Keresés

Azért nem árt hozzátenni, hogy a PV távcsővel való tájolás a legbizosabb.

Így mindegy, hogy a PV-t mire tájolják, az egyirányba nézés biztosított.

 

Sajnos volt rá példa, hogy a PV-t eltájolták, még az Asuluki lőtéren is. (rossz pontra tájoltak kb. 20 fokkal)

 

Így a kisegítő tájolópontra tájolás nem megbízható, a PV és az állványok nem fognak egy irányba nézni.

 

Nem véletlen, hogy az oroszok nem is fogadtak el más tájolási módot, annak ellenére, hogy ex-kani által is felsorolt, egyéb tájolási módok is voltak.

Ha PV-t betájolták (bárhová), és az állványokat a távcsővel hozzátájolták, biztosított volt az egy irányba nézés.  

 

   

     Kedves ex-kani!

 Persze,hogy elfogadom amit írtál,hisz az idő múlásával minden nagyon gyorsan változott.Érdekességképpen leírnám neked,mivel nekünk vaspatkós,spiccvasas csizmáink voltak,a kabinra és az antennéra/balkonra/csak a kabinhoz rendszeresített gumitalpu szerelőcipőben mehettünk.Ez 2okból kellett,egyrészt nem karmolásztuk össze a festett felületet,másrészt nem csúszott .

  Igen kellemetlen helyzetbe hozott a sz.gépem,mert a kisbetűk után minden állítás nélkül nagybetűvel kezdett írni,máskor pedig nem küldte el a megírt szöveget,csak az üdvözlést.

  Való igaz,hogy az  a PAkabin még nem az volt,amin te járhattál,bánatomra nem is tudok róla egy eredeti fényképet keríteni,pedig nagyon szeretném.

 

         Üdv.:Pa62

Kedves pa62!

Mindezt Én elhiszem neked, de amit leírtam az igaz! éas ahogy olvastam sok helyen nem mentek fel a kanik, nem tudom miért. Tudom a "kutyaólat" később tették a PA-ra. Azok a kabinok is PA-k voltak csak egy picivel későbbiek mint amin Te szolgáltál!Mint leírtam tájolni sokféleképpen lehet, de ez volt a leggyorsabb. Bár ha a szdpk nem sokat törődött a pontos tájolással, akkor nem igen foglalkozott vele, akkor tájoltak kisegítőre. Ez a pk-nak volt könnyebb!
Üdv!

 

 

                           Kedves ex-Kani!

 

      Biztos ugyvan ahogy irod de 1962-65 ig D.földváron elő nemfordult, hogy a PA kabin antenáján a kabinon tájolni vagy akár más munkát végezni PU-s járt volna.

 Nefeled  még nem volt kutyaól csak az örkutyáknak,de azok nem a PA kabinon voltak. Azt .hogy a PU-sok hogy tájoltak fogalmam sincs.

 

                             Üdv.:Pa62

 

                                        Üdv.Pa62

'89-90-ben a debreceni kiképzőközpontban PU-snak és RPK-snak hívták a két társulatot. Az ütegnél volt három szakasz, egy Nyeva PU-s, egy Volhov PU-s és egy Volhov RPK-s.

Bizton állíthatom , hogy a PA kabinon PU-s sosem járt.

 

Kedves pa62!

Ne haragudj meg, de el kell hogy keserítselek, mert Én is voltam PA kabin tetején. Ugyanis a kutyaólat másképpen nem láthattam volna belülről! De ezt csak kitérőnek írtam, nem ez az igazi ok amiért ott jártam, hanem a tájolás!!!! Mi település után előszeretettel tájoltunk a PA, majd később a PV tetejéről!!! 1981-ben voltam először a PA tetején szeptemberben mikor visszatelepültünk, akkor tanította az akkori kani parancsnok Szabó Károly alhdgy, hogy kell PA-ról tájolni! Mivel az volt a legkönyebb, mert az IÁ-k nem kerültek mind pontosan a helyükre!

Pl. ex-Volhov is onnan tájolta az indító állványokat !!! Mind a 6-ot!!!

Sőt tovább megyek, még cseréltem is PV kabinon levegő csövet is Sárbogárdon! Van rajta egy - pár méter!! Pontosabban segítettem a PV-s nek, ez az igazság!

Üdv.

 

Na ne hülyéskedj, nyugodtan oktass ki, ha tévedek.

Örülök a kijavításnak, mert az én elmém sem tökéletes (sajnos).

