Kedves Meastick, el fogom neked kuldeni, de valakinek egy eve kb leirtam a masik gepen es inkabb elobogarasznam mert mostanaban nincs 3 oram hogy osszeszedjem. Picit legyel turelmes legyszives. Lehet hogy akar egy honapot is de koltozunk meg bonyolult az eletem. Nagyon roviden (hogy ne lukadjon ki az oldalad :-) )
Olaszorszagban eltem, es tobb attetelen keresztul jutott el hozzam egy ghanai szarmazasu tokcsoki kisfiu (6) Samuel, akinek a szulei kerestek tulkeppen ingyen bebeszittert 2 orara delutan amig haza nem ernek a munkabol. Innen jutottunk el odaig hogy a gyerek kvazi allandoan nalunk lakott, a gyamugy pedig fizetett nekem, a szulok tudta nelkul, hogy legalabb infojuk legyen a gyerekrol. Ennek 4 eve, azota a gyereket elvettek a szuleitol es egy olasz csaladnal orokbefogadtak. Na a reszletekre varnod kell :-)
szia
idike
Na ezt elkuldtem neked maganban, talan nem ment at, a hosszabb verzio a masik gepben van es ki kell bogarasznom, turelem :-)
Nekem sajat tapasztalatom van, bar a helyzet nem volt hagyomanyosnak nevezheto. Nem itthon tortent es nem is volt igazi neveloszuloseg bar a vegere majdnem azza lett. Nekem akkor remesen negativ elmeny volt de akkor meg nem volt sajat gyerekem es azt hittem alkalmatlan vagyok arra hogy valaha is legyen. Pedig csak a helyzet volt remes, a kisfiu (6 eves) borzaszto korulmenyek kozott elt es az o negativ reakcioit hittem sajat kudarcomnak. Sajnos senki nem segitett tapasztalatokkal, biztatassal, kvazi beledobtak a melyvizbe. Kovettem el hibakat is sajnos, bar igy utolag, messzirol ranezve, a tortenetet mindenkeppen pozitivnak itelem meg mind a magam mind a kisfiu szempontjabol. Ha erdekel leirom maganban, itt tul hosszu lenne. Szerintem egy nagyon szep dolog amire keszultok es gazdagodni fogtok tole (na nem anyagilag :-) ). Nekem nagyon sokat jelentett sokkal kesobb a sajat kisfiammal az a tapasztalat amit azzal a masikkal szereztem. Es nektek mar megvan a sajat feszekalj, ami mindenfele szempontbol elony, legalabb a kinzo vagy a sajat gyerekre nem bonyolitja a helyzetet :-)
valóban nagyon sok gyermek van akinek elkelne egy rendes szülő:)
Szerintem ha komoly az elhatározás akkor hajrá!
Az iskolám miatt sok csoportfoglalkozáson jártam, és ott voltak nevelt gyermekek "testvérei". Csak pozitívan beszéltek a kapcsolatról.
Nagyon örülök hozzászólásodnak, közben én is informálódtam.
Szükséges dolgok:
25 éves min. életkor, FIKSZ tanfolyam, amit a GYIVI fizet ki, csak akkor kell nektek, ha visszamondjátok a dolgot. Megmondhatjátok, hogy kb. mennyi idős, milyen babót-gyerekecskét fogadnátok szívesen. A FIKSZ tanfolyam két részből áll. Az első rész 28 óra, az ún. Döntéshozó tréning, amin eltudjátok dönteni, hogy valóban alkalmasaki vagytok-e erre a dologra.(Pszichikai nehézségek:pl. elválás stb.), a második rész a jogi-nevelési egyéb ismeretek, ez 32 órában történik.
Ma a hagyományos nevelőszülők, kb 30ezer forintot kap 1gyerkőc után, +5600 a családi+10ezer a nevelői díj, ezek minden gyerkőc után járnak. Eltartottként jár az adókedvezmény, és 3év után a szocpol. is.
Csinálnak környezettanulmányt is elötte.
A helyi GYIVI-nél lehet jelentkezni.
Az én indokom:
Egyszer 17évesen jártam egy csecsemő otthonban, és nagyon bántott, hogy milyen kevés idő-törődés, és pláne szerete milyen kevés jut ezekre a porontyokra. Azóta vadul él bennem. Egyszer beszélgettem egy idősebb nevelőszülővel, és ő mondta, hogy olyan kevés szeretetért, akkora hálával vannak ezek a gyerekek, hogy azt el se lehet mondani. Én ezt szeretném választani hivatásomnak.
Nekem is van két kislányom, az egyik 5éves a másik 10 hónapos. A férjem pedig egy nagyon kedves-drága ember, és ő is nagyon benne van a dologba, már csak egyhez ragaszkodik, fiúkat hozzunk ki.( Azt hiszem ez ennyi nő mellett érthető is!)
Szóval tömören ennyi.Remélem igazi szakértők is csatlakoznak a topichoz elöbb-utóbb, és akkor megismerhetjük a másik oldalakat is.
Kedves Meastick!
Először is hadd mondjam el, hogy nagyon-nagyon tisztellek és becsüllek Benneteket, amiért ilyesmire vállalkoztok. Azt hiszem, igen nagy ritkaság ez manapság, főleg, ha valaki elhivatottságból és szeretetből tesz ilyet. Nem tudom, mik voltak az indítékaitok erre, talán ha volna időd és leírnád, nagyon érdekelne. Amíg nem volt még gyermekünk, mi is gondolkoztunk ilyesmin, aztán most eltettük a témát egy időre, de épp nemrégen szó esett ról a egy esti fürdetés alatt, csak úgy...
Annak idején informálódtam a neten elég sokat erről a témáról, és viszonylag jó infókat találtam.
Óriási dolog ez, de ha az embernek ez a küldetése és feladtata ebben a pár évtizedes gyarló földi életben, akkor azt hiszem, gazdag áldást kap Istentől az, aki az elhagyatott kicsi csemetéket sajátjaként szereti és neveli.
Minden fejleményetekőle nagyon nagy érdeklődéssel olvasnék, és remélem, fognak ide olyanok is írni, akiknek az infói érnek is valamit nektek.
Részemről "csak" bíztatás, csodálat és nagyon sok erőt, türelmet és szeretetet kívánok hozzá!
Mariann
Szerintem, ugyanúgy szeretheted/szerethetitek, mint ha vérszerinti gyereketek lenne. Elsősorban a Ti hozzáállásotokon múlik a dolog. A gyerek meg el fog fogadni benneteket.
Azért nyitom ezt a topicot, mert érdekelnének a vélemények, és a tapasztalatok. Nevelőszülőké, szakembereké, és nevelt gyerkőcöké.
Az első reakció akik megtudták:
"Ti normálisak vagytok?Szüljél még sajátot, ne a más kölykével szarakodjál!"
Én és a férjem ezt már több éve(6-7)tervezzük.
Most konkretizáltuk.Meséljetek!!!
