szombaton rendeztek az ovi-suli közösen egész napos gyereknapot, nagyon szuper volt, és ahogy nézem, időjárás szempontjából is jobban jártunk. Remélem nektek is sikerültek a programok a szeszélyes idő ellenére!
Keresztre írta valamelyikőtök, hogy nem cserélné el semmi pénzért. Én sem. Ha előre megkérdeztek volna bármelyikünket, simán nemet mondtunk volna azt hiszem. Nem tudja az ember, hogy ebben mennyi szépség is van.
Egy ismerősöm nemrég vesztette el a babáját félidőn túl. Beteg volt, meg kellett indítani a szülést. Beszélgettünk. Engem jobban megrendített, mint a többieket, épp a Timi miatt. Mondtam neki, én nem tudom úgy nézni, ahogy ő. Én nem tudom azt mondani, hogy persze, jó döntés volt. Abba tudok belegondolni, hogyha Timin észreveszik pocaklakó korában a bajt, nekem is elsorolták volna, amit születésekor, amíg nem tisztázódtak a dolgok: Lehet, hogy nem marad életben, szellemi fogyatékos, süket, vak, stb... Szó nélkül elvetettem volna, hisz akkor arra gondoltam, azért, hogy nekem jobb legyen a lelkiismeretem, nem tehetem tönkre az ő életét, azzal, hogy megszülöm, és végig kell küzdenie. (Érdekes, nem tudtuk, hogy baj van, mégsem voltam nyugodt, a fiamnál ilyesmi fel sem merült) Ma ennek ellenére látok egy gyönyörű kiscsajt, aki okos, minden rendben, maximum nem fog tudni járni. Az ismerősöm is befejezte velem az előző mondatot, de ő a maximum helyett ezt használta: "De nem fog tudni járni". Látjátok, egyetlen kötőszó a különbség abban, hogy neki volt választása. És félelmetes abba belegondolni, hogy én is azt választottam volna. És most én sem adnám semmi pénzért!!
Teljesen egyet értek veletek én is,Egyenlőre a mi keresztünk de én erről a keresztről nsemmi árom nem mondanák le és nem is cserélném el semmi kincsért.Annyira szeretet éhesek.Sokkal ragaszkodobbak.Nekünk van egy csoporttársunk (ő 3.5 éves)de neki nincs tesója az anyuka is nagyon nehezen törödik bele hogy sérült a gyermeke,nem szivesen viszi rendezvényekre.Most is jövő szombaton gyereknap lesz ahol tornázunk de ő nem hozza mert az ő gyerekét ne nézzék.Én meg a másik véglet vagyok aki mindenhová viszem emberek közzé,mindent amit akar megpróbálok megcsinálni vele.Tényleg holnap gyereknap mentek valahová?
Mi megyünk Pestre ismét tervek között van a Minimax-os vonatozás,a Millenáris parki rendezvény a gyerekvasut(hüvösvölgy) és a vár.Csak egy bajom van hogy mindenhol lesz ugrálóvár és ez az egyik amiért megőrül és nem tudom megadni neki."Sajnos" a lányok sem akarják kihagyni.Ugyhogy ott egy kis sirás biztos lesz,mert semmivel nem lehet elterelni a figyelmét rólla.Hogy melyikre tudunk eljutni azt nem tudom,azért 3 gyerekkel végigbumlizni nem könnyű.Az biztos hogy a Városligetbe nem megyünk a tömeg miatt.
Hát igen a front nagyon hatással van a gyerekeinkre.Feszesebbek,nyügösebbek tölle.Mit csinálsz ilyenkor?Zsályázás?Ja igen már kérdezni akartam hogy a zsályát hol veszed?Itt nállunk csak 1 helyen lehetett kapni de mostanság már nem árulnak.
Nem lehet könnyű közlekednetek.Hát nállunk is lassan kezd kialakulni hogy nem szereti hogy cipelem.Még a babakocsit szereti,na persze inkább a sétálást választaná amúgy.Csakhát mi is ha rohanunk akkor marad a babakocsi.
bocsánat az elirásért,,figyelek,hogy mindenkire válaszoljak.nagyon örülök ha hasonló gondolkodásuakkal találkozom,mert akkor tudjuk miröl is beszélünk akár félszavakból is.
:o)
igazad van a miénk is, de mi csak a kiséröik vagyunk elsösorban,megélni magukat ebben az életsorskérdésben nekik kell...a cipelés meg elöbb utobb bennük is motoszkál. meséltem régebben volt idöszak amikor azt mondta utál minden olyan gyereket aki nála kisebb és futni tud,aztán ahogy jutunk elöre ugy csillapodik ez is benne,és kerülnek elö más kérdések...
nekünk minden reggel ugy kell idöben elindulni a buszhoz, ami idöre jár,hogy bekalkuláljuk aznap éppen nem jó a lift,vagy aznap nem tud olyan sebességgel közlekedni,vagy az átkelésnél lényegesen nagyobb forgalom miatt nehezebb az átjutás,-mert különben lekéssük a buszt és a következö csak ugy indul,hogy akkor a z elsö órára is késve érkezünk...
mennem kell hátat masszálni!!!
ti észreveszitek az idöváltozás okozta merevebbséget vagy fájdalmakat???