Mellesleg, egyéb dolgaim miatt amúgy is Ti csináltatok sok mindent (sőt az állványoknál jóformán  mindent).

 

 

 

 

 

                                 Kedves TtK.

Személyemmel egészen 62 ig visszatekinthetsz. Elmondhatom neked, hogy a PU-s már akkor is „Kannibál „volt, az irányító rendszer emberei pedig FREKISEK voltak. Én rákérdeztem a főnökömre mitől lettek a  PU sok kannibálok? Annyit mondott, hogy nézek rájuk, hát nem ugynéznek ki mint a kannibálok. Valóban jókötésűek, naptól, széltől barnitotak voltak és mondjuk meg őszintén hozzánk képest (frekis) rengeteget szívtak,

  Szóesett településről és a tájolásról.  Bizton állíthatom , hogy a PA kabinon PU-s sosem járt.A kiegészítő tájolási pontot mindig én tartottam  karban , a rajta található lámpákat én javitgattam..Most  kerítettem rá alkalmat és megkerestem azt a templom tornyot amihez  tájoltunk  ez a BÖLCSKEI templom tornya volt.

 

                                           Üdv.:Pa62.

Üdv Volt tüzér!

 

Hát ezügyben bizony nem nagyon tudlak cáfolni. Először, amikor beleolvastam a fórumba egyszerűen nem értettem, hogy mi is az a "kannibál", miről beszélnek ezek itt. Oszt valaki egy hozzászólásban elmagyarázta.

 

Az északi szomszédoknál még a "PU-s" kifejezést sem használták (a PU magát az indítóállványt takarja). Ott az indítószázad pontos megnevezése "palebná batéria" volt, ami szó szerint "tüzelő üteget" jelent, de természetesen ezeknél a dolgoknál nincs helye a szó szerinti fordításnak. Egyszerűen csak "palebňáci" (palebnyáci) kifejezést használtuk.

Persze ők nagy szeretettel használták ránk, irányítósokra a "vakondok" kifejezést (merthogy a kiépített TÁS-okban állandóan a föld alatt bújtunk :-)))

 

Ha valahol találnánk egy eredeti orosz szervezeti ábrát, szerintem ott is hasonló megjelölést találnánk, mint az északi szomszédoknál, vagy akár csehországban. Már töbször az eszembe jutott, hogy összerakjam a rádiótechnikai század szervezeti felépítését, de mivel teljesen az emlékeimre vagyok hagyatva, biztosan valahol tévednék és nem pontosan adnám az adatokat. Azért az irányítószázad felépítését, mert, annak parancsnokaként szinte naponta a kezemben volt. Talán majd valamikor később.

A fene tudja. Véleményem szerint csak nálunk terjedt el ez a név (Neva 07 kolléga mindjárt megcáfol). Nemrég járt nálam a múzeumban egy romániai magyar, aki egy ottani Volhov osztálynál volt kannibál. De először nem tudta, miért mondjuk rá ezt a nevet.

Nálunk egyébként kissé finomabban PU-snak is nevezték azt a csapatot. No ez a romániai srác azt sem ismerte. Egyáltalán nem volt náluk használatos az orosz rövidítés.

Mifelénk riksa volt a neve. Lehet, hogy felétek a kiskör volt a divat, de mennyivel nagyobb szívatás volt a nagykör. Pláne, ha rá is szolgáltak. És akkor képzeld el a nagykört a Pilisen.

De tényleg, honnan jön a kannibál?
Nekünk Debrecenben azt mesélték, hogy PU-snak mindig jó nagydarab erős legényeket vonultattak, mert az állványosoknak kurblizni, meg ilyesféle nehéz fizikai dolgot kell csinálni, úgyhogy kellett a kakaó. De, hogy a nagydarab erős fickók miért pont kannibálok lettek, arra nem volt igazán magyarázat. Van egyáltalán?

Sz-300, Folytatás_11:

 

"...........

 

 

5N64 és 64N6 felderítő rádiólokátorok

 

Egy kis történelmi visszatekintés (megj.: lehet, hogy kicsit hosszadalmas, de ezen keresztül jutunk el az 5N64, 64N6 lokátorokig):

 

A néhai Szovjetunión belül több tudományos-fejlesztési intézményben és konstrukciós irodában specialisták több generációja fáradozott azon, hogy napjaink Oroszországának "légi határait" kíváló paraméterekkel bíró légvédelmi rakéta rendszerek védelmezzék. Napjaink egyik legismertebb rendszerei közé tartoznak a 83M6 AVR-el kiegészített SZ-300PMU-1 (С-300ПМУ1), az Sz-300V (С-300В), valamint a "Buk-M1" (Бук-М1) légvédelmi rakétakomplexumok, amelyeknek számtalan paramétere kategóriáján belül világviszonylatban mérve is a csúcsot jelenti. Ezeket köszönhetik - többek közt - azoknak a rendszereknél alkalmazott körkörös távolfelderítő lokátoroknak (RKO) is, amelyeket az egyes rendszereknél alkalmaznak (RKO - "Körkörös felderítő rádiólokátor").

 

Ezen rádiólokátorok többsége az FGUP „NIIIP“ Novoszibirszk (Федеральное государственное унитарное предприятие "Научно-исследовательский институт измерительных приборов" =  Föderális állami egységesített vállalat - Mérőberendezések tudományos-fejlesztési intézménye) vállalatnál került kifejlesztésre.

 

Ezen intézménynél a fejlesztési munkálatok a II. VH után, a 20. század közepén kezdődtek. Mivel a rádiólokációs technika azokban (megj.: és nem csak azokban) az időkben nagy jelentőséggel bírt a Szovjetuniú védelme szempontjából, valamint a kutatás és fejlesztés ezirányú egységesítése szempontjából 1949. augusztus 15.-én döntés született a 3516-1465 számú Kommunista párt és Szovjet miniszteri rendelet alapján a 208. sz. (НИИ-208) "Tudományos-kutatási intézmény" létrehozásáról.

Ezen intézmény a későbbiekben (1966. 03. 24.) a Szovjet rádiólokációs iparág miniszterének (Министра радиопромышленности СССР) 160. sz. rendelete alapján a "Mérőberendezések tudományos-fejlesztési intézménye" nevet kapta ("Научно-исследовательский институт измерительных приборов"). Az intézmény 1999-ben a "Föderális állami egységesített intézmény Mérőberendezések tudományos-fejlesztési intézménye" megnevezést kapta (ФГУП "НИИИП").

 

Tevékenységének kezdetekor az intézmény azon mérőberendezések és kommunikációtechnikai eszközök fejlesztését és gyártását biztosította amelyek a rádiólokációs technika számára szükségesek voltak (a gyártást a "Komintern nevével kitüntetett üzem" - завод имени Коминтерна - végezte). Később a fejlesztőgárda összekovácsolódása és a szükséges technológiák elsajátítása után önnáló rádiólokációs eszközök fejlesztésébe kezdett az üzem, ami gyakorlatilag két szálon futott:

●  "SAJÁT-IDEGEN" hovatartozást, felismerést biztosító rendszerek (NRZ),

●  Felderítő rádiólokátorok (RKO).

 

Több év leforgása alatt az NIIIP lett az állami hovatartozást felismerő, saját-idegen rendszerek (megj.: NRZ - tehát a földi telepítésű ilyesfajta rendszerek!!) fejlesztésének, gyártásának központja. 1982-ig (amikoris az NRZ eszközök gyártását más gyártóhoz összpontosították) az NIIIP biztosította a földi telepítésű "saját-idegen" felismerő rendszerek gyártását.

 

1950 - a "Kremnij-1" (Кремний-1) autonóm NRZ részére a "Krapiva" (Крапива)

            rendszer kifejlesztésének befejezése.

1955 - a Tantal-3 rendszer fejlesztésének befejezése, amelyet a Kremnij-2 NRZ

            használt.

1955 - az atmoszféra komplex figyelését biztosító rádióteodolit "Malahit" (Малахит)

            rendszerének kifejlesztése. Ez a berendezés nagyon széleskörűen elterjedt

            és nemcsak az akkori szovjet határokon belül, hanem azon kívül is (sikerrel

            használták fel például az első szovjet antarktída expedícióban, valamint a

            Nap aktivitásának viszgálása során a nemzetközi kutatásoknál).

1957 - a "Kopija" (Копье) rádiólokációs rendszer kifejlesztésének befejezése

            (főkonstruktőr: A.I. Rasszkazov ( А.И. Рассказов)), a légvédelmi tüzérség

            megvilágító reflektorainak irányítására. A rádiólokációs célkövetési

            rendszerrel biztosítva volt az effektív célmegvilágítás kis-, közepes-, nagy-,

            valamint sztratoszférikus magasságokon is. A rádiólokátorral irányított

            megvilágító rendszer lehetővé tette a saját vadászok rávezetését is a célra.