Így van. Mindenkinek megvan a baja, kinek kisebb, kinek nagyobb. De egy biztos, hiába látjuk mi esetleg a másik gondját kisebbnek, teljesen természetes, hogy neki hatalmas, ha eddig ez a legnagyobb gond életében...
A tanmese pedig illik arra, ahogy én is vigasztalom magam, amikor más sérült gyermekeket látok. Az enyém legalább lát, hall, okos, stb... Így talán könnyebb. Gondolom, akinek vak a gyereke, az pedig azt mondja Timi láttán: de az enyém legalább megy. Ez is így természetes. Amíg az ember talál vigaszt, nem süllyed bele a bánatba, a gondokba!
4Hópihe!
Te úgy látom teljesen olyan filozofáló, lelki dolgokkal, és az égiekkel foglalkozó ember vagy, mint én. A legtöbb dologban ugyanúgy látjuk a dolgokat, és a gondolatmenetünk is hasonló. Sokszor ugyanazokat a szófordulatokat használod, mint én. Múltkor már írtad ezt, csak ha jól emlékszem Szorkának tulajdonítottad a szöveget. Azt is én írtam akkor.
A kereszt pedig úgy gondolom, egyenlőre a miénk is. Természetesen hosszú távon, később csak az övék, de most még osztozunk, hisz nem mindegy, hogy az ember szépen felnevelget egy egészséges gyereket, vagy megküzd minden mozdulatáért, apró fejlődéséért a kicsinek.
igazából azt gondolom nem a mi keresztünk ez hanem az övéké. és ezzel együtt is tudnak majd teljes életet élni...nekik nem az a teljes amit esetlegesen másoknak jelnthet ez a szó....
és nem akarok nagy bölcselkedésekbe belefolyni, de van az a tanmese aminek az az a tanulsága,hogy mindenki a másikét látja könnyebbnek, de végül rájön hogy a sajátját cipelni sokkal könnyebb...
nem tudhatjuk,hogy az értelmes okos,látszólag kiegyensulyozott, külsöre szép és nagyon gazdag - embereknek milyen problémákkal kell megküzdeniük, a hétköznapjaikban..nekik is van cipelnivalójuk...
Csillán bellán ültetek, amennyit látok belölük.??édesek a gyerekek, a következö lépés az lesz,hogy téged is feldobnak pár percre,hogy kiprobálhasd a nyeregben ülést...
jó látni a gyerkeidet a lovon ülve...
öltözési mánia nálunk a kisasszonyt elérte és mostanság a kicsit is, a nagynál én is rámoltam párszor szekrényt, aztán felajánlottm ha valaki nagylánykodni akar, az a szekrény és a ruhái rendbetartását is maga után vonja.. beszéltem arról,hogy joga van vetközni és öltözni, de -akkor kötelessége nem szétdobálni annak érdekében,hogy a következö öltözésre is rendezett ruhácskába tudjon beugrani..
bedobhatod még,hogy csak 2-3 választása legyen a többi cuccát kicsit hátrébb pakolod, ha lehetöség van rá..
--
hogy láttam a lovas képeket és itt meg szakad az eső eszembe jutott,hogy volt egy ilyen élményünk napos idöben indultunk kifelé és lovaglás közben jött az eső. két felé lovagolt a csapat egyik jobbra másik balra indult.. akik jobbra mentek mind eláztak, de ugy,hogy ruhákat osztogatott utána z éva.. mig a tesója lovas csapata ellenkezö irányban az erdöben egy csepp esövel sem találkozott..
a héten bövitettem a lovas cuccait -varrtam neki lovas tolltartót, és van két lómániás kislány még az osztályban azoknak is kis egyszerübbet. és ceruzákra festettem lovakat...nagy öröm volt...
szorka akiket látsz sérültebbeket azoknak is van kifutási ideje, kinél,hogyan történnek az eredmények... mondjuk amikor két éves volt aaz enyém én sem gondoltam,hogy ilyen nagy utat bejárunk és meg lesz a gyümölcse..és még mindig nem vagyunk az ut végén...
Fiamnál nincs ilyen durván jelen az öltözés, de már ő is válogat. Ezt az egy nap sokszor átöltözést csajos anyukáktól hallom sokszor.
Egyébként para ide-oda, én is sikeresen vészeltem át az életet Timi érkezéséig. És én is tisztában voltam vele, hogy én csak egyet fogok kapni, de nagyot. Bejött. A lányka minket választott, és én boldog vagyok még ezzel a hatalmas kereszttel is...