1960 - a Kremnij-2 NRZ rendszerben szükségessé vállt "Céder" és "Kvant"

            (Кедр, Квант) rendszerek kifejlesztése (főkonstruktőr: A.A. Jurov (А.А. Юров)

1962 - befejezve a munkálatok a "Makett" (Макет) rendszeren, amely az összetett

            jelek optimális feldolgozásának kutatási szükségességét segítette.

1965 - befejezve a munkálatok az 1Sz12 (1RL11D) /1С12 (1РЛ111Д/ unifikált

            lánctalpas alvázra telepített felderítő lokátoron, amelynél az menetből-

            üzembe helyezés intervalluma kb. 5 perc volt. Az 1Sz12 típusú lokátor a

            2K11 "Krug" rendszernél lett alkalmazva, az 1RL11D pedig

            magasságmérővel együttműködve RL felderítési pontokon. Ezért a

            fejlesztésért a fejlesztés főkonstruktőre (V.V Rajzberg (В.В. Райзберг))

           1967-ben "Lenin rend laureát" címet kapott (Лауреата Ленинской премии).

1965 - befejezve a munkálatok a "Lúcs /megj.:Nyaláb, Sugár/" (Луч) rendszeren,

            amely a jövőbeni perspektív felderítő lokátorok antennarendszerének

            elektronikus nyalábkitérítési és követési rendszerét alkalmazta.

1967 - befejezve a munkálatok a Prizma ("Призма") rendszeren, amely

            multifunkcionális lokátorok megvalósítását biztosították fázisvezérelt

            antennasorral (фазированной антенной решеткой (ФАР)).

1968 - az 1Sz12A (1RL128D) unifikiált távolfelderítő lokátor modernizációjának

            befejezése, amely magában foglalta a lokátor felderítési hatótótávjának

            növelését a kis magasságokon repülő légi célok ellen, valamint

            kiegészítették a lokátort a harmadik célkoordináta (helyszög) mérési

            lehetőségével.

1971 - a Kónusz (Конус) rendszer kifejlesztésének befejezése, amellyel az

            antennarendszerek különböző elektronikus nyalábkitéritési lehetőségeit

            vizsgálták.

1975 - a PAROL-4 és PAROL-5 (Пароль-4,Пароль-5) NRZ rendszerek

            fejlesztésének befejezése, amelyek az autonóm NRZ rendszerek (71E6,

            73E6, 75E6, 1L22), valamint a beépített RL kérdezőrendszerek (1L23-6,

            76E6, 1L24) és a PAROL rendszer földi válaszadója (1L26) részére lettek

            kifejlesztve. Ezen rendszerek segítségével a PAROL magas

            ellenállóképességet szerzett a fals válaszjelek feldolgozása ellen, valamint

            az RL zavarvédettsége jelentősen növekedett. Nem utolsó sorban

            megnyitottak számtalan továbbfejlesztési lehetőséget a PAROL rendszeren.

1977 - befejezve a munkálatok a "Sugár-1" (Луч-1) rendszeren, amely a

            9K31 "Sztrela-1" (9K31 "Стрела-1") és 9K35 "Sztrela-10" (9K35 "Стрела-

            10") légvédeli rakétarendszerek 1RL246 NRZ részére, valamint a 9K32

            "Sztrela-2" (9K32 "Стрела-2") és 9K34 "Sztrela-3" (9K34 "Стрела-3")

            rendszerek 1RL 247 (1РЛ247) NRZ részére lett kifejlesztve. 

1977 - befejezve a munkálatok az IGLA-1 (Игла-1) rendszeren, amely a 9K310

            "Igla-1" rakétarendszer 1L14 NRZ rendszerét modernizálta. A

            rakétarendszer ezen NRZ-je messze jobb tulajdonságokkal rendelkezett,

            mint az analóg amerikai rendszerek (FIM-92 Stinges) hasonló IFF elemei.

1977 - befejezve a KUPOLA (Купол) rendszer kifejlesztése, amely a mobil 9Sz18

            (1RL135 - egy szállítójárműre telepített) unifikált felderítőlokátor

            antennarendszerét modernizálta, az antennatükörre elektronikus

            nyalábkitérítéssel helyszögben és a kisugárzás mechanikus mozgatásával

            oldalszögben. Az alkalmazott rendszer települési ideje 5 perc volt. A 9Sz18

            rádiólokátort a 9K37 "Buk" légvédelmi rakétarendszer, az 1RL135 rendszert

            rádiólokációs felderítő állomások alkalmazták.