Hát, igen. A legtöbb embernek meg kell küzdeni valamivel. Tulajdonképpen én sokszor nem is állok úgy ehhez az egészhez, hogy jajj, mi történt, miért történt. A családunkban (már úgy értem, a bővebb családban) eddig semmi komoly probléma nem volt. Komolyan, néha aggódtam is, hogy mi mit fogunk kapni, mert nem létezik, hogy megússzuk az életet valami nélkül. Tudom, kicsit parának tűnik, de tényleg így volt, mert volt egy időszak, amikor az ismerős családok majd' mindegyikében történt valami. Végül nálunk is, de ez nem is a legrosszabb az általam félt lehetőségek közül. Viszont mindig belegondolok, akkor is bírnám-e, ha sokkal súlyosabb lenne a helyzet. A különféle fejlesztéseken látok annyira sérült gyerekeket, hogy mellettük a lányom majdhogynem egészségesnek tűnik. Tudok olyanról, akivel annyira nem lehet mit kezdeni, hogy a hét négy napját intézetben tölti. Borzasztó döntés lehet, de meg tudom érteni, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más megoldás. Szóval, én nem is panaszkodhatom.
Képzeljétek, tegnap nagy lovaglás volt ám! Már a múltkor biztatott a hölgy, hogy vigyem nyugodtan a nagyobb gyerkőcöt is, ha Eszter végzett, ő is felülhet 1-2 körre, minden külön fizetés nélkül. Ezért tegnap vittem. És nem is kellett Esztert megvárnia, mert feldobták egy már felnyergelt, de a lovasát csak kicsit későbbre várt pacira. És vagy 4 kört mehetett, a férjem vezette, mert amúgy nagy volt a forgalom, az ottaniak nem értek rá vinni. Nagyon élvezte! Itt egy kép a kisasszonyról:
Meg a másikról is, aki még mindig nem élvezi túlzottan, de majdcsak belejön:
Különben arra gondoltam, egyszer-egyszer befizetem rendesen is a nagylányt, és megpróbáljuk kettőjüket egymás mellett vinni, hátha úgy Eszter nem fog annyira tiltakozni, ha látja a tesóját is maga mellett.
Más jellegű kérdés, nem is a fórum témájába vág, de azért megkérdezem, mivel itt a legtöbben többgyerekesek. A nagyobb lányomra (4,5 éves) rájött az öltözésmánia. Rendszeresen nem jó neki, ami rajta van, este, fürdés előtt is képes feltúrni a szekrényét, hogy valami mást vegyen fel, hiába kell 5 perc múlva levetkőzni. Volt valakinek hasonló? Ez valami önállósodási törekvés? Nem is értem igazán, meg azért az is fárasztó, hogy utána pakolhatok vissza mindent, mert keresni csak úgy tud, ha közben mindent kihajigál. És semmivel nem tudom rávenni, hogy ő próbáljon visszapakolni. Pedig amúgy sokféle házimunkában segít, önként, de a pakolás...És nem tudom, hagyjam-e öltözni, vagy ne. (néha szoktam, de nem mindig)
Hát, 4Hópihe! Szó se róla, meghatódtam...Szépeket írtál nagyon. És nagyon-nagyon nehéz lehetett az az időszak (is)...Mindig is megvolt a kereszted, ahogy írod. Sajnos egész belejöhettél, mire megérkezett a kislányod.
legfeljebb beviszel egy turmixgépet haa nincs nekik, és öszepépesitik az ételt a gyereknek....
szorka akkor leszel majd kicsit nyugisabb ha valamelyest önálóbb és nagyobb koru lesz eszterke... a babák baromi gyorsn fejlödnek és bármerre jár az ember az utcán egészsges gyerekeket lát maga körül teljesen normális a vágy hogy ti is elérjétek és a türelem is,hogy elszorult szivvel,de nektek (is) más tempó jutott..
ma már tul vagyok rajta feldolgoztam és végül is csak lett egy csapatnyi létszám körülöttem, ezért ha nem is vigasznak- de megosztom veletek. csak tervezett terhességeim voltak, de abból nehezen lettek élö gyerekek. mazoista modon gyerekszakos vagyok , és munkám egy részét szülészeten kora és ujszülött osztályokon dolgoztam le.. és egy idö után a fejemben elkezdtem utálni a terheseket, rosszul voltam ha pocaklakós nöket láttam- persze sosem ment ez a munkám minöségének romlására . ugy álltam hozzá ha már nekem nem sikeresek a probálkozásaink ,mert elveszitjük öket, akkor legalább a másik gyerekét pátyolgathassam.és aztán ahogy lassan alakult a létszám nálunk is ugy kezdett oldodni bennem ez az érzés,.és végre örülhettem,hogy a sajátjaim pátyolgatom.
imádtam a koraszülötteket- aztán nekem is lett- gondoltam sajátomnak ilyen kicsit annyira nem szerettem volna- most viszont hálás vagyok neki,hogy a mi családunkat választotta.
ez a sok kudarc élmény magasra tette nálam a gyermeki mércét, nagyon tisztelem öket, ami csak belefér megteszek értük mindent, és ajándékgyerekeknek tekintem öket-akik engem választottak anyukájuknak-hogy kiséröjük legyek itt a földi létben.megtiszteltetés!!!
De sokat írtatok, amióta én nem jelentkeztem! Kicsit zűrös napjaink voltak, mindkét gyerkőc beteg egy kicsit, emiatt vagy két éjszaka alig aludtunk, kicsit leamortizált a dolog. Most már jobb a helyzet, az alvást is kezdem bepótolni, meg a lányoknál sincs komolyabb baj. Zita köhög, ugyan elég csúnyán, de se láz, se más tünet, Eszternek meg kicsit folyik az orra, a dugulás miatt nem bírt aludni rendesen.
Hozzászólva az előzőekhez: én is gondolkodtam, hogy mit jelent az elfogadás, el kell-e fogadnunk a helyzetet, stb. Mert ha teljesen elfogadnám, hogy ilyen a gyerekem, akkor nem tennék semmit, ezt kaptuk, viseljük. De nyilván mindenki szeretné a legtöbbet kihozni belőle, ezért visszük mindenfelé. A helyzetet persze olyan szinten elfogadtam, hogy nem azon rágom magam, mi lett volna ha, ahogy ezt bezs is írta. De azért még hosszú idő lesz, mire tényleg azt mondhatom, hogy feldolgoztam ezt az egészet. És nem tudom, mikor fogok tudni teljesen semlegesen nézni a barátnőm majdnem azonos korú kislányára. Jelenleg szinte minden alkalommal összeszorul a szívem, ha találkozunk. És a hétvégén anyósomnál összefutottunk a sógornőmékkel, épp csak pár percre, de a második mondata az volt, hogy a kislánya épp tegnap állt fel (9 hónapos). Ez akkor szintén fájt, bár próbáltam magam meggyőzni, hogy én sem lehetek túlérzékeny, természetes, ha nekik ez egy akkora hír, hogy rögtön el kell mondani. Egyszerűen muszáj megerősíteni magam, mert nem várhatom el, hogy mindig mindenki csak kíméljen, meg tudjon az én fejemmel gondolkodni, mert nem lehet, nekem sem ment, amíg csak egészséges gyerekem volt.
Amúgy kedden voltunk a Gyerekkórházban, és meg is beszéltünk időpontot, sajnos, csak őszre. A nyáron tele vannak az iskolásokkal, akik nem akarnak mulasztani, ezért mennek a szünet alatt. Nem olyan nagy gyereknyúzás ez, naponta csak kétszer kapják el, délelőtt meg délután. Van gyógytornász, konduktor, gyógypedagógus, stb. És csak 9-10 körül van az első foglalkozás, kora délután meg a másik, ezért nem leszünk bentlakásosak, jövünk haza minden nap. És jelenleg nincs megszabva, hányszor lehet ilyet igénybe venni, a TB nem maximalizálta. Na, persze, nem fogunk kéthavonta járni, egyelőre kipróbáljuk.
És visszatérve még az evéssel kapcsolatos bajomra: nálunk a rágózás egyelőre szóba sem jöhet, mert Eszter ahhoz még kicsi (legalábbis agyilag). Lehet, hogy az oviban tudnak vele majd kezdeni valamit, mert mikor mondtam, hogy elég problémás az evés, megnyugtattak, hogy ne aggódjak, azért vannak ott a szakemberek, hogy megoldják. Kíváncsi leszek...
félreértés ne essék én SEM itélem el, és a konduktor sem.. csalodottnak érzi magát,hogy egy év után ami ota jár a gyerekkel még nem tudta meggyözni az anyukát arról,hogy milyen kis ügyes a gyereke, és ami a lényeg,hogy mennyit fejlödött... halkan olyan kis mükedvelö pszichomokusoknak is nevezik magukat, mivel egy adott feladathoz több szereplöt is kapnak, egy szem gyereket családtagot anyát gyakran tanitónöt is, és az is dolguk,hogy ha kell pátyolgassák a szülöket is nemcsak a felvilágositás és a macera a dolguk... ök igy gondolják.
--
tanikó mennyire együtt gondolkodunk még a kifejezés is azonos, én is ha le is fekszem egy pillanatra nincs idöm a porban meghemperegni megrázom magam és elöre nézve megyek tovább...
----
a pasi kérdéshez csak annyit füznék hozzá,hogy ezek a pasik is talán addig mondják ezt amig meg nem látják a helyes kis babájukat,hogy közben idegenek küzdenek az életükért, tuléli az elsö orát a 24órát stb stb. és közben aggodik megszereti, és amikor végre a karjában tarthatja -máris elfelejti mit is gondolt ebben a kérdéskörben korábban...szerintem még akár ez is belefér.-noha nem optimális - a férfiasságukhoz hozzátartozik,hogy dögös kis életrevalógyerekük szülessen...
----
csoportban a feladat csipöre tett kézzel ugrálás volt egyhelyben.. kisasszonynak jóindulattal számolva kettöt sikerült igaz elég merev térdekkel és a harmadik lelkes probára el is esett, de többször is nekifutott, a könnyeim kipottyantak mikor megmutatták..
nekem a mai napig olyan fura bármelyik gyerekem ha felkaptam automatikusan huzták fel a lábukat béka pozba és könnyen magam köré csavarodvaa lehetett cipelni öket.. a kisasszony ugye meg logó lábakkal.. igy amikor megláttam ugrálni felcsillant megint,hogy fog ö még ugy a nyakamba ugrani ahogy a többiek...