1980 - az 5N64 körkörös felderítőlokátor kifejlesztésének befejezése az

            Sz-300P rendszer részére (főkonstruktőr: V.V. Rajzberg (В.В. Райзберг),

            J. A. Kuznecov (Ю.А. Кузнецов)).

            Ebben a rádiólokátorban került először alkalmazásra a kétoldalú

            fázisvezérelt antennasorokkal ellátott antenna elektronikusan irányított 

            kitérítéssel helyszögben és mechanikus irányítással, mozgatással

            oldalszögben.

            A lokátort két modifikációban gyátották:

            ●  5N64K (5Н64К) - konténeres változat, és

            ●  5N64Sz, 5N64A (5Н64C, 5Н64A) - önnjáró, gépjárműre telepített változat

                MAZ-74106-9988 (МАЗ-74106-9988) gépjármű alvázára telepítve három

                konténerben.

            Ezen lokátorok telepítési-üzembe helyezési ideje nem haladja meg az

            5 percet. Az 5N64 típusú lokátor biztosította az Sz-300P légvédelmi 

            rakétarendszer számára a HÁP követelményeinek megfelelő célkutatást,

            célfelderítést.

1983 - az OBZOR-3 (Обзор-3) rendszer fejlesztésének befejezése, a mobil unifikált

            körkörös felderítő lokátorok (9Sz15M, 1RL140) részére. A 9Sz15M lokátort az

            Sz-300V rendszer alkalmazza, az 1RL140 rendszert pedig különböző

            felderíctő lokátorokban alkalmazzák. Ezeknél a rendszereknél (9Sz15,

           1RL140) egyoldalú síktápcsős fázisvezérelt antennasort alkalmaztak ("S"

            típusú tápcsövekből - Ш-волновод) elektronikus nyalábkitérítéssel

            helyszögben és mechanikus oldalszög kitérítéssel váltakozó mozgási

            sebességgel.

1983 - A BUK-M1 légvédelmi rakétarendszer 9Sz18M1 (9С18М1) SZOC célkövető

            állomás fejlesztésének befejezése (СОЦ - станции обнаружения целей). Az

            állomásnál egyoldalú síktápcsős fázisvezérelt antennasort

            alkalmaztak elektronikus nyalábkitérítéssel helyszögben és mechanikus

            oldalszög kitérítéssel váltakozó mozgási sebességgel. Az exportváltozat az

            9Sz18M1E (9С18М1Э) típusjelet kapta.

1988 - Az Sz-300PMU-1 (С-300ПМУ1) légvédelmi rakétarendszer 83M6 típusjelú

            AVR 64N6 (64Н6) típusú rádiólokátor fejlesztésének befejezése. Az 5N64-től

            eltérően a 64N6 állomás két konténerben került elhelyezésre MAZ-74106-

            9988 (МАЗ-7410-9988) alvázon. A rendszernek növekedett a célfelderítési

            távolsága, rádióelektronikus zavarvédelme és (ami szintén nem csekélység)

            csökkentették az előállítását, gyártását terhelő tényezőket. A lokátor

            telepítési-üzembe helyezési ideje nem haladja meg az 5 percet. Az

            exportváltozat a 64N6E (64Н6Е) típusjelet kapta.

1990 - az Sz-300VM (С-300ВМ) légvédelmi rakétarendszer

            részére fejlesztett 9Sz15M2 (9С15М2) mobil, egy szállítójárműre telepített

            lokátor fejlesztésének befejezése. A célfelderítésen, célkövetésen kívül a

            lokátor képes ezen információk feldolgozására és továbbítására az Sz-

            300VM rendszer HÁP felé. A rádiólokációs információ döntő része digitalizált

            formában kerül feldolgozásra. Az alkalmazott megoldásokkal jelentősen

            növelték a rendszer zavarvédettségét, a hasznos jelek feldolgozásának

            lehetőségeit, valamint a gyártás és karbantartás leegyszerűsödött.

 

Az 1990-1999 időszakban, mint az Oroszországi hasonló jellegű intézmények többsége exisztenciális gondokkal küzdött, de megtartotta a kutatási-fejlesztési képességét és a rádiólelektronikus kutatás területén az új szakértőgenerációk felkészítését.

Napjainkban az intézmény a meglévő lokátorok, valamint új generációs lokátorok (tovább)fejlesztésénn dolgozik

 

 

..............."

 

Folyt. köv. (RL 5N64)

Nálunk a "Bricska" így hívták a futóművet, akkor került elő, ha sorozatosan nem volt a rátöltés az szpk kívánalmának megfelelő normaidőre végrehajtva. De csak 314m kellet húzni ha jól emlékszem annyi volt egy kiskör. A raj minden tagja pontosabbanm a rajpk súly volt hátul a többiek futottak egy kis kört a Bricskával. Gondolom az Én anyámat is el emlegették!

Igen, az 1985-ös település az egy nagyon jó kis település volt! Egy éjszaka település, egy éjszaka ott, és egy éjszaka vissza. Nagyon tetszett nekem legalább is. Jobb volt mint az 1981-es. Az nagyon rossz volt!! Egyik éjszaka kitelepűltél a másikon meg vissza. Aludni nem tudtál mert nem volt rá idő a pk gondoskodott róla. A kitelepülési körletben mikor jelentettél készenlétet utánna reggeli, majd Ti gyűlés, és a kanik rátöltés, az irányítónak harcimunka reális célra, majd du. kb 16,00 kor harctól menetkészültség, mit ne mondjam undorító volt. Vissza telepűlés után reggel 7,00 kor megy a busz elvtársak, aki nem lesz rajta az fennt marad, 10,00kor tisztigyűlés a laktanyába. Akkor aludtam el a fürdőkádban. Nem mondhatnám hogy pihent voltam a Ti gyűlésen.

Pedig emlegették egy ideig. Gondolom, anyámat is.

Na milyen jó kis katonasztori ! A kani raj pk. nem volt egy elveszett gyerek ! Jó duma!! Ezt még Én nem halottam.

Én a felsorolásból egyedül a kabinpatkányt ismertem, mi is úgy neveztük magunkat.

Ez a kannibál elnevezés is egy érdekes dolog. Annak idején, Börgöndön volt néhány vagány kannibál rajparancsnok. Közülük az egyiket kérdeztem meg, hogy honnan ered a név. "Tudja főnök, valamikor, ínséges időben embert ettünk." na erre az a raj fogta a PU első futóművét, és futott vele két kört a nagykörön. Szerencséjükre sík vidék, volt, csak ott kellett erőlködni, ahol indítóálláson és szakaszfedezéken keresztük kellett futni. Én a PV tetejéről végig láttam őket, és mértem az időt. Na többet nem beszéltek baromságot.

A POLh volt az ügyeletes parancsnok, és csak nézett, hogy mit csinálunk. Mikor elmeséltem, csak csóválta a fejét. Nemrég felidéztük együtt a történetet, és jót kuncogtunk rajta.

Nem akartalak kioktatni, távol áljon tőlem! Csak olvastam már itt ilyesmit és szerettem volna tisztába tenni a tájolási dolgot! Ha sértő volt valami amit írtam ne haragudj, nem volt szándékos!

Ezt  "tyúkok" dolgot még sose hallottam. Honnan ered?

 

Ez a tyúk dolog Cserépfaluból ered, ( legjobb tudomásom szerint) Én mikor bevonultam, (ami elég régen volt )akkor már úgy hívták az irányítósokat, Állítólag a kanik nevezték el őket ott mert azt mondták, ülnek a kabinba mint a tyúkok az ólba. Ezt a Sam is tudja!! Tőle is megkérdezhetted volna.

De hallottam már inibálnak is nevezni az iránytósokat, és kabinpatkányoknak is. De ezt ne vedd sértésnek, ez csak egy pici sovinizmus.

Tudom, a PV telepítése, több időt vett igénybe, Én nem rosz indulatból írtam azt, hogy várni kellett a tyúkokra.

Erre csak röviden annyit így van !!

Ha még emlékszel, (meg én is jól emlékszem)  1985-ben a településkor én javasoltam a sarkcsillagra tájolást.

Szia ex-kani!

 

Valóban sok mindenben igazad van, de csak nagyon röviden akartam előadni a telepítést-tájolást.Sok minden ki is maradt.

Veled is bontottunk-telepítettünk,tájoltunkstb.

Biztos nem figyeltem mindenre, meg, hát ugye Alzheimer elvtárs......

 

Köszi a kiegészítést.