------------
sinnel való szunyokálás- hát tul vagyunk az elsö rémes éjszakán.. 3órát birt benne, többstzör keltett fel,hogy forditsam meg, és nagyon fájt már a z achillese...
reggel meg elnézést kért ,hogy ennyit ébresztgetett.. teljesen meghatodtam. nagyon régen érezhette magát ennyire kisolgáltatottnak mint a sinben most ..és olyanért hálálkodott amiért nem vánék hálát..
a testvérei mikor meglátták a sint mindegyik sajnálta nézett nagyot milyen rossz lesz ebben aludni, a legnagyobb fiam megprobálta tartosan ebben a feszitett állapotban tartani a lábát,hogy megtudja mit él át a tesója.. a kisebb tesó mondta a doktornak kéne ebben aludnia.. a kisasszony meg nyugtatta öket,hogy a jövöje érdekében teszi ezt,.. milyen érett gondolkodásra vall. -hohetetlen.. és én még azt hittem nekem kell majd rábeszélni....
most kb 2órája már ismét alszik benne, és reméli,hogy fokozatosan és hamar kibirja reggelig ebben..
--------------------------------
haj és még valami a dicsérettel kapcsolatosnan nálunk is a pozitiv szemlélet a dicséret elvén müködünk, a roszsban is a jót emeljük ki inkább....
amit megtapasztaltam az iskolába kerülés után- az az,hogy a pethös csoportban az ovodatagozaton ö az utolsó évben a nagyon ügyesek közé tartozott..ez ugy benne élt,hogy sikerei vannak.. bekerülve az egészségesek közé szembesülnie kellett azzal,hogy ö mennyire lassu ügyetlen gyenge nem megy ez sem az sem.. és csupán egy nyár választotta el öt attól,hogy ö jó és aztán szembesült azzal,hogy mégsem olyan,mint ahog y azt elötte mondogatták neki... itt van egy buktató, de gyorsan átvészelte...
és ma beszédes vagyok . képzeljétek a portásunk lebetegedett 3hét után jött vissza dolgozni. ma félrehivott ahogy mentünk ki , és megjegyezte,hogy feltünt neki mennyi változást lát,hogy nem látta 3hétig a gyereket,,
ebben a suliban ami nagyon meglepett,hogy a portások reggel kinnt állnak a kuckójuk elött, és köszöntik a gyerekeket felnötteket.. nap ,mint nap rengeteg jó reggelt hagy el a szájuk és ez itt természetes... máshol van ahol a portás még vissza sem köszön.. nem,hogy az ajtaja elött szinte fogadja a gyerekeket....és még mosolyognak is...
Fizikálisan én is érzem, sokkal többször vagyok beteg, mint korábban. Lelkileg meg nem tudok más opciót, tényleg menni kell előre és kész. Nekünk talán abban van szerencsénk, hogy már a tökegészséges nagyobbikat is sokat dicsérve neveltük egész kicsi korától, most is igyekszünk jól kihangsúlyozni a pozitív történéseket, így Sárit dicsérni nem nehéz. :-)
Én is épp ezt írtam, hogy ez az anya lelkileg kész van. Nem tudja elfogadni a helyzetüket. Egyébként azért nem találkozunk ilyenekkel sűrűn, mert ezek közül kevés az, aki fejleszti is a gyermekét, ergo nem futunk össze.
Nekem szerencsém van. Mindig azt gondoltam, puding vagyok lelkileg. Aztán megszületett Timi, és attól kezdve, hogy megtudtuk, hogy életét veszélyeztető baja nincs, előre nézek. Nálam nincs "lett volna". Egyszer valaki azt mondta nekem, olyan szó nincs, hogy "lenne, lett volna". És milyen igaz! Ezzel csak magát teszi tönkre az ember. Néha fáj, barátnőimnél 2 egyidős kicsi is van, az ő nagy lépéseinél: beszéd, menés, ovi... kicsit összeszorul a szívem, de megrázom magam, és lépek tovább. Bár soha nem gondoltam magamról, mégis azt mondhatom, hogy kegyetlenül erős a lelkem. Én fizikailag érzem úgy sokszor, hogy ennyi,és nem tovább:((
De azért, mert mások máshogy élik meg ezt, soha nem ítélnék el senkit, hisz tudom, hogy nehéz. Van nem egy ismerősöm, aki azt mondja, (diplomás, családszerető pasik), hogy ők inkább elhagynák a családot, mert ezt soha nem tudnák feldolgozni. Na, ez az, amit megvetek!