Jut eszembe:

Mostanában szoktam találkozni egy sokadik utódommal. Mikor a Pilisről eljöttem, a kabint az őrmesteremnek adtam át, aki hamarosan tiszti vizsgát tett, és keskeny nyomtávú őrnagyként csinálta a dolgot. Addig igazából nem is tanulta meg a dolgot, mert nem volt rákényszerítve, mert ott voltam. Utána aztán nem volt más választása. 1993-ban aztán megunta a banánt, és leszerelt. Azóta sem hallottam felőle. Viszont pótlásként odahelyeztek egy abban az évben végzett fiatal hadnagyot, aki képzeljétek el: egyetlen alkalommal sem telepített PV kabint. Nekem a hőskorban az évi kettő megvolt. Ez a gyerek meg az osztály kivonásakor lebontott, majd Sárbogárdra betolták a technikát és kész. Na ehhez szóljatok valamit.

"bár ha jó volt az idő ( felhőtlen) mindig a „tyúkokra” (irányítórendszer)kellet várni."

Nem az irányítórendszerre, a PV kabinra. Ember! nekem minimum 2,5 óra volt a telepítés normaideje, és nekem nem volt hat rajom, én majdhogynem egyedül voltam.  Hát persze, hogy rám kellett várni. Ezt a 2,5 órát egyébként egyetlen alkalommal tudtam összehozni, de ez már a vége felé volt, akkor már viszonylag jól ment a dolog. Viszont volt olyan településem is, ami 3 napig tartott. És örültem a sikernek.

"Ekkor felkészítjük az indítóállványt, a szdpk, vagy valaki felmegy a PV-re és a PV tájoló távcsövébe nézve..."

Az én kabinom tetején sosem volt kannibál, mert valahogy nem szerettek oda felmászni. Nem tudom, tériszonyuk volt, vagy mi a fene. Ehelyett tájoláskor én ugráltam a kabin tetején. A harmadik alkalom után már piszkosul ment.

 

A PV és a PU-k települési helye között volt egy nagyon lényeges különbség. A PU helyén annak kellett stimmelnie, hogy a lángterelő lap talpa lehetőleg ne betonon fusson, hanem a direkt erre a célra kihagyott föld gyűrűn. Nekem viszont a települési helyemen (az állandón) volt egy SP pont (Térképészek által centi pontossággal bemért alappont), ami a harcrend középpontja volt. Azt illett nagyon komolyan venni, annyira, hogy a helyére való betoláskor alulra függőónt kellett kötni. Ez nálam természetesen az első település után elveszett, úgyhogy egy 20-as csvaranyával pótoltuk. Az is működött.

Ez az SP pont egyébként csak az újonnan kiépített tüzelőállásokban volt (legalábbis úgy tudom), oda a Vektor beüzemelésekor a térképészeti intézet emberei mérték be, és egy jó 30 centi hosszú bronz csapot vertek le a helyére. Azt nem tudom, hogy a sárbogárdi ezred osztályainál a Szenyezs beüzemelésekor ezt megcsinálták-e, mert akkor már nem volt rálátásom. Meg akkor éppen nem is érdekelt. Bezzeg most már érdekelne.

Ezt  "tyúkok" dolgot még sose hallottam. Honnan ered?

Nagyon tisztelt volt főnököm, ex-Volhov!

 

Van amiben igazad van és csak megerősíteni tudlak, hogy az Indítóállványok mozdításakor soha nem került vissza az állvány az eredeti helyére. Településkor meg főleg nem, mivel az idő igen csak birizgálta a talpunkat, bár ha jó volt az idő ( felhőtlen) mindig a „tyúkokra” (irányítórendszer)kellet várni.

 

Nem akarok veled vitába szállni, de Te ezt írtad!

Településkor sem volt ez gond. De az biztos, hogy az állványok sosem kerültek pontosan a kijelölt hely fölé. Hosszadalmas tologatásra nem volt idő, a mozgathatóság meg korlátozott.

Ha a PV be volt tájolva, hozzátájoltuk az állványokat a távcsővel.

 

Idáig jó!!!!

 

Ez után a PV-t 0 fok 00 percre kellet állítani mindkét síkban, állványokat felkészíteni, szelszin tárcsákat fellazítani, ott is 000-át állítani, tárcsákat lerögzíteni, tiltott zónát beállítani, epszilonban 16,5 fok előretartást beállítani.

 

 DE ezzel a lépéssel szét szinkronizálod az egészet. Gondold el, ha ezt megteszed így, attól az indítóállvány nem fog ugyanarra nézni amerre a PV.

Valóban 00,00-t (mindkét síkban) kellet állítani akkor ha kisegítő tájolópontra tájoltunk, de a szelszineket akkor sem kellett állítani,pontosabban kellet, de a vevőszelszin tájolókerekét fogatva, de csak akkor ha az indítóállvány fel volt készítve.

 

Így az állványoknak egy irányba kellett nézni a PV-vel, megfelelő helyszög előretartással (16,5 Fok belövési szög).

A belövési szöget valóban be kellet állítani, ha eltért az értéktől, de a belövési szög ha jól be lett állítva átálláskor akkor azt csak le kellett ellenőrizni. A Tiltott zóna azOK!

 

A töltőhidak helyét kimérni, helyzetét a helyiadó egységeken beállítani (töltés szög).

Persze mindezek előtt földmunka a gázterelő megfelelő föld fölötti magassága érdekében teljesen körbe, majd szintezni az állványolkat megfelelő pontossággal.

 

Ez is majdnem jó.

 

Nem akarok túl okosnak tűnni, de.

Engedjétek, meg hogy leírjam az indítóállvány tájolásának lehetséges eseteit. Én 4-et ismerek. Előre kívánom bocsájtani, hogy tájolást kisegítő tájolópontra csak párhuzamosítás után lehetett végrehajtani.

 

1: A legkönnyebb tájolási mód, az Északi sarkcsillagra, természetesen, ha erre lehetőség van!

(PV-től független tájolási mód)

 

2: Tájolás PV-ről: Erre a tájolási módra csak akkor van lehetőség, ha a PV be van tájolva. Ekkor felkészítjük az indítóállványt, a szdpk, vagy valaki felmegy a PV-re és a PV tájoló távcsövébe nézve addig forgatatja a PV-t amíg az egy IÁ-közepére nem néz. Ez után utasítást ad a kezelőnek, hogy forgassa az IÁ-t jobbra vagy balra mind addig amíg a távcső szálkeresztjében nem látja az indítópálya közepét. A IÁ forgatását a béta vevőszelszin tájolókerekével kell elvégezni, ami csak akkor forgatható el ha az IÁ felkészítésen van. Ellenkező esetben az IÁ szétszinkronizálását vonja maga után.

 

3: Egymásra irányzással: Ezt a tájolási módot csak sík terepen lehet elvégezni, (amikor tisztán lehet látni a PV-t) és csak a PV tájolása után. Ekkor a PV-t ráforgatjuk a IÁ közepére, az IÁ-t is rá forgatjuk a PV re, vagyis a két eszköz egymásra nézzen. Ha ez pontosan meg van, akkor fellazítjuk a béta oldali vevő szelszin tárcsáit és pontosan 30,00-val elállítjuk és utána rögzítjük. Az IÁ-nak a következő felkészítésnél pontosan a PV-vel egyirányba kell forognia.

 

4: Kisegítő tájolópontra. Az IÁ, ha pontosan a helyére került, 5-10 cm nem számít abban az esetben alkalmazható az előre kimért tájolópontra való tájolás, párhuzamosítás után a lövegtávcsövön beállítjuk a tájolási értéket. A PV-n kérünk 00,00-t az IÁ-t felkészítjük és a lövegtávcsövön keresztül az IÁ-t ráforgatjuk a kisegítő tájolási pontra. A bellítás után a béta szelszint zárjuk és plobáljuk.

 

A vevőszelszineket használat után minden esetben le kell plombálni!!!!!

 

Párhuzamosítás: A párhuzamosítás a lövegtávcső beállításást jelenti 00,00-ra. Az indítópálya közepétől 50cm-re való beállítása.

 

A vevőszelszinek minden más álló helyzetben való elmozdítása szétszinkronizálást jelent!

A II. VH végefelé a német magyar hadiipar is járt úgy hogy nem volt pl robbanyag a lőszergyártáshoz. Ilyenkor hogy a lövedéktömeg nagyjából meglegyen illetve a külballisztika stimmeljen volt hogy salakot vagy bármi kéznél lévőt töltöttek a lövedéktestbe. Ezek persze nem robbantak. Lehetett akár ilyen lövedék is.

A végére még kiderül, hogy mi az a vacak.

Semmi gond, van egy barátom a szolnoki múzeumban, dolgoztunk együtt pár kiemelésnél, majd tőle kérek képet róla