Rengeteget gondolkodtam ezen, amióta Hópihe leírta, és arra jutottam, hogy valószínűleg ez a mama még mindig nem fogadta el, hogy mi a helyzet a gyerekkel. Nem tudom, nektek mennyi idő alatt sikerült, én a mai napig őrjöngeni tudnék Sára miatt. Hiszen hát erre igazán egyikünk sem számított szerintem. És nyilván a szülők különbözőképpen dolgozzák fel, hogy nem egészséges a gyerekük. A gyerek fejlődése szempontjából a legrosszabb verzió az, ha úgy törődnek bele, hogy nem is fejlesztik, nem ösztönzik semmire. Aztán van, aki fejleszti/fejleszteti, de inkább negatív kritikát gyakorol, és van a nagy többség (legalábbis én csupa ilyen szülővel találkoztam eddig), akik minden apró rezdülésért dicsérik a gyereket, így biztatva őt a további lépésekre. De ez egy skizó helyzet, nekem legalábbis. Mert egyfelől most nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy Sára végre (1 évesen) fel tudja emelni a fejét, ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mi lenne, ha egészséges lenne, hát tán már álldogálna, talán pár lépést is megtenne már... Nem tudom, mennyire érthető, amit itt össze-vissza zagyválok, annyit akartam kihozni belőle, hogy szerintem nem szabad ferdén nézni erre a bizonyos anyukára, mert ő legalább megadja a fejlődés lehetőségét a gyerekének. Persze sokat hozzátehetne, de talán lelkileg nem képes rá, sajnos.
Bezs!hát nagyon ügyes kiscsajod van!Meglásd nemsokára mondja hogy mama utána meg azt veszed észre hogy be nem áll a szája.....
Én is kérek képeket a gyerekeitekről!
Egyébként tényleg nagyon jó ez a forum itt megerősődünk lélekbe is.Nekem nagyon sokat jelentet hogy Hópihe kislánya milyen szépen fejlődött és ő már suliba jár.Néha ugy előretekerném az időt hogy meglássam Bence mit fog csinálni ha nagy lesz.....
De hát nem lehet...
Na jó megint elmerengtem.Közeleg a nyár.Mentek nyaralni?Mi 8 év Szilvásvárad után idén a Balcsira megyünk.A lányok nem nagyon örülnek annyira szeretnek a hegyekbe menni.Elég hosszú lesz az oda ut mivel pont akkor kell Pécsre mennünk kontrollra ugyhogy Gyula-Pécs-Balatonfüred.Remélem birni fogják.Már nagyon várom!És milyen szerencsénk van a dévényesünk is pont akkor megy szabira ugyhogy legalább az szinte egész nyáron lesz.A többi meg szeptembertől.
A háttérbe a középső leányom van de persze a nagy is ott van valahol csak lemaradt a képről.Igen elég bébis vonásai vannak nyugodtan letagadhatnánk akár fél évet is a 2,5 éves korából.Remélem hamarosan kissrácos lesz!
A középső képen sajnos a térdei közzé ül nagyon nem szabályosan, de sajnos neki ez a természetes berögzült ülése,amugy neki z-be kéne ülnie ,mivel a műtét óta egy kissé szétcsuszik a lába.
igen én is pakolom a lábát de nagyon nem akar rögzülni neki a z ülés.
Na és milyen lett a sín?Sikerült hazavinni?
Találtam amin mind a hárman vannak bár kissé rossz a kép de íme:
Balról a nagyobb lányom Jobbról a középső lányom és középen a kicsi fiam.
Sínt mi is másfél hete kaptunk az achilles miatt. A járógépnek nevezett sín pedig túl hosszú lett, de már ebben is sokkal stabilabban áll. Egyenlőre elviseli. Bár olyankor mindig azt gondolom, hogy biztos rosszul adtam rá, mert ennek feszíteni kellene...:)
Bár a fájdalomküszöbe sokkal nagyobb, mint az enyém...
Képzeljétek! Az ő betű után simán kimondta az ű-t is!!! Magánhangzókból márcsak az o, u hiányzik! Úgy örülök neki!
a kicsi nagyon édes milyen bébis vonásai vannak még.. imádom ha kinyulik egy kicsit ez az idöszak, olyan gyorsan megnönek..
a középsö képen ahogy ül az a Z ülés mód.. nektek is igy kell ülni???vagy ez éppen a spontán elhelyezkedése???
mikor szülök iskolája csoportosban voltunk már az egyéni után akkor szembesültem vele van aki igy ül van aki ugy és mindig igazgatták a lábakat... aztán rákérdeztem, aki nekszétesik az Z aki ikszben tartja annak törökülésben kellett ülnie...
---------------
ha minden igaz ma kapjuk meg a sint.. már az is érdekes lesz hogynan vonulok vele végig a városon tömegközlekedve a gyerekkel együtt..
Óh istenem milyen anya az aki nem dicséri a gyermekét főleg ha sérült a gyermek!! Ilyen anyának nem való gyerek!Én is dicsérem szóba is, sőt meglepi is van ha ügyesek .A lányom a suliba amióta jutalmat kap sokkal jobban tanul.Mondtam neki ha 5-öst kap akkor 2 gömbös fagyi jár ez annyira ösztönzi hogy most az elmult héten matekból 2 felmérése is 5-ös lett.Sajnos a tanitó néni sem igazán ösztönzi őket.Vannak ilyen emberek.
De erre példa van Bencénél is.A dévény tornán a műtétek óta folyamatosan orditott,zokogva sirt mígnem kb 2 hete a tornászunk adott a torna után neki egy rafaellot azóta egyszer sem sirt! és bár torna után azóta követeli a kis jussát de nekem is sokkal könnyebb lelkiekbe ha nem sir hanem együttműködik.
A multkor tenni akartam fel képet de sehogy sem jött össze ,most probálok.
amikor hallottam öt elöször cirkuszolni, ledöbbentem és nekem pont ezek a gondolatok jutottak eszembe,amit emlitesz ha itt nem ismeri el a gyermekét amikor a konduktor végig dicsérget mindenkit ki miben volt aznap sztár, és a többi szülő elött ilyeneket mondogat, akkor mit müvelhet otthon....ahol kettesben vannak a lakásban közönség nélkül...
nem észleli,hogy jó és jó vagy ügyes és ügyes között micsoda különbségek vannak..és nem a saját gyerekéhez méri a jót,igy nála semmi nem jó.. baromira frusztrálja is ezzel a gyerekét...
nekem már nagy gyerekeim is vannak , de még mindig müködik a nap höse cim-eszmei értéke van...és még a nagyoknál is számit ha nyilatkozom a kicsiknek meg baromi fontos,mert tudják ez akkor jár ha valaki aznap önmaga erején felül vagy az elvárhatón tul tett valami különlegeset..
a legcsucsabb az volt, amikor a azt mondta a kisasszony,hogy aznap ö ugy gondolja én legyek a naphöse,mert én tettem valami olyat.. visszaosztotta a dijat.:o)
de nála a nap hösének lenni is szüntelenül változik,mert ugye régebben ha tiz lépést tett elesés nélkül már járt a dij,ma ugyanezért már nem jár..
Ez egyébként borzasztó lehet mind az anyának, de legfőképp a kicsinek. Ez az anyuka valószínűleg nem fogadta el a gyermekét olyannak, amilyennek kapta az égtől. A kicsi pedig nem kapja meg így azt a háttértámogatást, amire szüksége van a fejlődéshez. Ha lesz esze, biztos elő fog jönni a: minek csináljam, ha úgysem jó? kérdés. És nem mellesleg: emiatt szörnyű lehet a családi életük is. Ilyen apró momentumokból is le lehet szűrni nagyon sokat emberek életéből. Gondold el! Ha mások előtt így nyilvánul meg, mit tesz otthon, amikor senki nem hallja? Sajnálom az egész családot, hisz egészséges, boldog anya nélkül nincs boldog család sem! Bocsi, ha túldrámázom, de mostanában nagyon el vagyok merülve a lelki dolgokban!
a kis lépések müvészei a gyerekeink és nekünk ezeknek kell örülnünk...
van egy anyuka a fejlesztésen nem is lehet mondani semmi jót a gyerekére,hogyy ügyes volt szépen járt jól elkapta , sabada,mert ö rögtön tiltakozik, ez nem sézép ez nem jó ez borzasztó.. önmagához és egészséges gyerekek hez méri a gyerekét.. a konuduktor mindig bajban van szerintem a csoportmunka utáni értékelésnél,neki ,hogyan is fogalmazzon hiszen bármilyen kis elörelépést sem képes értékelni..
nem mondom ,hogy mi mindnyájan nem várjuk a csodát a következöt és az az után következöt, de ö képtelen felfogni attól,hogy odahordja a gyerekét három óra elteltével nem fog hazavinni egy jól szaladó és megfelelő kézmunkával agyilag is tökéletes gyereket..
Én is nagyon örülök a sok, és változatos véleménynek az integrálásról. Kaptam tippeket, mire kell, hogy figyeljek majd közben. Örülök, hogy rátaláltam erre a lapra.
Szorka!
Nekünk szerencsére az evéssel nincsenek már gondjaink. Eleinte még nyelni sem tudott. Kettőt slukkolt a cumisüvegből, aztán ráztam, hogy meg ne fulladjon. Akkor azt mondták, akkor fog kanállal normál ételt enni, ha meglesz hozzá az esze (szó szerint elhangzott). Ehhez képest kb. fél éves kora óta eszik kanállal, 1 éves kora óta azt eszi, amit mi. Szerencsére nálunk ilyen gond nincs. Beszédje azért akadt el, mert ahhoz azért finomabb izomműködés kell. Látszik is rajta egyébként, hogy nem tud annyira grimaszolni, mint mások. Gyengék a mimikai izmok. De a hétvégén kimondta rendesen az ő betűt!!! Ez hatalmas lépés. Mindenkinek jó hétvégéje volt úgy látszik. Látjátok, ilyen apró lépések is milyen hatalmasak ezeknél az apróságoknál!!!
4Hópihe!
Arról pedig tényleg jó meggyőződni néha, hogy vannak jó érzésű emberek. Én hiszek benne, hogy a többség ilyen. Mondjuk mi - mint írtam - , falun élünk, szerencsére eddig nem volt rossz tapasztalatom.
nálunk is voltak étkezési problémák. amikor rágásra késztettük a páromnak jutott eszébe a rágogumi gondolata.. az kellemes izgalmas ,nem kötödik az étkezéshez.. korusban rágtuk a rágógumit, és éss tuldramatizálva jeleztük ez mindnyájunknak milyen izgalmas.... és bejött!!!!
Jó volt többféle véleményt olvasni az integrálás-nem integrálás témában, mert sok dologba én még bele sem gondoltam ezzel kapcsolatban. Igaz, nálunk még nem téma, Eszter úgyis fejlesztő oviba megy. Most még nem is akarom eldönteni, mi legyen később, ez úgyis az állapotától, meg a fejlődésétől függ. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy kell nekik egészséges társaság is. Hópihe, nálatok ez tök jól meg van oldva a családon belül, három tesó már társaság. Mondjuk, kisebb nálunk is van néha, hiszen a nagylányomhoz szokott jönni szomszéd, barátnő, szombaton a hugomék voltak itt, a kisfiuk az én két gyerekem között van korban, és ilyenkor Eszter is jól elvan egy darabig, nézi őket, nevet nagyokat, ha valamit viccesnek talál...Remélem, az oviban is hasonlóan ellesz. Ahogy közeledik a szeptember, úgy görcsölök egyre jobban. Otthagyni (egyelőre) teljesen idegenek között! Azzal biztatom magam, hogy csak heti négy nap, és akkor is csak 4-4,5 óra, az nem annyira sok.
Pénteken meglepődtem, mert a lányomat kb. annyi idősnek tippelték, amennyi. Pedig az ölemben volt olyan helyen, ahol akár le is tehettem volna (ha tudna menni), és mégis rákérdeztek: 1,5-2 év között van? Igaz, csak egy hónap választ el a 2 évtől, de azért jó volt a tipp. A másik, amitől feldobódtam megint, észrevettem, hogy végre tudatosan kapaszkodik a bevásárlókocsiban. Eddig én tettem oda a kezét, reflexszerűen megmarkolta a szélét, de egy idő után egyszerűen elengedte, és eldőlt. A minap viszont már ő nyúlt oda, és a bal(!) kezével kapaszkodott, amíg a jobbal a blokk felé nyúlkált! ( a bal a "rosszabb" keze, ritkábban használja) Megint tettünk egy pici lépést előre!
Bezs: írtad, hogy az izomproblémák miatt megy nehezen a beszéd. Az evéssel nincsenek gondok? Mert nálunk még igen, de nem tudom, én tehetek-e valamit. Még csak kanálból eszik Eszter, csak pépeset, de azt sem teljesen jól, mert inkább csak leszippantja a kanálról. Állandóan nyújtogatja a nyelvét, emiatt a darabos kaját elég nehéz a szájába csempészni, de ha nagyon ízlik neki, akkor azért sikerül valahogy, és el is nyammogja. De pl. harapni nem tud. Ha valamit a szájába tesz, rögtön szopogatni kezdi (túró rudi, süti, egyéb puha dolgok). Illetve, néha, ha falatokat adok neki, bombabiztosan harap - bele az ujjamba. Eddig hiába kérdeztem bármelyik okost, akihez járunk, senki nem mondott semmit. Én próbálkozom, ha puhább dolgot teszek a szájába, alulról megnyomom az állkapcsát, és mondom is, hogy "harap", hátha előbb-utóbb leesik neki, mit akarok.
kisebbként még másképpen élnek meg sok mindent vagy nem tudjuk,hogyan mert nem tudják elmondani.de biztosan feltünnek nekik a korlátaik és ez nekik nem jó..
nálunk éppen ez volt ami motiválta vitte elöre,mert még 3gyerek veszi körül és ö is mindent meg akart csinálni... eggy idöben napokon keresztül mindig a bordásfalunkhoz csuszott,hogy ö is megmászhassa..
és nagyobbként amikor már kifejezte magát határozottan ragaszkodott ahhoz,hogy ö is késsel vághasson és segithessen a fözésben....
de nyilván mi is ovatosabbak , féltöbbek vagyunk. a burkot én igy értettem, az intézményi burok meg az hogy ott nem érzi egy pillanatra sem a kirekesztettséget... de ettöl még nem gyenge a lelke. kiegyensulyozott környezet megerösiti a lelküket, nemcsak nekik, mindenkinek és utána ha kproblémában jobban tudnak helytállni...
-------------------------
ma jó érzésem volt nagyon.. nagymama elvitte öket, családi napra, és mindenféle feladatok voltak amiért pontokat kellett gyüjteni. persze,hogy focilabdát is be akarta rugni a kapuba... nagymama háta mögé állva megtámasztotta ö meg probálta rugni a labdát, egy pasi a közelben állva még rásegitett a labdára,hogy tényleg beguruljon a kapuba.. és olyan kis jó érzésüemberek lehettek jelen, megtapsolták füttyögtek a sikerének....
Azt írod, hogy a gyerekeink ne sírjanak, mert a többi csúzdázik, stb. Nekünk van az udvaron is pl. csúszda, járunk játszótérre, havonta járunk az oviba, ismeri a játékokat. Néha van hiszti, hogy ő is szeretné, de nem ez a jellemző. Egyszóval nemcsak ott szembesül azzal ( és természetesen ez nemcsak az én lányomra vonatkozik), hogy nem tud valamivel úgy játszani, mint a többi gyerek. Vagy futkozni?? Ezek nemcsak az ovira vonatkoznak. És épp itt jön be a burokba zárás...
Balról a nagyobb lányom Jobbról a középső lányom és középen a kicsi fiam.
